Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-31 / 76. szám

1983. március 31., csütörtök O Közlemény a Békés megyei Pártbizottság üléséről I. Jelentés a Politikai Bizottság 1979. márcins 27-i — az agitációs monka fejlesztéséről szóié határozata végrehajtásának megyei tapasztalatairól, különös tekintettel a gazdaságpolitikai agitációra 1. AZ AGITÁCIÓ HELYZETE A megyében a párt agitá­ciós munkája betöltötte fel­adatát, eszközeivel hozzájá­rult a párt' politikájának végrehajtásához, a megyei politikai döntések megvalósí­tásához. Ráirányította az em­berek figyelmét a leglénye­gesebb összefüggésekre, igye­kezett választ adni a felve­tődő kérdésekre és mozgósí­tani a feladatok megoldásá­ra; hatására a szocializmus építése során elért eredmé­nyeket a megye lakossága el­ismeri, a bevált politika foly­tatását igényli. Az agitáció változatlanul marxista—leninista elkötele­zettséggel, konkrét tényekre alapozva, az emberek tapasz­talataira építve járult hozzá a szocialista tudatformálás­hoz, a lakosság szemléleti és cselekvési egységének folya­matos erősítéséhez. Pártunk külpolitikai állás- foglalása alapján magyaráz­tuk a nemzetközi események összefüggéseit, megkülönböz­tetett figyelmet fordítva a béke, a haladás erői által el­ért eredmények hiteles áb­rázolására. Sikerült megér­tetni, hogy a nemzetközi küzdőtéren akkor tudunk eredményesen helytállni, ha a szocializmus építésében tel­jesítjük a magunk elé tűzött célokat. Eredményesen fog­lalkoztunk az ellenünk irá­nyuló burzsoá propaganda esetleges hatásaival, az újra felerősödő nacionalista pro­paganda semlegesítésével. Fokozott figyelmet fordí­tottunk a belpolitikai agitá­cióra, ezen belül kiemelten kezeltük a gazdaságpolitikai agitációt. A közvélemény ér­deklődése egyre erőteljesebb a gazdasági, a gazdaságpoli­tikai kérdések iránt. Élénk figyelem kíséri a gazdasági fellendülés kibontakoztatásá­ra irányuló erőfeszítéseket, azok eredményeit, a feltéte­lek és lehetőségek változása­it, a változások dinamikáját. Természetesen a gazdaság- politikai agitáció nem a gaz­daság helyett, hanem azzal együtt, egymást kölcsönösen segítve érheti el, hogy a vál­tozásra érett feladatok az adott helyen és adott körül­mények között a lehető leg­gyorsabban valósuljanak meg. A szocialista építőmunka új jelenségei kikényszerítet­ték az agitáció intenzív fej­lesztését, új minőséget, ami a bizalmat erősítő politizá­lással a párt politikájának őszinte bemutatásával reali­zálódik. Eredményesen mozgósítot­tuk a párttagságot, a kom­munista aktivistákkal a la­kosságot a XII. kongresszus, a megyei pártértekezlet és a KB 1980. decemberi ülésének határozataival összhangban kijelölt gazdasági feladatok végrehajtására. Párbeszédet folytattunk a lakossággal a VI. ötéves terv kidolgozását befolyásoló tényezőkről és a feladatok megvalósításáról: — reálisan mutattuk be a felszabadulás óta eltelt évti­zedekben megvalósított tár­sadalmi, gazdasági progra­mok eredményeit, jelenlegi gazdasági helyzetünk törté­neti hátterét; — megértettük", hogy szem­be tudunk nézni a kor kihí­vásaival, van gazdaságpoliti­kai programunk ilyen ko­moly helyzetben is; — népszerűsítette agitáci- ónk azokat a jó kezdeménye­zéseket, amelyek a népgaz­dasági egyensúly megterem­tését segítették elő. Kiemelten foglalkozott agi- tációnk a mezőgazdasággal, amelynek alapját a titkárság 1980. október 20-án, a me­gye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának tovább­fejlesztéséről szóló határoza­tában megjelölt feladatok ké­pezték. összességében a gazdaság- politikai agitációs tevékeny­ség segített abban, hogy a megye dolgozói az 1982-es évi ipari és mezőgazdasági termelés tervezett szintjét teljesítve eredményesen ol­dották meg a kijelölt felada­tokat. 2. AZ AGITÁCIÓ IRÁNYÍTÁSA A vezető testületek az át­fogó feladatok meghatározá­sa során megjelölték az agi­táció tartalmi-módszertani irányait, több segítséget kap­tak az alapszervezeti veze­tőségek. Az alapszervezetek jól éltek az agitáció állandó elemeivel és eredményesen kapcsolták ezekhez a változó elemeket. Mindezek követ­keztében pozitív irányban változott a pártbizottságok és pártvezetőségek agitációs munkájának önállósága. Rendszeresen elemezték az agitáció során észlelt külön­féle véleményeket, amit mi­nősítés után az információk­ban jeleztek, és a helyi kér­désekre reagáltak. A párt központi szerveinek, megyei testületéinek határozatai, ál­lásfoglalásai alapján — a helyi sajátosságok figyelem- bevételével — a taggyűlése­ken, pártcsoport-értekezlete- ken, vezetőségi üléseken ala­kították ki a helyi agitációs tennivalókat és jelölték meg a párttagok személyes fel­adatait. Az agitáció a korábbi idő­szakhoz hasonló szerkezet­ben valósult meg, a fő kere­teket a pártfórumok és ren­dezvények adták. Kiemelke­dő szerep jutott a politikai vitaköröknek és a pártna­poknak. Egyre nagyobb je­lentősége lett a szóbeli, egyé­ni agitációnak. A meglevő agitációs for­mák nagy mértékben felerő­sítették a konzultációs jel­leget, ami növelte az agitá­ció hatékonyságát. A gazda­ságpolitikai agitáció előadói gárdája felkészült, hozzáér­tő politikusokból, az igé­nyeknek megfelelő számban áll rendelkezésre. Az agitáció eszközei szám­szerűségben, értékben to­vább gazdagodtak, módsze­rei változatosabbak, az igé­nyeknek egyre megfelelőb­bek. Fejlődött a szemléltető agitáció, de a gyakorlat bi­zonyítja, hogy a szóbeli agi­táció hosszú távon az agitá­ció fő eszköze marad. Ezt jól egészíti ki az írásos formák rendszere. 3. AZ AGITÁCIÓ TOVÁBBI FELADATAI Az agitációnak — tartal­mát tekintve — továbbra is feladata, hogy marxista—le­ninista, internacionalista el­kötelezettséggel, a változó környezet konkrét tényeire alapozva, arra gyorsan és ér­zékenyen reagálva járuljon hozzá a társadalom előtt álló feladatok megértéséhez, a feladatok végrehatjására tör­ténő mozgósításhoz. Az agitáció során naponta kell szót váltani az emberek­kel a világ és hazánk dolgai­ról. A világ ma ontja a ma­gyarázatra váró új jelensége­ket, a szocialista építőmun­ka új jelenségei az agitáció új minőségét kényszerítik ki, ami gyors válaszokat, ma­gas fokú politikai érzékeny­séget, és őszinteséggel elért, bizalmat erősítő politizálást jelent, amely erősíti a nem­zeti egyetértést és a nemzeti egységet. A gazdaságpoliti­kai agitáció továbbfejlesz­tése érdekében mindenek­előtt stílusváltásra van szük­ség. El kell érni, hogy az emberek ne csak a problé­mákat vegyék észre, hanem az eredményeket is, és en­nek összefüggésében ítéljék meg a dolgokat. Meggyőző­déssé kell tenni, hogy . meg tudjuk védeni eredményein­ket, és senki ne elégedjen meg a maga területén azzal, amit elért, hanem próbáljon toyább lépni, igyekezzen az eddigi erdményeket tovább­fejleszteni. A pártszervezetek feladata a kedvező politikai feltételek 1. A MEZŐGAZDASÁG ÉS ÉLELMISZERIPAR FEJLŐDÉSE. Alapvető célkitűzésünk — a mezőgazdaság és élelmi­szeripar összehangolt fej­lesztése — terén eredményes munka folyt. A fő törekvé­sek — az egyre nehezedő külső és belső hatások elle­nére — teljesültek. A hatá­rozat jó alapot adott a me­zőgazdaság és az élelmiszer- ipari pártszervezetek gaz­daságpolitikai munkájához. Az elért eredmények meg­felelőek, jelentős hányaduk az üzemi tartalékok feltárá­sából született. A végrehaj­tás eddigi tapasztalatai iga­zolják, hogy a megye terme­lési adottságainak intenzí­vebb kihasználásával, szer­vezési formák korszerűsíté­sével magas színvonalú eredmények érhetők el. A megye gazdaságának 60 szá­zalékát a mezőgazdaság és az élelmiszeripar képezi. Az ország élelmiszer-termelésé­nek 8-9 százaléka származik megyénkből. A megye meg­őrizte magas részarányát a népgazdaság és az export igényeinek kielégítésében. Az eredményekhez jelentős mér­tékben hozzájárult a párt-, állami és társadalmi szervek segítőkész munkája. Minden korábbi időszaknál nagyobb hangsúlyt kapott a hatékonyság, a minőség, a jövedelmezőség és a takaré­kosság. A tartalékok inten­zív kihasználása, az import ésszerűbb felhasználása, vég­eredményben az eredményes gazdálkodás került előtérbe. A termelés növekedése együtt jár a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vulásával. Csökkent az ága­zatban dolgozók átlagéletko­ra, javult a szakmai össze­tétel. Az elért eredményekhez jelentősen hozzájárult a ter­melőerők és szervezeti for­mák korszerűsödése, fejlődé­se. Egyesültek a tsz-szövet- ségek, és új integrációs szer­vezetként megalakult a Dél- Békés megyei Tsz-ek Gaz­dálkodási Társulása, önálló­vá váltak a cukorgyárak, a baromfiipari vállalatok, a konzervgyár és az AGRO- KER. Létrejött a Mezőhegye- si Állami Gazdaság és a cu­korgyár egyesülésével a Me­zőhegyes! Mezőgazdasági Kombinát. Nagy erőfeszítéseket tet­tünk a mezőgazdaság alap­vető, de korlátozottan ren­delkezésre álló termelőesz­közének: a termőföldnek a védelmére, termőképességé­nek javítására. 1982 végéig közel 44 ezer hektáron tör­tént komplex melioráció. Az üzemek közötti földcserék — megteremtése. Számolni kell azzal, hogy a külgazdasági feltételekhez való igazodás nemcsak előnnyel, hanem kockázattal, olykor konflik­tushelyzetek létrejöttével jár, ezért a gazdasági intéz­kedéseket politikai eszkö­zökkel is eredményesebben kell támogatni. A gazdaságpolitikai agitá­ció legfontosabb feladatai: — a dialektikus és a tör­ténelmi materialista szemlé­let erősítésével mutassa be a világgazdaság, benne a szo­cialista gazdaság összefüggé­seit, tetteinket, eredményein­ket; — mozgósítson a VI. öt­éves terv feladatainak idő­arányos megvalósítására nyílt, őszinte párbeszéddel; — mutassa be, hogy a vártnál rosszabb külgazdasá­gi feltételek mellett a nép­gazdaság 1982-ben is alap­vetően az MSZMP XII. kongresszusának határozatai­val összhangban fejlődött, és jelentős erőfeszítések ellené­re is — csak mérsékelt ered­ménnyel jártak. A növénytermesztés szer­kezete lényegében nem vál­tozott, de üzemenként rugal­masan igazodott a természe­ti, közgazdasági feltételek­hez. Meghatározó jelentősé­gű továbbra is a búza- és a kukoricatermelés, amely a szántóterület 60 százalékát foglalja el. E növények elő­irányzott vetésterülete, külö­nösen a kukoricáé — első­sorban a belvíz miatt — nem teljesült. A fejlett gépi tech­nika, okszerű műtrágyázás, a korszerűbb fajtahasználat, a javuló agrotechnika, a jobb üzem- és munkaszervezés kedvező hatással volt a hoza­mok alakulására. Így sike­rült elérni a tervezett meny- nyiséget. A cukorrépa és a szója ve­tésterülete a tervezettet meg­haladó mértékben nőtt, a cu­kortartalom is javult. Rizs­termesztésben az utóbbi há­rom év szép eredményeket hozott. A szálastakarmány-ter- mesztésben némi hozamnö­vekedés és egyben terület­csökkenés következett be. A tervezett fejlődést nem sike­rült elérni. Gyepgazdálkodá­sunk színvonala is csak las­san emelkedik. A megye nagyüzemi zöldségterülete évről évre csökken. Különö­sen nagy a visszaesés zöld­borsóból és paradicsomból. A vetőmagtermesztés minő­ségileg javult, de az utóbbi időben jelentős értékesítési gondok támadtak. Az állattenyésztés mennyi­ségi növekedése mellett je­lentős fejlődés következett be a minőségi mutatókban. Különösen a fajlagos tejho­zam és a fajlagos abrakfel­használás terén van javulás (ez utóbbi mutató évek óta legjobb az országban). A sertéstenyésztés évről évre nő, és a tervezettet meghaladja. Megszűnt a ter­melés ciklikussága. A szarvasmarha-, ezen be­lül a tehénlétszám növeke­dése alatta marad a terve­zettnek, elsősorban a háztáji csökkenés miatt. A tejhozam viszont tehenenként 4600 li­ter fölé emelkedett. A ba­romfitenyésztésben nagy fe­szültséget jelent a hullámzó piac, amelyet nagyüzemeink csak nehezen tudnak követ­ni. Tovább bővültek az élel­miszer-termelés anyagi, mű­szaki- feltételei. A megvaló­sult és a folyamatban levő beruházások összetétele a népgazdaság és a megye igé­nyeivel összhangban vannak. Az elkövetkező időszak be­ruházásainál döntő részben amortizációra és a nyereség­hogy az 1983-as év népgaz­dasági tervének fő céljait és előirányzatait még nagyobb összefogással, pontosabb és odaadóbb munkával valósít­hatják meg; — szorgalmazni kell az egyensúly javításához nél­külözhetetlen export fokozá­sát, amely egyben a jobb minőséget, a termelés haté­konyságának növelését, a tartalékok jobb hasznosítását is jelenti; — segítsük elő, hogy azok a vállalatok, szövetkezetek fejlődjenek, amelyek* a vál­tozó feltételekhez rugalma­san alkalmazkodnak és nye­reségesen gazdálkodnak; — az életszínvonal alaku­lását a jövőben jobban a végzett munka teljesítmé­nyéhez kell kötni; — fokozott figyelmet kell fordítani az áruellátására, és szolgáltatásra, amelynek vi­szont feltétele az árualap és a vásárlóerő egyensúlya; — járuljon hozzá az agitá­ági fejlesztési alapra lehet számítani. Ezért is fontos a hatékonyság további növe­lése. Az alaptevékenységen kí­vüli tevékenység aránya ala­csonyabb az országos átlag­nál. A bővülés területenként, szektoronként és tevékeny­ségenként differenciáltan va­lósult meg. Meghatározó a kereskedelmi, kismértékű az ipari tevékenység aránya. Különösen a rosszabb körül­mények között dolgozó üze­mek vannak elmaradva, rész­ben az eszközhiány, részben az ipari üzemektől való nagy távolság miatt. A háztáji és kisegítő gaz­daságok tervszerűen fejlőd­tek. A kölcsönös érdekeltség alapján egyre jobban kitel­jesedik a nagyüzemek integ­ráló tevékenysége. A mezőgazdasági terme­lésben a legnagyobb feszült­séget — az ár- és belvíz- probléma mellett — a me­zőgazdasági üzemek indoko­latlan differenciálódása okozta. Az üzemek egy része a változásokat nem tudta kellő rugalmassággal követ­ni, így a termelés színvona­lában elmaradt a lehetősé­gektől. Az irányító és érdekkéo- viseleti szervek közreműkö­désével emelkedett a veze­tés színvonala. A gazdálko­dás feltételeinek nehezedése a vezetőktől további rugal­masságot, előrelátást, al­kotó kezdeményezést kívánt. Ehhez a politikai, társadal­mi légkör kedvező feltétele­ket biztosított. Ennek is tu­lajdonítható, hogy gyarapo­dott megyénkben a szakem­berlétszám.* A szocialista iparban fog­lalkoztatottak több mint egy­ötöde az élelmiszeriparban dolgozik. A megyei ipar ál­lóeszközeinek egyharmada is itt van. A megye élelmi­szeriparának dinamikus fej­lődése tette lehetővé, hogy a mezőgazdasági termékek jelentős része feldolgozott formában exportra kerülhes­sen. A termelés jelenlegi szerkezete hosszú távra alap­vetően megfelelő mind a bel­földi ellátást, mind az ex­port árualapok bővítését il­letően. Az ágazat beruházási tevé­kenysége megfelel a határo­zat követelményeinek. To­vábbra sem megoldott még a gabonatermelés és -tárolás összhangjának biztosítása. Szükségessé válik a Békés­csabai Konzervgyár rekonst­rukciója. A vállalatok egy részének önállóvá válása és a helyi adottságok jobb kihasználása várhatóan elősegíti a haté­konyabb gazdálkodást. ció a vezetői presztízs erősí­tésével az irányítás és a ve­zetés színvonalának javítá­sához; — az építőiparban a me­gyei beruházások megvaló­sítása érdekében fokozni kell a szervezettséget javítani a költséggazdálkodást és a munkafegyelmet; — a mezőgazdaságban folytatni kell a gabona- és a húsprogram végrehajtását, a termelés területén a meny- nyiség növelése mellett min­dent meg kell tenni a ráfor­dítások csökkentéséért; — a tartalmában és szer­vezettségében sokszínűvé vált szocialista munkaver- seny-mozgalom továbbfej­lesztését úgy kell segíteni, hogy az megtalálja helyét az új követelményekhez való alkalmazkodása során; — a gazdasági feladatokat megjelölő minden testületi anyaghoz készüljön konkrét gazdaságpolitikai feladat­meghatározás is. 2. A VÉGREHAJTÁS TAPASZTALATAINAK ÖSSZEGZÉSE, FELADATOK A Központi Bizottság hatá­rozatának végrehajtása me­gyénkben eredményes volt. Áz elmúlt három évben a mezőgazdasági nagyüzemek termelési értéke 43 százalék­kal, eredménye 46 százalék­kal, az élelmiszeripar terme­lési értéke 52 százalékkal, eredménye 169 százalékkal növekedett. Az ágazat to­vábbra is megtartotta, ese­tenként növelte a népgazda­ság egészében betöltött sze­repét. A megye termelési adottságainak intenzívebb ki­használásával magas színvo­nalú, hatékony élelmiszer- termelés alakítható ki. A mennyiség növelésére való törekvés azonban sok esetben a megyében is háttérbe szo­rította az ágazat hatékonysá­gát. A gazdasági program vég­rehajtása érdekében mun­kánk középpontjába a kö­vetkezőket kell állítani: — a szellemi és anyagi erőforrások ésszerű felhasz­nálásával a hatékonyság to­vábbi növelése; — a nyersanyagtermelés, a tárolás* a feldolgozás és az értékesítés arányos, komplex fejlesztése; — a szakosítás, a koncent­ráció és az együttműködés előnyeinek fokozottabb ki­használása, az új szervezeti formák alkalmazása; — a gabona-, a húságazat kiemelt fejlesztése, az élel­miszeripari rekonstrukció folytatása; — a mezőgazdasági nagy­üzemek indokolatlan diffe­renciálódásának csökkentése; — az alaptevékenységen kívüli tevékenység további fejlesztése; — az exportképes termé­nyek mennyiségének és mi­nőségének növelése; — az anyag- és energiafel­használás csökkentése; — a teljesítményhez kötött differenciált bérezés körének kiszélesítése; — megkülönböztetett fi­gyelmet fordítani az emberi tényezőkre, a vezetői mun­kára, a fegyelmezett alkotó tevékenységre. A két pártbizottsági ülés között a végrehajtó bizottság által végzett munkáról tör­ténő beszámolót követően a megyei pártbizottság Mihalik György ezredest, a megyei rendőr-főkapitányság vezető­jét megyei pártbizottsági tag. nak kooptálta. MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA II. Jelentés a Központi Bizottság 1978. március 15-i — a mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzetével és fejlesztésének feladataival foglalkozó határozata megyei végrehajtásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom