Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-30 / 75. szám
NÉPÚJSÁG 1983. március 30., szerda Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége . A takarékszövetkezetek fejlesztéséről és azok országos kölcsönös támogatási alapjának felhasználásáról tárgyalt a SZÖVOSZ elnöksége keddi ülésén. A takarékszövetkezetek évi nyereségük 15 százalékát a támogatási alap gyarapítására fordítják. Ezt az összeget — évente megközelítően 10 millió forintot — a takarékszövetkezetek hálózatának bővítésénél hasznosítják. Jelenleg 2800 településen, falvakban, városokban működnek takarékszövetkezetek, elsősorban olyan helyeken, ahol vagy nincs OTP-kiren- deltség, vagy mellette a lakosság részéről további igény mutatkozik ilyehfajta szolgáltatásra. A felmérések szerint 300 további településen lenne célszerű kiépíteni a takarékszövetkezeti hálózatot; a kölcsönös támogatási alap felhasználásával az idén újabb helyeken látnak hozzá takarékszövetkezeti ki- rendeltségek építéséhez, így töbßek között Esztergomban, Móron, Soltvadkerten és Balassagyarmaton. A takarékszövetkezeti szolgáltatások továbbfejlesztésének lehetőségeit megvitatták. Jelenleg a takarékszövetkezeti tagok elsősorban áruvásárláshoz és építéshez vehetnek fel hitelt, ám a tér-, vek szerint rövidesen kidolgozzák a kisvállalkozások indításához igényelhető hitel- felvétel feltételrendszerét is. Az ülésen elemezték az ÁFÉSZ-ek és szövetkezeti vállalatok belső szervezeti és önelszámolási rendszerének továbbfejlesztésével összefüggő feladatokat. A testület ülésén hangsúlyozták: a szövetkezetek szervezete az elmúlt években megszilárdult, kiegyensúlyozottá vált. A központi irányítás és jó néhány területen korszerűsödött a szövetkezetek, illetve a vállalatok működése. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az ÁFÉSZ-ek működési területén jó az alapellátás és tovább növekszik az exportárualap-termelés. * A Bács-Kiskun megyei Kecel község környékén, kisebb területre koncentrálódva, de még gazdaságosan kitermelhető tőzeg található. Ezért a helyi Szőlőfürt Szakszövetkezet az alacsony humusztartalmú homoki növénykultúrák talajának javítására saját tőzegbányát nyitott Így a szövetkezet évente ezer vagon olcsón kitermelhető talajjavító anyaghoz jut. A képen: munkában a tőzegkitermelő gépek (Fotó: MTI — Karáth Imre felvétele — KS) Új „tantárgyak” a faiskolákban Jelenleg a nagyüzemi gyümölcsfa- és szőlőtelepítés lelassulása, a hazai és a külföldi gyümölcsértékesítés nehézségei befolyásolják az oltványok termesztését és forgalmazását — állapították meg azon a tanácskozáson, amelyet Békéscsabán, a Lenin Tsz faiskolájában rendeztek március 29-én, kedden délelőtt. A megjelenteket Lestyán Mihály, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete kertészeti szakosztályának ellnöke üdvözölte. Ezután Szabó András megyei főkertész tartott vitaindító előadást. Szólt a faiskolák keletkezéséről, múltjáról, majd részletesen elemezte az ágazat eredményeit, gondjait. Elmondotta, hogy ma előtérbe kerül a lakossági ellátás, a kiskerttulajdonosok igényeinek minél jobb kielégítése. Ez viszont költségesebb, több munkával jár, és szerényebb nyereséget ad. Békés megye nem tartozik a nagy gyümölcstermő vidékek közé, a szaporítóanyagok előállításában, eladásában azonban tiszteletre méltó helyet vívott ki magának. Ezt a számok is bizonyítják, hiszen az ország gyümölcsfaoltványának 12—15 százaléka megyénkből származik. A békéscsabai Lenin, az orosházi Űj Élet és a kondorosi Egyesült Tsz faiskolái az elmúlt évben 500 ezer oltványt állítottak elő, amelynek a termelési értéke meghaladta a 15 millió forintot. Ebből mintegy 100 ezret értékesítettek megyénkben, a többit az ország más területein, illetve külhonban adták el. A szakemberek szerint a jövőben új „tantárgyakat” kell bevezetni a faiskolákban. Alaposabb piackutatásra, erőteljesebb propagandára, jobb minőségre és csomagolásra van szükség. Azt ta- nasztalják, hogy az utóbbi időben nemcsak az új, nemesített oltványokat keresik, hanem egyre többen szeretnének úgynevezett nosztalgia-fajtákat ültetni, mint a cigányalma, naspolya, a mandula és a dió. S. S. Felkészülés a KISZ-élefre (Tudósítónktól) Orosházán tegnap délután a városi KISZ-bizottság és a Magyar Üttörők Szövetsége-városi elnöksége együttes ülést tartott. Marunák Istvánná csapatvezető ismertette az orosházi 4. sz. Általános Iskola 5157 számú „Martos Flóra” úttörőcsapatának a KISZ-életre való felkészítéséről szóló munkáját. Többek között beszámolt arról, hogy az úttörők a KISZ-ta- gokkal együtt közős programokon vettek részt, megismerkedtek az ifjúsági mozgalom belső életével, meghallgatták a KISZ 10. kongresszusán járt küldöttek élménybeszámolóját. A nyolcadik osztályosokat több ízben szervezett formában készítették fel a KISZ- életre. A tavalyi mozgalmi év felkészülésének eredményeként a 8. osztályt elvégző 48 pajtás közül 32-t ajánlottak a KISZ tagjainak sorába. A raj foglalkozásökon meghívottként vesznek részt a patronáló KISZ-szervezet tagjai, de a KlSZ-alapszer- vezetek is meghívják a pajtásokat a taggyűlésre. A hetedik osztályos rajok gyűléseiken feldolgozták a KISZ vázlatos történetét, megismerkedtek a mozgalom jellegével, szervezeti felépítésével. Az előadó a továbblépés lehetőségeiről, a konkrét tervek kidolgozásának fontosságáról szólt. Kérte a rajvezetőséget, jelöljék meg azt, milyen segítséget kérnek az iskolai KISZ-alapszervezettől és csapatvezetőségtől. A jelentést követő tartalmas vitában az elnökség és a KISZ-bizottság tagjai közül tizenketten mondták el észrevételeiket, tapasztalataikat. Koszorús Oszkár Arad a Bodrog Tovább árad a Bodrog. Vízszintje keddre virradóan több mint negyven centiméterrel emelkedett, ezért az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság a folyó teljes hosszában — az országhatártól Tokajig — másodfokú készültséget rendelt el. A folyó további áradásával is számolnak, mert Szlovákiából az ottani vízügyi szervek jelezték, hogy a Bodrog náluk még nem tetőzött. A Sajón és a Tárnán viszont levonulóban van az árhullám. A Sajó a tetőzést követően kedden már mintegy húsz centimétert apadt, ennek ellenére elővigyázatosságból fenntartották a másodfokú készültséget. A Tárnán olyan rohamos az apadás, hogy a másodfokú készültséget megszüntették, és csak figyelőszolgálatot tartanak a folyó gátjain. Borítékos sorsjegy — harmincharmadszor Március 31-én harmincharmadszor kerül kibocsájtásra a borítékos sorsjegy. Ez alkalommal 16 millió darabot hoznak forgalomba, a hagyományos 5 forintos árral. A kedd délelőtti sajtótájékoztatón a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság ügyvezető igazgatója, Andor Tibor közölt néhány adatot a borítékos sorsjegy történetéből, amelyből kiderül, hogy az első kibocsátás 1967-ben volt, s a mostanival együtt összesen 417 millió darab került árusításra. A jutalmak változatlanok: 50 000, 20 000, 10 000, 5000, 1000, 500, 200, 100, 50, 20 és 10 Ft, illetve a legkisebb nyeremény „újra húzhat”. A sorsjegyek bevételét a hagyományoknak megfelelően olimpiai és sportcélokra, az ifjúsági sport fejlesztésére fordítják. Eddig összesen 794 millió forint nyeremény kerül kifizetésre. Üjdonságként említette Andor Tibor- hogy tárgyalások folynak egy bécsi céggel sorsjegyárusító automaták felállításáról — OTP-kben. Gépkocsiátvételi sorszámok: 1983. MÁRCIUS 29-ÉN Skoda 120 (Debrecen) 7 852 Skoda 120 (Győr) 9 108 Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 193 Skoda 120 GLS (Bp.) 304 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 3 Lada 1200 (Bp.) 21 578 Trabant Lim. (Bp.) 14 616 Lada 1200 (Debrecen) 13 369 Trabant Lim. (Debrecen) 10 809 Lada 1200 (Győr) 6 829 Trabant Lim. (Győr) 13 817 Lada 1300 (Bp.) 8 761 Trabant Combi Sp. (Bp.) 6 902 Lada 13Q0 (Debrecen) 5 865 Trabant Combi Sp. (Győr) 3 406 Lada 1300 (Győr) 2 163 Wartburg Lim. (Bp.) 8 134 Lada 1500 (Bp.) 8 742 Wartburg Hm. (Győr) 5 002 Lada 1500 (Debrecen) 5 960 Wartburg de Luxé (Bp.) 11 224 Lada 1500 (Győr) 2 545 Wartburg de Luxé (Győr) 6 182 Lada Combi (Bp.) 4 664 Wartburg Lim. tolót. (Bp.) 1 362 Lada Combi (Debrecen) 2 425 Wartburg de L. tolót. (Bp.) 2 110 Moszkvics (Bp.) 12 052 Wartburg Tourist (Bp.) 4 171 Polski Fiat 126 (Bp.) 15 199 Wartburg Tourist (Győr) 1 612 Polski Fiat 126 (Győr) 4 432 Skoda 105 (Bp:) 6 710 Polski Fiat 1500 (Bp.) 3 532 Skoda 105 (Debrecen) 5 259 Dácia (Bp.) 11 684 Skoda 105 (Győr) 5 742 Dácia (Debrecen) 5 492 Skoda 120 (Bp.) 12 690 Zastava (Bp.) 1 180 Cardo-bútorok bemutatója Háromnapos bútorbemutató kezdődött a kereskedelmi szakemberek számára kedden a győri Oardo Bútorgyárban. A vállalat azokat a termékeit vonultatta fel, amelyeket ez év második felére kínál a bútorértékesítő vállalatoknak. Az említett időszakban mintegy 135 millió forint értékű bútort állít elő hazai ellátásra a győri gyár. Hagyományos termékein kívül több újdonság gyártására is felkészültek. Ilyen termék a jól ismert Cardo bútorcsalád új tagja, a könyvespolcokkal és bárszekrénnyel kombinált szekrénysor, továbbá a Főnix szekrénysor, amelynek megjelenését a polcokat lezáró üvegajtók teszik elegánssá. A tervezők a gyerekek számára dolgozták ki a' fényezett felületű Junior szekrénysort, valamint a Cardo gyermeksort, amelynek az az érdekessége, hogy a szekrényekhez két egyszemélyes fekvőhely kapcsolódik. Ezeket napközben kényelmes fotellé lehet összecsukni. A fekvőhelyek közül külön is említést érdemel a szép vonalú Dizzy ágyneműtartós franciaágy, amelyhez két oldalról éjjeliszekrények kapcsolhatók. A vásárlói igényekhez igazodva többféle kisméretű szólóbútort is kínál a Cardo. Ilyen a fiókos komód, az előszobafal és a két méretű íróasztal. Borórverós A Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát muzeális értékű boraiból tartottak — Magyarországon először — árverést a Royal Szálloda kerámiatermében. A kereskedelemben nem kapható, számozott tivegű italok között a legöregebb egy 27 éves 5 puttonyos aszú, a legdrágább pedig a 3300 forintos kikiáltási áron meghirdetett 23 éves 5 puttonyos muskotályos aszú volt. A képen: egy borvá- sárló 59 éves különlegessége, mutatóba hozott tokaji aszú 1924-ből E. Várkonyi (Fotó: MTI — Péter felvétele — KS) Tulajdon D ogyan lesz nálunk milliomossá egy esztergályos? A dolgot idejében kell elkezdeni. ■ Ő akkor kezdte, amikor a telekárak, meg az építőanyag- árak alacsonyak voltak. Vett egy kis telket, és fölépített rá egy kis házat. Nem kellett sokáig várnia, hogy duplájáért eladhassa, mint ameny- nyibe neki került. A többi pénzt azonban nem kocsmába vitte, hanem nagyobb telket vett, és nagyobb házat épített rá. A tőke tehát forogni kezdett, és forog mind a mai napig, méghozzá úgy forog, mint hólabda a lejtőn : egyre vastagabb lesz. A vastagodás titka pedig: mindig meg kell előzni egy lépéssel a következő telekár- és építőanyagár-emelkedést. Most már egy több szintes, körpanorámás csodapalotánál tart, de bizonyos, hogy itt sem áll meg. Pedig már milliomos. Ami engem tűnődésre késztet, az először is az: hogyan nevezhetnénk a forrást, amelyből az esztergályos milliomossága származik. Vajon úgy lett csodapalotatulajdonos, hogy milliókat keresett az esztergályosműhelyben? Nyilvánvalóan nem. Hogy szakszerűen szóljak: tulajdonosságának forrása nem az úgynevezett első gazdaság. Netán fusizásból, munkaidő utáni — otthoni vagy magánműhelybeli — esztergályozásból származnak milliói? Nem. Nyilvánvaló tehát, hogy nem az úgynevezett második gazdaságból. Honnan? Lehet, hogy az elnevezés nem szakszerű, közgazdasági elmélkedésben legalábbis sohasem találkoztam vele, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy az esztergályos milliói a harmadik gazdaságból származnak. Az esztergályosnak pozitív arcképe rajzolódik ki egy napilapban nemrégen megjelent riportból. Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna ez: a riport nem minősíti harácsoló- nak az esztergályost, nem minősíti spekulánsnak sem, osztálya kispolgári elárulójá- nak sem, még ügyeskedőnek sem. A milliomos esztergályos: korunk elfogadott hőse. És ez azért érdekes, mert felkínál egy történelmi-politikai horderejű kérdést: hogyan is állunk mi most a tulajdonnal? Ez esetben, természetesen, a kistulajdonnal. Én magam a következőket gondolom: Arról a jövőről, amely most már a mi jelenünk, úgy gondolkodtak eltervezői harminc évvel ezelőtt, mint a tulajdonközösség minta- paradicsomáról. Közös tulajdonú házakban lakunk majd, közös tulajdonú étkezdékben eszünk, közös tulajdonú járművekkel közlekedünk. Az ember megsza'- badul a szerzésvágy ideggörcseitől, és a tulajdonmegtartás nyűgeitől — önmagát és közösségét építheti. E jövő ellenzői pedig úgy gondolkodtak: ha minden közös, senkinek sincs semmije. A milliomos esztergályosról készült riport azt példázza most számomra, hogy jelenné vált jövőnk eltervezői is, ellenzői is tévesen gondolták. A mai Magyarország ugyanis sokkal inkább a kistulajdonosok országa, mint a korábbi valaha is volt. összehasonlító statisztikai adataim persze nincsenek, de szolgáljon bizonyításul az, amit egy nyugdíjas művezető ismerősöm mesélt: — Milyen volt egy hétvégém negyven évvel ezelőtt? Hát, először is, laktam a velem egysorsúakkal egy pesti lakásban, amely természetesen a bérháztulajdonosé volt. Megtisztálkodtunk, betettük a konyhai falikútba a sört, és kiültünk a gangra ultizni. Az asszony persze takarított közben, verte a szőnyeget az udvaron, vagy mosott a, konyhán, fateknőben. Meccsre is jártunk, villamoson, de visszafelé lehetőleg gyalog, mert a villamos drága volt. Milyen egy hétvégém most? Hát, először is, lakom a velem egysorsúakkal egy pesti lakásban, amely természetesen az enyém, hiszen a ház szövetkezeti. A sör a hűtőben, a takarítás porszívóval megy, a mosás géppel. Gang nincs, de nem is ülnénk ki rá, mert vár a telek, amely természetesen az enyém. Autóm nincs, de a telekszomszédnak van, ő visz ki bennünket. Nekünk egy sufni áll a telken, neki egy hétvégi ház. Jövőre mi is építkezünk. Ismerősöm folytatta még az összehasonlítást, de ennyi is elég: az 6 példája nem egyedi. A falusi lakások szinte mindegyike, a városi lakások nagyobb fele saját tulajdonú. A saját tulajdonú városi lakásszám növekedni fog, állami bérház szinte nem is épül már ezután, A nyaralótelkek és úgynevezett „hobbikertek” Sokasága valósággal bekerítette már a lakótelepüléseket. A személyi tulajdonú autók száma egymillió fölött, az egyéb úgynevezett tartós használati cikkekből (hűtő- szekrény, mosógép, televízió) a háztartások közel állnak a telítettséghez. Mindez kezd úgy hangzani, mint egy jelendicsérő kortesbeszéd, de erre se kedv, se szükség: csak a harminc évvel ezelőtt senkitől sem várt tényre akartam rámutatni, hogy íme, a kistulajdonosok országa lettünk. Hogy ebből mi minden következik — milyen politikai, életmódbeli, gondolkodásbeli konzekvenciái van-' nak —, abba most nincs idő belemenni, csak egyetlen ajtót hadd nyissak ki, azt is egy pillanatra, és ha úgy tetszik, visszafelé: milyen érdekes volna megírni az elmúlt1 évtizedek történetét, kizárólag a tulajdonhoz való viszonyunk szempontjából. Én attól az időtől kezdeném a magam személyes történetét, amikor a kistulajdon ázsiója mélyponton állt, az ötvenes évek elején. Szomorú örökség következtében egy falusi félház telekkönyvi birtokosa voltam. Iskolaiegyetemi kérdőíveken szégyenkezve vallottam be; tudtam — sőt, hittem is —, hogy igazi megbecsülésre csak az számíthat, akinek semmije sincs. Ráadásul nem is akármilyen ház volt: több szobás, üzlethelyiséges, alápincézett, nagykertes — az alföldi utca vert falú parasztházai közt igen tekintélyesnek számított. Ö mikor a pesti családalapítás kényszerétől hajtva sikerült megszabadulnom tőle, és árából egy szoba-konyhabútorra, meg egy vőlegényruhára tellett éppen, úgy éreztem: hálistennek, most már semmim sincs, vége a szégyennek, igazi megbecsülésre számíthatok. A történet persze csak némi iróniával volna megírható, annál is inkább, mert most már tudom, hogy amikor én boldogan megszabadultam a tulajdontól, a riportbeli esztergályos már készen állt arra, hogy tulajdonossá váljék. Ö tudott valamit, amit én nem. Csoda-e, ha kettőnk közül ő vált milliomossá? Faragó Vilmos
