Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
NÉPÚJSÁG 1983. március 21., vasárnap Milyen a mezőgazdaságban dolgozók egészsége? Sok a technikai, kémiai ártalom Emlékszem — úgy hat évvel ezelőtt lehetett — a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége megállapodott a katonai kórházzal abban, hogy ennek orvosai a traktorostól a téesz- elnökig alapos egészségvizsgálatnak vetik alá az erre jelentkezőket. Alkalmassági vizsgálatnak is nevezhetők egyszersmind e látleletek, éppen ezért még a legmakkegészségesebbek is ú'gy tértek be a kórház titokzatos kapuján, hogy jócskán szorongtak: vajon nem derítik-e ki majd róluk, hogy immár nincs esélyük vállalt feladatuk folytatására? Summázatát a kórképeknek megőriztem; nos, eszerint 197 téesz-elnök, elnökhelyettes, párttitkár, főkönyvelő, főmezőgazdász, főállatte- nvésztő, ágazatvezető közül 52-nek volt magas a vérnyomása, 18-nak volt májbetegsége, 9 találtatott neurózisban szenvedőnek, 6 cukorbetegnek és így tovább. Mondhatnék: mi ebben a különös? Hiszen bármely réteget helyeznének górcső alá, hivatalnokokét, vasmunkásokét. vagy akár háziasszonyokét, aligha kapnának az orvosok a fölsoroltnál jobb arányokat.* S mégis, tagadhatatlan, hogy foglalkozási ártalmak dolgában elválaszthatók, megkülönböztethetők még az agrárberkekben foglalatosko- dók is. Íme az országos diagnózis: a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, neurózisban a téesz-elnökök „viszik el a pálmát*, magas vérnyomás rajtuk kívül a főkönyvelőket sújtja a legjobban. Hatvanöt traktorosból csak huszonöt bizonyult teljesen egészségesnek, — miként a mozdonyvezetők, úgy ők is öt évvel korábban érdemesülhetnek nyugdíjra. (Aminek megvalósulása esetén persze gondterheltek lennének, netán újabb menedzserbetegséget szereznének be a téesz-elnökök: ugyan miként helyettesíthetnék, pótolhatnák az országosan hatvanezerre tehető traktorosok közül az 55 évesen nyugdíjba vonulókat?) Külön nagy témakör a növényvédelmi szakmunkásoké, egyáltalán: a különféle vegyszerekkel, tehát így mérgekkel dolgozóké. Az orvosoknak olykor a halál torkából kell kimenteni — ha sikerül — a vegyszerrel óvatlanul, nem ritkán ittasan bánó növényvédőket. Időközben országossá váltak a szűrővizsgálatok, Bács- Kiskun megye Kiskőrösön külön téesz-rendelőt tart fönn. de van minisztertanácsi határozat is — a 3058' 1982. számú — arra, hogy a rehabilitációs rendelkezéseket ki kell terjeszteni a mezőgazdasági szövetkezetekre, fejlesztendő az üzemegészségügyi hálózat, és így tovább. Tavalyról még nincs statisztikái képünk, de 1981. summázata rendelkezésünkre áll a bejelentett foglalkozási betegségekről. Az Egészség- ügyi Minisztérium kimutatása 415 esetet jegyez, ebből 327 a keresőképtelenné váltak száma. Egy-két példa: 82 esetben vibráció. 27 esetben gombák, 18 alkalommal ipari gázok okozták a bajt — tehát a fizikai munkát megkönnyítő gépek és vegyi anyagok bizony belejátszanak a megbetegedésekbe. Miként a tárca jelentéséből kitűnik, a téeszek táppénzes százaléka ugyan alatta van még a népgazdasági átlagának, de 1970—1980 között 4,5-ről 5,1 százalékra növekedett ez az arány. Jóllehet mind több téesz alkalmaz másodállásban orvost —• a csepeli Duna Tsz például ismereteim szerint már legalább egy—másfél évtizede, fennállásának húsz esztendejéből —, ám faluhelyen az úgynevezett alapellátás mégis csak a körzeti orvosokra vár. Azokra, akiknek száma az ötödik ötéves terv folyamán 2226-ról 2286-ra gyarapodott, s aminek következményeként az egy orvosra jutó falusi lakosság átlagszáma 2366-ról 2182-re apadhatott. Mindez nem módosítja még azt a megállapítást, amit a minisztérium említett jelentése így summáz: „A falusi lakosság egészségügyi alapellátása még nem érte el a szükséges és indokoltan igényelt színvonalat.” Továbbá: „...szakmailag is indokolt, hogy a mezőgazda'sá- gi dolgozók általános egészségügyi ellátását magas színvonalon biztosítsuk, és a lehetőségekkel összhangban fejlesszük tovább speciális üzemegészségügyi ellátásunkat is.” Ez utóbbihoz a szak- rendelések minden megyében kialakultak már, ezek részt vesznek a munkaalkalmasság orvosi véleményezésében éppen úgy, miként a megelőzésben, a rehabilitáció segítésében. (Bács-Kiskun, Borsod, Fejér, Heves volt a példa.) El kellene jutnunk oda, hogy az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu egyenlővé váljék egészség- ügyi ellátás dolgában. Keresztényi Nándor Jól halad az iskolaépítés Szarvason A szarvasi iskola gondjairól lapunk hírt adott, beszámoltunk arról is, hogy a lakosság anyagi segítségével kezdődhetett meg a tizenkét tan-, szak- és tornateremmel, sportudvarral készülp általános iskola kivitelezése. A napközi is ebben az épület- együttesben kap otthont. Az ötödik ötéves tervben gyermekintézmények építésére fordítható lakossági hozzájárulások ötmillió forintjának felhasználásával kezdődött a munka 1980-ban. A városi tanács, -az intézmények, valamint a lakosság a VI. ötéves tervben is támogatja az iskola létrejöttét. A Körös-parti városban «levő üzemek a fejlesztési alapjukból adnak hozzá, ugyanakkor a dolgozók öt éven át, esztendőnként egynapi keresetüket ajánlják fel erre az akcióra. A számítások szerint így a szarvasiak újabb 11 millió forintot tesznek hozzá gyermekeik második otthonának kialakításához. Az iskolagond ennyiből még nem oldódhatott volna meg, az állam 18 millió forint hozzájárulást adott, s a költség- vetéshez hiányzó 8-9 millió forintot a városi tanács adja. Nagy várakozás előzte meg a szervezést, de még inkább a megvalósítást. A munkát a Szarvasi Állami Tangazdaság építő részlege vállalta, eddig tudják tartani a lépést, hogy pontosabban fogalmazzunk: a késve érkezett födémgerendák sem okoztak határidőcsúszást. A terület közművesítése elkészült, állnak az oktatási épület falai. A jövő, 1984 85-ös tanévre tervezik az iskola birtokba vételét a város vezetői, dolgozói és a gyerekek. Ezzel azonban még nincs vége az oktatási építkezéseknek, mert tavaly megkezdték az 1-es számú általános iskola — 13 millió forint értékű — rekonstrukcióját, amit az idén szerétnének befejezni. Amíg a bontás, vakolás, újra falazás és más munkák tartanak, a gyerekek a területi pártszervezetek, az MHSZ, az úttörőház termeiben tanulnak. Ha ez az iskola már rendben lesz, akkor veszik sorra a 2-es számú intézményt, ahol a szénkályhás fűtést szeretnék meg. szüntetni és egy tornatermet létrehozni. Kép, szöveg: Számadó Julianna A templom kertje lesz a gyerekek pihenőudvara, ha elkészül az új suli Kamuton, a Béke Tsz szolgáltatu részlegének bognárműhelyében nyárfából és akácból 16 önctetőt készítenek sertésólakba, a malacoknak Fotó: Bukovinszky István Nagyobb nyereség — több bér II keresetszabályozás új formája A mezőgazdaságban ebben az évben több, mint hetven állami gazdaság, termelőszövetkezet kap lehetőséget az eddigitől eltérő keresetszabályozási forma alkalmazására. Á fejlesztés-fogyasztás arány tartásához kötött keresetszabályozást alkalmazhatja többek között a csorvási Lenin Tsz. A dolgozók körében természetesen sokan teszik fel a kérdést: és ettől többet fizetnek majd? Erre, és még jó néhány, a fejlesztés-fogyasztás arányos keresetszabályozás bevezetésével kapcsolatos kérdésre kerestünk választ a csorvási Lenin Tsz-ben. — Több bért, nagyobb keresetet csak akkor biztosíthatunk, ha a jövőben javul a munka hatékonysága, nagyobb lesz a nyereség, és ezzel a fejlesztésre is több pénzt fordíthatunk. Az eddigi jövedelemszabályozási forma, ellentétben a mostanival, az elért többletnyereségből nem tette lehetővé az arányos keresetnövelést, ki- egyenlítésre alapozott jövedelemszínvonal szemléletű volt — válaszol a kérdésre Kovács János, a tsz elnöke. — Ez a keresetszabályozás a tartalékok mozgósítására épül, és bevezetése sok nehézséggel járhat. Miért pályázták meg mégis? — Az új forma előnyei miatt. A korábbi bérszínvonalgazdálkodás nem ösztönzött a hatékony bér- és munkaerő-gazdálkodásra. Éppen ellenkezőleg, pazarláshoz vezetett. A bérszínvonal védelmét mindenütt alacsony keresetek alkalmazásával oldották meg az üzemek. Ez látszat-foglalkoztatáshoz vezetett, és érezhető differenciálásra sem adott igazán lehetőséget. ' — A közös gazdaság az utóbbi években kiváló eredményeket ért cl. Két eve például a hatékonyságot figyelembe véve, az ország első öt szövetkezetének egyike volt a csorvási, de az egy évvel korábbi és a tavalyi eredmények is átlagon felüliek lettek. Ugyanakkor a fejlesztés-fogyasztás arányát ennek a három évnek az átlaga alapján állapították meg. Vagyis, ahhoz, hogy előrelépjenek, az eddigi eredményeket is túl kellene szárnyalni. Nem túl nagy a kockázat? — Tisztában vagyunk üzemen belül lehetőségeinkkel, ezért is pályáztunk. Előzőleg azt vizsgáltuk, hogy mi segítené az eddig elért hatékonyság, eredményesség túllépését. Arra a megállapításra jutotutnk, hogy sokkal jobb bér- és munkaerő-gazdálkodásra, ösztönzésre van szükség. így nem az volt az alapkérdés, hogyan lehetne több bért fizetni, hanem az, milyen módszerek alkalmazása segítheti a nyereség növekedését, a munka hatékonyságának fokozását. Az már az új keresetszabályozási forma következménye, hogy ezután a jövedelmek is a hatékonysággal összhangban dinamikusan emelkedhetnek. Egyébként a kockázat valóban nagy. Ha ugyanis a fejlesztés fogyasztás arányán belül csak a fogyasztás nő, akkor az aránynövekedésnek megfelelő összeg első százaléka után 100, a második százaléka után 200, és minden további százaléka után 500 százalék további kereseti adót kell a már adózott nyereségből fizetni. Fontos tehát, hogy a dolgozók is értsék, miről van szó, tisztában legyenek vele: a fizetés, a jövedelemnövekedés nem a vezető akaratán, hanem a lehetőségeken, a nyereségtermelésen múlik— Több nyereség — nagyobb jövedelem. A képlet egyetlen tőmondatban túlságosan is egyszerűnek tűnik. Vannak-e irányelvek, ajánlások az alkalmazásra? — Nincsenek, ezért a helyi döntések alaposságán múlik, milyen eredményekkel jár majd az új keresetszabályozási forma. Ügy döntöttünk, hogy 1983-ban fokozatosan megteremtjük az áttérés feltételeit. Nincs értelme a kapkodásnak. Még az idén felmérjük, mennyi munkaerőre van feltétlenül szükségük az ágazatoknak, hol rendelkeznek tartalékokkal. Az esetleg hiányzó munkaerőt átcsoportosítással akarjuk biztosítani. Felülvizsgáljuk az ágazatok szervezeti rendszerét is. A korábban, a bérszínvonalgazdálkodásnál előnyös felállás az új formában elveszíti mozgósító, ösztönző jellegét. Ezért érdekeltségi alapon történő átrendezésre lesz szükség. Az üzemeltető gépes ágazat és a gépjavító ágazat közös érdekeltsége például eddig áttételeken keresztül jutott kifejezésre. A traktorvezetők és -javítók közös érdekeltsége ugyanakkor a gépek, berendezések hatékony üzemelésének kulcskérdése. — Ezek ‘szerint a közvetlen érdekeltség megteremtése az új keresetszabályozás fontos eleme? — Legalábbis ezt szeretnénk elérni. Több elképzelés kimunkálásán dolgozunk. Az egyik, hogy a jövőben az ágazatoknál is a nyereség kerüljön az érdekeltség középpontjába. A szövetkezet nyereségterve ugyanis mint cél, az érdekeltséget vizsgálva „távol” volt a tsz-tagok- tól. A dolgozó a végeredménytől függetlenül, évközben úgy is megkapta a fizetését. Ezentúl az ágazati nyereség alakulásával párhuzamosan a kereseti lehetőségek is változnak. Ezekben az esetekben a vezetőnek, mint gazdálkodónak kell jelen lennie. A másik kimunkálás alatt álló elképzelés, a munkautalványozás, amikor is előre tisztáznánk egy-egy növény betakarításáért, vagy egy-egy gép javításáért járó munkadíjat. A munka igazolt elvégzése után pedig azonnal fizetnénk. Ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy ott és akkor ismerjék el a teljesítményt, ahol és amikor az megszületett. További elképzelés, az úgynevezett progresszív bérezés. Lényege, hogy a kereset a teljesítménynél — egy ponton túl — gyorsabban nőjön. Vegyünk egy egyszerű példát. Mondjuk, 100 hektár felszántásáért 10 forint jár hektáronként. De, ha egységnyi idő alatt ennél többet szánt fel a traktoros, már 15 forintot kaphat. Valamennyi módszer bevezetésének feltétele azonban, hogy elkészüljenek az ágazati bérszabályzatok, amelyekben meghatározzuk majd a munkák elismerésének mértékét. És csak ezután derül ki, hogy hol, melyik elképzelés megvalósítására vállalkozunk. Feltétlenül szem előtt kell azonban tartanunk, hogy ezt a szocialista nagyüzem keretein belül, a nagyüzemi gazdálkodás alapvető elveinek és előnyének sérelme nélkül oldjuk meg. A siker azon múlik, hogyan tudjuk az anyagi ösztönzésnek azt a rendszerét kialakítani. — Az első hallásra úgy tűnik, a felsorolt módszerek sajátossága, hogy többlet- munkára ösztönöznek. Ez munkaerő- és bérmegtakarításhoz vezethet... — A fejlesztés fogyasztási arány tartásához kötött keresetszabályozás végül is a bértömeg-gazdálkodás egyik formája. Ezért ha ugyanazt a munkát kevesebben végzik el, megkaphatják a többletbér nagyobb részét... — Előfordulhat, hogy az eddiginél kevesebb munkáskézre lesz szükség? — Egy-egy területen minden bizonnyal. Ezért is határoztuk el, hogy csak rendkívüli indokolt esetben veszünk fel új tagokat. Inkább belső munkaerőmozgásra számítunk. Több tsz-tagot, alkalmazottat szeretnénk foglalkoztatni a nyereségtermelő ágazatokban, de ott is csak az ésszerűség határáig. Ügy gondolom, az -új bérezési forma gyakorlati, minden területen történő bevezetése 1984 után belső feszültségekkel jár majd. Emberséges megoldásra törekszünk, de a gazdasági törvényszerűségeket sem szeretnénk figyelmen kívül hagyni. A látszatfoglalkoztatások ideje mindenesetre lejárt. Kepenyes János
