Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-27 / 73. szám

NÉPÚJSÁG 1983. március 27-, vasárnap „Én, Ökrös Imre határőr, a dolgozó magyar nép fia eskü­szöm ...” — kezdte a katonai esküt március 26-án, tegnap délelőtt az orosházi határőrkerület parancsnokságán rende­zett ünnepségen a bajuszos fiatalember, s mondták utána az eskü szövegét újonctársai. Sok száz vendég — szülők, ro­konok, feleségek, ismerősök, és az orosházi városi párt- és tanácsi szervek képviselői — jelenlétében zajlott le az ün­nepség, amelyen Pál János alezredes mondott beszédet. Es­küt tett katonatársai nevében ismét Ökrös Imre szólt, majd köszöntötte a fiatal határőröket Kiss Pál, az orosházi városi KISZ-bizottság titkára. Képünkön: Ökrös Imre a csapatzászló előtt Fotó: Kovács Erzsébet Ünnepi klubfoglalkozás Orosházán Az MSZBT-tagcsoport, a Moszkva Rádió baráti klub közös szervezésében ünnepi foglalkozást tartottak a na­pokban az üveggyári klub­ban. Megemlékeztek hazánk felszabadulásának 38. évfor­dulójáról, a dicsőséges ma­gyar Tanácsköztársaság kiki­áltásának 64. évfordulójáról, és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság megalakulásának évfordulójáról. A résztvevők meghallgatták Fodor József: Piros fejfák című versét és Lenin üdvözletét a magyar munkásokhoz, amelyet 1919. május 7-én szikratávírón to­vábbítottak Moszkvából Bu­dapestre. A klubfoglalkozá­son foglalkoztak a moszkvai rádió legújabb pályázatával, amelyet a magyar—szovjet barátsági együttműködési és segítségnyújtási szerződés évfordulója alkalmából hir­dettek meg. A pályázat nagy érdeklődést váltott ki. hiszen Medgyesegyházáról, Kondo­rosról, Mezőtúrról és Szol­nokról is kértek és kaptak segítséget a helyes válaszok kidolgozásához a moszkvai rádió baráti klubtól. A klub- foglalkozást a Moszkva Rá­dió magyar nyelvű adásában köszöntötték és ez alkalom­ból a közkedvelt Katyusa cí­mű dalt közvetítették. A résztvevők ezután megtekin­tették a Találkozás a Volgá- - nál című filmet, amellyel a sztálingrádi csata 40. évfor­dulójára emlékeztek. Bíró Judit Tsz-közgyűlés Hunyán A hunyai Hunyadi Tsz- ben a közgyűlést megelőző munkahelyi tanácskozásokon a közös gazdaság vezetői már elemezték az elmúlt évi gaz­dálkodást, szóltak az idei ter­vekről, elképzelésekről. Igya péntek délelőtt — a hunyai művelődési házban — meg­tartott közgyűlésen Petényi Szilárd tsz-elnök csak rövid összefoglalóban ismertette az ezelőtti esztendő tényeit, számadatait. Nagyobb figyel­met és hangsúlyt kaptak az idei tennivalók. Az 1982-es évben elért 299 millió forint árbevétellel szemben az idén 255 milliót terveznek. Az alaptevékenység nyolcmillió forintos növekedésével és a baromfiágazat 50 milliós csökkenésével számolnak. A munkahelyi tanácskozá­sokon vetették fel, hogy a hagyományos kocatartás mel­lett ez évtől szeretnék kiadni a tagoknak bérhizlalásra a sertésállomány egy részét. Tervezik azt is, hogy a tagok által vásárolt részjegyek se­gítségével oldanak meg közös feladatokat a tsz-ben, ked­vezőbb kamatot adva a ta­goknak, mint az OTP. Az pedig nem csupán terv, hanem a megvalósítás tetten érhető jele: jövő héten meg­kezdődnek a földmunkák, s augusztus 30-ra bekötik a gázt a tsz szárítójához. A termelőszövetkezet a nö­vénytermesztésben az idén 21 millió, az állattenyésztésben — a tavalyinál szerényebb — 3,5 millió forint nyereséget tervez. A termelés feladatairól szó­ló beszámoló után az alap­szabály-módosításról szólt dr. Ancsin János jogi előadó, ezt követően a közgyűlés bi­zottságainak vezetői számol­tak be a közgyűlés résztve­vőinek az elmúlt év eredmé­nyeiről és gondjairól. — sz. j. — Nyúlcipő A cipőbolti eladó alacsony, vékony ember. Sürög-fo- rog a gondolák körül. A 90 kilós, nagy tenyerű óriás próbálgatja a lábbeliket. A sárga félcipő rettentően megtetszik neki, olyannyira, hogy fizetés nélkül kioson az üzletből, a régi kitaposott cipőjét otthagyva az egyik sarokban. A kereskedő elsápad, rohan az ajtóhoz, de már bottal ütheti a nyomát. Néhány hét múlva betér az egyik kocsmába. A bili­árdasztal mögött ott áll a 90 kilós óriás, kezében a dá­kó. Az eladó végigméri. Tetőtől talpig. Megáll a tekin­tete a sárga félcipőn. — Játsszunk? — kérdezi. — Oké! — válaszol a dákós ízes magyarsággal. — Ha nyerek, enyém a cipő — mondja a vékony em­ber, és már pattannak is a golyók. Tényleg nyer. De nincs ideje ámulni, partnere kifelé invitálja. Az ajtóban lendül a nagy tenyér. Sötét a vi­lág! Mire világos lesz, a 90 kilós köddé válik. Nyúlcipő — motoygja az eladó. Másnap a boltban becsomagolja az összes sárga félcipőt. Álmában se jöjjön elő! Fárad­tan, szomorúan ballag hazafelé a sötétben. Az egyik ka­pualjból hirtelen kilép a 90 kilós. Villan az ökle. A kis embernek reccsen az orrcsontja, meglazulnak a fogai. Az aszfalton fekve még látja a villogó sárga cipősar­kakat. Most beadványokat szerkeszt az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatalnak, hogy a kereskedők is kaphassanak veszélyességi pótlékot. A nyomaték kedvéért aláíráso­kat gyűjt a kollégái körében. Sokan nem hajlandók a nevüket adni. Félnek a 90 kilóstól. ~ _seres_ T anácsülés Gyulán Gyula város Tanácsa ülést tartott március 25-én, pén­teken délután a tanács dísz­termében. Az első napiren­di pontban a végrehajtó bi­zottság és a tanácsi tisztség­viselők kétéves munkájáról hangzott el beszámoló. Eb­ből kiderült, hogy a felettes szervek is úgy ítélik meg, hogy a tanácsi testületek munkája törvényes, működé­sük megfelel az előírások­nak. De továbbra is feladat a testületi vezetés súlyának növelése, a vb és a tanácsi bizottságok ellenőrző tevé­kenységének javítása és a ta­nácstagok munkájának ha­tékony segítése. Ezt követően a költségve­tés és a fejlesztési alap múlt évi felhasználásáról volt szó. A tanács elmúlt évi kiadá­sai meghaladták a 184,5 mil­lió forintot, bevételei pedig csaknem elérték a 193 mil­lió forintot. Fejlesztési cé­lokra 47,5 millió forintot for­dítottak. Mégsem sikerült minden területen a kitűzött tervek teljesítése. Például a Mágocsi • úti százszemélyes óvoda építését nem kezdhet­ték meg, mert nem készült el időben a tervdokumentá­ció, így a kivitelező kapaci­tást nem tudták kihasznál­ni. A piactér rekonstrukciós munkáit is el szerették vol­na kezdeni. Az elkészült ter­veket viszont nem lehetett elfogadni, átdolgozásra visz- szaküldték a tervezőkhöz, a beruházás ezért csak 1983- ban kezdődik. A lakásépítések az év má­sodik felétől megfelelő ütem­ben haladtak. Az átadásokra, előreláthatólag még ebben a félévben sor kerül. Részben tanácsi támogatással épül a Béke sugárúton 12 tetőtér­beépítésű lakás, amiből négy már az idén elkészül. A harmadik napirendi pontban a. tanács és bizott­ságainak 1983. évi munka­tervét vitatták meg. Befeje­zésül bejelentések hangzot­tak el. A beszámolókat a hozzá­szólások és vita után a tes­tület elfogadta. L. S. „Nekem szülőhazám” járási döntő (Tudósítónktól) Radnóti Miklós verssora ..Nem tudhatom, hogy más­nak e tájék mit jelent...” a mottója annak a több ezre­ket megmozgató honvédelmi játéknak, vetélkedőnek, amelyet a Magyar Honvé­delmi Szövetség Országos Központja és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága hirdetett meg „Nekem szülőhazám” cím­mel. Hazánkhoz szorosan kapcsolódnak a történelem, a régmúlt korok, a közelmúlt és a szocializmust építő mun­kánk eseményei, melynek felidézését, jobb megismeré­sét segítette elő ez a Vetél­kedősorozat. Már az indítás­kor úgy került megszerve­zésre, hogy szinte minden korosztályt magába foglal­jon. így külön volt az álta­lános iskolásoknak, a közép- iskolásoknak, valamint volt az MHSZ és a KISZ által szervezett felnőtteknek szóló feladat. Orosházán az elődöntők után a városi és járási dön­tőn március 19-én, 16 álta­lános iskolás, 16 középisko­lás és 15 MHSZ- és KISZ- felnőtt csapat mérte össze tudását. A versenyszámok értékelése után a városi dön­tőn kategóriánként első he­lyezést ért el: az általános iskola csapata, Pusztaföld­vár, Táncsics Mihály Gim­názium csapata, Orosháza. Felnőtt kategóriában: Városi Tartalékos Honvédelmi Klub, Orosháza, a járási döntő el­ső helyezettjei: általános is­kola csapata. Gádoros, 612. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet csapata, Oroshá­za. Felnőtt kategóriában: Viharsarok Tsz csapata Tót­komlós. A városi és a járási első helyezett csapatok kép­viselik az orosházi járást a megyei döntőn. Kiss Horváth Sándorné Utazás és biztosítás Rövidesen kezdődilk az idegenforgalmi szezon. En­nek apropóján az utazási biztosításokról tartott sajtó- tájékoztatót március 25-én, pénteken a budapesti tava­szi fesztivál keretében, a BNV területén, az „Utazás ’83” kiállításhoz kapcsoltan az Állami Biztosító. Mint dr. Szabó Imre, az Állami Biztosító ügyvezető igazga­tója elmondta, a teljes körű casco-biztosítás mindenféle kiegészítés nélkül érvényes a szocialista országokban be­következett károk; törés, lo­pás, elemi károk és baleset esetére. Akik nyugati orszá­gokba utaznak, azok kiegé­szítő cascót köthetnek a meglevő mellé, 15 napra 200, 30 napra pedig 400 forintért. Kevesen tudják, hogy a ki­egészítő biztosítást azok is igénybe vehetik. akiknek nincs teljes körű cascójuk, csakhogy drágábban, 15 nap­ra 400, 30 napra pedig 800 forintért. A szocialista országokba utazóknak a „külföldre uta­zók baleset- és poggyászbiz­tosítását” ajánlja a pénzin­tézet. Ennek alapján napi 3 forintért maximum 100 ezer forintig balesetbiztosításban részesülnek a turisták, s 12 ezer forintig megtérülnek az így megrongálódott, ellopott, vagy elveszett vagyontár­gyak. A 3 forintos biztosítás kétszeres díjért is megköt­hető, attól függően, milyen értékű az útiholmi, s mek­kora balesetbiztosítást igé­nyel a turista. Az elmúlt években nagyon népszerű volt a tőkés orszá­gokba látogatók körében a napi 5 forintért kiváltható betegség-, baleset- és pogy- gyászbiztosítás, amelynek dí­ja 30 napon túli kinttartóz­kodás esetén 10 forint. A szocialista országokba utazó­kat egyébként az érvényben levő államközi szerződések alapján ingyenes egészség- ügyi ellátás illeti meg. Vonatpótló autóbuszok A MÁV értesíti az utazókö­zönséget, hogy pályafelújítási munkák miatt több vasútvonal- szakaszon a vonatokat autóbu­szok pótolják. Március 28-án Szántód-Körös- hegy és Balatonszárszó között a Budapest, Déli pályaudvarról 10.35 órakor induló; március 28- tól Eger és Bélapátfalva között az Egerből 7.42, 10.00 és 14.23 órakor, valamint a Putnokról 7.06 és 12.14 órakor, továbbá a Szilvásváradról 12.13 órakor in­duló; március 28-án Csárdaszál­lás és Mezőberény között, már­cius 29-én Mezőberény—Békés­csaba között, március 30-án és 31-én Csugar—Mezőtúr állomá­sok között a Budapest, Keleti­pályaudvarról 9 óra 30 perckor és a Lökösházáról 10 óra 7 perc­kor induló; március 29-én és 30-án Balatonszárszó és Bala- tonszemes között a Budapest, Déli pályaudvarról 10.35 órakor induló; március 29-én és 31-én Sávoly és Zalakomár között a Nagykanizsáról 14.06 és 14.40 órakor induló' vonatok helyett vonatpótló autóbuszok közleked­nek, amelyeken a megváltott vasúti jegyek érvényesek. Március 28-tól 31-ig Nagylók— Sárbogárd között a Pécsről 8.50 órakor induló gyorsvonat Du­naújvároson át közlekedik, ezért 20 perces késéssel kell számol- ni. Március 28—31-ig a' Békéscsa­báról 13 óra 30 perckor induló vonat helyett 14 ó?a 20 perckor indítanak gyorsvonatokat. ’ A változások és a késések mi­att a vasút kéri az utasok meg­értő türelmét. Csomagolás és versenyképesség ■ lkak előtt ismert, hogy 1970-től évi átlagban kétszer, két és félszer olyan gyorsan nőtt ná­lunk a mezőgazdasági termelés, mint a felsza­badulást megelőző vagy az azt követő évtizedek során. Ennek köszönhető, hogy javuló belső ellátás mellett élelmiszer-gazdaságunk exportjának értéke — folyó áron számolva — a legutóbbi évtizedben csaknem háromszo­rosára növekedett. A mennyiség mellett mind inkább előtérbe kerül a minőség. Ez a követelmény különösen fontos az élelmi­szereknél. Ezen termékeknél ugyanis a minőség fogal­mába mindenkor beletartozik az áru mikrobiológiai tisz­tasága, az elfogadott fogyasztói szokásoknak megfelelő megjelenése. És nemcsak a termék íze, színe, hanem a csomagolása is meg kell, hogy feleljen a vevő igényeinek. Javíthatja és ronthatja is tehát versenyképességünket a világpiacon a csomagolás. Nekünk pedig nagyon is fontos érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a nehéz munká­val, költségesen előállított élelmiszereket milyen áron tudjuk értékesíteni. A csomagolás minősége, színvonala ugyanis meghatározó tényezője a piacon maradásnak, élelmiszerexportunk fejlődésének. Szerencsére most már egyre inkább terjed az a fel­ismerés, hogy a csomagolás adja el a jó árut is. A cso­magolás, amelynek ugyan a legfontosabb feladata a ter­mék védelme, minőségének megóvása a termeléstől a felhasználóig, de most már az eredeti funkciók mellett más, lényeges feladatot is el kell látnia. Például tájé­koztatnia kell a vásárlót a csomagolás révén az élelmi­szer minőségéről, súlyáról, áráról; tartósságáról, már­kájáról stb. Ehhez pedig már nemcsak a külföldi vásárlók, hanem a hazai kereskedelem is ragaszkodik. Mindez érthető, hiszen a vásárló csak így képes ellenőrizni az áru minő­ségét, szavatossági idejét, árát, ez kényszeríti a kereske­delmet is arra, hogy a lejárt szavatosságú élelmiszert kivonja a forgalomból. A csomagolás révén valósulha­tott meg hazánkban az önkiszolgáló módszer a kereske­delemben, így csökkenhetett az élelmiszer-áruházakban a nehéz fizikai munka, így javulhattak meg a vásárlási körülmények. Elvitathatatlan tehát a csomagolás előnye. Még akkor is, ha tudjuk, milyen sok a jogos kifogás a csomagolás minőségével kapcsolatban. Keresni, kutatni kell a módját annak továbbra is, hogy miképpen lehet hazai csomagolóanyagokból minél jobb minőségben csomagolni az árut, legyen szó akár a tejről és tejter­mékekről, akár az étolajról, a lisztről, cukorról, esetleg zöldségről, gyümölcsről. Mert azért nem szabad elfelednünk, a csomagolás pénzbe, sok pénzbe kerül. A legutóbbi évtizedben ha­zánkban a csomagolóanyag-felhasználás műanyagból két és félszeresre, papírból háromszorosra, fémből pedig két­szeresre emelkedett. Ez jórészt annak köszönhető, hogy számottevően fejlődött az országban a műanyagipar, és bővültek a nyomda-, a papír-, az alufólia-kapacitások. Mindezek ellenére a csomagolóanyagok egy részét, a cso­magoló gépeknek pedig a nagy hányadát külföldről kell beszerezni. Márpedig ahhoz, hogy a jövőben a követelményeknek megfelelően fejlődjön az élelmiszer-csomagolás, el kell dönteni: mit érdemes itthon továbbfejleszteni a csoma­golóanyag-gyártásban csakúgy, mint a csomagoló­gép-gyártásban. Ahhoz nincs elég anyagi erőforrásunk, hogy mindent mi magunk állítsunk elő, de azt fel kell tudnunk mérni, hogy mit is lehet itthon előállítani. Em­lékezhetünk rá ugyanis, hogy évekig milyen sok gondot jelentett még a tojástálcák beszerzése is külföldről. Azért kellett dollárért ezeket a tojástálcákat megvásá­rolni, mer a hazai papíripar nem vállalkozott a gyártá­sukra. Tojást exportálni pedig egyszerűen lehetetlen tál­ca nélkül. Azóta szerencsére már van magyar tojástálca, mégpedig egy mezőgazdasági nagyüzem jóvoltából. Az egyik legnagyobb tojástálca-felhasználó, a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát kezdte meg az előállítását, s ezzel évente nem kevesebb, mint 7 millió dollár kiadásától mentesítette a népgazdaságot. A tálca gyártásához alap­anyagként a MÉH által begyűjtött újságpapírt és a nyomdákban keletkező papírhulladékot használ fel a kombinát tálcagyártó új üzeme. Import-megtakarításokat tesz lehetővé az a kezdemé­nyezés is, melyet a magyar hús- és a vegyipar együtt­működése jelez. A két ágazat összefogásával lehet meg­oldani a húsipari termékek hazai csomagolását. Ilyen kooperáció révén vált lehetővé például a hűtőiparban is a gyorsfagyasztott csemegekukorica és a majonézmártás csomagolása hazai csomagolóanyaggal. Sokat segíthet az is, hogy a MÉH nemrégiben össze­állította az élelmiszer-csomagolás távlati fejlesztésének tervét, melynek megvalósításához kéri a magyar háttér­ipar közreműködését. Rövid idő alatt sok mindent kelle­ne a csomagolásban ugyanis megoldanunk. Azt például mindenképpen el kellene érni, hogy legalább a konzerv- gyártáshoz és a borpalackozáshoz szükséges üveget itt­hon állítsuk elő. Mert bizony ma még az öblösüvegek egy részét is külföldről vagyunk kénytelenek importál­ni. Arról nem is szólva, hogy a hazai üvegek alig-alig versenyképesek a külföldi piacokon. Az üveggyártó ka­pacitás fejlesztése már megkezdődött hazánkban is. Re­mélhető, nem kell hozzá hosszú idő, hogy ez a gond is megoldódjon. A vásárlók igényei szerinti üvegekben, ha kell, akár formatervezett üvegekben is palackozhatjuk a magyar borokat, a konzerveket O . isenyképességünk javítása tehát attól is függ, miként képes az élelmiszeripar háttéripara al­kalmazkodni a nagyobb követelményekhez. Ma u vilagipacon a külföldi vevők elismerik: a magyar me­zőgazdasági, élelmiszeripari termékek általában jók. El kell tehát érnünk, hogy a csomagolásban is felzárkóz­zunk a legjobbakhoz. Cs. F,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom