Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
0 1983. március 26., szombat A párbeszéd folytatódik Magyar hét Le Havre-ban Baracs Dénes, az MTI hír- magyarázója írja: A kulcsmondat abban a hírben található, amely Gro- miko szovjet külügyminiszter és Csien Csi-csen kínai külügyminiszter-helyettes találkozójáról jelent meg Moszkvában. Szovjet és kínai részről egyaránt rámutattak annak jelentőségére, hangzik a tudósítás, hogy a két ország politikai párbeszédet folytat. A szovjet diplomácia irányítója és a szovjet—kínai konzultáción Kínát képviselő Csien Csi-csen közötti hétfői találkozó lezárta a tavaly kezdődött megbeszélés-sorozat második, ezúttal Moszkvában lezajlott menetét. A harmadikra később megállapítandó időpontban ismé* Pekingben kerül sor, ahol Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes és kínai partnere októberben csaknem hároméves szünet után újra felvette a hivatalos érintkezések e legfontosabb szálát. Előzőleg, mint ismeretes, Péking szakította meg a szovjet—kínai határtárgyalások 1969 óta eredmény nélkül zajló sorozatát, Afganisztánra hivatkozva. A most Moszkvában véget ért második menet is — akárcsak az első — zárt ajtók mögött zajlott, s csak a tárgyalási fórumon kívül elhangzott állásfoglalások, megjelent írások alapjáA lehet képet alkotni róla. Egyik oldalról sem titkolták, hogy az évtizedeken át felhalmozódott problémák rendezése időt és kitartó erőfeszítéseket igényel, nem várható hirtelen fordulat. Míg azonban a problémák régiek, láthatóan új módon jelentkeznek. Szovjet részről — a Leonyid Brezs- nyev taskenti és baküi. majd Jurij Andropov novemberi moszkvai beszédeiben folyamatosan és következetesen megismételt tárgyalási és rendezési szándékának megfelelően — ismét jeleznék, és a tárgyalások megindítására, majd folytatására tett lépésekkel alá is húzták a konstruktív és tárgyilagos'érintkezés szükségességét. Erről Andrej Gro- miko a kínai diplomatát fogadva külön hangsúlyozta: „A Szovjetunió kész keresni a Kínához fűződő viszony javításának útjait, és a már meglevő kétoldalú kapcsolatok fokozatos bővítésének lehetőségeit, ami hozzájárulna. a két ország kapcsolatainak általános javításához”. Ami a pekingi értékelést illeti, Csien Csi-csen „hasznosnak” nevezte a március 1-től 15-ig tartott megbeszélés-sorozatot, amelynek végeztével a diplomata és az általa vezetett küldöttség szovjet Közég-Ázsiával ismerkedett. Ez az utazás is hosszú évek után jelentett új „premiert”: egy magas rangú kínai delegáció vidéki látogatását a Szovjetunióban. Vagyis a nézetkülönbségek megmaradtak — ám, míg a hátvanas és hetvenes években az alapkérdésben kibontakozott viták nyomán a kétoldalú kapcsolatok egész rendszere „befagyott”, most éppen ellenkező jelenség tapasztalható. A két ország kapcsolatainak középpontjában álló, még rendezetlen kérdésekről indított megbeszélések láthatóan csökkentették a vitapontok robba- nékonyságát, ami viszont másfelől lehetővé teszí a kevésbé kényés területeken a kapcsolatok erősítését. így például a külügyminiszterhelyettesi konzultáció idején írták alá a két ország kereskedelmi egyezményét, amely a forgalom meghá- romszorozását irányozza elő. A kínai—szovjet kapcsolatrendszer pedig sohasem csupán kétoldalú hatású: a világpolitika egészének ösz- szefiiggésében kell szemlélni. Ebben a perspektívában pedig' feltűnő a Peking és Moszkva közötti párbeszéd új, „nyugodt” tónusa egy olyan pillanatban, amikor Washington a hidegháború időszakára emlékeztető hisztérikus propagandakampányt bzontakoztat ki a Szovjetunió ellen,, és az „euro-rakéták” telepítésével akarja a.maga javára billenteni az európai katonai egyensúlyt. A világpolitikában azonban nemcsak a már kialakult kapcsolatok számítanak, hanem az új jelenségek, hangsúlyok is. Ezért érthetett egyet Gromiko és kínai partnere a Kína és a Szovjetunió között folytatódó párbeszéd jelentőségének hang- súlyozásában. Normandiában, Le Havre- ban francia barátaink szép és látványos színekben tobzódó kirakatot szerveztek Magyarországnak. Vonzó sokoldalúságra törekedtek, szinte a lakosság minden rétegének próbáltak nyújtani valami érdekeset, figyelemreméltót a mai magyar kultúráról és közéletről. Az idő nem mindenben volt szövetségesünk. A koratavasz friss levegője uralkodik még a tengerpart tájain, a csónakok, bárkák, jachtok békésen alszanak még a partokon, turisták még nincsenek, a szállók, vendéglők sok helyütt még zárva vannak, csak készülődnek a szezonra. De a színek vonzóak, a sokat megélt, sokat szenvedett földön dolgos nép él; Le Havre kikötő, munkásváros, baloldali vezetéssel. A tét nagy volt: nem mindegy, hogyan mutatkozunk be, nem mindegy, hogyan tudjuk értékeinket megismertetni. Vendéglátóink szinte a magyar kultúra minden műfajának teremtettek, szerveztek bemutatkozási alkalmat. A tengerparton álló André Malraux Szépművészeti Múzeumban André Heudron helyettes polgármester vallomással felérő ünnepi beszéddel nyitotta meg Rippl- Rónai József műveinek reprezentatív tárlatát. Utána Csorba Géza, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese a magyar képzőművész kettős közönségét, a francia és a magyar képző- művészetben egyszerre lélegző, a két kultúra valóságából táplálkozó törekvéseit elemezte. Az ünnepi protokoll sze- , rint a tulajdonképpeni nyitány a városházán zajlott. A teret s az épületet fellobogózták, a francia és a magyar trikolór lebegett mindenütt a tavaszi szélben. M. Duromes, a város polgár- mestere, a nemzetgyűlés képviselője és dr. Bényi József magyar nagykövet nyitotta meg az ünnepségek sorozatát, Nem egyszerűen udvarias szavak hangzottak el. A polgármester hazánk kultúrájának, társadalmi életének európai jelentőségét; nagykövetünk pedig országunk nyitottságát, a magyar—francia kapcsolatok kibontakozását, gazdagodását elemezte, amelynek Mitterrand elnök látogatása új lehetőségeket, lendületet adott. Ebben az épületben volt a Herendi Porcelángyár inven- ciózusan, ízléssel megrendezett kiállítása is, s a kisebb termekben kaptak helyet a mai magyar grafika alkotásai. A következő nap délutánján Oscar Niemeyer fantasztikus színházi építményében került sor a Nemzeti Színház vendégszereplésére: a Csiksomlyói passió előadására. Ha nem is telt meg teljesen a terem, a jelenlevők mindvégig érdeklődéssel figyelték a produkció belső történéseit, érzelmi hullámzásait. Ebben nagy segítségünkre volt, hogy narrátorként Kertész Péter a fontosabb jelenetek előtt szép franciasággal mintegy ízelítőt adott a történésekről. Az összekötő szöveget Jean-Luc Moreau fordította. A műfajok sokféleségével kívántak a vendéglátók, normandiai barátaink arra törekedni, hogy minél több embert megérintsen kultúránk és közéletünk. így kapott szerepet a debreceni Délibáb együttes, amely a különböző munkás kulturális központokban lépett fel nagy érdeklődés mellett. Lehotka Gábor orgonakoncertje a Notre Dame székesegyházban zajlott le nagy sikerrel; a magyar filmhét rendezvényein pedig az Objektív Filmstúdió öt filmjét vetítették, s eszmecseréket folytattak Marx József és Sára Sándor részvételével. Különös hangsúlyt kapott egy politikai vitaest, amelynek Francis Cohen, francia publicista, a Párizsi Marxista Kutatás Központjának igazgatója és Boldizsár Iván volt hugi Magyar művészek egy csoportja Normandiában: Papadimit- riu Athina, Hámori Ildikó, Kubik Anna és Kerényi Imre rendező az előadója. A téma Aczél György Beszélgetések a szocializmusról című, Francia- országban tavaly kiadott könyve volt. A könyv kapcsán az egyetem hallgatói, tanárai eszmecserét folytattak az előadókkal a magyar kultúra, a gazdaság, a politika kérdéseiről. A sikerre jellemző, hogy az eszmecsere résztvevői — több mint százan — nem szűntek fáradni, a szenvedélyes párbeszéd majdnem éjfélig tartott. A magyar hét hangulatának érzékeltetésére hadd idézzek egy kis jelenetet. A Csiksomlyói passió előadása után odalépett hozzám egy ember a Nagyszínház előcsarnokában. Barátságos mosollyal megszólított: — Maguk magyarok, ugye? — Igen, de úgy hallom szavaiból, ön úgyszintén . . . Nagy lélegzetet vett, amikor újra smegszólalt: — Érzelmileg feltétlenül. Én itt születtem, apám lengyel volt, anyám magyar. Ez az ország a szülőföldem, de Magyarország felé mindig bizakodással tekintek gyermekkorom óta. Nem egyszerű családi oka van, inkább valami belső elemi vonzódás él bennem. Ezért is néztem meg ezt a csodálatos színházi előadást, a kiállításokat és a népi együttesek előadásaira , is készülök. Egyébként Alek- szandr Fundernek hívnak, és autóműszaki kérdésekkel foglalkozom ... Azt hiszem, A. Funder véleménye és vallomása nem egyedülálló. A hét ablaknyitás volt Magyarországra. Bizonyára sokakban kíváncsiságot és érdeklődést keltett hazánk kultúrája iránt a normandiai partokon. Illés Jenő Spanyolország González — keskeny ösvényen A Kiimasa államosítása után az egyik bankfiók előtt nyitásra várnak a betéttulajdonosok (Fotó: upi — MTI — KS) Túl van a bűvös száz napon Felipe González és kabinetje. A szocialisták kormányra kerülése új és alapjában pozitívan értékelhető korszakot nyitott Spanyolország háború utáni történelmében. Véget ért az az időszak, amelyet — minden hajlékonysága és eredménye ellenére — mégiscsak a Franco-korszak bölcsőjében ringatott politikusok kormányzása jellemzett. Mérsékeli gazdaságpolitika Mégis, októberi választásdiadaluk ellenére á szocialisták eddigi ténykedését megnehezítette és beárnyékolta az, hogy a világgazdasági válság időszakában kellett átvenniük az ország vezetését. A krízis ugyan késve érte el Spanyolországot, de ipari, s általában gazdaságitársadalmi szerkezetének gyengeségei miatt annál érzékenyebben érintette. A kormány eddig nem ideológiai alapon, hanem az ország tényleges stratégiai és gazdasági helyzetét, valamint belső erőviszonyait figyelembe véve politizált. Első döntései kényszerűen népszerűtlen intézkedések . voltak. Leértékelte a pesetát. Emelte a benzin, a cigaretta, a gyógyszerek árát, a közlekedési viteldíjakat. Mindeközben lépéseket tett a Spanyolországban továbbra is rendkívül éles társadalmi igazságtalanságok csökkentésére. NegyFelipe González miniszterei nők ven órára szállította le a heti munkaidőt. Harminc napban állapította meg az évi fizetett szabadságot és emelte az alacsony nyugdíjakat. A helyzetet figyelembe véve: szociális értelemben minden korlát és nehézség ellenére a szocialista kormány többet tett,' mint a Franco halála utáni kormányok nyolc esztendő alatt együttesen. González persze nem nyúlt hozzá a spanyol gazdaság alapjaihoz. A száz napot értékelő beszédében megismételte, hogy nyugodtan, átgondoltan és a realitások figyelembevételével óhajt előrehaladni. A Rumasa pénzintézet márciusi államosítása is ezt példázta. Az államosítás célja az volt, hogy a felelőtlenül vezetett, hatalmas tőkés céget megmentsék a csődtől és a hozzá tartozó érdekeltségeket a munkahelyeket is pusztító bukástól. A Rumasa .államosításában Gonzálezt és kormányát a spanyol bank- és ipari tőke támogatta, miután felismerte, hogy az nem egy államosítási kurzus kezdete, még a szó franciaországi értelmében sem. Nyilatkozatában González megerősítette, hogy kormánya nem tervez további államosításokat, mert „az államosítások módszere az adott helyzetben nem kedvez Spanyolországnak”. Kétmillió munkanélküli Az elvi meggondolásoktól függetlenül, ebben kétségkívül van realitás. Spanyolországban a legégetőbb gond a több mint kétmilliós munkanélküliség. Ezt a tőke várakozó álláspontja, a beruházások visszafogása állandósítja; konzerválja. Egy olyan helyzetben, amikor az Egyesült Államok és Nyugat- Európa az esetleges gazdasági élénkülés első jeleit mutatja, a spanyol kormány csak olyan politikát folytathat, amely ösztönzi a spanyol bank- és magántőke, valamint a Spanyolországban igen komoly érdekeltségekkel rendelkező multinacionális monopóliumok beruházási kedvét. González és a szocialista kormány tehát igen keskeny ösvényen kénytelen haladni, szüntelenül szem előtt tartva a spanyol realitásokat. Eddig ez minden jel szerint sikerült. Száz nap után a közvélemény-kutatások szerint a lakosság 60 százaléka továbbra is támogatja a kormányt, és ha ma tartanának választásokat, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) 49,7 százalékkal megközelítené az abszolút többséget. Ennek megfelelően magas González személyes népszerűsége is. Külpolitikai óvatosság Az óvatos realitásérzék a spanyol kormány külpolitikáját is jellemzi. Itt az alapkérdés a NATO-hoz való viszony és az említett „ösvény” e tekintetben szintén keskeny. Az előző kormányok végrehajtották Spanyolország NATO-csatlakozását. A PSOE eredetileg népszavazást ígért erről a kérdésről. Most azonban González bejelentette: a világpolitikai feszültség miatt jelenleg nem kerül sor a népszavazás megtartására. Minden felmérés szerint a spanyolok több mint kétharmada ellenzi a NATO-tagsá- got. A népszavazás elhalasztásával González el akarja kerülni az ütközést az Egyesült Államokkal és legfontosabb nyugat-európai partnereivel. Ugyanakkor a spanyol szocialista kormány befagyasztotta a beolvadás folyamatát a NATO katonai szervezetébe. Nem írta alá a NATO közép-hatósugarú rakéták európai elhelyezésére vonatkozó döntését. S éppen a századik napon közölték; a hadügyminiszter nem vesz részt a NATO „nukleáris tervező * csoportjának” ülésén. Madrid tehát mind gazdasági, mind külpolitikai szempontból az óvatos gyakorlatiasság politikáját követi. Nem kockázat nélkül — de egyelőre sikerrel. — ie — A nagy kérdőjel: felsorakozik-e a spanyol hadsereg a szocialista kormány mögött (Fotó: AP — MTI — KS)