Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-25 / 71. szám
NÉPÚJSÁG 1983. március 25., péntek /a Szabók számadása Gyulán Még importanyaggal dolgoznak Fotó: Fazekas László Üveggyári tervek — üveggyár! bizalmiak „Az utóbbi esztendő legnehezebb gazdasági évét zártuk”. Sok mérlegbeszámoló jellemezte így 1982-t, például a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezetének elemzése is. Tények, számok sorozata támasztja alá vélekedésüket. A tervezett nyereségnek mindössze 40 százalékát sikerült elérniük, a várt 39 millió forint értékű tőkés export csak 33 millió forintot tett ki. Vajon miért volt ilyen keserves a tavalyi esztendő? o — Alapvetően két tényező sújtott bennünket — mondja Török László, a szövetkezet elnöke. — Az árfolyam- változás és a termelői létszám csökkenése, összes termelésünknek mintegy 84 százalékát tőkés piacokon értékesítjük. Ezen üzletek döntő többségét nyugatnémet márkában kötjük. A márka esése több, mint négy és fél millió forinttal csökkentette forint árbevételünket. Devizabevételünk nem csökkent, továbbra is 2,2 millió nyugatnémet márka. A létszám- csökkenésből eredő termelési értékkiesés meghaladja a kétmillió forintot. Emellett a közgazdasági szabályozók módosítása a bér járulék, az energiaköltség növekedése, a hitelkamat-változások, a munkába járás, a közlekedés megdrágulása jelentősen megemelte a szövetkezet költségeit, amit nem tudott érvényesíteni áraiban, így ezek is a nyereségszint csökkenését eredményezték. o — Árat emelni, szinte lehetetlen. A pangás a ruhapiacon nem annyira a termelés visszafogásában, inkább az árak nyomottságá- ban nyilvánul meg. Munkánk az idén van bőven, annyi, hogy néhány üzletet le kellett mondanunk, ám nyereségünk — hatmillió forint — így is várhatóan csak harmada lesz a két évvel ezelőttinek. Igaz, az kiugróan jó esztendő volt. A helyzet azonban nem kilátástalan. Nagy lehetőségek rejlenek az „anyagos” exportban, amely jóval jövedelmezőbb, mint a szövetkezet hagyományos tevékenysége, a bérmunka. Tavaly még csak hatmillió forintot tett ki az anyagos export^ az idén már harminchat millió forint értékben szállítanak az osztrákoknak. Még jobb lenne, ha nem import alapanyagból kellene varrniuk a ruhákat (bár még így is nagyobb a haszon — népgazdasági szinten is — mint a bérmunkánál) hanem magyar anyagból. Megpróbálták, de ez egyelőre nem vált be. A másik gond, a létszámcsökkenés, a munkaerő- hiány. Megállításán már munkálkodnak. © — Áprilistól egy műszakra állítjuk át a termelést. Vonzóbb lesz a munkarend dolgozóink részére, akik többségükben nők és anyák. Növeljük a gépi bedolgozók arányát is, vagyis több gépet helyezünk ki gyesen levő kimamákhoz, így vonva be őket a termelő munkába. Lehetőséget adunk arra is, hogy munkásaink szakcsoportokba szerveződve többletjövedelemhez juthassanak. Bár őszintén szólva ez igen nagy megterhelést jelent az erre vállalkozóknak, tekintve, hogy a főmunkaidővel együtt napi 10 —12 óra varrást jelent, amit nem lehet hosszú távon teljesíteni. A gyulai szabók igen jó hírnévre tettek szert külföldi partnereik körében az elmúlt években pontos szállításaikkal és minőségi munkájukkal. Ez olyan elkölcsi tőke, amely jó irányítással, szervezéssel, no és a textilpiac lassú élénkülésével elősegítheti, hogy az 1983-as esztendőt ne mint újabb mélypontot kelljen elkönyvelniük. —szatmári— Az Orosházi Üveggyárban március 18-án, reggel 7 órakor azért gyűlt össze a bizalmi testület, hogy megtárgyalja, véleményezze és jóváhagyja az üveggyár idei tervét. Természetesen a bizalmiak nem akkor reggel ismerkedtek meg a számokkal, elképzelésekkel, azokat jó előre írásban megkapták. Megtudhatták belőle, hogy a gyár termelési értéktervét 2 százalékkal túlteljesítette, és 2 milliárd 450 millió forintos teljesítéssel zárta az évet. Az üveggyár adta a múlt évben az Üvegipari Művek eredményének 50 százalékát, innen került ki a tőkés export harminc százaléka. Sikeres évet zártak tehát, s erről az alapról kezdhették meg az idei feladatok telje-' sítését. Hatmillió dolláros export Nem kevés tennivaló vár az idén az üveggyár kollektívájára. Megkezdődik az I-es kemence felújítása és tek nőszerkezetének cseréje. Két keverőben is felújítási munkák folynak, tovább folytatják a pneumatikus szódaszállítás kiépítését. A síkhúzó üzemben kétoldali rakodást vezetnek be. Meg kell oldani jó néhány kutatási-fejlesztési feladatot is. Olyan témák ezek, melyekkel komolyabb beruházás nélkül lehet fokozni a termelékenységet és az exportot. A szervezési intézkedési tervben olyan feladatok kerültek meghatározásra, melyek a gazdaságosság, a hatékonyság, valamint a munkakörülmények javítását célozzák. A fentiek figyelembevételével az Orosházi Üveggyár kétmilliárd 545 millió forint termelési érték elérését tervezi az idei évben. A termelés 9,4 százalékát tőkés exportra szánják, ennek értéke 240 millió forint, azaz hatmillió dollár. Az összes exportárbevétel 272 millió forint, a termelési érték 10,7 százaléka lesz. Nagy feladatot jelent a tavalyi energiaár-változások eredménycsökkentő hatásának kivédése. Ez nem lesz könnyű, mert a gáz 7,2 százalékkal, a villamos energia 4,4 százalékkal lett drágább, és az üveggyárban a termelési költségek nagyobb részét már eddig is az energiaszámla tette ki. Többlet- termeléssel, és a hatékonyság fokozásával kívánják elérni, hogy az eredmény az idén is 410 millió forint legyen, azaz egy kicsivel még több is, mint a múlt évben. Komoly bérfejlesztés Nem mondanánk igazat, ha elhallgatnánk, a legnagyobb érdeklődéssel azt a részt olvasták a bizalmiak, mely a jövedelempolitikai ' tervvel foglalkozott. Tavaly a bérszínvonal 4 és fél százalékkal nőtt, és 54 ezer forint fölé emelkedett. Az idén sokáig bizonytalan volt, hogy mekkora lehet a béremelés mértéke. Hudák István igazgató ki is tért erre szóbeli kiegészítésében. Elmondta, hogy az év első napjaiban két százalék körüli béremeléssel számoltak, ez bizony alig lett volna több a semminél. Azóta változott a helyzet, az Üvegipari Művek egy úgynevezett, kísérleti bérszabályozási kategóriába került, és ez növelte a lehetőségeket. Most az üveggyár a nyereség és a tőkés export alapján emelhet bért, és így az idei évre 5,2 százalékos bérszínvonalemelést terveznek. A bérfejlesztést április 1-vel hajtják végre, de hatálya visszamenőleges egészen az év kezdetéig. Szóba került néhány probléma is az igazgató szóbeli kiegészítésében. A múlt évben a konzervgyáriak alaposan túlbiztosították magukat. Óriási konzerves- üveg-készleteket gyűjtöttek be, emiatt 30 millióval kevesebb konzerves üveg kell az idén a hagyományos lap- kás üvegből. Körülbelül ugyanennyivel nőtt viszont az igény a csavaros zárású, Hungarocap-es üvegekből, ennek gyártására nincs elég kapacitása a gyárnak. Át kell tehát alakítani a gépeket. Hasonló gondokat okoz, hogy fehér palackból kevesebb az igény mint eddig, a zöldből viszont több, de ez utóbbira jelenleg nincs még kapacitás. 3 ezer dolgozó nevében Az írásos beszámoló kiegészítése után sorban kértek szót a bizalmiak. Érthető módon nem az egész terv- koncepcióval foglalkoztak, hanem saját részterületük gondjait tették szóvá. Azt például, hogy a faipari üzemben megoldatlan a fűtés, az öblösüveg-meóban hiányos a létszám, nagyon túlterheltek a dolgozók, nem mindig jó a húzott síküveggyártó gépek programozása. Többen szóvátették, hogy nem jó a műszakpótlék jelenlegi rendszere. Szerintük jobb lenne, ha nem az alapbér százalékában kapnák a kiegészítést, hanem inkább egy fix összeget, mert most az alacsonyabb fizetésűek, bár ugyanúgy , végigdolgozzák az éjszakát, de kevesebbet kapnak érte. Szót kért dr. Molnár Balázs, az Üvegipari Művek szakszervezeti bizottságának titkára is. Elismerte, hogy komoly munkát végzett a gyár kollektívája a múlt évben, de nem értett egyet az idei elképzelésekkel. Ügy vélte, hogy a gyári elképzelések nem támasztják alá a vállalati terveket. Példaként felhozta, hogy az Üvegipari Művek 50 millió forinttal kívánja növelni tőkés exportját, az Orosházi Üveggyár csak szinten tartást tervezett. Hasonló a helyzet az eredménytervvel is. Ezekre, az első hallásra indokoltnak tűnő kifogásokra az.igazgató adott választ, amiből kiderült, hogy a múlt évben felsőbb utasításra a hazai öblösüveg-ellátást kellett előtérbe helyezniük, emiatt biztos nyugatnémet piacokat adtak fel. Azóta kiderült, hogy ez egy elhibázott döntés volt, amit az idei 30 millió darabos rendeléscsökkenés is bizonyít. De ez már nem segít rajtuk az egyszer elvesztett exportpiacokat nem lehet visszaszerezni, ott más állt a helyükre. Üj partnereknek kell, új termékeket szállítani, rosszabb áron, és magasabb minőségi követelrpények mellett. Ilyen körülmények között a szinten tartás is eredmény, és nem igazságos, hogy egy hibás — felülről jött döntés — következményeit utólag rajtuk kérik számon. A válasszal egyetértett a bizalmi testület, s elfogadták a tervjavaslatot is. Ezt az egyetértést a gyár 3 ezer 100 dolgozójának a nevében tolmácsolhatták, mert heteken keresztül minden részletében megvitatták az elképzeléseket, az egyes szak- szervezeti csoportok, és az indokolt módosító vélemények is belekerültek az előterjesztésbe. Lónyai László Kisiparos a város szélén Mezőmegyernek, Békéscsaba VII. kerületének az északi szegélyén, a Mezőbe- rény felé vezető főútból kiágazva egy keskeny, kissé hepe-hupás, de télen, nyáron használható szilárd burkolatú út vezet a Rajk László utcába. Az alapja cserép- és aszfalttörmelék. Készítették Gubis Pál tanácstag közreműködésével a környéken lakó gépkocsi-tulajdonosok társadalmi munkában. Az útelágazásnál levő cégtáblán olvasható: Galbács József autószerelő és géplakatos mester. * * * Éppen tíz éve kisiparos Galbács József. Élettörténete röviden összefoglalva: 1949- ben lett segéd, majd vállalatnál dolgozott. Még 1972- ben két szakmából mester- vizsgát tett, 1973-ban pedig kiváltotta az iparengedélyt. Ezután már nem történt különösebb. Dolgozott és fejlesztette a műhelyét, hogy eleget tudjon tenni a fokozódó követelményeknek. Természetesen azért is, hogy több keresethez jusson. Közben felnőtt a fia, _ aki autószerelő és karosszéria- lakatosként vele együtt dolgozik. A mester a műhelyt megnagyobbította, és két éve már ott javítják a tehergépkocsikat, nem pedig a szabad ég alatt, mint régebben. Most éppen egy Skoda mikrobusz áll a műhelyben, amelynek a sebességváltója és a tengelykapcsolója vár javításra. A mikrobusz egy könyvkötő kisiparos tulajdona. Tehergépkocsit rendszerint az ÁFÉSZ és a TÜZÉP javíttat. Ez közületi munka, aminek az árát hivatalból az adóközösségnek fizetik be. Ott levonják az adót, s a fennmaradó részt átutalják Galbács József OTP-számlá- jára. — Miért nem építette meg előbb ezt a nagy műhelyt? — kérdezem a mestertől. — Nem volt pénzem. — Honnan lett? — Évekig takarékoskodtunk, amíg összejött majdnem 200 ezer forint. Hátra van még a betonozás, de ahhoz újra pénz kell. — Csak pénzen múlik a fejlesztés? — Bevallom, kedvet is kaptam hozzá. Ügy érzem, az utóbbi években megnőtt a bizalom a kisiparosok iránt. Számít a mi munkánkra a társadalom, és nem kell attól tartanom, hogy a fejlesztésre fordított összeg kidobott pénz lesz. Munkája bőven van, csak győzze idővel és erővel. A fiának is jócskán jut belőle. Némi segítséget jelent R. Szabó Mihály másodéves szakmunkástanuló, akit a mester igen ügyes és szorgalmas fiatalembernek tart. Meg is jegyzi: — Jó kisiparos lehet majd belőle. Persze az sem kizárt, hogy továbbtanuláshoz fog kedvet érezni. — Attól még lehet kisiparos — vélekedem. — Igen, nem egy mérnök és technikus kisiparosként dolgozik. Hogy mit hoz a jövő? Talán majd legalább középfokú képesítésre lesz szüksége az autószerelőnek, annyira fejlődik a technika. — Milyen műszerei vannak? — Van egy autóminiteszt, ami gyújtásbeállításra, zárlatkeresésre, feszültségvizsgálatra, volt- és ampermérésre alkalmas. Van porlasztóbeállító és néhány más is, amit naponta használok. De amint lesz pénzem, beszer- zek még egy-két fontos műszert. — Meg tudja tartani a megrendelőit? — Igyekszem garantáltan jó munkával kiérdemelni a bizalmukat. — Árban? — A kisipari iránydíjjegyzék szerinti áron dolgozom. A falra kifüggesztett jegyzéket a vendégek megtekinthetik. — őszintén: mennyit keres? — A fiammal együtt havonta 18—20 ezer forintot, amiből lejön a fűtés ára és a villanydíj. — Mennyi adót fizet? — Tavaly 60 ezer forint volt az adóm. Egyébként nincs sem nyaralóm, sem víkendházam. Van azonban egy 1200-as Volkswagenem, ami 22 éves, és már 225 ezer kilométert futott. — Mostanában is használja? — Évenként egyszer teszek hosszabb utat. Decemberben Hévízre utazom két hétre KlOSZ-beutalóval. Reumás vagyok. Sokat feküdtem a betonon a kocsik alatt. *** Elismerésre méltó, hogy Galbács József sok társadalmi munkát is vállal. A KI- OSZ-alapszervezet vezetőségi tagja, fegyelmi bizottsági tag, a géplakatosok mestervizsga-bizottságának az elnöke. az autószerelő vizsga- bizottság tagja és még néhány más megbízatása is van. Mindezekben való lelkiismeretes közreműködéséért kétszer részesült jutalomüdülésben és Kiváló Szervezeti Munkáért kitüntetést is kapott. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi
