Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-22 / 68. szám
NÉPÚJSÁG 1983. március 22., kedd Napirenden az MMK tevékenysége A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát eddigi munkájáról és jövőbeni terveiről tárgyalt a megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai munka- bizottsága, mely tegnap, hétfőn tartotta ülését Csatári Bélának, a megyei párt- bizottság titkárának elnökletével. A munkabizottság megállapította, hogy a mezőgazdasági kombinát alapvetően jól végezte munkáját, és szóba kerültek azok a gondok is, melyek a jövőben várnak megoldásra. A napirend megtárgyalása után a munkabizottság tagjai tájékoztatót hallgattak meg az idei év indításának tapasztalatairól és más gazdaságpolitikai kérdésekről. Diákpolitikusok megyei versenye Zsebünkre szabottan tudott indulni az Európa- viadal döntőjében, mert éppen akkor fontos más irányú elfoglaltsága volt. Persze, mindezeket a híreket nem a reggeli adásokból tudom, mert hisz a Petőfi adó reggelente sokszor néma marad. Azt mondják: kimerült az akkuja, nincs akkora frekvenciája az állomásnak, hogy olyan messzire, mint ide Budapest, eljuttassa a műsorait. Sajnos, kis ország vagyunk, nekünk nincsenek műholdjaink, amelyek megoldhatnák ezt a problémát. De talán, ha lehetne javasolni: próbáljanak valami olyan megoldást találni arra, hogy az adóállomástól még kétszáz kilométerre is vehető legyen a Petőfi műsora, ami hazánk testéhez, főleg zsebéhez szabott, nem drága, de mégis valamilyenképpen szinkronban van a tudományos-technikai forradalommal. Nekem ugyanis — és sok százezer rádióhallgatónak — nem olyan közömbös ez, mint Mitbánomén Jánosnak a vásárlás, aki azt mondta az eladónak: „Mérjen le harminchét deka darált húst, de az sem baj, ha fél kilóval több vagy kevesebb ...” Varga Dezső A békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet kertészetében a második éves gyümölcsfacsemeték szemre vágását végzik a szövetkezet dolgozói. A kiszedés évében ez az egyik legfontosabb tavaszi munka a gyümölcsfácskák körül Fotó: Veress Erzsi A Tanácsköztársaság 64. évfordulója alkalmából tegnap, hétfőn Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban rendezte meg a KISZ Békés megyei és Orosháza városi bizottsága a diákpolitikusok megyei vetélkedőjét. A fiatalok két kategóriában — középiskolások és szakmunkástanulók — versenyeztek. A nyolcfordulós, több mint 4 órán át tartó színvonalas versenyen 20 csapat tagjai mérték össze tudásukat. A középiskolások kategóriájában szoros küzdelemben a gyomaendrődi Kiss Lajos Gimnázium és Szakközépiskola csapata végzett az első helyen, második a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola, míg harmadik a békési Szegedi Kiss István Gimnázium és Szak- középiskola csapata lett. A szakmunkásképző intézetek versenyében nagy fölénnyel szerezte meg az első helyet az orosházi 612-es számú Bir- kás Imre Ipari Szakmunkás- képző Intézet csapata. Ebben a kategóriában második a Mezőhegyest Szakmunkás- képző Intézet, harmadik a kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet csapata lett. Az országos döntőn — melyet Siklóson április 21—22- én rendeznek meg — az első helyezettek képviselik megyénk színeit. V. L. Szakszervezeti munkaértekezlet Jó az együttműködés a megyebizottságok nélkül tevékenykedő munkahelyi szak- szervezeti alapszervezetek és a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa között — állapították meg a márc. 18-án Békéscsabán a szakszervezetek székházában megtartott munkaértekezleten. Békés megyében 35 munkahelyen tevékenykednek megyebizottság nélküli alapszervezetek, s rendszeresen tartják a kapcsolatot a Szakszervezetek Megyei Tanácsával. Kölcsönösen tájékoztatják egymást munkájukról, döntéseikről, elképzeléseikről. A pénteki értekezleten elsőként az 1983-as gazdasági évről, a szakszervezet feladatairól tájékoztatták az SZMT képviselői a szakszervezeti titkárokat, főbizalmiakat, majd a kollektív szerződések módosításáról esett szó. A következő napirend keretében a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának előkészületeiről hangzottak el beszámolók. A brigádmozgalom negyedszázados jubileuma egyben értékelése is az eltelt időnek; számos ötlet, javaslat vetődik fel, amelyek az üzemben a népgazdasági szinten megvalósításra váró feladatokat tartalmazzák, s továbbvihető gondolatok az országos fórumra. Az SZMT és a megyebizottság nélküli alapszervezetek ezután közösen dolgozták fel a Minisztertanács—SZOT 1049 82. számú, a munkahelyi demokráciáról szóló határozatát. Ezt követően került sor arra a tájékoztatóra, amelynek keretében az SZMT testületi üléseiről adtak számot az SZMT képviselői. Élénk érdeklődést váltott ki a társadalmi munka szervezése, nyilvántartása és a más társadalmi szervekkel már részben kiépített, vagy kiépítésre váró együttműködés. Ezzel összefüggésben állapította meg a munkaértekezlet, hogy a településfejlesztéssel összefüggően eredményes és dinamikus a szakmaközi bizottságok tevékenysége. Sz. J. Emlékbizottság alakult 1984 áprilisában ünnepli a világ Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulóját. A bicentenáriumi megemlékezések előkészítésére hétfőn a Parlamentben Sarlós Istvánnak, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének elnökletével emlékbizottság alakult. A testület megvitatta és kialakította az évforduló megünneplésének programját. „Centrumnapok” az iskolákban Békéscsabán az iskolacentrumban levő egészségügyi, illetve nyomdaipari szakközépiskolában és a kollégiumokban március 23-tól április 1-ig „Centrumnapokat” rendeznek, melynek keretében változatos programot állítottak a szervezők a fiataloknak. Az első napon, március 23- án délelőtt szakmatörténeti kiállítások nyitják az eseménysorozatot. Délután a leánykollégiumban dr. Be- reczky Zsolt a gyógyítás történetével ismerteti meg a diákokat. A délután folyamán az egészségügyi szak- középiskolában önkéntes véradást is szerveznek. Március 28-án, hétfőn délután fél 3-tól Udvaros Béla rendező, a Jókai Színház művészeinek segítségével a Gogol köpenyéből kibújt szatíráról tart előadást, fél 5-től pedig táncház várja a szórakozni vágyókat. Március 29-én egész nap' több érdekes programot ajánlanak ,a fiataloknak. Délután 3 órakor ..Mit eszünk, ha van eszünk?” címmel filmvetítéssel egybekötött egészségnevelési előadás hangzik, el, s az Egyesült Államokat és a Hawaiiszigeteket bemutató diaképes útibeszámoló kezdődik szintén 3 órakor. Az irodalom- kedvelőknek ad műsort a 611. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet irodalmi színpada 4 órától, fél 5-től pedig játszóház kezdődik. A rendezők a sportot kedvelőkről sem feledkeztek meg: március 30-án délután 4 órától „Bukfenctől a szaltóig” címmel dzsesszbaletten, majd a Magyar Zoltán tiszteletére rendezett sportbemutatóról készült diavetítésen vehetnek részt. Március 31-én délután fél 4-től minden bizonnyal izgalmas TI- és Ml-vetélke- dőn méri össze tudását a Centrum-leány és a Centrum-fiú csapat. Este 7 órától pedig: diszkó. A centrumnapok zárásaként április 1-én mind az egészségügyi, mind pedig a nyomdaipari szakközépiskolában fordított napot tartanak. B. Á. Orosházán a Táncsics gimnáziumban a kísérleti tanterv szerint működő egységes középiskola első osztályának gyakorlati foglalkozásán, egy munkadarabon több különböző re- szelési műveletet tanulnak meg a diákok. A lányok különösen nagy igyekezettel és nem kevesebb türelemmel végzik a kiadott munkát. Veress Erzsi felvétele n Magyar Nemzeti Bank közleménye A nyugat-európai valuták tárgyalás alatt álló árfolyamátrendezése miatt a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos devizaárfolyamok, valamint a valutaárfolyamok átmenetileg — a közeli napokban várható további értesítésig — változatlanul az 1983. március 15-i közlésnek megfelelően érvényesek. Megrögzött szokásom, hogy reggelente, a nyolc órás hírek után átkapcsolok a Petőfi rádió hullámhosz- szára, részint mert nem érdekelnek a Kossuthon adott (főleg budapesti) kulturális programok, részint, mert ilyenkor a 10 perc külpolitikáig is érdekes műsort sugároznak ezen az adón. Ám a Petőfinek is megrögzött szokásává vált, hogy egyszerűen csöndbe burkolózik, s az ember hiába csavargatja a keresőgombot, az istennek se találja meg az adást. A múltkor is minden előzetes bejelentés nélkül szecskát vágtak ezen a hullámhosz- szon, senki sem akart megszólalni a stúdióból, valahogy mindannyian belevesztek az éter hullámaiba ... Nem mondom, sokszor többet ér a hallgatás, mint a leghangosabb szónoklat, de én jobban szeretem gazdagítani ismereteimet. Élvezettel szívtam be a múltkor is a legújabb kutatás eredményeit, hogy Leonca- vallo már fiatalon született, amikor a világra jött, még egynapos sem volt, aztán egy csapásra lett világhírű zeneszerzővé. Ki tudta ezt azelőtt? Vagy azt, hogy neves agyaggalamb- és szegbelövő bajnokunk azért nem Helyi könyvkiadás A z elmúlt év novemberének utolsó napjaiban Pécsett egy szokatlan, s egyben nagyon tanulságos könyvkiállítást rendeztek. A helyi könyvkiadás negyedszázada Magyarországon címmel. A kiállításhoz kétnapos szakmai tanácskozás is csatlakozott. A helyi könyvkiadás kifejezésen el kell gondolkodnunk, hisz tulajdonképpen minden könyv — a szó tágabb értelmében — helyi, valamely helyen, városban nyomtatták, bocsátották ki. Az írásmű keletkezésének helye aligha érdekes, hisz remekmű éppúgy születhet Alsósztregován, Horpácson vagy a Krisztina körúton. A nyomda telephelye meg egyenesen a háttérbe szorul, s csak ha valami egészen különleges tipográfiai remekmű születik, lapozunk hátra: lám, a Kner Nyomda . .. Alig van azonban oly ország a világban, ahol a főváros szerepe annyira meghatározó, mint nálunk, s még kevesebb, ahol a kulturális élet intézményei, műhelyei szinte kizárólag a fővárosban székelnek. A helyi kifejezés nyilván a „vidékit” kívánja takarni, de nálunk e szónak van valami pejoratív íze és csengése. A könyvkiadás jó százötven éve vált Budapest-centrikus- sá, holott a kezdetek másképp alakultak: Nagyszombat, Kolozsvár, Debrecen, Pozsony, Kassa, Pécs, de mondhatnék Sárvár-Üjsziget, Monyorókerék vagy Vizsoly nevét is, hogy a két világháború közti időből Gyoma és Békéscsaba nevét ne is említsük. A főváros természetesen azért fő város, hogy az országiás ügyei ott intéződjenek, de nem feltétlenül észszerű, hogy szellemi értéktermelői — egyének és intézmények — csak ott éljenek és működjenek. Kulturális életünk szinte minden területén a decentralizálódás ment végbe (vidéki egyetemek, főiskolák alapítása, új és állandó színházi társulatok), csupán a könyvkiadás intézményrendszerében nem következtek be változások. Ma minden hivatásos állami, tömegszervezeti, egyházi stb. könyvkiadó Budapesten működik. Két adat közlése ennek kapcsán mindenképpen szükséges: 1981-ben Magyarországon összesen 7910 könyv jelent meg 94 millió példányban, ebből az úgynevezett nem hivatásos könyvkiadók 3711-et jelentettek meg 10,5 millió példányban. A címek számát tekintve tehát az ország könyvválasztékának közel felét azok az intézmények, szervezetek produkálják, melyek — egyéb tevékenységük mellett — nem főhivatásként foglalkoznak könyvkiadással. A helyi könyvkiadás fő mecénásai a tanácsok, a múzeumok, a könyvtárak, a levéltárak. Ezekben az intézményekben általában rendszeres kutatómunka folyik, publikálásuk azonban korántsem ilyen folyamatos, jórészt az anyagi lehetőségek miatt. A helyi könyvkiadás teljesítményeire ez- idáig alig figyeltünk fel, méltatásuk szinte teljesen hiányzik országos napi- és hetilapjainkból, folyóiratainkból. Kiesnek a nemzet szellemi vérkeringéséből, hiába produkálnak szellemi izgalmakat, amelyeket másutt hiába keresnénk. A kibocsátott művek száma jelentős, egy kisebb hivatásos könyvkiadó évi termése, példányszámuk azonban rendkívül alacsony, mely részben a közigazgatási határok közé zártság eredménye. A pécsi tanácskozáson főleg a terjesztés nehézségei kerültek előtérbe, annál is inkább, 'mivel e nehézségek visszahatással vannak a gazdaságosságra is. A pécsi könyvkiállítás volt az első, mely summázva és sokrétűségében mutatta be a nemzeti könyvkiadás e szeletének pótolhatatlan értékeit. S ha helyét nem is jelölhette ki egyértelműen a közművelődés egészében, azt azonban mindenképpen reprezentálta, hogy többszörös figyelmet érdemel az eddiginél, s fejlesztése mindenképpen indokolt. Ennek igazolására számtalan példát hozhatnánk fel: Orosháza története; Pesty Frigyes és Bél Mátyás kéziratos anyagainak közlései; Bálint Sándor: A szögedi nemzet; Magyar történelmi fogalomgyűjtemény; Novák: Fejfák a Duna—Tisza közén; Verseghy Ferenc latinul írt nyelvészeti munkái magyar fordításban; Sebestyén Ádám művei és gyűjtései a bukovinai székelyekről; Bakonyi népdalok; Gutheil: Az Árpád-kori Veszprém; Zala megye földrajzi nevei; Tóth: Göcsej népi építészete; Vásártörténet — hídi vásár stb. A helyi könyvkiadás helyet követel magának az ország kulturális életében. Tevékenységük pótolhatatlan, hisz a budapesti hivatásos, vagy ha ügy tetszik „országos” könyvkiadók feladatukat kapacitás hiányában sem tudnák átvenni. A fejlődés, a fejlesztés lehetőségei — a funkcionális problémák megoldása (a terjesztés, a nagyobb nyilvánosság biztosítása stb.) mellett — természetesen a helyi-vidéki könyvkiadók létesítésének gondolata is felmerül. A megoldás változatai: önálló kiadó, valamely budapesti könyvkiadó leány- vállalata vagy közös vállalkozás például egy helyi nyomdával. önálló kiadón olyan kiadó értendő, mely állami irányítású, minisztériumi alapítású és felügyeletű, röviden, mint bármely más jelenleg is működő budapesti hivatásos könyvkiadó. A leányvállalatként működő kiadó létesítésére voltak már kísérletek (Jelenkor-Magvető stb.), de nem váltak be. A harmadik megoldás a kiadói-nyomdai közös vállalkozás — a megoldásnak csupán egy elágazása lehet. Jelenleg két önálló vidéki könyvkiadó létesítéséről folynak előkészítő munkálatok: Debrecenben és Pécsett. A választást, illetve a kezdeményezést nyilván befolyásolta az is, hogy mindkét városban jól felszerelt nyomda működik. A fő szempont azonban a szellemi erők megléte, s a helyi, elsősorban a tanácsi kezdeményezés intenzitása és az anyagi, technikai hozzájárulás. önálló könyvkiadók létesítéséről van tehát szó, nem azzal a kizárólagos céllal, hogy a helyi, a regionális érdekeket szolgálja, az ott keletkezett szellemi értékeket tegye közzé, hanem hogy többek között legyőzze azt a beidegződést, amely jó kétszáz éve honos kulturális életünkben. Az elkövetkezendő 1-2 esztendőben létesítendő debreceni és pécsi könyvkiadók országosak lennének, olyan értelemben, miként a Szépirodalmi, Magvető vagy éppen a Műszaki Könyvkiadó. Nem speciális igények kielégítését szolgáló, speciális profilú kiadók lesznek az elképzelések szerint, hanem általánosak. Az általános profil természetesen nem zárja ki a helyi értékek világra jöttét; ez azonban arculatának csak egyik vonása kell, hogy legyen, hisz olyan hatalmas vállalkozásokba is belekezdhet, mint a helynevek lexikonénak sorozata, tájegységének monográfikus néprajzi feldolgozása, a leíró földrajz számtalan hiányzó összefoglaló műveiről nem is beszélve. S ok ötlet, terv merült fel már eddig is, amelyekről hírt adni még korai lenne; bizonyosnak látszik azonban, hogy a középpontban valószínűleg nem a szépirodalom lesz. Örömmel üdvözöljük a debreceni és a pécsi könyvkiadó létesítésének konkrét és keresztülvihető tervét, s várjuk mielőbbi megvalósításukat. Zöld Ferenc
