Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
1983. március 19., szombat o £\C1 Jó tejnek nem kell cégér! Avagy: mi köze a sajtónak a sajthoz? Országúti úriások Kamionok a karavánutakon A Hungarocamion évről évre új gépkocsikkal bővíti járműparkját — Azt meg lehet magyarázni, hogy a tej mitől savanyú, de ettől a kedves vevő még nem fogja elfogyasztani, s legközelebb már a másik cég áruit keresi. Ezen nincs mit csodálkozni. — A vásárló viselkedése, döntése teljesen érthető, ezt be is kalkuláltuk, s összeszorított fogakkal harcoltunk az elveszett piacokért. Ez számunkra létkérdés volt, az is lesz mindig. — Ezek szerint nincs lényeges nézetkülönbség köztünk. — Ebben a kérdésben nincs, de azt azért mégis hadd mondjam el: személy szerint nekem, de az egész kollektívának is fájt, hogy a Népújság nem tanúsított kellő megértést ebben az ügyben. — Amikor a vállalat minden tekintetben az élen állt, az újság elsők között sietett hasábjain gratulálni. A panaszos levelek sorát el kellett volna hallgatnunk? — Előrebocsátom, hogy vállalkozásunk ma is a legeredményesebbek közé tartozik országosan, és én nem is erre gondoltam, hogy véka alá kerüljenek a kifogások, hanem arra, hogy a lap támogatásával könnyebben áthidalhattuk volna a nehézségeinket, kevesebb vevő fordult volna el tőlünk! — Ebben nem vagyok biztos, hiszen mi hiába írtuk volna azt, hogy nem savanyú a tej, ha egyszer az volt. — Ezt nem is tagadjuk, de ha a Népújság szól arról, hogy a nappal 70 ezer lakosú megyeszékhely nem maradhatott tejüzem nélkül, s hogy ennek megépítésére végül is éppen mi vállalkoztunk, ha hozzáteszi, hogy a megye másik sarkából 50 millió forintot hoztunk ide, eredetileg napi 50 ezer liter tej feldolgozására készülve, ami helyett máris 65 ezret csinálunk, talán másként fogadják az emberek a kezdést szükségképpen jellemző visszásságokat. — Ebben szívesen igazat is adok önnek, de a kép teljességéhez tartozik, hogy Önök éppen cikkeink nyomán hajtották végre igen rövid idő alatt azokat n változtatásokat, amelyek végeredményben segítettek az elveszettnek hitt piacokat visszahódítani. — Nézze, mi sem akarjuk a feketére azt mondani, hogy fehér. Valóban úgy volt, hogy beláttuk: ami kialakult, az több kettőnél. A szükséges korszerű gépek, berendezések helyükön álltak, a dolgozókat viszont úgy kellett toboroznunk, szakemberek is hiányoztak az indításhoz, az építőipar is késett, így a normális beüzemelési időnél jóval rövi- debb idő alatt kellett bizonyítanunk. Ez természetszerűleg jár nehézségekkel, hiába is tagadnánk, követtünk el hibákat, de ezt azonnal elismertük, Szeghalomból is irányítottunk át nagy ta- pasztalatú szakmunkásokat, és sikerült is megszigorítanunk a technológiai fegyelmet. Ennek köszönhetjük, hogy az elmarasztaló szavakat egyre inkább az elismerő vélemények váltják föl. — Ezek szerint az észrevételek, a kritikai megjegyzések mégsem voltak alaptalanok. — Ezt nem is állítottam, én csak azt nehezményeztem, hogy a közvéleményre nem kis hatást gyakorló sajtó is a felnőtt teljesítményét várta az újszülött üzemtől, s ezzel talán olyan fogyasztókat is elriasztott tőlünk, akik korábban szívesen vásárolták termékeinket, ezt követően pedig kezdték inkább a Hajdú megyei Tejipari Vállalat cikkeit keresni. — Ezzel a megállapítással érzésem szerint túlértékeljük a sajtónak az étkezési szokások kialakulására gyakorolt szerepét. Nem az a helyzet inkább, hogy a Sárréti Tej „terjeszkedésével” a piaci verseny élesebbé vált? — flogy mondjam? Tényleg alaposan körüljártuk: miképp hódíthatnánk vissza régi vevőinket? Megkezdtük a homogenizált tejföl gyártását az új üzemben, azután a kenyérre kenhető szendvicstúrót, ebből a főváros 50 tonnát kért. Szóval higgye el, nem kis erőfeszítésünk van abban, hogy az új üzem — és ilyen nemigen fordult elő még a magyar tejipari beruházások történetében — már az első esztendőben nyereséggel zárt. — Mert minőséget tudtak adni, mert ízletesek a termékeik, mert nem kell idegeskedni a gyermekes családokban, hogy egynapos tárolás után összemegy a tej a reggeli forraláskor, vagyis a portékáik önmagukat adják el, s ezzel azt is bizonyítják, hogy a jó tejnek nem kell cégér! — Mi azért mégis úgy vagyunk vele, hogy a „Sárréti Tej” felirat önmagában is legyen étvágygerjesztő, s egyben jusson az is róla az emberek eszébe, hogy a vállalkozó szellem egyáltalán nem idegen tőlünk. — A Szeghalmi Állami Gazdaságban kifejt juhtej feldolgozását mégis átengedték a szomszéd megyének. — Igen, mert technikailag erre még nem voltunk felkészülve, de végleg nem mondtunk le róla, az FLR- rel közösen keressük a megoldást, miután a juhtej és juhtejkészítmények magas értékű táplálékok, és piacképesek is. — Ha már a piacnál tartunk: a Sárréti Tej a megyehatárt már régen átlépte termékeivel, az országhatárt még nem kísérelte meg elhagyni? — Egyszer már igen: az osztrákokkal szállítottunk volna közösen Görögországba friss tejet minőségmegóvó csomagolásban az idegenforgalmi szezonban, ez az üzlet végül is nem jött létre, de sem mi, sem az osztrákok nem tettünk le arról, hogy tovább próbálkozzunk. Ami meg a hazai piacokat illeti, csak két példát hadd említsek: az évi 1500 tonna trappista sajtból 600 tonnát Budapesten értékesítünk az idén, egy másik érdekesség: az előbb riválisként került szóba a Hajdú megyei Tejipari Vállalat. Nos, ma már kölcsönösen „terítjük” egymás termékeit, s talán nem tévedek, ha azt állítom: a fogyasztóközönség megelégedésére. — Ezek szerint szent a béke? — Eredményesnek mondanám, igazából, amit a 34 millió forintos nyereség is bizonyít. Persze, a béke még nem jelenti azt, hogy a versenynek is vége. — E beszélgetés után mit vár Ombódi Sándor, a Sárréti Tej igazgatója a Békés megyei Népújságtól? — Ügy érzem, őszintén beszélgettünk hibáinkról, eredményeinkről. Tudja ezt meg szépítés nélkül minden olvasó. Íme! Kőváry E. Péter Ha egy termék elkészül, attól az még nem nevezhető árunak. Áruvá akkor válik, ha eljut felhasználási helyére, ha az, akinek szüksége van rá, megvásárolja. Ez egy cseppet sem új felfedezés, már több ezer évvel ezelőtt is tudták az emberek, ezért hálózták be karaván- utak a világot, ezért vállaltak tengernyi veszélyt az elszánt hajósok. A különféle termékek fuvarozása, a szállítás tehát egyike a legősibb mesterségeknek, csak az áru került át tevékről, szekerekről repülőgépre, vasútra, vagy az országutak óriásaira, a kamionokra. Első a nagyok között A tévében most véget ért Onedin család némi bepillantást engedett a szállítmányozás világába. Igaz, bennünket a tengerek, a hajózás nem érint annyira, mint sok országot, de nekünk is van egy, a nemzetközi szállításokban érdekelt nagyvállalatunk, a Hungarocamion. Tevékenységéről dr. Mérő Károly, fuvarozási igazgató ad rövid áttekintést. Vállalatunk 1966. január 1-én alakult azzal a céllal, hogy hazai és külföldi megbízóink igényeit messzemenően kielégítő, gyors, pontos, és főként megbízható nemzetközi közúti árufuvarozást végezzen. Az alapításkor a 357 kis kapacitású járművünknek csupán 10 százaléka volt hűtőgépkocsi, a többi ponyvás szerelvény. Tavaly már több mint 1300 szerelvényünk járta a világot, negyedrészük mélyhűtésre is alkalmas, nagy rakterű pótkocsival. Tíz százalékot tesz ki a speciális kocsik aránya, a többi úgynevezett száraz, vagyis ponyvával fedett, normális méretszerű kocsi. Ezzel a gépkocsiállománnyal a világ legnagyobb közúti fuvarozói közé tartozunk, Európában az Mosógépek Ausztriába Első ízben adott el automata mosógépeket külföldön a Transelektro. Egy, a napokban aláírt szerződés értelmében az osztrák AEG cég ezer, a Hajdúsági Iparművekben készülő Energo- mat típusú energiatakarékos automata készüléket vesz, s a magyar ipar a megrendelésnek még az idén eleget tesz. Az ezer mosógépből álló tétel próbaszállítás, s ha beválnak a magyar háztartási készülékek, az AEG jövőre 2500-at rendel. Az osztrák vállalat érdeklődik a hajdúságiak Thermál típusú, hálózati meleg vízzel működő, saját fejlesztésű mosógépe és centrifugája iránt is. A Transelektro korábban csak a hagyományos, keverőtárcsás mosógépeket exportálta, főleg a közép- és közel-keleti országokba. első három között jegyeznek bennünket. Nagyságban valóban néma Hungarocamion a legnagyobb, de talán nem is ez a lényeg. A legfontosabb, mérőszámban az egy kocsira jutó árutonna-kilométerben vitathatatlanul első a nagyok között, és ez a magyarázata a vállalat rendkívüli nyereséges tevékenységének. Lényeg: a megbízhatóság — Tavalyi forgalmunk 100 millió dollár volt, ebből a kiadások levonása után 80 millió dollárnyi nettó devizabevételt fizettünk be a Magyar Nemzeti Banknak. Kuvaittól Londonig .járják az országutakat járműveink, rengeteg külföldi cég állandóan velünk fuvaroztat, így értük el ezt a komoly dollárbevételt — mondja Czvin Lajosné, a nemzetközi főosztály helyettes vezetője. Pedig a Hungarocamion nem tartozik az olcsó járatok közé. Számos nagy cég húsz-huszonöt százalékkal olcsóbban vállal fuvarokat, a megbízást mégis a Hungarocamion kapja. Magyarázatot persze nem abban kell keresni, hogy ez a név szimpatikus a megbízóknak. — Mi már megalakulásunkkor a megbízhatóságra helyeztük a fő hangsúlyt.' Hazánk kis ország, de jelentős tranzitforgalom halad át rajta, csak akkor számíthatunk arra, hogy ennek egy részét mi bonyolítjuk le, ha pontosabbak vagyunk, mint mások. A fuvarköltség ugyanis lényeges dolog, de nem a legfontosabb. Hiába vállalja valaki olcsón a szállítást, ha az áru késve, vagy megrongálódva érkezik meg. Keresettségünket az is fokozza hogy nagyon korszerű a járműparkunk. Sok 70 köbméter feletti raktérfogatú szerelvényünk van, felkészülÜj utakat keresnek a rizstermesztés . fellendítésére Szolnok megyében, ahol az ország rizstermelés-területének megközelítően a kétharmada található. Az utóbbi' években erősen visszaesett hazánkban a vízi gabona terméshozama. Az ma már nyilvánvaló, hogy ez részben a termőtáblák kimerülésére, az ismétlődő kedvezőtlen időjárásra, továbbá a termesztési módszerek elavultságára vezethető vissza. Az ország egyik legnagyobb rizstermő üzemében, a Palotási Állami Gazdaságban kubáni mintájú rizstelep és a szovjet módszer alkalmazásával keresik a kiutat. Az első 100 hektáros kubáni telepen már a tavasszal megkezdik a termetünk a speciális feladatokra és Európában elsőként mi kaptunk a Mercedes gyártól 100 köbméteres szerelvényeket. Így — bár egy-egy fuvart esetenként drágábban vállalunk el, mint a többiek — köbméterre vagy tonnára számítva ugyanannyiért, vagy esetenként olcsóbban szállítunk, mint mások. És ehhez hozzá kell még tenni azt is, hogy a Hungarocamion járataihoz órát lehet igazítani, egy kezemen meg tudom számolni, mikor fordult elő késés a mi hibánkból — jegyzi meg érthető büszkeséggel Matyusz János, a fuvarvállalási főosztály helyettes vezetője. A Hungarocamion nem panaszkodhat, tevékenységét nemzetközileg elismerik, aktívan közreműködik a fuvarozás nemzetközi szervezeteiben, de itthon több a romantikus elképzelés tevékenységükről, mint a tényleges tudás. Ebben csak az a baj, hogy ez a megállapítás nemcsak az átlagemberekre, hanem jó néhány vállalati vezetőre is vonatkozik. Dr. Mérő Károly: — Megvan a magyarázata annak is, hogy miért ismernek benlést. Az itt kipróbálásra kerülő krasznodári technológia eltér a hazai módszerektől. Tükörsima, többször elmunkált és humusszal terített táblákat kell kialakítani, olyan módon kell növelni a vízrendszerek mélységét, hogy a talaj vízháztartása, a feltöltés és a lecsapolás egyaránt szabályozható legyen. A már megépített 100 hektáros táblán elsősorban a legjobb hazai fajtákat termesztik, de kipróbálnak több szovjet fajtát is. A kivitelezésben közreműködő szovjet szakemberek, a technológia pontos betartása esetén, hektáronként 40 mázsa körüli termést garantálnak. Az állami gazdaság a rá- kócifalvi ' Rákóci Tsz-szel is szövetkezett egy újabb kísérletre. A termelőszövetkenünket kevéssé itthon. Nálunk hosszú ideig szinte nem számított a szállítási költség, részint azért, mert olcsó volt a fuvarozás, de azért is mert a fix árak miatt mindegy volt, hogy honnan, hová utazott a portéka. A helyzet napjainkra kezd megváltozni, de még mindig sok üzemben azzal be is fejeződik a termelés, hogy az elkészült gyártmányt kipakolják a gyárudvarra. Hogy onnan hogyan jut el a célállomásig, az már nem az ő gondjuk. Óriási dollárösszegeket hagyunk elveszni emiatt. Kölcsönös előnyök Ennek a kijelentésnek nagyon egyszerű a magyarázata. Ha a szerződésben a külföldi partnerre bízzuk a szállítást, akkor annyival kevesebbet ad az áruért, amennyi a fuvarköltség. Mivel a tőkés országokban a munkabérek, a biztosítási tételek és általában a rezsi magasabb, mint nálunk, tekintélyes összeget számítanak fel ezért — természetesen kemény valutában. A Hungarocamion ugyanezt a munkát forintért végzi, és az esetleges visszafuvarral még dollárbevételeinket is gyarapítja. — Nemrég néhány munkatársammal Békéscsabán jártunk, hogy a megyei pártbizottságon és a megyei tanácsnál ismertessük munkánkat. Felkerestünk több jelentős exportot lebonyolító vállalatot, szövetkezetei; is, és felhíviuk figyelmüket lehetséges devizakímélő szerepünkre. Mindenhol érdeklődéssel fogadták tájékoztatónkat, és bízunk benne, hogy ennek konkrét eredményei is lesznek. Ma már a Hungarocamion nemcsak szállítást vállal, hanem segít a fuvarokmányok intézésében, az engedélyek beszerzésében, a vámoltatás elintézésében és még számos más adminisztratív ügyben. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a jövőben szorosabban együtiműködünk majd Békés megye exportáló vállalataival, szövetkezeteivel és biztos, hogy ezzel nemcsak mi járunk kölcsönösen jól, hanem a népgazdaság is. Lónyai László zet évek óta sikeresen termeszti a szójababot. A magas tápértékű növény kitűnő előveteménye a búzának. A gyökérzete annyi nitrogént köt le a talajban, hogy az utána vetett búza műtrágyaadalékok nélkül is hektáronként 5—10 mázsával többet terem, mint ilyen elő- vetemény nélkül. A tsz, az állami gazdasággal kötött megállapodás szerint, az idén 128 hektár kimerült, termelésből már kikapcsolt rizstáblán szóját termel, hogy aztán jövőre ismét rizst vessen a helyére. A szakemberek arra kíváncsiak, hogy a szója-elővetemény ugyanúgy növeli-e a vízi gabona hozamát, mint a .búzát. A megye más gazdaságai a japán módszerű palántás rizstermeléssel próbálkoznak sikerrel. A darabáru-fuvarozás korszerű központja Budapesten, a Balkán utcában Szovjet rizstermesztési módszerekkel kísérleteznek Szolnok megyében
