Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
a 1983. február 12., szombat Keresztúton Nagygyantéra Gyerektenyérnyi világ. Előttem tábla mutatja az irányt Zsadány, Mezögyán, Sarkad felé. Vadvíz hullámzik, amott a térdig érő gazban tyúkok kapirgálnak. A keresztutak mellé szórt hat- vanegynéhány ház — ez Nagygyanté. Komoly arcú határőr figyeli az idegent, a buszmegállóban nők, férfiak várakoznak. Szabó Feri bácsi felkapja a fejét, a kucsmáját hátralöki, és magyaráz: — Jog szerint Mezőgyán- hoz tartozunk. Tanyavilág volt ez sokáig, a Tiszák birtoka. Ott cselédeskedtem én is. Még 1922-ben kerültem ide. Tizenhatan laktunk egy négykonyhás cselédlakásban. Ott a sarkon állt a házam — nyújtózkodik az ellenkező irányba —, aztán lebontottuk, újat építettünk. Traktoros voltam a grófnál, a gépállomásod, onnan mentem nyugdíjba 1971-ben. — Mi gondja a világgal? — bogozom tovább az élete fonalát. Szeme apai számadással telik meg. A nyugdíjas tanító — Semmi, csak a gyerekek . . . Négyet neveltünk fel, és mind itthagyott — sóhajt. — Miskolcon, Egerben, Szolnokon, Lökösházán laknak. Persze, • jönnek látogatóba, amikor tehetik. Az anyjuk beteges, én is már 72 éves vagyok. Csönd telepszik közénk. Fehér sapkában, kerek képű fiatalasszony lép elő: — A fiataloknak sem köny- nvebb. Fél hétkor megy a busz Mezőgyánba, viszi a gyerekeket az óvodába, az iskolába. Fél hatkor kelnek, végigbömbölik az utat. Itt lassabban mérik az időt. Szemben, a fák között játszótér. Elárvult hintát lóbál a szél. A harangláb mellett hirdetőtábla, tavalyelőtti cetlikkel. A vegyesbolt udvarán üres rekeszek, olajoshordók, pumpával. Farkas Istvánná áll.a pult előtt, biztatni sem kell, sorolja a gondokat: — Már délután 3 órakor meggyújtják a villanyt, reggel fél hatkor meg eloltják. Ilyenkor mennek a legtöbben a buszhoz. Botorkálnak a nagy sárban, a sötétben. A tanács a füle botját sem mozdítja. A birkás ember is a járdán hajtja az állatait, de nem tisztítja meg. — Szóljon neki ... — Nem merek. Erős, ellátja a bajom — nevet jóízűen. Molnár János bácsi somolyog a bajusza alatt. Bólogat, miközben friss tyúktojásokat szed ki a szatyrából. — Húsz tojó van otthon — mozdul az öreg —, csak az a. baj, hogy 1,20-at adnak a tojás darabjáért. Vass Pálné, az üzlet vezetője 15 éve kereskedő. Itt született, itt járt iskolába. tanácstag, elnöke a tanyasi népfrontbizottságnak. Tudom, nem dúskálnak a pénzben a mezőgyániak. Az viszont igazságtalanság, hogy 30 évig szinte egy forintot sem kaptunk. Áll minden. A vízmű építése is 3 éve vajúdik,. az egerek eszik a „tanácsházát”, a kúthoz 40 centi széles járda vezet, bokáig ér a sár. Falugyűlést ötévenként. tanács- és népfront- választáskor hívnak össze. Az emberek elfásultak, társadalmi munkára sem lehet már mozgósítani. A kütnal — Mi lesz ezzel a településsel? — Fogalmam sincs... Mi nemsokára felkötjük a be- tyárbocskort, és irány Pest megye... Dél van. Nem szól a harang, templom sincs. A vadásztanya udvarán egy szikár ember fát aprít. Benn Váczi Jánosné, a kocsmáros tányérokat rak az asztalokra, jönnek az ipari tanulók ebédelni. Szalad a söntés mögé. méri a pálinkát, a fröccsöt. Szódavíz nincs. Megyek a kút felé. Ez már a puszta. Magányos kútgém nyúlik az ég felé. Bamba birkák állják az utamat, kerülgetem a tócsákat. A 35—40 fokos víz folyik, folyik a semmibe. Amott új téglaház, piros cserepekkel. Vajon ki a gazdája? Fáslizott lábú, jól megtermett asszony áll a' régi épület tornácán, özvegy Buzgón Györgyné. — Miért itt építettünk — ismétli a kérdést. — Egy éve halt meg az uram, 11 gyerek maradt utána, négyen még itthon vannak. Ez már majdnem ránk dőlt — mutat a rozoga hajlékra. — Kölcsönt kértünk az OTP-től, a vejem segít, de rettenetesen nehéz szakembert szerezni. Trombózisos a lábam, a 15 éves kislányom halasztást kapott az iskolától, míg beteg vagyok, ellátja a családot. A lány kannát fog. kopott farmerban siet a kúthoz. — Szeretsz itt lakni? — ioholok utána. — Igen. — Miért? — Nem tudom . . . És Rodics Miska, a Szellőző Művek sarkadi gyáregységének helyi üzemében, miért vágyott vissza? — Betanított hegesztő vagyok, együtt dolgozunk az apámmal. Tavaly januárban jöttem vissza Gyuláról, a Munkácsy Tsz-ből. Elég volt a csavargásból. Megnősültem, már gyerek is van. Most veszünk 200 ezerért egy háromszobás. kényelmes lakást. Jó itthon lenni . . . A posta lécajtaját nyitja Gazsó Lajosné, a kézbesítő. Mezőgyánból hozta a küldeményeket. Szatyrában csomag, levelek, újságok. Hírek a gyerekekről, a rokonokról, a nagyvilágról. Nyargal a februári szél, öregember ballag a keresztúton .. . Várakozás Nemcsak elad, ő a felvásárló is. — Ezen a helyen ültem, tanultam a betűvetést — döngeti a padlót —, mert ez valamikor iskola volt. — Nem mennék el innen semmi pénzért. Nyáron látná, milyen gyönyörűek a fák, az erdő. Felújítottuk a házat, a kertben minden megterem. Talán lesz törpevízművünk is. A tanács, a gyulai ÁFÉSZ, az erdőgazdaság és a Szellőző Művek itteni üzeme ösz- szefogott. Közkifolyót is ígértek a lakosságnak. Igaz, csupán 7-8 fiatal család ver.t gyökeret, a többiek bizony idősek. Tíz óra múlt. Tej, kifli van, a kenyérre még várni kell. A pulton vetőmagnak. A polcokon befőtt, illatszerek, szilveszteri pezsgő, köménymag, csak papíráru nincs. A padlón rekeszes alma, üres pálinkásüvegek. — Ami mindennap szükséges, megtalálhatják a vevők —• folytatja a fiatalasz- szony. — Az elmúlt hónapban 140 ezer forint forgalmat értünk el, de több is lenne, ha nem szorítana a raktárkészlet. — Alkohol mennyi fogy? — Havonta 10—20 rekesz pálinka, hetente 10 láda sör. A bor nem kelendő, sok a szőlős gazda. Nehéz örökségek az itteniek. Sokféle sorsot fűzött szikkadt szalagjára az idő. Vass Gábor és neje', a tanító házaspár is megöregedett. Ülnek a konyhában, a kályha mellett, és melegszenek. — Harminckét évvel ezelőtt alig száradt meg a tinta a diplomámon, amikor idekerültem — emlékezik a nyugdíjas tanító. — Egy esztendő múlva jött a feleségem is. A gyularemetei tanítóképzőben dr. Varga Ferenc igazgató belénkplántálta: nem szabad meghátrálni. Csináltunk mi sok mindent, még három felvonásos színművet is betanítottunk. A tanítványok hálásak, ha itthon vannak felkeresnek, beszélgetünk. Van közöttük szakmunkás, tanár, katonatiszt. Az ötvenes években 500-an laktak Nagygyantén. Még tanácsháza is épült, kutat fúrtak, építkeztek, önálló községről álmodoztak. Aztán 1974-ben megszűnt az iskola. Mezőgyánban tanítottam, végül a Szívem miatt leszázalékoltak. Megvettük ezt a szolgálati lakást, kettesben éldegélünk. — Azok a fényes szellők... — kavarom fel az érzelmeit. — Elmúlt — legyint keserűen. — Nem mondom: értünk el valamit. A kastélyban üzem létesült, játszóteret építettünk társadalmi munkában, az utóbbi időben 6-7 új házat hoztak tető alá, a szakmunkások egy része visszajött. — Csak . .. — Nem szívesen beszélek erről, de úgy érzem: az itteni 200 ember többet érdemelne. Tigenhat éve vagyok A buszmegállóban Fotó: Veress Erzsi Seres Sándor II munkásifjúság és a mozgalom Beszélgetés Pataki Istvánnal, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkárával A KISZ Központi Bizottsága 1982. december 9-én hozott határozata a munkásifjúság helyzetével foglalkozik, s egyben megjelöli a további feladatokat. A határozat alapján elkészült a megyei feladatterv is, amelyet januári ülésén vitatott meg és fogadott el a KISZ Békés megyei bizottsága. E határozat apropóján folytattunk beszélgetést a megye munkásifjúságáról, a KISZ- es fiatal munkások tennivalóiról, s ezzel összefüggésben a KISZ-szervezetek feladatairól Pataki Istvánnal, az MSZMP Békés megyei bizottságának tagjával, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkárával. — Bevezetőül hadd kérdezzem arról, miért vált szükségessé napirendre tűzni ezt a témát? — E határozatot megelőzően legutóbb 1975-ben volt napirenden ez a téma. S hogy most ismét előtérbe került, annak oka, hogy az elmúlt időszakban változtak a gazdasági és politikai feltételek, s ezzel együtt változott a munkásifjúság is. Az aktív keresők körében nőtt a fiatalok ‘ aránya, változott a képzettségük is, mégpedig kedvező irányban. Több a szakmunkás, kevesebb a segédmunkás, országosan növekedett a nyolc általánost végzettek száma, és mind nagyobb az igény a második szakma megszerzésére is. Megyénkben a munkásfiataloknak csaknem egyharmada bejáró. A fiatal fizikai munkás KISZ-tagok száma Békésben 9 ezer 800, s közülük 2400 a bejáró! A változások sorába tartozik azután a bél és jövedelemviszonyok változása, amelynek következtében a fiatal munkáscsaládok jövedelme lassúbb ütemben növekszik, mint korábban. Ennek következtében nagyobb a plusz jövedelem megszerzésére való törekvés, ami hatással van az életvitelre. Mindezek a körülmények. a kialakult új feltételek tették indokolttá azt, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség áttekintse a munkásifjúság helyzetét, s a megváltozott körülményekhez igyekezzen alkalmazni a szervezeti életet. Ez az alkalmazkodás szükségszerű. Nem kerülhetünk lépéshátrányba, hiszen a KISZ-nek politikai feladata, hogy a munkásosztály legjobb tulajdonságaira nevelje az ifjúmunkásokat, ez pedig csak akkor lehetséges, ha jelen vannak a KlSZ-szervezet- ben! Nagy erőt jelent, hogy a 9 ezer 800 fiatal fizikai munkás közül 1400 a párttag. Mindaz, amit bevezetőül elmondtam, nem azt jelenti, hogy az elmúlt években nem foglalkoztunk ezzel a területtel. — A határozatra térve, kezdjük a sort a legfontosabbal, a gazdasági építő munkával. Milyen feladatok várnak ebben a megye KlSZ-eseire? — A KISZ a gazdasági építőmunkában eddig is jelentős feladatokat vállalt, folyamatos és eredményes a társadalmi munkaakciók sora, a védnökségi mozgalom, a kommunista műszakok. Ugyanakkor kevés fiatal munkás vett részt az újítómozgalomban, az Alkotó Ifjúság pályázaton, és az olyan egyéni, a szakmai tudást fejlesztő és bizonyító vetélkedőkön, mint a „Ki minek mestere” és a „Szakma Ifjú Mestere”. Sok munkásfiatalnak az az érzése, hogy nem kellően felkészült az újításokhoz, az egyéni versenyhez, pedig a gyakorlat épp az ellenkezőjét bizonyítja, ahol ugyanis sikerül meghonosítani az újítómozgalmat, a' versenyeket, ott kiváló eredmények születnek. Az érem másik oldala, hogy sok munkahelyen pályázati kiírás sem készül, másrészt a KlSZ-alapszerve- zetek sem elég kezdeményezőek. Alapvető törekvésünk, hogy a következő, időszakban munkaformáink — a gazdasági hasznosság mellett — jobban szolgálják a munkára nevelést, a közösség erejének növelését — gondolok például a társadalmi munkákra, kommunista műszakokra. Ezt azért is tartjuk nagyon fontosnak, mert mozgalmi munkánkban, a sport mellett, ezekbe a formákba a leginkább be lehet vonni a KISZ-en kívüli fiatalokat is, ami a politikai hatásunk szempontjából sem közömbös. Ugyanakkor alapvető kérdés munkaformáink korszerűsítése is. Ezek között szerepel két új, az egyik az úgynevezett minőségi körök szervezésének kezdeményezése, a másik pedig az anyagtakarékos termelés, a hulladékok, másodnyersanyagok, melléktermékek újrahasznosítása feletti KISZ- védnökség, amely e kormányprogramhoz való kapcsolódásunkat jelenti. — „Aki dolgozik, az boldoguljon!” — ez a címe a határozat második fejezetének. Mit jelent ez közelebbről? — Törekvésünk, és szeretnénk abban előrelépni, hogy a jó munkások, jó szakemberek megbecsülése legyen állandóan napirenden, s a fiatalok körében a jó munkás legyen a megbecsült, az elismert, a példakép. Arra is törekedni szeretnénk, hogy aki dolgozik, bizonyítani akar, annak legyen meg a lehetősége. Napjainkban sokat beszélünk a munka szervezettségéről, színvonaláról, az anyagellátásról. Hogy mindez jobb legyen, ahhoz hozzá kell járulniuk aKISZ- fiataloknak is, többek között például úgy, hogy a fiatal irányító szakembereknek ez legyen a KISZ-feladata. Meggyőződésem, nem igaz, hogy a fiatalokat nem érdeklik a gazdasági kérdések, a politika — csak olyan helyzetbe kell hozni őket, hogy kifejthessék véleményüket, hogy őszinte választ kapjanak. Visszatérve a fejezet címére, szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy ki-ki a végzett munka arányában részesedjék. Ezt szolgálja érdekképviseleti tevékenységünk is, mellyel egyaránt segítenünk kell a gazdasági feladatokat, és ugyanakkor a becsületesen dolgozó munkások boldogulását is. — A következő új, nagy témakör a politikai nevelőmunka, amely tulajdonképpen nem is választható el mindattól, amelyről eddig beszéltünk, s amely területen van még bőven tennivaló. — Az aktív -politikai ne- velőmúnka a munkásfiatalok körében alapvető feladatunk. Meggyőződésem, hogy akkor állnak tudatosan a szocializmus ügye mellé, ha részesei lehetnek a szocializmus, s ezáltal a saját sorsuk alakításának. Ebben pedig nem kis felelőssége van a KlSZ-szervezetek- nek. Arra gondolok, hogy az aktív politikai munka nemcsak azt jelenti, hogy politikai kérdésekről beszélünk, például vitakörökön, ünnepségeken, hanem az aktív cselekvést is, ami az élet minden területén megnyilvánul. Igaz, a KlSZ-szer- vezetekben az elmúlt időszakban a politikai nevelőmunka eszközei, módszerei nem voltak eléggé színesek, sokrétűek. Változatosabbá, vonzóbbá kell tenni a politikai véleménycsere fórumait, a politikai képzésben pedig jobban törekedni a propagandajellegre, különösen a szakmunkástanulók körében, segítve őket a megalapozottabb, átfogóbb világnézet kialakítására. A munkásifjúság körében pedig az osztályöntudatra nevelés legyen tudatosabb, hogy ne csupán érzelmi alapon fogadják el a szocializmus ügyét. — Végül szóljunk a KISZ szervezettségéről a munkás- fiatalok körében, s a szabad idejükről, amellyel a most változó körülmények között sokan másképpen gazdálkodnak. — A szervezeti élettel kapcsolatosan négy témát tartok kiemelkedően fontosnak. Többször szóba került már a politikai befolyás erősítése. Ez azt jelenti, hogy Szeretnénk a fiatal fizikai munkások köréből a taglétszámunkat növelni. Jobban oda kellene figyelni azokra, akik tisztességesen dolgoznak, viselkednek, odamenni hozzájuk, hívni őket a KISZ-be. A jelenleginél jóval többen vannak olyanok, akik bekapcsolódhatnának a mozgalmi munkába. Külön jelentőséggel bír a szakmunkásképzőbeli KISZ-élet, hiszen itt találkoznak a fiatalok először a KISZ-szel, s ez a találkozás döntő lehet. Ügy vélem, az alsóbb szintű KISZ-vezetőség nem érdekelt abban, hogy növekedjék a taglétszám, szemléletváltoztatásra is szükség van tehát. A következő, amiről feltétlenül szólni kell, a párttaggá nevelés a munkásfiatalok körében. A legjobbakat bátrabban kellene ajánlani. és különösen az ajánlás időszakában konkrétabban, élményszerűbben megismertetni velük a pártéletet. Egyébként az új mozgalmi évben egyetlen előírt napirendjük lesz a megyében a KlSZ-szervezetek- nek, és ez a párttaggá nevelés. Röviden még két dolgot hadd említsek: a jövőben a programalkotás mellett több figyelmet kell fordítani az irányító munkában a következetes végrehajtásra. A másik dolog: növekszik a taggyűlések szerepe. Érte olyan bírálat a KISZ-t, és van is benne igazság, hogy akció- és mozgalomcentrikus. Nos, az alapszervezetek ereje nem ebben, hanem a tartalmas, nyílt vitákra alkalmat adó taggyűlésekben van. Befejezésül pedig a szabad időről. A legtöbb munkásfiatal a munkaidő után is dolgozik. Meg kell érteni és támogatni őket, hiszen valós, társadalmi szükségleteket elégít ki, s így jutnak ők maguk is előbbre. Ezt tudomásul kell venni. Ezt össze lehet, és össze is kell egyeztetni. Figyelembe kell azt is venni, hogy a 25 év alatti fiatalt könnyebb rendezvényekre, kirándulásokra mozgósítani, hogy a fiatal munkásnők elsősorban a művelődésbe vonhatók be könnyebben, a fiúk pedig a sportba. A KISZ-es akciók elfogadottak, esetenként népszerűek a munkásfiatalok körében, de még mindig elmaradnak a kívánalomtól. Gond a megyében is, hogy a különböző »endezvényeknek nincs jó propagandája, kevés a személyes agitáció, s a meglevő lehetőségek nincsenek kihasználva — mondta befejezésül a KISZ megyei bizottságának első titkára. T. I.
