Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-09 / 33. szám
fzHilUkfiTcl 1983. február 9., szerda Gondolatok egy levél nyomán Kommunista műszak — kötelező? A kommunista műszak a munkások önkéntes, tömeges részvétele egyes közmunkák ellenszolgáltatás nélküli teljesítésében. A munkához való új kommunista viszony kifejezője, a szocialista munkaverseny egyik megnyilvánulása. A meghatározás felelevenítését egy, a közelmúltban szerkesztőségünkbe küldött levél tette szükségessé. A levél írója azt állítja, hogy a Chemical újkígyósi gyárában a kommunista műszakok szervezésekor megsértik az önkéntesség elvét. Legalábbis ez tűnik ki a sorokból: azokról, akik nem tudnak, vagy nem akarnak részt venni a műszakokon, hozzájárulásukkal, vagy anélkül levonnak egy-, illetve két- napi bért. Vajon van-e ehhez joguk? — kérdezi a levél fogalmazója. A továbbiakban még azt is olvashatjuk, hogy eddig azok, akiket sérelem ért, hallgattak, mert féltek a következményektől, mint ahogy a levél írója is, emiatt hallgatta el a nevét. Ez utóbbi esetben jó lenne tudni persze, levélírónk mire alapozza véleményét, mert a megkérdezett újkígyósi munkások nem hallottak arról, hogy a bírálat egyszer is következményekkel járt volna, Így tehát teljes mértékben érthetetlennek tűnik, miért hallgatta el nevét a panaszos. Vagy ha már valóban félt közzétenni azt, legalább megtörtént példákkal bizonyította volna véleményének megalapozottságát. De nem tette. Ezért inkább arra kerestünk választ, hogy Üjkígyóson valóban megsértették-e az önkéntesség elvét, s hogy gyakorlattá vált-e a bérlevonás levélben feltüntetett módja. Hogy mindent pontosan megértsünk, érdemes előbb megismernünk a Chemical kommunista műszak szervezési módszerét, amely — tegyük hozzá már most — nem egyedülálló. A munkások, alkalmazottak minden év elején termelési tanácskozáson döntik el, hogy két kommunista műszakot szerveznek, és abban is megállapodnak, hogy aki nem tud részt venni a munkán, fizetéséből felajánlhat egy-, illetve kétnapi bért. A műszakok szervezése előtt azután mindenki eldöntheti mit vállal, és aláír egy papírt. Mindezek után kérdések sokasága fogalmazódhat meg. Vajon beszélhetünk-e önkéntességről ott, ahol a termelési tanácskozás elhatározását kötelező érvényűnek tartják, és így is járnak el. Azután, mi-' lyen alapon kapcsolható össze a kommunista műszak, mint társadalmi munka a bérfelajánlással? És végezetül: valóban aláíratták-e a papírt mindenkivel, mielőtt a bért levonták? Az üzem vezetői állítják és bizonyítják: mindenki hozzájárulását megszerezték. fgy már tulajdonképpen csak két kérdés vár válaszra: a gyár vezetői szerint a műszakon mindenkinek részt kell vennie, és egyébként is, a termelési tanácskozások után, amelyeken egyhangú határozatot hoztak, erőltetett dolog az önkéntesség kérdését felvetni. Másodszor: a kialakult gyakorlat azt bizonyítja, hogy az üzemben nem is kommunista műszakokon való részvételt tartják elsődlegesnek, hanem a pénzt, amelyet a község iskoláinak ajánlanak fel. Egyetérthetünk-e a fentiekkel? Aligha, hiszen a kommunista műszaknak, mindamellett, hogy teljesen önkéntes, más fontos szerepe is van. Valódi értékét az önzetlenül végzett munka adja. Ezért a szervezésnél sehol sem nyúlhatnak az adminisztratív eszközökhöz anélkül, hogy meg ne sértenék a kommunista műszakok elvét. Más megközelítésben is szólhatunk persze a kérdésről. Az újkígyósiak tudják a legjobban, mekkora szükség van az iskolák, óvodák, bölcsődék támogatására. Tisztában vannak vele, hogy a község fejlődése nem utolsósorban, azon a hozzájáruláson múlik, amely a kommunista műszakok eredménye. A Chemical újkígyósi dolgozóinak többségét aligha kell meggyőzni erről. Ők maguk is látták, mekkora örömmel fogadták annak idején a megye első iskolauszodáját a tanulók, hallhatták gyermekeiket beszélni az oktatást segítő eszközökről, amelyek aligha lennének a kommunista műszakok után évente felajánlott 80 ezer forint nélkül. Hallottuk, a munkások büszkék arra az emlékplakettra, amelyet tavaly a Hazafias Népfront országos titkársága adományozott a közösségért végzett kiemelkedő munka elismeréséért. Megtudtuk, ezt a kitüntetést nem csak a kommunista műszakokért kapták. Ezenkívül 3 ezer 800 óra társadalmi munkát teljesítettek az elmúlt évben. Az elmondottak arról tanúskodnak, a közösségnek van ereje ahhoz, hogy meggyőzéssel, érvekkel mozgósítsa önmagát. A kommunista műszak tehát legyen önkéntes, és társadalmi munkán alapuljon, mert e kettő adja igazi értékét. És mit mondhatunk ezek után a levél írójának? Talán annyit: névvel, nyíltan küzdjön az igazságért, a helytelen gyakorlat ellen, mert csak így számíthat arra, hogy a legjobb megoldás születik, és senkinek sem támad olyan érzése: a többség önzetlen odaadó munkáját akarta megkérdőjelezni. Kepenyes János Krízis után a ciroktermesztés Éppen egy éve, hogy lapunkban a mezőkovácsházi CITÉV, a Seprűcirok Termelő Szövetkezeti Közös Vállalat helyzetéről írtunk. A cikk címe így hangzott: A külke- res árat csökkent, a termelő is veszít. Tartalma röviden: a nehéz helyzetbe került Artex Külkereskedelmi Vállalat csak csökkentett áron tudta exportálni a cirkot. Az olcsóbban értékesített áru akkora veszteséget jelentett a CITÉV-nek, hogy önerőből képtelen volt fedezni pénzügyi hiányait. .. A fentiek miatt is érdekes, mi történt azóta a vállalattal; rendeződtek-e az egy évvel korábbi gondok a CITÉV és az Artex kapcsolatában? Nos, a válasz egyértelmű: igen. De nézzük, hogyan sikerült kilábalni a bajokból az ország legjelentősebb ciroktermeltetőjének! A vállalat vezetése már az 1982-es terv elkészítésekor látta, hogy a felhalmozódott készleteken minél előbb túl kell adni. Mivel egy ideig kétséges volt, hogy sikerül-e, tették, amit lehetőségeik megengedtek. Feldolgozták a nyers cirokszakállt, bálázták és betárolták — számítva a piaci igények jelentkezésére. Ugyanakkor jelentősen lecsökkentették a cirok vetés- területét. A korábbi két-két és fél ezer hektár helyett csak hétszáz hektárra szerződtek á termelőkkel. A két téeszszövetség kölcsönös támogatási alapjából pénzügyi hitelt nyújtott a CITÉV-nek. Az Artex előre kifizette egy jelentős meny- nyiségű cirokszakáll árát, javítva ezzel a partneri kapcsolatot és a kovácsháziak anyagi helyzetét. És elérkezett a várva várt fellendülés. A külkeresek aktív piaci munkájának köszönhető, hogy ismét keresetté vált a seprűcirok. Az év első felében többet sikerült elhelyezni belőle a dollárral fizető külpiacon, mint az előző év egészében. Nyilván az is segített az üzlet ilyen indulásán, hogy az áru minősége javult a korábbihoz képest. Sőt: sikerült újítani. Egy staklessnek nevezett (rövidre vagdalt cirokszakáll) termék előállításába fogtak a feldolgozók, mert kiderült, hogy az amerikai piacon keresik ezt az árut. A vágáshoz szükséges gép beszerzése után nehezen ment, de végül is — a kunágotai Bercsényi Tsz szorgos munkásainak köszönhetően — 140 tonnát sikerült jó áron eladni Amerikában. Ez egyben azt jelenti, hogy olyan új piacra tört be az Artex, amely tartósnak ígérkezik. Az ütemes cirokfeldolgozás és -értékesítés meghozta a várt eredményeket. A készletek olyannyira lecsökkentek a vállalatnál, hogy a vevők megtartása érdekében már az idén az idei termelés egy részét is fel kell dolgozniuk. Hogy ez így történjen, ahhoz az szükséges, hogy ismét növeljék a termeltetésre szerződött területek nagyságát. _ összességében elmondható, hogv a CITÉV a múlt évet is eredményesen zárta, a tervezett nyereségnél tíz százalékkal többet ért el. A vállalat kikerült a veszélyeztetett üzemek sorából. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy minden gond megszűnt. A csökkent pénzügyi lehetőségek miatt ugyanis a tervezett beruházásokat nem sikerült maradéktalanul végrehajtani. Sok tárolószín befejezetlen még, pedig éppen az áru minősége kívánja, hogy a már bálázott cirok ne szenvedjen az időjárás viszontagságaitól. Terhelik a vállalat költségvetését a felvett hitelek is, az általános költségeknek például ötvenöt százalékát teszik ki a kamatterhek. Mégis fellélegezhetnek a CITÉV dolgozói: túléltek egy külpiaci krízist, s ha „megfogyva” is, de épen kerültek ki belőle. Legnagyobb gondjuk most az, hogyan vegyék rá a korábbi termelőket, hogy ismét a cirok legyen a háztáji területükön termesztett növény. Mint Sütő Imre igazgató elmondta, erre egyetlen lehetőségük van: népszerűsíteni a ciroktermesztést. Ezt teszik napjainkban, azzal a reménnyel, hogy nem hagyják őket cserben a termelők, akik eddig is jó minőséggel hálálták meg a szép summát kitevő felvásárlási árakat. M. Szabó Zsuzsa Kellemes gondoktól fő a feje mostanában Farkas Jánosáénak, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat újítási előadójának. Készül a vállalat a megyei újítási kiállításra, és ebben az okozott problémát, hogy melyeket válasszák ki a sok, jobbnál jobb ötlet közül. Ez egyben azt is jelzi, hogy valami megmozdult az újítómozgalom háza táján, felébredt csipkerózsika álmából ez a hasznos, de már-már eltemetett mozgalom. Több pénz gozták a felszálló vezetékek előregyártásának munka- módszerét. Ennek az újításnak az a lényege, hogy elmarad a tízemeletes épületekben a helyszíni szerelés, hegesztés, menetvágás. Az egyes vezetékdarabokat a műhelyben készre szerelik, beépítik az összes leágazást, a helyszínen csak egymáshoz kell csavarozni a részeket, és kész a felszálló vezeték. Sok munka takarítható meg ezzel a módszerrel. tartását. Az újítók klubjának kezdeményezésére ösz- szehívott találkozón bárki részt vehetett, és minden korlátozás nélkül „bedobhatta” elképzeléseit. A vállalat vezetőiből álló zsűri azonnal döntött, és minősítette a javaslatokat. Akik életrevaló témákat vetettek fel, azok azonnal mehettek a pénztárba felvenni az ötletdíjat. Hőgye Mihály művezető a felvonulási épületek szakaszolható fűtésére tett Hosszú éveken keresztül folyt a vita, miként lehetne lelket lehelni az újítómozgalomba. Mint kiderült, a recept roppant egyszerű, egy kicsit több pénz, meg- több figyelem kell, és máris megmozdul az újító. A BÁÉV- nél is ezt jelzik a számok. 1981-ben 11 ezer 660 forintot fizettek ki újítási díjként, tavaly már 45 ezer 800 forintot. Két éve 37 újítást adtak be, tavaly 58-at. Ezek már eddig is 619 ezer forint gazdasági hasznot hoztak, és ez azért szép eredmény, mert az újítások jó része munkavédelmi, szociális jellegű, vagy pedig pontosabbá, jobb minőségűvé teszi a munkát. Hozzájárult az újítások számának növekedéséhez, hogy gyorsabb lett az elbírálás. A vállalat műszaki igazgatója, Poljak György rendszeresen nyomon kíséri az újítások sorsát. Nem is fordul elő, hogy három hónapnál tovább tartana az elfogadó vagy elutasító döntés hozatala, de ennyi időre is csak a bonyolultabb, nagyobb horderejű újításoknál van szükség. A pozitív változásokat főleg azok az újítók érzékelik, akik már hosszú évek óta dolgozzák ki, és adják be ötleteiket. Közéjük tartozik Bogár Szabó Ádám is, aki csak az elmúlt évben hat újítást adott be. Valamennyi ügyében gyorsan megszületett a döntés, néhánynál elkezdték a hasznosítást is. Nem világrengető dolgokra kell itt gondolni, hiszen azt mindenki láthatta, hogy a központi betonkeverőben sok hulladék keletkezik, de eddig ezt kidobták. Az újító ötlete volt a kihullott beton összegyűjtése és felhasználása ^járdalapgyártásra. De adott be javaslatot az asztalosüzem tűzvédelmére, és az energiatakarékosság fokozására is. Rendszeres újítók Kibővült az ÁÉV-nél az újítók köre is. Régebben főleg a műszakiak adták be javaslataikat, napjainkban már egyre több fizikai dolgozó veti papírra ötleteit. Lévai Endre és Nagy Sándor vízvezeték-szerelők kidolKukla Imre és Nagy Zsigmond rendszeres újítók Nagy Zsigmond, Kukla Imre és Hajkó György a po- ligonüzem villanyszerelői rendszeres újítók. Minden évben több javaslatot adnak be, általában saját munkaterületükön. Ez egyébként általános tapasztalat, a fizikai dolgozók főleg a munkát könnyebbé, gyorsabbá tevő újításokkal foglalkoznak szívesen. Egy újítás segítségével sikerült megoldani az ÁÉV-nél a lift-térelemek beállítását. A középmagas lakóházak felvonói előregyártott aknában futnak, és az akna egyes elemeit rendkívül pontosan kell összeilleszteni, milliméteres eltérés sem engedhető meg. Eddig különféle geodéziai módszereket alkalmaztak, de ezek segítségével csak az akna külső falát lehetett beállítani, az esetleges eltérő faivastagságokat, vagy deformációkat így nem lehetett korrigálni, és ez sok gondot okozott. Juhász Kálmán újítása ezt a problémát oldja meg egy olyan szerkezettel, mely a térelemek belső falánál végzi el a pontos beállítást. Sikeres ötletnap Rájöttek az ÁÉV-nél arra is, hogy sok embernek van jó ötlete, de nem mindenki hajlandó ezt papírra vetni, nem szívesen vállalják az ezzel járó fáradságot, vagy éppen nem is tulajdonítanak neki akkora jelentőséget, hogy újításként beadják. Az ilyen, esetleg elvesző gondolatok közkinccsé tételéért kezdték el az ötletnapok javaslatot. A jelentős energiamegtakarítást hozó ötlet díja 800 forint volt. Mácsai János főépítés-vezető a po- ligonelemek fogadásának ésszerűsítésére tett javaslatot, ezért hatszáz forint ütötte a markát. Zsolnai Ottó darus egy poligonemelő szerkezetet talált ki, a mintadarabot rögtön be is mutatta. Ezért 700 forint ötletdíj járt. Az ötletdíj kifizetése nem jelentette azt, hogy ezzel le is zárult a javaslatok sorsa. Amelyek további kimunkálást igényeltek, azokat rábízták a szakemberekre, amit a javaslattevő maga is meg tudott csinálni, azt természetesen megcsinálhatta. A kidolgozott témákat pedig újításként adhatták be, melyért elfogadás esetén járt a megfelelő díjazás is. Az újítók munkájára idén is számít a BÁÉV. Már közkézen forog a részletes újítási feladatterv, mely a kidolgozásra váró témákat foglalja össze, ötezer forint külön céljutalom jár azért, ha valaki kialakít egy olyan határoló födémszerkezetet, amelyik megfelel az új hőtechnikai szabály előírásainak. Aki kidolgozza elképzelését a kondenzgőz visszavezetésére és újbóli felhasználására az külön- jutalomként szintén ötezer forintot kap. Szervezési kérdések megoldásáért ezertől négyezer forintig terjed a taksa, összesen 34, megoldásra váró feladat vár az újítókra az idén az ÁÉV-nél, de ezen kívül is várnak minden javaslatot, újítást. Lónyai László Miről fr a Kertészet és Szőlészet? Ne siessünk a szőlő metszésével, alaposan nézzük át a tőkéket, tartsunk rügyvizsgálatot mielőtt az ollóhoz nyúlunk — javasolja a Kertészet és Szőlészet most megjelent, idei 6. száma, amely nemcsak a nagyüzemeket, hanem a kistermelőket is érintő témákkal foglalkozik. Ismerteti például, hogy a gyökereztető hormonok segítségével az igényesebb örökzöld növények is gyorsabban szaporíthatok; a különböző fenyőfajokat másmás szerrel kell kezelni. A szegfű fuzáriumos pusztulásáról, a gégecső kertészeti alkalmazásáról, az ehető berkenyéről, az óriási pálmaliliomról és a buzogány- fáról is lehet olvasni a lap mostani számában. Égető kérdés címmel a zöldséghajtatók gondjairól ír a lap. Arról, hogy az állami támogatás ellenére is meglehetősen magukra vannak hagyatva a zöldséghajtatók; a -cikkhez a hajtatóberendezések technikai színvonalára utaló képanyag is kapcsolódik. Mire jó az olajpala a mezőgazdaságban ? Egyebek között 20 százalékos mésztar- talma a savanyú talajok javítását teszi lehetővé, s segít jóvátenni a műtrágyázás káros mellékhatásait is. A talajjal foglalkozik Tamás Enikő interjúja is, amelyben arról esik szó, hogy milyen becsülete van a szerves trágyának, s milyen lesz a talajok termőképessége száz év múlva. A gyümölcstermesztési rendszerek gondjaival, jövőjével foglalkozik Valló László körinterjúja.
