Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

1983. február 5., szombat Lengyelországi változások Q Az egyház és az értelmiség A katolikus egyház len­gyelországi helyzetét, szere­pét kívülről nagyon nehéz megérteni. A mai, történel­mileg kialakult állapot egye­dülálló Európában. Az el­múlt évek eseményei bizo­nyítják, hogy maguk a len­gyel kommunisták sem ér­tették meg mindig pontosan ezt a helyzetet, s ezért hoz­tak — vagy nem hoztak! — megannyi, később meggon­dolásra késztető intézkedést. Helytelen volna ezért a helyzet megítélésénél csupán a legutóbbi évek eseményei­re, s ebben a katolikus egy­ház magatartására hagyat­kozni. Kétségtelen, hogy Wa­lesa és a Szolidaritás sokáig élvezte az egyház támogatá­sát. De ma már az is igaz. ahogyan a lengyel közmon­dást idézik: „A pap nagyon szépen tud temetni, de soha nem fekszik a halott mellé". Rakowski miniszterelnök­helyettes véleménye ez: „Ha azt vizsgáljuk, mi ma a szo­cializmus építésének reali­tása Lengyelországban, abból kell kiindulni, hogy az egy­ház valamilyen támogatása nélkül nem tudunk kormá­nyozni. Nem tervezzük vala­milyen katolikus párt létre­hozását, de felmerül a kér­dés, hogyan vonjuk be a sok százezernyi katolikus aktivis­tát a társadalmi életbe?" Zénón Körnender, a Pax katolikus világi szervezet el­nöke, jelenleg miniszterel­nök-helyettes így beszél a problémáról: „Tapasztalatom, hogy a párt és a kormány vezetés^ igyekszik megszün­tetni a nemzeti egységet aka­dályozó tényezőket. Politikai nézetkülönbségek, viták le­hetnek a kommunisták és a katolikusok között, de egy hazánk van, azt építeni kell, nem pedig lerombolni.” Majd az egyház szerepéről szólva hangsúlyozza: „Nem léphet­nek fel politikai erőként. Feladataik lelkipásztori, hit- buzgalmi természetűek. A világon a katolicizmus nem mindenütt ugyanolyan színe­zetű. Az egyház sok helyütt a jobboldali, kommunistael­lenes erőkhöz vonzódik. De miután a vatikáni zsinat ki­mondta a párbeszéd lehető­ségét, az egyháznak Lengyel- országban is el kell határol­nia magát a szocialistaellenes erőktől. A szocialista társa­dalmi rendszerrel, a népha­talommal mint megváltoztat­hatatlan realitással kell szá­molni". Glemp érsek nyugalomra intő megnyilatkozásai, általá­ban az egyházi vezetők ma­gatartása a megfigyelőben azt a benyomást kelti, hogy a lengyel katolikus egyház számot vet a realitásokkal, s a jövő szocialista Lengyelor­szágában betöltendő szerepét, pozícióját keresi. A magya­rok által jól ismert krakkói Mária-templomban elhelye­zett, a szögesdróttal kerete­zett lengyel nemzeti zászló azonban mást is jelez: az egyházban is jelen vannak, még azok az erők, amelyek elvetik a megbékélés jelsza­vát. Maradjunk még Krakkó­ban. Franciszek Dabrowszki, a pártbizottság’ titkára igen értékes elemzést tud adni a lengyel értelmiség magatar­tásának a megértéséhez. A városban 12 egyetem van, negyvenezer nappali és húsz­ezer levelező hallgatóval, húsz tudományos intézet 7 500 tudományos munkással, mintegy másfél ezer alkotó- művész él itt, kilenc színház működik — egyszóval olyan értelmiségi bázisa Krakkó Lengyelországnak, ahol az ezzel járó problémák is kon­centráltan jelentkeznek. Dabrowszki elmondta, hogy a válság utáni kibontakozás első időszakában, a szükség- állapot első idején, keveseb­bet foglalkoztak az értelmi­ségiekkel. A párt csekély erejét a munkásokra kon­centrálta. Lévén munkáspárt, ezt tartva természetes bázi­sának. főként pedig azért, mert a termelés újraindításá­nak, a lakosság ellátásának a kulcsa a munkások kezé­ben van. Ez az erőfeszítés meglepő gyorsan eredmé­nyekkel járt. Megállt a ter­melés csökkenésének tenden­ciája, majd szeptembertől rendszeresen többet termel­tek, mint az előző év azonos időszakában. (Az Ursus trak­torgyárban a tervezett 52 ezerrel szemben 53 ezer trak­tort gyártottak, az elmúlt tíz évben soha nem sikerült ilyen eredményt elérni.) Lélegzethez jutott tehát a párt, s most már mind töb­bet foglalkozhat az értelmi­séggel. Dabrowszki úgy jel­lemzi a helyzetet, hogy az értelmiség jó része ma még menekül a valóság tudomá­sul vétele elől. De bizonyos, hogy rövid idő után kilépnek a belső emigrációból. Megne­hezíti ezt a lépést, hogy sze­retnék megőrizni az arcula­tukat. Túlnyomó többségük hűségesen ott állt a régi párt­vezetés mögött, magyarázta politikájukat. legtöbbször mináen feltétel nélkül ma­gasztalta és dicsőítette őket. Aztán a munkások 1980 augusztusi megmozdulása után egy lendülettel átáll­tak a másik oldalra. Igaz szívvel, nem kevés önkritiká­val, olykor önmarcangoló módon a Szolidaritás mögé sorakoztak. És most itt áll­nak egy újabb döntés előtt. A mai helyzetre még min­denképpen Rakowski minisz­terelnök-helyettes megállapí­tása érvényes: „A lengyel társadalom magatartását jel­lemezve meg lehet talán koc­káztatni ma már azt az állí­tást, hogy növekszik a rea­lisztikusan gondolkodó embe­rek száma. Bizonyos, hogy ez a folyamat sokkal gyorsabb lehetne, ha nem lenne ilyen kommunistaellenes a közvé­leményt formáló értelmiségi rétegek magatartása. Ha kö­zöttük több lenne a reálisan gondolkodó ember, már ma­gunk mögött hagytuk volna a politikai válságot”. Nem lenne igazságos, ha a lengyel értelmiségről fes­tett képet nem egészíteném ki. Magam, a mai lengyel vezetésben ott találtam az értelmiség színe-javát: a tudós szociológus, kulturális minisztert; a közgazdaság tu­dósait párt- és állami tiszt­ségekben; az államjog nem­zetközi hírű professzorát a kormány jogalkotással fog­lalkozó bizottsága élén; a mérnök-közgazdász vajdát, a jogász párttitkárt és sokan másokat. Nincs messze az idő — remélem — amikor már róluk esik több szó, az új Lengyelország arculatát formálókról, s majd csak mellettük mindazokról, akik végül is beállnak a sorba. T. Varga József (Következik: Túl a mély­ponton) A Csehország nyugati részén fekvő plzeni Skoda Művek elektrotechnikai üzemében olyan új, az oldószerek gőzével hajtott szárító transzformátort szereltek össze, amelynek használata évente 64 tonna üzemanyagot takarít meg. Az oxigénmentes környezet lehetővé teszi, hogy magas hőmér­sékleten, vákuumos térben, 125 Celsius-fokon szárítsák ki az anyagokat, az eddig használt 100 Celsius-fok helyett. A szárítókamra 300 köbméter hasznos térfogatú (Fotó: CTK—MTI—KS) Választások Paraguayban Egy „életfogytiglani” diktatúra Hz agrárképzés és a kutatás kapcsolata a Temesvári Mezőgazdasági Főiskolán Választásokra készülődnek Latin-Amerika egyik legin­kább elfelejtett államában, Paraguayban. A hetvenes éveibe lépő diktátor, Alfredo Stroessner, „hívei unszolásá­nak engedve”, hetedszer is a választók áldását kéri. S nyilván meg is fogja kapni, ahogyan minden szavazáson 1954 óta, amikor katonai puccsal hatalomra került. Bár a Mbruvicha, a „főnök” (így nevezik a guarani indiá­nok), másképpen a „szőke” (eképpen titulálják német származására utalva a spa­nyolok) egészsége bizony már ingatag, senki nem vonja kétségbe, hogy „életfogytig­lani” elnöke lesz Paraguay- nak. Stroessner, a diktátorok doyenje, az az utolsó „cau- dillo”, ma már az egyetlen „régi vágású” diktátor La- tin-Amerikában, aki úgy irá­nyítja hárommilliós országát, mint kiskereskedő az üzle­tét, a hatalom egyedüli leté­teményeseként. Nevét viseli a főváros, Asunción repülő­tere, utcák, hidak, városok, szerte Paraguayban. A har­madik évtizede érvényben le­vő rendkívüli állapot, több­szöri alkotmánymódosítás, csalásokkal bebiztosított vá­lasztások, ügyesen osztoga­tott üzleti előnyök és kivált­ságok garantálják hatalmát. A kormányzó nemzeti re­publikánus pártnak, más né­ven a Colorado pártnak 900 ezer ember, gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság a tag­ja. Sőt, még az ellenzéket is a hatalom jelöli ki: „Őfelsé­ge ellenzéke”, a liberális párt automatikusan megkapja a képviselői helyek egyharma- dát, többet soha. A valódi ellenzék jó része már régen áldozatul esett a terrornak, a kínzásoknak a diktatúra börtöneiben, koncentrációs táboraiban. A katonaság, a rendőrség kiképzését volt ná­ci tisztek irányítják. Para­guayban talált ugyanis me­nedéket számos náci hábo­rús bűnös, közöttük a hír­hedt Mengele, s itt lelt ott­honra jó néhány levitézlett latin-amerikai diktátor is. legutóbb például az időköz­ben meggyilkolt nicaraguai Somoza. Több mint egymil­lió paraguayi emigrációban keresett menedéket. A szak- szervezeti mozgalmat szétzi­lálták, a kommunista párt vezetőinek többsége „eltűnt”, vagy valamelyik börtönben sínylődik. Így Antonio Mai­dana, a KP első titkára, akit emigrációban, az argentin hatóságok segítségével fog­tak el. A megtűrt ellenzék csak lassan kezdi felismerni az összefogásban rejlő lehetősé­geket. Négy polgári párt részvételével 1979-ben ala­kult meg a Nemzeti Demok­ratikus Egyetértés elnevezé­sű tömörülés, amely a rend­kívüli állapot feloldásáért, a demokratikus szabadságjo­gok biztosításáért, a politi­kai foglyok szabadon bocsá­tásáért, az emigránsok haza­térésének engedélyezéséért küzd. Ezek a követelések, ahogyan erre a KP nem­egyszer rámutatott, alapját képezhetnék egy széles dik­tatúraellenes egységfrontnak. A történelme során min­dig az elszigeteltség falai mögé zárkózó ország társa­dalma ma már korántsem mozdulatlan. Az alapvetően paraszti országban, ahol a földterület' háromnegyede né­hány nagybirtokos kezében van, ahol az ipari termelés, az export, a bankrendszer 80 Stroessner, a diktátor (Fotó: CP — MTI — KS) százalékát a külföldi tőke ellenőrzi, néhány év alatt gyors változások mentek végbe. A Le Monde „be­gyújtott rakétaként” jellem­zi a paraguayi gazdaságot, s e rakéta üzemanyagát a vi­lág leghatalmasabb vízi­erőműve, a tavaly átadott Itaipu adja. A brazil—pa­raguayi határon épült komp­lexum évek óta munkaalkal­mat biztosít mintegy húsz­ezer embernek, virágzó vál­lalkozások ösztönzője lett. Új típusú munkásság, új vál­lalkozók, üzletemberek je­lentek meg, akik már tevé­kenységük gátját látják a ki­váltságokra, korrupcióra, csempészetre alapozott „ál­lóvizű" gazdálkodásban. Pa­raguay hamarosan a világ első hidroelektrikai emigrá- tusa lesz. A villamos energia iparosítási lehetőséget, a tár­sadalmi mozgás beláthatat­lan változásokat indíthat el ebben a képtelen diktatúrá­ban. S látszatválasztások ide vagy oda, sokan megkezd­ték már az óvatos készülő­dést a Stroessner utáni idő­szakra. Elekes Éva A Temesvári Mezőgazdasá­gi Főiskola az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező megyé­jében működik és aktívan részt vesz a megye mező- gazdasági problémáinak megoldásában. A szakember­képzés az integrált elvek alapján történik, és megfe­lel az agrárforradalom új követelményeinek. Tanulmányozva a külön­böző növényeket és állato­kat, művelve a földet a hall­gatók egy olyan mikrokör- nyezetbe " kerülnek, amely nélkülözhetetlen a gyakorla­ti és az elméleti képzés szem­pontjából, ugyanakkor össz­hangban van a szocialista embertípus követelményei­vel. A főiskola kutatóintéze­te 200 hektáron fekszik, szá­mos laboratóriummal és kü­lönböző kísérleti teleppel rendelkezik, amelyek meg­felelnek a kutatás magas szintű követelményeinek. A kutatóintézet tangazda­ságában a legújabb tudomá­nyos eredményeket és mód­szereket alkalmazva*a követ­kező jó termésátlagokat ér­ték el hektáronként: 9120 kg kukorica, árpa 6430 kg, búza 6040 kg, napralorgó 3300 kg, szója 3200 kg. Ugyanitt fo­lyik a vetőmag-előállítás a termelőszövetkezetek szá­mára. Jelentős eredményeket értek el az állattenyésztés­ben, a juhászaiban és a ser­téshizlalásban. Az évi tehe- nenkénti tejtermelés megha­ladja az 5000 litert. így vé­gül is az évi nyereség meg­haladja a 4 millió lejt. A mezőgazdaság külön­böző ágainak kutatása szo­ros kapcsolatban van az ag­rárképzéssel, így a főiskola szakemberei, tanárai folya­matosan dolgoznak a munka tartalmasabbá tételén, a ta­nítás anyagi bázisának mi­nőségi és mennyiségi javí­tásán, és ennek eredménye­ként a tanítás még közelebb került a kutatáshoz, a ter­meléshez, a mindennapi élethez. Az utóbbi években a kutatás területén számos eredményt értek el: a „Ti- misan” búzafajta kikísérlete­zésében, öt rizsfajta hitele­sítésében, a „Baltata . roma- neasca” szarvasmarhafajta nemesítésében, különböző sertésfajták keresztezésében, és számos állategészségügyi termék előállításában és gya­korlati alkalmazásában. Az intézet szakemberei a megyei mezőgazdasági osz­tállyal közösén kiadott prog­ram alapján részt vesznek Temes megye mezőgazdasági feladatainak komplex meg­valósításában. Ennek megfe­lelően 58 mezőgazdasági egy­ség és négy növényvédő- állomás munkájának irányí­tásában vesznek részt ezek a szakemberek. A kiszállá­sok alkalmával sokoldalú és összetett feladatot látnak el felelősségteljesen, a prog­ramban lefektetett elvek­nek megfelelően segítséget nyújtanak: különböző hatá­sos vetésforgfók kidolgozá­sában, a vetéstervek elké­szítésében, a mezőgazdasági kampányok megszervezésé­ben. Segítenek az új tech­nológiák bevezetésében és alkalmazásában az állatte­nyésztésben és növényter­mesztésben. különböző ro­mán biológiai és állategész­ségügyi termékek gyakorlati alkalmazásában. A program­nak megfelelően a mezőgaz­dasági főiskola felelős Arad és Vajdahunyad megye vető­magszükségletének előállí­tásáért (búzafélék, kukorica és vöröshere), valamint Te­mes megye kertészeti palán­táinak előállításáért. A mai világban a kutatási eredmények, a jó szakember- képzés jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági fejlődéshez, és ezáltal a mezőgazdaság jelentősebb szerepet játszik az életszínvonal emelésében, az emberi jólét és fejlődés, az emberi civilizáció fejlő­désében. Adam Rachitovan

Next

/
Oldalképek
Tartalom