Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
1983. február 5., szombat Lengyelországi változások Q Az egyház és az értelmiség A katolikus egyház lengyelországi helyzetét, szerepét kívülről nagyon nehéz megérteni. A mai, történelmileg kialakult állapot egyedülálló Európában. Az elmúlt évek eseményei bizonyítják, hogy maguk a lengyel kommunisták sem értették meg mindig pontosan ezt a helyzetet, s ezért hoztak — vagy nem hoztak! — megannyi, később meggondolásra késztető intézkedést. Helytelen volna ezért a helyzet megítélésénél csupán a legutóbbi évek eseményeire, s ebben a katolikus egyház magatartására hagyatkozni. Kétségtelen, hogy Walesa és a Szolidaritás sokáig élvezte az egyház támogatását. De ma már az is igaz. ahogyan a lengyel közmondást idézik: „A pap nagyon szépen tud temetni, de soha nem fekszik a halott mellé". Rakowski miniszterelnökhelyettes véleménye ez: „Ha azt vizsgáljuk, mi ma a szocializmus építésének realitása Lengyelországban, abból kell kiindulni, hogy az egyház valamilyen támogatása nélkül nem tudunk kormányozni. Nem tervezzük valamilyen katolikus párt létrehozását, de felmerül a kérdés, hogyan vonjuk be a sok százezernyi katolikus aktivistát a társadalmi életbe?" Zénón Körnender, a Pax katolikus világi szervezet elnöke, jelenleg miniszterelnök-helyettes így beszél a problémáról: „Tapasztalatom, hogy a párt és a kormány vezetés^ igyekszik megszüntetni a nemzeti egységet akadályozó tényezőket. Politikai nézetkülönbségek, viták lehetnek a kommunisták és a katolikusok között, de egy hazánk van, azt építeni kell, nem pedig lerombolni.” Majd az egyház szerepéről szólva hangsúlyozza: „Nem léphetnek fel politikai erőként. Feladataik lelkipásztori, hit- buzgalmi természetűek. A világon a katolicizmus nem mindenütt ugyanolyan színezetű. Az egyház sok helyütt a jobboldali, kommunistaellenes erőkhöz vonzódik. De miután a vatikáni zsinat kimondta a párbeszéd lehetőségét, az egyháznak Lengyel- országban is el kell határolnia magát a szocialistaellenes erőktől. A szocialista társadalmi rendszerrel, a néphatalommal mint megváltoztathatatlan realitással kell számolni". Glemp érsek nyugalomra intő megnyilatkozásai, általában az egyházi vezetők magatartása a megfigyelőben azt a benyomást kelti, hogy a lengyel katolikus egyház számot vet a realitásokkal, s a jövő szocialista Lengyelországában betöltendő szerepét, pozícióját keresi. A magyarok által jól ismert krakkói Mária-templomban elhelyezett, a szögesdróttal keretezett lengyel nemzeti zászló azonban mást is jelez: az egyházban is jelen vannak, még azok az erők, amelyek elvetik a megbékélés jelszavát. Maradjunk még Krakkóban. Franciszek Dabrowszki, a pártbizottság’ titkára igen értékes elemzést tud adni a lengyel értelmiség magatartásának a megértéséhez. A városban 12 egyetem van, negyvenezer nappali és húszezer levelező hallgatóval, húsz tudományos intézet 7 500 tudományos munkással, mintegy másfél ezer alkotó- művész él itt, kilenc színház működik — egyszóval olyan értelmiségi bázisa Krakkó Lengyelországnak, ahol az ezzel járó problémák is koncentráltan jelentkeznek. Dabrowszki elmondta, hogy a válság utáni kibontakozás első időszakában, a szükség- állapot első idején, kevesebbet foglalkoztak az értelmiségiekkel. A párt csekély erejét a munkásokra koncentrálta. Lévén munkáspárt, ezt tartva természetes bázisának. főként pedig azért, mert a termelés újraindításának, a lakosság ellátásának a kulcsa a munkások kezében van. Ez az erőfeszítés meglepő gyorsan eredményekkel járt. Megállt a termelés csökkenésének tendenciája, majd szeptembertől rendszeresen többet termeltek, mint az előző év azonos időszakában. (Az Ursus traktorgyárban a tervezett 52 ezerrel szemben 53 ezer traktort gyártottak, az elmúlt tíz évben soha nem sikerült ilyen eredményt elérni.) Lélegzethez jutott tehát a párt, s most már mind többet foglalkozhat az értelmiséggel. Dabrowszki úgy jellemzi a helyzetet, hogy az értelmiség jó része ma még menekül a valóság tudomásul vétele elől. De bizonyos, hogy rövid idő után kilépnek a belső emigrációból. Megnehezíti ezt a lépést, hogy szeretnék megőrizni az arculatukat. Túlnyomó többségük hűségesen ott állt a régi pártvezetés mögött, magyarázta politikájukat. legtöbbször mináen feltétel nélkül magasztalta és dicsőítette őket. Aztán a munkások 1980 augusztusi megmozdulása után egy lendülettel átálltak a másik oldalra. Igaz szívvel, nem kevés önkritikával, olykor önmarcangoló módon a Szolidaritás mögé sorakoztak. És most itt állnak egy újabb döntés előtt. A mai helyzetre még mindenképpen Rakowski miniszterelnök-helyettes megállapítása érvényes: „A lengyel társadalom magatartását jellemezve meg lehet talán kockáztatni ma már azt az állítást, hogy növekszik a realisztikusan gondolkodó emberek száma. Bizonyos, hogy ez a folyamat sokkal gyorsabb lehetne, ha nem lenne ilyen kommunistaellenes a közvéleményt formáló értelmiségi rétegek magatartása. Ha közöttük több lenne a reálisan gondolkodó ember, már magunk mögött hagytuk volna a politikai válságot”. Nem lenne igazságos, ha a lengyel értelmiségről festett képet nem egészíteném ki. Magam, a mai lengyel vezetésben ott találtam az értelmiség színe-javát: a tudós szociológus, kulturális minisztert; a közgazdaság tudósait párt- és állami tisztségekben; az államjog nemzetközi hírű professzorát a kormány jogalkotással foglalkozó bizottsága élén; a mérnök-közgazdász vajdát, a jogász párttitkárt és sokan másokat. Nincs messze az idő — remélem — amikor már róluk esik több szó, az új Lengyelország arculatát formálókról, s majd csak mellettük mindazokról, akik végül is beállnak a sorba. T. Varga József (Következik: Túl a mélyponton) A Csehország nyugati részén fekvő plzeni Skoda Művek elektrotechnikai üzemében olyan új, az oldószerek gőzével hajtott szárító transzformátort szereltek össze, amelynek használata évente 64 tonna üzemanyagot takarít meg. Az oxigénmentes környezet lehetővé teszi, hogy magas hőmérsékleten, vákuumos térben, 125 Celsius-fokon szárítsák ki az anyagokat, az eddig használt 100 Celsius-fok helyett. A szárítókamra 300 köbméter hasznos térfogatú (Fotó: CTK—MTI—KS) Választások Paraguayban Egy „életfogytiglani” diktatúra Hz agrárképzés és a kutatás kapcsolata a Temesvári Mezőgazdasági Főiskolán Választásokra készülődnek Latin-Amerika egyik leginkább elfelejtett államában, Paraguayban. A hetvenes éveibe lépő diktátor, Alfredo Stroessner, „hívei unszolásának engedve”, hetedszer is a választók áldását kéri. S nyilván meg is fogja kapni, ahogyan minden szavazáson 1954 óta, amikor katonai puccsal hatalomra került. Bár a Mbruvicha, a „főnök” (így nevezik a guarani indiánok), másképpen a „szőke” (eképpen titulálják német származására utalva a spanyolok) egészsége bizony már ingatag, senki nem vonja kétségbe, hogy „életfogytiglani” elnöke lesz Paraguay- nak. Stroessner, a diktátorok doyenje, az az utolsó „cau- dillo”, ma már az egyetlen „régi vágású” diktátor La- tin-Amerikában, aki úgy irányítja hárommilliós országát, mint kiskereskedő az üzletét, a hatalom egyedüli letéteményeseként. Nevét viseli a főváros, Asunción repülőtere, utcák, hidak, városok, szerte Paraguayban. A harmadik évtizede érvényben levő rendkívüli állapot, többszöri alkotmánymódosítás, csalásokkal bebiztosított választások, ügyesen osztogatott üzleti előnyök és kiváltságok garantálják hatalmát. A kormányzó nemzeti republikánus pártnak, más néven a Colorado pártnak 900 ezer ember, gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság a tagja. Sőt, még az ellenzéket is a hatalom jelöli ki: „Őfelsége ellenzéke”, a liberális párt automatikusan megkapja a képviselői helyek egyharma- dát, többet soha. A valódi ellenzék jó része már régen áldozatul esett a terrornak, a kínzásoknak a diktatúra börtöneiben, koncentrációs táboraiban. A katonaság, a rendőrség kiképzését volt náci tisztek irányítják. Paraguayban talált ugyanis menedéket számos náci háborús bűnös, közöttük a hírhedt Mengele, s itt lelt otthonra jó néhány levitézlett latin-amerikai diktátor is. legutóbb például az időközben meggyilkolt nicaraguai Somoza. Több mint egymillió paraguayi emigrációban keresett menedéket. A szak- szervezeti mozgalmat szétzilálták, a kommunista párt vezetőinek többsége „eltűnt”, vagy valamelyik börtönben sínylődik. Így Antonio Maidana, a KP első titkára, akit emigrációban, az argentin hatóságok segítségével fogtak el. A megtűrt ellenzék csak lassan kezdi felismerni az összefogásban rejlő lehetőségeket. Négy polgári párt részvételével 1979-ben alakult meg a Nemzeti Demokratikus Egyetértés elnevezésű tömörülés, amely a rendkívüli állapot feloldásáért, a demokratikus szabadságjogok biztosításáért, a politikai foglyok szabadon bocsátásáért, az emigránsok hazatérésének engedélyezéséért küzd. Ezek a követelések, ahogyan erre a KP nemegyszer rámutatott, alapját képezhetnék egy széles diktatúraellenes egységfrontnak. A történelme során mindig az elszigeteltség falai mögé zárkózó ország társadalma ma már korántsem mozdulatlan. Az alapvetően paraszti országban, ahol a földterület' háromnegyede néhány nagybirtokos kezében van, ahol az ipari termelés, az export, a bankrendszer 80 Stroessner, a diktátor (Fotó: CP — MTI — KS) százalékát a külföldi tőke ellenőrzi, néhány év alatt gyors változások mentek végbe. A Le Monde „begyújtott rakétaként” jellemzi a paraguayi gazdaságot, s e rakéta üzemanyagát a világ leghatalmasabb vízierőműve, a tavaly átadott Itaipu adja. A brazil—paraguayi határon épült komplexum évek óta munkaalkalmat biztosít mintegy húszezer embernek, virágzó vállalkozások ösztönzője lett. Új típusú munkásság, új vállalkozók, üzletemberek jelentek meg, akik már tevékenységük gátját látják a kiváltságokra, korrupcióra, csempészetre alapozott „állóvizű" gazdálkodásban. Paraguay hamarosan a világ első hidroelektrikai emigrá- tusa lesz. A villamos energia iparosítási lehetőséget, a társadalmi mozgás beláthatatlan változásokat indíthat el ebben a képtelen diktatúrában. S látszatválasztások ide vagy oda, sokan megkezdték már az óvatos készülődést a Stroessner utáni időszakra. Elekes Éva A Temesvári Mezőgazdasági Főiskola az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező megyéjében működik és aktívan részt vesz a megye mező- gazdasági problémáinak megoldásában. A szakemberképzés az integrált elvek alapján történik, és megfelel az agrárforradalom új követelményeinek. Tanulmányozva a különböző növényeket és állatokat, művelve a földet a hallgatók egy olyan mikrokör- nyezetbe " kerülnek, amely nélkülözhetetlen a gyakorlati és az elméleti képzés szempontjából, ugyanakkor összhangban van a szocialista embertípus követelményeivel. A főiskola kutatóintézete 200 hektáron fekszik, számos laboratóriummal és különböző kísérleti teleppel rendelkezik, amelyek megfelelnek a kutatás magas szintű követelményeinek. A kutatóintézet tangazdaságában a legújabb tudományos eredményeket és módszereket alkalmazva*a következő jó termésátlagokat érték el hektáronként: 9120 kg kukorica, árpa 6430 kg, búza 6040 kg, napralorgó 3300 kg, szója 3200 kg. Ugyanitt folyik a vetőmag-előállítás a termelőszövetkezetek számára. Jelentős eredményeket értek el az állattenyésztésben, a juhászaiban és a sertéshizlalásban. Az évi tehe- nenkénti tejtermelés meghaladja az 5000 litert. így végül is az évi nyereség meghaladja a 4 millió lejt. A mezőgazdaság különböző ágainak kutatása szoros kapcsolatban van az agrárképzéssel, így a főiskola szakemberei, tanárai folyamatosan dolgoznak a munka tartalmasabbá tételén, a tanítás anyagi bázisának minőségi és mennyiségi javításán, és ennek eredményeként a tanítás még közelebb került a kutatáshoz, a termeléshez, a mindennapi élethez. Az utóbbi években a kutatás területén számos eredményt értek el: a „Ti- misan” búzafajta kikísérletezésében, öt rizsfajta hitelesítésében, a „Baltata . roma- neasca” szarvasmarhafajta nemesítésében, különböző sertésfajták keresztezésében, és számos állategészségügyi termék előállításában és gyakorlati alkalmazásában. Az intézet szakemberei a megyei mezőgazdasági osztállyal közösén kiadott program alapján részt vesznek Temes megye mezőgazdasági feladatainak komplex megvalósításában. Ennek megfelelően 58 mezőgazdasági egység és négy növényvédő- állomás munkájának irányításában vesznek részt ezek a szakemberek. A kiszállások alkalmával sokoldalú és összetett feladatot látnak el felelősségteljesen, a programban lefektetett elveknek megfelelően segítséget nyújtanak: különböző hatásos vetésforgfók kidolgozásában, a vetéstervek elkészítésében, a mezőgazdasági kampányok megszervezésében. Segítenek az új technológiák bevezetésében és alkalmazásában az állattenyésztésben és növénytermesztésben. különböző román biológiai és állategészségügyi termékek gyakorlati alkalmazásában. A programnak megfelelően a mezőgazdasági főiskola felelős Arad és Vajdahunyad megye vetőmagszükségletének előállításáért (búzafélék, kukorica és vöröshere), valamint Temes megye kertészeti palántáinak előállításáért. A mai világban a kutatási eredmények, a jó szakember- képzés jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági fejlődéshez, és ezáltal a mezőgazdaság jelentősebb szerepet játszik az életszínvonal emelésében, az emberi jólét és fejlődés, az emberi civilizáció fejlődésében. Adam Rachitovan
