Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
NÉPÚJSÁG 1983. február 1., kedd Vállalkozó nagyvállalatok A kisvállalatok nevétől hangos az ország. Felsorolni is nehéz volna, hány helyen írják, tárgyalják, mennyi van belőlük, mit csinálnak, milyen szépen virágoznak. Amennyire örvendetes ez — hiszen mi akartuk, s még mindig csak a kibontakozás kezdetén tartunk — annyira visszatetsző az értékelések egyoldalúsága. A legtöbbször úgy beszélnek a kisvállalatokról, mintha semmi közük sem volna a nagyokhoz, sőt — kimondva, vagy kimondatlanul — gyakran ott bujkál a véleményekben: bezzeg a mammutszervezetek! Azok lomhák és nehézkesek, s alig tudják nyomon követni a világpiac változását. Az Ipari Minisztérium szakértői szerint nagyvállalatról szólhatunk akkor, ha az évi termelési érték meghaladja az egymilliárd forintot, s a dolgozók létszáma több mint ötezret. Kisvállalatról abban az esetben, ha 300 embernél kevesebb dolgozik a cégnél; a kettő között helyezkednek el a középvállalatok. Hozzáteszik, hogy ez kissé leegyszerűsített kategorizálás, mert az ágazattól is függ a megítélés. A nyomdaiparban például már ezer fő "felett is nagyvállalatról van szó. Visszatérve az évi egymilliárdos termelési értékre: gondoljuk, nem szükséges nagy képzelőerő annak a megértéséhez, milyen nagy értékű gépparkra és mennyi forgóeszközre van szüksége egy nagyvállalatnak ahhoz, hogy évi egymilliárd forint fölött produkáljon. (Magyar- ország egész 1981. évi nemzeti jövedelme nem érte el a 700 milliárd forintot!) Ezt a gépparkot nem lehet de- rűre-borúra kicserélgetni, még akkor sem, ha a világpiacon hirtelen „hátra arc”- ot vezényelnek valamilyen termék gyártásából. Ilyen értelemben tehát valóban nehezebb helyzetben van a nagyvállálat, különösen akkor, ha a kisvállalattal állítjuk szembe, már azért is, mert az utóbbiakra az alacsony eszközérték a jellemző. Vagy nincs is gépparkjuk (szellemi kisvállalkozások), vagy ha van is, kevés, s annak a mozgatásával igyekeznek minél többet elérni. Az ÁFÉSZ-ünk keretében működő méhész szakcsoportokban 80 méhész 1890 méhcsaláddal folytat eredményes termelő munkát. Az utóbbi évek 400 mázsa körüli átlagtermése után 1982-re 458 mázsa mézet szerződtek, és 513 mázsa mézet értékesítettek a méhészek, jelentősen túlteljesítve vállalt kötelezettségeiket. Elismerésre méltó termelési eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy méhészeink több mint 50 százaléka 60 év körüli, sőt, idősebb, és zömmel csak helyben méhészkedik. A vándorlás kockázatát vállalók nem csalódtak, kiadós "pörgetésekkel jelentős akácméztermést ' hozhattak haza. Döntően nekik köszönhető a kiemelkedő termelési eredmény. Az 1983-as évben további fejlődéssel számolunk. Méhészeink jelentős anyagi ráfordítással korsze- szerűsítik méhészeteiket, többen tehergépkocsit vásároltak méheik szállítására. Űjabb szállítható méhesház épül, fejlődik, korszerűsödik a méztermés. Ehhez az OTP és takarékszövetkezet is kétszázalékos, kedvező, hosszú lejáratú hitelt ad. Biztató jelenség a fokozott érdeklődés a méz mellett az egyéb méhészeti termékek, elsősorban a propolisz iránt, amelyet természetes gyógyászati és kozmetikai alapanyagként igen kedvező árfeltételek mellett lehet és érdemes termelni. A szerződéMégis hamis nyomon jár az, aki az imént említett objektív körülmények miatt nehézkesnek minősíti a nagy- vállalatot. A szakmai hozzáértés, a világpiaci érzékenység és előrelátás, a vezetés művészete éppen abban rejlik, hogy ilyen helyzetben is meg kell keresni annak az útját, miképp lehet — nem kicsi tételekben — boldogulni. A hosszú távú stratégiai elképzeléseket meg a napi rugalmasság követelményeit kell egyeztetni, vagy ütköztetni, s hogy ez az egyeztetés nem eredménytelen, azt a termékszerkezet-korszerűsítési folyamat kibontakozása igazolja, különösen a feldolgozóiparban. Konkrét vállalatokra térve: vajon nem a vállalkozó szellemről tanúskodik-e az, hogy az Ikarus Gyár immár több kontinens autóbuszpiacára betört, az Egyesült Államok több városában is megjelent, vállalva a gyilkos konkurenciával járó kockázatot. Vagy az Egyesült Izzó, amelynek leányvállalata ugyancsak Amerikában működik. A Borsodi Vegyi Kombinát, amely Líbiában épít gyárat, a debreceni Alföldi Nyomda, amely a többi között a svédeknek készít könyveket, természetesen svéd szöveggel. Szó se róla, előbbre tarthatnánk a termékszerkezet korszerűsítésében, vannak annak helyenként szubjektív akadályai is. (Felkészültebb lehetne a vezetés.) Mégis botor dolog lebecsülni a mamses termelési árak a következőképp alakulnak: I. osztályúnak 15 százalék viasztartalomig számít a méz, amelyért egyszer 700 forint jár kilogrammonként, ezenkívül 80 forint termelési prémium. II. osztályú az áru 20 százalék viasztartalomig, ekkor az ára 650 forint kilogrammonként, és 80 forint a termelési prémium, 35 százalék viasztartalomig III. osztályú a méz, ennek kilogrammja 600 forint, ehhez jön a 80 forint termelési prémium. A Hungaronektár Vállalat a Budapesti Finomvegy- - szer Szövetkezettel közös vállalkozásban 1983 januárjától az egészségügyi hatóságok által elfogadott és ellenőrzött öt különböző propolisz termék gyártását és ‘ árusítását kezdi meg. A propolisz termékek gyártása és forgalmazása hosszú távon biztonságot jelent a méhészeknek a termeléshez. Hasonlóan jobb árfeltételek érhetők el az üveges lépesméz és táblás lépesméz termelésével is. Ezen új termékek eredményes termelési módszerei könnyen elsajátíthatók. Határozott kezdeményező készséggel, több kockázatvállalással pedig megtarthatók a méhészet eddigi termelési eredményei. Beke János méhész, mezőkovácsházi ÁFÉSZ mutszervezetek vállalkozókedvét, s még inkább szembeállítani őket a kicsikkel, hiszen valamennyi kisvállalkozási forma .közül a vállalati gazdasági munkaközösség a legnépszerűbb. Éspedig azért, mert — maholnap már klasszikus példa lesz Dunaújváros — gyakran a nagyvállalat is úgy találja, hogy akkor tudja meghonosítani a vállalkozó szellemet a gyárkapun belül, az a legkifizetődőbb, ha az ilyenolyan feladatok megoldására kisvállalkozásokat hoz létre. Ezért van ma több mint száz vgmk (vállalati gazdasági munkaközösség) a Dunai Vasműnél. A termelő jellegű kisvállalatok is — az eredeti célnak megfelelően — mindinkább a nagyvállalatok háttériparának a részévé kezdenek válni. „Bedolgoznak” nekik, bonyolult kooperációs kapcsolatok alakulnak ki. A honi ipar nemzetközi versenyképessége nem kis mértékben azon múlik, hogy e folyamat, a nagyvállalat-kisvállalati rendszer miképp fejlődik. Az egész nagyvállalat-kisvállalat vita a tsz-szervezést követő időszakra emlékeztet, amikor szembeállították a mezőgazdasági nagyüzemet meg a háztájit. Közgondolkodásunk ma már eljutott oda, hogy ez balgaság, hiszen a háztáji óljában a tsz- ből kikerült malac hízik, tsz-táppal etetik, a tsz veszi vissza és adja el, ha vágásra érik ... Valószínű, csak idő kérdése, míg a közvélemény megszokja, hogy a nagyiparnak is lehet „háztájija”, még ha kisvállalkozásnak hívják is. A legfőbb szempontról nem is beszélve: a nemzeti jövedelmünk nagysága, a jövőnk mégiscsak attól függ elsősorban, miképp boldogulnak azok a milliárdosok. Mármint a nagyvállalatok. Magyar László Hétszáz új Ikarus Viszonylag szűkös anyagi lehetőségei ellenére a Volán ebben az évben is sokat tesz a jobb utazási körülmények megteremtéséért, a személy- szállítás színvonalának emeléséért. Tovább bővíti eszközparkját és korszerűsíti állomáshálózatát. Az idén csaknem 700 új Ikarus-autóbuszt vásárolnak, melyek részben a már kiszolgált régi típusok helyébe lépnek, részben valamelyest növejik a jelenlegi, mintegy nyolcezres autóbuszparkot. Folytatódnak a pályaudvari beruházások is: Orosházán, Várpalotán, Békéscsabán és Csornán javában épül az új autóbusz-állomás, Karcagon, Marcaliban, Siófokon pedig hamarosan megkezdődnek a munkálatok. Az utasok kényelmének fokozásában, az utazási körülmények javításában azonban — a nagyobb ráfordítást, beruházást igénylő megoldások mellett — egyre inkább előtérbe kerülnek azok a módszerek, amelyek nem annyira pénzt, mint inkább körültekintőbb szervezést, lelkiismeretesebb munkát kívánnak. Szintén az utazók kényelmét szolgálja a jegykiadás gépesítése: eddig már csaknem 2500 helyközi járaton szerelték fel az Almex típusú jegykiadó gépet, s az idén további 500 buszon helyezik el. A helyi autóbuszokon egyre több városban vezetik be a jegylyukasztásos módszert — január elsejétől például Pécs, Székesfehérvár és Tatabánya utasai lyukaszthatják jegyeiket az új szerkezetekkel. Kedvező ár, fokozódó termelési kedv Ój lehetőség a méhészetekben Országos bőr- és bőrfeldolgozó szakvásár Pécsett Pécs ad otthont ezentúl a bőr- és bőrfeldolgozó ipar, valamint a kereskedelem korábban Budapesten évente kétszer megrendezett hagyományos találkozójának. Az első pécsi szakvásárt tizenhat termelő és hat nagykereskedelmi vállalat részvételével nyitották meg hétfőn a mecsekaljai város új lakónegyedében, a Lvov-kertvá- ros új művelődési házában. A gyártók — három bőrgyár, tizenkét cipőipari vállalat és a Pécsi Kesztyűgyár — ezerkétszáz új modellt — cipőt, kesztyűt, bőrruhát — kínál megvételre a kereskedőknek. f i I * ' J1 fjl «*, a**/ Üm Mim l|(lt \ I A töltés is automatikus Golyésiron betétáron II Signetta-sztori Tavaly tavasszal színes plakátokkal teltek meg a hirdetőtáblák. Egy meghajlított, majd alaphelyzetébe visszapattanó, ceruzaszerű golyóstoll fázisfelvételei voltak rajta, és egy szlogen: golyósirón betétáron — Sig- netta. MAGYAR MŰANYAGBÓL A reklámszöveg nem csalt, a Signetta valóban szinte valószínűtlenül olcsón, négy forint 50 fillérért került a boltokba. Érthető, hogy hamarosan sláger, és ezzel egy időre hiánycikk lett. Ma már ismét van belőle elegendő, de hogyan született meg az ötlet? Hogyan jutott eszébe a Pomázi Írószer Szövetkezetnek ilyen olcsó, eldobható tömegáru gyártása? A kérdésre a szövetkezet — ismert márkanevén az ICO — elnöke, Ördög Emánuel válaszol: — Az ötlet olyan pofon- egyszerű, hogy szinte szégyen, de nem nekünk magyaroknak, a golyóstoll valamikori feltalálóinak, hanem az új írószergyártó világhatalomnak, a japánoknak jutott eszébe. Mert végül is miről van szó? Egyszerűen arról, hogy eddig a vékony golyóstollbetéteket beletettük egy vastagabb tokba, a kényelmes fogás miatt. De ha maga a betét olyan vastag, hogy már jó a fogása, akkor nincs szükség tokra, elmaradhat a gyártás és a szerelés munkája, anyagot lehet megtakarítani, és máris kész egy olcsó, piacképes termék. A érdemünk ebben annyi, hogy a japánok után nagyon gyorsan, Európában az elsők között kezdtük meg a gyártást. Azért a dolog nem volt olyan egyszerű, mint ahogy az elnök néhány szóban elmondta. A gondok már ott kezdődtek, hogy se nálunk, se a KGST-ben nem szerezhető be folyamatos műanyaghúzó gép. Ez a szellemes masina mint a drótot, úgy húzza a Signetta műanyag testét, és közben színezi, kalibrálja, a végén pedig méretre darabolja. Az Az elnök a Signettával egész gépet egyetlen ember felügyeli, az ő dolga is csak annyi, hogy időnként feltölti műanyag-granulátummal a tartályokat, és elviszi a kész tollakat. Van a Signetta olcsóságának még egy titka, és ez a hazai alapanyag. Magyar polipropilénből készül, és ez egyben bizonyíték arra, hogy itthon is lehet jó műanyagot gyártani. A Signetta tökéletesen hajlékony, a gyártók szerint akár csomót is lehet kötni rá, mégsem törik el, és a végén visz- szanyeri eredeti alakját. KÉTMILLIÓS REKLÁMKAMPÁNY A Signettát a gyártás további részében sem érinti sokszor emberi kéz. Ez az automatizálás nagyon lényeges, mert ilyen olcsó termék nem bírna el komolyabb munkabérköltséget. Fotócellákkal vezérelt automatika állítja a kívánt pozícióba a testeket, kettesével lövik beléjük a festékanyagot és automata helyezi be az írócsúcsot is. E műveletek eredményeként szinte másodpercenként kerül ki egy Signetta a gépből. Az ICO természetesen nem azért hozta piacra a Signettát, hogy egy olcsó írószerszámmal ajándékozzon meg bennünket, hanem a tisztes haszon reményében. Ügy kalkuláltak, hogy három műszakban, évi 10 millió darab gyártására képesek, ebből 3 milliót eladnak itthon, a többit elviszik szocialista exportra. Komoly reklámkampányt indítottak a termék bevezetésére, kirakatversenyeket írtak ki, hirdettek a rádióban, a tévében, az újságokban és a hirdetőtáblákon. Kétmillió forintba került ez az akció, de megérte. Mire a toll a boltokba került, már óriási volt az érdeklődés, alig fél év alatt 4,5 millió darabot adtak el, csak Magyarországon. Ez a bevezetés évében kiváló eredménynek számít. Olyannyira kiváló, hogy majdnem visszafelé sült el. Amikor ugyanis a Signettát útjára indította a szövetkezet, nem gondolt ilyen óriási keresletre, és nem számoltak azzal sem, hogy a magyar polgárok attól még nem írnak többet, mert olcsón lehet tollat kapni. Visszaesett tehát a kereslet a közepes árkategóriájú golyóstollak iránt, a szövetkezet szerencséjére, ez elsősorban nem őket érintette. CSÖTOLL HELYETT Az idei évre már elmúlt az újdonság varázsa, Sig- netta-ügyben normalizálódott a piac. Belföldön a tervezett 3 millió darabot értékesíti a szövetkezet, a többit a terveknek megfelelően exportálják, csak éppen az export iránya és darabszáma változott meg. Olyan jól sikerült ez a termék, hogy Olaszországba ötmilliót, az NSZK-ba ugyanennyit szállítanak az idén. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Signet- ta-gyártósor jóval többet termel, mint a tervezett kapacitás, dolgozik tehát szombat, vasárnap, éjjel és nappal folyamatosan. Megrendelőik közé olyan világcégek is beléptek, mint az Atrium Hyatt szállodalánc. Idei szállításra 100 ezer darab barna színű Signettát kértek. Azért ilyet, mert ez a szállodában uralkodó szín, és ezzel az egyentollal kívánják ellátni a szállodai alkalmazottakat. Pillanatnyilag jól szalad a Signetta szekere, de mi lesz utána? Az elnököt ez a kérdés nem nyugtalanítja. — Ügy ítéljük meg, hogy Signettából a jelenleginél jóval nagyobb darabszámot is bármikor el lehet adni. Ha a vásárlók megunják a mostani ceruzaformát, gyárthatunk hengeres alakút, festhetjük csíkosra, kockásra, ahogy a vevők kérik, olcsó tolira mipdig lesz kereslet. Különben is a Signetta termelésünknek csak egy része. Mi évente 480 millió forintért gyártunk írószereket és irodai eszközöket, ebből a Signetta legfeljebb 40 milliót tesz ki. Rost- ironból például évente 50 millió darabot dobunk a piacra, a vékonyan fogó. jobb híján Fine Linernek nevezett termékünkből, a Tinten Penből jelenleg hatmilliós a termelés. Üj gyártmányokkal is piacra lép rövidesen az ICO. Kapható lesz majd az ecsetvégű kifestő filc, és a műszaki rajzhoz használható, kalibrált vonalvastagságú Tinten Pen-sorozat is. Valószínűleg ezek is sikeres termékek lesznek, de az igazi nagy dobás még hosszú ideig a Signetta marad. Kép, szöveg: Lónyai László
