Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

NÉPÚJSÁG Munkakönyv és vállalkozás Gazdasági munkaközösségek a TCSV-nél Hátrányos helyzetben? Az önállóság első évei a Sarkadi Cukorgyárban A fenntartási kötlségek 20 millió forintos csökkentését tervezik Fotó: Fazekas László 0 munkavállaló és mun­káltató között már na­gyon régóta a munka­könyv teremt kapcsolatot. Nehezen tudtuk volna elkép­zelni akár csak néhány év­vel ezelőtt is, hogy a kisvál­lalkozások változatos formái mennyire kibővítik az eddigi, csupán munkajogi összekötő kapcsot. Pedig így van, és erre a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál már nem is egy példát szolgálta­tott a vállalkozókedv, a gaz­dálkodás új lehetősége és a vállalat érdekeltsége. Felhívást adtunk ki a gyárak kollektíváinak, ha na­pi nyolcórai munka letöltése után kedvük, idejük, erejük van, ne máshol, itt vállalja­nak hasznos munkát. Felso­roltuk a munkaterületeket, melyekből választhatnak és melyekhez hozzágondolhat­nak újabbakat is. Felajánlottuk, hogy gyárt­sanak olyan gépalkatrésze­ket, amelyeket eddig impor­tálnunk kellett német és olasz gépgyártó cégektől, ké­szítsenek egységrakatokat, raklapokra vagy fóliázva, hogy a téglákat gépekkel le­hessen mozgatni, csökkentve a kézi kocsira rakást, javít­sanak cseredarabos eljárás­sal gépegységeket, fődarabo­kat, motorokat, meggyorsít­va a javítási időt, újítsanak fel elhasznált, megkopott al­katrészeket, hogy azok ismét felhasználhatók legyenek, ké­szítsenek félcserepeket, hogy a tetőfedőknek ne kelljen kalapáccsal faragni, törni az ép darabokat, a még mindig sok kézi munkát igénylő ge- rinccserépfestést vállalják fel. Továbbá: végezzék el az alagútkemence-kocsik vas­szerkezetének felújítását. gáztüzelő-berendezéseink szolgáltatás jellegű folyama­tos karbantartását vállalják el, tervezzenek alkatrészeket, épületfelújítást, nyomvonal jellegű vezetékek cseréjét. Ajánlottuk, hogy a válla­lati gazdasági munkaközös­ség szervezeti formát válasz­szák, és jelentsék be mielőbb vállalkozási szándékaikat. Legfőképpen azt vártuk, hogy a vállalatnak sok gon­dot okozó létszámhiányra ka­punk orvoslást, és hogy egy­két újdonsággal megjelenhe­tünk a lakossági ellátó pia­con. Elhatároztuk, hogy csak olyan kezdeményezést támo­gatunk, amely kézzelfogható termékben jut kifejezésre, és nyereséget hoz. A vállalkozókedvben nem volt hiány, de meg kellett ba­rátkozni vagy méginkább birkózni a jogszabályi elő­írásokkal. A jogügyekben is jártas szakemberek segítsé­gével a munkaközösség kép­viselői megkötötték a válla­lattal a szerződést, amit az igazgató engedélyező zára­dékkal látott el. Ezután a kö­vetkező fórumok hozzájáru­lását kellett beszerezni: köz­jegyző, tanács, cégbíróság, takarékpénztár, SZTK. Beszerezték az erkölcsi bi­zonyítványokat, megnyitották a naplófőkönyvet és felké­szültek arra, hogy önálló Az idén megváltozott a Műszaki Fejlesztési Alap képzési rendszere a mező- gazdaságban. Az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek az alaptevékenység — a mezőgazdasági terme­lés, növénytermesztés, állat- tenyésztés — után is hozhat­nak létre saját alapot, ebből azonban termelő beruházá­sokat nem finanszírozhat­nak, csakis fejlesztő jellegű munkálatokat. Elsősorban olyanokat, amelyek szolgál­ják a helyi lehetőségek és a meglevő berendezések gaz­daságosabb kihasználását. adóbevallásuk, valamint bér­jegyzékük legyen. Ezekhez már számviteli szakemberek segítségére is szükség volt. Mivel a vállalat a munkakö­zösségért felelős, ilyen ala­pon szólhatunk bele abba. hogy mire szervezkedhetnek, milyen munkát és kinek vé­gezzenek. A bátrabbak mindezt vé­gigjárták, befizették a bizto­sítást és munkára jelentkez­tek. Elsőnek az import al­katrészek hazai előállítására Hajtman János és Mokran János vezetésével nyolc for­gácsoló szakmunkás állt gép­gyártóüzemünkben a szer­számgépek mellé. A feltéte­lek egyértelműek voltak: a vállalat rendelkezésre bocsát műszaki rajzot, anyagot és megmunkálógépeket. A mi­nőségileg kifogástalannak ta­lált alkatrészek ellenértékét Utaljuk át az OTP-nél nyi­tott betétszámlájukra. Az ed­dig elvégzett munka értéke 142 ezer forint, és ezért fo­gaskerekeket, bordástenge­lyeket és csigakerekeket ké­szítettek. A vállalkozás mindkét résztvevője elége­dett. Az érdekeltségre alapo­zott kapcsolat eredménye­ként új értékeket állított elő az alkotó és vállalkozó em­ber. További három megala­kult munkaközösségnek konkrét megbízásokat ad­tunk. Téglagyártó munkások közössége 6 centiméteres vá­laszfaltéglákból készít egy­ségrakatokat Mezőberényi Téglagyárunkban. Közösen kialakított díjtételekkel dol­goznak és szeretnénk meg­kedvelteim az építkezőkkel az új áruszállítási formát. Ugyancsak munkásnőkből és munkásokból áll a gerinc- cserépfestésre összeállt csa­pat. A mérnökökből és tech­nikusokból regrutálódott VGKM-nél megrendeltük a békéscsabai I-es téglagyár elektromos hálózatának fel­újítását és nyomvonalas ve­zetékek cseréjét. n többi munkaközösség most van alakulóban, illetve a szükséges ok­mányok, iratok begyűjtésén fáradozik. A vállalatvezetés kezdettől fogva támogatja a lassan talpra álló kis kollek­tívákat. Olykor szakembere­ket bízott meg a segítség- adással, mint Kóti Imre fő­mérnök, dr. Bálint Katalin jogtanácsos és Kőszeghy Lajos üzletkötő. Érdekes volt. hogy kezdetben bátortalanul tárgyaltak a kisvállalkozók, talán maguk sem hittek a sikerben. Később már nagy biztonsággal vállaltak határ­időket, ezredmilliméter pon­tosságot, és az anyagiak el­osztásának is megtalálták az igazságos módját. Jó kezdet után jó folytatás várható, és egy kisvállalkozási forma fellendülése. Ha pedig ez még előmozdítja a dolgozók tulajdonosi tudatát, gondol­kodásformájának fejlesztését, akkor mindenképpen megér­te, hogy részesei lettek a gaz­dálkodásnak. Krizsán András gazdasági ig.-helyettes 1982-ben mindössze nyolc­van mezőgazdasági üzemnek tették lehetővé — kísérleti jelleggel — a helyi alap­képzését. Az ipari és melléktevé­kenység után viszont kötele­ző a műszaki fejlesztési hoz­zájárulás képzése, ezeket az összegeket központilag hasz­nálják fel. 1983-ban a MÉM újabb, induló műszaki fej­lesztésekre nem ad ebből az alapból központi támogatást, csak a korábbi években meg­kezdett munkálatokhoz járul hozzá a forrás által nyújtott lehetőség határáig. Repülőgépes növényvédelem A mezőgazdasági üzemek fokozottan igénylik a légi növényvédelmet, erről tanús­kodnak a MÉM repülőgépes szolgálatához érkező szapo­rodó megrendelések. Az idei terv szerint 1983-ban meg­közelítően 60 ezer órát töl­tenek majd a repülők a le­vegőben, 6-7 ezerrel, többet, mint tavaly. A szezon szokatlanul ko­rán, már januárban megkez­dődött. Február elején na­ponta 60 gép emelkedik a levegőbe — a géppark csak­nem egynegyede. Az állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek felkérésére az őszi vetésű gabonát látják el mű­trágyával. Más években ál­talában földi gépekre bízták ezt a munkát, ám most, az enyhe idő miatt a laza ta­lajon nagy tenne a kerekek okozta taposási kár. A korszerű agrotechnika terjedésével, az iparszerű technológiák szélesebb körű alkalmazásával a légi nö­vényvédelem szezonja mind­inkább széthúzódik. A ko­rábbi években lényegében kora tavasztól őszig jártak a földek, gyümölcsösök fölött a gépek, most pedig a tél is növénytermesztési szezonnak számít. A légi növényvédelem meglehetősen költséges, még­is megéri a gazdaságoknak, nemcsak azért, mert egy re­pülő átlagban 30 hagyomá­nyos földi permetezőgép munkáját látja el, hanem elsősorban a gyors beavat­kozási lehetőség miatt. Az idő ugyanis a korszerű nö­vényvédelemben döntő té­nyező. Fokozott veszély ese­tén például az ezerhektáros táblán a repülő 2-3 nap alatt elkészül az elhárítási mun­kával, amíg ugyanez a ha­gyományos permetezőgépek­kel tíz napig is eltarthat. A gépek egy része napon­ta már repül. A műhelyek­ben ugyanakkor még tart a nagyjavítás, kicserélik a töb­bi gép megfáradt szerkezeti elemeit. Az idén a géppark is gazdagodik. Két új M— 18-as, lengyel gyártmányú repülőt vásároltak, s ezzel mód lesz rá, hogy a légi vé­dekezés lehetőségeivel szűkö­sebben ellátott Tolna és Bé­kés megyei gazdaságok is többször rendeljenek légi növényvédelmet. Kisszövetkezet a Vegyipari Egyetemen Műszaki fejlesztésre, az üzemszervezés korszerűsíté­sére kötött megállapodást a Veszprémi Vegyipari Egye­temen tevékenykedő kisszö­vetkezet, a Keminden és az Ipári Szövetkezetek Veszp­rém megyei Szövetsége. A szerződés értelmében a hall­gatókból és oktatókból ala­kult kisszövetkezet részt vesz az ipari szövetkezetek technológiáinak, termékei­nek korszerűsítésében és a hatékonyabb munkaerő-gaz­dálkodás megszervezésében. A vállalkozásra esztendőnyi eredményes tevékenysége jo­gosítja fel a Kemindent. Az első éves mérleg szerint ár­bevételük meghaladta a 2,2 millió forintot, tiszta nyere­ségük pedig a százezret. Munkájukat legnagyobb mér­tékben a Fűzfői Nitrokémia vette igénybe, a munkaerő- hiánnyal küszködő üzemré­szeiben a kisszövetkezet tag­jai vállaltáTí — a folyama­tos termelés érdekében — hétvégi műszakokat. Az utób­bi öt hónapban a fűzfői gyárban 40 millió forint ter­melési értéket állítottak elő, munkájuk hatmilliós nyere­séget hozott az üzemnek. A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat megbízá­sából a minőségvizsgálatok­ban, környezetvédő intézet létesítésénél, laboratóriumi szerelésekben, műszerek be­állításában vettek részt. A tagság szakmai megosztása igen kedvező, közülük ötven­négyen harmad- és negyed­éves vegyész- és szervező­mérnök-jelöltek, a 19 okta­tó között pedig' van vegyész, közgazdász, építész, elektro­mérnök és gépészmérnök is. A négy évvel ezelőtti dön­tés, amely a Cukoripari Tröszt megszűnéséről in­tézkedett, nehéz helyzetben találta a Sarkadi Cukorgyá­rat. A felújítással, fejlesz­téssel a legelején tartottak, a gyár pénzügyi lehetőségei nem biztosították a meg­kezdett munka folytatását. Hasonlóan járt az ercsi, az ácsi és a Szerencsi Cukor­gyár is. * * * A tröszt többi gyárában a nagy korszerűsítések a het­venes évek végén fejeződtek be. Az ehhez szükséges tő­két közösen teremtették elő. Az ütemezett felújításokban mindannyian érdekeltek vol­tak. „Sorra kerül valamehy- nyi gyár” — hangoztatták a tröszt vezetői. Ám a tröszt megszűnt, s a korábban kö­zös pénzből fejleszti gyárak­ban úgy érezték, már nem kötelességük a lemaradottak támogatása. így a sarkadiak néhány hónapig teljes bizonytalan­ságban éltek, nem tudták, hogy foyltathatják-e a lét- fontosságú beruházásokat? Végül is a felügyeleti szer­vek közreműködésével át­hidaló megoldás született. A felvett hiteleket azóta a gyá­rak közösen fizetik. de a sarkadiak így is óriási terhet vállaltak. A cukorgyár kor­szerűsítő. üzembővítő beru­házásra 150 millió forint ál­lami kölcsönt kapott. Mindez ma már nem ér­demelne említést (hiszen ré­gebben eldöntött kérdésről van szó), ha a Sarkadi Cu­korgyár. amiatt, hogy a beru­házás később kezdődött el. nem került volna hátrányos helyzetbe. Ahhoz, hogy foly­tatni tudják a fejlesztést, évente 23 millió forint nye­reséget a hitelek, kamatok törlesztésére kell fordítani­uk. Az idén azonban, a szin­te minden szempontból ked­vezőtlen 1982-es év után nem képződött ennyi hasznuk, így már csak az segíthet, ha a gyárak közös tartalékalap­jából a korábbinál több pénzt kapnak. Ez viszont nemcsak, és nem elsősorban rajtuk múlik. * * * A Cukoripari Tröszt meg­szűnése után az átmenet szervezeteként hívták élet­re a Cukoripari Irodát. Fel­adata a közös ügyek rende­zése mellett a termeltetés, értékesítés, a hazai és im­portanyagok, alkatrészek beszerzése lett. Az iroda ké­sőbb a Cukoripari Szolgál­tató Vállalatnak adta át a helyét, de az ipar általános gondjaival behatóbban fog­lalkozó külön szervezet hiá­nya nemegyszer éreztette hatását. S ezt elsősorban a fejlesztésben visszamaradt gyárakban vették észre, ott. ahol emiatt a kibontakozó ^versenyben egyenlőtlen esé­lyekkel vettek részt. Négy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a szomszédos gyár húsz nappal korábban fejezze be a feldolgozást. Most ez tör­tént, s a tárolási veszteség is tetemesebb, mint amennyi sikeres együttműködés ese­tén lett volna. Ráadásul a gyárak az utóbbi években nemegyszer arra is vállal­koztak, hogy — szállítási költség ide, vagy oda —, az ország túlsó végéről szerez­zenek magas cukortartalmú répát, miközben a szomszéd­ban, mint most Sarkadon, tönkre megy a nyersanyag. De nemcsak a répa, a cu­kor is utazik: Sarkadon a Szerencsen gyártott. Kábán a Sarkadon készített cukrot árusítják. A gyárak nem is­mernek körzethatárt, ver­senyre kelnek egymással,- és eladnak, szállítanak. Sokszor azonban felesleges szállítga- tásról van szó. * * * Az utóbbi években azután az is kiderült, hogy az „örökség" más szempontból is differenciáló hatású lehet. Néhány gyárban korábban tröszti segítséggel finomí­tott cukor gyártására ren­dezkedtek be. Ezek a termé­kek, mint a Mokka-cukor is. nagyobb jövedelmezőséggel értékesíthetők. A nagyobb feldolgozottsági fok tehát itt is előnyt jelent. „Vásároljunk egy átkris­tályosító sort mi is, amikor a meglevő berendezések bő­ven ki tudják elégíteni az igényt?” — kérdezik Sarka­don. A hely is megvolna rá, csak éppen népgazdasági szempontból lenne értelmet­len. A régebbi fejlesztések korlátozzák a mai lehetősé­geket. A cukoriparban 1980- ig úgyszólván minden eldőlt, igaz, akkor még valamennyi gyárnak előnye származott abból, ha valahol egy kor­szerűbb berendezés látott munkához, ha új termék gyártására rendezkedett be egy-egy feldolgozó üzem. A gyárak ezért, szinte mindenütt, a meglevő adott­ságaik jobb kihasználására törekszenek. Már amennyire tehetik. A sarkadiak az el­múlt években jelentős meny- nyiségű cukrot exportáltak. Ez a lehetőségek kihasználá­sa volt. így történt ez tavaly is, csakhogy a világpiaci árak a mélypontra zuhantak, és 1982-ben jobban járt az, aki a hazai piacon tudott eladni. (Ezért is érthetetlen, sogy sok helyen miért akar­ják még most is a termőte­rületet növelni?) Több előnnyel járó törek­vés a répa cukortartalmának növelése. Ezért a sarkadiak évek óta küzdenek azért, hogy a gazdaságok jobb mi­nőségű földbe vessék a cu­kornak valót. „Sokat segíte­ne, ha a gyár beléphetne a körzet legnagyobb gazdasági egyesülésébe. A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülésen belül, közös ér­dekeltség alapján minden bizonnyal előrébb jutnánk” — mondják a gyárban. * * * Az már az önállóság elő­nye, kényszere, hogy minden létező tartalékot igyekeznek feltárni. A tröszti szervezet kényelmességet szült. ha egy-egy gyár veszteséges volt,” ebből nem származott különösebb hátránya, jutott a nagykalapból mindenkinek. Ennek ma már nyoma sincs. Az eddig információszolgál­tató vállalati szervezetek döntést hozó szervezetekké váltak. Keresik az újat, a lehető legjobb megoldást. Ebben egyre többet segít a Cukoripari Kutató Intézet. Itt mutatták ki például, hogy hol találhatók a legna­gyobb tartalékok. Az elvég­zett vizsgálatok nyomán ki­derült, hogy a legtöbb tenni­való a mezőgazdaságban van. A jó minőségű, magas cukortartalmú nyersanyag alapvetően meghatározza egy-egy gyár, sőt az egész iparág eredményességét. A Sarkadi Cukorgyárban, ahol a répa cukortartalma leg­utóbb a várakozások alatt maradt, egy tonna cukor előállításához több energiát, munkát kellett felhasználni, következésképpen, a cukor önköltsége is magasabb lett. Az ismeretek birtokában a gyár ma már segítségnyújtás­ra is vállalkozik. A számító­géppel ellátott helyi labora­tóriumban rendszeresen vizs­gálják a talajt és a fejlődés­ben levő répát, majd a mé­réseket követően javaslatot tesznek arra. milyen be­avatkozásra van szükség a termesztésben. * * * „Az önállóság a szó igazi értelmében gazdálkodásra kényszerít bennünket. Tud­juk mit tehetünk azért, hogy a hátrányos helyzet ellenéi-e is tisztes eredményt érjünk el” — mondja a gyár fő­mérnöke, Juhász Károly. Mindenekelőtt olcsóbban kell gyártani a cukrot. Két éve egy kilogramm cukrot 13, tavaly 15 forintért állí­tottak elő. A cukortartalom növelése mellett — ez első­sorban a mezőgazdaság fel­adata lenne — ott szerepel­nek a kívánságlistán a költ­ségcsökkentő megoldások. Ilyen a fenntartási költsé­gek 20 millió forintos csök­kentésének terve, a beruhá­zásra szánt pénz ésszerűbb felhasználása. Több pénzhez jutnának akkor is. ha a cuk­rot az eddiginél nagyobb arányban, egykilogrammos csomagokban értékesítenék. Említést érdemel még a ned­vesszelet hasznosítása, a me­zőgazdasági üzemekkel kö­zösen támogatott program is. A lehetőségek tárháza azonban még ennél is gaz­dagabb. Sok a belső tartalék, s most mást aligha tehetnek, ezek mozgósítására töreksze­nek. A sarkadi tapasztalatok mindemellett egyértelműen bizonyítják, hogy a cukor­iparban akad néhány orszá­gosan megoldásra váró fel­adat. Ugyanakkor példánk­ból az is kitűnik, a gyári erőforrások mozgósítását az ésszerűbb vállalati gazdál­kodást a tröszt megszűnése tette lehetővé, kényszerítette ki. Kepenyes János II Műszaki Fejlesztési Alap a mezőgazdaságban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom