Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-23 / 45. szám

*

1983. február 23., szerda

Szomszédolás

CSOMG»iD II V n * "Sf n

» >»»»■ ItlKJjAr

Nappali technikusképzés Szegeden. Az utóbbi években hangsúlyosan _ jelentkezett a kvalifikált, nagy elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező középvezetők hiánya az üzemekben. A közelmúltban jelent meg egy közlemény: rendelet

született, amely szerint 1985- től újra bevezetik a nappali tagozatos technikusképzést. A szegedi Déri Miksa Gépészeti és Erősáramú Ipari Szakközépiskola egyike a nappali technikusképzés általános bevezetését előkészítő, korszerű tanterv szerint működő oktatási intézményeknek. Az itt folyó munkát, képzést mutatja be az újságíró.

A Ritz Szállótól az üzemi konyháig. Ifjú korában Stefinek nevezte a főúr, és persze pincértársai is így szólították. Frakkban, keménygallérban, tálcákkal kezében siklott asztaltól asztalig^ hogy a Ritz Szálló előkelő vendégei a kellemes kiszolgálás élményével távozhassanak. Tálalt a walesi hercegnek, Toscanininek, Nepál hercegének és számos hazai hírességnek is. Emlékeiről, és persze mindennapjairól mesél Jelenfi István, aki elmondhatja magáról, hogy 50 évet töltött egyhuzamban a vendéglátásban.

Mozgóbútor kórházaknak.

Tavaly készült el a Medicor makói gyárában egy sorozat az orvosi mozgóbútor-csa- ládból. Az új gyártmány harmincféléből áll: műszerés dobozszállító kocsiból, infúziós és nagy méretű műszerállványból. Modulrendszerű, variálható, mely köny- nyen összeilleszthetővé. és praktikussá teszi. A gyár az elkövetkező időszakra több száz darabra kapott megrendelést', ez bizonyítja a nagy érdeklődést.

Emberibb életet élni...

Hajdú-Bihar megye 81 települése közül összesen 65 városban, községben élnek cigány lakosok. Többségükben megvan az a vágy, és elhatározás, hogy emberibb életet éljenek. A megindult társadalmi folyamat eredményei bizonyítják, hogy van már járható útja a cigányság mindenoldalú fel- emelkedésének. A társadalmi beilleszkedés magasabb szintjét csak úgy érhetjük el, egykét nemzedéken keresztül, ha a gyerekek oktatását sikerül maradéktalanul megvalósítani. A cigány gyerekek oktatásának problémáit _ és eredményeit mutatja be a cikk.

Propolisz a jövő gyógyszere? Manapság egyre többet hallani a propoliszról, amely a televízió, a napilapok híradásainak köszönhetően országos érdeklődés tárgya lett. „Propolisz” görög szó, jelentése „a város előtt”, magyar neve méhszurok. A méhek bizonyos fák rügyeiről és sebeiről gyűjtik össze, melyet mirigyváladékaikkal dúsítva használnak fel — fertőtlenítő, tartósító és építőanyagként — a kaptár belsejének kialakítására. A propoliszról, felhasználási lehetőségeiről kérdezte az újságíró Csuja László okleveles biológust, a KLTE pszichológiai tanszékének tudományos munkatársát.

Üzlet. „Van egy fölösleges villamosjegye?” „Igen.” „Adja már, az ég szerelmére kérem, nem látja, hogy felszállt egy ellenőr?” „De látom. Itt a jegy: 49 forint”. „Megőrült? Egy forintos jegyért ennyit kér?” ' „Dehogy őrültem. A büntetés 50 forint lepne, meg a blama. Én 48 forintot nyerek az ügyön, maga egy forintot, és a leégést megspórolja. Ez csak megér 49-et?”

Tovább fejlődik a mozgás- korlátozottak mozgalma. Dr.

Michailovit§ Lehelt, a Moz-*- gáskorlátozottak Csongrád megyei Egyesületének elnökét arról kérdezte az újságíró, hogy a mozgássérültek évének elmúltával fennmaradnak-e az akkoriban bejelentett szép törekvések, megizmosodik-e a mozgáskorlátozottak szervezete, tartós és állandó marad-e a társadalom segítsége? Szó esik többek között arról, mire fordították a vállalatoktól, intézményektől érkező anyagi támogatást, mi a helyzet a munkahelyek, a sport területén, hogyan tartanak kapcsolatot az egyesület tagjaival?

Lépésben... E hónap elejétől négy szegedi népművelő azért kap fizetést, hogy a lakótelepi művelődés ügyeivel törődjön. Mindegyikőjüknek „saját” telepe van. Hogy ‘pillanatnyilag hol tartanak? Leginkább terveket szőnek, és térdig járják a lábukat. Kapcsolatokat keresnek, „felmérik” a terepet. Bekopogtatnak lakások Da megtudakolni, miféle művelődési lehetőségek hiányoznak az embereknek. Lépésben haladnak de kétségtelen, az is lépés előre, hogy újonnan kapott státuszukban ők már tettre készek.

Szabad szombaton — ingyen. Reklámnak sem rossz a XI. Autójavító Vállalat szegedi, Sárosi utcai szervizében dolgozó KISZ-esek felajánlása, hogy egy-egy szabad szombaton ingyen végzik el az autók biztonság- technikai átvizsgálását. Kettős oka van vállalásuknak: a rejtett hibák felismerésével csökkenteni a rpüszaki hibákat és baleseteket, ezenkívül megismertetni munkájukat az autósokkal, hiszen úi helyen, új gárda dolgozik.

Ösztöndíjak, munkavállalás, szülői apanázs. A főiskolai hallgatók, az egyetemisták leleményességének tára kimeríthetetlen. Különösen, ha olyan fontos dologról van szó, mint a zsebpénz. Hogyan egészítik ki zsebpénzüket a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán? Ha a kérdést feltennénk az intézmény több, mint két és fél száz diákjának, valamennyien különböző választ adnának. Az újságíró csupán hármat választott ki közülük, de a velük folytatott beszélgetés bizonyítja a fentieket

Utánpótlásgondok — hiányzik a lelkesedés? Az elmúlt évben Szolnok megyében is felmérték az ifjúsági klubok munkáját, s a mércének megfelelők újra megkapták a működési engedélyt. Száznegyvenhárom okmányt töltötték ki. Tíz évvel ezelőtt az ifjúsági klubmozgalmat még a lendület, a felívelés jellemezte, később azonban a stagnálás korszaka következett, s tart mostanáig, pedig a klubok tárgyi feltételei kedvezőnek mondhatók. Régebben, a jóval szerényebb körülmények között mégis varázsa volt a klubéletnek, s ezt a lelkesedést az értelmes fiatalok számára élményt adó, közös programok biztosították. Feltehetően a mai tizen- és huszonévesekből sem hiányzik a lelkesedés, ha színes, érdekes elfoglaltságot kínálnak számukra.

összeállította: B. A.

Kölcsön

olajbányászoknak családiház építésére

A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzeme az idén a dolgozóknak 2 millió 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt ad családi ház építésére. Ez az összeg a vállalati nyereség meghatározott része.

Asztalos Lászlónak, az üzem szb-titkárának a tájékoztatása szerint a dolgozók Orosháza, Battonya és Méhkerék környékén építkeznek majd, s lehetővé válik, hogy a családjukkal együtt a munkahelyükhöz közelebb kerüljenek.

— Hányán igényeltek kölcsönt? — érdeklődöm.

— Tizenhatan. Valameny- nyi kérelmet kielégítjük.

— Mik a feltételek?

— Alapkövetelmény, hogy több mint egy éve dolgozzanak nálunk, legyen szükség a munkájukra és kötelezzék magukat arra, hogy tíz évig maradnak. Ha mégis előbb akarnának elmenni, kötelesek a kölcsönt egy összegben kamatostól visszafizetni.

— Mennyi időre adja az üzem a kölcsönt?

— Harmincöt évre.

— Milyen se’gítséget kapnak még az építkezők?

— Kedvezményes fuvart, és igyekszünk lehetőséget teremteni arra, hogy 2—4 család kis szövetkezeti keretben építkezzen, ami olcsóbbá, gyorsabbá teszi'a munkát. Várhatóan ilyen építkezés lesz Kardoskúton, de talán másutt is.

— Bizonyára a szocialista brigádok is részt vállalnak a munkából.

— Természetesen. S ez a baráti, elvtársi kapcsolat erősítését is szolgálja.

P. B.

Tanácstagi beszámolók

(Tudósítónktól)

A tanácstörvény értelmében országszerte most zajlanak a tanácstagi beszámolók. Orosházán elsőként február 7-én a 29. választókerületben tartották meg a népképviseletnek ezt az időszakos eseményét, ahol dr. Násztor Sándor tanácstag találkozott választóival.

A választók tömeges megjelenéséből látható volt a lakó- és utcabizottság gondos előkészítő munkája, valamint a lakosságnak a közügyek iránti érdeklődése. A beszámoló előtti feszült csendet a Hazafias Népfront képviselőjének rövid megnyitó beszéde oldotta fel. Ezt követte a tanácstag tartalmas beszámolója. Természetesen maradtak nyitott kérdések is, melyek a hozzászólásokban és válaszokban tisztázódtak. Jelentősebb problémák nem vetődtek fel, de számtalan apróbb igény megoldásának elintézését a tanácstagtól várják a választópolgárok.

K. H. S.

Szakmunkásvizsga az üveggyárban

(Tudósítóinktól)

A közelmúltban tíz üveggyári dolgozó tett sikeres szakmunkásvizsgát síküveggyártó szakmában az Orosházi Üveggyárban. A 612. sz. Birkás Imre Ipari Szakmunkásképző Intézettel együttműködve — az országban másodikként — ez év január 15-én indították be üveggyári dolgozók részére a vállalati (ágazati) síküveggyártó szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamot. Az előadásokat részben gyári előadókkal az üveggyár oktatási bázisán tartották meg. A 417 órás tanfolyam befejező mozzanataként Valamennyi hallgató megkezdte az írásbeli szakmunkásvizsgát.

Az állami vizsgabizottság megbízott elnöke, Szalontai Károly, az UM nyugalmazott műszaki vezérigazgató-helyettese, valamint dr. Ambrus Pál személyzeti és oktatási főosztályvezető és Antali Gábor, a 612. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója — vizsgabizottság! tagok — jónak értékelték a vizsgázók felkészültségét, a vizsgán nyújtott teljesítményüket. Három hallgató kiváló, négy jól megfelelt, három megfelelt minősítéssel síküveggyáré szakmunkásbizonyítványt kapott.

V. B.

„Melyiket válasszam?”

A legszebb a Kulich-lakótelepi virágüzlet

Fotó: Veress Erzsi

Virág, egy csokorban

„Mondja, egyáltalán be tudja rendesen csomagolni azt a virágot?" — Középkorú, elegánsan öltözött férfi tette fel ezt a kérdést valamikor a múlt télen Békéscsabán, a városközpontban, a Tanácsköztársaság út elején felállított virágáruda előtt, bizalmatlanul méregetve a pavilonnak csak jóindulattal nevezhető tenyérnyi bódét, s a vastag pulóverekben, bekecsben szorgoskodó elárusítónöt. Válasz helyett, nem kis meglepetésére elegáns, ízléses csokrot kapott a pénzéért, olyat, amilyet a fővárosban szokott vásárolni.

A virág ma már hozzátartozik mindennapjainkhoz, s mi sem természetesebb, minthogy névnapra, születésnapra, ünnepi alkalomra, vendégségbe, vagy egyszerűen csak a lakás díszítésére virágot vásárolunk. De hol, és milyet?

A naptár február 16-át mutat, tehát ma van Julianna napja. Induljunk el a névnapot köszöntő vásárlókkal egy kis körútra, lássuk, mi is a helyzet virágügyben a me, gyeszékhelyen ?

A legnagyobb üzletnek számít a városi kertészeti és köztisztasági vállalat 1-es számú virágboltja, amely a Tanácsköztársaság útja derekán kapott helyet. A kirakat biztató, többféle szálas virág is kínálja magát.

— Tessék választani, van kála, szegfű, gerbera, frézia, tulipán, hóvirág, vagy inkább cserepesei?! — mutat körbe Uhrin Mihályné üzletvezető. Böngészem az árakat: a kála 40 forint, a szegfű 25, a gerbera 30, a frézia és a tulipán — ez utóbbit kifejezetten Julianna-napra rendelték — 24 forint, a hóvirág csokra 10 forint.

Ez az üzlet korábban a városközpontban, az Univer- zál Áruházzal szemben működött, s a lebontás után helyezték át ide. Az üzletvezető elmondja, megérezték ezt a költözést, csökkent a forgalom. Az árubeszerzés nem könnyű, különösen gondterhelten néz az üzlet a mostani nőnap elé. A szakmában egyébként „nagy boltnak” nevezik ezt az üzletet. Az igazság az, hogy meglehetősen szűk, a célnak nem a legmegfelelőbb a helyiség, melynek egyik része az eladótér, a hátsó traktus a műhely. Ám a bolt minden igyekezet ellenére sem nevezhető sem nagynak, sem szépnek, ami pedig, virágról lévén szó, különösen fontos lenne.

— Az az igazság, hogy nagy szükség volna a városban egy reprezentatív virágboltra — sóhajt az üzletvezetőnő —, úgy tudom, szemben, a túloldalon kapunk egy új helyet, de hát az is kicsi.

S tegyük hozzá: az sem a városközpontban van ...

Vásárcsarnok, délelőtt 10 óra. Kicsit csalódottan nézek szét a virágárusok között, Julianna-nap lévén, jóval nagyobb felhozatalra számítottam. A kereskedők pedig jóval több vevőre. „Gondolom, a nagy hideg miatt — tűnődik az egyik termetes asz- szonyság, a szegfűjeit rendezgetve —, de a lényeg a lényeg, rossz a piac. És nem elég, hogy kevés a vevő, még a termelők is ránkverik az árakat.”

A sor végén öklömnyi műszegfűk „pompáznak”,

odébb valódi, szála 25 forintért, tulipán 20-ért, nárcisz 18—20 forintért. A kála valóban pompás, persze az ára is, egy szál 40—50 forint. 40 forint egy cserép kókadt jácint, csenevész nárcisznak viszont 4-ért is adják szálát. „Csak nem sokallja az én szegfűmet 25-ért, nézze meg a téesz milyet ad 20-ért!?” — szól utánam az egyik asszony, aztán lemondóan legyint. Valóban, a tótkomlósa Haladás Tsz 20-ért adja a szegfű szálát, de annyiért se nagyon viszik, bizony nem a legszebb. Hasonló a helyzet a kertészeti vállalat 5-ös virágboltjában, ami szintén a csarnokban működik. Szálas virágból a kínálat itt egyedül szegfű, 20 és 25 forintért.

— Ide figyeljen, majd mutatok én szép árút magának — karol belém váratlanul valaki. Legalább 70 éves a néni, a piacozók tipikus öltözetében ; bundacipő, gyap- júszoknya, nagy kötény, fényesre koptatott báránybekecs, gyapjúkendő. Arcán az ezer ránc ravasz mosolyfélébe rendeződik: — Pesten van üzletem, de járok vidékre is, viszem az árut nagy tételben. Most is több mint 10 ezerért adtam el az egyik boltnak! .

Közben könyökömnél fogva a parkolóba kormányoz, megdöngeti a vadonatúj Zsigulija csomagtartóját, mire kényelmesen kikászálódik a volán mellől egy bajszos fiatalember, s kinyitja a csomagtartót. A papírdobozból pompás, friss szegfű, ibolya, nárcisz, jácint, tulipán kerül elő, tízesével csokorba kötve.

— Miért nem tetszik kipakolni, hamar elkelne?!

— Á, ha kiállnék vele, ezek itt mind pakolhatnának — legyint a virágárusok felé —, én jóval olcsóbban tudnám adni. Zsiványbecsület is van a világon! Különben, majd eladom egy tételben az egészet visszafelé menet Kecskeméten. Na, veszek egy kis elemózsiát, aztán mehetünk is! — szól oda a fiatalembernek, és faképnél hagy.

Jaminában, az Orosházi úton szép kis üzlet az új családi ház földszintjén Nagy Miklósnéé. Szépek a cserepes virágok, különösen a ciklámen. „Menyasszonyi csokor készül majd belőle” — igazgatja a cserepet az asszony, akinek a virág a szakmája. Szálas virágot csak szegfűt látunk.

— A szegfűt keresik a legtöbben. Pestről hozom, a nagycsarnokból. Számolják ki, mibe kerül kocsival fölutazni érte. Adna a gyulai kertészet is, vagy más itt a környéken, de akkor le kell szerződni és télen.nyáron az ő áraikon kapom.

A beszerzés a legnagyobb gondja Kazamér Károlynak is, aki a Kúlich-lakótelepen nyitott tavaly virágboltot. Az üzlet kicsi, de igazán szép, egyszerűen, jó ízléssel berendezett, szépek és frissek a virágok, frézia, gerbera, szegfű, nárcisz, jácint, tulipán. Művirág sehol, koszorút is csak természetes anyagokból kötnek. A házaspár — mert itt van a feleség is — korábban a Kner Nyomdában dolgozott. Ahogyan a férj mondja, hét évig lakott a telepen úgy, hogy nem volt a közelben virágüzlet, hát megfogadta, ha nyit boltot, akkor az itt lesz. Ügy is történt, és nem bánták meg.

De hogyan tudnak ebben a szakmában boldogulni?

— A virágot mindig is szerettem — magyarázza Kazamér Károly — a tulipán a hobbim, sokfélét termesztettem. Meg lehet ezt tanulni, én például elmentem egy idős koszorúkészítőhöz azzal, hogy legyen szíves engem a kötésre megtanítani. Hát így.

Közben gyakran nyílik az ajtó, sok a vevő, gyors a kiszolgálás, a feleség, . Anikó ügyesen köti a csokrokat, csomagolja celofánba, ha kéri a vevő, selyem vagy arany szalaggal díszíti a csokrot, és lehet választani műanyag do- v bozban elrendezett szálas virágot is.

— Csak a beszerzés, az nehéz — így a férj —, szinte állandóan talpalni kell. Most, hétfőn például jön az egyik maszek termelő, hogy nem tud adni virágot, viszi Pestre, ott többet kap érte. Megyek Gyulára, Békésre áruért, a kertészetekbe, a Munkácsy Tsz-be, Csabán kapok a vetőmagtermeltetőtől, pár maszektól, orchideát meg Szombathelyről.

Végül nézzünk szét aljban a bizonyos virágpavilonban is, a Tanácsköztársaság út elején. Ez a kertészeti és köztisztasági vállalat 6-os számú üzlete. Csuta Eszterrel az árubeszerzés útját-módját bogozzuk, s oda lyukadunk ki, hogy egyrészt kevés a virág, mert a termelők — sokszor a szerződést is felrúgva — inkább Pestre viszik, ahol többet kapnak érte. így Pestre kénytelen utazni áruért, ha nagyon megszorul, a virágkereskedő is, ettől az utazgatástól persze alaposan megdrágul az amúgy sem olcsó virág. A virágtermelők, hi- vatkozva az adóra, meg a magas előállítási költségekre, borsos árat szabnak — amikor nagy kereslet ígérkezik, még borsosabbat —, s ha ennyit nem tud adni érte a virágbolt, akkor eladják háztól, vagy irány a főváros. S a megkötött szerződést nemcsak a maszek termelők nem veszik komolyan!

* * *

Nem rózsás tehát a helyzet virágügyben a megye- székhelyen. A vevő szemszögéből vizsgálva a dolgokat, a lényeg: nincs egyetlen reprezentatív, szép nagy virágüzlet sem Békéscsabán, ahol az év bármely szakában válogathatna a vevő. Igaz, az árubeszerzési gondokat önmagában egy szép üzlethelyiség nem oldaná meg — de ezek a gondok azért nem olyan nagyok, hogy „be kellene zárni a boltot”. Sőt...

Tóth Ibolya