Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NEPBJSAG MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ES fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. FEBRUÁR 22., KEDD Ára: 1,49 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM Eredményes a szakszervezeti munka Fontossági rangsor a szociális tervekben a Volánnál A békéscsabai Lenin Tsz-ben jól halad az erőgépek téli nagyjavítása. A géppark 75 százaléka kerül javítóműhelybe, jelenleg 60 százalékán befejezték a tavaszi munkára való felkészítést. Képünkön egy K—701-es traktor erőforrását vizsgálják a szerelők Befejező szakaszában a téli nagyjavítás Tegnap a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete és a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa titkárságai együttes ülést tartottak Békéscsabán, a Volán 8. sz. Vállalat központjában, hogy megvizsgálják a vállalat szakszervezeti szerövéinek tevékenységét, különös tekintettel a gazdálkodást segítő munka tapasztalataira. A tanácskozáson részt vettek többek között a KSZDSZ titkársága részéről Moldo- ván Gyula főtitkár, dr. Papp Béla és Kuróczi Gyuláné titkárok, Irházi Lajosné, az SZMT vezető titkára, Kiss Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Vándor Pál, a vállalat igazgatója és a szakszervezeti munkáról számot adó dr. Szabó Bá- lintné szb-titkár. A titkárság tagjai és a meghívottak előbb megtekintették a vállalatot, majd ezt követően meghallgatták dr. Szabó Bálintné körültekintő, alapos tájékoztatóját a szakszervezeti munkáról. Számos kérdés tisztázása és gazdag véleménynyilvánítás után Moldován Gyula főtitkár foglalta össze a tanácskozás tapasztalatait, és ennek alapján azokat a feladatokat, amelyeket a titkárság egyetértőén a szak- szervezeti munka során megoldásra javasolt. A titkárság állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a szocialista demokratizmus nélkülözhetetlen eszköze a jó együttműködés a társadalmi és gazdasági szervek között. Ez egyik részről sem szívesség dolga, hanem elsődleges kötelesség. A vita során szó esett a rehabilitáció gondjairól, amely a vállalat esetében a gépkocsivezetésre alkalmatlanná váltak sorsát érinti. A megoldás kimunkálása most folyik. A titkárság feladatként a testületi munka színvonalának további javítását, a munkabizottságok tevékenységének hatékonyságát, a tagság és a testületek kapcsolatának erősítését szabta meg. Felhívta továbbá a figyelmet a vállalati gazdálkodást segítő tevékenység tartalmi formáinak gazdagítására. Felkérte a titkárság a Volán Tröszt középszervi szb vezető titkárát, hogy kísérjék figyelemmel a vállalatoktól történő elvonások arányát, és vizsgálják meg a gyulai főnökség szociális létesítményei megteremtésének lehetőségét. Az együttes titkársági ülés jónak minősítette a vállalatnál folyó szakszervezeti munkát, és elismeréssel nyugtázta dr. Szabó'Bálintné szb-titkár tevékenységét. A szakszervezeti bizalmi testületek tanácskozásain különösen behatóan vizsgálták a szociális terveket, hogy a korábbiaknál nem nagyobb összegeket a legfontosabb fejlesztésekre, a legcélszerűbben használják fel. E vitákat többnyire közvélemény-kutatás előzte meg: milyen szociális juttatásokat tartanak a legfontosabbnak a dolgozók, s vannak-e ötleteik, javaslataik a pénz célszerűbb elköltésére. A vélemények egyeztetése alapján mindenütt elkészültek a szociális tervek, amelyeknek főbb intézkedéseit rövidesen a kollektív szerződéseken is átvezetik. Módosításra szinte mindenütt sor kerül, mert annak idején, amikor az ötéves kollektív szerződések készültek, a jelenleginél kedvezőbb anyagi feltételekkel számoltak. Valamennyi vállalatnál továbbra is a munkavédelem és az üzemegészségügy fejlesztését sorolják az első helyre: a szűkebb pénzügyi keretek között is mindenütt kötelező a dolgozók testi épségének, egészségének védelme. A Mecseki Szénbányákban például több mint 85 millió forintot költenek az idén munkavédelmi célokra, főként a bányaveszélyek elleni védekezésre. Például olyan módszerek bevezetésére, amelyek felszabadítják a kőszéntelepekbe zárt metánt, s így megszüntetik a gázkitörés és a sújtólégrobbanás veszélyét. A korábbiaknál szilárdabb védősisakokat, acélbetétes gumicsizmákat szereznek be, sokféle eszközzel csökkentik a zajt, javítják a bányák szellőztetését. Az Ózdi Kohászati Üzemekben szociális célokra szánt 280 millió forintnak csaknem a felét szintén a munka biztonságának javítására költik, s szociális épülettel egészítik ki a gyár most épülő salakhasznositó- ját, ahol a munka jellege különösen megköveteli, hogy vigyázzanak a dolgozók egészségére. Országszerte sokat költenek munkaruhákra, hozzájárulnak a dolgozók étkezéséhez, szállításához, üdültetéséhez. A tapasztalatok szerint azonban ma még kevés helyen élnek azzal a lehetőséggel, hogy ügyes gazdálkodással bővíteni is lehet a viszonylag szűkös kereteket. Például azzal, hogy a vállalat autóbuszán nemcsak saját dolgozóikat szállítják, hanem megfelelő térítés ellenében másokat is fuvaroznak; jó néhány üzemi étterem alkalmas arra, hogy a környék dolgozóit, lakóit vendégül lássa, lehetséges az is, hogy kulturális és sport- létesítményeket időnként bérbe adjanak, a vállalati üdülőkben pedig — amikor nincs telt ház — külső vendégeket fogadhatnak. Az ilyen vállalkozások azért is hasznosak lehetnek, mert a vállalatok a rendelkezésükre álló összegnél többet szeretnének költeni különféle szociális célokra, egyebek között a dolgozók lakásépítésének támogatására, jó néhány helyen munkásszállások létesítésére. Pedagógiai konferencia Az iskolai eredményeket értékelő nemzetközi társaság — az IEA — természettudományos neveléssel foglalkozó szakértői tanácsa hétfőtől február 25-ig az Országos Pedagógiai Intézet meghívására Budapesten tanácskozik. A testület ülését dr. Báto- ry Zoltán, az IEA magyar tagozatának vezetője nyitotta meg. Elmondotta, hogy Magyarország 1968 óta tagja a szervezetnek, és az elmúlt években már több nemzetközi vizsgálatban vett részt. Így kerül sor többek között a különböző korú tanulók olvasási képességét, természettudományi ismereteit és matematikai tudását vizsgáló és összehasonlító kutatásra. A szakértői tanács mostani ülésén annak a széles körű, 25 országra kiterjedő vizsgálatnak a teendőiről és feldolgozási rendszeréről tárgyal, amelybe itthon 100 általános iskola és 80 gimnázium tanárait, diákjait vonják be. A tavasszal kezdődő kutatómunka részben egy korábbi nemzetközi vizsgálat megismétlése. Az akkori megállapitások kontrollálása lehetőséget nyújt arra, hogy a szakértők tanulmányozzák és összehasonlítsák a tanulás fejlődési tendenciáit a természettudományos nevelés terén. A vizsgálat új elemekkel is gazdagodik, így például az általános iskolákban a tanulók kísérletezőképességét is kutatják majd. Békés megye mintegy nyolcvan mezőgazdasági nagyüzemében befejező szakaszához érkezett a téli gépjavítás. A korábbi évekhez képest most szinte valamennyi helyen előrébb tartanak a nagyjavításokkal. Ez részben a kedvező tél eleji időjárásnak köszönhető, amikor is a munkagépek egy részét a szabadban készítették fel a tavaszi és a nyári munkákra. A szövetkezetek, állami gazdaságok az eddiginél több segítséget nyújtottak egymásnak. A megye két térségében két szövetkezet szakosodott az erőgépek felújítására. A gyomaendrődi Lenin Tsz és a mezőkovácsházi Új Alkotmány Termelőszövetkezet több gazdaságnak vállalt felújítást. Ezenkívül a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény-ter- mesztési Rendszer a nagy értékű gépek diagnosztikai vizsgálatára vállalkozott. Ezt a szolgáltatást eddig hatvan gazdaság vette igénybe. Az alkatrészellátásban, mindamellett, hogy kedvező jelenségeket figyelhetünk meg, továbbra is hiányok tapasztalhatók. A figyelemre méltó jelenségek közé tartozik, hogy a Mezőgazda- sági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat néhány hiánycikk gyártására hazai kivitelezőt talált. Ugyanakkor több mezőgazdasági üzem is hiánycikknek számító alkatrészek gyártásába kezdett. A téli nagyjavítások helyzetéről — tudósítóink segítségével — nyolc gazdaságban tájékozódtunk: A téliesre fordult időjárásban nem irigylésre méltó a gépjavítással foglalkozók helyzete az ŰJKÍGYÓSI ARANYKALÁSZ TSZ-BEN. A javítóműhelyek korszerűtlenek, szétszórtak és túlzsúfoltak. A gépek javítását három telephelyen csinálják. Ezen a helyzeten az idén új, korszerű gépműhely építésével változtatnak. A szövetkezetben ebben az évben 80 traktor, 13 kombájn, 45 teher- és személy- kocsi, autóbusz, valamint több száz munkagép és pótkocsi javítása és karbantartása a feladat. A gépek többsége kiöregedett. A tehergépkocsik átlag életkora nyolc és 'fél év. Az első John Deere kombájnok tíz éve érkeztek a közös gazdaságba. Mindez megdrágítja a gépek üzemelését, és a túlkoros tehergépkocsikat, pótkocsikat évente kell műszaki vizsgára előkészíteni. Az utóbbi hetekben Újkígyóson az erőgépek 70 százalékát javították ki. Tavaszi indulásra készek a fogasok, boronák, kultiváto- rok, műtrágyaszórók és a vetőgépek. K. P. A BATTONYAI PETŐFI TSZ-BEN február 3-án láttak hozzá a téli karbantartáshoz, s várhatóan március elejére elkészülnek a tavasszal nélkülözhetetlen gépek javításával. Ebben a munkában a traktorosok is részt vesznek. Kedvezően befolyásolja a javítások menetét, hogy már az elmúlt év decemberében megvásárolták a szükséges alkatrészeket. Az alkatrészellátás azonban így is sok kívánnivalót hagy maga után. A kukorica- és iparinövény-termesz- tési rendszer keretében üzemeltetett gépek alkatrészellátása megoldott, de sok nehézséget okoz az MTZ és az IFA alkatrészeinek beszerzése. Az alkatrészek egy részét a már leselejtezett gépek bontásával pótolják. A szövetkezet műhelyében csapok, perselyek, lánckerekek, tengelyek gyártásával, felújításával segítenek a helyzeten. Gy. M. A KONDOROSI EGYESÜLT TSZ vezetése is előrelátó volt a gépjavítás előkészítésénél. Már novemberben több mint félmillió forintot biztosítottak alkatrészvásárlásra. Így a szükséges „részegységek”, szerszámok túlnyomó többsége a téli karbantartások megkezdése előtt rendelkezésre állt. A nagyjavításokban a traktorosok mintegy 60—70 százaléka vesz részt, eredményesen hasznosítva azt a gépszerelői szaktudást, amelyet korábban a helyi fel(Folytatás az 5. oldalon) — e — II játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? 1 Kérdezte Kosztolányi Dezső, és ön, tisztelt olvasóm, mit válaszolna? Könyveket lapozgatok, játékra biztató könyveket: Elmés játékok, játékos elmék; Játsszunk együtt!; Népek játékai; Unatkozom, mit csináljak? ... Igaz is: unatkozom, mit csináljak? Ha azt állítom, hogy naponta sok-sok százezerszer elhangzik ez a ki nem mondott, csak gondolati kérdés, nem tévedhetek túlságosan. Mit csináljak? — töpreng a gyerek, ha éppen nem „nulladik órás” és nem nyomja el az álom már délután. Mit csináljunk — totóznak a tinik hétvégeken, főleg, ha amúgy is unatkozó családba születtek. Mit csináljunk — kérdezik egymástól a fiatalok, a középkorúak és idősek, amikor úgy érzik, üresen ásítanak az órák, csapnivaló a tévéműsor, rádiót hallgatni sincs kedvük, jó lenne valami hasznos időtöltés. Hát kérem: játsszunk! A játék: öröm. A játék léleknemesítően derűs, önfeledt valami. Játszani sokféleképpen és szinte mindenütt lehet. Ha magunk vagyunk is: játszhatunk. Keresztrejtvényt fejtünk, barkácsolunk, kirakjuk a pasziánsz! Az igazi játék azonban közös öröm. A barkochbá- hoz már két ember kell, és másféle társasjátékhoz is elég. De játszhatunk többen, játszhatunk sokan, aki már játszott így, és nem csak gyermekkorában, annak nem kell felemlegetnem a nagy kacagásokat, a közös izgalmat, a remek szurkolást együtt, egymásért, azért, hogy „győzzünk”! Mondja^ csak valaki,- hogy „nem szeretek játszani” — nem mond igazat. Esetleg megtiltja önmagának, netán „rangon alulinak” tartja, ha beáll a sorba énekelni, vetélkedni, vagy tréfás váltóban jeleskedni. Pedig a játék: élet. A közös játék, a közös együttlét erősebb kötőanyag lehet, mint százféle érdek, színlelés, csak a felületen, de ott is hamisan sziporkázó „kollektív” akármi. Mondhatná valaki: no-no! Azért az egyik is más, meg a másik is. Nem hiszem, hogy így lenne! Persze, hogy nem volt „játék”, amikor az egyik városunk egyik pártalap- szervezetében a művelődési központ „rendezte meg” a taggyűlést: a teremben körbe rakták a székeket, a kör közepén virágok pompáztak, egy rejtett hangszóróból alkalomhoz illő, klasszikus zene szólt, az elnökség is beült a körbe, elhangzott a beszámoló és sokszorosan több kérdés, felszólalás, mint bármikor. A hangulat tette? A virágok tették? A közvetlenebb (nem annyira hivatalos) környezet, a forma, a muzsika? Ez is, az is, amaz is. A taggyűlés sikerét azóta emlegetik. Meg azt is, hogy „szép volt”. Baj ez? Dehogy baj! Inkább meggondolkoztató; hogy ott, a város népművelői miért határozták el: legyen valahogy másképpen. Lehet, hogy korszerűbben? Lehet, hogy a régiek elfelejtett kirándulásszemináriumait, találkozóit is megidézte a szokatlan (?) környezet, a forma? Aztán a „játszóházak”, ezek az újmódi együttlétek alsós kisdiákoktól középiskolásokig. Ahol — okos népművelők — az iskolai tananyaghoz is „hozzájátszanak”, vagy a hagyományosabbakat kedvelve kosarat fonnak, bőrtárgyakat csinálnak, makraméznak a részvevők? A játékos módszer — dupla siker, mondják a közművelődés köreiben egyre többen. A lényeg: a jó választás. Mindenkiben ott lapul a „homo ludens”, csak elő kell csalogatni. És aki játszik, az pihen, újratermeli testi és szellemi energiáit; akik játszanak, jobban megismerik egymást, és könnyebben megtalálják a kölcsönös tisztelet, a barátság, netán a szeretet varázsszavait. Nagy igazság: a játék kinyitja a szíveket és őszinteségre nevel. Akarjuk, tudjuk azt válaszolni Kosztolányinak, hogy: igen. Sass Ervin \
