Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
1983. február 19-, szombat NÉPÚJSÁG Fafaragó iskola Székelyudvarhelyen A csend szigete „Valamely nemzetiségnek, melynek sorsa történelmileg úgy alakult, hogy saját nemzetének keretén kívül él, feladata a hagyományok ápolása, a való világ feltárása, a gyökerek felmutatása. Ars poeticájának vallja Sütő Andrásnak e gondolatát Orbán Áron, aki 1973- tól fafaragó iskolát vezet Székelyudvarhelyen. Kétéves kurzusán olyan tehetségeket képzett, akik a megszerzett mesterségbeli tudásukkal a népi hagyományok megbecsülésére és őrzésére nevelnek — szobrászattal. Széktámla A kalitmadarak kedves kis társai az embernek, sokan azért is tartják, hogy enyhítsék magányukat. Nem tartoznak az igényes háziállatok közé, némi gondozásra, törődésre mégis szükségük van. A madár elhullását okozhatja, ha nincs a kalitkában megfelelő mennyiségű és minőségű homok. Ehhez nem az építkezéseken használatos sárga bányahomok, hanem szürke folyami homok szükséges. Ugyanis e homok kicsiny, éles, hegyes kristályok és parányi kavicsszemcsék keveréke, s éppen e tulajdonságai teszik a mada- dak számára nélkülözhetetlenné. A felcsipegetett homokszemcsék ugyanis a maOrbán Áron Felsőboldog- falván született 1927-ben, s gyermekkorában lett a csiksomiyói fafaragó iskola tanulója. A tehetségkutató mozgalom révén került Kolozsvárra, ahol 1955-ben kapott diplomát a Jón And- reescu Képzőművészeti Intézetben. Már egyetemi évei alatt részt vett kiállításokon. Műveiben minden idegszálával szülőhelyéhez kötődik. A Kopjafát faragó fiú című faszobrát 1954-ben a kulturális minisztérium vásárolta meg, 1955-ben pedig a Csemeteoltó fiúja nyert díjat, s a bukaresti városi múzeum megvásárolta. 1959-től tanít és emellett szobrász- kodik Székelyudvarhelyen. Orbán Áron témáit az egyszerű emberek munkáshétköznapjaiból, tiszta élményeiből meríti. Ilyen a Fa- úsztatók, a Hólabdát dobó fiú és a Hegyi pásztor, aki botjára támaszkodva hevesen lép előre, nyakában tartva pásztorkürtjét. Büszke tartással néz szembe a világgal, megkötözve is, az erdélyi munkásmozgalom kimagasló alakjának, Józsa Bélának á portréja. Egyik főművét, a Székely kariatidát 1969-ben faragta meg. A klasszikus görög forma a népi faragás hagyományaival egészül ki tiszta és sűrű architektúrává. Lélektani érzékről tanúskodik több gyermekarcmása, markáns férfialakjai, rönkön ülő favágója. Kőből és faragott kopjafákból szerkesztette meg Orbán Balázs síremlékét, és tartalmas arcmást mintázott Körösi Csorna Sándorról. Munkásságát 1977-ben súlyos megpróbáltatás torpan- totta meg: részben megbénult, s ezért szobrászi tevékenységét meg kellett szakítania, szerencsére azonban fafaragó szerszámait nem kellett letennie. Azóta gyönyörű csillag- és virágmotí- vumos székek, tékák, böldár rendkívül izmos zúzógyomrába kerülnek; ott segítenek szétmorzsolni, és a bélemésztés számára is alkalmassá tenni a már felpuhult szemes eleséget. Helyes, ha a homokot a kalitkába helyezés előtt alaposan átsütjük (például vékony rétegben, egy öreg tepsiben, vagy a most fillérekért kapható alufólia tálcában). Ezzel ugyanis elejét vehetjük annak, hogy fertőző anyagok — vírusok, baktériumok —, esetleg- paraziták kerüljenek a madár szervezetébe vagy tollazatába. A kalitka homokját az általános tisztaság érdekében hetenként cserélni kell, de az évenként 1-2 alkalommal történő ferSzékely cariatida csők, lámpatartók, ládák, súlykolók, ember arcú széktámlák kerülnek ki a keze alól. Orbán Áron a romániai magyar szobrászat jelentős alakjává emelkedett. Több műve Budapesten, Sass Pál- né és Pálffy Károly műgyűjtők birtokában található, s bemutatásra is várnak, hiszen megbecsülendő életmű darabjai. tőtlenítésről se feledkezzünk el. . A kismadaraknak meszet tartalmazó szépiát (szépiakagylót) vagy porrá tört tojáshéjat is rendszeresen adni kell. A táplálékok mész- tartalma ugyanis nem biztosítja megnyugtató módon a madarak csontozatának jó állapotát és fejlődését. Különösen nem, ha a madár tojásokat is rak, ami jelentős mészveszteséget okoz a szervezetében. A táplálék összetételére ügyeljünk. A közismert madárételek — repcemag, kendermag, zab, lenmag, köles stb. — mellett, állati eredetű fehérjét is juttatni kell a madárnak, főtt, összetört, illetve lereszelt tojás formájában, valamint zöldet (saláta, spenót) és sárgarépát, esetleg gyümölcsöt a vitaminok kedvéért (például hámozott almaszeletkét). Arra vigyázzunk, hogy a zöld és a gyümölcs növényvédőszer- mentes legyen! A madáritatás céljára szolgáló ivóvíz szobahőmérsékletű legyen. A hideg víz ugyanis hurutot, hasmenést okozhat. A napi vízcseréről még önitató esetében sem szabad megfeledkezni. A madár kalitkáját huzatmentes helyre állítsuk. A madarak nagyon érzékenyek, és az erősebb légvonaltól vagy a beáramló hideg levegőtől könnyen szerezhetnek hurutos, megfázásos betegséget. B. K. A természeti világban érvényesülő törvényszerűségekkel csak felszínesen foglalkozók is bizonyára észrevették már, hogy alföldi tájainkon többnyire csak ott alakultak ki szép vidékek, ahol valamilyen formában jelen van a víz. Amikor ennek az összefüggésnek igazságát megállapítjuk és elfogadjuk, már le is mondhatunk arról, hogy Dél-Békés megye közismerten vízszegény vidékén, jelentősebb tájképi szépséggel találkozhatunk. Nos, én hazánknak — ezen a turisztikailag teljesen figyelmen kívül hagyott vidékén — be szeretném .bizonyítani, hogy némely esetben igen szerény mennyiségű víz is elegendő egy jellegzetesen szép tájképi sziget kialakulásához. Különösen érvényes ez akkor, ha néhány véletlen tényező közrejátszásával is számolhatunk. Kérem, ha van kedvük, jöjjenek velem ezúttal is Bé- késsámsonba, a Száraz-érnek ahhoz az érdekes szakaszához, ahol a makai, erzsébeti és csomorkányi országútnak találkozásánál a vízfolyás egy nagy körsétát csinál, majd hirtelen déli irányba fordul. A „Nagyhajlás” néven ismert mederszakaszban ugyan már jó száz éve nem jár a Száraz-ér, mert nem sokkal a századforduló előtt, egy pár száz méteres átvágással útját elterelték. Ily módon képződött az ember' akaratából, egy jókora sziget, amely a közvetlen szomszédságában levő papiak miatt, a „Pap- kutykó” népies elnevezést kapta. A térszintnél jóval magasabb területen feltehetően sem korábban, szigetté Apja főszolgabíró volt, nagybátyja tábornok. Szülei korán elváltak, Vécsey Mátyást az édesanyja nevelte, illetve nevelt volna. A £iú azonban csak a harmadik gimnáziumig jutott, akkor kicsapták. Kétes társaságba keveredett, és egy napon kifosztotta édesanyja lakását. A javítóintézetben kitanulta a géplakatosságot, de a műhelyekben, ahol dolgozott, csak két-három hónapig bírta. Tizennyolc éves korában autóbusz-kalauz lett, majd ellenőr. De Vécsey ambícióit nem elégítette ki ez a munkakör. A könnyű életre vágyott. A jó megjelenésű, magas fiatalember az éjszakai életbe sodródott, és hamarosan a margitszigeti mulatók világában tűnt fel, mint parkett-táncos. Ez az élet: az éjszakázások, a lokálok és italozások végigkísérték kalandos pályafutását. Rövid idő után elhatározta, hogy újságíró lesz. Az egyik közgazdasági lapnál kezdte ezirányú tevékenységét. Valójában azonban sosem volt újságíró, csupán álhírlapíró. Valóságos réme volt a vállalatoknak. Mindenütt a legerőszakosabban lépett fel, és minden eszközt megragadott a zsaroláshoz. A mulatókat sem kímélte, ahol szerkesztő úrként tisztelték. Mint szabadcsapatos, 1938- ban a Felvidékre ment. Jó ideig Kisvárdán állomásozott csapatával, rettegésben tartva a városka zsidó lakosságát. Ott-tartózkodását éjszakába nyúló tivornyák és verekedések jellemezték. Vécsey, amikor visszatért a fővárosba, eldicsekedett hőstetteivel, annyi azonban bizonyos, hogy a száj hős néhány társával csupán rabolta válása óta pedig egészen bizonyosan nem folyt mező- gazdasági termelés. E vidék tehát gyakorlatilag ősvadonnak tekinthető, amely magán viseli elvadultságában is a háborítatlan természet minden varázsát. Csendes ez a sziget, mert szerintem alig vannak, akik megfigyelték volna szépségét. A meredek falú, ásott meder és az eliszaposodott holtág, mintegy védő gyűrű öleli körül a néhány hektárnyi erdőt, ahova csak az tud behatolni, aki valamelyest ismeri e tájat. Legkönnyebben az ásott meder peremén futó dűloút közelíthető meg, bár nagyobb szárazság idején a kiszáradt holtági mederfenéken át is elérhető. Ilyenkor tenyérnyi repedések hálózzák be a máskor vízzel, vagy sűrű iszappal telített medret, amelyben a vízi világ jellemző lakói tengetik életüket. Várják az esőzést, vagy a magasabb talajvízszint idején buzogni kezdő források éltető vizét. Ilyenkor is sok látnivalót nyújt ez a világtól elzárt sziget, de igazán mégiscsak akkor érdemes idelátogatni, .amikor víz tölti meg a medret, és vadkacsák, békák neszétől, békázó gólyák kelepelésétől lesz hangos a sziget. Ilyenkor szeretek óraszám elüldögélni a „Pap- kutykó” századok emlékeit őrző ősi fövenyén, és akaratlanul is kutatom szemem sarkából azt az inkább csak odaképzelt beomlást, amely apáink meséje szerint a sámsoni öreg csárdából idevezető betyáralagút feltételezett helyét jelöli. A legidősebb sámsoni emberek beszélik, hogy ők gyermekkorukban még játszottak bújócskát annak az alagútnak omladékáiban, amely a csárda és fosztogatta az üzleteket.* Amikor pedig beosztották egy Debrecenből induló szabadcsapathoz, Vécseynek inába szállt a bátorsága, rosszullétet színlelt, hogy ne kelljen harcolnia. Amikor rövid idő múlva Budapesten feltűnt, tele volt pénzzel. Ujjain brilli- ánsgyűrűk szikráztak, zsebében arany cigarettatárca lapult, csuklóján arany karóra. Ebben az időben bontott zászlót Imrédy hírhedt Csodaszarvas-mozgalma. Vécseynek a saját maga által terjesztett hősiessége révén sikerült a Magyar Élet mozgalomba bejutnia Imrédy személyes testőrségének parancsnokaként. Ezentúl mindenütt fekete lakkcsizmában, fekete zsinórozott egyenruhában jelent meg. Közben azonban egyik volt hetilap szerkesztőjének özvegye rájött, hogy Vécsey a nyugtákra felvett pénzekből nyolcezer pengőt sikkasztott. Az asszonnyal kiegyezett. A Magyar Élet mozgalomban való szereplése azonban hamarosan véget ért, kiderült ugyanis, hogy Vécsey a testőrség egyenruháinak beszerzésére átadott pénzekből is nagyobb összeget sikkasztott. Később a kereskedelmi életben próbált karriert csinálni. „Árjásítottak” egy fatelepet, ahol Vécsey lett az igazgató. Sikerült is neki rövid idő alatt tönkretenni az egykor virágzó vállalatot. Lopott, sikkasztott, végül innen is távoznia kellett. Ezután mint ipari szaktekintély tűnt fel. Mint strohman, fűszer és gyarmatáru nagykereskedői szakmába társult be, majd importőr lett. 1942-ben behívták katonának. A páncélosokkal kepincéjéből indult és itt látott napvilágot, az akkor még éiő meder sűrű nádasában. A csárda romjai innét alig egy hajításnyira még jól kivehetők, a falak helyét jelző enyhe dombocskák, illetve tégla- és cserépdarabkák szétszórt törmelékének képében.-Alig hihető — pedig így van — én mintegy 50 évvel ezelőtt még oltalmat kaptam, az akkor már használaton kívül álló csárda lakójánál, Percsi Julcsa néné- méknél, akik felügyeltek re- ám, amíg szüleim a mezőn dolgoztak. A sámsoni öreg csárda, a papiak és az iskola — amely iskolatörténeti források szerint Békés megye első tanyai iskolája volt — már réges-rég leomlottak. Helyükön bozótos erdő sarjadt. Kevéske megművelt területtel is találkoztam, amelynek sarkában ott árválkodik egy omlatag- épület, amely hajdanán az uradalmi főgépészi lakás egy része volt. A tulajdonos tudomása szerint ezt Békéssámson legrégibb épületének tekinthetjük. Ez a feltevés a településtörténeti források szerint is helytállónak tűnik. Olyan itt minden, mintha századokkal ezelőtt megállt volna az idő. Hallgatnak a fák és halk zizegéssel hullámzik a szigetet övező nádas. A nyár végére iszaptengerré sűrűsödő holtág vizében kék, piros és zöld algák váltják színüket. Piros, zöld és kék szitakötők lebegnek az iszap felett — mint parányi helikopterek —, és zümmögésük felidézi az elsuhant idő emlékeit. Ifjúságom titkon őrzött emlékei ezek, melyek légiesen feloldódnak, majd kristálytisztán kiélesednek a „nagyhajlási” sziget csendjében. Pleskonics András rült ki a szovjet frontra, ahol később megsebesült. 1943-ban szakállasán, meg- környedve, botra támaszkodva bukkant fel Budapesten, őrmesteri egyenruhában, mellén nagy- és kisezüst érmekkel. Csak a kisezüst volt valódi. Ezután a sebesült hős szerepében tetszelgett, mindenütt hangoztatta németimádatát. Amikor betegségéből felépült, folytatta, ahol abbahagyta: zsarolt tovább; főként az üldözötteket.' Közben „kinevezte magát” Kápolnás- nyék állomásparancsnokának, de a frontra többé nem ment ki. A nyilas hatalomátvétel után a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség egyik fő szervezője lett, majd belépett a Prónay-különítmény- be, s zászlósnak adta ki magát. Az ostrom alatt a Hungária Szállóban ütötte fel főhadiszállását, ahol ismét bő alkalma nyílt a zsarolásra, mert a szálloda tele volt üldözöttekkel és katonaszökevényekkel. Egyszer „előállított’ a szállóbeli lakására egy ismert pesti művésznőt, akit csak másnap — arany karórája nélkül — engedett el. Később részegen összeszólalkozott razziázó nyilasokkal, s ennek az lett az eredménye, hogy Vécseynek be kellett vonulnia a Hungarista Légióba. A nyilasokkal szökött át Budára, majd budai lakásának pincéjében húzódott meg. Amikor a szovjet csapatok felszabadították Budát, Vécsey hősi elhatározással „kitört” az óvóhelyről, és egy óvatlan pillanatban a hadifoglyok közé surrant. Azóta nem tudnak róla. Valószínűleg nem jutott el a hadifogoly- táborig. Akkoriban az a hír járta, hogy a budaiak — akik régebbről jól ismerték és rettegtek tőle — kiemelték a sorból és agyonverték. (Következik: A világcsaló képszakértö.) Bállá Ödön Losonci Miklós Madár a lakásban Kalandorok, aranyifialt és más ingyenéiül« 0 Egy zsaroló tündöklése és bukása Harmincöt éve írtam róluk, 1948 elején. A koalíció évei voltak ezek, amikor az ország népe hozzáfogott, hogy új világot tererritsen a pusztulás helyén. De még felbukkantak figurák a régi időkből: kalandorok, aranyifjak és más in- gyenélök ...
