Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

1983. február 12., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Bényei József: A tárgyak veszélye Csizmadia Margit: Editke Amforák, tálak, szobrok Impressziók Csizmadia Margit orosházi kiállításáról A tárgyakról, amelyek kö­rülvesznek bennünket, ame­lyeket naponta használunk, nemigen szoktunk beszélni. Megszoktuk, megszerettük, használatba vesszük, élünk velük, majd megunjuk őket. Egy öreg karosszék, egy tö­rött fülű bögre, egy emléke­ket melengetve őrző elhasz­nált ruhadarab barátjává tud válni az embernek. De ez csak ránk tartozik, mi kötő­dünk hozzájuk, más megmo­solyogja különös kötődésün­ket. Tulajdonképpen kinek- kinek a legteljesebb magán­ügye, milyen a viszonya a tárgyakhoz, amelyek őt kö­rülveszik, amelyeket megsze­rez magának, hogy életét ké­nyelmesebbé vagy tartalma­sabbá tegye általuk. Nem is lenne semmi baj, ha mindenki egyformán ma­gánügyként kezelné a tár­gyakhoz való viszonyát. Né­ha azonban a tárgyak helye és szerepe az ember életében mégis közüggvé válhat, vá­lik. Akkor, ha megszüntetjük azt az intim kapcsolatot, amely létrejöhet a tárgy és a tulajdonosa között, s ha a tárgyakat másnak fogjuk fel, mint amik. Nem életünk, hétköznapjaink részeként te­kintjük őket, hanem arra használjuk, hogy felmutassuk a világnak: mennyi minde­nünk van, milyen divatosak, korszerűek vagyunk, meny­nyivel és miben tudunk a tárgyak birtoklása által em­bertársaink fölé emelkedni. Népszerű szóval: akkor vá­lik a tárgyakkal való kap­csolatunk közüggyé, ha affé­le státusszimbólumnak te­kintjük őket. Ha megszerzé­süket, birtoklásukat kiemel­jük a magánélet szférájából, s dicsekvés, flanc lesz abból, aminek pedig más a funk­ciója az ember életében. Vannak, akik azt hiszik, értékük, megítélésük attól függ, hogy naponta divatbe­Szereti ön Reményi Jó­zsef Tamást és Tarján Ta­mást? Micsoda kérdés! Kit szere­tek? Kérdezik moziban, hanglemezboltban, de miért kérdezik ezt a két Tamásról? — Ugyan kik is lehetnek? Ki ismeri őket? — Való igaz, szemtelenül fiatalok. 1949-ben születtek, de bizony már második kötettel áll­nak teljes humorvértezet- ben, irodalmi parodistaként a Karinthy nevével fémjel­zett táborban. Itt sincsenek ám egyedül. E tábor tagjai pl. Bárány Tamás, Benjámin László, Orbán Ottó, Tímár György is. Szerzőink e ran­gos névsorban egyenrangú társként jelentkeztek. Re­ményi József ugyan csak a szinkron1 kedvéért mondja magát Tamásnak. így alkot­nak ketten egy szerzőpárost, egy szerzőt. A két ifjú Tamás első kö­tete 1980-ban jelent meg ír­tok ti így? címmel. Ebben a könyvben nemzedéktársai­kat' tisztelt.:;: meg a paródia műfajában jelentkező, meg szívlelendő kritikával. Ezút­tal a m,. tagyar rodalom egészének gyürköz.ea nuu, e nem kis vállalkozás reme­kül sikerült. A c: M :dent hét lapra. Ez azt . ti. e -./ér­zők az alábbi sajtóorgánu­mutatót rendeznek a munka­helyen. Munkahelyen? Kö­zépiskolában például. Tudok arról, hogy egyes kislányok hosszú ideig fájó sebeket sze­reztek éppen azáltal, hogy ők nem kaphatták meg a több ezer forintos értéket, amelyet osztálytársuk meg­kapott, sőt igyekezett is fel­hívni rá mindenki figyelmét, hogy megkapta. ' Életünk természetes rend­je, hogy anyagi lehetőségeink arányában tesszük gazdagab­bá életünket. Szerencsére na­gyon kevesen vannak társa­dalmunkban, akik súlyos anyagi gondokkal küzdenek, a nagy többség megteheti, hogy évtizedes mosógépét, el­kopott szőnyegét, kigödrösö- dött fekhelyét újjal cserélje ki. Ez a lehetőség és igény természetes. Az viszont nem természetes, ha csupán a di­vat gyors hullámzásait kö­vetve cserélgetjük tárgyain­kat, s csak azért, hogy az új cikkekkel bizonyíthassuk ki­vételesnek vélt anyagi és társadalmi pozíciónkat. Az nem természetes, hogy köz­üggyé növeljük azt, ami pe­dig csak ránk tartozik: vi­szonyunkat a tárgyakhoz. Mondanám, hogy az illető, aki így tesz, maga sem gon­dolkodik. Elfelejti, hogy az ember értékét, helyét és sze­repét a közösségben soha nem a tárgyai határozzák meg, hanem ő saját maga. Ö pedig azonosítja a tárgyakat önmagával, felcseréli az ér­tékek sorrendjét, s ezzel nemcsak irigységet vált ki környezetéből, hanem érték­mok egy-egy képzeletbeli számát tűzik tollhegyre: Kortárs, Jelenkor, Mozgó Világ, Üj írás, Forrás, Kriti­ka, Élet és Irodalom. Pokolian találóak a szer­kesztési koncepcióra célzó, a lap felépítését csúfondáro- san ábrázoló szövegek, il­lusztrációk. Ötlet ötletet kö­vet. Számos rejtett humor­forrás teszi ezt a könyvet letehetetlenné. Pár példát. Az Üj írás reprezentánsa­ként csaknem természetesen Juhász Ferenc nevével talál­kozunk először. Az ő írás­művészetét már annyian pa­rodizálták. A most olvasott: A törvénybelángosult rop­pant Sün című írás azon­ban mégis újnak hat. Ün­nepi beszéd a gödöllőveres- egyházi gyermekrajzfeszti- vál megnyitására, amely al­kalmat ad a biológiai ele­ítéletét is alapvetően befo­lyásolja. Pedig az ember vonzerejét, fölényét soha nem jelentik, nem is jelenthetik a tárgyak, amelyek esetlegesen kerültek birtokába. Van aztán ennek a jelen­ségnek még két másik — az előzőnél súlyosabb — veszé­lye is. Az ugyanis, hogy va­laki önmagát a tárgyakkal helyettesíti, és így alkot ér­tékítéletet önmagáról, jósze- rint megint csak magánügy. Az olyan ember azonban, aki tárgyait hivalkodásra, dicsek­vésre használja, nagyon sú­lyosan rombolja, rontja kör­nyezete közérzetét is. Egyrészt úgy, hogy maga­tartásával, flancoló életvite­lével egyfajta divatot teremt, rossz divatot, s így a kör­nyezet teljes értékítélete de­formálódik. Megváltozik az értékrend, s ez a változás nemcsak a tárgyakhoz való viszonyt befolyásolja aztán, hanem az emberekkel való kapcsolatot is. Elkülönülhet­nek azok, akik bizonyos tár­gyakat meg tudnak szerezni, azoktól, akik számára ez — helyesen — külsőség csupán. Másrészt — ami még ve­szélyesebb, mint az utánzás —, ez a magatartás igencsak megkeserítheti az emberek szájízét. Mint ahogy anyagi gyarapodásunk természetes, úgy természetes az is, hogy nincs mindenkinek ugyan­olyan lehetősége. Egy több- gyerekes édesanya például hiába kezdi hajszolni a diva­tot, csakhamar rá kell jön­nie. hogy nem bírja anyagi­mekkel ötvözött népi szür­realizmusra vágott fintor­hoz. S ugyanitt micsoda te­litalálat a lap ' szerkesztési monotóniájára, hogy a kép­zelt számban Kiss Anna, Kiss Benedek, Kiss Cecília (utóbbi fiktív személy) munkái találhatóak. Belső irodalmi intimitá­sok ismerete nélkül is él­vezhető bármelyik lap paró­diája, még a Kritikáé is. Itt Könczöl Csaba bírálatának karikatúráját kaphatjuk Mé­szöly Miklós: Egy megköze­lítés anatómiája című no­vellájáról (a művet a Jelen­kor paródiájában teszik közzé), s Könczöl. írására már az adott számon belül felesel Agárdi Péter: Egy anatómia megközelítése című, elméleti síkon mozgó vita­cikke. , Külön méltatást érdemel a Mozgó ’Világról szóló ter­jedelmesebb rész. Szerzőink e lap és a Kritika berkei­ben évekig dolgoztak, kitű­nően ismerik tehát ezeket az orgánumokat. Hallatlanul mulatságos szociográfiai interjú van a Mozgó Világ­ban Csalog Zsolt „tollából”, lag a versenyt. Mi történik ilyenkor? Következik a mes­terséges elkülönülés, a stá­tusszimbólumok alapján ki­alakuló csoportosulás, majd következik a társadalmi mé­retű elégedetlenség, a kü­lönbségek felnagyítása, és a keserű szájíz nagyon sokszor egész életünket megkeserít­heti. Pedig senkinek sem nő meg azzal a személyes érté­ke, ha villája van a Bala­tonnál, ha kocsit tart, ha a Klára divatszalonban csinál­tatja a szoknyáit. A szemé­lyes érték ugyanis sohasem függ a tárgyaktól. A szemé­lyes érték attól függ, aho­gyan élünk, ahogyan és amennyit dolgozunk, amilyen a kapcsolatunk az emberek­kel, a közösséggel. A fetisi- zálás csak tartalmi értékek­re vonatkozhat — legfeljebb! — semmiképpen sem tár­gyakra. Az egyik török szultánról őrizte meg az alábbi törté­netet egy krónika. Amikor érezte halálát közeledni, el­rendelte, hogy egyik lenből készült alsóruháját tűzzék fel egy dárda hegyére, és hordozzák körül a táborban. A körülhordozás során az alábbiakat kellett kiabálni: — Szaladin szultán, Ázsia meghódítója, azon sok kincs­ből, melyet összegyűjtött éle- 'te során, csupán ezt a len­inget viszi el magával a ha­lálba! Bölcs példabeszéd. Mert végül is az igazi öröm nem a tárgyakban rej­lik. Az öröm forrása a má­sik ember. Ha van kihez szól­ni, van kihez fordulni, kitől segítséget kérni, kinek segí­teni. Ha érezzük, hogy má­sokhoz tartozunk, nem a tár­gyainkhoz. A státusszimbólumok el­kopnak, megfakulnak. Az em­beri kapcsolatok soha. mely egy egyszerű kétkezi vezérigazgatóról szól. Kísér­tetiesen hasonlít az eredeti­hez Esterházy Péter re­gényrészlete. A legnagyobb népszerű­séget nyilvánvalóan szere­tett irodalmi és politikai he­tilapunk, az És gúnyrajza váltja majd ki. Ezt olvas­sák legtöbben. Miről szól­jak? — Remek Száraz György Naptárának, E. Fe­hér Pál Nota bene című so­rozatának paródiája. (Szá­raz naptárszerkesztése egyéb­ként is izgalmas titok volt számomra.) De az És paró­diában mulatságos (mulat­ságos? — röhögtető!) még a szerkesztői üzenet is. Nagyon jó könyv ez, és nem csupán az irodalom ínyenceinek számára, per­sze ők élvezik majd első­sorban a sok belső utalást, árnyalatokat — de az egész­séges humorérzékkel megál­dott ember feltétlenül jókat nevet a kötet olvastán. Ennél a kis könyvnél minden fontos. Hadd álljon hát itt minden adat. A szerzők fotóportréját Csigó László készítette. A kötet pimaszul mulatságos illusztrációit és borítótervét Banga Ferenc­nek köszönhetjük. E borítón dunsztos üvegekben állnak, tartósításra előkészítve a tárgyalt lapok. Hiszem, hogy életük meghosszabbítására, hírük megmaradásának biz­tosítására segítséget nyújt majd ez a humorban pácolt „konzerválási” módszer is. Hét lapra tették fel mű­vüket az írók. Jól sikerült befőtteket készítettek. Jó étvágyat kíván hozzá Szabad Olga Betegségéből éppen fel­épült, s így szándékától kis­sé más lett az újbóli bemu­tatkozás szülővárosában. Hogy mennyi az eltérés a szándék és a megvalósulás között, azt így nehéz lemér­ni, mert így a .maga nemé­ben ez a tárlat is egész, hi­szen pályaképet is ad. Sajá­tos ez a kamaratárlat, amely a Szántó Kovács Múzeum emeleti időszaki kiállítóter­meiben kapott helyet, mert a kiállított munkák, a ka- marájelleghez igazított vá­logatás egy művészpálya eddigi summázása is. Ezért szép, ezért érdekes, ezért figyelemre méltó. S különös öröm az, amikor a látogató felfedezi, hogy a szülőföld­höz való kötődés nem csu­pán a születés ténye, hanem az más módon felsejlik az alkotás lázas folyamatában, régi idők hangjait szólaltat­ja meg. a gyermekkor él­ményvilágát élteti velünk újra. Ezért is ragadott meg a kis kerámiakolomp, amely­nek formája, mélybarnasá­gának melegsége mintegy jelkép lett. Tálak, vázák, virágtartók sokasága sorakozik a két kiállítóhelyiségben, olyan alkotások, amelyek régi idők hangulatát lopják a mai ro­hanó világba, de színezésük­ben,- formaalkotásukban mégis mások, nagyon is maiak, modernek, meg­nyugtatók, még akkor is, amikor az erős színek vala­mi erős lüktetést sugallnak. Ez ennek a kiállításnak az egyik aspektusa, hiszen a kiállított 46 kerámia adja a tárlat meghatározó jelle­gét. A kék, vörös, barna, sö­tétbarna, fehér és sárga szí­nekben pompáznak a tár­gyak, avagy az adott formák más-más színekben, azok keveredésében, egymásra csurgatva, vagy összefolyva az esetleges játékos kedvről is tanúskodva. De felfedezni véli a látogató a színben, formában, a kerámiákat dí­szítő ornamentikában azokat a motívumokat is, amelyek valamilyen módon ehhez a tájegységhez, a szűkebb szü­lőföldhöz is kötik az alkotót. Ezért öröm látni ezeket az alkotásokat, habár az Oros­házán élő ember mindjárt tovább is lép a gondolattal, hiszen Csizmadia Margit jó néhány nagyobb alkotása dí­szíti e város néhány pont­ját. köztereket, belső udva­rokat. A városi kórház parkjában van a „Thétis” váza, az ifjúsági ház udva­rán az „Urna” váza, a ME­ZŐGÉP parkjában a „Hár­mas vázakompozíció”, a Könd u. 82. szám alatti ház déli részén a „Díszváza”, s az Árpád-kert vízmedencé­jét díszítette a „Globus”, gömb alakú váza, amely sajnos, néhány esztendeje nincs a helyén. A mostani kamaratárlat egyik részét alkotják tehát a kerámiák, közöttük dísztá­lak, különös kiképzésű, han­gulatos virágtartók, az ókor­ból visszasejlő formákat őr­ző amforák is, s mellettük egy-két kisplasztika (Anya gyermekével, Szép Ilonka, Gyerm,ekfe j) található. A kiállítás másik arcát azok a vázlatok, grafikák, kréta­rajzok adják, amelyek a festőművész Csizmadia Mar- gitot mutatják meg. Régi és új alkotások láthatóak, mintegy bizonyítva, hogy nem akar elszakadni a mű­vészpálya alapindításától, hiszen a Képzőművészeti Főiskola festőművész sza­kán kezdett közel harmincöt évvel ezelőtt. A korai képei mellett, amelyek még az ’50-es, 60-as években kelet­keztek, található néhány új is. Hangulatában megkapó az itáliai atmoszférát su­galló két alkotás, az újabb csendéletek pedig nyugalmat árasztanak, s így lesznek látványosan kellemes szín­foltok e tárlaton. Fülöp Béla Csizmadia Margit: Szép Ilonka Madár János: Téli üzenet Hófoltok. Fehérre meszelt tenyerek. A hallgatás ítéletében; áldott legyen az anyaföld! Áldott'legyen a szerelmesek megszentelt lábnyoma! Mindent hét lapra Irodalmi karikatúrák nem csak ínyenceknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom