Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS II MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. JANUÁR 15., SZOMBAT Ara: 1,80 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM A nagy lehetőség A z emberiség nagy lehetősége a szocializmus — ez az Aczéi György által definiált gondolat mintegy jelszava, meghatározó tartalma lehetne annak az országos tanácskozásnak, amely e napokban zajlott Budapesten az MSZMP Központi Bizottsága rendezésében. Egy évtizede nem ült össze hasonlóan széles körű és ilyen átfogóan gazdag tematikájú konferencia művelődéspolitikánk, ideológiai életünk időszerű teendőiről, s a hozzá kapcsolódó agitációs, propagandamunkáról. Különleges szerepe volt abban, hogy az ideológia, a politika, a gazdaság, a társadalom, a történelem legfontosabb napi kérdéseiről összetetten tárgyaltak tudósok és írók, újságírók, művészek, művelődési intézmények vezető munkatársai társadalmi- politikai életünk illetékes személyiségeivel, az ország valamennyi megyéje ideológiai életének vezető képviselőivel. Végül is — már amennyire a két nap erre módot adott — az egész mai magyar valóság jelen volt a referátum után kialakult vitában. Kimondva, kimondatlanul minden fölszóla- lás, akárcsak a vitaindító, a szocializmus nagy lehetőségét elemezte, járta körül azt kutatva, hogy napjáinkban, a jelenlegi helyzetben miként tudunk élni vele. Itt és most, a mai Magyarországon meg tudunk-e felelni történelmi utunk reális fölmérésével, a bennünket körülvevő világ tárgyilagos megítélésével, ideológiai-szellemi erőink kellő mozgósításával a megújulás elháríthatatlan követelményeinek. Ez a kulcsa, ez az egyik legfőbb társadalmi feltétele ugyanis annak, hogy a szocializmusban rejlő lehetőségeket megragadjuk. Megújulás és aktívabb cselekvőkészség! Előrehaladásunk két elválaszthatatlan alkotóeleme, melynek kibontakoztatása nem n^egy, nem is mehet viták nélkül. Ezek azonban csak akkor termékenyek, ha különböző megközelítési oldalakról is egy irányba hatnak, a magyar nép szocialista fejlődését kívánják elősegíteni. Ezen a tanácskozáson is kommunisták és pártonkí- vüliek egyaránt részt vettek, és kifejtették véleményüket, sőt kétségeiket. Esetenként érződtek felfogásbeli különbözőségek, aminthogy a terem falain kívül is így van ez az országban. Ám anélkül, hogy elhangzott volna a ma gyakorta használt közmegegyezés, mégis az eltérő nézeteknek és véleményeknek ez adta meg a közös vonását. Azon az alapon, hogy megújulási igényünk és útkereséseink mellett is változatlanul egy közös célunk van: a szocializmus építése. Hiszen éppen ezt a célt szolgálja az igényesebb megújulás, amely abból fndul ki, hogy soha nem volt és a jövőben sem lehet perfekt, befejezett marxizmus. A társadalom előrehaladásával fejlődnie kell az ideológiának, sőt elöl kell járnia. A megújuló elmélet segítségéről — éppen a gyorsan változó világban — ezért nem mondhatunk le. Ezenközben folyamatos szellemi érintkezésben állunk mindazokkal, akik netán egész sor kérdésben nem értenek velünk egyet, de elismerik társadalmi rendünket és hajlandók segíteni a szocializmus építését. Ez a szövetségi politika meghatározója, és ez hosszú távra szól. Sőt, napjainkban mindinkább meg kell újítani ezt a szövetséget a felnövekvő, új generációra gondolva, amely — éppúgy mint az egész társadalom — nincs elzárva a különféle, gyakran divatos szellemi áramlatoktól. Elvi, elméleti viták kellenek a meggyőzésükhöz, sok megértéssel, de nem mondva le egyetlen területen sem a marxizmus hegemóniájáról. Ez is olyan feltétel, amely egyértelmű határozottsággal kapott hangot ezen a tanácskozáson is, érvényesítésének módja és gyakorlata körül természetesen még számos megoldandó problémával. Megújuló világ formálódik hazánkban, pontosabban vár megújulásra a mi cselekvő politikánk révén. Nem azért, mintha zsákutcában lennénk — amint ellenfeleink hangoztatják —, vagy rosszul csináltunk valamit, hanem elsősorban azért, mert a szocializmus sem lehet soha befejezett. Állandóan továbbfejlődő rendszer. Éppen annak érdekében, hogy a világban végbemenő folyamatokhoz, változásokhoz rugalmasan alkalmazkodva segíthesse elő az emberek anyagi boldogulásáért folytatott igyekezetét. Eközben érvényre kívánjuk juttatni nemes, igazi emberi értékeinket, erkölcsi elveinket. Erről van szó, amikor a szocialista társadalom reformján gondolkodunk. Nem jelent tehát negatívumot, mivel ott vannak benne és mögötte a megteremtett értékeink, az eddig megtett út eredményei is. Ezeket védelmezzük! A sokat emlegetett gazdasági- reformunkat, az 1968-ban megkezdett úgynevezett új mechanizmust is ilyen értéknek tekintjük. Szó sincs róla, hogy elvessük, de továbbfejlesztését a körülmények teszik elodázhatatlanná. Ennek módozatai viszont bizonyára még sok vitát, töprengést fognak előidézni. Legfőbb nemzeti sorskérdésünk is éppen ezért a szocializmus építésének korszerű továbbfolytatása. Ettől függ minden más egyéb, ezért kap napjainkban oly erőteljes hangsúlyt minden fórumon. Ezért állt e tanácskozás középpontjában is. A közvéleményt élénken foglalkoztató egyéb — jogosan nemzeti sorskérdésnek nevezett — gondok is ennek talaján számolhatók fel vagy csökkenthetők. Mert valóban aggasztó a tömegméretű alkoholizmus, az öngyilkosságok magas aránya, a népszaporulat kedvezőtlen alakulása, a leggyakrabban emlegetett fájó jelenségek közül. Az előzmények, méghozzá a régi világba visszanyúló előzmények ismerete nélkül, s önmagukban külön-külön kezelve aligha lehetséges a felszámolásuk. Számon kell tartani őket annak tudatával, hogy a nép, a nemzet jövőjét hosszú időre meghatározó korszakban élünk, amely megteremtheti a feltételeit e gondok megszüntetésének is. Éppen a helyes szemlélet, a marxista elemzés segíti a valóság pontos ismeretét, tettekre sarkalló erővel mindazért, ami közös érdek és közös érték ebben az országban. Ennek*a közös ügynek az érzete is olyan ■szükséglet, amelyre az ideológiai munka nagymértékben rádöbbentheti az embereket és késztetheti a további cselekvésre. A közös érdekek fölismerése, ami valójában a szocialista nemzeti egységben testesül meg, most talán nagyobb hajtóerő, mint valaha. Amikor közismerten nehezebbek az életviszonyaink a korábbinál, amikor fenyegető veszélyek hírei röppennek föl napról napra az imperialista táborból, akkor nekünk itt, Közép-Kelet- Európa e kis területén még jobban kell támaszkodnunk a vívmányainkra, még jobban bele kell kapaszkodnunk abba az erőbe, amelynek eddigi eredményeinket is köszönhetjük: a párt vezető szerepébe. Az ideológiai helytállás — amelyre ez a tanácskozás a résztvevők körén túl is tömegeket ösztönzött — most olyan erő, amelyet a magunk érdekében, de a szocializmusban reménykedő százmilliók érdekében is vállalnunk kell. Keresve, kutatva ugyanakkor az új útjait az előrejutásnak, az átmeneti megállások, a jelenlegi megtorpanás utáni fölemelkedésnek. B ármily furcsán hangzik, mégis igaz a tanácskozásnak az az egyik konklúziója, hogy talán éppen a jelenlegi nehezebb idők kényszere visz közelebb bennünket az eszmeileg megalapozott, határozottabb cselekvéshez, s egy jobb, szocialistább társadalomhoz. Különösen, ha érvényesül a tanácskozótermen kívül is az a termékeny együttműködés, amely a különféle területek művelőit itt jellemezte. Mintegy demonstrálva, hogy nem választható el élesen egymástól, sőt szorosan összefügg a politika, ideológia, a gazdagság, a történelem- és társadalom- kutatás. Mint ahogyan szorosan együtt kell munkálnia, hatnia a napi élet minden síkján, termékenyítve és lendítve a termelőmunkát, mindannyiunk anyagi bázisát. Lőkös Zoltán Méhes Lajos hazaérkezett Finnországból Méhes Lajos ipari miniszter hazaérkezett Finnországból. Tárgyalásokat folytatott vendéglátójával, Esko Ollila ipari és kereskedelmi miniszterrel, valamint Arne Bemer külkereskedelmi miniszterrel. Pozitívan értékelték az országaink között 1975 óta érvényben levő szabadkereskedelmi megállapodást, amely a különböző társadalmi berendezkedésű országok közti kölcsönösen előnyös kereskedelem jó példája. Megállapították, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztése terén elsősorban a kooperációs kapcsolatok bővítésében és a harmadik piaci együttes fellépésben rendelkezünk még tartalékokkal. A kapcsolatfejlesztés lehetséges területei: az energetika, az erőművi berendezések gyártása, a vegyi és a gyógyszer- ipar. Méhes Lajost fogadta Ka- levi Sorsa miniszterelnök. Szokatlan látvány fogadja a járókelőket Budapestem, az Engels téren: az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat szakemberei fúrótornyot állítottak itt fel. A kutatófúrás része a Budapesten és környékén mélyített 18 észlelőkút egyikének, segítségével képet kapnak a főváros karszt- és hévizeinek helyzetéről, és lehetővé válik termálfürdőink víz- vagyonának megóvása (MTl-íotó — ks) A könnyűipar idei tervei A termelést a tavalyihoz képest nem növelik, ám minőségileg jobb termékek gyártását tervezik az idén a könnyűiparban. A külpiaci prognózisok erre az esztendőre sem ígérnek-lényeges változást, a könnyűipari termékek — a ruházati cikkek, bútorok, papír- és bőráruk — iránti kereslet nagymértékű növekedése nem várható. Sőt bizonyos termékek értékesítése egyre nehezebbé válik; várhatóan az idén is folytatódik egyebek közt a ruházati cikkek forgalmának csökkenése. Előreláthatóan a belföldi fogyasztás is mérséklődik, s ezen belül az igények differenciáltabbá válnak. A könnyűipari termelés idei, tervezett szinten tartása az egyes ágazatok számára azonban nem egyforma feladatokat ad. Éppen a módosuló, piaci lehetőségek alapján különböző célokra összpontosítanak. A textiliparban kiemelt feladat a termékek minőségének javítása, emellett a vállalatoknak többet kell törődniük a szállítási ütem, és határidő tartásával. A korábbiaknál nagyobb gondot kell fordítaniuk a gyakran hiányzó munka- és védőruhák iránti igények kielégítésére is. A pamutiparban az alapanyagokkal való jobb gazdálkodás a legfontosabb, amire jó megoldást kínál a szovjet gyapot felhasználási arányának növelése, valamint a másodlagos anyagok feldolgozásának bővítése, részben a már e célra üzembe helyezett berendezések jobb kihasználásával és korszerűsítésekkel. A len-, kenderiparban a szabadidő-ruházati szövetek gyártását fokozzák, mivel ezek iránt mind a belföldi, mind a külpiacokon növekszik a kereslet. A gyapjúiparban a termékeiket — a fonalat és szövetet — továbbfeldolgozó kötő- és konfekcióiparral kialakított kapcsolatok elmélyítése a legfontosabb feladat, eddig ugyanis jórészt kihasználatlanok voltak a közös piackutatás, és az összehangolt gyártmányfejlesztés lehetőségei. Ezzel segíthetik a gyapjúipar közvetett exportjának növelését, azt, hogy az exportra kerülő kötő- és konfekcióipari termékek nagyobb hányada készüljön hazai alapanyagból. A tervek szerint az együttműködésbe az eddigieknél jobban bekapcsolódik a rövidáruipar, mégpedig a kellékek választékának szélesítésével. A textilruházati és a kötőiparban alapvető feladat a lakossági igények kielégítése, az árban és minőségben megfelelő választék kialakítása. A bőriparban jobban számolnak majd a készárutermelők, a feldolgozók igényeivel, miközben fokozzák a hazai nyersbőrök felhasználását. A szőrmeipariak megkísérelik visszaszerezni a korábbi exportpozícióikat, amit a modellválaszték és a külkereskedelmi tevékenység javításával érhetnek el. A cipőipar piaci prognózisai fellendülést jeleznek, ezért a vállalatoknak fel kell készülniük a termelés növelésére és a minőség javítására egyaránt. A nyomdaiparban az idén is folytatódik az ofszettechnológia térhódítása, ehhez kapcsolódik a papíripar feladata: a belföldi termelés és az import jobb ösz- szehangolása. A bútoriparnak az idén már bizonyítania kell a korábbi évek exportbővítő beruházásainak megalapozottságát; a tavalyinál több versenyképes terméket kell előállítania, és lényegesen nagyobb konvertibilis exportot teljesítenie. A hazai termékválasztékot is gyors ütemben az igényekhez kell igazítania, elsősorban az elemes bútorok gyártásának növelésével. A könnyűipar vállalatainak ahhoz, hogy a népgazdasági feladatokat teljesíthessék — a múlt évi gazdasági tapasztalatok birtokában és a várható piaci helyzet ismeretében —, elsősorban a termékek versenyké- • pességét kell fokozniuk. Bár a múlt esztendőben már megindult a kedvező folyamat a piac igényeihez való rugalmasabb alkalmazkodásban, az ebben rejlő lehetőségek kiaknázása azonban lényegében az idei év feladata lesz. Alapvetően a termékek színvonalának, minőségének javítására van szükség, amihez a vállalatoknak az eddigieknél tervszerűbben kell gazdálkodniuk a rendelkezésre álló alapanyagokkal, javítaniuk kell a munka szervezettségét, és a minőségellenőrzést. Kiemelt jelentősége van a piaci információk gyors megszerzésének, mivel az iparág termékeinek nagy többsége érzékeny a divatra. Az export növelése változatlanul középpontban álló feladat; a népgazdaság az idén ettől az ágazattól a konvertibilis kivitel 5-6 százalékos emelését várja. A feladat teljesítése komoly erőfeszítéseket követel a vállalatoktól; javítaniuk kell a piaci munkát, s exportkínálatukban növelni a gazdaságosan értékesíthető termékek arányát. Nehezíti a vállalatok dolgát, hogy az idén a létszám további — várhatóan 2,5 százalékos — csökkenésével kell számolniuk. Amiatt is minden területen előtérbe kerül a termelékenység növelése, a munkaidő jobb kihasználása, annál is inkább, mert az iparág az idén szűkös beruházási forrásokkal rendelkezik; kevés a lehetőség a munkaerőt pótló, megtakarító fejlesztésekre.
