Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek í N É PÚJSÁG D MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS II MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. JANUÁR 18., KEDD Ára: 1,40 forint XXXVHI. ÉVFOLYAM. 14. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Befejeződött a Magyar Pszichiátriai Társaság kongresszusa Marjai József Moszkvában tárgyal A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 105. ülésére vasárnap délután a szovjet fővárosba utazott Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyet­tes, hazánk állandó KGST- képviselője. A végrehajtó bizottság ülé­sének napirendjén szerepel az egyes termelési ágazatok fejlesztésének együttes ter­vezése terén szerzett tapasz­talatok áttekintése. Tanács­koznak az energia, fűtő­anyag, nyersanyag hosszú tá­vú célprogram végrehajtásá­nak menetéről. Tárgyalnak a KGST egyesített energia- rendszerének kérdéseiről. Tájékoztatást hallgatnak meg a gépipari és elektroni­ka; együttműködés kiemelt Méhes Lajos ipari minisz­ter hétfőn, a MTESZ szék­házában tájékoztatta a tu­dományos egyesületek és a területi szervezetek titkárait, valamint a meghívott szak­embereket az ipar jelenlegi helyzetéről és jövőbeni fel­adatairól. Az előadást köve­tően a szakemberek megvi­tatták az ipar fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. A felszólalók különös fon­tosságot tulajdonítottak an­nak, hogy iparunk minél előbb korszerű, versenyképes termékek széles választéká­val jelentkezzen a hazai és a nemzetközi piacon. Hang­súlyozták a műszaki fej­lesztés, a tudományos ered­mények gyakorlati alkal­mazása, a műszaki és tudo­mányos munka, a szellemi területein a korábban ho­zott határozatok végrehajtá­sának menetéről, a közleke­dés hosszú távú célprogram­jában és a tervkoordináció közlekedési fejezetében elő­irányzott feladatok teljesíté­séről. Megvizsgálják a tag­országok által egymásnak szállított gépek, berendezé­sek és járművek tartalék- alkatrész-ellátásának javítá­sával összefüggő teendőket. A végrehajtó bizottság több más témát is tárgyal. Marjai Józsefet a repülő­téren Nyikolaj Talizin mi­niszterelnök-helyettes, a Szovjetunió állandó KGST- képviselője fogadta. A vég­rehajtó bizottság ülése ma délelőtt kezdődik a szovjet fővárosban. erőforrások, tartalékok hasz­nosításának, megbecsülésé­nek fontosságát. Több hozzászólás hangzott el azzal kapcsolatban, ho­gyan, milyen szabályozók, módszerek, ösztönzők se­gítségével lehetne ipari ter­melésünket, a termelés szer­kezetét gyorsan és hatáso­san igazítani a bel- és kül­földi igényekhez. Figyelem­re méltó észrevételek hang­zottak el a mikroelektroni­ka szerepéről, az energia- és anyagtakarékos gyártási fo­lyamatokról. A felszólalók leszögezték: műszaki és tudományos ér­telmiségünk ismeri az ipar fejlesztésének jelentőségét, érzi, és vállalja felelősségét, szerepét e feladatok meg­valósításában. A társadalmi fejlődés el­kerülhető mellékhatása a pszichiátriai betegség, amely napjainkban anyagi javaink, a szabad időnk gyarapodá­sával egy időben mind gya­koribbá válik — állapították meg a Magyar Pszichiátriai Társaság vasárnap zárult I. kongresszusán. A Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem emeleti épületében tar­tott háromnapos tudományos tanácskozáson részt vevő ha­zai és külföld; pszichiáterek, pszichológusok, szociológu­sok és biológusok mondták el: gyakran tapasztalható, hogy a felgyorsult élettempó, az egymás iránti közömbös­ség ott sem teszi belső szükségletté a közösség ki­alakulását, ahol erre mód és lehetőség lenne. Sok -család­ban szintén magányosak az emberek, akik közül számo­sán úgy vélik — mivel nem hallgatják meg őket —, sen­kinek se kellenek, nem értik meg őket. Ennek következ­ménye a szorongás, félelem, depresszió. Sokan a szabad időtől várják, hogy az ki­egyensúlyozza azokat a ve­szélyeket, amelyeket eseten­ként a hajszolt munkatempó, a hibás emberi kapcsolatok idéznek elő. A pszichiátriai szakemberek véleménye: a társadalom egészének, az iskolának, a népnevelésnek, az igazság­szolgáltatásnak, a település- politikával és a munkaszer­vezéssel foglalkozóknak egy­aránt szem előtt kfíl tarta­niuk a mentálhigiéné, a lel­ki egészség megóvásának szempontjait. összehangolt társadalmi cselekvésre van szükség, a pszichiátria csak a gyógyítást vállalhatja, de ebben is számít mind az or­vosi szakterületek, mind az~ egész társadalom részvételé­re. A pszichiátria és a köz- művelődés kapcsolatáról szólva bírálták a jelenlegi intézményi rendszer műkö­dését, és körvonalazták a feladatokat, melyek így ösz- szegezhetők: teret és alkal­mat adni az embereknek ahhoz, hogy a közösségben feltárják, megbeszéljék problémáikat. A pszichoterápiában szá­mos; hatótényező játszik sze­repet, ezek között a legalap­vetőbb a gyógyító emberi kapcsolat — hangoztatták. Szükségesnek vélték, hogy a pszichoterápiás ellátás rend­szerét egységessé, magas színvonalúvá tegyék hazánk­ban. A pszichiátriai megbe­tegedések hatékonyabb gyó­gyítását joggal várja el a társadalom, a pszichiátria jelenlegi eszköztárával azon­ban nem tud teljes mérték­ben eleget tenni e feladat­nak — mondották a szakem­berek. — Rámutattak arra-, hogy a pszichiátriai betegek gvógyulási esélyei csak ak­kor javulnak, ha közösségük elfogadja őket teljes, vagy csaknem teljes értékű és méltóságú* emberként. Ese­tenként már tapasztalható, hogy például a szocialista brigádok, őszinte emberi se- gíteniakarástól indíttatott munkahelyi kollektívák dön­tő szerepet vállalnak a pszi­chiátriai rehabilitációban. Az alkoholisták gyógyítá­sáról tanácskozva elmond­ták: a kijózanítástól a reha­bilitációig terjedő hosszú gvógyulási folyamat csak az intézmények sorának össze­hangolt munkájával lehet eredményes. A beteg és családja érde­kében szervezett összefogás hatásosságát szemléltették többek közt a Baranya me-. gyei munkacsoport tapaszta­latai és a nagyfai munkate­rápiás intézetben kezeltek gyógyításáról, átneveléséről, területi ' továbbgondozási eredményeiről, gondjairól szóló elemzés is. Egyre több a hozzáértő lelkes alkoholó- gus-pszichiáter, aki ennek inspirálására és szervezésére vállalkozik. Az ipar helyzete és feladatai Méhes Lajos tájékoztatója a MTESZ-ben Az olvasás gyönyörűségén túl Amint alkalmam van egy-egy könyvtárba ellátogatni, beszélgetni ott a könyvtárosokkal, olvasókkal, utána sokszor elgondolkozom azon, amit éppen a minap kérdezett meg a Népszabadságban Tripolszky László Hegedűs Gézától: Olvasó nép va­gyunk-e? Bevallom, ilyetén meditá­cióimhoz elengedhetetlenül fontos­nak tartom a könyvtárosokon kívül a népművelők, sőt a pedagógusok vé­leményét is, így aztán — ha csak tehetem — velük is szót váltok a nagy kérdésben: Olvasó nép va­gyunk-e? Akik ismerik Hegedűs Géza vála­szát, azt hiszem igazat adnak neki, nemcsak azért, ment hatalmas tapasz­talat-rengetege tiszteletet érdemel, ha­nem azért is, mert igaza van. A nyolcvankettedik könyvén dolgozó író kifejtette, hogy amíg a harmincas évek végén 80 ezer rendszeres olva­sóról tudtak, addig a mostani adatok szerint egymillió 800 ezren vannak. Ha a számokat nézzük: sokkal töb­ben, tehát a fejlődés nyilvánvaló. De ha azt, hogy legalább 8 millióan ol­vashatnánk (ha nem is rendszeresen, és nemcsak szépirodalmat), akkor az „olvasás gyönyörűségére” nevelni nagyon is mindennapos feladat. Nem én mondom, Hegedűs Géza mondja abban az interjúban, hogy „rengeteg az elszomorító jelenség, de ezt a munkát nem szabad abbahagy­ni. Művelt nép nincs olvasó nép nél­kül”. Kulcsmondatok, ha úgy vesszük, vonzzák a legkülönfélébb gondolato­kat, melyek a hogyan tovább-okra, é# a miért-ekre vonatkoznak. Az is nyil­vánvaló fszámos politikai és szakmai tanácskozás rámutatott), hogy a „ho­gyan tovább” legfontosabb, legköz­pontibb alakja a könyvtáros, a nép­művelő, a pedagógus. Nem tévesztem szem elől persze azokat, akiket olva­sóvá nevelni szeretnénk, és akiket meg akarunk tartani olvasónak, de ezúttal (és e 2t már nagyon is tudjuk!) azokról kell, hogy több szó essen, akik hivatásukká választották azt, hogy a „művelt népért” élnek és dolgoznak. Aczél György is emlegette azon a legutóbbi országos tanácsko­záson, hogy „fölemelő feladatok vár­nak ránk”, és, hogy „rajtunk, embe­reken múlik, hogy otthonosabb le­gyen ez a szocialista haza”. Nos, a fölemelő feladatokból könyvtárosa­ink, népművelőink és pedagógusaink eddig is sokat kértek és kaptak, és egyáltalán nem megszokott fordulat, ha most majd arról beszélünk, hogy még több ilyen feladat következik. És olyan időszaknak is kell jönnie, hogy a könyvtárosi, népművelői, ta­nári hivatás gyakorlásának mind több eredményt kellene felmutatnia, magyarán: mindjobban élni a lehe­tőségekkel, az adottságokkal. Nyil­ván, ezek többfélék: bennük van a szép könyvtár, az új iskola, a műve­lődési ház, de bennük kell, hogy le­gyen az önmagából egyre többet adó közművelő személyisége is, hite, aka­rata, hogy hozzátegyen valamit az „otthonosabb haza” megteremtéséhez. Mert a haza attól is otthonosabb lesz, ha nem egymillió 800 ezren olvas­nak, tanulnak, bővítik szakmai isme­reteiket, hanem közelesebben majd kétmillióan, .aztán hárommillióan és így tovább. Nem tartom irracionális álmodo­zásnak ezeket a számokat! Hiszen negyven évvel ezelőtt az a 80 ezer, és a mostani, nemcsak a kimutatások­ban feltalálható egymillió 800 ezer rendszeres olvasó valóság, és ha egy csekélyke számítást is elvégzünk, ki­derül, hogy az előbbi az utóbbinak csupán 2,25 százaléka! Negyven év, és hová jutottunk! De tegyük hozzá: tovább kell, hogy jussunk. Mielőbb. A napokban politikai könyvnapo­kat nyitottak Békéscsabán. Beszámol­tak ezen arról is, hogy jelentős sike­reket hozott az „Egy diák, egy könyv”-akció. Nos, ha tehetném, azt javasolnám: kezdődjön olyan akció, amelynek ez lesz a jelmondata: „Egy diák, két könyv!" Mert ha jól bele­gondolunk, ez a „kettő” sem túlzot­tan sok... Maradjunk a neves író véleményé­nél: az olvasás gyönyörűségére — mi több: hasznára — nevelni olyan hagy ügy, mely az egész nemzetre kihat. A jövőre, amiért pedig nem elég majd holnap tenni, ma is kell. Sass Ervin Sokan emlékeznek még a régi gyermekkórház lehangoló épületére a Bartók Béla úton, az öreg falakra, a riasztó körülményekre. 1981 telén végre átköltözhetett a gyermek- osztály a békéscsabai kórház korszerű, szép, új pavilonjába. Itt készült riportunk, amely Gyógyítás — megváltozott kö­rülmények között címmel olvasható a negyedik oldalon . Fotó: Veress Erzsi Növekvő versenyképesség Újabb vállalati intézkedések Vállalataink mind több je­lét mutatják annak, hogy új kezdeményezésekkel, rugal­masabb üzletpolitikával, ter­mékeik versenyképességének növelésével, előrelátóbb kül­kereskedelmi munkával si­keresen veszik fel a ver­senyt a külpiacokon, s nö­velik exportszállításaikat. A Győri Rába Gyár ter­mékeinek versenyképességét egyebek között segíti a nem­zetközi fejlesztési és terme­lési együttműködés. Már el­készítették az első sorozato­kat az üzemanyag-takarékos új típusú motorokból, ame­lyeket osztrák tervező inté­zettel közösen fejlesztettek ki. Ezzel a motorcsaláddal nemcsak . a Rába tehergép­kocsik és erőgépek, hanem az Ikarus autóbuszok ver­senyképességét is növelik. A Hódmezővásárhelyi Met- ripond Mérleggyár nyugat­európai, amerikai és japán cégeket is megelőzött új tí­pusú kohászati öntőüstmér­legével a szovjetunióbeli versenytárgyalásokon. A mikro-számítógépes kohásza­ti mérleg kialakításában messzemenően felhasznál­ták a legújabb hazai és szov­jet kutatások eredményeit, amelyek lehetővé teszik az öntés meggyorsítását és a se­lejt lényeges csökkentését. Az idén már harmincmillió forint értékű kohászati ön­tőüstmérleget szállítanak a szovjet partnereknek. Árjel­zős, bolti mérlegeik értékét azzal növelték, hogy optikai skálává! látták el, amit oszt­rák partnertől szereznek be, cserébe saját termékeikért. A Csepel Vas- és Fémmű­vek Transzformátorgyára er­re az évre, sőt jövőre is el­látott tőkés piaci rendelé­sekkel, de máris elébe megy az új igényeknek, s ezért to­vább korszerűsíti az eddig is kelendő olajhűtéses transz­formátorokat. Megváltoztat­ják a hűtési megoldást, ez­zel csökkentik a hűtőolaj fel- használását, s így verseny­képesebb termékkel léphet­nek fel a külpiacokon. Az­zal számolnak, hogy a tőkés exportra szállított termékeik aránya a jelenlegi egyhar- madról mintegy ötven szá­zalékra növekedhet. A Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat a kö­zös anyagi érdekeltség sze­rint együttműködő külkeres­kedelmi partnerével, a Tann- impex-szel együtt dolgozta ki idei üzlet- ' és piacpolitikai céljait. Eszerint lényegesen növelik a külföldön keresett RIAS védjegyű termékék arányát és a sportkesztyűk szállításait. Mintakollek­ciójukat — több mint száz modellt — a szokásosnál egy hónappal hamarabb elküld­ték külföldi megrendelőik­nek. Ugyanakkor a budapes­ti és a Pécsi Bőrgyárral kö­zösen kifejlesztett újabb ha­zai nyersanyagok bedolgozá­sával csökkentik a termékek költségét. Terveik szerint az idén kilenc százalékkal nö­velik exportjukat. A Szigetvári Cipőgyár di­vatos női cipőinek vásárlói köre újabb cégekkel bővült, svéd és norvég megrendelők­kel, akik húszezer pár cipőt vásároltak. Piaci pozícióju­kat erősítik azzal is, hogy rugalmasan vállalják kisebb sorozatok gyártását, szállítá­sát is. Idei terveik szerint a tavalyinál százezerrel több, összességében mintegy hét­százezer pár cipőt gyártanak tőkés megrendelésre. A 33 országba exportáló Pápai Húskombinát az idén lényegesen bővíti a külföl­dön keresett dobozos sonka termelését, ehhez szüksége van kiváló minőségű, kevés­bé zsíros húsú állatokra is. Ezért a kombinát mintegy harmincmillió forinttal segí­ti az állattartó nagyüzemi és kisgazdaságok fejlesztését, s anyagilag ösztönzi a terme­lőket a szükséges mennyi­ségre és minőségre. A kom­binát új termékének, a far­merkolbásznak múlt évi si­keres bemutatkozása alapján — a hazai igények kielégíté­sén túl — bővíthetik a kí­nálatot Amerikában és más országokban is. A Gyulai Húskombinát az idén már csaknem húsz új termékkel jelentkezik a pia­cokon, s arra is vállalkozik, hogy kis tételekben is szál­lít termékeket a nyugati partnereknek. Különböző műszaki és technológiai fej­lesztéssel alapozták meg a választék bővítését, és lehe­tővé tették, hogy az igé­nyekhez igazodva növeljék az olcsóbb termékek kíná­latát. A húsipar egésze nagy gondot fordít a versenyké­pességet javító korszerű cso­magolásra iá. A hazai vegy­ipari, alumíniumipari és pa­píripari vállalatokkal kiala­kított program szerint fej­lesztik a korszerű csomagoló­anyagok gyártását. Így majd a külföldivel azonos minő­ségű hazai csomagolóanya­gok is mind nagyobb arány­ban járulhatnak hozzá a hús­ipari export versenyképessé­gének növeléséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom