Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
1982. december 11., szombat A szakszervezet a nyugdíjasokért A Szakszervezetek Megyei Tanácsa társadalmi bizottsága és a társadalombiztosítási igazgatóság ezen az őszön 45 gazdasági egységnél mérte fel a nyugdíjügyi munka hatásosságát. A megadott szempontok alapján vizsgálták a nyugdíjaséletre felkészítést, a munkahelyi nyugdíjelőkészitést és az idős korúakkal, a nyugállományban levőkkel való foglalkozást. Idegenforgalmunk jellemzői az év első tíz hónapjában A szakszervezet vezető testületéi és a gazdasági vezetők a nyugdíjazást megelőző egy—három évvel korábban próbálják dolgozóikat felkészíteni a nyugdíjas életre. A beszélgetések során tájékoztatják őket a nyugdíjazással kapcsolatos munkajogi és társadalombiztosítási szabályokról, a továbbdolgo- zás lehetőségeiről. Az esetek többségében a nyugdíj-előkészítést egy évvel a nyugdíjba vonulás előtt kezdik a vállalatoknál. Az üzemorvos nem minden esetben vesz részt vagy be sem vonják az előkészítő munkába. Több munkahelyen minimális óraszámban vagy egyáltalán nem foglalkoztatnak üzemorvost. A törzsgárdatagok bérezésénél 18 gazdasági egység vette figyelembe a jól dolgozó nyugdíjkorhatárhoz közeledőket. Húsz másik munkáltatónál a törzsgárdasza- bályzat alápján anyagi juttatásban részesítik a hosz- szabb szolgálati idővel rendelkezőket. Orvosi vizsgálatot, az 50,— 55 évesek fokozott szűrését, gondozását húsz gazdasági egységnél rendeznek folyamatosan. A többi munkáltatónál nem választják külön az idős nyugdíjas és az aktív fiatalabb dolgozók egészségügyi vizsgálatát. A legkiterjedtebb egészségügyi gondoskodás a Volán 8. számú vállalatátánál, a Kner Nyomdánál, a konzervgyárnál, a HÖDIKÖT békéssámsoni és a DÉGÁZ orosházi telepénél tapasztalható. A gondozás néhány helyen még megoldásra vár. A munkaviszony megszüntetése, a felmondási és felmentési idő biztosítása mindig a Munka Törvénykönyv, s a kollektív szerződések előírásai szerint történik. A Békéscsabai Állami Gazdaságnál például a nyugdíjba készülőnek a teljes évi szabadságát kiadják akkor is, ha év közben megy el. A legutóbb vállalatnál a szakszervezeti szervek most már több időt fordíthatnak a humánus teendőkre, mert az adminisztratív feladatok főként a munkáltatót terhelik. A nyugdíjasok köszöntésének formái változatosak: egyénenként vagy csoportosan, nyugdíjas találkozókon vagy társadalmi, politikai ünnepeken történik. Mindig jutalom, ajándék vagy emlékplakett átadása kíséri a nyugdíjba vonulók köszöntését. A vizsgált területeken közel 85 ezren dolgoznak, nyugdíjasaik 35 ezren • vannak, közülük majdnem 5 ezer embert valamilyen módon tovább foglalkoztatnak. A szaporodó vállalati nyugdíjasklubok egyre inkább a szervezettebb társadalmi élet színtereivé válnak. A társadalmi és tömegszervezetek számítanak az időskorúak részvételére, segítségére akcióikon, rendezvényeiken. A szakszervezeti bizottságok nem csak az időskorúak évében foglalkoznak a nyugdíjasok szociális és egészség- ügyi helyzetével. A szocialista brigádokkal és a KISZ- es fiatalokkal együtt folyamatosan figyelemmel kísérik sorsukat. Segítenek anyagiakban és természetben, szociális támogatást nyújtanak, elvégzik a ház körüli teendőket, patronálják a szociális otthonokat és az öregek napközijeit. Nyugdíjas csoportok látogatják a rászorulókat például a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Kirándulásokat szerveznek a nyugdíjasoknak, üdül- tetik őket (a már említett cserépiparnál, ezenkívül a megyei tanácsnál és a csatorna- és vízműnél). Üzemorvosi rendelés, kedvezményes étkeztetés, szakipari szolgáltatások könnyítik a nyugdíjasok életét. Az üzemek patronáló tevékenységükkel a házi szociális gondozói hálózat munkájába is bekapcsolódtak. A Kner Nyomda szakszervezeti bizottsága és KISZ-szervezete segít az öregeknek a nagyobb házimunkák elvégzésénél, bevásárlásnál, a MÁV szocialista brigádjai patronálják az idős vagy rokkant embereket, a FORSZ munkásai még a tüzelőbeszerzésben és -hazaszállításban is segítenek nyugdíjasaiknak. Magas színvonalú a nyugdíjügyi munka a megye ipari szövetkezeteiben, sok a fejlődés e területen a mezőgazdasági szövetkezetekben is. A nyugdíjas bizottságok törekednek arra, hogy az idősek ne szakadjanak el szövetkezetüktől, s természetbeni támogatást is kapnak. Dolgozik a tsz-szövetségben nyugdíjas tanácsadó testület is, amely összefogja a nyugdíjas vezetőket és szakembereket. A tsz-ek a főállású házi szociális gondozónők alkalmazásánál is elöl járnak jó példával. A társadalmi bizottság nyugdíj ügyi vizsgáTatának célja az volt, hogy a szak- szervezeti bizottságok munkájáról képet kapjanak. Kiderült, hogy a bizottságok döntő többsége napra készen ismeri nyugdíjasai helyzetét, gondjait. A vizsgált gazdasági egységeknél a jó nyugdíjügyi munka alapjai adottak, a jövő programját a szakszervezeti bizottságok további feladatait az SZMT titkársága határozza meg. Bede Zsóka Az Országos Idegenforgalmi Hivatal most közreadott tájékoztatójából kitűnik: az év első tíz hónapjában nemzetközi idegenforgalmunk minőségi jellemzői számottevően kedvezőbbek voltak a tavalyinál, a bevételek és kiadások egyenlege pozitív: 96 millió transzferábilis rubel, illetve 148 millió dollár aktívum keletkezett, ez utóbbi csaknem másfélszerese az előző évinek. Az idegenforgalomból összesen 12,5 milliárd forint deviza- bevétel keletkezett, 9 százalékkal több, mint az elmúlt esztendőben. A rubel elszámolású országokból mérséklődött az érdeklődés Magyarország iránt. A látogatók és a turisták száma — 4 millió 600 ezer volt — az eltelt tíz hónap alatt alig haladta meg a tavalyi felét. A csökkenés általános, árh mértéke országonként különbözik. A legkisebb visszaesés a Szovjetuniónál tapasztalható, a nálunk járt turisták száma megközelíti a tavalyit. Az átutazó-turizmus esett visz- sza a legkevéshé, például a Csehszlovákiából érkezőké mindössze 6 százalékkal. Jelentősen, csaknem egy tizedével nőtt a turisták átlagos tartózkodási ideje. A turisták számának csökkenésével egyidejűleg a kereskedelmi szálláshelyek forgalma a tavalyihoz közel álló, ami azt jelenti, hogy egy-egy turista átlagosan hosszabb ideig tartózkodott hazánkban, mint az elmúlt évben. A forgalom csökkenése ellenére valamelyest emelkedett a szervezett .keretek között érkezők száma, háromszorosára nőtt a szervezetségi arány. Az eredmények között lehet számon tartani azt is, hogy az egy utazóra jutó bevételek lényegesen jobbak, mint tavaly ilyenkor voltak. A tőkés országokból származó idegenforgalom növekedése továbbra is gyors ütemű. Az első tíz hónapban 1 millió 375 ezer vendég érkezett a tőkés országokból, 12 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A turisták számát meghaladóan emelkedett az országban eltöltött idő, összesen több mint 10 millió éjszakát töltöttek a tőkés országokból érkező turisták Magyarországon, s ennek felét a kereskedelmi szálláshelyeken. Mindezek eredményeképp az egy érkezőre számított forintbevétel egy- harmadával magasabb a tavalyinál, a bevételek összege meghaladja a 7,5 milliárd forintot. Zsadányi közjáték vtór 'rV- , * " ‘ ■ ** y • ■ *. I 1,,- r .' EkSÉk Csak egy keskeny csatorna kellene ... Gágogó libák tollászkodnak az úton. Öngyilkosjelöltek. Bután toporognak az autó előtt. A kürtszóra megriadnak, és fejvesztve menekülnek. Mindegy hová. * * * A község csendes. Már-már bántó a nyugalom. Zsadány távoli vidék. Tatai Zoltán, a politikai főiskola docense írja: „Kiváltképp fontos a településfejlesztés népesség- megtartó szerepe az ország peremterületein.” Nézelődünk a Petőfi utcában. Jószerével csak az egyik oldalon vannak házak, a féloldalas járda mellett, a sáros úton traktor- és állatnyomok. Csomagokkal a kezében középkorú asszony közelít. „Látnák, mi van itt eső után, télen! Járhatatlan az utca. A bajt tetézi, hogy a szarvasmarhákat erre hajtják ki a legelőre.” Székely Lajos bácsi kalapot nyom a fejébe, gumicsizmát húz. Közben beszél: „Egyedül élek, ’63 óta özvegy vagyok. A fiam és a lányom elfutott innen. Nézze ezt a kertet! A víz kipusztít mindent. Fát, növényeket. Volt itt egy levezető csatorna, de az akkori Dózsa Tsz beszántotta. Három éve belvizesnek nyilvánították az utcát, de mit érünk vele?! Még adókedvezményt sem ad a tanács. Folyton csak az anyagiakat emlegetik. Pedig mi hozzájárulnánk pénzzel, munkával.” Békés az ország egyetlen megyéje, ahol a felszabadulás óta állandóan csökken a népesség. Ugyanakkor 20 százaléknál is magasabb a 60 év fölöttiek aránya. Jön Marton József, a szomszéd, és indulatosan magyaráz: „Kubikolunk mi öregemberek eleget, mégsem bírunk a vízzel. A téesz is mindig akkor jön, amikor esik az eső. Sorra süllyedtek el a traktorok. Körülbelül 300— 400 méter hosszú, keskeny csatorna kellene! A közös is jól járna, hiszen a 20 hold föld parlagon hever. Bevetették ugyan kukoricával, de a víz elvitte. Most már a házak is veszélyben vannak.” * * * Dr. Biró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tavaly így nyilatkozott: .,A községek fejlesztésére a korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk. Részben a központi eszközök növekvő felhasználására, részben a lakosság erőforrásainak bevonásával.” Üjra az utcán vagyunk. Körülvesznek az emberek. Mind idősek, csak az arra kerekező újságoslány fiatal. Az idegén áll és hallgatja a keserveket: „Csak hitegetnek bennünket! Hoztak követ, de máshová rakták le. Elbontották a régi iskolát, a töltésnek szánt anyagot nem mi kaptuk. Aki féldecit adott a munkásoknak, jól járt.” Zúgolódnak, szidják a tanácsot, a TITÁSZ-t a közvilágítás miatt. Benedek Bálint- né, a töpörödött öregasszony is ott áll, szatyorral a karján: „Látja, ides, a kút fogantyúját is leszerelték itt a Petőfi és a Lengyel Ferenc utca sarkán. Beteges vagyok, a 80 évemmel nem bírok már annyit gyalogolni. Most a szomszédból hordom a vizet.” A többiek még tfiozzá- teszik: „Pedig 3 ezer forin-. tot fizettünk annak idején. Legalább 8-9 család van az utcában, aki képtelen bevezettetni a vizet, hiszen nagy részük elesett, idős ember.” A következő években nemzeti jövedelmünk mérsékeltebben nő, így a települések korszerűsítését szolgáló források is szűkülnek. Ilyen körülmények között még fontosabb ^ rendelkezésre álló pénz igazságos elosztása. Különösen indokolt, hogy a fel- használásban közvetlenül érdekelteket bevonják a döntésekbe. Így van-e mindenütt? Kérdem, tud-e mindezekről a tanácstag, elmennek-e a fogadóórára, hiszen megválasztották, bíznj kell benne. Legyintenek. Egyikük kereken kimondja: „Ugyan, ne vicceljen már! Ott ül a tanácsházán, a munkahelyén. Majd ujjat húz értünk a főnökével ...” * * * Míg ballagok a téeszköz- pont felé, töprengek. Mi az igazi baj? Szerintem a perspektíva, ami túlmutat az aprónak látszó napi gondokon. Ma még egyeseket a közvetlen gazdasági érdek, olykor a konokság tart meg a szülőföldjén. De meddig? Véget ér a dac, s újabb néphullámok indulnak el a városokba. A költözködés sokaknak kényszer, belső válság, erkölcsi lazulás. Beláthatatlan következmények. Matuska Sándor, a helyi Lengyel-Magyar Barátság Termelőszövetkezet jelenlegi elnöke. Ecsegfalváról jött, alig egy éve. Talán nem is tudja, hogy merre van a Petőfi utca. Megpróbálja a lehetetlent. Ami nem sikerült 7-8 elődjének, talán neki... Rossz álmaiban előjön a belvíz. „Itt már volt egy sikertelen melioráció. Tervezési, kivitelezési hibák tömkelegé. Ki a" felelős? Fogalmam sincs. Mindenesetre jövőre újra kezdjük. Belekerül .110 millió forintba, amelynek 30—40 százalékát nekünk kell előteremteni. Nem is tudom ^mi lesz, ha bejön az esőzés. Rosszak a műtárgyak, a csatornák máris teli vannak vízzel, nincs hova elvezetni .. . Árkot húzni sem olyan egyszerű. Rengeteg a bürokrácia. Engedély a földhivataltól, és a termőföldet sem lehet pazarolni.” Ez igaz. Viszont azt is érdemes latolgatni, hogy melyik éri meg jobban. Egyetlen csatorna ugyanis termővé tenne jókora közös földet és 10—12 másfél holdas portát. De hát isten malmai lassan őrölnek ... Balogh Sán- dorné, a Petőfi utca tanácstagja is zavarban van. Nem tudja megmondani, hogy milyen számú körzetben képviseli választói érdekeit, immár 20. esztendeje. A panaszokat felírta, és odaadta az illetékeseknek, választ még nem kapott. Egyébként közömbösek az emberek. Egy éve tartott beszámolót, mindössze hárman jöttek el. * * * Enyedi György közgazdászföldrajzkutató: „A település- fejlesztésre szánt központi elosztású összegek több mint 80 százalékát a 100 városi település emészti fel. A maradék 20 százalékon osztozik a 3200 falu.” Bittó József tanácselnök nyugalmat erőltet az arcára: „Ámikor 1958-ban idejötterp, híre sem volt a belvíznek. Tíz éve küszködünk vele. A tanácsnak nincs erre pénze. A melioráció egyik üteme >em érinti ezt a belterületet. Szerintem már a tervezésnél figyelembe kellett volna venni a Petőfi utcát, de legalább öt ilyen vizes része van a községnek. Mi nem mehetünk a téesz földjére, a saját portánkon kellene árkot húzni, amit aztán be lehetne szántani és újból megnyitni. Ez az egyetlen járható út.” A Petőfi utca meg járhatatlan, kapok a szón. Bittó József kesernyésen mosolyog: „Nagy vita volt a tanácsülésen, legalább ötször beszélgettem az utcabeliekkel. Higgye el,, a Lengyel Ferenc és a Hámán Kató utca még kritikusabb. Nekünk rangsorolni kell. ötévenként kapunk 780 ezer forintot erre a célra. A járási hivatallal közösen álkerült elintézni, hogy felújítsák a Vörös Hadsereg utat. öt rázó épüljön a községben. Megcsináltattuk a Petőfi utca felújításának a tervét: egymillió 640 ezer forintba kerülne. Ezzel nem bírunk. Esetleg a következő ötéves tervben. Igaz, gyűjtöttek valamicske pénzt, de a Vörös Hadsereg utcaiak többet adtak. A három zetor törmeléket valóban máshová vitték néhány féldeciért. Mire észbe kaptunk, késő volt.” Aztán anekdotázva mesél: „Egyszer megkeres az útépítők főnöke. Te Józsi, kimaradt egy kis anyag. Tudtam, hogy mire megy a játék. Bitumenes pályát, rázót, 250 méter utat építettünk az állatorvos utcájában. Utána birkavacsorával ünnepeltünk. Most nagy fába vágtuk a fejszét. Egészségügyi központot szeretnénk építeni.” Végül a közkifolyókról érdeklődöm. A tanácselnök nem rest a válasszal: „Nézze, valamit tennünk kell. Évente 230 ezer forint a községfejlesztési alapunk, ebből 170 ezret elvisz a közkifolyók vízdíja. A házi bekötések aránya mintegy 68 százalék. Két évvel ezelőtt 8 kút megszüntetését terveztük, eddig négy lett belőle. A többiek tiltakoztak, a Petőfi utcaiak nem. A 2700 forint hozzájárulásért azt ígértük, hogy 300 méterenként lesz egy közkifolyó. Ezt tartjuk is. Megnézem, ha jogos a panasz, visz- szaszereljük a nyomókat.” * * * Tehát, aki tiltakozik, annak nyert ügye van. Aki nem ... Erélytelenség, néha tehetetlenség, de leleményesség is vegyül a képbe. Nem bántom én a vezetőket, van bajuk elég. Gyenge a téesz. nincs, aki segítsen a községen. A tanácselnök két fia is elhagyta a közöst. Éjjelnappal dolgoztak a traktoron, 3500 forintért. Elnéptelenedésről nincs szó, csak elöregedésről, de ez már figyelmeztető. Ezért elengedhetetlen, hogy a helyi tanácsok is rendelkezzenek a legfontosabb ellátáshoz szükséges saját pénzforrással. Mert csak így lehet érvényesíteni az önkormányzati, a népképviseleti jelleget. Ez viszont nem csupán a zsadányiakon múlik. Seres Sándor A kút fogantyúját leszerelték Fotó: Veress Erzsi
