Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

1982. december 31., péntek Jóslatok mérlegen Az új cv küszöbén szokásos jövendölés kockázatos vál­lalkozás, mert az esztendő végén szembesíteni lehet a jóslatokat a valósággal, számon lehet kérni a jósokon a jelzett események elmaradását, és fejükre lehet olvasni az előre nem látott történéseket. Madame Soleil-nek és Mohamed Hasszánéin Hejkálnak nem lehet oka a szé­gyenkezésre. A leghíresebb francia asztrológus és a leg­tekintélyesebb egyiptomi újságíró jövőbe látó képessége kiállta a próbát: bravúros biztonsággal vetítették elénk a mindig bonyolult, kiszámíthatatlan és áttekinthetet­len Közel-Kelet várható fejleményeit. Az egészben az a legmeglepőbb, hogy a csillagokban olvasó jósnő és a helyzetclemző politikus lényegében azonos következteté­sekre jutott. „A következő, 1982. év kulcsesztendő lesz Libanon számára — vélekedett madame Soleil. — Ügy tűnik, nagyarányú beavatkozásra kerül sor a palesztin problé­ma rendezésével^ kapcsolatban. A fenyegetés egy szom­szédos országból jön .. A „szomszédos ország1', Izrael hadserege júniusban lerohanta Dél-Libanont, bekerítette és blokád alá helyez­te NyugaüBejrútot. Az eredmény: a palesztin nép egye­düli törvényes képviselőjének tekintett Palesztinái Fel- szabaditási Szervezet elveszítette libanoni bázisait, bej­rúti központját, a libanoni fővárosból kivont palesztin szabadságharcosok nyolc arab országban szóródtak szét. A megjövendölt izraeli „beavatkozás” igazi célja a pa­lesztin ellenállás felmorzsolása, a palesztin kérdés „vég­ső megoldása” volt. Hejkál azzal kezdte jóslatát, hogy Izrael — minden huzavona és akadékoskodás ellenére — ki fogja vonni csapatait a megszállt Sínai-félszigetről április 25-én, de később súlyos árat követel majd az egyiptomi terület ki­ürítéséért. „Semmi kétség az iránt, hogy mi lesz a ki­ürítés ára — mondta Hejkál. — Egy nagyarányú táma­dás Libanonban a Palesztinái Felszabadítást Szervezet ellen”. Ami a libanoni rendezést illeti, Madame Soleil úgy látta, hogy „három veszélyes év — 1982, 1983 és 1984 — áll az ország előtt. Libanon újjászületése csak 1984-ben várható. Ugyanez érvényes a Közel-Keletre is. A ve­szély egészen 1984-ig fennáll. Csak 1984 után változnak meg a dolgok”. Hejkál: „Libanon a közel-keleti probléma része, nem látok libanoni megoldást egy átfogó közel-keleti rendezé­sen kívül”. Bejrút azonban — madame Soleil szerint — >,más tész­ta”. „Bejrút nemzetközi békefenntartó erők részvételé­vel afféle semleges zónává, intenzív tevékenység közép­pontjává válik”. Valami hasonlónak lehetünk tanúi je­lenleg az újraegyesített Bejrútban, melynek utcáin ame­rikai, francia és olasz járőrök cirkálnak, és ahol szava, hatalma ván az ország többi részében „illetéktelen” li­banoni kormánynak. Ami a következő évet illeti, á véres, drámai fordula­tokat hozó 1982 nem könnyítette meg a hivatásos jövő­be látók, a csillagjósok és a politikusok dolgát. Böcz Sándor Komszomol-védnökség Penzai fiatalok helytállása a hadiflotta fejlesztésében A kommunista ifjúsági szövetség 1922 októberében tar­tott V. összoroszországi kongresszusán elhatározta, hogy a Komszomol védnökséget vállal a Vörös Flotta felett. Attól az időponttól kezdve a fiatal szocialista állam va­lamennyi komszomolistája számára fontos feladat lett, a haditengerészet fejlesztése. A fiatalok, akik e fegyver­nem alapvető utánpótlását biztosították, aktívan bekap­csolódtak a hadihajók javításával, illetve építésével kapcsolatos munkálatokba, s minden igyekezetükkel azon voltak, hogy mihamarabb vízre bocsáthassák őket. NÉPÚJSÁG Ku-Klux-Klan flmi a fehér csuklya mögött van A Ku-Klux-Klan provokatív felvonulása New Orleansban (Fotó: UPI — MTI — KS) Már 1922-ben és 1923-ban a Balti-tengernél helyreállí­tották a Petropavlovszk sor- hajót. az Aurora cirkálót;to­vábbá az Okean iskolahajót, amelyet azután a Komszo- molee névre kereszteltek át. A fekete-tengeri flotta ütő­képességét pedig a Komin­tern cirkálóval, a Nyeza- mozsnyik és a Petrovszkij torpedórombolókkal, vala­mint újabb tengeralajárókkal erősítették meg. A csendes­óceáni flotta szintén kiegé­szült modern hadihajókkal. Az ifjúsági szövetség haté­konyan közreműködött a fia­talok katonai szolgálatra való felkészítésében is. . A Komszomol penzai szer­vezete 1924 októberében to­vább szorgalmazta a Vörös Flottával fenntartott kapcso­latának elmélyítését. A. Ko- szirjev titkár, a szakszerve­zetek megyei tanácsával együtt levelet írt valamennyi érdekelt szervnek, s ebben arra kérte őket, hogy nyújt­sanak segítséget a haditen­gerészetnek. Közben — véd­nökségvállalás céljából — a megyei testület mellett egy külön bizottságot is szervez­tek. A vállalatoknál és a kato­nai előképző központokban olyan szakköröket és klubo­kat hoztak létre, amelyek­ben a hallgatók elsajátítot­ták a haditengerészeti isme­reteket. A Komszomol kö- zép-volgai kerületi bizottsá­gának 1931. június 8-án ren­dezett tanácskozásán a be­számolóban egyebek között szó volt arról, hogy a penzai szervezetben a honvédelmi oktatás formái és módszerei jobbak, mint más helyeken, s ezért is itt alapították meg a tengerészeti kiképzőbázist. A komszomolisták rendsze­resen szerveztek kommunis­ta szombatokat, vasárnapo­kat, és keresetüket hadiha­jók gyártására ajánlották fel. A 30-as évek végén döntöt­tek arról, hogy az ily módon befizetett összegeket tenger­alattjárók előállítására, for­dítják. Leningrádban 1931 derekán ünnepélyes keretek között adták át a balti mat­rózoknak a Pionyer nevű torpedónaszádot, amely az iskolások pénzén épült meg. Orosz tél Máris legalább egy hóna­pot elvettek tőlünk — zsör­tölődnek december közepe óta a moszkvai gyerekek. Amitől megfosztva érzik magukat, az nem más, mint az igazi kemény tél, nagy hóval, legalább mínusz tíz fok hőmérséklettel. Egyszó­val, mindaz, ami az „orosz tél” gyűjtőfogalmába tarto­zik, s aminek puszta említé­se is vacogást és szánakozást vált ki az enyhébb éghajlat­hoz szokott polgárból. „Rendes” években — az idei, amikor még december közepén is pluszokat mér­tek, igazán rendhagyónak számít — már november elején el lehet kezdeni „hiz­lalni” a jeget. Szinte minden moszkvai általános iskolás valóságos szakértője ennek, pontosan tudják, hány fokot kell jeleznie a meteorológiai intézetnek éjszakára ahhoz, hogy a felettébb munkaigé­nyes műveletet érdemes le­gyen elkezdeni. Remek esti mulatság a jégpályának ki­jelölt rész mindennapos új- ralocsolása, a másnapi ellen­őrzés, és nincs annál vidá­mabb pillanat, mint amikor a pályát „késznek” nyilvá­nítják. (A jékcsinálás szer­tartásához hozzátartozik, hogy türelmesen ki kell vár­ni a megfelelő pillanatot, különben hetek munkája vész kárba.) A lakótelepeken két-há- rom házra jut egy pálya, minden iskola udvarán le­het korcsolyázni, akik pedig benn laknak a város köz­pontjában, azok a parkok hasonlóan készült pályáira járnak. A pálya karbantar­tása ugyancsak a. gyerekek dolga, vita legföljebb azon van, hogy a hokizó fiúk a Szelídebben köröző lányokat igyekeznek kiszorítani. Ezek csak szezon eleji zökkenők, hamar kialakul, melyik a hokipálya és hol a lányok helye. A hoki nemzeti sport, egé­szen pöttömnyi kisfiúk is ügyesen kergetik a koron­got. A jégsportok vezetői A Vörös Zászlóval kitünte­tett balti flotta 1934-ben még kiegészült a Komszomolec tengeralattjáróval. Ennek el­készítéséhez maguk a kom­szomolisták (beleértve a pen- zaiakat is) hatalmas anyagi támogatást nyújtottak. E pénzbeli felajánlásokon kívül a megyei ifjúsági szer­vezet 1940 elején — a hadi­tengerészeti objektumok lé­tesítése céljából — mintegy 15 ezer fiút és lányt küldött az építkezésekre. A flottafejlesztéssel egy időben folytatódott a tiszti és a sorállomány kádereinek felkészítése is. A Komszo- mol-szervezetek a haditenge­részeti tanintézetekbe és a flottához irányították át az ifjúság színe-javát. Közülük sok Penza megyei fiatalból kiváló parancsnokot képez­tek. A ’30-as években a Kom. szomol-megbízásoknak eleget téve vonult be a flottához egy 16 éves penzai fiú, Kosz- tya Bagyigin is. aki később tengerészkapitány, híres sark­kutató, majd remek író lett. s megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést is. A Komszomol és a hadi- tengerészet fegyverbarátsága a Nagy Honvédő Háború éveiben még inkább megszi­lárdult és kiteljesedett. A honvédelemhez szükséges anyagi eszközök előteremtése végett széles körű tömegmoz­galom bontakozott ki az if­júság körében. A befolyt ösz- szegből mintegy 150 hadiha­jó épült meg. A Penza megyei fiatalok derekasan helytálltak ezek­ben az akciókban. A Kom- szomol-szervezetek által fi­nanszírozott tengeralattjárók építése, s egyéb harcászati eszközök előállítása céljára 1943 januárjától 1943 máju­sáig mintegy 2 millió rubelt fizettek be az állami bank számláira. Ebből a pénzből készülhettek el a Penzensz- kij Komszomolec és a Pen- zenszkij Pionyer nevű torpe­dónaszádok is. számára nem okoz túl nagy gondot, honnan vegyék az utánpótlást — elég nyitott szemmel sétálgatni az udva­rokon.' A felszerelés nem drága, s ugyanez a helyzet a sí­léccel és a bakanccsal is. Igaz, a síelés kőtelező tan­tárgy: a tanév második har­madában, a téli szünet után, januártól három hónapon keresztül testnevelésórákon a gyerekek a sífutás rejtelmei­vel ismerkednék. Rendelet írja elő, hogy mínusz 15 fok alatt elma­radnak a síórák. A Moszkva uszoda nyitott medencéjé­ben azonban ilyenkor is megtartják az úszóleckéket, és a korcsolyapályák is min-, dig benépesülnek. A hideg nem árt — mondják a szü­lők, legfeljebb jobban fel kell öltözni. Mínusz húsz fok alatt a légtöbb háztartásban előkerül a „válenki”, ez a kalucsnival kombinált posz­tócsizma, aminél melegeb­bet és vízhatlanabbat a mai napig se találtak ki, csak éppen a divat „kiütötte”. A tél kellemetlenségeit a moszkvaiak igyekeznek mi­nimálisra korlátozni. Az au­tótulajdonosok többsége egy­szerűen leállítja a kocsiját, különösen akik metróállomás közelében laknak. Aki ezt nem teszi, vállalja a csúsz­kálást, az elakadást a hó­ban, a koccanásokat és a reggeli „indul, nem indul? — társasjátékot". A lakások, üzletek, közle­kedési eszközök jól fűtöttek, néha túlságosan is. A csalá­di költségvetéseken nem ér­ződik, ha a kinti hideg mi­att jobban kell fűteni, a vil­lannyal és a gázzal együtt elenyésző tételek ezek (pa­naszolják is a szakemberek, hogy a közüzemi díjszabás nem ösztönöz takarékosság­ra). És az is igaz: a kirívó­an hideg tél se sokkal gya­koribb, mint ez az idei eny­heség. Hogy az a néhány hó­napon át tartó mínusz 10—15 fok olyan szörnyű lenne? A legtöbb moszkvai — és nem­csak a gyerekek — ilyesmit egyáltalán nem érez. . Szászi Júlia „Ezen a napon — jelentet­te ki nagy örömmel A. Dol­gova, a penzai városi Kom­szomol titkára a tengeré­szekkel közösen rendezett ta­lálkozón — azzal a céllal ad­juk át nektek ezeket a ha­jókat, hogy még elszántab- ban harcoljatok az ellenség­gel szemben.” S ezután köl­csönös ajándékozás követke­zett. A helytörténeti múze­umban őrzik azt a képet is. amely az egyik, penzai véd­nökséggel készült hajót áb­rázolja bevetés előtt. Egyéb­ként mindkét naszád 5-5 el­lenséges szállítóhajót semmi­sített meg a háború éveiben. Büszkék vagyunk G. V. Tyernovszkij penzai komszo- molistára, a Szovjetunió hő­sére, aki az elsők között ja­vasolta, hogy a kis naszádo­kat szereljék fel reaktív fegy­verekkel. Miután kidolgozta ezek alkalmazásának techni­kai feltételeit, személyesen is kipróbálta az új fegyvert a Novorosszijszk melletti har­cokban. Ő vezette azokat a deszantegységeket is, ame­lyek sikeresen vettek részt a japán alakulatok szétverésé­ben a Távol-Keleten. Érde­mei elismeréséül számos ki­tüntetést kapott. Ma, éppúgy, mint 60 év­vel ezelőtt, a köztársaságok, megyék és kikötők munkás- kollektíváit szoros baráti szá­lak fűzik a haditengerészeti flotta egységeihez. Több mint 50 hajó (sőt még a leningrá- di tanintézet is, amelyben tengeralattjárók személyzetét képezik ki) a különböző Komszomol-szervezetek ne­vét viseli. Közéjük tartozik a lenini Komszomolról elne­vezett atom-tengeralattjáró, a Komszomolec Tatári i raké­tanaszád, valamint számos egvéb cirkáló és csapatszál­lító hajó. A kiváló harcké­szültséggel, alapos szakmai ismeretekkel rendelkező ten­gerészek között sok penzai komszomolista található ma is. (Penzenszkaja Pravda) Fordította: Bukovinszky István Ismét hírt adott magáról a hírhedt amerikai fajüldö­ző szervezet, a Ku-Klux- Klan. Tagjai tüntetést szer­veztek a közelmúltban Wa­shingtonban, tiltakozásul a bevándorlási törvényterve­zet ellen, amely az Egyesült Államokba öt évnél régeb­ben bevándoroltak helyzetét rendezné. A Klan „demonst­rációja” azonban nem úgy sikerült, ahogy elképzelték. A kétszáz fősre tervezett megmozduláson a Fehér Házzal szemközti téren mindössze 40—50-en vettek részt, s azok is hamar elisz- koltak, látva az ellentünte­tők tömegét. Visszaszorult volna az USA-ban a Ku- Klux-Klan? Immár nem kell rettegniük az amerikai ki­sebbségeknek, főleg a feke­téknek a lincselésektől, gyil­kosságoktól, bombamerény­ietektől? A Klan történetét, véres tetteit ismerő józan ameri­kai polgárok valószínűleg megmosolyognák ezeket a kérdéseket, hiszen éppen az elmúlt néhány esztendőben lehettek maguk is tanúi a szervezet „újjászületésének”. Sokan meggyőződéssel vall­ják, hogy mindig megélén­kül a Klan tevékenysége, ha rossz a gazdasági helyzet, ha sok a munkanélküli. Márpe­dig az USA jelenleg csak az 1929—1933-ashoz hasonlítha­tó nagy gazdasági válsággal birkózik, a munkanélküliek száma az ősszel már meg­haladta a 11 milliót. A wa­shingtoni „Klan-tüntetés” így akár barométer is lehet­ne, amely jelzi: a Ku-Klux- Klan további térnyerésével kell számolni az USA-ban. Becslések szerint a fajüldö­ző szervezetnek ma mintegy negyedmillió tagja van, s közülük- legalább 10—15 ezerre tehető a mindenre el­szánt „fehér csuklyások” szá­ma. A Klan napjainkban is különösen a déli államok­ban — Alabamában, Missi- sippiben, Tenesseeben és Georgiában — erős, de mind több hívet számlál északon is. Utolsó legkegyetlenebb tettüket három éve épp az észak-karolinai Greensboró- ban követték el, ahol a Ku- Klux-Klan ellen békésen együtt tüntető fehérekre és feketékre lőttek: négy halott és kilenc súlyosan sebesült maradt az utcán. A Klan újabban már nem­csak a feketéket üldözi, ha­nem a Puerto-Rico-iakat, a mexikói bevándorlókat és más kisebbségeket is. Rá­adásul „titkos hadsereget” hoztak létre, úgymond a Klan gyűléseinek biztosítására, a provokációk megakadályo­zására, „sárkányoknak” hí­vott vezetőik megvédelme- zésére. Valójában, mint a rohamosztagok néhány „köz­katonája” könnyelműen el­locsogta: „A feketék elleni harcra készítenek fel ben­nünket egy elkövetkezendő faji háborúban.” Aligha le­hetne jobban megvilágítani azt a veszélyt, amit a Ku- Klux-Klan jelent az egysze­rű amerikai polgárok szá­mára, mint ahogy az alaba- mai szövetségi nyomozóiro­da egyik felügyelője tette e „titkos hadsereg” kapcsán: „Riasztó a kép. Ez a terro­rizmusnak egy olyan meg­jelenési formája, melyre nem vagyunk felkészülve. Ez a csoport jóval kiszámíthatat­lanabb, és ezért veszélyesebb mindegyiknél.” A Klan nyíltan készül a faji háborúra. A régi jelké­pek, a fehér csuklya és az égő kereszt mögött napról napra félelmetesebb erő bú­jik meg — immár több mint száz esztendeje legálisan az Egyesült Államokban. K. M. VlV-j Külföldi karikatúra — szöveg nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom