Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-30 / 305. szám

1982. december 30., csütörtök Képzőművészeti levél Hz iskolagalériák jovojerol Hallani a -problémát — növekszik a művek száma, ne­héz az elhelyezésük, sok arra méltóbb alkotás raktárak­ban, műtermek magányában várja a pillanatot, hogy találkozhasson közönségével. Valós nehézséggel állunk szemben, hiszen éppen művészeti életünk és művelődés- politikánk eredményeként vált olyan tempójúvá a fejlő­dés, hogy a Művészeti Alap négyezer bejegyzett képző- és iparművésze nehezen jut kiállítási lehetőségekhez. Márpedig az évekig tartó várakozás a legtöbb esetben árt a festői, szobrászt kibontakozásnak. Tény azonban az is, hogy a nehézségek leküzdése szüli a megoldást célzó lelemények egész sorát. Így például a ma már megszokott jelenség, hogy Vácott, Kerepestar- csán, Salgótarjánban kórházakban és Érden, Hatvanban vasúti állomásokon, Százhalombattán, Visegrádon vendég­lőkben, Sajóbábonyban, Csepelen, Martfűn üzemekben, Kölesden és Hódmezővásárhely környékén központokban rendeznek időnként jól megszervezett kiállításokat. S nyilván másutt is. Mindez növeli a közönség létszámát, hidat épít mű és az ember között. Van más nagy lehető­ség is: az iskolagalériák. Az utóbbi időben az egész or­szágban megalapozottan terjed ez a módszer, s hozzájá­rul az ízlésfejlesztéshez, az esztétikai neveléshez, s ami nem utolsósorban lényeges-• ifjú művészetbarátokat nevel. Mindez szerencsére nem csupán ötlet, nem elmélet, hanem sík helyen élő gyakorlat. így például a debreceni Tóth Árpád, a kiskunhalasi Szilády Áron és a ráckevei Ady Endre Gimnáziumban rendeznek rendszeresen tár­latokat, utóbbiban adományozott műtárgyakból állandó gyűjtemény is létesült. A tokaji gimnáziumban Bakallár József mozaikja, a kecskeméti szakmunkásképző intézet­ben Óvári László nagyméretű murális munkája fogadja a tanulókat, köszönti őket a képzőművészet, s jó közérzet­re serkent. Ilyen szempontból kiemelkedő a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem épülete, ahol Domanovszky Endre, Fajó János, Pátzay Pál, Fóth Ernő, Borics Pál szobrai, mozaikjai teremtenek magas színvonalon szervezett kör­nyezetet. Ehhez társul hamarosan Amerigo Tot bronzfala. Kölesd arról nevezetes, hogy ott minden iskolás egy képzőművészeti kísérletezés alanya Baranyai László nép­művelő jóvoltából, aki kiállításokat szervez, gyűjteményt létesített a község művelődési házában, és igeji nagy dia­anyaggal segíti elő a kulturálódást gyerekek, felnőttek között egyaránt. Legutóbb Dunakeszi vállalt kiemelkedő szerepet azzal, hogy Kollár Albin általános iskolai igazgató intézményé­ben rendszeresen fogadja a képző- és iparművészek ki­állításait. Zenei és irodalmi műsort is szerkeszt a meg­nyitókon, s mindez visszahat az egész tanulóifjúságra. Igazolja ezt a képzőművészeti szakkör nagyobb haté­konysága, s azok a meszelt falak, amelyek e program hatására az elmúlt évek során benépesültek színes gyer­mekrajzokkal. Immár három éve dolgozik Csepelen is az iskolagalé­ria, Molnár József tanár irányításával. Itt ismét újdonsá­got tapasztalhatunk. Egyrészt következetességet; rendsze­res folyamattal mutatják be, a csepeli gyerekeknek, és egyre inkább a szülőknek, azaz a felnőtt lakosságnak a magyar képzőművészeti műhelyek muzeális értékeit. Így a legutóbbi esztendőkben láthatták a szolnoki, vásár­helyi, fővárosi festők, különböző stílusok reprezentánsai­nak művészetét, idősebb mesterek és fiatal képzőművé­szek alkotásait. -A hatás egyre áthatóbb, ami abból is adódik, hogy ismert művészettörténészek nyitják meg a tárlatokat, ők írják a katalógusok bevezető szövegeit. Az iskolagalériák fényesebb jövő előtt állnak, pedig a jelen is biztató. A fejlődés útja, menete abban jelölhető meg, hogy egyre több tanintézetben váljon honossá ez a mozgalom. S ami szintén járható„ követendő irány: jus­son a mai magyar képzőművészet terméséből egy-egy mű minden iskolába vásárlás és adományozás révén. Ez az a sarkpont, mely növeli, növelheti a művészetbarátok táborát és megszünteti azt a terméketlen állapotot, hogy a képek, szobrok raktárakban rostokoljanak. Losonci Miklós Siker volt A színészt is próbára tevő Próbakőben: Pelsőczy László Aztán jót írjon ám Pelső­czy Lászlóról — hangzik a kedves fenyegetés. A Békés­csabai Konzervgyár klub­termében hosszan zúg a taps, amely a színészi produkciót köszönti. Békés József Pró­bakő című monodrámáját adta elő Pelsőczy László, aki otthonosan mozog a gyárban, hiszen korábban is járt már itt, akkor is sikere volt. Ezért a figyelmeztetés, ami­nek nehéz lenne ellenállni. De a beszélgetést nem köny- nyű megszervezni. — Rohanok vissza a szín­házba — mondja Pelsőczy László. — Fotósok jöttek a kedvemért, a Film, Színház, Muzsika munkatársai. Ta­lán a címlapra kerül az áb- rázatom. A héten minden­nap próbálunk, utána elő­adás, néha kettő is. Nézzük csak a naptárt, mikor lenne egy kis szabad idő. Bekarikázunk egy időpon­tot, amely mindkettőnknek megfelel. És napok múlva ott folytatjuk a beszélgetést, ahol félbeszakadt. — Sikerült a fotózás? — Remélem. Ám hogy mi­kor jelenik meg, ki tudja. Jólesik az érdeklődés, nagy­szerű dolog, ha foglalkoznak az emberrel. A Próbakő be­mutatójára eljött a színházi szakma. Moccanni sem le­hetett a klubban. Tudom, a várakozás nagyrészt a darab írójának. Békés Józsefnek és a rendezőnek, Miszlay Istvánnak szólt. Ők ismert, elismert művészek. Ilyenkor az is öröm, ha részese lehe­tek a sikernek. — Legutóbbi találkozásunk idején, a konzervgyárban a kö­zönség is érzékenyen reagált a monodrámában elhangzott gon­dolatokra. — Nagyszerű. Hiszen min­den művészi munka a kö­zönség tiszteletére készül. Ha csak lehet, előadások után beszélgetések kereked­nek a produkción túljutott színész és a hallgatóság kö­zött. Számomra új feltöltő- déseket jelentenek ezek a percek. Olyankor látom, mennyire igénylik az embe­rek a mai témájú darabo­kat. önmagukra, környeze­tükre ismernek, jelezve, hogy a színen elhangzottak benne vannak a levegőben. — Gondolom, a színész szá­mára is próbát, megmérettetést jelent a Próbakő előadása. — Különösen, mert ret­tentően izgulok a pódium­fellépéseken. „Normális” színházi előadáskor csak egészséges lámpalázat érzek, de ha egyedül kell színre lépni, az borzasztó. Szeren­csére a próbákon olyan so­kat gyakoroltam, hogy ahhoz képest kikapcsolódást jelent az előadás feszültsége. Mint a maratoni futó, aki edzése­ken a táv dupláját is telje­síti, kínoztuk egymást a megírt szereppel. Soha nem tudom megköszönni a ren­dező, Miszlay István segítsé­gét, aki rétegről rétegre építve tudatosította bennem a színpadi figura lehetősége- it. Nem mindennapi élmény, hogy csak velem foglalkozik, engem segít, rám figyel a rendező. Már ezért is érde­mes volt Békéscsabára szer­ződnöm. — Es még sok más feladat is akadt az utóbbi időben. — Igen. Valósággal lubic­kolok a já szerepekben. Le­hetek mesejáték főhőse, ope­rettfigura, kipróbálhatom a . drámai és komikusi alkatom. Kell ennél több? Nagyszerű dolog, hogy a Jókai Színház­ban rendszeresen dolgoznak neves vendégrendezők. Gi- ricz Mátyás, Miszlay István és Sik Ferenc világával ta­lálkozni, tőlük tanulni kivé­teles szerencse. — Jól érzi magát? — Pompásan! Azt hiszem, barátságra, szerelemre ter­mett ember vagyok. Imádom az életet, a természetet és a lovakat! Az elmúlt nyáron Katkics Ilona rendezésében egy tv-film főszerepét ját­szottam, s a forgatási idő nagyobbik részét nyeregben töltöttem. Az élvezetek hal­mozása volt ez a nyár. Ka­landfilmben romantikus hőst játszani! Álmaim álma. Szí­nészi pályám újabb szaka­szának kezdetét várom az ilyen feladatoktól. Mint ahogy a Népszínház megnyi­tásakor eljátszott Rómeó is felejthetetlen élményem ma­rad mindörökre. Vagy Jan- csó Miklóssal, Maár Gyulá­val filmezni! És a szinkron- szerepek! Sajnos, ha Békés­csabára szerződik valaki, már csak a földrajzi távol­ság miatt is, ritkábban hív­ják fővárosi produkciókhoz. Kárpótol viszont, hogy itt valahogy családiasabb a légkör. Jobban egymás sze­me előtt vagyunk mindnyá­jan. Tudunk egymás örömé­ről, bánatáról. Talán őszin­tébb is a hang a színházban. És ha valaki barátokra lel, jól érezheti magát minde­nütt. Alkat kérdése. Én bol­dogságra születtem. A. T. Ez is felkészítés az életre Minden évben akár az ál­lami iparban, a szövetkeze­ti szektorban is megrende­zik a Szakma Kiváló Ta­nulója versenyt, amelyben a me'gyei után területi döntőn — általában 5 szakmában — dől el, ki a legjobb. Leg­utóbb nemrég Nyíregyházán találkoztak a szakmunkás­jelöltek, s ha az utóbbi 5 év adatait megnézzük, Békés megye mindig szép sikere­ket ért el a területi döntő­kön. A legeredményesebb az 1978-as esztendő volt, ami­kor 5 első és 1—1 második, harmadik, negyedik helyet szerzett. Ebben az évben vi­szont először fordult elő, hogy első helyezés nélkül zajlott le a területi verseny, de figyelembe véve, hogy 10 megye 2—2 tanulója vetél­kedett, a második, harma­dik, negyedik és ötödik dí­jak elnyerése sem megve­tendő. Ha szövetkezetenként vizs­gáljuk az 5 év megoszlását, a legtöbb dobogós helyet a Békési Építőipari Szövetke­zet kőműves tanulói szerez­ték: kétszer lettek elsők, egyszer másodikok és har­madikok. Nyomukban a Bé­késcsabai Bútoripari Szövet­kezet: két első és egy har­madik hellyel, utánuk ame- zőberényi „fások” jönnek egy második és harmadik, vala­mint a gyomai építők két második hellyel. S bár a női és férfi szabó szakmá­ban, továbbá a cipőfelső­rész-készítésben és az autó­szerelésben is volt az 5 év alatt egyszer első helyezett tanuló, mégis a kőművesek és a bútorasztalosok produ­káltak a legtöbbet. Mindkét szakmában, mind­két szövetkezetnél régi ha­gyománya van a szakmun­kásképzésnek, hosszú évek óta sok jó szakoktató adja át a tapasztalatait, és már feljött egy fiatal oktatógár­da is. Sokat tesznek az is­kolák is az elméleti képzés során, még a viszonylag ki­sebbek is, mint a békési 636. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet. S az elért sikereket magukénak is érzik, nép­szerűsítik a tanulók között, hajtóerőként felhasználva a nevelésben. Hogy a nyerte­sek utáni évfolyamok is pél­daképet lássanak ezekben a tanulókban, s ők is éljenek a lehetőségekkel. Vass Márta HDNGSZÓRÚ Láttuk, hallottuk A rádió művészettel, mű­velődéskritikával foglalko­zó rovata, a Láttuk, hallot­tuk hűséges hallgatója va­gyok. Nem a mankóért, ame­lyet minden adásában kész­ségesen odanyújt. Inkább híranyaga érdekel, amellyel az országban megnyílt leg­jelentősebb kiállításokat, művészeti eseményeket nyo­mon kíséri. A tegnap dél­előtti, Rózsa T. Endre szer­kesztette adás nagyon fontos — és legalább annyira ké­nyes — kérdéseket vállalt fel villáminterjúk, beszélge­tések formájában. Neveze­tesen arra kerestek választ, hogyan kell nézni a kiállí­tásokat illetve, a könnyen érthető alkotások, vagy az elvontabb, nonfiguratív, vagy modern, de gondolkodásra késztető alkotások-e a köz­kedveltebbek, értékesebbek? Az elsőre példaként Nagy Judit gőbelinművész Vigadó galériabeli kiállítására ka­lauzolták el a hallgatókat, ahol az alkotót faggatták a természethű ábrázolás mű­vészi indítékairól. Egy gon­dolata különösen élesen ma­radt meg bennem: — Nincs jogom beleavatkozni a ter­mészetbe — mondotta Nagy Judit. De mi legyen akkor a mo.- dern alkotásokkal? Erre Ke­mény György Dorottya utcai Utolsó vacsora című kiállítá­sán keresték a választ a rá­diósok, maguktól a tárlatlá­togatóktól. A megkérdezet­tek nem értették a látotta­kat, de tetszett nekik, elgon­dolkoztatta, s több napra való töprengésre késztette őket. A Fészek galéria Tér­idézet című kiállításáról pe­dig Szabó István filmrende­zőt faggatták, aki egyben a kiállítás megnyitására is vál­lalkozott. Ez a beszélgetés folytatása volt a modernség kérdését feszegető interjú­sornak. S hogy a riporter ke­rülje az általánosságokat, egy konkrét alkotás alapján beszéltette Szabó Istvánt. Szerencsére. A neves rende­ző meggyőzően. hitelesen sorakoztatta fel érveit, a modern alkotásokkal való megismerkedésének folya­matát. Ezért érdemes tehát e rá­diós rovatot figyelemmel kí­sérni. Nem agitál, hanem tá­jékoztat, töprengésre kész­tet, és megelégszik azzal, hogy felkelti a kíváncsiságot. S bár orientál is — ez el is várható egy művelődéspoliti­kai rovattól —, de nem sérti a már kialakult véleménye­ket, művészi ízlést, tehát „beavatkozása” sohasem erő­szakos. Amit talán joggal le­het számonkérni tőle az az, hogy kevesebb időt, teret szentel a vidéki, jelentős művészeti eseményeknek, mint ami azt arányában ■megilletné. Pedig ízlésfor­máló, értékközvetítő szere­pe vidéken még inkább el­kelne. r B. Sajti Emese Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Haydn: A patikus. 9.44: Rímek és ritmusok. 10.05: Téli mustra. 10.35: Nóták. 11.20: Kisváros — nagy gondja. 11.40: Jósika Miklós: Emlékirat. 12.45: Bevallom magának. 13.00: örökzöld dallamok. 14.00: Szabadpolc. 14.40: Patachich Iván fúvósmű- veiböl. 15.05: Százszorszép Klub. 15.35: vásárhelyi Zoltán vezé­nyel. 16.10: Üj Zenei Újság. 17.05: Évszázadnál hosszabb ez a nap, Csingiz Ajtmatov re­génye. 19.15: Látogatás a Moszkvai Rá­dió zenei archívumában. 20.25: Nótamuzsika. 21.14: ÚJ lemezeinkből. 21.40: A Dunánál. 22.30: A vonósnégyesjáték mes­terei. 23.08: Opera részletek. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Népdalok. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.00: Az olajmező jövője. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Az én rádióm. 15.00: Sport, ritmus, zene. 16.00: Látogatóban. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hét végi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Világkongresszus a vesé­ről. 21.10: Kabarécsütörtök. 22.20: Zenés játékokból. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Töltsön egy órát kedven­ceivel ! 10.00: Operafinálék. 11.05: Szimfonikus zene. 13.07: Fekete-Afrika zenéjéből. 13.22: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. 14.35: A Lausanne-i kamarazene- kar hangversenye. 16.00: Zenei Lexikon. „Barokk.” 16.20: A Budapesti koncertfúvós­zenekar játszik. 16.55: Az Omega együttes ösz- szes felvétele. 17.50: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 19.05: Sárai Tibor müveiből. 19.41: Régi magyar dalok és táncok. 20.00: Zenekari muzsika. 21.03: Operaáriák. 21.32: Vangelis összes lemeze. 22.17: Chopin keringőiről. 22.53: Napjaink zenéje. SZOLNOKISTÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Az év slágerei V. Közben: 17.15: Szilveszteri előzetes. Ri­porter: Dalocsa István. 17.30: Intermezzó. Hó végi szám­vetés az Alföld zenei ese­ményeiből. Szerkesztő: Kutas János. ÍR.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.28—18.30 : Hírösszefoglaló, lap- és müsorelőzetes. TV, BUDAPEST. I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Szünidei matiné. A Föld titkai, (ism.) 9.30: Vitya, Mása és a tenge­részgyalogság. (ism.) 10.35: A Losniawski család. 11.05: TTT Asztalitenisz Kupa. (f .-*.) 12.20: Képújság, (f.-f.) 14.20: Iskolatévé. Nyelvtanárok, figyelem! (ism., f.-f.) 15.25: Hírek, (f.-f.) 15.30: Gólyavári esték, (ism.) 16.10: Tévébörze, (f.-f.) 16.2D: Képújság, (f.-f.) 16.25: Képes Sport Kupa terem- labdarúgó torna. Haladás— ZTE és Rába ETO—DVTK mérkőzés. 18.10: Ablak, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.15: Tévétoína. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Dóczi Lajos—Fényes Sza­bolcs—Szenes Iván: A csók. Zenés játék két részben. 21.30: Panoráma. 22.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.10: Écranul Nostru — A mi képernyőnk, (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: A szamárbőr. Francia film. Közben: 21.25: Tv-híradó 2. 22.50: Képújság, (f.-f.) BUKAREST 11.25: Aurel Vlaicu. (Befejező rész.) 12.25: A hosszú élet lépései. 16.30: Ifjúsági stúdió. 17.59: A legkisebbeknek. 20.00 : Tv-híradó. 20.40 : A köztársaság. Ünnepi műsor. 22.00: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 17.45: Tv-naptár. 18.45: Muppet show. 19.15: Rajzfilm, 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színkép. 21.00: Reklám. 21.05: Mosolyogjanak, kérem — vetélkedő. 21.50: Tv-napló. II. MŰSOR 18.35: Csütörtöki zágrábi körkép. 19.20: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Játékfilm. színház 1982. december 30-án, csütörtö­kön 19 órakor Békéscsabán: JANOS VITÉZ Móricz-bérlet 19 órakor Dévaványán: SZÉP VOLT, FIÚK! MOZI Békési Bástya: Jobb ma egy nő, mint tegnap három. Békéscsa­bai Szabadság: de. 10-kor, du. 4-kor és 8-kor: . . . És megint dühbe jövünk, 6-kor: A dervis lerombolja Párizst. Békéscsabai Terv: A vidéki lány. Gyulai Er­kel: fél 6-kor: Keresztapa l„ II. rész. Gyulai Petőfi: 3 és 5 óra­kor: szuperzsaru. 7-kor: A szö­kött fegyenc. Orosházi Béke: Szexis hét vége. Orosházi Par­tizán: Kenyér, arany, fegyve!r. Szarvasi Táncsics: Bronco Billy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom