Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
0 1982, december 18., szombat NÉPÚJSÁG A Storno-ház a várostoronnyal A Storno-ház értékes magánygyűjteményével egyik legérdekesebb, leglátogatottabb épülete Sopron műemlékekben amúgy is gazdag városának. A látogató gyorsan megtalálja a szemre is mutatós műemléket, mert a város szívében, legszebb, leghar- monikusabb terén helyezkedik el, közvetlen a tűztorony aljában. A Storno-palota zártsorú, kétemeletes barokk lakóház, körülépített belső udvarral. Először a XV. században hallunk róla, akkor Haber- laiter Miklós lakja. Az ő idejében szállt meg itt a városba látogató Mátyás király. A házat a XVII. században már a Sárkány család birtokolja. Utánuk a Festetich família következik. Festetich Pál 1698-ban feleségül veszi Sárkány István özvegyét, és az épületet is megvásárolja a családtól. A városi tanácstól hosszas huzavona után 1000 forint váltságért teljes adómentességet nyer, ezért sokáig „szabad ház”-ként emlegetik. Még első Lipót császár is elismeri a Festetichek új birtokjogát. A Stornók csak a XIX. század végén bukkannak fel a ház körül, 1872-ben az idősebb Storno Ferenc megveszi és berendezi családja számára. Kik voltak a Stornók? Különösen két nevet jegyez fel a város története: az idősebb és a fiatalabb Storno Feren- cét! Mindketten építészek, festők, restaurátorok voltak, akik képzettségüket külföldön szerezték meg. Az idősebb Storno helyezi el házában elsőként a híres magángyűjtemény első szerzeményeit, később pedig a család többi tagja is szaporítja. Az egykori barokk lakóház mai állapotát többszöri átépítés után nyerte el. A kapuját például a XVIII. század elején készítették pelikánt ábrázoló kovácsolt vasból készült kopogtatójával, ami felett két oroszlán látható, s a levélindák között Festetich-címer. Az épület homlokzatát 1720 táján alakították ki, amelynek leg- jéílegzetesebb részei a gazdag díszítésű, kerek, zárt erkélyek a négyszögletes ablakokkal. Bent a kapualjban befalazva rögtön észrevehető egy régi sírkő, amely a soproni SzenU Mihály temetőből került ide valaha. Ugyancsak a kapu alatt egy falmélyedésben rejtőzik Nepomuki Szent János kőszobra. A Storno-ház hat helyiségében és gazdag előcsarnokában helyezkedik el a család művelődéstörténeti gyűjteménye: középkori emlékek, válogatott szép festmények, értékes fafaragások, gyönyörű régi bútorok, díszes kályhák és még sok egyéb szépséges, veretes kincs. A Storno-házat a közelmúltban restaurálták. Szémann Béla Hódit a falusi romantika A falusi romantika újabb térhódításainak vagyunk tanúi a divatban. A sok fodor, csipke, bő szoknya, buggyos ujj már az elmúlt nyár viseletéiben is gyakran feltűnt. Ám most a téli öltözékeket is díszíthetjük csipkével, hímzéssel, fodorral. A pamut- vagy flanellszoknya erősen húzott, alóla kilátszhat a csipkés alsószoknya. A mellény a falusi legények ruhatárából került a divat- bemutatók dobogójára. Gyakran suta, rövid kis kabátka egészíti ki az összeállítást. A nosztalgikus, romantikus divat ott lesz a jövő nyár ajánlatai között is. A divat- tervezőket a népi viseletek, a vidéki leányok, legények hagyományos öltözékei ihlették, színben, formában egyaránt. Kedveltek az apró mintás anyagok, a konyharuhakockás, pöttyös, csíkos, apró virágmintás kelmék, amelyeket együtt is alkalmaznak. Újból előtérbe kerülnek a természetes anyagok, mindenekelőtt a len, a pamut, a selyem. A falusi stílusú romantikus öltözékek a gyerekek ruhatárában is megjelennek. A fodros, csipkés ruhácskák, a nadrág-ing összeállítások a serdülők kedvelt viseletéi. Képünket a Magyar Divat- intézet 1983-as tavaszi-nyári kollekciójából választottuk: Farmer új, falusias, romantikus változatban. A nadrág sötétkék-fehér csíkos vászon, a kabátkát a falusi legények vasárnapi öltönye ihlette. A csipkés alsószoknya és a kis mellény is falusias hangulatot idéz. A modelleket Vass Mária tervezte a Lenfonó és Szövőipari Vállalat anyagából. Új szakág kibontakozóban A történeti muzeológia Az utóbbi két évtizedben a szemünk láttára bontakozott ki Magyarországon egy új muzeológiai szakág: a történeti muzeológia. Régen nemcsak a bútordarabok, az edények, hanem még a ruhaneműk is több nemzedéken át szolgálták a családokat, most pedig szinte évtizedenként kicserélődnek, eltűnnek a környezetünket alkotó tárgyegyüttesek. Környezetünk gyors változását legélesebben az életmódot reprezentáló tárgyak területén tapasztalhatjuk. A környezet gyors átalakulása, amely az 1960-as és az 1970-es években Magyarországon az anyagi kultúra területén a mindennapi életviszonyokban lezajlott, azzal fenyeget, hogy nem fogjuk tudni az életmódot reprezentáló tárgyakat múzeumaink gyűjteményeiben elhelyezni, a tudomány javára megőrizni, és a közönség számára kiállításon bemutatni. Nem a nosztalgia vezet bennünket, amikor ennek a régi életformának, illetve napjaink gyors változásainak a használati eszközeit mentjük, hanem a társadalom mindennapi életének elsődleges tudományos forrásanyagát igyekszünk megőrizni. A hagyományos múzeumi szemlélet csak a szép, kiemelkedő egyedi értéket képviselő egyes tárgyakra figyelt. Csodálattal szemléljük egy-egy kastélymúzeumban vagy kiállításon az elmúlt korok uralkodó osztályainak ' emlékanyagait. Ugyanakkor a polgárság, a parasztság és a munkásosztály életét reprezentáló emlékek hiányoznak gyűjteményeinkből. Még ma is egy nap alatt be lehet szerezni a századfordulóról egy díszmagyart. ha van rá 60 000 forintunk. De hiába rendelkezünk akár 200 000 forinttal is, nem leszünk képesek egy Guttmann zeigruhát találni az 1920-as évekből. Pedig nem ennyi lenne az ára. Említhetünk közelebbi példákat is. Az 1950-es években szinte egyenruha volt a zöld lódenkabát, a szürke, kétsoros öltöny, a zöld, kár- toltgyapjú kardigán, a barna puplining, és a nyersgumiínyenceknek DARÁLT MARHA KUKORICÁVAL Hozzávalók 4 személynek: 2 darab paradicsom, 1 doboz kukorica, 1 csomag petrezselyem, 1 csomag snidling, 1 kávéskanálnyi kapor, fél kilogramm darált marhahús, 2 evőkanál vaj vagy margarin, só, bors, hagymás só, 5 evőkanál tejfel. A paradicsomot forró vízzel leforrázzuk és a héját lehúzzuk. A kukorica levét leöntjük. A petrezselymet, snidlinget, kaprot apróra vágjuk. A darált húst forró zsiradékban megsütjük és fűszerezzük. A paradicsomot apróra vágjuk, hozzáadjuk, és együtt pároljuk. A kukoricát is belekeverjük és megpároljuk. A petrezselymet, a snidlinget és a kaprot beleszórjuk. Végül beleöntjük a tejfelt és fűszerezzük. BOROS ROSTÉLYOS Hozzávalók 4 személynek: 2 vastag marharostélyos- szelet, só, bors, 3 evőkanál olaj, 2 gerezd fokhagyma, 10 dekagramm vöröshagyma, 1,5 deciliter vörös bor, 1,5 deciliter húsleves (leveskockából), 2 tojás, snidling. A húst széles csíkokra vágjuk és megborsozzuk. Forró olajban mindkét oldalát megsütjük. Majd megsózzuk. Hozzátesszük a fokhagymát, a vöröshagymakockákat, és együtt pároljuk. Beleöntjük a bort és a húslevest, és fedő alatt egy óra hosszat pároljuk. A tojásokat keményre főzzük, feldaraboljuk, a snidlinget felaprítjuk és a tojásdarabokkal együtt a húshoz tesszük. Rizst adunk hozzá körítésnek. talpú, barna cipő. Két évtized elegendő volt ahhoz, hogy eltűnjenek. A múzeumok természetesen egyedül nem vállalkozhatnak arra, hogy az életmódkutatás problémáit minden vonatkozásban megoldják, de sajátos lehetőségeiknél fogva a tárgyak megőrzésével és tudományos feltárásával komoly segítőtársai lehetnek ebben a munkában a történettudománynak és a szociológiának, hiszen olyan forrásanyaggal foglalkoznak, amelyek nélkül a hétköznapi élet még a legaprólékosabb leírás esetén is csak egysíkú marad. Kiállításaink készítése so- fán azt tapasztalhattuk, hogy egy-egy történeti eseményt bemutató tárlatunk a maga meglehetősen egysíkú anyagával (fotókkal, plakátokkal, röpcédulákkal, újságokkal, magyarázó feliratokkal) többnyire csak azokból váltott ki igazi emóciót, akik részesei voltak az eseménynek. Vajmi keveset mondott a fiatalok számára. Az ő érdekükben mélyebbre és szélesebben kell a múltba nyúlnunk, meg kell mutatni, hogyan éltek akkor az emberek, milyenek voltak az élet- körülmények, milyen volt a lakás, a ruházat, a koszt, TŰZDELT MARHASÜLT Hozzávalók 4 személynek: 70 dekagramm felsál, 15 dekagramm szalonna (szeletelve), 2 evőkanál konyak, só, bors, fél csomag petrezselyem, fel kávéskanál kakukkfű, fél liter vörös bor. 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 gerezd fokhagyma, fél kávéskanál szemes bors, másfél evőkanál vaj vagy margarin, 15 dekagramm gomba, 15 dekagramm fiatal hagyma, kevés liszt. 4-6 szelet szalonnát hosz- szúkás tálba teszünk, és meglocsoljuk konyakkal. Sózzuk, borsozzuk, apróra vágott petrezselyemmel és kakukkfűvel megszórjuk, és fél óráig állni hagyjuk. A marha- felsált folyó vízzel megmossuk, lecsepegtetjük és konyharuhával szárazra töröljük. 5-6 helyen felvágjuk és a szalonnaszeleteket belehelyezzük. Majd a húst cérnával összekötözzük. A hagymát, sárgarépát megtisztítjuk és feldaraboljuk. A húst vörös borból, hagymából, sárgarépadarabokból, fokhagymából, negyed kávéskanál kakukkfűből és szemes borsból készített marinádba tesz- szük. A sütés előtt egy napig lefedve tároljuk — hideg helyen. Másnap kivesszük a fűszeres-borsos marinádból, és zsiradékban szép barnára megsütjük. Vele együtt sütjük a sárgarépát, fokhagymát, majd a marináddal leöntjük és lefedjük. Közepes lángon másfél órát pároljuk. A maradék szalonnát darabokra vágjuk. A gombát megtisztítjuk és négyfelé vágjuk. A fiatal hagymát megtisztítjuk, de nem vágjuk fel. A szalonnadarabokat egy serpenyőben kiolvasztjuk, beletesszük a gombát és a hagymát, és 5 percig pároljuk. Közben kevergetjük. A húst kivesszük az edényből, amelyben sütöttük, és előmemennyi volt a fizetés, az egyes árucikkek megszerzéséért mennyit kellett dolgozni, hogyan szórakoztak, milyenek voltak a kulturálódási lehetőségek, az olvasmányok, a dalok stb. Ha ezeket is bemutatjuk, akkor azok is megértenek egy-egy régebbi korszakot, akik nem éltek benne. Ügy fest, hogy napjaink anyagainak gyűjtésénél lényegében csak raktári kérdéssel állunk szemben. Itt vannak az üzletek, itt vannak a gyárak — tessék! Vásároljunk, rakjunk el minden tárgyból egy-egy példányt, és elvetettük gondunkat. Ez a gyűjtemény legfeljebb egy árumintavásár készítését tenné lehetővé, mert mögötte nincs ott az ember, aki ezekből a tárgyakból környezetet alakít magának. Szerintem a történeti muzeológia által használt tárgy csak olyan lehet, amely az emberi használaton már túljutott, mintegy betöltötte funkcióját, s amelynek tulajdonosát, felhasználásának módját, helyét és használati időszakát is ismerjük. Enél- kül a tárgy legfeljebb csak helyettesítő anyag lehet. A régész azokkal a tárgyakkal dolgozik, amelyek a múló idő rostáján szinte véletlenszerűen fennakadtak, nem lehet biztos abban, hogy a legjellegzetesebb darabok. Minket, a napjainkkal foglalkozó muzeológusokat körülvesznek a tárgyak, és nekünk kell biztosítanunk, hogy azok maradjanak meg' az utókorra, amelyek leginkább jellemzik korunkat. És ebben rejlik az új- és legújabb koros muzeológusok felelőssége. Napjaink, illetve a nemrégmúlt tipikus tárgyait úgy és akkor kell értékelnünk, amikor még környezetünk alkotórészei. Dr. Szikossy Ferenc legített sütőben melegen tartjuk. A húszsírt leszűrjük, és a gombás-hagymás- szalonnás keverékre öntjük. Még további. 20 percig pároljuk, kevés liszttel meghintjük, majd a hús mellé tálaljuk. MARHAFILÉ TEJSZÍNES SZÓSZBAN Hozzávalók 4 személynek: 60 dekagramm marhafiié, egy evőkanál kicsit csípős mustár, só, 4 dekagramm füstölt szalonna, 4 dekagramm margarin, 10 dekagramm sárgarépa, 10 dekagramm fehér répa, 15 dekagramm zellergyökér, 6 dekagramm hagyma, 4 szem bors, 2 darab szegfűszeg, 2 darab babérlevél, kakukkfű, fél liter marhahúsleves (leveskockából), 1,5 deciliter tejszín, 1 evőkanál liszt, citromlé, 2 evőkanál tejfel, egy deciliter fehér bor, 5 szem áfonya. A marhafiiét besózzuk és mustárral bekenjük, szalonnával körbefogjuk. A margarint nagy serpenyőben fel- forrósítjuk, és a megtisztított, feldarabolt zöldséget, fűszereket és a húst beletesszük. Kevés húslevessel felöntjük, majd az egészet előmelegített sütőbe tesszük, és lassú tűznél 40 percig pároljuk. Időnként a maradék húslevessel locsolgatjuk. A marhafiiét kivesszük és meleg helyre tesszük. A serpenyőben maradt zsiradékot és zöldségeket tovább forraljuk, a tejfelt liszttel elkeverjük és beleöntjük. Forraljuk és ízesítjük. A szószt leszűrjük, és tejszínnel, citromlével és fehér borral pikánssá tesz- szük. A húst vastag szeletek- ra vágjuk, és a szószba tesz- szük, kicsit állni hagyjuk, majd tálaljuk. Mellé kelbimbót adunk körítésnek. — marhahúsból