Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-15 / 294. szám
1982. december 15., szerda i^HaUKfiTcl Gorkij Éjjeli menedékhelyén Decemberi bemutató a lókai Színházban Szépen magyarul - szépen emberül Szűkszavú belük Lu kának, a vén vándornak szállás kell, mert érkezik valahonnan és még nem készül sehová. Kosztiljov förtelmes „éjjeli menedékhelyére” kér bebocsátást, ahol a pokol-iszonyat lelkű tulaj- donosné húga, a tiszta, fiatal Natasa viszi le a lakók közé, akik nemcsak valóságosan élnek a mélyben, hanem a társadalom igazi kút- jában is. A vén vándor bejön, köszön. „Jó egészséget, becsületes emberek!” Azt hiszem, Gorkij már itt, ezzel a legelső mondattal jellemzi Lukát: ravasz fickó, akit az élet alaposan megtanított arra, mit mondjon, hogyan mondja, kinek mondja? Hiszen akik itt, a társadalom kútjában, Kosztiljov „éjjeli menedékhelyén” élnek, nem lehetnek valami becsülete-' sek. Bubnov, a sapkakészítő máris replikái: „Becsület, nagyapó?. ... Hol van a tavalyi hó!" Mire Luka: „Nekem egyre megy fiam, én a vagányokat is tisztelem.” Ebben a pillanatban befogadják, Luka máris egy a sötét pince lakói közül. Miért írtam le mindezeket? Mert nyolc évtizede, hogy Maxim Gorkij megírta az Éjjeli menedékhelyet, és kirobbant a világsiker, Luka, az öreg vándor alakja körül zajlanak a legnagyobb viták. Értelmezések, ha úgy tetszik; sőt, még maga Gorkij is leírta egyszer, hogy Lukát hiába szánta „hivatásos” — tehát gonoszkodó, élősdj csalónak — nem sikerült ilyennek megírnia. Hogv miért nem sikerült? Mondhatnánk: rejtély. De mondhatnánk azt is: az élet öntörvénye szállt szembe a tudatossággal: amíg a rosz- szat, a halált, a sorscsapásokat „kívülről és okosan” szemlélhetjük, ki gondol a „szent” hazugságok könyörtelen eljövetelére? Amikor aztán velünk, bennünk esik meg a földre taszító csapás, felülemelkedik-e mindenen az. ész? Nem kell-e a „simo- gatás” (Gorkij mondja ezt is valahol; itt), talán semmi szükség a baráti, a társi, együttérző vigasztaló szóra? Netán hazugságra? A feltápászkodáshoz a továbblépéshez, az élni akaráshoz? Tudom, hogy az Éjjeli menedékhely fényévek távolságára van mindentől, ami irtózatosan sötét, feloldhatatlan színeit, nyomorúságát akárha enyhíteni kívánná; távol van attól, hogy feltárt képeit éppen a lukai értelmű öncsaló hazugsággal kívánná szépíteni, belenyugvássá békítőm ; azt kellene tehát mondanom, hogy ez a vén vándor, ez a huszadik század elejére csöppent apostolféle csak hazugságai alkalmazhatóságában hisz, és semmivel sem több a jóság benne mások iránt, mint önmaga iránt? Igazolhatnánk: persze, így van, hiszen ember. Élőlény, akinek ösztöneiben önmaga fenntartása az első parancs ; bölcs is, mert mindig rátalál a megfelelő hangra, mindig rájön arra, hogy mit várnak tőle, s ha itt, a társadalom kútjában leginkább a megszépítő hazugságot várják, miért ne tegye? Ha azonban csak így lenne, akkor Luka semmiben sem különbözne a kútban élőktől, a volt-emberektől, a lecsúszott bárótól, a züllött- kártyás-gyilkos Szatyintól, az önbizalmát és önmagát elvesztett Színésztől, a tolvajfia tolvaj Vászka Pépéitől, a ringyó Násztyától, Kvasnyá- tól, az ocsmány lelkű lán- gossütő asszonytól, meg a többiektől, és Kosztiljovék- tól, a menedékhely vámszedő vérszívótól. De Luka más! Igaz, ho^v sem nem ilyen, sem nem olyan; igaz, hogy ravasz; igaz, hogy — kitör belőle! — ő maga is vigasztalásra szorulna, éppen eleget kapott az élettől; mégis van benne valami eredendően emberi, a jóságosztás, a megszépítő hazugságosztás játékának öröme, és elvétve talán a hite is. A mesék olyan apostola, akinek minden nyomorult helyzetben van egy-egy története másokról, tanulsága, intése, holott kétségtelen: aki ennyi mindent tud az életről, az emberről, a jóságról, a sze- retetről, a halálról, a hitről: miért vált ugyanolyan csavargóvá, feleslegessé, mint azok. akik közé a sorsa hozta? Meggyőződésem, hogy az Éjjeli menedékhely drámai igazságát-mélységét itt kell keresnünk. Mint ahogyan itt kereste Giricz Mátyás rendező is. aki — láthatóan — úgy értelmezte Lukát, ahogyan a gorkiji sugallat megvilágítja: ember, aki sorstársait „jóságos mesékkel” vigasztalja, miközben tudja az egyetlen, a nagy igazságot, hogy ezek a mesék semmit sem érnek, hogy a vigasz a nyomorúság legkisebb fuvallatára tovaröppen, és ami marad, a kilátástalanság, a társadalom kútja, melynek mélyéről a világító, másoknak fényes égbolt alig-alig látszik. Követi azt a sugallatot is, hogy itt, ezen a menedékhelyen senki sem hisz igazán a „jóságos, hazug mesékben”, csak éppen mindenkinek szüksége van rájuk. Olyanná lesz Luka mesehazugsága, miként ha ópiumot szívnának a világ e nyomorultjai: amíg hat a méreg, addig elviselhetőbb az élet. Ha meggondoljuk, a képlet végül is egyszerű. Az Éjjeli menedékhely lakói-alakjai olyan világot élnek, olyan társadalomban élnek, mely sorsukat meg nem változtatja (nem is tudja, de nem is akarja). Kilátástalan feleslegességükben csak a halál hozhat változást. „Olyan mi- nékünk a halál — mondja Luka a haldokló Annának — mint kisgyermeknek az édesanyja." A békéscsabai előadás rendezője — úgy érzem — nem tette le a voksot a szélsőségekhez' amikor a vándort felrajzolta, embert akart színre hozni, erényeivel, hibáival együtt egész embert. Nem vitás az sem, hogy a Lukát alakító színész és a rendező egymást megértésén nagyon sok múlik. Csiszár Nándor alakítása, sajnos, nem mondható teljesnek. A szöveg mögöttes területeivel marad leginkább adós, főleg azokkal a mögöttesekkel, amikor (mint színpadra lépésének első mondatában is) a tagadhatatlanul ravasz Luka arról tájékozódik, hogy itt, ahová jött, hogyan kell viselkednie? Egyszóval Csiszár Lukája sokkal inkább nagyapó, sokkal jóságosabb, a szó puhább értelmében, semmint egy a sok nyomorult közül, aki tudja a nagy "titkot: akit már szinte agyonvert a sors, az a jó szóra, a szeretetre legalább olyan éhes, mint a kenyérre, adni kell hát neki. Hogy ettől a gonoszság sincs messzire? Nincs. Mert az is emberi dolog. Ettől függetlenül (de nem függetleníthe- tően) sok jó pillanata-perce van Csiszárnak, lehet, hogy az előadásról előadásra növekvő biztonság árnyaltabbá teszi majd alakítását. Né- hányan mások: igazán kitűnő csapat! S, hogy mennyire az, az előadás nagy crescen- dójában, az utolsó képben (az eredetileg 4. felvonásban) derül ki igazán. Itt jönnek össze a Báró, Szatyin, Nász- tya, Klascs, Tatár, a Színész, Bubnov, a Dagadtnyakú, majd a menedékhely új gazdája, a lángossütő Kvas- nya, és a levitézlett rendőr, Medvegyev. És itt mondja el Gorkij is Szatyinnal, a kár- tyás-gyilkos-börtöntöltelék- kel, ami arra a kútból is alig látható, távoli, magasan fénylő égboltozatra mutat: „Tisztelni kell az embert, nem sajnálni!” Az együttesként is jó csapatból kiemelkedik a Bárót alakító Toma- nek Gábor (a záróképben megrendítő), jó Szatyin szerepében Várday Zoltán, a Színész Széplaky Endre, a Tatár Kalapos László, Jancsik Ferenc Bubnovja, Dari- day Róbert Kieses Andreje, Nagy Mari Annája, és a szinte eszköztelenül szívszorító Násztya,, Felkai Eszter. Gondolkoztam a díszleten: miért, hogy a szürke textí- liák-rong.yok alkalmazását tartotta jobbnak Gyarmathy Ágnes? A divatos megoldásoknak engedett-e (vagy takarékoskodott?), vagy jobbnak látta a menedékhely naturális ábrázolását (ahogyan azt Gorkij előírta) át- lényegíteni valami általánosabb érvényű játszási térré? Lehet, hogy jó az ötlet, de számos, nehézségbe ütközött közben, a játékhely-ablakok és egyebek makacsul ellenálltak. A jelmezeket viszont nagyszerűen megálmodta, megtervezte. Ügy indul az előadás, hogy a szereplők kórusban, félhomályban, tablóképet alkotva énekelnek. Oroszosán, ka- nyarintgatva, több szólamban. Azt hiszem, ez rendezői bravúr, és tökéletes eszköz arra, hogy levetkezzük magunkról az eltelt nyolcvan évet, és gyorsan megérkezzünk — mintegy varázsütésre — a századforduló Oroszországába, Gorkij Éjjeli menedékhelyé-re, és közel sem nosztalgiából. Megborzongni inkább. Sass Ervin Egy ismerősömtől hallottam a következő történetet. Munkahelyén néhány éve sürgősen kellett elintézniük egy ügyet, főnökük és vezetőhelyettesük távollétében. Gépírójuk őt kérte meg a hivatalos irat aláírására, mivel az irodában éppen ő tartózkodott. Habozva, de az ügy fontosságára gondolva megtette. A vezető szó mellé azonban odaírta: h — értvén: (a vezető) helyett. Munkatársai — miután értesültek a dologról — elkezdték ugratni: vezető állásra törekszik, karrierista. Rosszul esett neki. hiszen sohasem álmodozott vezető beosztásról. „Ilyen gondot okozhat egy kisbetű?” — fejezte be feleletre nem váró, de kissé feszült kérdéssel a történetet. Ilyen gondot okozhat egy kisbetű, ha nem á neki szánt szerepet tölti be. Vagyis: az illető panasza jóllehet jogos, de a fejlemények alakulásában ő sem vétlen. Miért? Lapozzuk föl a h betűnél a Rövidítések ' könyvét! Ezt látjuk: „ha hektó; h hora- óra; h. helyettes(e)”. Eszerint közkeletű rövidítésként a ponttal együtt írt h utal a helyettesre. A pont nélküli h viszont az átlagos művelt- ségűek körében nem a helyett névutót helyettesíti. (Némely munkahelyen persze ilyen összefüggésben is használják egységesen.) Efféle rövidítésbeli hasonlóságokkal, sőt egybeesésekkel mindnyájan találkozhattunk már. Például a c. egyszer a című, másszor a címzetes szó helyén áll; az I. hol a lap, hol pedig a lásd szót jelöli. A már említett könyv szerint pedig egészen távoli fogalmak is kerülhetnek egymás mellé azonos rövidítésük Yévén: vh, azaz világháború, vagy városi házak; megh., vagyis meghatalmazott, illetőleg meghalt. önmagukban nézve nyilván szűkszavúak ezek a különféle szókat egyféleképpen rövidítő betűk, mert nem mondják meg, melyik jelentésük kerül elő az adott pillanatban. Legtöbbször azonban a szövegösszefüggés, a nyelvi közeg kiemeli a megfelelő jelentéstartalmat. Visszatérve a bevezető történetre: mit kellett volna tennie hát ismerősünknek? A hivatali nyelvhasználatban elsősorban a terjengős, terpeszkedő kifejezéseket szoktuk kifogásolni. Ügyeljünk azonban a fordítottjára, a túlzott tömörítés veszélyére is. Előrejelzés nélkül ne használjunk egyedi vagy néhány embertől, rétegtől ismert rövidítést szélesebb körben! Az a többletfáradság, amelyet alkalmanként a lerövidíteni szánt kifejezés kiírása igényel, megtérül a közlésfolyamatban. Mert nem okoz félreértést, sértődést, áskálódást, megbántást, azaz nyelvhasználati, egyúttal magatartásbeli zavart az emberi kapcsolatokban. Másfelől persze nemcsak arra illik figyelnünk, hogy ki mit mond, ír, hogyan foglal állást, hanem arra is, hogy miként cselekszik. Ugyanis ha valaki más helyett megtesz valamit, mert szükség van rá, attól nem lesz a helyettese. Csak helyettesíti. Molnár Zoltán Miklós Karácsony előtti utazás Fotó: ívmeny Gyula Mai műsor KOSSUTH RÁDIÖ 8.27: Világablak. 9.08: XVIII. századi olasz zeneszerzők műveiből. 10.05: Hangos, zenés olvasókönyv. 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50: Népdalok. 11.12: Goethe és a muzsika. 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Kritikusok fóruma. 13.40: Dzsesszmelódiák. 14.2-9: Kagylózene — Jánoshalmán. 15.05: Benedek a törvény előtt. 15.28: Az MR 10—14 különkiadása. 16.05: Schumann: Hat románc. Op. 69. 17.05: Az .,i”-ről a pont... 17.30: Pátria — népzenei hanglemezsorozat. 17.44: Donizetti: Lammermoori Lucia. 19.30: Bizet: Sziihfónia. 20.00: Az új születése. 20.30: Népdalok. 21.05: A magyar művelődés századai. 22.20: Utazás ..Átlagamerikában”. 22.30: Gitármuzsika. 22.45: Miért éppen ezeket? 23.00: A koldusdiák. 0.10: Várkonyi Mátyás táncda- daiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Népszerű operakettősök. 10.00: Zenedélelőtt. 12.05: Népdalok a Dunántúlról. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Színes szőttes. 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: A Válasz melléklete. 17.10: Koncz Zsuzsa énekel. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Külföldről érkezett. 18.55: La Mancha lovagja. 19.25: Prizma. 19.45: A Dire Straits együttes felvételeiből. 20.45: A Rádió Kabarészínháza novemberi bemutatójának ismétlése a Szovjet Tudomány és Kultúra Házából. 21.55: Gratulálunk. Látogatóban . Verőczi Zsuzsánál. 22.30: Antinosztalgiáim. 23.20: 40 perc Dave Brubeckkel. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Soproni József műveiből. 10.03: Népszerű fúvósátiratok. 10.30: Az ABBA együttes felvételeiből. 11.05: Négy kórusmű. 11.22: Otto Klemperer vezényel. 13.07: Vonós muzsika. 14.00: Táncmuzsika a 'Linus-kéz- iratból. 14.15: Operarészletek. 15.03: Üj Eterna-lemezeinkből. 15.47: Töltsön egy órát kedvenceivel ! 16.47: öt földrész zenéje. 17.00: A véges végtelen. 17.30: Cseh zeneszerzők műveiből. 18.15: Magnóról magnóra. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Kodály-hangverseny. Kb. 21.50: 2000 felé. Kb. 22.25: Dzsesszfelvételeinkből. 23.00: Zenekari muzsika. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Hobbimuzsika. A törökszentmiklósi Night és a szolnoki Spirál együttes játszik. 17.15: Ifistúdió. A káros szenvedélyek rabságában. Szerkesztő: Benkő Imre. 17.40: Beatparádé fiatai magyar együttesek felvételeiből. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Földrajz. 8.25: Francia nyelv. 9.00: Magyar irodalom. (Ált. isk. alsó tagozat.) 9.35: Fizikai kísérletek. 9.50: Stop! Közlekedj okosan! 10.00: Delta, (ism.) 10.25: Sam és Sally. Francia tévéfilmsorozat: Bedelia. (ism.) 11.20: .Bohócok, artisták és társaik. fism.) 11.45: Képújság, (f.-f.) 14.05: Iskolatévé. Magyar irodalom. (ism.) 14.40: Földrajz, (ism.) 15.00: Francia nyelv, (ism.) 15.15 r Kamera. Hang és látvány, ’(ism., f.-f.)) 15.45: Képmagnósok, figyelem, (ism.) 16.20: Hírek, (f.-f.) 16.25: Képújság, (f.-f.) 16.30: A Közönségszolgálat tájékoztatója. (f.-f.) 16.35: Szovjet est. Bevezető. 16.45: Népdal és balalajka. 17.00: Így pihenünk. 17.20: A Kreml ősi falainál. 17.40: Kisfilmes gyerekeknek! 1. Mindent tudni akarok. 2. Trumm kapitány és Csa- ramora, a boszorkány. 18.10: Tisztelet Üzbegisztánnak. 18.40: Nahodka — kapu az óceánra. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00 : Bevezető. 20.05: Moszkva nem hisz a könnyeknek. Szovjet film. 1—2. rész. 22.25: Tv-híradó 3. II. MtJSOR 20.00: Periszkóp. 20.30: Autó-motorsport. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Reklám, (f.-f.) 21.20: Tudósklub ’82. (f.-f.) 22.40 : Képújság, (f.-f.) BUKAREST 16.35: Kulturális híradó. 17.00: Fiatalok stúdiója. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20 : Fórum. 20.40: Dalok. 20.50: Bál a mezőn — tévéfilm. 22.00: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 15.30: Labdarúgó EB-selejtezők: Jugoszlávia—Wales. 17.00: Tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Szórakoztató szerda: Névrokonok. 21.00: Komoly zenei hangverseny. 21.45: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Kulturális adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00 : Találkozások — kulturális adás. 20.30: Zágrábi körkép. 20.45: Reklám. 20.50: Drámaest. SZÍNHÁZ 1982. december 15-én, szerdán 15 órakor Békéscsabán: GYALOGCSILLAG Kinizsi-bérlet 19 órakor Békéscsabán: JANOS VITÉZ Szentpétery-bérlet 19 órakor Kondoroson: SZÉP VOLT, FIÜK! 1982. december 16-án, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: JANOS VITÉZ 635-ös SZMKI előadása 19 órakor Békéscsabán: JANOS VITÉZ József A.-bérlet MOZI Békési Bástya: du. 4 órakor: Fehér farkasok, 6 órakor: Hová tűnt Agatha Christie, 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság: de. 10, du. 6 órakor: Az elnök elrablása, 4 órakor: A reménység szele, 8 órakor: Paptanár. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Árnyéklovas I., II. Gyulai Erkel: A látogatás. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A katona és az elefánt. 5 és 7 órakor: Keoma. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Hófehérke és a hét törpe, fél 6 és fél 8 órakor: Guernica.
