Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-16 / 269. szám
NÉPÚJSÁG 1982. november 16., kedd Medgvesegyházi Vas-, Faipari Szövetkezet Emléktábla Ahol nem divat, hanem gyakorlat a takarékosság Amikor felteszem a kérdést, hogyan takarékoskodnak az anyaggal és energiával, Major József, a Med- gyesegyházi Vas-, Faipari Szövetkezet elnöke elgondolkodik, majd magyarázni kezd: — Az a helyzet, hogy több mint száz terméket állítunk elő, általában 210 dolgozóval. Termelésünk felét a fémtömegcikkgyártás teszi ki. Gyártmányaink tíz százaléka vasszerkezeti munkát igényel, negyven százaléka pedig egyedi vasipari termék. Közvetlen kereskedelmi forgalomba tíz százalékuk kerül, a többit kooperációs kapcsolatban gyártjuk különböző nagyüzemeknek, állami és szövetkezeti vállalatoknak. Előkerül az anyagjegyzék. Eszerint háromezer (!) anyagféleséget használ a kis szövetkezet. Átnézzük a terméklistát — ez is bőséges, akad rajta olyan cikk, amelyből mindössze 10g— 120-at gyártanak — ilyen a cipőtágító. — Az utóbbi két évben határozottan javult az anyagellátás, az alkatrész- ellátásról azonban jobb nem beszélni, olyan, ■ amilyen ... Hozzáteszi még az elnök, hogy természetesen készítettek intézkedési tervet, amelyben együtt szerepel az anyag- és energiatakarékosságot segítő intézkedések sora. Anyagtakarékosságról azért nehéz a szövetkezetben beszélni, mert eleve nagyon szűk anyagnormák szerint dolgoznak a munkások. A hulladékanyagokat kötelesek elszámolni, ezek értékesítése adja a megtakarítást. Ha hozzátesszük, hogy az értékes rézzel is dolgoznak, könnyen megérthető, nem kis pénzről van szó. De lássuk mindezt a gyakorlatban! Hatalmas présgépek zúgnak, csattognak az egyik üzemrészben. Darabos László csoportvezető egy vörösréz szalagdarabbal a kezében magyarázza: — Ebből kábelsarukat vágtunk, préseltünk. öszKevés hulladék marad mondja Darabos László szesen 11 méretben gyártunk kábelsarut. A kisebbekhez szükséges anyagot szalagba tekerve kapjuk, a nagyobbakat kiszabva. Ennek a rézlemeznek a két széléből készítettük a sarukat, ami megmaradt, azt a dolgozók összegyűjtik, ösz- szeseprik azt is, ami leesett a gép mellé. Ez mindennapos feladatuk. Koczur József né egy robusztus, hattonnás présen dolgozik. A zajban alig értjük egymás szavát. Kiabálva mondja el, hogy megértik a vezetés szándékát, tudomásul veszik az előírásokat, minden apró rézdarabkát összeszednek. Hogy mit kapnak ezért? Külön semmit, ez a munkaköri' kötelességük, és iparkodnak eleget tenni a vezetői igényeknek. A szomszédos épület mellett, jókora kupacban műanyag fóliadarabok hevernek. Vajon ezek már semmire sem használhatók? — Nem, ezek már valóban csak kidobni való anyagok — nyugtat meg kísérőm, Fodor Mihály személyzeti vezető. Bent, az üzemcsarnokban megértjük, miért. A vákuumos formázó gép éppen sütemények csomagolására szolgáló műanyag dobozokat gyárt. Egyik végére feltettek egy tekercs fóliát, a másik végén jönnek le a kész dobozok. A gépnek valahol meg kell fognia a fóliát, a fogókarmok a szélébe ragadva továbbítják. Ezt azután levágja a masina, a keskeny csík valóban csak a szemétbe mehet. A gép melletti asztalnál egy asszony a dobozokat válogatja. Rajtár Andrásáé a hibás süteménytálcákat vágja ki a jók közül. Ha nem tenné, az egész sort el kellene dobni, amelyben egyetlen hibás van. Azt mondja, akkor ront a gép, ha valami miatt leáll, fóliát cserélnek, vagy éppen a vákuummal van egy kis gond. Általában húszból 3-4 tálca sérül meg, mind a húsz a selejtbe menne, ha nem állna itt valaki, aki egy ollóval megmenti a jókat. Fodor Mihály nem titkolt büszkeséggel hozzáteszi, hogy a vákuumformázó gép fémkerete itt készült, a működő részeket az Orosházi Vas-Műanyag Ipari Szövetkezetben szerelték bele. Nemcsak a szövetkezet elnökének szavai, hanem a látottak, hallottak is azt bizonyítják: nem divat a takarékosság a medgyesegyházi szövetkezetben, hanem kötelesség és mindennapos gyakorlat. Épp ezért, nem lehet látványos mutatókkal alátámasztani ezt az állítást. A legmeggyőzőbb a keskenyre vágott, szinte teljesen hasznos darabbá alakított vörösréz lemezcsík, a süteményes tálcákat vagdosó asszony. Az energiatakarékosságról szólva már könnyebben szolgált adattal Major József. Az év első felében két százalékkal nőtt a szövetkezet energiafelhasználása, a termelési érték ugyanakkor 5,6 százalékkal emelkedett. Kiváltották a fűtőolajat, szénnel tüzelnek. Az olajár emelkedése ellenére így is 87 ezer forint a megtakarítás. Kis szövetkezetnél ez a pénz is sokat számít. M. Szabó Zsuzsa Koczur Józsefné a présgépnél Fotó: Fazekas László Naponta 40 vagon cukor készül A Sarkadi Cukorgyár körzetében a termelő gazdaságok a cukorrépa mintegy 85 százalékát már prizmába rakták. A szedés várhatóan 1-2 hét alatt befejeződik. A szállítás ütemes. Naponta 320—330 vagon cukorrépát dolgoznak fel a gyárban, és átlagosan 40 vagon cukor készül, amelynek kisebb része csomagolva a nagykereskedelmi vállalatokhoz, a többi raktárba kerül. Az idei kampányban 42 ezer vagon cukorrépa átvételére számítanak, ami a gyár történetében várhatóan csúcseredmény lesz. (Tavaly 38 650 vagon volt, ami az addigi csúcseredménynek számított.) A legnagyobb termelő gazdaságokhoz tartozik a békéscsabai, valamint a Hidasháti Állami Gazdaság, a dombegyházi Petőfi, a csor- vási Lenin, a kondorosi Egyesült, az újkígyósi Aranykalász, a békéscsabai Lenin és a Szabadság, továbbá a sarkadi Lenin Tsz. Az idén a mészkemencét is gázfűtésűre szerelték át, amellyel sok importkoksz megtakarítása válik lehetővé. A cukorrépa-feldolgozásnál jelentős mennyiségű nedvesszelet képződik, ami igen alkalmas lédús takarmányok pótlására! Néhány gazdaság gépjárműveivel visszfuvar- ban répaszeletet szállíttat. Célszerű lenne, ha minél több gazdaság kihasználná ezt a lehetőséget és a szállítójárművei visszafelé nem üresen közlekednének. a jobbágyfelszabadító Batthyány Kázmérnak Batthyány Kázmér születésének százhetvenötödik évfordulója tiszteletére emléktáblát állítottak vasárnap Mozsgón, a reformkor és a szabadságharc kiemelkedő politikusának. Az egykor mezővárosi rangú zselici település hajdan tíz faluból és nyolc pusztából álló, negyvenezer holdas grófi birtok központja volt. A helybeliek ma is centrumnak nevezik a kastélyt és környékét, amelynek egyik szépen helyreállított épületét ékesíti a márványtábla. Gróf Batthyány Kázmér — mint ismeretes — 1847-ben az első között, önként szabadította fel jobbágyait, birtokán gazdasági tanintézetet hozott létre, könyvtárát az Akadémiának ajándékozta. Elnöke volt a Kossuth alapította védegyletnek, a szabadságharc idején Dél-Ma- gyarország védelmét szervezte, s 1849-ben külügyminiszterként vett részt a debreceni kormány munkájában. A világosi fegyverletétel után követte Kossuthot az emigrációba, és 1854-ben külföldön, Párizsban halt meg. A mozsgói jobbágyok — ismerve földesuruknak az országgyűlés előtt tett örökváltsági nyilatkozatát — erdő, legelő és szántóterület juttatásáért folyamodtak a haladó szellemű grófhoz, aki kérvényüket jóváhagyólag alá is írta. A hét piros viaszpecséttel hitelesített okmány — a Batthyány család irattárából származó egyéb dokumentumokkal együtt — a mozsgói művelődési házban ugyancsak vasárnap megnyílt Batthyány-emlékkiállí- táson látható. A Lengyeltóti ■János helytörténész vezetésével tevékenykedő honismereti kör által összegyűjtött és most először bemutatott anyagot a későbbiekben a kétszáz éves uradalmi központ egyik felújított épületében, a kör néprajzi és helytörténeti gyűjteményének többi darabjával együtt tekinthetik meg az érdeklődők. Fokozódó újítói kedv a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban bevált az újítások ösztönzésére ez évtől bevezetett módosított feltétel- rendszer. Az állami gazdaságokból, tsz-ekből, élelmi- szeripari üzemekből a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba érkező jelzések szerint az év végéig előreláthatóan a tavalyinál 10—12 százalékkal több újítást,» találmányt nyújtanak be. Az újítások számának gyarapodása jórészt annak köszönhető, hogy meggyorsult a kidolgozott ötletek gyakorlati alkalmazása, növekedett az újítók anyagi érdekeltsége, s lehetőség nyílt a közreműködők javadalmazására is. Várhatóan összesen mintegy 37—38 ezer szellemi alkotást dolgoznak ki ez évben az ágazat üzemeiben, s hasznosításuk eredménye is nagyobb lesz a tavaly megtakarított 668 millió forintnál. A MÉM továbbra is irányelvekkel segíti az újítókat, feltalálókat. Főként az energiatakarékosság és a munkavédelem területén várnak még több javaslatot. Különösen sok munkavédelmi újítást dolgoztak ki Szolnok, Baranya, Tolna és Bács- Kiskun megye mezőgazdasági üzemeiben és a gabonaforgalmi vállalatoknál. A MÉM rendszeresen kiállításokat, ankétokat szervez, s gyakori, hogy az üzemek újítói nap keretében vendégül látják a társvállalatok újítási előadóit a szellemi alkotások szélesebb körű elterjesztésére. A konzerv-, a gabona- és a húsipar vállalatainál á hasznosított újításoknak mintegy a harmadát más üzemekben is alkalmazzák. Képek, hírek a gádoros! November 7. Tsz-böl A gádorosi November 7. Tsz központi irodája néhány évvel ezelőtt épült a község főterén. A régi irodaépületet is rendbe hozták, s most üzemi konyhával, étkezdével bővítik A termelőszövetkezfet 1979-ben kötött kooperációs szerződést az Orosházi Vas-Műanyag Ipari Szövetkezettel. A megállapodás értelmében a gádorosi közös gazdaság ipari üzemága műanyagformázó gépeket szere] össze az orosházi ipari szövetkezet megrendelésére A beruházások ütemének mérséklése előtt épült meg a tsz ezer négyzetméter alapterületű gépműhelye, amelyet jól fel- töltött anyag- és alkatrészraktár tesz teljessé Fotó: Fazekas László
