Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
NÉPÚJSÁG ( 1982. november 6.. szombat o Hat évtized — hat kép Hatvan évvel ezelőtt, 1922. december 30-án alakult meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. A Szovjetunió az eltelt hat évtizedben az ipar, a mező- gazdaság, a tudomány és a kultúra területén világraszóló. eredményeket ért el. Az ipari termelés 1928-hoz képest a X. ötéves tervidőszak végére 150-szeresére emelkedett. Nagymértékben nőtt a beruházások nagysága. A VI. ötéves tervben (1956—1960) 168 milliárd rubel értékű beruházásával szemben a X. ötéves terv végére, 1980-ra, 621,4 milliárd rubeles beruházást valósítottak meg. Köztük számos olyat, amely a szovjef emberek, a lakosság életszínvonalát növelte. Felvételeink a hat évtizedes fejlődés néhány jellemzőjét villantják fel. Az elmúlt évtizedekben különösen a villamoscnergia-termc- lés és az acélgyártás sokszorozódott meg Az évszázad építkezésének nevezett Bajkál—Amur vasútvonal Szibéria természeti kincseinek kitermelését jelentősen meggyorsítja 1961. április 12-c óta — amikor először járt ember a világűrben — a szovjet űrkutatás sok sikert ért cl. Képünkön V. Kubaszov és Farkas Bertalan az 1980-ban történt első szovjet—magyar közös űrrepülés idején Az ipar és a tudomány mellett jelentős sikereket ért cl a szovjet mezőgazdaság, amely a legkorszerűbb agrotechnikai eljárások, valamint a magas fokú gépesítés révén új területeket is mezőgazdasági művelés alá vont Jelkép is lehetne: az 1954- ben megnyitott Lomonoszov Egyetem, a hazai és nemzetközi tudományos képzés fellegvára A IX. ötéves terv (1971—75) jelentős eredményeket hozott a szovjet lakosság életszínvonalában, életkörülményeinek javításában. Képünkön az esti fényben pompázó szovjet főváros egyik részlete A béke megőrzéséért írta: Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára A jelenlegi — kétségkívül kedvezőtlenebbre fordult — nemzetközi helyzet legfontosabb jellemzői közé sorolhatjuk azt a tényt, hogy a feszültség növekedésével párhuzamosan nőtt a tömegek, a közvélemény szerepe a politika alakításában vagy legalábbis a döntéshozók magatartásának befolyásolásában. A fokozódó fegyverkezési hajsza, áz enyhülés eredményei ellet. indított lrontális támadás, az agresz- szív amerikai politika sajátos ellenpólusaiként világszerte aktivizálódtak a különböző békemozgalmak, új formákat, módszereket keresnek a már régebben létezők, és gomba módra szaporodnak az újak. Az emberek legtermészetesebb törekvése, a békevágy keres új kifejeződési formákat, és érlelődik egyre jelentősebb politikai hatóerővé. A világot joggal nyugtalanítják az utóbbi évek nemzetközi politikájában mutatkozó fejlemények: az Egyesült Államok a világ békéjét és biztonságát veszélyeztető politikai eszközökkel igyekszik elérni stratégiai céljait. Ezt a politikát jelenleg a katonai eszközök előtérbe helyezése jellemzi. s a legnyilvánvalóbban a katonai erőfölény létrehozására irányuló szándékban ölt testet. A szovjet- és szocialistaellenes offenzíva nemcsak katonai, hanem gazdasági síkon is kibontakozik. A bojkott, az embargó, a gazdasági zsarolás különböző formái a korábban ígéretesen fejlődő kelet—nyugati kapcsolatok megrontására irányulnak: Mindez kommunistaellenes „keresztes hadjárattal" is párosul. Terveket dolgoznak ki a szélsőséges erők a szocialista országokban alkalmazandó összehangolt felforgató akciókra, mindenütt keresik a belső ellenzéket, ha ilyet nem találnak, igyekeznek létrehozni. Mindezt cinikusan a szocialista országok „demokratizálásaként" próbálják beállítani. Mégis minden nehézség ellenére meggyőződéssel állíthatjuk, hogy van remény a béke megőrzésére, s bár a nemzetközi életben a feszültség elemei kerültek előtérbe, változatlanul van lehetőség a háborús veszély elhárítására. Ebben az egész emberiség létéért és békés jövőjéért folyó harcban a meghatározó és számunkra a legtöbb reményt ébresztő erőt a Szovjetunió és a szocialista országok következetes békepolitikája képviseli. Olyan politika ez, amely állandó nagy felelősségérzetről tesz tanúságot, amely fáradhatatlan az új és új tárgyalási javaslatok kidolgozásiban, amely, ha kell. vállalja az erő- egyensúly fenntartásának nehéz terheit is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65 évvel ezelőtti győzelme olyan új típusú szocialista állam létrejöttéhez vezetett, amelynek egyik első dokumentuma a békéről szólt. Ennek szellemében az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott békejavaslatok közös alapgondolata: „nem engedhető meg, hogy a világ népeinek életét beárnyékolja a nukleáris háború veszélye!". Ebben a megfogalmazásban az emberiség jövőjéért érzett aggodalom mögött ott van a világ legnagyobb szocialista hatalmának teljes' társadalmi, gazdasági. politikai és katonai ereje, az eddig elért tudományos-műszaki fejlődés eredményeivel együtt. Az enyhülés eredményeinek megóvása szempontjából, de a nemzetközi békemozgalom számára is fontos, hogy a nyugateurópai tőkés országok és Japán egyáltalán nem követi mindenben az agresszív amerikai politikát. Eltérő gazdasági, politikai és biztonsági érdekeik alapján sokkal inkább kötődnek az enyhülés fenntartásához. a normális kapcsolatok megőrzéséhez, mint tengerentúli szövetségesük. A fejlődő országok — s körükben a következet esen antiimperialista el. nem kötelezettek mozgalma — objektív gazdasági helyzetük alapján is a biztonsági rendszerek. megteremtésében, a leszerelésben érdekeltek. A feszültséggel terhes helyzetből ered, hogy a dolgozó emberek körében növekszik a nyugtalanság saját békés alkotó jövőjük miatt. Ezért bontakozott ki évtizedek óta nem látott lendülettel a békemozgalom. amelynek növekvő erejénél fogva mind nagyobb súlya van a helyzetet kedvező irányba befolyásoló tényezők közölt. Nyugat-Európa valamennyi országában. de az Egyesült Államokban és Japánban is csak az utóbbi néhány hónapban, majd minden nagyvárosban tíz- és százezrek vonultak az utcára. A tüntetéseken többek között a tárgyalásokat, megegyezést, leszerelést, atommentes Európát, a nukleáris fegyverkezés befagyasztását, a NATO rakétatelepítési határozatának visz- szavonását követelték. A nemzeti mozgalmak társadalmi bázisa jelentősen szélesedett. A mozgalmakban a legkülönbözőbb együttműködési formákat alkalmazva közösen lépnek fel az eltérő ideológiai platformok képviselői. A mozgalmak — politikai hatásukat tekintve is — sok konkrét eredményt értek el. Több esetben befolyásolták a kormányok és vezető politikai pártok döntéseit. Az ame- ril ji vezetés s annak f elismerésére kényszerül, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül az európai országok közvéleményének hangulatát. Az európai közvélemény pedig egyre szélesebb körben hangoztatja, hogy biztonságát egyáltalán nemcsak az amerikai atomernyő szavatolhatja. Az amerikaiak többsége felismeri, hogy országa biztonságát nem az újabb fegyverek gyártása,- hanem éppen ellenkezőleg: a nukleáris fegyverkezés befagyasztása segítheti elő. Felvetődhet az a kérdés is: miért több a látványos tömegakció a tőkés országokban, és miért Viszonylag kevesebb a szocialista országokban szervezett tömegdemonstráció? Azok, akik az egyetemes békemozgalom megosztására törekednek, gyorsan készek a válasszal: a szocialista országok „államosították” a békemozgalmakat, azok az állami vagy a pártpolitika eszközei. A helyzet a valóságban • egészen más. A szocialista országokban tevékenykedő mozgalmak résztvevőinek összetétele azt mutatja, hogy mind a választott vezető testületek, mind az aktivisták (core a társadalom legszélesebb rétegeire terjed ki. A békemozgalmak célkitűzéseit magukénak vallók soraiban megtaláljuk a politika alakításának és a társadalmi közvélemény formálásának képviselőit, a törvényhozó testületek választott képviselőit, tudósokat, írókat, művészeket, a különböző egyházak vezetőit, a hírközlő szervek vezető munkatársait. Ez nem azt jelenti, hogy a társadalom meglevő • intézményei és szervezetei „ráteszik kezüket” a békemozgalomra, hanem — tapasztalataink szerint — éppen ellenkezőleg: a békemozgalomban részt vevők, jóllehet ideológiai felfogásuk gyakran eltérő, mégis közös platformra találva mozgósítják a közvéleményt. Más helyzetben vagyunk tehát, mint a nyugati békemozgalmak. Hiszen nem kell követelnünk kormányainktól a békepolitikát, és nem kell tiltakoznunk országaink területére telepítendő atomrakéták ellen. Nincs szégyenkeznivalónk amiatt sem. hogy amikor nagygyűléseinken, vagy vitafórumainkon a résztvevők az atommen- tes Európa érdekében szállnak síkra, akkor ez egybecseng a szovjet kormány vagy a Varsói Szerződés törekvéseivel. A magyar békemozgalom vezető testületé, az Országos Béketanács ez év februári ülésén elemezve az új helyzetből következő feladatokat úgy határozott, hogy — éppen a nehezebb nemzetközi körülményekre való tekintettel — mozgalmunk építsen szélesebb társadalmi bázisra, vonjon be akcióiba új erőket, keressen színesebb és vonzóbb munkaformákat, nemzetközi kapcsolataiban pedig legyen még nyitottabb, törekedjen széles körű párbeszédre és együttműködésre minden erre alkalmas békeszerető erővel. Az országos tanács soraiba számos új tagot választottunk be. akik a magyar közélet jeles képviselőiként a mozgalomba kapcsolódásukkal elkötelezték magukat annak megújítása mellett. Igyekszünk továbbra is mindenkihez, minden korosztályhoz, társadalmi réteghez. csoporthoz szólni. Különösen fontosnak tartjuk a fiatalok körében folytatott munka erősítését. A nyári programok hangulatában világosan kifejeződött, hogy mozgósítani lehet a fiatalokat a mi tevékenységünk támogatására, ha megtaláljuk a kapcsolódási pontokat, s főleg, ha az ő nyelvükön beszélgetünk velük. Velük. és nem nekik, az asztal túlsó oldaláról. Hatékonyabb az őszinte hangosan gondolkodás, még ha itt-ott kitérők tarkítják is. mint látszik jól fésült, előre gon- gosan megfogalmazott, leírt beszéd. Megélénkült nemzetközi tevékenységünk is. Több párbeszéd jellegű találkozó, nemzetközi fórúm, a Békemenet '82 fogadása, a menet résztvevőivel folytatott sok érdekes beszélgetés, határtalálkozó az osztrák békemozgalmak küldöttségével, voltak azok az események, amelyek különösen kiemelhetők a sok fontos akció sorából. Továbbra is ki akarjuk használni, hogy változatlanul nagy az érdeklődés a magyar politika, s ennek részeként a magyar békemozgalom iránt a szocialista és a nem szocialista országokban egyaránt. Eközben számolnunk kell azzal is, hogy aktivizálódtak azok az agresszív, szélsőséges jobboldali körök, amelyek eltorzítják a szocialista országok békekezdeményezéseit, le akarják járatni a Szovjetunió és a szocialista országok védelmi szövetségét, s az ezekben az országokban tevékenykedő bé- kemozgalmákat. A jövőben is fontos feladatának tartja a magyar békemozgalom, hogy saját eszközeivel előmozdítsa olyan nemzetközi viszonyok kialakulását, amely egyenrangú együttműködésen, egészséges nemzetközi gazdasági rendszeren, természetes politikai, tudományos és emberi kapcsolatokon alapul. Mindez számunkra olyan fontos, mint a mindennapi kenyerünk. Ezért vagyunk meggyőződéses hívei a béke és a nemzetközi együttműködés, a fegyverek' nélküli világ távolinak látszó eszméjének. Ezért kell felsorakoznunk a fegyverkezési verseny ellen napjainkban fellépő milliókhoz. Ezért kell hirdetnünk ezeket az elveket a világért és népünkért érzett fe- felelősséggel minden hazai és nemzetközi fórumon, részt vállalva abból a nagy politikai műből, amely nem kevesebbet tűz célul maga elé, mint a nukleáris háború és valamennyi háború elkerülése, az emberiség békés jövőjének megteremtése.
