Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

1982. november 27., szombat NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Szezonzárás a Kárház utcában Ma: Békéscsaba—Pécs A labdarúgó NB I 14. fordulójában a következő pá­rosításban lépnek pályára a csapatok: Bcs. Előre Spar­tacus SC—Pécsi MSC 13.00, MTK-VM-ll. Dózsa 13.00, Csepel—Debreceni MVSC 11.00, Vasas—Nyíregyházi VSSC 11.00, Rába ETO—Bp. Honvéd 16.00, Zalaegerszegi TE— Diósgyőri VTK 13.00. Vasárnap játsszák: Tatabányai Bá­nyász—Ferencváros 13.ÓÓ, Videoton—Haladás VSE 15.00. úr. _________L____Li__1________________________________________ _________ A Bcs. Előre Spartacus az elmúlt fordulóban kiütéses vereséget szenvedett a Nép­stadionban az FTC-től. A ta­lálkozó egyben gólcsúcsot hozott. Az is igaz, hogy a fradistáknak minden sike­rült, s ezen a délutánon a 90 perc alatt több gólt sze­reztek, mint az előző öt for­dulóban. A lila-fehérek háza táján tovább szaporodtak a gon­dok. A korábbi sérültek — Babcsák, Kőhalmi. Rácz, Steigerwald — után Cseh, Takács, a válogatott Kere­kes és Melis is sérüléssel bajlódik, játékuk cgak ma délelőtt dől el. Ahhoz vi­szont, hogy a békéscsabaiak elkerüljenek a kieső zóná­ból. feltétlenül meg kell sze­rezni mind a két bajnoki pontot. , Zalai László vezető edző a kezdő 11 -et a következő ke­retből jelöli ki: Hanyecz, Oláh, Szekeres. Kéki, Kanyá­ri, Kurucz, Melis, Adorján, Takács, Pásztor, Fabulya, Ti­sza, Kerekes, Királyvári, Cseh. 1974—75 MÉRLEG Pécsen 1—1 Bcs-n 3—3 1975—76 — — 1976—77 — — 1977—78 2—0 1—0 1978—79 2—1 0—0 1979—80 4—2 2—0 1980—81 1—0 3—2 1981—82 2—0 1—2 *,.MI TÖRTÉNT A MUN- DIÁLON?" címmel tart él­ménybeszámolót Mészöly Kálmán szövetségi kapitány, Boross Dezső és Németh Gyula, a Népsport főmun­katársai november 29-én, hétfőn este 8 órától a bé­késcsabai Korzó étteremben, november 30-án, kedden es­te 6 órától pedig Gyoma- endrődön, a Déryné Műve­lődési Házban. Képtelenségek világbajnoksága Nem lehet másnak, csak „pihent agyúaknak” nevezni azokat a sportbarátokat, akik elhatározták, hogy Zürichben megrendezik a képtelen ver­senyszámok első világbaj­nokságát. Jellemző a novem­ber első hetében lebonyolí­tott különös versenysorozat­ra, hogy a népes közönség előtt csaknem száz különféle együttes és egyéni induló mutatta be ritka tudomá­nyát. A zsűrinek csak az okozott gondot, hogy milyen alapon, miféle elv szerint rangsorolja a produkciókat, mivelhogy még csak két ha­sonló sem akadt. A legnagyobb sikere min­denesetre a Hamburgból jött nyugatnémet zenész-sportoló Christian Patzignak és a ha­zai pályán szereplő zürichi Leo Birchernek volt. Előbbi pontosan 50 kilométert ke­rékpározott a menetirány­nak háttal, s méghozzá úgy, hogy a kormányrúdon fog­lalt helyet, s közben ... ked­venc számaiból tartott hege­dűkoncertet. A jelentések szerint egyszer sem bukott fel, mi több, addig-addig ügyeskedett, amíg kerekezés közben sikerült kicserélnie az egyik megpattant húrt, s per­sze a szükséges hangolást is elvégezte. Utóbbi is kitett magáért: a hamburgi fiatal­ember egy 800 gramm súlyú esernyőt helyezett az orra hegyére, s azzal két és fél órán keresztül egyensúlyo­zott, miközben vagy három- százszor leült és felállt, s egyéb „kunsztokat” hajtott végre. A különös „világbajnok­ság” támogatását egy ameri­kai társaság vállalta el, a „Sri Chimoy Marathon Team”, amelynek vezérkara zürichi sajtókonferenciáján — a nagy nyilvánosságot ki­használva — ismertette is a világ sportjával kapcsolatos alapelveiket. Ez így hangzik: „Mint minden sportág kép­viselői — az olimpián -sze­replőkre gondolunk —, mi is arra törekszünk, hogy az em­beri teljesítőképesség vélt felső határait átlépjük. Tud­juk, hogy versenyzőinket kü­lönc embereknek tartják, de azt is, hogy a minősítések igazságtalanok”. Gyémánttal ékesített arany ütő Huszonkilenc versenyző részvételével 700 ezer dollárral díjazott teniszverseny kezdődik november 29-én, Euró- pa-bajnokok bajnoksága elnevezéssel. A 17 ezer nézőt be­fogadó antwerpeni sportpaleisben egy hétig tartanak majd a küzdelmek. Ezen a tornán tér vissza a nemzetközi versenysorozat­ba a svéd Björn Borg, aki az utóbbi évben csupán be­mutató jellegű mérkőzéseket vívott. Az ötszörös wimb­ledoni bajnokot a harmadik helyen emelték ki az ame­rikai McEnroe és a csehszlovák Lendl mögött. *Az amúgy is nagy összegű pénzdíj mellett a helyi gyémántkereskedők szövetsége felajánlotta az Antwer­pen Gyémánt Kupát — amely nem más, mint egy 1300 (!) gyémánttal ékesített arany teniszütő — annak, aki há­romszor egymás után megnyeri nz ezentúl évente meg­rendezendő versenyt. n várt jó rajt — a III. Birkózó Világ Kupáért Pénteken délelőtt a Stadi­on Szállóban levő főhadi­szálláson tetőfokára hágott a sürgés-forgás, a III. kö­töttfogású birkózó Világ Kupa mezőnye majdnem teljessé vált. Mindössze egy versenyző hiányzott, az elő­készületek során az európai válogatottal volt a legtöbb „baj”, végül csak a 48 kg- ban szerepelni tervezett olasz Maenza nem érkezett meg 'Budapestre, így a Bu­dapest Sportcsarnokban a délutáni ünnepélyes meg­nyitón az öreg kontinens ve­gyes csapatában ebben a súlycsoportban a veterán székesfehérvári Seres Fe­renc jutott szereplési lehető­séghez. Hozzá kell fűzni, a 35 esztendős kiváló sportem­ber ezzel pompásan élt is, Európának egy győzelmet szerzett a bemutatkozó csa­tán. Az ünnepélyes megnyitót követően a magyarországi Porano cég színpompás, sár­ga, lila összetételű szőnye­gein a hatos mezőnyből négy válogatott lépett szőnyegre, és a nyitó találkozók a pa­pírforma jegyében zajlottak. I. forduló: Magyarország— Egyiptom 9:1 (elöl a győztesek). 4» kg: Vadász Csaba—Said Waheci tusgyözelem, 1:57 p. Va­dász kiválóan pörgetett, a tech­nikai tus előtt a jobb megoldást választva. ..szabályos” két vál­lal nyert. 52 kg: Rácz Lajos—Abou Bakr technikai tusgyőzelem. 2:27 p. A székesfehérvári világbajnok mintegy félperces ..melegítés” után valóságos íogásparádét mu­tatott be. 57 kg: Soós István—Ernád Ka- lil i4:l2. A Spartacus válogatott­ja a 2. menetben fordított a kellemetlen stílusú, kemény af­rikai ellen. 62 kg: Kruj Tamás—Ahmed Husszein 8:0. A katonáskodó ferencvárosi válogatott újonc különösen jó stílusú pörgetései­vel hívta fel magára a figyel­met. 68 kg: Péter István—Hussam Musztafa 12:1. A szegedi világ- bajnoki ezüstérmes dolga azért volt olyan ..nehéz”, mert a bí­rók a passzív egyiptomit egy­szerűen nem akarták leléptetni. 74 kg: Nádasi Attila—Moha­med Hammad 10:3. A 2. menet elején válldobás után a pörge­tés fegyverét is jól alkalmazta a ferencvárosi. 82 kg: Mohamed El-Asram— Kappesz. Sándor leléptetés. 4:49^ p. Egyik oldalon sem tudtak" felmutatni technikai próbálko­zást. így a már 10 éves nem­zetközi rutinnal rendelkező egyiptomit hozták ki győztes­nek. 90 kg: Növényi Norbert—Reda el Tatavi i2:4. Növényi roppant ereje feltűnt, de sziporkázásra egyelőre formájából nem futot­ta. Igaz. állóképessége talán az olimpia óta a legjobb. 100 kg: Gáspár Tamás—Kames Samra 10:0. Gáspár végig a sző­nyegen ..tartotta” ellenfelét, on­nan hatékonyan pörgetett. Nehézsúly: Rovnyai János— Hassan El Hadad tus. 2:37 p. Sportműsor SZOMBAT Kosárlabda. NB II. Bcs. MÁV —Karcagi Főiskola SC, férfi, Békéscsaba. 15.00. Békési ÁFÉSZ —Mezőberényi SE. férfi. Békés. 16.30. Békési ÁFÉSZ—Mezőberé­nyi SE. női, Békés, 15.00. Bcs. ÁFÉSZ—Törökszentmiklósi SE, női. Békéscsaba, 15.00. Labdarúgás. NB I. Bcs. Előre Spartacus—Pécsi MSC. Békés­csaba. Kórház utca, 13.00, Divi- nyi (Szilágyi. Csáki). NB I. If­júsági bajnokság. Bcs. Előre Spartacus—Pécsi MSC. Békéscsa­ba. Kórház utca, 11.00, őrző. Teke. NB . I. DÉLÉP—Bcs. MÁV, női. Szeged. 10.00. VASÁRNAP Asztalitenisz. Megyei II. osz­tályú egyéni bajnokság. Békés­csaba, konzervgyár. 9.00, Röplabda. NB II. Gyomaend- rődi Spartacus—Szegedi Építők, női. Gyomaendröd. 10.00. Újla­ki SC—Bcs. Előre Spartacus, női, 12.00. Ha lefogták mindkét kezét, lábbal továbbított az ellenfél kapujába Mikor remeg a honi pólósok keze? A kapusnak a nadrágja szinte már megszáradt, olyan régóta taposta ki magát a vízből. Persze, Dömötör Zol­tánt sem akármilyen fából faragták, hasonlóképpen ki­emelkedve a habokból lóbálta a labdát egyszer, kétszer, háromszor .. ..Ki bírja tovább? Nos, előszóra portás kez­dett süllyedni, Dömötör pedig még lóbált egyet, ki tudja hányadikat, majd elegáns mozdulattal átejtette a szovjet kapus feje fölött a magyar vízilabdacsapat aranyérmét jelentő labdáját — ez volt az utolsó gól azon a magyar —szovjet vízilabda-találkozón, amely a tokiói olimpia bajnoki címét döntötte el. Természetesen a magyarok ja­vára. Dömötörhöz, vagy akár Gyarmatihoz, Kárpátihoz hasonló „mestergólokat” pro­dukált még fél évtizeddel ez­előtt az új aranykori gárda: Faragó, Szívós, Csapó... is. ök, elődeikhez hasonlókép­pen „bolondját járatták” a világ többi pólós hatalmával, de azt is hozzá kell fűznünk, egyelőre ők utoljára. Az el­múlt néhány esztendő vi­lágversenyei — talán az idei dél-amerikai VB-t kivéve — legalábbis ezt támasztják alá. Mind ritkábban láthattunk a magyar víz Hab dg.-válogatot­tól, de bármelyik klubcsapa­tunktól olyan bravúros meg­oldásokat, amelyre az imént felsorolt showman játékosok voltak képesek. S az is so­vány vigasz lehet a honi pó­lós gárda számára, hogy a máj világversenyek legjobb­jai sem produkálnak olyan tetszetős pöcköléseket, húzá­sokat, beforgatásokat. . . egy­szóval zsonglőrmegoldásokat. amire mindenki hosszas év­tizedekig emlékezne, mint a már említett tokiói Dömötör- gólra. Egymás kedvéért, játékból... Mert hajdan volt egy Kár­páti Gyuri, akinek ha lefog­ták mindkét kezét, akkor lábbal továbbította az ellen­fél hálójába a labdát, ha a lábára is csomót kötöttek, akkor fejjel juttatta a lab­dát a kapuba. Persze, nem csak ö volt képes erre. ha­nem akkor valamennyi pó­lósunk. S hogy mitől voltak ők jobbak? Nos, Kárpáti és a vele egy csapatban játszó klubtársak, naponta olykor 6—8 órát is.eltöltőitek a víz­ben. No, nem azért, mert ilyen hosszan tartott egy-egy tréning, inkább egymás ked­véért, játékból, fogadásos mérkőzésekért az edzés után. Mindezt a mai fiatalok ese­tében egyáltalán nem* lehet tapasztalni, ha lejárt a „hi­vatalos edzésidő”, talán még a zuhanyban sem töltenek el néhány percet, máris öltöz­nek ... Pedig, ha ők is ott maradnának a medencében egy kicsit kiszorítózni, pasz- szolgatni ... Az utolsó Kár­pátihoz' hasonló mohikánok egy-egy edzését látva — s ezúttal a még ma is aktív 30-on túliak társaságára gon­dolok —, meg kell állapíta­ni, bizony bödületes mennyi­ségű munkát végeztek. Center, hátán egy „gorillával” Például Faragó úgy tanul­ta meg a hajszálpontos ka­pura lövést, hogy nap mint nap a vízből a nem túlságo­san nagy rajtkövet célozgat­ta a labdával. majd arra „specializálódott”, hogy a . rajta levő parányi számot találja el. S ha máj- ez is jól ment, akkor mind távo­labbról kísérletezett, hogy innen is sikerre vigye a pontos célzást. S mindezt órákon át. Nem véletlen, hi­szen elődeitől tanulta mind­ezt. Egy ma javakorabeli Lemhényi, Szittya, vagy idő­sebb Szívós még mindig ha­sonló produkciókra képes. Napjainkban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Példaként felhozhatjuk az el­múlt hét végén látott Medi­cor OSC—CSZKA Moszkva összecsapást. A KEK-elödön- tö csatározásai során a ma­gyar játékosok többször lőt­tek a kapusba, mint ahány góltalálatot regisztrálhatott a villanyóra. Emellett számta­lan kapufát értek el, s ha­sonló mennyiségű lövés su­hant el a kapu fölött, mel­lett. Magyarul, vannyi gólhely­zetet hagytak ki, ami még gombócból is sok. Ugyanak­kor Kabanovék fele annyi helyzetet dolgoztak ki, de szám szerint abból többet ér­tékesítettek, mindazok el­lenére, hogy a veterán ka­pus, dr. Steinmetz kitűnő napot fogott ki. Nem vigasz, de van ami­ben egyenrangú ellenfelek voltak. Nevezetesen, mindkét csapat jócskán hagyott ki emberelőnyös helyzetet. Igaz. ezt a szovjet csapattól ko­rántsem szoktuk meg. hiszen az elmúlt öt év során, ami­lyen tornát csak megnyer­tek, mindig is kitűnő hely­zetkihasználásuknak, az em­berelőnyös állás értékesíté­sének köszönhették. Nem úgy a magyar csapat. Több vi­lágverseny tapasztalata, s a szakvezetők, edzők évek óta azon siránkoznak. milyen gyatra a magyar csapatok helyzetkihasználása, különö­sen emberelőnyös helyzet­ben. Mint korábban Gyar­mati — szövetségi kapitány­ként — vagy ma Mayer, a válogatott jelenlegi szakve­zetője elmondta: edzéseken ezeket rengeteget gyakorol­ják. De úgy tűnik, éles hely­zetben továbbra is remegni kezd a honi pólósok keze. amint létszámfölénybe ke­rülnek. S ha már az emberelőny­nél tartunk. Szó ami szó. a vízilabdaszabályok legutóbbi módosítása némiképp leegy­szerűsítette. sablonossá tette a játékot. Ez is a látványos­ság rovására ment. A vi­lág legtöbb országában a csapatok, legyen az klub­szintű összecsapás vagy vá­logatottak közötti mérkőzés, a kipontozásra játszanak, azaz a centerjátékot erőlte­tik. Mit jelent ez? A támadó csapat egy játé­kosa, általában hátán egy „gorillával”, beáll az ellen­fél kapuja elé, a kaputól tá­volabb levő csapattársai be- passzolgatják a labdát a cen­ternek — aki természetesen bírói és szurkolói szemmel nézve semmit sem tud kez­deni a labdával. Ez érthető, hiszen a védő legtöbbször kézzel-lábbal átkulcsolja, mozgásképtelenné teszi (erre szokták mondani, hogy a betonba tapossa) a gólra tö- rőt. A játékvezetők zömében a harmadik ilyen bejátszás után partra teszik a védőt egy percre. Az ilyen stílusú játékot legmagasabb szinten a szovjet és jugoszláv póló­sok művelik, de semmivel sem maradnak el mögöttük az NSZK-beliek. az ameri­kaiak. S ez sohasem volt a magyar csapat kenyere, hi­szen mindig is arról voltak híresek, hogy szellemes, öt­letes megoldásokat keresve juttatták a labdát az ellen­fél hálójába. Ezt viszont az új szabályok kevésbé teszik lehetővé. Nem remekel az utánpótlás Tehát a félkeményedet! játék, a szoros emberfogás, kiiktatta a magyar játéko­sok szellemességét. Ugyanak­kor a honi pólósok sohasem voltak arról híresek, hogy rendkívül gyorsak lennének, már ami az úszástudásukat illeti. Korábban is örültünk. ( ha akadt egy-egy olyan ászunk, aki percen kívül re- pesztette a 100 métert. Ma sem állunk jobban e téren. Ugyanakkor, a ma világ él­vonalába tartozó, határain­kon túli csapatok valameny- nyi játékosa már 55—56 má­sodperc körül tud, ha ne­tán a vágtaszámban az úszók között rajthoz áll. Míg korábban a magyarok lassú­ságát az ötletes játék és a pontos lövések kiegyensú­lyozták, addig a mai csapa­taink mindinkább a külföldi erőpólót próbálják lemásol­ni. Az korántsem baj, hogy a jól értelmezett erőszakos­ságból tanulni kívánnak, a probléma inkább ott kezdő­dik, hogy a korábbi arany­csapataink játékosságát nem tudják lemásolni. S ami talán „levitézlé- sünk” másik oka (noha ez megérdemelne egy újabb boncolgatást): a tokiói, majd az azt követő olimpiák aranycsapatainak fényében kitűnő edzőink elfeledkeztek arról, mi történik, ha Fara­gó, Csapó, Gerendás ... ki­öregszik? Ugyanis az is tény, hogy az elmúlt esztendők if­júsági és junior világ- és kontinenstornáin egyáltalán nem remekeltek a magyar pólós utánpótlás fiataljai. Jávor Péter * 4 ' "" X. . ;; 1 ■■■ - *-ft- *»*&*'-**■♦ A. Egy utolsó mohikán, E'aragó. Egyesül benne az ötlctcsség, az erőpóló és kitűnően tud célozni BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz„ 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz„ 5061. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom