Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

1982. november 27., szombat NÉPÚJSÁG fl kereszténység táblaképei A tárlatlátogatók, az al- burhlapozgatók többsége jól tudja, hogy az ikonokról me­rev arcú szentek, élesen kör­vonalazott. akár szögletesnek is mondható angyalalakok te­kintenek a késői szemlélőre. Az talán már kevésbé közis­mert. hogy az ikon szó gö­rög kifejezés, és eredetileg képmást jelentett. Ezt a mi­nősítést kezdték aztán a Krisztust. Máriáit, és a már említett szenteket ábrázoló műveikre alkalmazni azok a bizánci festők, akik a VI. 'századtól mind nagyobb számban foglalkoztak e kép- típus készítésével. Az általuk megörökített portrék, majd később jelene­tek java része a keleti ke­reszténység templomaiba ke­rült. ahol az ikonosztázokra — vagyis képállványokra — rögzítették. (Ilyen háromaj- tós. a hajót és a szentélyt elválasztó ..falak" egyébként hazánkban is sokfelé látha­tók; elég csak a szentendrei szerb templomokra utalni.) Az ikonfestés Bizáncból in­dult útjára. Ott alakultak ki jellegzetességei — elsősorban az, hogy az ábrázolt alako­kat mind szemtől szembe, azaz frontálisan mutatták —, s valószínűleg ott készültek az első ún. mintarajzok, amelyek kísérőszövegeikkel egyetemben aztán átkerültek orosz földre, ahol az ikon­művészet végül is a maga teljes szépségében kivirág­zón. Ám amíg ez bekövetkezett, hosszú évszázadok teltek el, hisz a novgorodi iskola meg­létéről csak a XII. századtól vannak adataink. Hogy mi­ért éppen ott bontakoztatták ki tehetségüket a bizáinci mintákat immár nemcsak követő, hanem azokat tovább is fejlesztő ikonfestők? Nyil­ván azért, mert Novgorod abban az időben önálló, füg­getlen bojárság volt, s urai a katonai és gazdasági hata­lom gyarapítása mellett a hitélet elmélyítésére is töre­kedtek — ehhez pedig kel­lettek a gazdagabbnál gaz­dagabb díszítésű, az egysze­rű népet elkápráztató iko­nok. (Hogy a novgorodi mes­terek mennyire megújították e műfajt, azt jól jellemzi egy újításuk: ők kezdték ún. sze­gélyképekkel körbekeríteni a középpontban levő ábrázo­lást. amely jelenetek a meg­örökített személy életének egv-egy állomását mutatták be.) Novgorod 1478-tól a moszk­vai fejedelemség fönnhatósá­ga alá került, s ettől kezdve az ottani ikonfestő iskola vette ált a vezető szerepet, s adott az egyetemes művé­szettörténetnek olyan kiváló­ságokat. mint a feltehetően görög eredetű Teofan Grek — ő egyébként még Novgo- rodban tanult —. a világhí­res. filmen is megidézett Rubljov, és a kevéssé is­mert. de annál tehetségesebb Gyionyiszij. A moszkvai iskolának ez a megannyi remekművet hát­rahagyó hármasa egyébként a hagyományosan zárt for­mák ismétlése közben Is ön­álló művészi elképzeléseket követett. Mint a szakértők — köztük a magyar dr. -Rúzsa György, aki. ennek az ábrá­zolási ágnak a legjobb ha­zai ismerője — minősíteni szokták, Grek volt az indu­latos. Rubljov a maga fi­nom. üde színeivel a harma- nikus, míg Gyionyiszij az ünnepélyes. Még két másik, sajátos je­gyeket felmutató műhely is működött: az egyik Pszkov- ban képezte a főképp görög példaképeket követő — álta­lában sötétes tónusban festő — mestereket, a másik pe­dig Tverben virágzott, ahol inkább finom, dekoratív munkák kerültek ki az ecse­tek alól. Az ikonfestészet merevsé­ge az idők folyamán termé­szetesen oldódott valamit. Ugyanígy a frontális ábrázo­lástól is mind gyakrabban eltekintettek, s felváltotta ezt a távlatokat éreztető pers­pektivikus bemutatás. A sok- sok szent közé pedig egy-egy világi személy is odakerült. Ami e táblaképek történe­tében a most említett isko­lák működésének befejezte után történt, az immár a kézműves ipar históriájába tartozik. Grek. Rubljov. Gyionyiszij és más mesterek munkái viszont — hála a hozzáértő restaurálásnak — ma is eredeti szépségükben hirdetik e sajátos ábrázolá­si mód megannyi utánozha­tatlan szépségét, s egyúttal azt. hogy egy ilyen kemény regulákon alapuló festészeti ágazatban is képes megmu­tatni magát az eredeti tehet­ség. Akácz László Jellegzetesen zárt szerkezetű fej az Usztyugi üdvözlet elne­vezésű ikonból XII. századi ikon: az úgynevezett Usztyugi angyali üdvözlet Kutyasuli Meghatározott módszer szerint látnak hozzá az oktatáshoz. Évente mintegy 600 német ju­hász kutyát képeznek ki különböző feladatokra Fotó: Hegedűs Ferenc­Évszázadok óta a kutya az ember leghűségesebb társa. Talán éppen ezért illetik annyiféle jelzővel. A kutyák valóban sokra képesek. Te­relik a nyájat, vigyázzák a házat, vak embert vezetnek a nagy város forgatagában, a rendőrség is felhasználja őket. Nyomot követnek, sza­got azonosítanak, s gyakran segítségükkel fogják el a betörőt, leplezik le a kábító­szercsempészt. Ám nem mindegyikük képes ilyen fel­adatra. Amelyiknek megvan a hajlama, az sem egyik napról a másikra. Csak hosszú képzés után válnak alk almássá. Dunakeszin van az ország kutyavezető-képző iskolája. A közelmúltban újságírók­nak mutatták be az oktatás fázisait. Hogy mi mindenre képes a kutya! A bemutató nagyjelenete. A szökésben levő fegyveres ban­ditát az idomított kutya földre rántja Hazai tájakon n Cserhát keleti oldalán Mátraverebély a nevében mátrai, ám a valóságban a Cserhát keleti oldalán festői környezetbe ékelt község és környéke változatos érdekes­ségekkel szolgál látogatóinak. Megközelítése a Hatvan— Pásztó—Salgótarján vonalon igen egyszerű, de remek séta­alkalom azok számára is, akik kedvelik az erdei túrá­kat: a cserháti oldalon Hol­lókő felől, a Mátra felől pe­dig Ágasvár irányából, vagy a Zagyva mentén Szúpatakot érintve. A változatos környezet azonban távolról sem merí­ti ki az érdekességek körét. A község házai közül büszkén emelkedik ki a XIV—XV, században Verebi Péter er­délyi alvajda által építte­tett templom. Helyén már a román korban is állt egy kis falusi templom, amely idővel erősen megrongáló­dott, de kitűnő fekvését ki­használva ide építtette új templomát Verebi Péter. Ez a templom napjainkra nem csupán Nógrád megye, ha­nem az ország egyik jelentős gótikus emléke, bár a temp­lom belsejét barokk stílus­ban erősen átalakították. Eredeti szépségükben élvez­hetők viszont a sekrestye gó­tikus: vidékies faragású fe­jei, illetve növénydíszei, va­lamint a két, igen jellegzetes ülőfülke. Az építtető Verebi Péter olyannyira ragaszko­dott a vidékhez és szép templomához, hogy 1403-ban bekövetkezett halálakor sír­kövét itt helyeztette el. Mátraverebély házait el­hagyva a kanyargó ösvénye­ken szinte váratlanul tűnik elénk Szentkútpuszta. Ter­mészetesen szó sincs hagyo­mányos értelemben vett „pusztáról”, hegyvidéki szemmel azonban érthető, hogy ezt a lankás-dombos. sziklás helvek közt megbú­vó romantikus — kicsit na­gyobb méretű — tisztást így keresztelték el. Ami pedig a Szentkút elnevezést illeti, az alighanem attól a — nem is oly régmúlt időkig — csoda­lévőnek tartott forrástól ered, mely a „puszta” ékes­ségének tekinthető templom- kolostor együttestől néhány lépésnyire csörgedezik. Nincs tudomásunk arról, hogy a XVIII. században ide épített templom-kolostor épületegyüttes helyén már korábban is templom állott volna. Építői mindenesetre jó érzékkel fedezték fel a kivé­telesen szép környezetben azokat az előnyöket, melye­ket középkori vallási hagyo­mányok tettek ismertté. A templom mögötti domb ol­dalában a mai napig megte­kinthetők azok a remetebar­langok, melyeket a kora kö­zépkortól vájtak a hegyol­dalba. Kiképzésük némi­képp hasonlít a tihanyi bar­langokhoz, talán méreteik­ben van eltérés: ezek a barlangok mintha tágasab­bak. „kényelmesebbek" len­nének, ügyesebben használ­nák ki a terep adottságait az időjárás viszontagságai elleni védekezésben. Meg­közelítésükre mindenesetre csak a bátrabb hegymászók vállalkozzanak. nyílásaik ugyanis némiképp rejtettek.' in ezáltal védelmet nyújtottak az esetleges betolakodók, vagy felesleges kíváncsis­kodók ellen. A templom-kolostor együt­tes barokk stílusban épült, melyhez igen szép, és vi­szonylag tágas, kényelmes kolostor épült. Napjainkban szociális otthont helyeztek el benne. A templom belsejé­nek érdekessége a főoltár Mária kegyszobra, mely Pásztóról kerül ide, mégpe­dig a török időkben: akkor menekítették a katolikus hit védelmezői az ismert kegy­helyre. Szentkútpusztát elhagyva a szintén csak nevében mátrai község, Mátraszőlős felé in­dulhatunk. akár több olyan kirándulóhelyet is érintve, melyek méltán népszerűek a vidéken: például a Garábi- hegy vagy a Macska-hegy vonalában. Mátraszőlős szép. igen gondosan ápolt kertjei között haladunk tovább, egé­szen a XIII—XIV. századból származtatható — természe­tesen többször átalakított — templom felé. A XIII. szá­zadi. őstemplom fal- és szen­télyrészletét már feltárták, sőt, korabeli freskótöredé­kekben is gyönyörködhet az érdeklődő; Krisztus a pokol tornácán, valamint a Szent Erzsébetet ábrázoló, fára festett oltárképe értékes mű­kincs. Révy Eszter 1 A mátravercbélyi templom (MTi-fotó — ksi

Next

/
Oldalképek
Tartalom