Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

1982. november 27., szombat o Szénási Mihály Budaörsi házak Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól napjainkig Utak, keresztutak 14. A szürrealizmus i Salvador Dali: Anyám, anyám, anyám A szürrealizmus fogalmát lefordítani nem tudjuk, csak körülírni. Mondhatjuk, hogy á valóság feletti való­ság. a valóságon túli való­ság, vagy éppen: a valóság magasabb síkba emelése. A szürrealizmus a tapasztala­ti, a látott világból, a való­ság elemeiből vett képeket használ látomásai kifejezé­sére. Az egyéni, a sajátos képösszetételek, a kézzel fog­ható valóságban egymástól távol eső dolgok egymás mellé helyezése jellemzi a képzőművészetben, iroda­lomban egyaránt. Ennélfog­va szürrealista építészet vagy iparművészet nincsen. A zene alapjában véve szür­reális. A fogalom francia költőtől, Apollinaire-tői származik. 1917-ben írt bur- leszkjét, a Tirésias kebleit nevezte szürrealista drá­mának. de már 1908-ban is élt később általánossá vált meghatározásával. A szürrealista képformá­lást az irodalom és a nép­nyelv régóta ismeri. Je­gyezzünk ki néhányat Petőfi Az örült című költeményé­ből: „Ostort fonok, lángos-) tort. napsugarakból; Meg- korbácsolom a világot”; „Mérget töltöttek azok vi­zembe, Akik megitták boro­mat”; „Mi az ember? Mond­ják: virágnak gyökere. Amely fönn a mennyben vi­rul”; „Öh ég, óh ég, te vén kiszolgált katona. Érdem­pénz melleden a nap, S ru­hád, rongyos ruhád a felhő”. „Nem a fékevesztett el­me, azaz a zsáneralakba öl­töztetett shakespeare-i bo­lond hat ránk, hanem a szörnyű fintorok mögött jól látható, s oly szeretetre mél­tó ifjú arc rémülete: lássá­tok. ilyen a világ, meg kell bolondulni tőle, vagy föl kell robbantani az egészet” — írja róla Illyés Gyula. És ezzel valójában kulcsot is adott kezünkbe a szür­realizmushoz, ezzel a két szóval: rémület és ilyen a világ. A szürrealisták elfor­dulnak ettől a világtól, mert olyannak látják, mint «Pe­tőfi Az őrült látomásaiban, már 1846-ban, hatvan-het- ven évvel a szürrealizmus virágkora előtt: embertelen­nek, pusztulásra érettnek. Költői képzeletük az ál­mokban. látomásokban, lel­kiviláguk nehezen követhető és ellenőrizhető rétegeiben keresi az igazibb valóságot. Ahogy ők mondják-; a való­ság feletti valóságban. „Sur” franciául annyit jelent: fe­lett. Andre Breton, akinek> in­kább röpiratokat köszönhe­tünk, mint máig élő alkotá­sát. A szürrealizmus mani- fesztuma című munkájában ezt írja: „A szürrealizmus a gondolkodás diktátuma az értelem ellenőrzése nélkül, és túl minden esztétikai vagy optikai kérdésen. Azaz: a szürrealizmus az álmok, sejtelmek, látomások vilá­gát fölébe helyezi a valóság­nak. hisz az álom mindenha­tóságában, a freudi lélek­elemzésnek abban a tételé­ben, hogy az álmok iga- zabb világunkat, őszintébb énünket jelentik.” Hisz te­hát abban, hogy a gondolat szempontok — s így erkölcsi és más előítéletek — nélkül való játéka kiszoríthatja a tudat, az értelem, a szellemi megnyilvánulások más be­avatkozását a művészetből (logika, szerkesztés, megfor­málás, kötött forma stb.). s általuk jobban megközelít­hetjük az élet igazabb lénye­gét. Ennek a művészi mód­szernek, magatartásnak kö­vetkezményeképpen a szür­realizmus is hozzájárult ah­hoz — a konstruktivizmus és kubizmus mellett —, hogy a műalkotást önálló, nem ábrázoló, csak önma­gát kifejező valóságnak te­kintsük. Nem szakított telje­sen a művészet ábrázoló szerepével, mint a konstruk­tivizmus, csak éppen az ábrázolás tárgyát vette a nem látható és le nem ír­ható élményekből. Ezért van a szürrealizmusban va­lami kijelentésszerű fel- lebbezhetetlenség. A ki­mondhatatlanhoz is olyan képeket hív segítségül, me­lyek valóságosak. testük van. A szürrealizmus képei reálisak, gondolati tartalmuk azonban irreális. A szürrea­lizmus az a művészet, mely tartalmánál fogva irreális, de képeiben reális. Van. aki nem is használja ezt a kife­jezést: szürrealizmus. ha­nem a fantázia festészetének nevezi. A fantázia festői pedig azok. akik a „belső szem látását” fontosabbnak tartják annál, minthogy a rajtunk kívül. létező világot ábrázolják. Ez a belső látás természe­tesen egyéni, szubjektív. A jelképekről azt mondtuk, hogy egyetemesek, s lénye­gük abban van. hogy sok­szor ismétlődő egyetlen je­lenség közös vonásait hor­dozzák magukban. A szür­realizmus alkotó saját egyé­ni szimbólumaikat akarták egyetemessé tenni, a saját világukat a környező világ fölé emelni, s ez sokszor csu­pán groteszk, egyénieskedő, s nem egyetemes művészi érvényű. Nem véletlen, hogv Petőfi Az őrültjével kezdtük elemzésünket. Az őrület fel­tépi a gátlásküszöböket, sza­kad jára engedi a lefékezett tudatot, az egyéniség elfoj­tott indulatait. De itt nem őrületről van szó. hanem magános alkotókról. akik kétségtelenül szembenálló­nak érzik magukat a kör­nyezetükkel. társadalmuk­kal. Salvador Dali ■ extrava­ganciáját szokták idézni a szürrealizmus szélsőségeire, különcségeire. Dali a polgári világ megcsökött hazugságai, formalitásai, képmutatása ellen tüntetett, a konvenciók ellen, a. megszokás unalma ellen. Egy alkalommal új­ságíró kereste fel azzal a kéréssel, hogy „lemeztelenít­ve" szeretne róla írni. Dali erre meztelenre vetkőzve, pásztorbottal a kezében ült elébe: tessék, parancsoljon. A jelenet önmagába mulatsá­gos, de ha mélyebben vizs­gáljuk. arról van szó: Dali visszamegy a szavak eredeti tartalmához. A tréfa a lé­nyegre akarta a figyelmet fordítani: vissza az eredeti igazsághoz. Dali kommunis­ta is volt egy időben, mint a szürrealisták vezéregyéni­ségei általában. Dalit nem fogadta be a társadalma. Lám. mondja Dali, úgy nem kellettem, őszintén, emberin, akkor viszont szó szerint ve­szem. amit kívánnak tőlem: lemeztelenedem. Ez megint szürrealizmus. Közvetlenül, őszintén létezni, megnyilat­kozni. De a társadalomnak a meztelenség, a „mez” nél­küli ember nem kell. Ha az őszinte ember nem kell. fo­lyik tovább Dali monológja, akkor veszem úgy. ahogy ti értitek a meztelenséget — s levetkőzöm. Groteszk játék ez ugyan a fogalommal és a pillanatnyi helyzettel. de jellemző a szürrealizmus igazságot kereső alapállásá­ra. - ' A szürrealizmus lényege: a valóság feletti valóság. A fából vaskarika. Ezért nehéz felfogni. megközelíteni a szürrealista képeket. Képi mivoltukban ugyan megért­jük. de annyira az egyéni átélésben gyökereznek, hogy ahhoz már magyarázat kell. Ha élményeink alapja kö­zös, akkor a szürrealista képpel is megtaláljuk a kel­lő kapcsolatot, azaz felis­merjük benne saját’ élmé­nyeinket. Ha nem. akkor értelmetlen, idegen. « • Koczogh Ákos (Következik: 15. Szocialis­ta művészet.) Újházy László: Gondolatok . élünk és küszködünk a kitudja-mikori tengerfenéken — node ez nem érdem fordultunk át némely asszonyokon s átrágtuk magunkat annyi kaján hogy hegyek lennének úgy hiszem gyerekeink nőnek hajunk hullik vagy őszül éppen — kecmergünk át a mindenségen kiszáradt tenger kiszáradt vágyak léptek-szabdalta Mórihorgas árnyak már., miránk vadásznak fehér, ingben süt a nap vigyáznak a sugarak — pengetni kéne őket úgy bizony: („széllábú manó fut hirtelen át őrült cimbalmokon") Katona Judit: Bekerít szárnyas hatalom Varjak viszik a láng-napot, a rikoltó kapukat bezárják. Marad a kávé, nikotin, a lakbér és a bolti számlák. Körülállnak a versek. Kinn , fagy ragyog. Gondom leejtem. Dér-koronás madarat várok, gally-hintája még leng a kertben. Tar fák ujjal közt a hold, ma minden reménnyel teli. Párába szippant, fölvidul, fiam a fedőt emeli. Bekerít szárnyas hatalom, a rikoltó kapukat bezárják: várom koronás madaram, zuzmarás, nagy csöndek királyát. Berták László: Megírjuk a szép, régi verseket Beszakadnak a lassú tölgyesek, mint egy vezércikk, magányos a táj, erdő mélyéről nézem az eget, sorok között is süllyed a határ, belátható lesz minden, ami fáj, megírjuk a szép, régi verseket, s míg a lap alján köröz a madár, sírni vagy lőni egyaránt lehet, de éjjel apróhirdetéseket, csillagokat nyit fölénk a homály, költemény lesz, hogy csodák nincsenek, aki nem csügged, az hazatalál, s hogy a temetőkapun is az áll, nem fejeződött be, csak vége lett. Szénási Mihály: Fehérfalú tanya Vineze Katalin : Kérés Csillagod voltam, most forgó sötétség a közelség tette, ó, hadd mehessek messze! Arcok közelről Szénási Mihály Vgn egy közhely, amikor azt mondják valakiről: az élete valóságos regény. Ha Szénási Mihályról monda­nám ezt. talán igazat is mondanék, nem közhelyet. Cselédsorba született, az apja volt malmi munkás és favágó, ő pedig tanyai kis­iskolás és disznópásztor. Egyszer lemásolta a szom­széd cselédcsalád szobájában a Mária-képet. A szomszéd- asszony. Piros néni össze­csapta a kezét, és felkiál­tott: „Ebből a gyerekből művész lesz!” Mennyire let­tél az? — Csak annyira, valóban, ahogyan a már kezdetben is sokfelé vezető-kuszálódó éle­tem sora engedte. Csinálhat­tam bármit, közben mindig rajzoltam, festettem. Mégis, valami kettősség volt, és van ma is bennem. Pusztai gye­rek lévén, kimondhatatlan rajongással szeretem a ter­mészetet, az állatokat, fákat... A negyvenes évek végén József De­zső szakkörébe jártam, Gyu­lán. Koszta Rozóval például ott ismerkedtem meg ... Na­gyon sokat tanultam itt. — Mégsem volt elég ki­tartás benned, már ami a képzőművészetet illeti. El­szegődtél Gyulán kisegítő városi tisztviselőnek, aztán felkerültél Pestre, a képző­művészeti főiskola esti tan­folyamára. Ez sem tudott igazán odakötni? — Nem, és, hogy miért nem, magam sem tudom. Gondoltam egyet, „ és elvé­geztem a mezőgazdasági'aka- démiát. Állattenyésztő ag- ronómus is vagyok. Akkor úgy hittem, újra közelebb kell kerülnöm a természet­hez,^ az állatokhoz. Pankotán dolgoztam több évig. öt­venegyben felvételiztem a képzőművészeti főiskolára. — Micsoda cikk-cakk. És felvettek? _ — Fel. Bernáth Aurél. Szőnyi. Domanovszky érté­kelték a felvételin készített rajzokat. A mi tizenhármas csoportunkból egyedül en­gem találtak alkalmasnak Két évet jártam, nem fejez­tem be . . . Egyszer a Baj- csy-Zsilinszky úti antikvár előtt találkoztam Kohán Györggyel. Jól ismertük egymást Gyuláról. Kérdezte, mióta járok a főiskolára? Mondtam: másfél éve. Rám­nézett, és azt mondta: az sok. Aztán hivatásos va­dász lettem Füzesgyar­maton. Majd újra Budapest, és nyolc év az óbudai kép­zőművészkörben. A családra is figyelnem kellett. Szere­peltem kollektív kiállításo­kon. és kisállattenyésztéssel is foglalkoztam. Megjártam Kanadát, 1980-ban pedig le­költöztem az anyámhoz Nagyszénásra, ide, a tanyára, a kövesút mellé. Egyedül. — És mi van most? — Kerékpárral utazom be a 4an,yavilágot. Festek Négy kiállításom volt az utóbbi években: Óbudán. 1 resten a közgazdasági egye: kis­galériájában. és '81-f < n itt.- Nagyszénáson. Szert . a tanyákat, a régi tár ;vakat. kocsikat, dűlőutakat. ősszel a kukoricatengert. .Újabb ki­állításom Gyulán esz, ta­vasszal. A művelődési köz­pontban. — Más? — Van egy csomó tyúkom, egy kutyám és citeraszak- k'ört vezetek Szénáson. Gá­doroson. Várom a telet: hi­deg lesz. de szép . . . (s—n)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom