Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

NÉPÚJSÁG 1982. november 2., kedd Koszorúzási ünnepségek katonai tiszteletadással munkásmozgalom régi har- megyei parancsnok mellett cosai részére fenntartott sír- ott volt Malya Jenő száza- kertben tisztelegtek Bakos dós, orosházi paranc'snok és Sándor alezredes sírjánál. Nyiri Sándor főhadnagy, a Csorváson és Orosházán a békési egység parancsnoka. A koszorút elhelyezte Tóth I\iI munkásőr ezredes, megyei parancsnok, Tápai István munkásőr főhadnagy, gyulai egy­ségparancsnok. Pataki József, a megyei pártbizottság mun­katársa Megkezdődött a lakásgazdálkodási és ingatlankezelési ügyintézők A munkásőrség negyedszá­zados évfordulójának al­kalmából tegnap, november 1-én, a halottak napján, ka­tonai tiszteletadással ko­szorúzási ünnepséget tar­tottak azoknak az alapító parancsnokoknak a sírjánál, akiknek nagy érdemeik vol­tak a testület megszervezé­sében. és az első évek mun­kájának kialakításában, de a jubileumi évfordulót már nem élhették meg. Az eseményen részt vettek — a családtagokon kívül — a megyei, járási, városi párt- bizottságok képviselői, a bá­zisüzemek és a társ fegyveres testületek tagjai, s azok a munkásőrök és parancsno­kok. akik ismerték az el­hunytakat. Délelőtt fél tízkor Gyulán, a Dobozi úti temetőben Got- ka József őrnagy sírját ko- szorúzták meg. Csorváson 10.30 órakpr Bartolák András őrnagy sírjára helyezték el a megemlékezés virágait, majd 11.30 órakor Oroshá­zán. az alvégi temetőben a továbbképzése A lakásépítés és -fenntar­tás, a lakáselosztás és -gaz­dálkodás fejlesztéséről intéz­kedő rendelkezések alapos megismerése, helyes értelme­zése és körültekintő végre­hajtása érdekében tegnap megkezdődött a tanácsok és az ingatlankezelő szerveze­tek vezetőinek és ügyintézői­nek tanfolyama az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium Továbbképző Köz­pontjában.. A március végé­ig egymást követő egyhetes tanfolyamokon várhatóan mintegy 450 szakember sajá­títja el a legfontosabb tud­nivalókat, s ezeket az isme­reteket továbbadják közvet­len munkatársaiknak is. Az a cél, hogy nagyon alaposan, körültekintően készüljenek fel az új jogszabályok vég­rehajtásában várható vala­mennyi kérdés megválaszo­lására, megoldására, a min­den ' körülményt mérlegelő, körültekintő intézkedésekre, munkára. Különösen nagy gondot fordítanak a lakbér­megállapítás új előírásainak körültekintő érvényesítésére, a lakáselosztás és -gazdálko­dás fejlesztésének tennivalói­ra, a lakásfenntartás felada­taira. és az ingatlankezelő szervezetek korszerűsítésére. A tanfolyamokon részt vesz­nek az ingatlankezelő, vala­mint város- és községgaz­dálkodási vállalatok, költ­ségvetési üzemek szakszerve­zeti bizottsági titkárai is. ÁFÉSZ szakcsoportok kiállítása Békéscsabán Alig múlt egy éve, hogy Békéscsabán saját székházba költözhetett az ÁFÉSZ máj- libahizlaló, nyúl- és galamb­tenyésztő, valamint méhész­szakcsoportja, tevékenységi körük máris kiszélesedett. Elhatározták például, hogy olyan kiállítás jellegű be­mutatókat szerveznek, me­lyek a kisállattenyésztés kü­lönböző ágainak jobb meg­ismerésére, még intenzívebb elterjesztésére ösztönöznek, különösen a fiatalok köré­ben. Jó partnerre talált a négy szakcsoport vezetősége a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ ifjúsági bizottságá­ban. így kerülhetett sor most első alkalommal arra a szakcsoporti bemutatóra, melyet Csizmár György, az ÁFÉSZ elnökhelyettese ok­tóber 29-én délelőtt nyitott meg. E bemutató megnyitó ün­nepségén Csizmár György elnökhelyettes nemcsak sza­vakban méltatta a szakcso­portok jelentőségét, s a leg­jobb tenyésztők sikereit. A kiváló eredmények elisme­réseként Pepó György máj- libatenyésztőnek, Molnár Mihály méhésznek. Koka- vecz Mihály galambtenyész­tőnek. Palyik Pál nyúlte­nyésztőnek díszes oklevél kíséretében átadta a Békés­csaba és Vidéke ÁFÉSZ ál­tal adományozott különdí- jat. a tetszetős kerámiavázát is. Valamennyi kiállítót el­ismerésben részesítette a szö­vetkezet. így a dunavarsá- nvi Petőfi Tsz-t is. amely to- vábbtenyésztésre alkalmas legszebb nyulait hozta el a bemutatóra. Kép, szöveg: Balkus Imre \ kiállítás egy részlete D Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. NOVEMBER 2-TÖL Devizanem vételi közép árf. 100 egységre eladási forintban Angol font 6563,15 6569,72 6576,29 Ausztrál dollár 3635,77 3639,41 3643,05 Belga frank 78,71 78,79 78,87 Dán korona 431,79 432,22 432,65 Finn márka 704,38 705,09 705,80 Francia frank 539,68 540,22 540,76 Holland forint 1399,92 1401,32 1402,72 Japán yen (1000) 140,77 140,91 141,05 Kanadai dollár 3156,94 3160,10 3163,26 Kuvaiti dinár 13185,25 13198,45 13211,65 Norvég korona 536,40 536,94 537,48 NSZK márka 1524,89 1526,42 1527,95 Olasz líra (1000) 26,52 26,55 26,58 Osztrák schilling 217,00 217,22 217,44 Portugál escudo 43,10 43,14 43,18 Spanyol peseta 33,35 33,38 33,41 Svájci frank 1767,69 1769,46 1771,23 Svéd korona 523,44 523,96 524,48 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA dollár 3876,36 3880,24 3884,12 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolya­mok változatlanul az 1982. szeptember 21 -i közlésnek meg­felelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. NOVEMBER 2-TÖL Pénznem vásárolható vételi eladási legmagasabb bankjegy­címletek árf. 100 egys. forintban Angol font 50 6372,63 6766,81 Ausztrál dollár 50 3530,23 3748,59 Belga frank 500.0 76,43 81,15 Dán korona 1000 . 419,25 445,19 Finn márka 100 683,94 726,24 Francia frank 500 524,01 556,43 Görög drachma 500 50,45 53,57 Holland forint 1000 1359,28 1443,36 Japán yen (1000) 10000 136,68 145,14 Jugoszláv dinár 100 50,67 53,81 Kanadai* dollár 100 3065,30 3254,90 Kuvaiti dinár 10 12802,50 13594,40 Norvég korona 1000 520,83 553,05 NSZK márka 1000 1480,63 1572,21 Olasz líra (1000) 50000 25,75 27,35 Osztrák schilling 1000 210,70 223,74 Portugál escudo 5000 41,85 44,43 Spanyol peseta 5000 32,38 34,38 Svájci frank 1000 1716,,38 1822,54 Svéd korona 100 508,24 539,68 Török líra 1000 20,95 22,25 USA dollár 100 3763,83 3996,65 Befejeződött a III. országos nőkonferencia Vasárnap a Parlament kongresszusi termében folyta­tódott a III. országos nőkonferencia. A kormány nevében Markója Imre igazságügyminisz­ter üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Hozzászólásában áttekintette a felszabadulás óta eltelt csaknem 40 esz­tendő nőpolitikái eredményeit, rávilágítva arra az óriási változásra, amely az asszonyok, lányok társadalmi hely­zetében bekövetkezett. Ugyanakkor szólt arról is, hogy további előrelépésre van szükség, hiszen például a nők átlagkeresete — az azonosítható munkakörökben — még ma is mintegy 10 százalékkal alacsonyabb, mint a fér* fiáké. A családokon belül változatlanul a „gyengébb nem" viseli a legnagyobb terheket, s emiatt a nők jóval nehezebben tudják gyarapítani szakmai ismereteiket, kevesebb idejük jut a közéleti szereplésre. Az ország gazdasági hely­zetével összefüggésben Mar­kója Imre rámutatott arra: a gazdasági struktúra átala­kulásával együttjáró munka- erő-átcsoportesítások feltehe­tően a női. keresők egy ré­szét is érinteni fogják. Fon­tos szempont lesz azonban, hogy e feladatokat minde­nütt humánusan, az egyén és a közösség érdekeit ösz- szehangolva hajtsák végre. Nőpolitikánk határozott törekvése, hogy mind tö'bb nő kerüljön vezető beosztás­ba — hangoztatta. — A fej­lődés tagadhatatlan, de még mindig nem kielégítő. A szilárd családi kötelék fon­tosságáról szólva elmondta, hogy tavaly csaknem száz­ezer családjogi ügyet tár­gyaltak a bíróságok, s ezek fele házassági bontóper volt. E statisztikai adatok joggal nyugtalanítják a közvéle­ményt. s arra ösztönözték az Igazságügyi Minisztériumot, hogv a MNOT-tal és más szervekkel karöltve részlete­sen elemezze a helyzetet. A leszűrt tapasztalatokból ki­rajzolódtak a tennivalók fő irányai. Ám — miként az igazságügyminiszter hozzá­fűzte — a családok egy ré­szénél hiányzik a kellő fele­lősségérzet, pedig enélkül a társadalom erőfeszítései sem lehetnek eredményesek. Mar­kója Imre az ezzel kapcso­latos feladatok, s a nők hely­zetének további javítását célzó más tennivalók elvég­zéséhez a nőmozgalom to­vábbi támogatását kérte. A KISZ zászlóbontása óta eltelt negyedszázados tevé­kenysége során fontos fel­adatának tekintette a fiatal nők szocialista szellemű ne­velését. politikai, közéleti aktivitásuk fejlesztését, sa­játos érdekeik képviseletét, védelmét — mondotta fel­szólalásában Nyitrai István. a KISZ KB titkára. Szólt a munkába állás, az önálló életkezdés, a családalapítás időszakának jellegzetes prob­lémáiról. kiemelve, hogy e területeken különösen nehéz a fiatal nők helyzete. A gyermekgondozási segély felemelése, a bölcsődei és az óvodai ellátás javítása je­lentős eredményeket hozott, azonban gondot okoz. hogy a juttatások nagy része nem terjed ki az egyetemistákra és a főiskolásokra. Pedig azok a fiatal házasok, akik tanulás mellett vállalják a gyérmeknevelést, s jövedel­mük jószerivel a csekély ösztöndíj, rászorulnak arra. hogy támogatást kaDianak — hangoztatta a KISZ KB tit­kára. hozzátéve. hogy ta- Dasztalatok szerint e fiata­lok tanulmányi eredménye nem rosszabb, mint társaiké, tehát meg is érdemelnék a segítséget.’ A vitában felszólalók kö­zül többen beszéltek a nők foglalkoztatásának, szakmai fejlődésének, előléptetésének lehetőségeiről. Elismeréssel állapították meg: a nőpoliti­kái határozat megjelenése óta országszerte sokkal több lehetőséget adnak a nőknek arra, hogy részt vegyenek a termelőmunkában. Példák­kal bizonyították: a nők ez­reit alkalmazták az új ipari létesítményekben. a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek bővülő melléküzemei­ben. Az ipar különböző ágaza­taiban dolgozók közül több felszólaló beszámolt arról. hogy üzemeikben javítják a munkafeltételeket, szakkép­zésben részesítik a fiatalo­kat, kedvező munkahelyi légkört alakítanak ki. A konzervgyáriak viszont el­mondták, hogy az élelmi­szer-feldolgozó ipar műsza­ki színvonala alacsony, a he­ti 40—42 órában nem képes feldolgozni a nagy mennyi­ségű mezőgazdasági termé­ket. Javasolták: a dconzerv- gyárakban a műszaki fej­lesztés, a termelékenység növelését elősegítő intézke­dések révén tegyék lehető­vé, hogy min.él kevesebb műhelyben. üzemrészben dolgozzanak három műszak­ban. A felszólalók közül jó né- hányan szóvá tették: he­lyenként a nők még mindig hátrányos helyzetűek. A me­zőgazdaságban dolgozó fér­fiak és ngk évi jövedelme azért is különböző, mert — miként elmondták — a fér­fiakat télen is foglalkoztat­ják, a nőknek azonban eb­ben az időszakban nem sok munka jut. Lehetővé kellene* tenni — javasolták —, hogy a szö­vetkezetek vezetőségei a he­lyi adottságokat figyelembe véve maguk dönthessenek a szabadság időtartamáról, s ezáltal elérhető lenne, hogy ne érje hátrány azokat a nő­ket. akik a legnehezebb me­zőgazdasági munkát végzik. A felszólalók kifogásolták azt is, hogy a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekben kevés a női vezető. A több mint 1300 szövetkezet közül csupán tíznek van női veze­tője. A középszintű vezetők­nek csupán 8 százaléka nő. Úgy vélték: a konzervatív nézetek akadályozzák a nők előléptetését, hiszen a me­zőgazdaságban dolgozó sok nő bizonyította: méltó a ve­zető munkakör betöltésére is. A műszaki értelmiségi munkahelyüket betöltő nők is munkateljesítményeikkel igazolták, hogy megfelelnek a szakmai követelmények­nek — hangoztatták a fel­szólalók —, mégis helyen­ként háttérbe szorítják, pá­lyakezdéskor például több munkahelyen a kevésbé jö­vedelmező posztokra helye­zik őket. A fiatalok gondjait tolmá­csoló küldöttek felhívták a figyelmet arra, hogy az if­júsági mozgalomban tevé­kenykedő nők közül sokan házasságkötésük után kima­radnak a közéleti munkából. Egyetértettek a beszámoló­nak azzal a megállapításá­val, amely szerint egyes életszakaszokban sokasodnak a kettős szerepből adódó fel­adatok, ám megjegyezték, hogy ennek az életszakasz­nak a feszültségeit azonban az apa is átéli. A megoldás módja kihat a családok éle­tére, és a nők pályájára is. Nélkülözhetetlen tehát a tár­sadalom sokoldalú segítsége, a család támogatása és ter­mészetesen a fiatal nők helytállása, tenniakarása is ahhoz, hogy ezeken az aka­dályokon könnyebben átjus­sanak. Szóltak arról, hogy a lányok pályaválasztásában, a szülők terveiben gyakran m ég ma is meghatározó az a nézet, hogy egyes szakmák csak férfiaknak, vagy csak nőknek valók. Ezért fokozni kell a szülők és a 'tanulók felvilágosítását, tájékoztatá­sát a pályaválasztási tanács­adók tevékenységét. hogy növekedjen a női szakmun­kások száma. A szociális el­látásról szólva a felszólalók szükségesnek vélték, hogy az egészségügyi alapellátást egészítsék ki főfoglalkozású gondozónőkkel, akik az egészségügyi szolgálattal összhangban gondozhatják az egyedül élő beteg embe­reket. Emellett továbbra is szélesíteni kell a társadalmi gondozói hálózatot. Sokan ugyanis azért kérik a szo­ciális otthoni elhelyezést, mert a házi gondozás jelen­leg csak részben megoldott. Nagy súllyal szerepeltek a hozzászólásokban a család­dal összefüggő kérdések. A küldöttek kifejtették a vé­leményüket arról, miként alakult át az elmúlt évtize­dekben a családmodell. A változások irányait nem egy­formán ítélték meg, de ab­ban mindenki egyetértett, hogy a kapcsolatokat sem­miféle társadalmi mozgalom nem pótolhatja.. Többen kifpgásolták a szülő-gyermek kapcsolat hi­bás felfogását. Mintha „sze- retetversengés" alakulna « ki egyes családokban — hang­zott el a vita során —, a szülők a gyermekek kegye­it keresik, s a követelmé­nyek csökkenése sokszor okozza a kapcsolatok lazu­lását. De ugyanide vezet a másik véglet is: a gyerme­kek elhanyagolása, a türel­metlenség, vagy a nemtörő­dömség, nemritkán a hát­rányos helyzetűek, a veszé­lyeztetettek. sőt az állami gondozottak számát növeli. A különböző társadalmi szervezetek — köztük a MNOT — sokat tettek a fia­talok családi életre nevelé­séért. s a tanácskozáson is többen hangsúlyozták: igaz­ságtalan lenne elhallgatni e törekvések eredményeit. Gyakran megfigyelhető ma már. hogy különösen a fia-' tál házasoknál — átalakul a a családi munkamegosztás, a férfiak a korábbiakhoz képest többet vállalnak az otthoni feladatokból. A konferencia munkáját Duschek Lajosné, a MNOT elnöke összegezte. Elmondta, hogy a tanácskozás betöltöt­te hivatását, áttekintette a nőpolitikái munka eredmé­nyeit, a nők gondjait, prob­lémáit. Harminchét hozzá­szóló véleményével, értékes javaslataival elősegítette a nőpolitikái feladatok teljesí­tését, a nők gondjainak megoldását, eszmei, politikai útmutatást adott a nőszerve­zeteknek. A konferencia ezután megválasztotta a Magyar Nők Országos Tanácsának 235 tagját, és a tanács 35 tagú elnökségét, valamint a tisztségviselőit. A MNOT el­nöke újra Duschek Lajosné lett. alelnökök: Czerván Mártonná dr., a Ruhá­zatipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Jó­kai Anna író, Kakucsi Gab­riella, a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet elnöke. Kis Lnréné, a KISZ Komá­rom megyei bizottságának első titkára. Makoldi Mi­hályné nyugdíjas pedagógus és Nádasi Lászióné, a Cse­pel Művek vezérigazgató­helyettese. A tanácskozás végeztével a III. országos nőkonferen­cia szolidaritási nyilatkoza­tot fogadott el, amelyet el­juttatnak az Országos Bé­ketanácshoz. A nyilatkozat­ban a magyar asszonyok, lá­nyok kifejezik szolidaritásu­kat a békéért és szabadsá­gukért. nemzeti független­ségükért és népük felemel­kedéséért küzdő milliókkal, követelik a fegyverkezési hajsza megállítását, a kato­nai kiadások csökkentését, és ezeknek az összegeknek békés célokra való felhasz­nálását, valamint a női egyerijogúság megvalósítását, az. anyaság, az emberi élet megbecsülését mindenütt a világon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom