Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-25 / 277. szám
NÉPÚJSÁG 1982. november 25., csütörtök fl takarékosság a tervezőasztalon indul a Gyomaendrödi Háziipari Szövetkezetben Itt jelez a gép, ha rossz a fonal — mondja Szujov Anna Weigert Lajosné, a Gyomaendrödi Háziipari Szövetkezet főkönyvelője sza- bódik: — Nem nagyon értek én a termelési részhez, igaz. rákényszerül az ember, hogy megtanulja, mi folyik a műhelyekben. Különben nem képes vitatkozni a termelésben dolgozókkal. Majd röviden ismerteti a szövetkezet tevékenységét. Eszerint a 670 üzemi és 300 bedolgozót foglalkoztató „háziiparosok” évi átlagban majdnem 700 ezer kötött felsőruhát — férfi-', női, gyerekkardigánt, pulóvert, ruhát —, 50 ezer pár kesztyűt. 150 ezer sapkát, 50— 60 ezer sálát készítenek. Évente 240 új mintát ajánla-- nak a kereskedelemnek. Amikor az anyagfelhasználásról — takarékosságról faggatom, a főkönyvelőnő a tervezők fontosságát emeli ki: — Nyugodtan mondhatom, minden a tervezőasztalon dől el. és az azt követő próba- gyártásokon, minősítéseken. Mint mondja, egy-egy új termék meglehetősen bonyolult utat jár végig, amíg a vásárlók elé kerül. A szövetkezet két külső tervezővel dolgoztat. Modelljeiket először a Művészeti Alap Lektorátusa bírálja, majd a házi zsűri. A mintadarab elkészülte után következik a második helyi bírálat. ennek már alapvető szempontja. mennyire gazdaságos az új modell, milyen alacsony hulladékhányaddal állítható elő. Ha a helyi vezetés a gyártás mellett dönt, és a kereskedők is igénylik, elkészítik az úgynevezett nullszériát. De még ez sem elég. Nagy gépekre teszik a kötnivalót, s ha ott is gyárthatónak, gazdaságosnak bizonyul, akkor indulhat be a tényleges kötés. Bonyolultnak látszik a folyamat, de szükség van rá. — Nálunk az ezerötszázas széria a gazdaságosság alsó határa — folytatja a főkönyvelőnő —, és az, hogy a megkötött darabokból kevesebb, mint 35 százalék hulladék keletkezzen szabáskor. A tervezők után a kötők azok, akiknél a takarékosság kulcsa van. ♦ A kötőműhely bajáratánál Miskolczi József telepvezető fogad: Weigert Lajosné főkönyvelő Fotó: Fazekas László — Ez év januárjában bevezettünk egy újítást. Az eljárást Hódmezővásárhelyről vásároltuk; lényege, hogy a fonalat bekenjük egy speciális anyaggal, amely megakadályozza a szakadásokat. Az egész módszer kábé tízezer forintba került; mióta alkalmazzuk, 7-8 százalékkal csökkent a fajlagos anyagfelhasználás, vagyis nőtt a megtakarítás. A múlt év közepétől a háziipari szövetkezetben, egyénileg számoltatják el a dolgozókat a kiadott fonallal és a szőtt darabokkal. Hogy hogyan, arról Szujov Anna gépi kötővel beszélgettünk: — Hat gép tartozik hozzám, ezen hárman dolgozunk, három műszakban, úgynevezett melegváltásban. Hármunk teljesítményét, megtakarítását számolják el. Alacsony, félvagy egyszázalékos hibával dolgozunk. Ha minden előírást teljesítünk, tehát rendben van a teljesítés, és . a maradék-elszámolás, a teljesítménybérünk tíz százalékát kapjuk prémiumként. Ha nem, ugrik a prémium. — Mekkora ez az összeg? — Három-, négyszáz forint. Hó végén, előlegosztáskor kapjuk, olyankor pedig különösen jól jön a pénz. A gépek végén egy zacskóban gyűlik a kötési hulladék. A kötőnő eltűnik; észrevette, hogy az egyik gép megállt — siet megigazítani a rendetlenkedő szálat. Prievera Julianna elégedett a munkájával: — Én nem kávézom, nem cigarettázok, ritkán hagyom j itt a gépet, így lehet keres- j ni. Á lényeg, hogy az orsó- ; ról minden szál lefusson, és hogy kevés legyen a kötés- I hibás termék. Igaz, gyakran ez nem rajtunk múlik, sok a hibás fonal. A műhely ajtajánál a te- j lepvezető megmutatja a faliújságot. A rajta látható lis- j tárói mindenki értesülhet, ki mennyit teljesített, eset- ; leg: miért nem kapta meg a prémiumot. Ez a nyíltság is része a takarékos anyag- : gazdálkodásnak ... .♦ Benézünk a szabóműhely- i be. A papír.klisék és a meg- j szőtt darabok között nincs nagy különbség. Kevés hűl- j ladék kerül a gépek mellé, | majd a gyűjtőzsákba és tovább. Hogy hová, arról ismét Weigert Lajosné szól:' — A vásárolt összes fonalunk 30 százaléka selejt. De ez sem megy veszendőbe. ; Tavaly például hetven tonnát értékesítettünk, kilogrammonként 14 forintos áron. Hogy így tegyünk, ez kétszeresen is érdekünk. Egyrészt csökkennek a költségeink, másrészt csökkente- ni tudjuk az árainkat. ; Ugyanis minden évben felmérjük a megtakarítást, és f annyival olcsóbban adhatjuk a jövő évi termékeinket. így ! nő a forgalmunk, közvetve a \ bevételünk és a nyerésé- ) günk. Ebben a nehéz piaci j helyzetben ez különösen fon- 5 tos. A nem bontható hulládé- J kot hét boltban értékesítik, j a bonthatót kártolják. De j felvették a kapcsolatot a í békési kosárfonóval is. A 1 kosárfonók hálózsákokat | gyártanak, ebben nagyszerű t tömőanyag a fátyolszerűvé eldolgozott hulladék. A 3-4 centiméter vastagságú, ipari vattához hasonlítható anyag készítése érdekében most átalakítják a gyómaendrődi- ek a hulladéktépőt. Ottjár- tunkkor éppen a gép hengerét cserélték ■ nagyobbra, hogy kellő méretben tekerhessék fel a hálózsákba szánt „fátylat” — megéri, mert ezért már 35 forintot fizetnek kilónként a békésiek. Fü z e s gyarmat o ns i k érült Kevesebb energiával többet termelni — Hat-hét évvel ezelőtt az állattenyésztők még verték az asztalt, ha egy olajégőfej kialudt menet közben, függetlenül attól, hogy milyen volt a hőmérséklet az ólban. Mostanra a helyzet jócskán megfordult: nem az égőfejeket lesik, hanem a hőmérőt, és maguk állítják le a fűtést vagy csökkentik, ahogy éppen a technológia megkívánja. Az energiagazdálkodásban bekövetkezett szemléletváltozásra az előbbi példát Ba- ranyi Ferenctőlv a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet főmérnökétől hallottuk, aki szinte vég nélkül tudja sorolni a hasonló eseteket, holott a füzesgyarmati termelőszövetkezetben az ésszerű költséggazdálkodás igazán nem újkeletű dolog. Mozgó üzemanyagkúttal — Az az igazság, hogy annak előtte valamennyien kevésbé figyeltük: mi megy el a belsőégésű motorok működtetésével, a szárítók üzemeltetésével és a különböző állattartó és egyéb épületek fűtésével, pedig az energia nekünk már 1976-ban is 23 millió forintba került — teszi hozzá 'az előbbiekhez Er- ki István energetikus. Szavait természetesen nem úgy kell érteni, hogy a gáz- és fűtőolaj a gyarmati közösben „orrán-száján” folyt — ahogy ezt mondani szokták. Csak, miután az üzem- és fűtőanyag az árrobbanást megelőzően nálunk egyáltalán nem tartozott a drága árukhoz, nem gazdálkodtak úgy vele — minden cseppjé- vel — miként napjainkban. Lássunk erre is példákat. A Vörös Csillag Tsz-ben legalább 180 olyan gép, gépezet, vagyis traktor, kombájn, tehergépkocsi működik, amelyet gázolajfogyasztó motor hajt. Régen, ha a gépcsoport kivonult munkára, ment vele a tankkocsi is, és ott kinn a földön ki-ki a gépkezelők közül belátása szerint tankolt. Mára a tankkocsi már hitelesített órával felszerelve, szabályos mozgói üzemanyagkútként szolgálja ki a földművelők gépeit. Az eredmény: az utóbbi években már nemhogy nőtt volna, "hanem valamelyest csökkent is a gazdaságban a gázolaj-felhasználás, ami azért még így is eléri az évi 1600 tonnás fogyasztást. A másik, ami ugyancsak a 10 és fél ezer hektár földet megművelő növénytermesztés energiaéhségét növeli: a terményszárítás. Tudni kell, hogy a Vörös Csillagban háromezer hektáron termesztenek búzát, négyezer hektáron pedig kukoricát. Az itt előállított szemes termény szárításához 430 tonna tüzelőolajat kellett tavaly is elégetniük, miután a zöldta- karmány-szárítónál 1978-ban megvalósított, olcsóbb megoldásnak számító pakuratüzelést az ikresített termény- szárítóra biztonsággal „átültetni" nem tudták. — Annyi vigaszunk van az idén, hogy a jó időjárás, a szép ősz eredményeként kevesebb ideig kellett a kuko- ricát szárítani, és emellett elkészült a nedves tárolónk is. így minegy 30 tonnával kevesebb szemet kellett szárítóra vinnünk — mondja a főmérnök. Napvilággal — napenergiával A változások természetesen elérték az állattenyésztést is. Sőt, ha valahol milliókat lehet majd az évek során az energiagazdálkodásban megfogni, az éppen az állattenyésztés. Ez az ágazat.' tavaly az 58 millió forintot kitevő energiaköltségekből több mint 20 millió forinttal részesedett. A baromfitartás meghonosítását megelőző években az állattenyésztés tüzelőolaj-fel- használásában a sertéstartás vitte a prímet. A baromfi megjelenéséig ezer tonnánál kevesebb olajat égettek el az állattartó épületekben, az elmúlt esztendőben viszont már 1400 tonnát. Ez nem meglepetés, ha tudjuk, hogy a gyarmati közösben 2300 tonna sertéshúst és 3850 tonna baromfihúst állítanak elő, miközben csaknem kilencmillió naposcsibét is értékesítenek keltetőjükből. Meglepő ugyanakkor ez a szám annak ismeretében, hogy a termelés növekedésével egy időben egy év alatt mintegy kétezer tonnával tudta az állattartás az olajfogyasztását csökkenteni. Ebben az újítók siettek a gazdaság segítségére. A még az olajbőség idejében épített zárt, állandóan fűtött és mesterségesen világított épületek falát nyitha- tóvá tették, s a természetes fűtésnek-világításnak teret adó megoldással jelentős olaj- és villamosenergia- megtákarításhoz jutottak. Most kísérleteznek azon, hogy ezt az újítást az ugyancsak zárt rendszerű, 20 baromfitartó épületnél is hasznosítsák. A „falnyitással” egy időben természetesen beszabályozták a sertéstelepen működő kályhákat, azután alakult időközben egy tüzeléstechnikai csoport, amely rendszeresen ellenőrzi a rendszerbe épített 40 olajégőt is. — Az igazi megoldás mégsem ez, hanem egyfelől a tüzelőolaj kiváltása, másfelől a hőszolgáltató rendszer olyan ésszerűsítése, hogy a negyven égő helyett csak egy- kettőt kelljen üzemeltetni — magyarázza az energetikus, aki konkrét lépésekről is számot adhat. A termelőszövetkezet ugyanis energiaracionalizáló pályázat alapján 13 és fél millió forintból pakuratüzelésű központi kazánházas gőzfűtésre tér át. így 1400 tonna tüzelőolajat válthatnak majd ki, kiküszöbölve az állandó tűzveszélyt és a tetemes karbantartási költségeket. Minden más módén is A számítások szerint négy év alatt megtérülő (és jelenleg kissé csúszó) beruházás természetrajzához tartozik 'még az is, hogy a tsz. már korábban megépítette' a pa- kuralefejtő-állomást, amelynek szolgálatait a környék gazdaságainak is fölajánlotta.' Ezzel eddig egyedül a dé- vaványai Aranykalász élt. és ugyancsak jól járt vele. A füzesgyarmatiak most saját tervezésben és kivitelezésben megvalósítják azt, hogy a pakurát is pakura felhasználásával fejtik le. — Ezzel a sornak még koránt sincs vége — állapítja meg Erki István, s ennek bizonyítékai valóban számosak. Mert a most negyedénél tartó meliorációs program is csökkenti majd befejeztével az energiaköltségeket azáltal, hogy a nagy gépeknek nem kell víznyomott területeken kínlódniuk. Ha a hőszolgáltatást egészében új alapokra helyezték már, elkezdhetik az erőgépek körében a típusváltást is, az energiatakarékosság követelményeit figyelembe véve. De figyelemre méltó lépéseket tettek az energiatakarékos talajművelés kiterjesztésében is. Az energiafogyasztás ésszerűsítése ott szerepel az újítási feladattervek között, most pedig egy közeli termálkút vizének munkába fogásán fáradoznak, miközben az is kiderült: gáz is van a közelben. — Évekkel ezelőtt egy tanácskozáson én állítottam azt felszólalásomban, hogy a mezőgazdaság nem lesz képes fajlagos energiafogyasztását csökkenteni, és tessék: 1977- ben a Vörös Csillag egy forint termelési értékhez 621 joule energiát használt fel, tavaly ugyanez a szám 328 volt. Ha tudjuk, hogy a füzesgyarmati tsz éves termelése közelíti az egymilliárd forintot, föl is mérhetjük ennek az előbbi eredménynek a jelentőségét ! Talán másoknak is érdemes lenne tanulmányozni. Kőváry E. Péter ^ v® A ■ * ! % Igaz, határidőcsúszással, de készül a „hőtakarékos” központi kazánház Fotó: Fazekas László M. Szabó Zsuzsa
