Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

1982. november 20., szombat o Vendégünk »olt Grigoríj Mihajlovics Adijanc, a Szovjetunió Idegenforgalmi Főhivatalának magyarországi képviselője Az SZKP XXVI. kongresszusán tartott beszámolójában Brezsnyev elvtárs megjegyezte, hogy „az országok közötti kapcsolatokat már ősidők óta nevezik nemzetközinek. De csak most, a szocializmusban vált ez a kapcsolat valóban nemzetközi kapcsolattá. E kapcsolatban az emberek sok mil­liói vesznek közvetlenül részt." A mull évben a világ külön­böző országaiból több mint 290 millióan utaztak külföldre. 1990-ben pedig az Idegenforgalmi Világszövetség szakembe­rei szerint a külföldre utazók száma eléri a 490 milliót. A napokban Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban „Utazás a Szovjetunióba” címmel idegenforgalmi kiállítás nyílt meg. A kiállítást Grigorij Mihajlovics Adijanc, a Szov­jetunió minisztertanácsa mellett működő idegenforgalmi fő­hivatal magyarországi képviselője nyitotta meg. Vele beszél­gettünk a szovjet idegenforgalomról. Többek között elmond­ta, hogy: az idegenforgalom a Szovjetunióban immár huza­mosabb idő óta rendkívül nagy ütemben fejlődik, és jóval felülmúlja a világ idegenforgalmi növekedésének az átlagát. Míg az utóbbi húsz év alatt a világ idegenforgalmának át­lagos növekedése csupán négy százalék volt, a Szovjetunióban ez a fejlődés meghaladta a hat százalékot. — Mi az alapja a Szovjetunió idegenforgalmának? — A Szovjetunió idegen­forgalmának alapját a szocia­lista országokkal való nagy­szerű idegenforgalmi együtt­működés képezte és fogja a jövőben is képezni. Hiszen erre az együttműködésre esik idegenforgalmának mintegy 60 százaléka, mind kiutazás­ban, mind beutazásban. Az együttműködés több, illetve kétoldalú kapcsolatokon nyugszik. A kormányközi egyezmények alapján vala­mennyi európai szocialista országgal konkrét ötéves ter­vet dolgoztunk ki az 1981 — 85-ös időszakra az idegenfor­galmi együttműködésről. 1985-ig a Szovjetunió és a testvéri országok között az idegenforgalmat minimum 20 —25 százalékkal kívánjuk növelni. — Közismert a Szovjetunió leg­nagyobb utazási szervezete, az Inturiszt. Hány országgal tart kapcsolatot? — Az Inturiszt most több mint száz ország 700 utazási irodájával tart fenn kapcso­latot. A kapcsolatok tovább­fejlesztésének fontos esemé­nye volt az Inturiszttal együttműködő utazási irodák konferenciája. A világ 54 országának több mint 450 képviselője a konferencia so­rán számtalan alkalommal folytatott tárgyalásokat az Inturiszt dolgozóival. A tár­gyalások számos esetben konkrét egyezmények meg­kötésével értek véget. A Szovjetunió tagja az Idegen- forgalmi Világszervezetnek is. mely jelenleg 104 államot egyesít. — Mi a magyarázata az ide­genforgalom hatalmas fellendü­lésének a Szovjetunióban? — Az idegenforgalom je­lentős fellendülése a Szov­jetunióban annak köszönhe­tő, hogy a politikai kapcso­latok szélesedtek a világ or­szágaival, különösen a szo­cialista országokkal, továbbá országunkban hatalmas ide­genforgalmi anyagi, műszaki bázist hoztunk létre. A hat­vanas évek közepétől nagy ütemben kezdett fejlődni a modern és komfortos szállo­dahálózat az Inturiszt kere­tén belül. 1964-ben az Intu­riszt szállodakapacitása csu­pán 5 ezer férőhelyet tett ki, most viszont 1982 végére az Inturiszt tulajdonában levő szállodák, motelok és kem­pingek összférőhelye megha­ladja az 53 ezret. Csupán eb­ben az évben új szálloda épült Vilnusban, Lvovban, Viborgban. Kobuletiben, s el­készült Szocsiban is a hatal­mas szállodakomplexum. a Dagomisz. — Milyen új látnivalókat kap­csoltak be az idegenforgalom hálózatába? — Az elmúlt évtized alatt megfigyelhető volt a szovjet idegenforgalom földrajzi ki­terjedése azáltal, hogy újabb érdekes turisztikai központo­kat kapcsoltak az idegenfor­galom hálózatába. Most, amikor az Inturiszt által kí­nált számos útvonal a Szov­jetunió 146 városát érinti, a legnagyobb erőfeszítéseinket az idegenforgalmi kínálat minőségének és választéká­nak növelésére, a szolgálta­tások formájának tökéletesí­tésére, az új túrák és prog­ramok kidolgozására, vala­mint azoknak a túráknak a fejlesztésére kívánjuk köz­pontosítani, melyek népsze­rűvé váltak a külföldi uta­sok körében és hagyományos igény mutatkozik irántuk. A szovjet nép az idén ünnepli a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége meg­alakulásának 60. évforduló­ját. Ezzel kapcsolatban az Inturiszt 25 jubileumi' túrát dolgozott ki a külföldiek ré­szére. Ezek az útvonalak magukban foglalják a legje­lentősebb szovjet idegenfor­galmi centrumokat, valamint a 15 szövetségi köztársaság fővárosait. Aktívan fejlődik a Szovjetunióban az idegen- forgalom minden formája, így a csoportos turisztika mellett, mely az idegenfor­galom jelentős részét képezi, nagy figyelmet szentelünk az egyéni utaztatásokra is. — Melyek a legkedveltebb üdülőhelyek? — Az idén tovább növe­kedett a külföldi üdülőven­dégek száma. Legtöbbjük a világhírű üdülőket kereste fel, mint Jaltát, Szocsit. Szu- humit, Batumit, Ogyesszát, Picundát. A komfortos szál­lodák, a rendezett strandok és a szép programok, na meg az aránylag mérsékelt árak állandó jelleggel kere­setté tették ezeket a helye­ket a szocialista országok­ban, Finnországban, az NSZK-ban, Nagy-Britanniá- ban. A múlt évben a balti-, illetve a fekete-tengeri hajó- utakon több mint hatvan­ezer külföldi vendég kereste fel Leningrádot, Tallint, Ri­gát. — A Szovjetunióba látogató külföldiek között mind gyak­rabban fordulnak elő szakembe­rek, tudósok, különböző válla­latok, kereskedelmi kamarák és társulatok üzletemberei. Nekik mit ajánl az Inturiszt? — Az ország különböző városaiban nemzetközi kiál­lításokon vesznek részt. Eb­ben az évben az Inturiszt részt vesz az országban meg­rendezésre kerülő több mint száz nemzetközi kongresszus, szimpozion, kiállítás és vá­sár résztvevőinek ellátásá­ban. A kongresszusi túrák­ról jól ismert városok, Moszkva, Leningrad és Kijev mellett újabbak jelentkez­nek. Elsők között kell meg­említeni Tbiliszit, Alma- Atát, Ashabbadot, Bakut, Minszket, Rigát és Tasken- tet. Mind gyakrabban tar­tunk nemzetközi rendezvé­nyeket Kalinyinban, Krasz- nodárban. Ezek a városok kiváló feltételekkel rendel­keznek bármilyen méretű nemzetközi fórum megtartá­sára. A moszkvai kongresz- szusi palota hatezer férőhe­lyes, a szinkronberendezése pedig 29 csatornás. Alma- Atában a Lenin-kultúrpalota nézőterén 3 ezer személy foglalhat helyet, a szinkron- berendezés itt hatcsatornás. A hatalmas konferenciater­mek mellett az Inturiszt új szállodáinak mindegyikében található korszerű berende­zéssel ellátott, szekcióülések­re alkalmas tanácsterem. — A Szovjetunió és más or­szágok között fokozatosan nö­vekvő tudományos és kulturális kapcsolatok erősödése révén fo­kozódik az orosz nyelv iránti érdeklődés. Hogyan segítik elő a nyelvtanulást? — Ennek érdekében az In­turiszt orosz nyelvtanfolya­mokat szervez Moszkvában, Lenigrádban, Szocsiban és Krasznodárban. A múlt év­ben több, mint kétezren, az idén pedig mintegy 2500-an vettek részt ezeken a tanfo­lyamokon. A jövő évben el­ső ízben indítunk úgyneve­zett téli orosz nyelvű isko­lát Moszkva határában. a festői környezetben fekvő Szolnecsnij—Touring hotel­ban. — Hallhatnánk néhány szót a szilveszteri és az újévi progra­mokról? — Nagyon sok vendég jár hozzánk az újévi ünnepekre. A legutóbbi szilvesztert több mint harmincezer külföldi ünnepelte a Szovjetunió kü­lönböző városaiban. Rendkí­vül gyorsan terjed a nép­szerűsége az „Üjévi ünnep­ség Szibériában” nevű túrák­nak, melyeket Irkutszkban, Novoszibirszkben és Haba­rovszkban szoktunk megren­dezni. Továbbfejlesztjük a teljesen újszerűnek mondha­tó téli túrát, a terepsíelést. Több csoportot - fogadtunk már ilyen céllal Franciaor­szágból, NSZK-ból, Svájcból. Ebben az évben újabb ilyen jellegű síparadicsomokat kapcsolunk be az idegenfor­galomba. Irkutsz, Szuzdal. Moszkva, Leningrád, vala­mint Minszk környékén. , — Az idegenforgalom fejlesz­tésének igen fontos tényezője különösen az olyan hatalmas or­szágban, mint a Szovjetunió, a kényelmes és korszerű közleke­dés. — A Szovjetunióba látoga­tó külföldi utasok többsége a légi utat választja. Az Aeroflot ma a világ 89 ál­lamának 110 városába irá­nyít rendszeres járatokat. Az országon belül pedig 3600 városban szállnak le gépeink. Évi forgalma több mint százmillió szovjet és több millió külföldi utas. A repü­lőgépparkot a legmoderneb­bekkel újítottuk fel. Igen népszerűek a légibuszok, me­lyek közül több Ferihegyen is megfordul. Megindult a Budapest—Szocsi és buda- pest—krími járat. Rohamos ütemben fejlődik a hajófor­galom is. A szovjet hajók 17 nemzetközi vízi úton bonyo­lítanak le forgalmat, s or­szágunkat 25 más ország 40 kikötőjével kapcsolják ösz- sze. Fontos közlekedési esz­köz a vasút is. Évről ’ évre növekszik azoknak a száma, akik a világ leghosszabb vas­útvonalán, a transzszibériai vasúton utaznak. A szovjet és a külföldi utasok száz­ezrei veszik igénybe a szov­jet Szovtranszauto járatait, öt év alatt az utasforgalom ötszörösére növekedett. — A magyar utazási irodák szervezésében az elmúlt évben 90 ezer magyar turista látoga­tott el a Szovjetunióba és 53 ezer szovjet állampolgár keres­te fel Magyarországot. Mi a vé­leménye erről a kapcsolatról? — A Magyarországról ér­kező szervezett turisták mintegy 100 különböző út­vonalon ismerkedtek meg a Szovjetunióval. Az utazás minden formáját igénybe ve­szik. Egyesek csoportosan, mások egyénileg kelnek út­ra, vannak olyanok, akik sa­ját gépkocsijukkal túráznak, de a különvonatok résztve­vői is szép számmal vannak. Jelentősen fejlődött a test­vérvárosi mozgalom is. A szovjet turisták is szívesen látogatnak Magyarországra. A múlt évben 20 kidolgozott túra keretében 50 magyar várost tekintettek meg. A tapasztalatok azt igazolják, hogy évről évre erősödik az együttműködés az Inturiszt és a magyar utazási irodák között, mely az utasforga­lom növekedésével, a szol­gáltatások minőségének ja­vításával, a túrák számának és földrajzi helyzetének ki- szélesítésével nyilvánul meg. — Lát-e további fejlődési le­hetőséget? — Igen. Erről meggyőződ­tem a mostani Békés megyei látogatásom során is. — Köszönjük a beszélgetést. Serédi János Fotó: Veress Erzsi Költészetünk román barátja 75 éve született Mihai Beniuc Kántor Sándor állandó kiállítása Karcagon A brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert alkotásaiból A születésének hetvenötö- dik évfordulóját ünneplő ro­mán költőt, Mihai Beniucot azzal tisztelhetjük meg a leginkább, ha népének hű fiaként emlegetjük. Nem­csak azért, mert parasztok ivadéka, hanem azért is, mert hozzájuk való örökké tartó hűségét sugallja köz­életi tevékenysége, és egész költészete. Alig húszévesen, az isko­lapadból került a kulturális élet forgatagába, első verse a román költészet Eminescu utáni óriásának, Tudor Arghezinek a folyóiratában jelent meg 1928-ban. és tíz év múlva Az elmúlás dalai­val, első kötetével teljes vértezetű költőként lépett a közönség elé. Azóta is azon költők közé tartozik, akik­nek csak erőteljesedik, de nem változik a „hangja”. Beniuc őserőtől duzzadó, tö­retlen optimizmusú paraszt­ként, „kévék között, kemé­nyen vonult be az időbe”, s már pályája kezdetén váte- szi szerepet áhított és vál­lalt önmagára. A társadalmi lázadás konok hirdetőié­ként indult, önmagát impo­náló magabiztonsággal azo­nosította egész népének tör­ténelmével. Míg hazája fel- szabadulás előtt — mint maga írta — „dohogni csak a kucsmájába mert”, 1944 augusztusa után „új idők dobosaként” énekelte meg. sűrítette erőteljes, gyakorta természeti képekbe örömét, hitét. „Ütszéli almafa” lett Beniuc, melynek gyümölcsé­ből bárki bátran szakíthat. Továbbra is romantikusan forradalmár költő maradt. Versei a népköltészet tö­mör és világos nyelvén árasztanak őszinte, átélt pá­toszt és parttalan optimiz­must. Regénye, a Borotva­élen, a munkásosztály és a kommunisták illegális har­cának állít emléket. Nem lenne illendő elhall­gatni, hogy a magyar nyelv és magyar költészet ismerő­jét és hasznosítóját tisz­telhetjük benne. Képi vilá­ga, szimbólumai néha meg­lepően hasonlatosok Petőfi, Ady vagy József Attila köl­tészetéhez, bizonyára jog­gal érzi őket rokonainak. Kisgyermekként, magyar is­kolai tanulmányai során, de később, érett fejjel is első­sorban forradalmiságukat szívta, építette román ön­magába. 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. év­fordulóján írta a Kortárs lapjain, hogy annak idején kimondhatatlanul tetszett neki: A farkasok dalá­ban a farkasok nem fogad­ják el a kutyák sorsát. „Meglehet, én is farkaskö­lyök voltam. Ezért is ma­rad, azóta is, oly közel én­hozzám Petőfi” — és így folytatta: „Eminescutól ta­nultam meg, milyen nehéz hazád nagy költőjévé lenned, s különösen ugyanolyan naggyá, egy Eminescu után. Valószínűleg egy magyarnak is ugyanilyen nehéz Petőfi után naggyá válnia, még akkor is, ha jött utána Ady, József Attila, aztán Illyés Gyula és »ások, hasonlato­san a román Cosbuchoz, Arghezihez, Bacoviához. El­ső tanítómestereid mégiscsak azok maradnak, akik for­málnak, vagy .deformál­nak’. Petőfitől a népi lélek népi egyszerűségű kifejezé­sét tanultam meg, s a leg- magasztosabb gondolatot, amelyet mi, emberek ma­gunkénak vallhatunk: Világ­szabadság!” Gellert Gyöngyi Nagy fazekas művészünk, Kántor Sándor, 1894-ben szü­letett, akkor, amikor a ma­gyar népművészet már erő­sen hanyatlóban volt. A vé­letlen úgy hozta, hogy a 12 éves kisfiút a szülei fazekas­inasnak adták. 1911-et írtak, amikor felszabadult, de még kilenc évnek kellett eltelnie, hogy saját korongja mellé ülhessen. Győrffy Istvánnal való találkozása döntő állo­más volt az életében. Ő irá­nyította figyelmét a tiszafü­redi cserépedényekre, me­lyeknek akkoriban nem volt mestere. Kántor Sándor ér­deme, hogy nem nyugodott bele a réginek, a megszokott­nak az ismétlésébe, hanem kereste a továbblépés lehe­tőségét. Jó érzékkel választotta ki azt, amivel a hagyományo­kat gazdagítani tudta. Nevé­hez fűződik a karcagi, a nád­udvari, a mezőcsáti fazekas­ság megőrzése és továbbfej­lesztése. Műhelyében híres Miska-kancsók, nagyméretű, színes, díszes tálak, grafit­mázas fekete kerámiák ké­szültek. Sohasem látott for­mákat úgy alkotott meg, hogy azok — például madár- és állatmotívumai — mégis a magyar fazekasművészet szellemét sugározzák. Kántor Sándor legismer­tebb népi fazekasunk ha­zánk határain túl is. A brüsszeli világkiállításon nagydíjat és nemzetközi ok­levelet kapott. 1953-ban a népművészet mestere lett, majd 1978-ban munkáját Kossuth-díjjal ismerték el. A 88 éves mester jelenleg is alkot. Művészetét a hagyo­mányőrzés mellett ma is vál­tozatlanul az új értékek te­remtése jellemzi. Ez a több mint hét évti­zedes, gazdag életút tárul elénk Karcagon, az Erkel Fe­renc utcai fazekas tájház­ban, ahol Kántor Sándor munkáiból állandó kiállítás nyílt. Miska-kancsók, tálak, szilkék, butéliák, különböző figurák — mind-mind e gaz­dag alkotóélet egy-egy állo­mását jelzik. Műveinek szép­sége, titka, hogy kerámiái egyszerre ősiek is és maiak. Szente Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom