Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
1982. november 20., szombat NÉPÚJSÁG Nyitott ajtók az elmeosztályon Az elmebeteg-ellátás korszerűsítésére körülbelül egy évtizede indultak meg országszerte a gyakorlati kezdeményezések. A terápiás közösség kialakításával az elsők között próbálkoztak a gyulai megyei kórház Il-es pszichiátriai osztályán. Évtizedek berögződött szemléletét kellet megváltoztatni először is az orvosokban, majd minden ott dolgozóban, az egész kórházi környezetben. Hét éve már a nyitott ajtó rendszer elve érvényesül itt, és a többi gyulai elme-, idegosztályon is e szerint élnek a betegek. A terápiás közösségben a nap minden órája, elmélete és gyakorlata a gyógyítást szolgálja. Borotvaélen a határ A társadalmi szokásoktól, normáktól eltérő gondolkodást, életvitelt a közvélemény nem ítéli normálisnak. A normálist a nem normálistól gyakran csupán hajszálnyi különbség választja el, borotvaél szélességű határ, amelyen az ember élete során oly könnyen átbillenhet. Évszázadokkal ezelőtt Isten büntetésének, megváltoztathatatlannak tartották, ha valakinek lelki, szellemi egyensúlya megbomlott, tettei, 'indulatai kiszámíthatatlanokká, magyarázat nélküliekké váltak. Az írókat, művészeket mindig izgatta, foglalkoztatta a normálistól eltérő ember és az elmebeteg. A. tudat, a szellem zavarában szenvedők ábrázolásával általános, nagy igazságokat fogalmaztak meg Shakes- peare-töl Cervantesig, Dosztojevszkijtől Peter Weissig, sokan. A nem szaktudományi dokumentumok és az irodalom összefonódása, a közvélemény alakulása változó képet mutatott, mutat az elmebetegségek gyógyításának történetéről. Sokakban még ma is úgy él a kép: börtönszerű intézetekben vegetálnak a szerencsétlenek, s ha „rájuk jön", kényszerzubbonyba erőszakolják őket, s csak az elektrosokk fájdalmas kínja csitítja el értelmetlen lázadásukat. Akit pedig ilyen-olyan lelki-szel- lemi-idegrendszeri sérülésével valaha kórházban idegosztályon kezeltek, jobb, ha titokban tartja, nehogy viselnie kelljen a szégyenbélyeget. Korántsem lehet állítani, hogy a szakemberek; az orvosok, a pszichiáterek mindenben egyetértenek Népszerű mindentudónk, Benedek István 27 éve írta Aranyketrec című regényében: „Jelentős pszichiáterek nem értenek egyet az alapfogalmak meghatározásában. Iskolák állnak egymással szemben, követőik hallani sem akarnak egymás szempontjairól ... Valójában nem káosz ez, hanem forrongás. Talán nagyon is egészséges forrongás”. A viták azóta is zajlanak. A pszichiáterek egy része nem tulajdonít döntő szerepet az ember szociálpszichológiai szempontjainak, környezetének, egymást nevelő hatásának. A másik irányzat a szociálpszichiátria gyógyszerrel és pszichológiai módszerek sokaságával próbálja a beteget meggyógyítani, visszairányítani a társadalomban elfoglalt helyére. A magyar származású, USA-ban élő professzor, Thomas Szász vitatja az elmebetegség létezését. A neurózis, a pszichózis, a szexuális problémák megnyilvánulásait viselkedési formáknak nevezi. Az elmondottak természetesen csak nagyon leegyszerűsített formái a lélekgyógyászaiban ma világszerte jelentkező irányzatoknak. A gyulai elmebeteg-ellátás közel 100 éves hagyományokra tekint vissza. Mindig szem előtt tartják a végső célt: minél gyorsabban, teljesebben gyógyítani a betegeket, és rehabilitálni őket, erről tanúskodnak a látottak is, amelyekről beszámolunk olvasóinknak. Beszélgessünk közösségi dolgokról A Il-es ideg-elmén balra a női, jobbra a férfiosztály tágas folyosója. A nők oldalán otthonosabb a környezet, s ez bizonyosan tulajdonságaikból fakad. A megváltozott tudatú, lelkűkben sérült, pszichiátriai beteg lányok, asszonyok keze őrzi, papírra, vászonra örökíti a szép mozdulatokat. Bizonyítják ezt a falakat, asztalokat borító rajzok, kézimunkák. A férfioldalon sem rideg, kórházi fehérség, merev világ fogadja a belépőt. Az asztaloknál sakkoznak, kártyáznak. rajzolnak a betegek. Alkalmanként pingpongoznak vagy televíziót néznek. Rendszeresen visszatérő program a műsoros teadélután mindkét nem részvételével. Hétfőn esténként saját .stúdióból szól a muzsika, az irodalmi műsor. Ezt is az ápoltak szerkesztik a gyógyfoglalkoztató segítségével. A nap megfelelő időszakában dolgoznak azok, akiknek lehet, s ott, ahol mindenki számára hasznos; a kertben, az udvaron, a konyhán, a többi osztályokon. A gyógyító beszélgetéseknek, a közös foglalkozásoknak meghatározott rendje van. A legnagyobb kórteremben már várják a főorvost és kollégáit. Körülbelül negyven férfi, többen pizsamában, sokan utcai, vagy tréningruhában. Szerdán délelőttönként van a nagycsoportos foglalkozás, külön a férfiaknál és külön a nőknél. Ilyenkor mindenki elmondhatja a véleményét a kórházi életről, az orvosokról, ápolókról, a közös gondokról, örömökről, javaslatát a változtatnivalókról. — Hogy aludtak az éjjel? Mutatkozzanak be az új betegek, kezdi a beszélgetés irányítója. Bólogatnak, mormolnak: jól vannak, de haza mennének már. Figyelő, várakozó tekintetek kereszttűzében áll az orvos. A bemutatkozók sorában többen visszatérő alkoholisták. Ök egészségesnek mondják magukat. „Beszélgessünk közösségi dolgokról!” Valaki felpattan: „Pista veszekedik velünk, mindenkivel kikezd, másként kellene viselkednie, most sincs itt, miért?” Indulatoktól sűrűsödik a levegő. A „bűnbak” valóban agresszív egyéniség. „Felbolygatja az osztályt” — mondják a betegtársak. Mindenkinek van valami vele kapcsolatos sérelme. Az orvos őt is ideszólítja, válaszoljon a kérdésekre. — Nincs nekem semmi bajom senkivel, csak a fogam fáj — tagad mindent a fiatalember. Mániákus beteg, minden szava, mozdulata, mimikája, másokat lenéző szereplési vágya valóban ellenszenvessé teszi őt. A többiek. így szemtől szembe nehezen emelkednek szóra, aztán mégis megindul az áradat: „Te ne irányítsd a többieket, nincs jogod rá, ugyanolyaji beteg vagy, mint mi”. — Mit tegyünk vele — kérdi a főorvos — büntessük vagy gyógyítsuk, hogy megváltozzon? A csend szinte forr. Valaki mégis felemeli a kezét: „Gyógyítani kell, Hiszen ő is beteg. Az orvosok tudják hogyan, mi nem értünk hozzá”. Űjabb téma kerül terítékre: a munka, a kirándulások, a séták. A napokban együtt jártak az Erkel-ház- ban, a fiatalabbak támogatták öreg társukat. Kirándultak Szarvasra, szalonnát sütöttek Pósteleken. Jól érezték magukat mindnyájan. Az elvonósok és a pszichiátriai betegek között mindig van valami ellentét, de ezt a gyógyítás, nevelés szolgálatába lehet állítani. Ki, mennyit és hol dolgozik — faggatják egymást. A jól irányított vita nem fajul el, mindenki véleményt nyilvánít, aki akar. Egymás közti megtorlásra senki sem gondol. (Töprengünk; előfordulhat, hogy az itt kezelt mesterember, munkás, értelmiségi, vagy földműves talán most mondott életében először bátran, önállóan kritikus véleményt.) Ez a demokratikus, dinamikus légkör itt a gyógyításhoz tartozik. Magunk sem hittük Havasi Illés 1958-tól dolgozik a kórházban. Volt fűtő, segédápoló, végigjárta az egészségügyi pálya különböző állomásait. Jelenleg osztályvezető főápoló. Az egészségügyi szakdolgozók lapjában megjelent dolgozatában így ír: „Ha gondolatban visszatekintünk az elmúlt évek során osztályunkon történt változásokra, ma már bevallhatjuk, hogy mi, szakdolgozók sem hittünk kezdetben abban, hogy az évtizedek óta nálunk ápolt, gondozott krónikus defektu- rált skizofrének és nyugtalan idióták jelenléte ellenére is megszüntethetjük az osztály zárt jellegét, és kialakíthatjuk a terápiás közösséget.” Beszélgetünk és emlékezik: — Az elmeosztály kilincs nélküli, zárt osztály volt, ahol szó szerint mindent kulcsra zártunk. Az ápolóknak is borzasztó érzés volt egész -.nap bezártan dolgozni. A betegek sápadt, színtelen arca, a szabad levegő nélküli világ nyomasztó látványt nyújtott. Az egész ápolói gárda e szellem hitében nőtt fel. A zártság, a gyenge gyógyszerellátás következtében nyugtalanok voltak a betegek, a velük való foglalkozás néhány év alatt felőrölte az ápolók idegeit is. A szigorúság, a keménység, a katonás rend ellenére sok volt a szökés, az öngyilkosság. Fokozatosan alakult át 7-8 éve az osztályunk. Mindössze két ápoló ment el tőlünk, aki nem értett egyet az új rendszerrel. Persze, szerintem önmagában a nyitott ajtó nem hozott volna ekkora változást, mindez az emberséges szellem, a gyógykezelés, a módszerek változásának eredménye. Beszélgetésünk gyakran félbeszakad, kopognak, bejönnek a betegek. Hol cigarettát kérnek, hol halaszthatatlan mondandóikat mesélik. A főápoló türelmes, nyugodt, s ilyenek a többiek is: — A türelem megtérül a segítségben, a betegek hozzáállásában. Régebben a kórházban lenézték azokat, akik az elmeosztályon dolgoztak. Ügy érezzük, teljesen megváltozott a vélemény a kórházon belül. Az emeleti testvérosztályunkkal igen jó a kapcsolatunk. A szakembergárdánk megfelelő, szeretünk itt dolgozni, kialakult a kollektíva is. Fehér Sándor ápolóból lett gyógyfoglalkoztató, aki a szocioterápiás elvek orvos irányította gyakorlati megvalósítója. A cél: a megbetegedés előtti ép személvi- ségrészek erősítése, a kapcsolati készség fejlesztése. A körülmények, a csoport pszichoterápiára, a foglalkozás- és munkaterápiára nyújtanak lehetőséget. Mindezeket az orvosok, ápolók, gyógyfoglalkoztató és a pszichológus együttese valósítja meg. A terápiás foglalkozásokat főként Fehér Sándor vezeti. Rajzolnak, beszélgetnek, felidézik a hétköznapi élet feszültségét, konfliktushelyzeteit. Az elfekvőtől a neuropszichiátriai esetig minden beteg foglalkoztatási rendje pontosan tervezett. Az állapotától függően választják meg a gyógykezelés melletti foglalkoztatási formát. A betegek fantáziáját lekötik, esetleges agresszivitásukat rajzban élik ki, formáznak, sétálnak, mozognak, vagy éppen dolgoznak. Kezdetben voltak betegek, akik nehezen hajlottak a szóra, vettek részt a „gyerekes” beszélgetéseken, foglalkozásokon. Fokozatosan, egymásra is hatva azonban végül is megértették a találkozók fontosságát. így eredményesebb lett a gyógyítás, de mégis vannak gondok. A továbblépést a nappali, éjjeli szanatóriumok, rehabilitációs intézmények, , védett munkahelyek jelentenék. Ma még többen vannak olyanok, akiket gyötör a kérdés: hazamehetnének. de hol lakjanak, és dolgozhatnának, de nincs megfelelő munkalehetőségük. II munka értelme — Nem volt . könnyű dolgunk, amikor az ajtókat kinyitottuk — magyaráz dr. Gyuris Jenő osztályvezető főorvos. — Megértetni a 20—30 éve itt dolgozókkal, hogy a beteget nemcsak ápolni, őrizni, fegyelmezni kell, hanem újra emberré nevelni, felemelni is megpróbáljuk. . Ne legyen kiszolgáltatott. neki is lehet igaza. véleménye, bízzunk benne! Ez a változtatás olyan lépés kezdete volt, amely bennünket, orvosokat is visszaút nélküli kényszerpályára indított. Az egész osztály életét másként kellett szervezni. A cél: mielőbb adjuk vissza az embert annak a környezetnek, amelyben élt. Természetesen csak akkor mehet például adaptációs szabadságra. vagy végleg haza. ha a panaszai megszűntek, elhalványultak, vagy meggyógyult.' Az akár több hetes alkalmazkodási szabadságról visszatérve ellenőrizzük a gyógyulását. Kezdetben meghökkenéssel figyelték a nyitottságunkat kórházon belül is. ma már elfogadott, elismert módszer. Az aggályok ellenére sem szöktek meg többen még a kezdetben sem, mint a zárt osztályról. Ez az embert alakító szellem mindnyájunkat változásra, továbbfejlesztésre ösztönöz. A megyei ideg-elmeosztály dolgozói tapasztalják, és hiszik. hogy egymást bíztatva, lelkesítve, munkájuk, fáradságuk gyümölcse beérik. Személyi és tárgyi feltételeik nem a legjobbak, de a hiányzókat pótolja a fanatikus szakmaszeretetük, továbbfejlődést kereső tudományos kutatómunkájuk, elismerést kivívó összetartásuk. A többi gyógyítók érzik már a nyitott ajtó rendszerének jelentőségét, tudásukat, erejüket adják ők is az emberért. A társadalomban, a családban, a munkahelyen, a szomszédságban sajnos, ma még nem fogadják az innen érkező gyó- gyultakat tárt ajtók, segítő, támogató, karoló kezek. Pedig a gyógyító munka sikere csak így teljesedik ki. Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi Egy beruházás előtörténete Kommunális beruházásról beszélni, szorító népgazdasági helyzetben igen nehéz vállalkozás. Hogy mégis egy épülésre váró kultúrotthon sorsáról számolunk be. annak egy ötéves folyamat érv tékelése ad alapot. Akkor, 1977-ben úgy tervezték a vésztőiek, hogy felsőbb tanácsi támogatásból, a nagyközség saját fejlesztési alapjából és lakossági támogatásból a vr ötéves tervben felépülhet a művelődési ház és a könyvtár. Kedvezően fogadta a lakosság, hozzájárultak a vésztői munkahelyeken dolgozók, a szocialista brigádok, a nyugdíjasok és a más községben dolgozók is téglajegyeket vásároltak. Szocialista brigádok, KlSZ-szerveze- tek, munkáskollektívák tartottak kommunista műszakokat a közös ügyért. Az évek folyamán azonban látható volt, s ezt a tanács vezetői a lakossággal is ismertették, hogy a népgazdaság helyzete miatt a beruházásokat visszafogják, ezért csökken annak az esélye, hogy a létesítmény ebben az ötéves tervben elkészül. Csökkent a lelkesedés is, s a korábbi elképzeléseket is módosítani kellett, a könyvtár építésére semmiképpen nem jut anyagi fedezet. A könyvtár elhagyásával 16 millió forint értékkel készül majd el a művelődési ház, aminek az építése áthúzódik a VII. ötéves tervre, vagy esetleg csak akkor kezdődhet el. Jelenleg a csökkentett összeg figyelembevételével áttervezik a kulturális intézmény kiviteli terveit. A lakossági, intézményi felajánlások eredményét a tanács vezetői minden évben ismertették a lakossággal, s miután az esélyek a művelődési ház építésére Csökkentek, a lakossági támogatás is csappant. Látható, hogy az első három évben igen lelkesen vállaltak részt a vezetők a közös ügyért, az utolsó két év azonban már nem hozott ilyen szép eredményeket. Az eredeti elképzelések szerint tervezett pénz azonban ösz- szegyűlt. A kezdet kezdetén a lakosságot arra kérték, hogy öt évig támogassa a közös feladat megvalósítását, ez azonban december 31-gyel lejár. Nem folytatódnak tovább a- téglajegy-árusítások és a támogatásra a felkérések. Az így összegyűlt csaknem négymillió forintot bankban, őrzik az építkezés megkezdéséig. A megváltozott népgazdasági helyzet jelenleg nem lehet garancia arra, hogy ez a művelődési ház építése ebben az ötéves tervben elkezdődik. Annyi azonban bizonyos, hogy egy kilencezres lélekszámú nagyközség ilyen hozzáállása mellett nem lehet feladni, hogy ne legyen egy szép és minden igényt kielégítő kulturális otthona Vésztőnek. Sz. J. Finom faiatok A közelmúltban Békés. Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár megye MESZÖV- ének szervezésében Kisvárdán rendezték még a már hagyományosnak számító cukrász- és szakácsversenyt. A vetélkedőn minden megye háromtagú csapattal képviseltette magát, melyen természetesen az egyéni teljesítményeket is értékelte a zsűri. A Békés megyei szakácsok kitettek magúkért, mind az egyéni, mind pedig a csapatversenyben az élen végeztek, a négyfogásos, tájjellegű ételkülönlegességeiket erre az alkalomra egyénileg, saját elképzelésük szerint állították össze. A háromtagú Békés megyei szakácscsoport (Tercsi József, az orosházi Alföld szakácsa. Lipták Ferenc, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ szakácsa és Tímár András, a gyomaend- rődi ÁFÉSZ szakácsa) nyerte el, s őrizheti egy évig a vándorserleget. A verseny egyéni győztese Teres) József, menüje, a „Suhintott zöldborsóleves, a karfiolrózsa gazdasszony- módra, a fűszeres fehérpecsenye burgonyagombóccal és a szőlős-túrós bélés — felsorolni- is ínycsiklandozó —•, méltán aratott sikert. A cukrászok egyéni versenyében a Szabolcs-Szatmár megyei versenyzők bizonyultak a legjobbnak. Egyébként az orosházi Hotel Alföld fiatal szakácsai — Dér József, Farkas István, Medgyesí András, Ács Györgyi és Bacsa Sándor — napi ételajánlataival a korszerű táplálkozást segíti, a régi, néha feledésbe merült fűszerek felhasználásával. A szálloda éttermében hétfőnként hatféle ételkülönlegességgel várják, s megismertetik a vendégeket az ínyencmesterség titkaival, a régi ízekkel, fűszerekkel. Sz. A. Újabb iskolaszövetkezetek megyénkben (Tudósítónktól) Az idén négy iskolaszövetkezeti csoport alakult a Me- zőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ szervezésében. Mezőhegyesen november 8-án délután tartották az ünnepi tagértekezletet, ahol az iskola igazgatója, Hanczik Mátyás elnökölt. Az általános iskolánál létrejövő szövetkezés termeltetési céllal alakult, ahol szakcsoporti formának megfelelően termelnek a gyerekek különböző zöldségféléket, virágokat, majd később a lehetőségekhez mérten kisállattenyésztéssel is foglalkozhatnak. A tanulók összefogásával, irányításával Flender Jánosáé pedagógus foglalkozik, akit a tagértekezlet megválasztott intéző bizottsági elnöknek. Kevermesen november lilén délután alakult meg az iskolaszövetkezet, melynek ünnepi ülését Krasznár Pál igazgató vezette. A kever- mesi általános iskolában kereskedelmi tevékenységet kívánnak folytatni, és egy iskolaboltot szeretnének működtetni. Itt a tanulók ösz- szefogását és a bolt működését Bugyi Ferenc pedagógus vállalta és végzi, aki az intéző bizottság elnöke is lett. Mindkét iskolaszövetkezetnél 7-tagú intéző bizottságot és 5-tagú ellenőrző bizottságot választottak a tanulók soraiból, a tanulók éltek a demokratizmus lehetőségével és több felszólaló tett fel a tevékenységet kiegészítő és segítő kéréseket. A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ ez évben 4 iskolaszövetkezet létrehozásával büszkélkedhet, amely annál is inkább eredménynek számítható, mivel eddig még egy sem működött a körzetben. Bízunk benne, hogy a megalakult szövetkezeti csoportok nagymértékben segítik a tanulók felkészítését a társadalmi életre, segítik a pályaválasztásukat, és hasznos, tartalmas tevékenységgé válik az ÁFÉSZ a pedagógusok és a tanulók körében egyaránt. Halas Mária