Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
\ 1 1982. november 19., péntek Próbakő a klubszínházban „Sej, a mi lobogónkat” 75 éve született Jankovich Ferenc Ha azzal kezdeném, hogy „ilyenek vagyunk-e?”, mármint mi, újságírók; és ilyen-e manapság egy vidéki (vagy akár nem vidéki, hi^ szén mindegy) szerkesztőség, akkor igazándiból el kellene vetnem mindenfajta óvatos- körültekintő-okos megfontolást, és azt kellene mondanom, hogy „bizony ilyenek is, sokszor”. Habár ebben a válaszban máris felfedezem a .nem teljes, a nem lekerekített szókimondást, tehát önbírálatot vállalva rövidítek: „ilyenek is”. És ezt az „is”-t engedjék meg nekem, mert Békés József monodrámájának hőse, Botár Imre vidéki újságíró nem általános típusa szakmánknak, csak „ilyenek is” vannak közöttünk. Bőven. Számosán. Közbfen tehetséges fiúk (lányok), de — reméljük, egyelőre! — képtelenek szabadulni attól a fejtetőre állított okoskodástól, hogy előbb a biztos egzisztencia, a lakás, a jó házasság, a bejutás „jobb körökbe”, az autó, a külföldi nyaralás, nyáron tenger és Tátra télen, s majd, miután ezek összejönnek, jöhet a „nagy érzés”, a nagy közösségért való harc, harcocska; a nagy társadalmi érdek szolgálata, meg minden, amit úgy is kifejeznek alkalmasint, hogy azok a bizonyos mai „fényes szelek”. Hál’ istennek, “nagyon sokan, akik a hivatástudatot, a tenniakarást, az emberekért való élés fontosságát nem tartják éppen huszadrangúnak, szógörcsig is magyarázzák tudott (és nem vélt) igazukat, hogy sem az újságírást, sem a kukoricatermesztést, sem az autójavítást, sem más egyebet nem lehet művelni csak a lakásért, az autóért, a tengerért, a Tátráért, és a „jobb körökbe vezető életért”, mert igazabb célok nélkül silánnyá lesz az élet. Ahogyan Nemeskürty mondta a minap egy televíziós interjúdban: az ilyenfajta jelennek élés nem élet, csak tenyészet. Itt, úgy gondolom, meg kell állnom egy pillanatra, illetve más irányt szabni az írásnak, melyben a klubszínház legfrissebb bemutatóját, Békés József: Próbakő című monodrámáját Miszlay Itsván rendezésében mérlegre tesszük. És mérlegre tesszük azonnal Botár Imre újságírót, a monodráma hősét: kiféle, miféle ember ő? Eddig már több mindent elmondtam róla, tegyem még hozzá, hogy alig harmincas (és, hogy ezt megjegyzem, eszembe sem jut élezni generációs helyzetét); hogy igencsak jószemű, tehetséges fickó, aki az emberi kapcsolatok kiépítésének tulajdonságaival is rendelkezik; szereti a nőket (habár módjával, hiszen Klárika nevezetű ifjú neje nem sok babért hagy másoknak), végül: lelkiismerete is kerül, ha mélyről is kell előbányásznia olykor. , Szóval röviden: olyan fickó ez a Botár Imre úsájgíró, aki úgy gondolja: jól éli az életét, akiből sok példány található nemcsak szerkesztőségekben, hanem az élet „számos, más területén”, hogy fogalmazásunkban a bürokratikus felhang is meglegyen. Amikor először láttam a monodrámát, á szerző tökéletes témaismeretét bámultam, amikor pedig másodszor néztem meg, kibővült elismerésem az árnyalt lélektani építkezés nagyvonalúságának felismerésével, a rendezés lényegre törő, de a legkisebb gesztusrészleteket is kidolgozó és helyére rakó célzatosságával, és a színész, Pelsőczy László átélt, belső sugárzással telített játékával. Ennyi jó kötelező felsorolása után mi más maradhat hátra, mint némi vizsgálódás még Botár Imre körül: hogyan, mi módon kerülhetnek hasonló helyzetekbe rríSs Botár Imrék? De hát miféle helyzetbe került a mi Botárunk? 9 Tudni illik róla, hogy pesti fiú, hogy egyetemet végzett, öt éve újságíró, és elhatározta: vidéki újságírós- kodásának egyetlen alapvető célja lesz, hogy megszabadul a „kelkáposztaszagú albérletektől”, hogy kiépít egy jó kis trambulint. ahonnan ideje érkezvén, magasabb régiókba ugorhat: egyszóval gyors karriert csinál. Először karriert, a szükséges kompromisszumokkal és konformizmussal; tehát „kölcsönös engedményekkel járó megegyezésekkel”, és „az uralkodó felfogáshoz való elvtelen alkalmazkodással”. Nos, ezekből mindig annyit „alkalmaz”, amennyi kell, és majd aztán, meglátja, hogy mikor és mennyire jöhet „a nagy társadalmi érdek”, a hivatástudat „közösség, egyén” sorrendű felvállalása. Hát, ami azt illeti, nem éppen vonzó fickóként jön a színpadra ez a mi Botárunk! Mondhatnám azt is, hogy kisstílű karrierista (akad belőlük bőven, csak nézzünk körül!), akiben (monológjaiban értesülünk róla) hasonlóan kisstílű, de vaskos gyűlölködés él a negyvenen felüliekkel szemben, főleg akinek szép lakása, nyaralója, autója, satöbbije van. Akik lehet, hogy hasonlóan kompromisszumokat kötöz- gettek, és elvtelenül hajbókoltak (habár lehettek volna gerincesebbek is), de „trotyli-korukig” mindezt megszerezték. Botár azonban fiatal, és már most jól akar élni. Mindenáron. Mit kell tehát tennie? Kipuhatolni: hol, mit szerezhet meg könyedén mindabból, ami vágyai netovábbjait jelenti? Kapóra jön számára Fehérkőháza, ahol a megengedettnél nagyobb robbanótöltettel omlasztják a f nem is valami jó minőségű burkolókövet, de mivel a keményebb robbantások a termelést (és néhányak közvetlen hasznát) alaposan megnövelik, Botár Imre „lebeszélteti” magát, hogy az emberéleteket veszélybe sodró módszerről cikket írjon. S ahogy az már lenni szokott: Fehérkőházán bányaomlás . történik, Botár kétségbeesik'. Fél, miközben önmagát nyugtatja, hogy „más is tudott az ügyről”; fél, miközben önmagát igazolja, hogy ha hallgatása fejében nem kapja meg az új lakást, parnevű neje másfelé vitorlázik; fél, miközben egyszercsak megszólal a mélyre súlykolt lelkiismeret: miattad haltak meg Fehérkőházán! Felhívja barátját, a rendőrtisztet, fejelenti önmagát és Misleit, az építési osztály korrupt (romlott, megvesztegethető) vezetőjét. Óriási botrány van készülőben, amikor Jíide- rül: az „áldozat” egyetlen Sebesült csupán, de már azt is hazaküldték a kórházból. Botár azonnal kapcsol: a vészfelhők eltűntek, tehát tréfa volt az egész, csak Misleivel fogadott két üveg konyakban, hogy... Hősünk fellélegzik, az élet szép, és az Új Kaland is telefonál. Nekiül, hogy folytassa a Fafeldolgozóról írt „színtelen-szagtalan” riportocskát. Amilyen Béla bácsinak, a főnöknek pontosan megfelel... És itt jön a következetlennek tűnő, de talán mégis következetes,' nagy pillanat: Botár összegyűri a papírt és szembenéz velünk, nézőkkel. Tekintetében (legyünk optimisták) valami olyasféle látható, hogy „nem csinálom tovább azt, amit eddig”. Szép befejezés, sokat sejtető. És több rétegű is, hiszen nyitva hagyja a kérdést: tanul-e Botár az egyórás kálváriából? Gondoljuk, hogy igen. A szín elsötétül. Tapsolhatunk az írónak, a rendezőnek (aki a színpadképet is tervezte), és mindenek felett Pelsőczy Lászlónak, akié a siker nagyobbik része. A fiatal, tehetséges művész azt is bizonyította ezen az estén, hogy érett a nagy feladatokra, hogy színészi eszközeivel ökonomikusán gazdálkodik, hogy érzékeny a társadalmi közhelyzetre, hogy az emberek belső világát jól ismeri (tehát gondolkodó művésze hivatásának), és képes arra is (nyilván értő rendezői segédlettel),- hogy felépítse ívét a monodrámának, hogy rátaláljon a szavakra, gesztusokra, a mozgás koreográfiájának helyhez illő, fokozott jelentőségére. Hogy képes arra: úgy hasson közönségére, ahogyan hatott. Sass Ervin Fotó: Veress Erzsi Petőfi Sándor óta talán az egyetlen költő, akinek egyik versét népdalként énekli az ország. Elég ideírni az első sorát: „Sej, a mi lobogónkat ...”, folytatását mindenki tudja, talán csak azt nem, hogy dallama nem valamelyik zeneszerzőé, hanem a Sej, a fekete hattyú kezdetű népdalé. A népköltészet s a műköltészet ritka harmóniája, amely 1945 óta sem veszített frisseségéből, tisztaságából. A költő, Jankovich Ferenc helyét egyik irodalomtörténészünk néhány más társával együtt a következőképpen jelölte ki: „E költők: Illyés Gyula, Sárközi György és Jankovich Ferenc, a parasztság — általában a dolgozó nép — ügyének kötelezték el magukat, s miközben alkotó módon járultak hozzá a „nyugatos” líra fejlődéséhez, mind nagyobb szerepet vállaltak a népi mozgalom harcaiban. Illyés és Jankovich közéleti elhelyezkedésére és állásfoglalására a paraszti származás eleven tudata is hatott.” Ebből érthető például a negyvenötös induló egyszerre népies és egyszerre emelkedett finomsága. Miként fonódbtt össze életében és alkotásaiban az irodalomtörténész által" említett kettősség, amely mégis egynemű? „ . .. Egy nádfödeles házban születtem” — írta A magam emberségéből című önéletrajzában. Néhány lappal arrébb meg is nézhetjük annak a nádfödeles hajléknak a fényképét. Csalóka viskó: nem pusztai — városi, székesfehérvári. A család azonban hamarosan hamisítatlan Illyés Gyula-i környezetbe vetődött: Sárrétre, Sárpentelére, egy uradalomba. S hogy a hasonlóság még nagyobb legyen: Jankovich apja ugyancsak urasági alkalmazott, kőműves a pusztán. Továbbá: Jankovich is eljutott Párizsba, nem csoda, hogy ennyi közös életvonás világnézetüket, költészetüket is rokonná avatta. Jankovich Ferenc útja, persze, sokban el is tér Illyés Gyuláétól, s most, hogy születésének 75. évfordulóját ünnepeljük, természetesen a különbözőséget, a sajátosságot hangsúlyozzuk, hiszen összetéveszthetetlenül önálló, független teljesítmény az övé. Élete is kissé másképpen alakult: az Eötvös-kol- légiumban magyar—francia diplomát szerzett, utána a párizsi École Normale Su- perieure ösztöndíjasa. Szép pálya állt előtte, s mégis lemondott róla: „Dehogy akartam én tudós lenni! Hisz már a sárpentelei közös iskola idején csak a költészet volt számomra minden .. Párizst is arra használta föl — látókörének tágításán túl —, hogy 1931-ben megjelentesse első, nagyon is magyar, hazai című verseskönyvét, a Kenyérszegést. Párizs hasonló élményt adott neki, mint odavetődő írótársainak: „Az európai látókör, amit a Collége-ből (a budapesti Eötvös-kollégiumból — a szerk.) magammal vittem Párizsba, az École-ban egyetemesebb mértékben is kitágult körülöttem, s lassacskán a világot jobban áttekintő látóhatárrá alakult .át...” így érkezett haza Magyar- országra, hogy a dunántúli népvilág, a dunántúli táj költője legyen. A Nyugat második nemzedékének finoman esztétikus hajlandóságú költője, de a népi mozgalom oldaláról. Talán legnagyobb verse, a Szántód partjainál, felejthetetlenül vall az európaiságba oltott népiség és a magyarság himnikus vállalásáról : „Visszajöttem, szép Üjszülött, heves könnyek között lelkem takarni rád...” Költészetének kezdeti harmóniáját a sötétedő hazai láthatár és a világháború hamarosan fölszakította, s a „nemzethalál vízióját vetítette verseibe”. 1945 utáni költészetének szinte jelképes műve a Sej, a mi lobogónkat című klasz- szikus „marsa”, amellyel úgyszólván közhelyszerűen jellemezni szoktuk a felszabadulást követő éveket. Alkotókedve szárba szökkent. Az ötvenes évek elején kilépett a költészet köréből, egész sor regényt, epikát jelentetett meg, fordított, mesedarabokat írt. Népszerűségét a Dunántúli végeken című történelmi regénytrilógiája alapozta meg (Hulló csillagok, A tél fiai, Hídége- tés). Az 1956-os- ellenforradalom után az irodalmi tanács, majd az újjáalakult írószövetség elnökségének, az Élet és Irodalom szerkesztő bizottságának tagja. Életművét Kossuth-díjjal ismerték el. Alkotóereje teljében, 1971- ben hunyt el. A nagyközönség elsősorban a regényíró Jankovich Ferencet ismeri és szereth E főhajtó megemlékezés jó alkalom arra, hogy a teljes életműre hívjuk fel az olvasók figyelmét. Győri László 10.00: Rajz. (AH. isk. 2. oszt.) 10.20: Osztályfőnöki óra. (Alt. isk. 5—8. oszt.) 10.30: Deltácska. Vulkánok. (f.-f.) 13.55: Iskolatévé. Rajz. (ism.) 14.15: Fizika, (ism., f.-f.) 14.45: Fizikai kísérletek. (ism., f.-f.) 14.55: Orosz nyelv, (ism., f.-f.) 15.10: Technika, (ism., f.-f.) 15.30: Élővilág, (ism., f.-f.) 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Szülők iskolája. A félelem. (ism.) 16.40: őszi szerelem, (f.-f.) 17.10: Reklám. (f.-f.) 17.20: Csak gyerekeknek! 1. Nagy verseny, (ism., f.-f.) 2. A föld titkai, (ism.) 18.00: Ablak, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Delta. 20.25: A fele sem igaz! (f.-f.) 20.55: Reklámújság, (f.-f.) 21.05: Karnyújtásra. 21.30: A halál 50 órája. Amerikai film. (ism.) 24.00: Tv-hfradó 3. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Akupunktúra és biotechnológia. 8.37: A Magyar Rádió és Televízió énekkarának opera- felvételeiből. 9.03: Vár egy új világ . . . 9.33: Száll az ének. 9.53: Lottósorsolás. 10.05: Zenélő Dominó. 10.35: Marasztalnának májusom, (ism.) 10.40: Vörös Sári nótákat énekel. 11.05: A magyar művelődés századai. 12.45: Hét végi panoráma, (ism.) 14.02: A magyar népdal hete. 14.22: Régi híres énekesek műsorából. 14.44: Magyarán szólva . . . (ism.) 15.05: Révkalauz. 15.35: Népszerű zenekari művek. 16.00: A folyó megérkezett. 17.07: Sebestyén János csembalón játszik. 17.35: Kisváros. 18.00: Behár György: Divertimento. 19.15: Homo ludens. 19.35: A híres Moll Flanders örömei és viszontagságai saját emlékiratai után. 20.40: A magyar népdal hete. 21.30: Egy gyárvásárlás utótörténete. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30 : Operettkedvelőknek. 23.25: Zenekari muzsika. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Szalmás Piroska dalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Slágermúzeum, (ism.) 9.21: Külpolitikai arcképcsarnok. 9.51: Reklám. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk, (ism.) 12.40: Népi muzsika. 13.15: Intermikrofon. 13.35: Pintér István jegyzete. 14.00—17.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: Pophullám. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Segíts élni. Balogh Eme- se-est. 21.35: A magyar népdal hete. 22.30: Engedje meg! 23.20: Francia sanzonok. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Berlioz: Faust elkárhozása — részletek. 10.11: Kilencedik emelet, (ism.) 11.05: Nagy mesterek kamarazenéjéből. (ism.) 12.22: Fekete-Afrika zenéjéből, (ism.) 12.38: Dzsesszfelvételekből. 13.07: Szobotka Tibor: A vetőkártya főhadnagya, (ism.) 13.17: Magyar művészek opera- felvételeiből. 14.00: Költészet és valóság. 14.28: Bruckner: III. szimfónia. 15.23: Bach-kantáták. 16.30: A magyar népdal hete. 17.00: Ismered a Bánk bánt? 17.30: A Rádiózenekar tagjaiból alakult kamaraegyüttes hangversenye. Kb. 18.30: Madrigálok. 19.05: Ránki Dezső Schumann- műveket zongorázik. 20.09: Holnap közvetítjük. 20.36: A progresszív rock híres lemezei. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.30 : Kritikus füllel.. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Pár perc dzsessz. 17.15: Bliccelők. Riporter: Cseh Éva. 17.35: Könnyűzene énekegyüttesek műsorából. 17.40: Hallotta már? 17.50: A törökszentmiklósi népdalkor énekel. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Délutáni minikoktél. 18.26—18.30 : Hírösszefoglaló. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Élővilág. (Ált. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.30: Fizikai kísérletek. (Közép- isk. II. oszt.) (f.-f.) 8.40: Orosz nyelv. (Alt. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 9.00: Fizika. (Alt. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.30: Technika. (Ált. isk. 1. oszt.) II. MŰSOR 20.00: Forradalomban született, (f.-f.) 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Periszkóp. 21.45: A. J. P.. Taylor — budapesti beszélgetés egy angol történésszel. (ism., f.-f.) BUKAREST 15.05: Iskolatévé. 15.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál — autóvezetőknek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.40: Üzenet a jövőbe. 21.00: Táncdalok. 21.25: öt tulipán. Bolgár játékfilm. 22.00: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40: A glagolita írásbeliség. 17.00: Tv-napló. 17.10: Angol nyelv. 17.40: Hírek. 17.45: Búzavirág. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Lépések. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Jean Christophe — filmsorozat. 20.55: Reklám. 21.00: Könnyűzene. 21.45: Tv-napló. 22.00: A szív kultúrája. 23.30: JHírek. II. MŰSOR 18.15: Térbeli tervezés. 18.45: Az emberi test. 19.15: Tudta-e? 19.27: Ma este. 19.30: Tv-rnapló. 19.55: Reklám. 20.00: Égy este Zeljko Brkano- viccsal. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Találkozások. 21.45: Reklám. 21.50: ölj meg gyengéden. SZÍNHÁZ 1982. november 19-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: JÁNOS VITÉZ Pécsi S.-bérlet 19 órakor Békéscsabán: KÖRTÁNC ,,G” bérlet (Klubszínház) 1982. november 20-án, szombaton 15 órakor Békéscsabán: GYALOGCSILLAG Bérletszünet 19 órakor Békéscsabán: JANOS VITÉZ Bérletszünet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A fekete paripa, 6 és 8 órakor: Egy zseni, két haver, egy balek. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Elvis Presley. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Ben Hup I., II. rész. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Fehérlófia, fél 8 órakor: Adj, amit adhatsz! Gyulai Petőfi: 3 órakor: őszi maraton, 5 és 7 órakor: Bronco Billy. Orosházi Béke: ősszel a tengernél. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A hóhér testvére, fél 6 és fél 8 órakor: Kilenctől ötig. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Csokoládé-automata, 8 órakor: A karatézó Cobra.
