Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
NÉPÚJSÁG V 1982. november 19., péntek Dér István képei Békéscsabán Nyereménysorsolás a gyomaendrödi ÍFÉSZ-nél (Tudósítónktól) Október 11. és 30-a között zajlottak le a gyomaendrödi ÁFÉSZ által rendezett kereskedelmi napok, melynek során nemcsak a helybeliek, hanem a vidékiek is az átlagosnál nagyobb számban látogatták a szövetkezet üzleteit. Ez érthető is, hiszen az őszi vásár alkalmával ár- kedvezményt is nyújtott a szövetkezet. Így például egyes bútorféleségeket 20— 40 százalékkal, bő választékú felsőruházati, kötött-, divat-, méterárukat és lábbeliket 30—50 százalékkal, különböző személygépkocsi-alkatrészeket és tartozékokat pedig 20—30 százalékkal olcsóbban lehetett beszerezni, mint máskor. Vonzotta a lakosságot azonban az is, hogy a kedvező árak mellé minden ezer forintos iparcikk és 500 forintos ruházati vásárlás után ajándék sorsjegyet is adott a szövetkezet, melyből a fél hónap alatt több mint 7 ezernek akadt „gazdája”. Az 50 ezer forint értékű nyereménytárgyak sorsolását „telt ház” mellett a napokban tartották, melyen a főnyereményt, egy 27 900 forint értékű színes televíziót a 07901 számú ajándék sorsjegy tulajdonosa nyerte meg. Sztanyik Károly Ezen a vidéken született Dér István festőművész: Csanádpalotán. Vinkler László volt a mestere, Szegeden él, ott tanít a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Egyik kiállításának katalógusában ezeket írta: „Ismerem és szeretem ezt a tájat, az itteni embereket, képeim témáját is innen merítem.” Amit abban a bevezetőben írt, most napokig látható Békéscsabán, a Képcsarnok Munkácsy-termében. Az elmúlt héten nyílt meg a kiállítás, melynek gyors és nagy közönségsikere elvitathatatlan. A látogató keresi az összefüggést a siker és a művész alkotásai között, és hamar rájön: a titok annyi, hogy Dér István művei reális világba vezetnek, hogy őrzik a táj szeretet — tehát a mindenkiben élő gyermekkor — számos szép és harmonikus felcsendülését, és őrzik az itt, ezen a vidéken érvényes múlt emlékeit is. Dér István művészete mégsem másolata csak annak, ami volt, és ami most is van, a művész üzeneteit is világosan körvonalazza számunkra. Megfigyelhető, hogy mennyire szereti a Tisza vidékét, a Tisza, Maros, Körösök tanyavilágát, az embereket, akiknek életét ez a táj köti. Milyen egyszerűen vall a „nagy lélegzetű falusi csendről” a Faluvége (képünk), a Megérett a búza két férfiarcán pedig sokkal több van. mint az új élet adta öröm, ott van tekintetükben valami nagy, ősi ragaszkodás is a földhöz, a föld nyújtotta élethez. Nagyon szépen festi a téli világot, Hóolvadás után, Befagyott a Tisza című képei hangulatteremtő erejűek. Nyilván a Képcsarnok békéscsabai kiállítótermébe hozott Dér-képek a művész munkásságának, érdeklődésének egy részét mutatják csak fel, amit azonban felmutatnak, az sokáig emlékezetes marad a látogató számára, és megmagyarázza a sikert, ami nagyon is természetes. (sass e.) Népművelők bálja Ritkán szólunk arról, ha egy-egy intézmény vagy foglalkozás képviselői szórakozási alkalmat teremtenek maguknak. Hogy a Magyar Népművelők Egyesülete Békés megyei Területi Szervezete által november 27-én, szombaton, a békéscsabai Korzó étteremben megrendezendő bálról mégis szólunk, annak egyetlen oka van: a nemrég megalakult népművelők helyi egyesülete ezzel a bállal nemcsak a szórakozásra, de a megyében dolgozó népművelők találkozására, ismerkedésére is szeretne módot nyújtani. A hétvégeket általában • munkával töltő népművelők ez alkalommal kikapcsolódhatnak, megbeszélhetik gondjaikat, sőt, játékos programban is részt vehetnek. A Sygma együttes kínálta kellemes hangulat mellett meglepetés is várja a részvevőket. De ez maradjon november 27-ig titok. (bse) Példás összefogás Gádoroson (Tudósítónktól) A társadalmi összefogásnak múltja van Gádoroson is. Ezt bizonyítják azok a tanácskozások, beszélgetések, ahol a község vezetői, dolgozói azt bizonyítják, hogy napjainkban is hatékony szerepet tölthet be az összefogás ereje. Az összefogás erejét példázza a nagyközségi tanács szakszervezetének szeptemberben és októberben meghirdetett almaszedési akciója. A tanács és intézményeinek dolgozói a szabadnapokon — példás társadalmi munkát teljesítettek. Kilenc napig összesen 117-en vettek részt a Derekegyházi Állami Gazdaság almáskertjében szervezett társadalmi munkában. A leszedett alma megközelíti a 25 tonnát. A társadalmi összefogásnak szintén kiemelkedő eseménye volt az „iskolai sportudvarakció” mozgalom elindítása. Ugyanis a nagyközségi tanács vezetése az új iskola udvarának kialakítására az ősszel társadalmi munkát szervezett. Az alkotó összefogás nyomán elkészült 1200 négyzetméter alapterületű beton sportpálya. E munkálatok előkészítésébe bekapcsolódtak az általános iskolások, akik a homok terítését csinálták, a Pankotai Állami Gazdaság földet szállított, a helyi November 7. Tsz 2 napon, a tanács és intézményei 3 napon, a Gyulai Húsipari Kombinát gádorosi dolgozói egy napon át vettek részt igen nehéz fizikai munkában. A társadalmi munka értéke 47 ezer 200 forint, a bedolgozott anyagérték 300 ezer forint. Kiss Imre Telet jelez a hósármány A hideg idő közeledtét jelzi a madárvilág a Fejér megyei Sárréten: a füves pusztára megérkeztek a szárnyas téli vendégek, a cserjésekben, s a ritkás erdőszéleken feltűntek a süvöltők, a csízek, a zsezsék, a zöldikék és a hósármányok népes csapatai. Több ezer apró énekesmadár hangjától zajos a puszta ezekben a napokban. A magasba nyúló faágakon messzire piroslik a süvöltők tollruhája, s pirkadattól napestig hallani a szürkésbarna hátú, kárminvörös homlokú zsezsék fémes csengésű „beszélgetését”. Velük társbérletben ütöttek tanyát a bokrok között a sárgászöld tollazatú, szünet nélküli csicsergő csízek. Az erdőszéleket, a ritkás cserjéseket, az olivzöld tollú téli pintyek „szállták meg”, s a megfigyelők gyakran látják a fehér sávval tarkított szárnyú hósármányok csapatait is. A téli vendégek egy része nálunk tölti a hideg téli hónapokat, kisebb csapatuk pedig rövid pihenés után tovább vándorol. A Sárrét — a vándormadarak őszi, téli találkozóhelye — gazdagon terített asztalt kínál a kis énekeseknek, a bokrok, fák bogyótermése, magvai egész évre elegendő eleséget biztosítanak számukra. Társastánc Mezőkovácsházi tapasztalatok Egész napos, klubközi társastáncversenyt rendeztek az elmúlt vasárnapon Me- zőkovácsházán, a művelődési központ színháztermében. A délelőtti órákban Antali Zoltán táncpedagógus vezetésével húsz E osztályú páros táncolt angol keringőt, cha-cha-cha-t, jive-ot és csárdást, közülük hatan kerülhettek a döntőbe. Első helyen Balázs Tibor—Fülöp Certrúd, másodikon Boros István—Farkas Krisztina végzett, mindkét pár a kovácsházi társastáncklub növendéke. Harmadik lett Szemerédi Endre—Szatmári Szilvia, ők Szentesről érkeztek, s Pe- czárszky Katalin táncpedagógus tanítványai. A délutáni, Dl osztályos versenyt Pántya Tamás vezette. Itt dr. Taródiné Tóth Erzsébet, illetve Öze László táncoktatók versenyzői vitték el a pálmát: Rovó Béla— Tóth Judit az első, Lengyel Zoltán—Szabó Mária a második helyezést vívta ki. Mindkét páros Szegedről, a MÁV, illetve a Volán táncklubból érkezett Mezőko- vácsházára. Ebben az osztályban szarvasi versenyzők kerültek a harmadik helyre, Tömösközi József—Tóth Szilvia, felkészítőjük Csáki Emília táncpedagógus. Elismerés illeti a rendező intézmény vezetőjét, Ar- nóczky Józsefet, s a közreműködő előadókat, akik munkájukkal elősegítették a rendezvény gördülékeny, zavartalan lebonyolítását. Üjszerű, s követendő vonás, hogy a versenykörök előtt, az induló párosok bemutatásakor elmaradt annak közlése, hogy mely város táncklubjának képviseletében táncolnak, s ezáltal nagymértékben kiküszöbölhetővé vált a pontozóbíró tánctanárok esetleges pártossága. S ha már a pontozásról szó esett: nem először fordult elő, hogy a döntő fordulói között, amikor nyílt szavazással a helyezésekre adják le a voksokat, ugyanannak a párosnak első és utolsó helyezést is javasolnak, s ez mindenképpen a pontozó táncpedagógusok különböző felkészültségi szintjét tükrözi. Szerencse azonban, hogy a vasárnapi program színvonala jórészt feledtette e hiányosságot. Sziics József Az itáliai posta is széles körűen propagálja az irányítószá- mot. A fenti ötletes rajz tolmács nélkül is sokatmondó. Szövege: irányítószám nélkül és irányítószámmal Középpontban az anyanyelvi oktatás C sak bele kell pillantani a neveléstörténet könyveibe: még nem volt olyan oktatási reform az első átfogó magyar tanügyi szabályzat, az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationis óta, amely ne tűzte volna ki célul az anyanyelv iskolai tanításának megújítását, legalábbis hatékonyabbá tételét. A korszerűsítés jegyében fogant tantervi, tantárgyi és módszertani változtatások viszont egyetlen korban sem hozták meg a kívánt eredményt, ezért szinte rendszeresen napirenden kellett tartani az anyanyelvi képzés fejlesztését. A napjaink iskoláiban folyó anyanyelvi oktatás mégis lényegesen különbözik az előzményektől. Még néhány évtizeddel ezelőtt is a merev nyelvtani szabályok besuly- kolása uralta a nyelvtanórákat minden iskolatípusban. A vaskalapos tanítási módszer azonban többnyire elidegenítette a diákokat a nyelvtantól, talán még a nyelvtől is, és a „rideg” tanítás semmiképp sem járult hozzá a tanulók közlési vágyának fölkeltéséhez, kifejezőképességük gyarapításához. Már egy nemzedék tanúsíthatja idestova, hogy az élettől idegen, öncélú gram- matizálás általában nem jellemző a mai nyelvtanításra. Persze kivételek, azaz a nyelvi szabályok „ledarálá- sánál” és számonkérésénél megrekedt tanárok még akadhatnak, és vannak is, de számuk egyre csökken, mert a nyelvtanítás ma már más elvek alapján szerveződik, mint korábban. Most mindenekelőtt a nyelvi készségek fejlesztése áll a középpontban, aminek sikeréhez természetesen a nyelvtani ismeretek, például a szabályok nélkülözhetetlenek, de csupán eszközjelleggel. Kényes ponthoz érkeztünk el ezzel a gondolattal, mert ma is vannak, akik a készségfejlesztés és a nyelvi ismeretek viszonyát egyoldalúan értelmezik. Pedagógusok is, az iskolán kívül állók is. Némelyek konokul kitartanak a leíró nyelvtani ismeretek kizárólagos közvetítése mellett, egyedül a szabályok pontos elsajátíttatására esküsznek, mások viszont teljesen száműznék a nyelvtan paragrafusait, és a' rendszerbe foglalt tudnivalókkal a kötetlen csevegést, a játékos tanórai foglalkozásokat állítják szembe. Fölösleges volna e helyütt részletes szakmai fejtegetésekbe bocsátkozni a két álláspontról. Anélkül is köny- nyű belátni, hogy a végletes nézetekkel a pedagógiában is csínján kell bánni. Valójában józan mérlegelésre, vagyis az ismereti, illetve a gyakorlati célzatú nyelvi nevelés ötvözésére van szükség. Kár volna elfeledni, hogy a nyelvről, mint a gondolat- közlés eszközéről — épp a gyakorlat érdekében — sok mindent szükséges tudni, mert a nyelvi kultúra végeredményben mindennemű ismeret megszerzésének az alapja. Ennek jelentőségét a társadalom soha nem érezte annyira, mint éppen napjainkban, és éppen a nehézségek miatt került a társadalmi érdeklődés középpontjába az anyanyelvi oktatás. Egész világosan szólva: a művelődési hátrányban levő tanulókról van szó, az ő tanulási esélyegyenlőségük megteremtéséről. Tüzetes szociológiai vizsgálatok nélkül is közismert, hogy a mostani iskolások nem kis része — zömük munkás- és parasztgyerek — kulturális hátránnyal érkezik az általános iskola első osztályába. Legtöbbször azért, mert szüleik nem tudnak akkora segítséget adni nekik a tanulásban, mint másoknak például az értelmiségi környezet, továbbá a művelődési igények fölkeltésében is kisebb ösztönzést kapnak otthon, ennélfogva a nyelvhasználatuk is gyakran pallérozatlan. Ingerszegény környezetben rejtve marad a gyerek természetes közlési hajlama; beszédkészsége — amit ma divatos szóval kommunikációs készségnek hívunk — visszamarad a fejlődésben, gondolkodása is megreked, és e három tényező veti vissza őt az iskolai tanulmányok során. Nyitott iskolarendszerünk ugyanis önmagában még nem teremt mindenki számára egyenlő tanulási esélyeket, ehhez az is szükséges, hogy minden tanulónak egyformán elérhető tanulási feltételeket nyújtsunk — intézményesen is. Az indulási hátrányok megszüntetése ily módon nem egyszerű pedagógiai tennivaló, hanem jóval több annál: elsőrendű társadalmi-politikai kötelesség. Ezért hangsúlyozza az iskolai anyanyelvi oktatás korszerűsítésének jelentőségét az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állásfoglalása is. Hasonlóképpen sürgős teendő a felnőttek nyelvi műveltségének gyarapítása. Nemrég még nemzedékek nőttek föl és kapcsolódtak be a közéletbe megfelelő anyanyelvi kultúra nélkül. A felnőttek köreire irányuló nyelvi ismeretterjesztésre nagy szükség van, hiszen a szocialista demokrácia kiszélesítése nem képzelhető el az önmagukat kifejezni tudó emberek sokasága nélkül. B aj volna, ha az iskola nem találna társakra az anyanyelvi mű- velség fejlesztésében. Igaz, a munka dandárja minden körülmények között az oktatási intézményekre hárul, de a társadalmi szervezetek, intézmények és a családok sem maradhatnak közömbösek e tekintetben. A tanulók pedig nem ülhetnek ölbe tett kézzel, mert önámítás, hiú ábránd azt hinni, hogy műveltséget szerezni erőfeszítés nélkül is lehet. P. Kovács Imre Faaprítékos hölégfúvók A Somogy megyei Tabi Építő- és Vegyesipari Szövetkezetben elkészült az első — itt kifejlesztett — faap- rítékkal, illetve fahulladékkal működő, nagy teljesítményű hőlégfúvó, amely elsősorban az olajos hőlégfúvók helyettesítésére alkalmas. Az új típusú berendezés egy töltettel tíz—tizenkét órán át működik, ez alatt semmiféle kezelést nem igényel. Jó hatásfokkal használható a mezőgazdaságban fejő- és tejházak, szárítók, valamint ipari csarnokok fűtésére. Az első példányt a Zalaegerszegi Faipari Vállalathoz szállították, de már több más vállalat is rendelt belőle, köztük a Kaposvári AGROKER, Szolnok és Veszprém megye üzemei. A szövetkezet által kifejlesztett berendezés automatizáltsága, műszaki jellemzői megfelelnek a hasonló NSZK-beli gyártmánynak. A külföldi csaknem nyolcszázezer forintba kerülne — valutában — a tabiak által teljes egészében hazai anyagból előállított berendezés ugyanakkor száznyolcvanezer forintért kapható. Széles körű alkalmazása azért is kívánatosnak látszik, mert hazánkban évente kétmilliárd forint értékű fahulladék, forgács megy veszendőbe, ennek hasznosítása révén nagy mennyiségű drága fűtőolajat lehet megtakarítani.
