Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
1982. november 18., csütörtök o Kilenc hónap után a tejüzemben Ott a zsebben a számítógép! Minőség... Biztonságos termelés... Döntő kérdés Automata gép csomagolja a szendvicstúrót a békéscsabai üzemben A szeghalmi Sárréti Tej Szövetkezeti Vállalat békéscsabai üzeme az idén február 1-től jelentős szerepet játszik a város és a környező települések alapellátásában. Termékeikből nagy mennyiséget szállítanak a szomszédos Csongrád megyébe, de jut a fővárosba is. Üzemelésük első hónapjában egymillió 438 ezer liter tejet, márciusban csaknem kétmillió litert szállítottak be a környező mezőgazdasági üzemek feldolgozásra. Kezdetben nem ment zökkenőmentesen a termelés, a vásárlóközönség nem fogadta el a tejeszacskó színét;' s olykor tartalmának minőségét sem. Több olvasói levél nyomán lapunk is igyekezett választ adni ezekre a kérdésekre. A kezdeti nehézségek és a fogyasztói visszajelzések is ösztökélték arra az üzem vezetőségét, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyek a termelést, s elfogadtassák termékeiket a piacon. Mindemellett arra is gondoltak, hogyan lehetne* a tejen, a tejfölön, a túrón kívül új termékekkel is megnyerni a vevőket. — Magunk is láttuk, hogy nem minden gond nélkül indul az üzem. A reklamációk is arra késztettek bennünket, hogy üljünk le a kereskedelmi szakemberekkel, vizsgáljuk meg, jogosak-e a termékeinkre tett kifogások. Elfogadtuk azt a jogos észrevételt, miszerint a tej izét a zacskó „nemszeretem” színével párosították össze a vásárlók. Ellenőrzésünk so- rán_ kiderült, hogy a ládamosási módszer nem volt tökéletes. Ha a fertőtlenítő anyag nagyon kicsi százalékban is, de megmaradt a tárolóládában, ezt a polietilén zacskó átvette, és a hűtőpultokban tárolt tejen ez a szag érezhető volt. Ma már nagyon kevés kritikát kapunk, s ez azt is jelenti, hogy a vásárlók elfogadták az általunk gyártott tejet — összegzi véleményét Márky Albert, az üzem vezetője. Azon az értekezleten, ahol a gyártók és a kereskedők leültek egymással szemben, még arról vitatkoztak a szakemberek: hogyan lehet egyenletesebbé tenni a tej minőségét, míg a kereskedők ugyanezt kereskedelmi . szemszögből vizsgálták. A jogos kritikának megszületett az eredménye, mert a tejföl minősége-is sokat javult, a túró sem savósodik olyan mértékben, mint a nyár folyamán. Megjelentek újdonságaikkal a piacon. A szeghalmi üzemben „kitalált” szendvicstúrót szeptember 27. óta értékesítik az üzletekben. A kasírozott fóliába csomagolt termék annyiban különböző a hagyományostól, hogy magasabb a zsírtartalma, enyhén sós és kenyérre kenhető. Hetente 600—800 kilogrammot állítanak elő, eny- nyi jelenleg az üzletek igénye is. A kedvező fogadtatású termékből 1500—2000 kilogrammot is képesek előállítani hetenként. Még csak a próbagyártása kezdődött meg a mustáros tejfölnek, ami alapmártásként szolgálhat ételekhez, de fogyasztható kenyérre kenve is. A majonézes alapízű mártás mellett továbbra is gyártják a lakosság által igen keresett hagyományos és homogenizált tejfölt is. A háziasszonyok jelzései szerint a homogenizált tejföl forró ételben megtúrósodik. A gyártók maguk is folytatnak főzési próbákat, s kérésünkre elmondtak két hasznos tanácsot a háziasszonyoknak, amik talán kevéssé ismertek. Ha a tejföl együtt melegszik fel az étellel, akkor nem lesz túrós, vagy akkor sem, ha az étel levévei simára keverik. — Termékeink elfogadtatása mellett a termelési tervünket igyekszünk teljesíteni, valószínűleg sikerül túlszárnyalni is. Többek között úgy, hogy a technikai selej- tet egy százalék alá csökkentettük, s új termékeink is gazdaságosan előállíthatok — tette hozzá végezetül az üzemigazgató. Kép, szöveg: Számadó Julianna Tudományos tanácskozás Növényvédelmi a kisállattenyésztésről előrejelzés A kisállattenyésztés hely- ‘ zetével, fejlesztési lehetőségeivel foglalkozó tudományos tanácskozás színhelye volt tegnap a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem. A több mint 100 kutató és gyakorlati szakember részvételével megtartott eszmecserén bolgár, NDK- és NSZK-beli, valamint szovjet kutatók is beszámoltak tapasztalataikról. A vitaindító előadást Pa- pócsi László, mezőgazdasági és élelmezésügyi. miniszter- helyettes tartotta. * A tanácskozáson többek között azt hangsúlyozták, hogy amennyiben világviszonylatban is jelentős baromfihús- és tojástermelésünk meg akarja tartani a helyét a világpiacon, lényegesen javítania kell a minőséget, és a gazdaságosságot. A jelenlegi világgazdasági körülmények között a baromfihús nehezebben eladható, mint korábban. Ugyanannyi bevételért az idén egyharmaddal több baromfihúst kell exportálni, mint két-három évvel ezelőtt. Ezért különösen fontos a jó fajtaválasztás és a gazdaságos takarmányozás. Az utóbbival kapcsolatban beszámoló hangzott el a tanácskozáson arról, hogy a mosonmagyaróvári egyetem állattenyésztési tanszékén a pecsenyecsirke felnevelésében is sikerrel alkalmazták a lóbabdarát. A magas fehérjetartalmú lóbabot gazdaságosan lehet termeszteni Magyarországon, és nagyon jól helyettesíti az exportált szójalisz- tet. A kísérlet során az indító tápba 25—30, a nevelő tápba pedig 12—15 százalékos arányban kevertek lóbabdarát. Ugyancsak érdeklődést váltott ki, hogy az egyetem állattenyésztési tanszéke megpróbálkozik az őshonos magyar baromfifajta, a sárga magyar tyúk fenntartásával, újbóli elterjesztésével. Ez az igénytelen, fűtést, mesterséges fényt, különleges takarmányozást nem igénylő baromfifajta főként a kisgazdaságokban tenyészthető eredményesen. A mosonmagyaróvári egyetem több mint 1200 tojóból álló törzsállományához tartozó tyúkok évente átlagosan 227 tojást tojnak. Ezek egy részét kikeltetik, míg a többit te- nyésztojásként értékesítik. A kiskertekben most már las- san befejeződnek az időszerű, napi teendők. Énnek ellenére ne feledjük, a fiatal gyümölcsfák és csemeték fejlődését, sorsát döntően befolyásolják a téli körülmények. Ebben az időszakban nem a kártevők és kórokozók, hanem a fagy és a vadak okozhatnak veszélyt. Most ugyan átmenetileg még enyhe az idő, de hamarosan megjön az igazi tél. Itt az ideje tehát, hogy a csemeték, fiatal fák törzsét télire betakarjuk, akár tavasszal, akár ősszel ültettük azokat. A védelmet a tavaly telepített, fiatal fák is igénylik — tanácsolja a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A feladatot sürgetővé teszi, hogy az erdős, dombos vidékeken már a nyulak megrágták a fákat, bár ezt csak akkor teszik. amikor hótakaró borítja a vidéket, s a fiatal fák kérgén kívül más táplálékot nem találnak. Ahol vadkár nem fenyeget, a fácskák védelmére szinte mindenféle takaróanyag felhasználható. Arra azonban gondoljunk, hogy olyan anyagot, például szalmát semmiképpen se használjunk, amelyben a mezei pocok megtelepedhet. A vadkárt elkerüljük ugyan, a pocok azonban így is megrághatja a kérget. A vadkár ellen csak olyan, a takarást kívülről borító drótvagy műanyag háló alkalmas, amelyet a nyúl nem rág át. a takarékosság Bodzáson is A* medgyesbodzás—puszta - ottlakai Egyetértés Termelő- szövetkezet 4 ezer 200 hektár szántójának csaknem felén kukoricát meg napraforgót termeszt. Az őszi betakarítás idején tehát négy szárítót kell teljes gőzzel üzemeltetnie. Ugyanez a termelőszövetkezet meghizlal egy esztendőben jót kétmillió csirkét, többek között azon az áron is, hogy fűt rájuk egy-egy évben háromezer órát. A szárítás meg a fűtés így együtt 14 millió forint értékű tüzelőolajat „emészt el” az idén. Panaszkodás helyett A közös gazdaság teljes energiaköltsége — amely ma már meghaladja az évi összköltség 12 százalékát — az elektromos energia felhasználását is figyelembe véve 25 millió forintot tesz ki. Egyetlenegy százalékos megtakarítás így negyedmillió forintot jelentene, négy százalék pedig kerek egymilliót hozhat már. Ne gondoljuk azonban, hogy az az egy-két százalék könnyű küzdelem árán szerezhető meg. Deák László energetikussal meg Katona István párttitkárral hárman igyekszünk számba venni a lehetőségeket. — Volna ám itt egy „nagyágyú” — kezdi sokat sejte- tően a párttitkár, majd meg is magyarázza: — Összefogtunk a geren- dási, a csanádapácai, a csor- vási tsz-ekkel, hogy közösen idehozzuk majd a gázt. Utóbb csatlakoztak hozzánk a medgyesegyháziak is. Beadtuk a pályázatot külön-kü- lön is, meg együtt is. Minden ment, mint a karika- csapás. Megkaptuk az úgynevezett energiaracionalizálási hitelt, a tervek készen vannak, a szerződések is rendben a kivitelezőkkel, de áll az ügy, mert egyszeriben annyian lettünk „racizók", hogy az anyagellátók nem győznek kiszolgálni bennünket. Az energetikus tovább szövi az előbbieket: — Tudja mi a legbosszantóbb? Hogy az országos távvezeték itt húzódik el az orrunk előtt, a számlánkat megnyitották, mégsem mozdulhatunk. Pedig nem kevésről van szó: 10 millió forintos energiamegtakarítást mutattunk kj a pályázatban. Egyelőre ugyanúgy vagyunk ezzel, mint a meliorációval. A főcsatorna már Apácánál van, nekünk meg másfél évtizede vizesek a földjeink lassan. Ez az igazi energianyelő, mert felszántatlan földet még sose hagytunk egyik esztendőről a másikra. No, de mibe került ez nekünk! Mit lehet itt tenni? Ezen a ponton javaslom beszélgetőtársaimnak, hogy — bármennyire jogos és érthető a kifakadásuk —. nézzük meg azt: mit lehet tenni addig is, amíg a gáz meg a talaj rendezés Bodzást és Ottlakát is eléri? Kiderül, hogy azt, amiről az elején is szót váltottunk: küzdeni az egyszázalékos megtakarításért. — Kezdjük a kukoricával. Itt pártunkon lehet az időjárás, mint ahogy az „velünk volt” az idén is. Hosszú, száraz ősz — ez kell nekünk. Kétmillió forinttal kevesebbe került most a szárítás az egv évvel ezelőttihez képest — mutatja a kimutatásokat az energetikus, mire a párttitkár figyelmeztetőn emeli föl mutatóujját. — Az agronómusokról se feledkezz meg! Olyan fajtákkal jöttek elő, amelyek a maguk lábán is száradtak, kellő időben. „Ez így igaz” — int fejével egyetértőn Deák László, folytatva a gondolatsort: — Gondoltunk a tengeri nedves tárolására is, de csak gondoltunk, mert mi szarvas- marhát nem tartunk, a baromfihizlalásban még olyan technológia nem honosodott meg, amely a nedvesen tárolt szemre épül. A sertéstelepen korábban kialakított etetési technológia is átala- kíthatatlan. Ebben a körben tehát gáz nélkül nehéz már tovább lépni. — No és a baromfihizlalásban? Katona István máris kész a válasszal: — Kísérletezünk már régebb óta „energiatakarékos” nevelőépületekkel,, olyan berendezéssel, amellyel újra hasznosítható az ólakból kiszívott, de még meleg levegő. — És? — Drága mulatság! Természetesen az Egyetértés Tsz-ben — akár a megye többi termelő üzemében — az elmondottakon túl is létkérdés a költségek „megfogása, faragása”, a gazdálkodás egészét tekintve éppúgy, miként a szűkén vett energiagazdálkodásban. Csodák nincsenek Intézkedések itt a takarékosságra már korábban is születtek. Jelentős eredményeket hozott a villamos energia felhasználását szigorító, ésszerűsítő rendelkezések sora, az erőgépek és járművek üzemanyag-fogyasztásának szigorú ellenőrzése és sorolni lehetne. — Persze ettől nem lehet csodákat várni, mert csodák azok nincsenek. Meg kell fogni minden forintot és fillért is — vallja az energetikus. — A legfontosabbnak én mégiscsak a szemlélet tapintható változását tartom. Azt, hogy itt szép lassan mindenki, akinek csak egy kicsiny kis döntési joga van, közgazdásszá lett — érvel a párttitkár, és még hozzáteszi: — Legtöbbjének ott ám a zsebében a kis számológép, s mielőtt kimondaná valamire az áment, beüti gyorsan, hogy lássa: mibe kerül? Ezt tartom én döntőnek. Tegyük hozzá gyorsan, befejezésül : mi is. Kőváry E. Péter Miről ír a Kertészet és Szőlészet? A nagy hőigényű és a hosz- szú tenyészidejű dísznövények termesztése elsősorban a fűtőanyagköltségek emelkedése miatt gazdaságtalanná vált. így olyan közismert és közkedvelt dísznövények, mint a ciklámen vagy a hortenzia, talán nem is olyan sokára ritkaságszámba mennek. Ha a termesztésüket sikerülne átszervezni — például a kisebb hőigényű, rövid tenyészidejű fajták behozatalával — a ciklámen továbbra is az egyik legfontosabb cserepes növényünk maradhatna — olvashatjuk a Kertészet és Szőlészet 46. számában. Alkalmas-e sebkezelésre az oltóviasz? Vájná László szerint nem. A kereskedelmben újabban kapható celloid seb' kezelő az igazi gyógymód — ismerteti cikkében a szerző. A téli metszés fárasztó munkáját könnyíti meg a hidraulikus metszőberendezés. A legfőbb előnye, hogy a legnagyobb hidegben sem fagy be. A berendezésről olvashatnak ismertetést az érdeklődők a népszerű hetilap legújabb számában. A konyhakert őszi trágyázásáról, a málna növényvédelméről és még sok érdekes témáról szól a Kertészet és Szőlészet 46. száma.
