Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
NÉPÚJSÁG 1982, november 18., csütörtök Bolyai-emlékülés az akadémián A magyar matematika történetének két kiemelkedő személyisége, Bolyai Farkas és fia, Bolyai János 150 év- zel ezelőtt, 1832-ben jelentette meg Tentamen és appendix című közös könyvét, melyben a geometriának egyik kétezer év óta nyitva álló kérdését tisztázták. Erre az évfordulóra emlékeztek szerdán egész napos tudományos ülésen a Magyar Tudományos Akadémián. A Bolyaiak elméletükben cáfolták az euklideszi geometria tételeit, amelyek egy máig bizonyítatlan eméletre, a párhuzamosok elméletére •építkeztek, s így korlátozottan használhatók. Az ő geometriai módszerük, ellentétben az euklideszivel, nagyobb térben is alkalmazható. Tarján Imre akadémikus nyitó előadásában rámutatott : olyan alkotásra emlékezünk, amely nemcsak a matematika területén adott jelentősen újat, és nemcsak a fizikára hatott megterrpé- kenyítően, hanem gazdagította az egyetemes kultúrát, teljesebbé tette világképünket. A maga idejében, és hosz- szú ideig utána sem ismerték fel teljesen a Bolyai geometria jelentőségét, és egyetemi oktatása is csak több mint 100 évvel az Appendix megjelenése után, 1951-ben kezdődött el Magyarországon. A tanácskozáson előadást tartott a bolyaiak szülővárosából, Marosvásárhelyről érkezett tudományos kutató, Weszely Tibor is, aki Bolyai János eddig még ismeretlen, kéziratban hátrahagyott munkáit ismertette. Napirenden az idei munka A Körös—berettyói Vízgazdálkodási Társulat tegnap, szerdán Szeghalmon tartotta intéző bizottsági ülését. Először Bényei Gábor igazgató adott tájékoztatót a társulat idei munkájáról, várható éves eredményéről. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a társulatnak ez évben módosítani kellett éves programját. Idei tevékenységét nagyban meghatározta a krónikus alagcsőhiány, a nagy teljesítményű nyugati gyártmányú fenntartó kotrógépek behozatali engedélyének elmaradása. Gyakorlott, fegyelmezett, jól szervezett munkával éves tervének mintegy kétharmad részét szeptember végéig már teljesítette, s időarányosan az éves tervet mintegy 98—99 százalékra teljesítették. A társulat igyekezett a dréncsőhiány okozta kiesést különböző, de alapfeladatokba tartozó munkákkal pótolni, melynek eredménye az egyéb megrendeléses munkák arányára billent. Az ősz derekáig 210 kilométer csatorna kotrását befejezték, a csatornarézsűkön mintegy 95 hektáron elvégezték a cserjeirtást. A várható éves termelési érték eléri a 70 millió forintot. A gazdálkodásra jellemző, hogy munkáikat a termelési és energiaköltséggel való takarékosság szellemében teljesítették. Tavaly 100 forint energiaköltségből 851 forint termelési értéket állítottak elő, az idei év első 10 hónapjában a növekvő energiaárak mellett ez 904 forint. A következőkben a jövő évi tervjavaslat került napirendre. Ennek lényege, hogy a termelési érték hasonló lesz, mint az idén. A második napirendi pont keretében a társulat vállalási politikáját tárgyalták meg. Az írásos előterjesztés részletesen elemzi a társulat elképzeléseit. Ennek végleges elfogadására a későbbiekben kerül sor. Az intéző bizottsági ülés bejelentésekkel zárult, majd az intéző bizottság tagjai megtekintették a Körös—berettyói Vízgazdálkodási Társulat szeghalmi telepét. — sz — GYES rendkívüli méltányossági alapon A gyermekgondozási segély rendszerét a közelmúltban a szakszervezetek kezdeményezésére kiterjesztették, de még ma is vannak olyan rétegek, amelyeknek ilyen segély nem jár. Rendkívüli esetekben ilyenkor is van mód arra, hogy méltányos- sági alapon gyermekgondozási segélyt kérjenek. Korábban a munkaügyi miniszter volt feljogosítva arra, hogy különösen indokolt esetekben, rendkívüli méltányosságból akkor is engedélyezze a segélyt, ha annak nincsenek meg a jogszabályi feltételei. Mivel a Munkaügyi Minisztérium megszűnt, az ez irányú kérelmeket most már a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság főigazgatójához (1565 Budapest XIII., Váci út 69—79.) kell benyújtani, kellően részletezve és igazolva a méltánylást érdemlő körülményeket. A volgográdi alumíniumgyár. Itt dolgozzák fel a Magyarországról érkező timföldet, amiért Magyarország volgai alumíniumot kap (Fotó: apn—KS) II magyar biztosítás 125 éves jubileuma Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1857-ben alapították az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot, a mai Állami Biztosító jogelődjét. A jubileum alkalmából tegnap a Kossuth Klubban a Magyar Közgazdasági Társaság biztosítási szakcsoportja ülést rendezett, amelyen az előadók megemlékeztek az első hazai biztosítótársaság megalakulásának körülményeiről, a múlt századi magyar biztosítótársaságok tevékenységéről. Elmondták többek között, hogy az első Magyar Általános Biztosító Társaság alaptőkéje 3 millió akkori forint volt. Az alapítók között található a kor több neves politikusa és közéleti személyisége, köztük Deák Ferenc, Eötvös József és Szemere Bertalan. Vagyonbiztosítást, tűz, jég és betörések okozta, valamint a szállítmányokban keletkezett károkra vállalt a társaság, s többfajta életbiztosítást is kínált. Az alapítást követő évben a fennmaradt iratok szerint a kötvények mintegy 154 millió forintra szóltak, a társaság díjbevétele 1,2 millió forint volt, a kárkifizetés pedig 282 ezer forint. Az 1870-es évek elején mind több hazai és külföldi biztosítóintézetet alapítottak, ezek élettartama többnyire igen rövid volt, fúziók, név- változtatások követték egymást, s a nagyobb intézetek elnyelték a kisebbeket. A társaságok sorozatos felszámolása nem csökkentette azonban az alapítási kedvet, s a kedvező biztosítási konjunktúra eredményeként a századfordulóra a hazánkban működő biztosítók száma 49- re emelkedett, közülük 17 volt a hazai, s 32 a külföldi intézmény. Számuk a két világháború közötti időszakban némileg csökken, az államosítás azonban még mindig 16 hazai és 7 külföldi biztosító- intézetet érintett. A magyar biztosítótársaságok — köztük az Első Magyar Általános Biztosító Társaság —' állományait, szervezetét 1949.január 1-től átvette az Állami Biztosító, s ezzel megalakult a szocialista biztosítás állami monopóliuma. Gerebenics Imre, az Állami Biztosító vezérigazgatója okleveleket adott át több mint félszáz nyugdíjasnak, akik még munkatársai voltak az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak, s a későbbiekben tevékenyen részt vettek a szocialista biztosítási rendszer megteremtésében. j Kutyadolog Értesítést kaptam az adóhatóságtól: 369 forint adóm i esedékes. Szíveskedjem a jelzett összeget a csatolt át• utalási postautalványon 3 napon belül befizetni. Egy pillanatra meghökkentem és menten feltettem ! magamnak a kérdést: évtizedekig soha nem károsítottad ; meg az államot, hogy juthat most az eszedbe ilyen? • Mentségemre legyen szólva — válaszoltam —, életemben ! soha nem fizettem adót, mert nem volt miért, a keresetemből pedig eleve levonták a meghatározott százalékot. ■ Néha még sokalltam is az összeget, de az mit sem vál- ! toztatott a lényegen. Olykor rámpirítottak, mondván, hogy van, aki háromszor annyi időt fizet, mint én, még- i sem méltatlankodik. Szóval először meghökkentem, a szemem elborult, majd hirtelen felderült az arcom. Hátha örököltem valamit, amiről én még nem tudok, de az adóhatóság már ■ igen. Milyen jó is lesz, ha bemegyek a hivatalba, és tu- : domásomra hozzák: szegény megboldogult nagynéném ; rám hagyta a vagyonát, ami az örökösödési adó levoná■ sa után nem sok ugyan, de 369 forintnál azért valamicskével többet ér. Vagy talán honoráriumot küldtek valahonnan, ami után elfelejtették levonni a jövedelemadót? ; Ilyen ugyan még soha nem történt velem, de hát embe■ rek vagyunk, bár csak jóval kisebb összeg erejéig. Amikor a hivatalban tudomásomra hozták, hogy kutyaadóval tartozom, majd leesett az állam. Ugyanis soha nem tartottam kutyát, legfeljebb csak emlegettem, így: — A kutyafáját! — Eben guba. — Dalban: Kis kutya, nagy kutya ... — Gyere Bodri kutyám ... Szóval ennyi a kutyákról. És még annyi, hogy magam helyett ajánlottam megadóztatni azokat, akiknek csak úgy dagad a zsebükben a borravaló, a hála-, illetve a í csúszópénz. Ezekből bizonyára komoly tőkét lehetne ösz- szekovácsolni az állam- és a legtöbbször kényszerhelyzetben levő adományozók javára. Vagy talán tévedek? —or n tulajiionelmélet változásai A Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei szervezetének rendezésében A tulajdonelmélet változásai címmel tartott előadást dr. Sárközi Tamás, a Marx Károly Közgazdaságtudományi E-yetem tanszékvezető tanára tegnap, november 17-én délután a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában. Az előadó felvázolta azokat a nézeteket, amelyek a gazdasági reform tervezett szervezeti változtatásával kapcsolatosan a társadalom- tudósok körében * felmerülnek, s a gyakorlati életben a megvalósulás felé haladnak. Történeti áttekintést adott arról, hogy a tervezés és a szabályozás mögött a szervezeti rendszer változatlan maradt, míg a hetvenes évek végén megkezdődött lépésekkel a kialakuló gazdasági reform gyakorlatilag megkezdődött. Felmerült a tulajdonelmélettel kapcsolatosan néhány teljesen új jogi és közgazdasági megfogalmazás is. Mindazokra a szervezeti változtatásokra, amelyek az 1983-as évben megvalósulnak, a társadalomtudományos kutatók marxista alapokon nyugvó ideológiai választ is adnak. Életbe lépnek a jövő évtől olyan módosítások, amelyeknek hosz- szú távú elemeit is kidolgozzák. Sz. J. í Bikakaland • Tegnap a délelőtti órákban ! Budapesten, a Hámán Kató ■ úton egy bika zavarta meg i a járókelők nyugalmát. Az alagi tangazdaság te■ hergépkocsija vágómarhák■ kai megrakodva haladt a So- ! roksári úti vágóhíd felé. A ■ csúszós úton hirtelen féke- ,i zésre kényszerült a teherautó vezetője, amikor is — váratlan műszaki hiba következtében — megbillent a plató, és egy állat az úttestre esett. Azonnal értesítették a tűzoltókat, akik rövid idő múltán megkötözték az amúgy jámbor és ártalmatlan jószágot. Személyi és egyéb sérülés nem történt, az állatok is épségben folytatták útjukat a vágóhíd felé. A közgondolkodás szabályozórendszere doktornőt kissé furcsának tartják, némelyekben még egy kis gyanakvás is él vele szemben. Mert köztudott róla, hogy soha, senkitől nem fogad el hálapénzt. Ugyanakkor: még gépkocsija sincs, kerékpáron járja a körzetét. Rokonszenves ez a magatartás, mégsem szeretném a doktornőt különleges példaképül állítani. Ismerek ugyanis sok olyan jó orvost, erkölcsileg feddhetetlen, tisztességes embert, akik elfogadják a hálapénzt és autón járnak a betegeikhéz. Ügy gondolom, az orvosok esetében is az a legcélravezetőbb, ha elsősorban fő tevékenységük, tehát gyógyítómunkájuk alapján ítéljük meg őket. Az említett doktornő gyógyítómunkájáról még senkitől sem hallottam rossz véleményt. Mégis, miért tartják furcsának? Miért nem bíznak benne ugyanúgy, mint a hálapénzt természetesnek tartó és autón járó kollégáiban. Mondhatja valaki: lám, ide jutottunk! Olyan anyagias lett a világ, hogy már az a gyanús, ha valaki nem fut a pénz után. Valóban így lenne? Mondhatni más, ugyancsak különösnek tűnő példát. A nagyüzem egyik jónevű, többszörösen kitüntetett szocialista brigádjából néhányan kiváltak, vállalkozóként társulást alapítottak: a gyár egyik termelőberendezésén egy fontos exportcikkből még egyszer annyit termelnek, mint azelőtt brigádtagokként, ,,rendesen”. Természetesen a jövedelmük is megduplázódott. Mindenekelőtt: a dolog gazdasági haszna, célszerűsége vitathatatlan, és minden tekintetben szabályos. Különböző jelentésekben, értékelésekben jó példaként emlegetik. Így tartja az üzem párttitkára is, mégis feltette a kérdést: „szeressük” ezeket az embereket, vagy sem? Kísérletképpen nekiszegeztem a párttitkár kérdését ismerőseimnek, gazdasági vezetőknek, pártmunkásoknak, újságíróknak. A legál- talánosíthatóbb válasz az volt, hogy „bonyolult dolog ez... ” Volt, aki így fejtette ki ezt a bonyolultságot: „Attól függ, honnan nézzük. Ha a termelés oldaláról, akkor feltétlenül szeretni kell őket, hiszen szaktudásukkal, felkészültségükkel, szorgalmukkal fontos cikk termelését növelték. De ha emberi oldalát nézzük, bizony nem szép, hogy a jól jövedelmező maszek vállalkozásért feladták a szocialista brigádtagságot.” Ez a megítélés — első hallásra bármennyire elfogadhatónak tűnik is — jobban meggondolva hasonlít a bölcs kádi ítéletére, aki mindenkit egyformán ki akar elégíteni döntésével. A valóságban ugyanis nem kezelhető külön szempontként annak vizsgálata, hogyan felelnek meg az emberek a szocialista etikai normáknak, s megint más szempontként az, hogyan termelnek, dolgoznak, s részesülnek a munkájuk után a termelt javakból. A doktornő körüli vélemények, vagy a szocialista brigádtagból kisvállalkozóvá lett munkások megítélése előtt jusson eszünkbe a marxizmus egynémely megállapítása, köztük az ismert alaptétel: az emberek nem a társadalomtól elszigetelten, valami isteni sugallatra — vagy marxista morálprédikációkra — hallgatva haladnak a „lelki öntökéletesedés” útján. Az egyén akkor és attól válik emberré, ahogyan és amilyen mértékben elfogadja-befogadja a társadalomban kialakult általános értékeket és cselekvésmintákat. A társadalmi viszonyok, amelyekbe bele- születtünk, s amelyek folytonos változásban, átalakulóvan vannak körülöttünk, e viszonyok sokfélesége határozza meg az ember személyes életjegyeit. Konkrétan és ma, nemcsak a doktornő és a vállalkozó brigádtagok különleges eseteit vizsgálva: az anyagi javak termelésének szabályozása, az olyan nagy horderejű gazdasági intézkedéssorozat, amelynek most tanúi, részesei vagyunk, szükségszerűen hatással van az élet minden szférájára. Mindarra, amelyek elengedhetetlen eszközei annak, hogy az egyének társadalmi lénnyé váljanak. Tehát a gazdaságon kívüli intézményrendszerekre ugyanúgy, mint a társadalmi szabályokra, viselkedési normákra, értékítéletekre — majd végeredményként a közgondolkodásra. És itt már fordíthatunk is a kérdésen, amely tárgyunk vizsgálati anyaga. Már nem is annak a boncolgatása a legfontosabb, ki mit tart a doktornőről vagy a kiugrott szocialista brigádtagokról. Fontosabb ennél annak vizsgálata, kellően ismerjük-e a szóban forgó gazdasági intézkedéssorozat ilyen hatásait. Mert hiszen ^ marxizmus leszűkített, dogmatikus felfogása lenne, politikai tévedésekhez, a történelmileg kialakult egyensúlyok megbomlásához vezetne, ha — akár a legkisebb részterületen is — figyelmen kívül hagynánk azokat a hatásokat, amelyek az anyagi javak újratermelésének szabályozása közben keletkeznek. Ezért van ma olyan nagy hangsúly a politizáláson, a szellemi élet, a nevelő-, a felvilágosító-munka fontosságán. A demokratikus közélet fejlesztésén. őst ugyanis olyan, eddig a szocializmus eszméjéhez adekvát módon kötődő szimbólumrendszer újraértékeléséről is szó van, amelynek alkotó elemei: az anyagi javakhoz való viszony, a szocialista verseny, a magántulajdon „tűrhető” mértéke, a munkához való jog társadalmi garantálása, vállalkozás— kockázat—érdekvédelem ösz- összefüggésrendszere. A történelmi átmenetek soha nem fejezhetők ki egyetlen dátummal. Inkább jellemzi e folyamatokat az az állapot, amikor sok dolog már nem egészen azonos korábbi önmagával, de még nem is egészen más. Az egyén társadalmi lényként megítéléséhez szükséges értékek és cselekvésminták is mozgásban vannak. Mit, mikor és mihez mérjük? Megkönnyíti a dolgunkat, ha a társadalmi mozgásoknak a szabályozórendszerét is jól ismerjük. Ez a feltétele, hogy ne szoruljunk a bölcs kádi áligazságaira, tudatformálás helyett a ráolvasásra, s ne kelljen hagyatkoznunk a „lelki öntökéletesedés” spontaneitására sem. T. Varga József
