Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
1982, november 17., szerda NÉPÚJSÁG Szomszédolás CSOHOtÁB «V f nf » “férfi xilKliAr Ment a tröszt, maradt a gyár. Az idén január elsejével 18 tröszt szűnt meg, hogy belőlük 123 életképesebb gyár, üzem váljon ki. Egyikük a Szegedi Konzervgyár. Szerencsére megvolt az a bizonyos átmeneti időszak, amikor a kollektíva számot tudott vetni önmagával, kapacitásával. Az év elején a gyár vezetői úgy gondolták, hogy termékszerkezet-váltást kezdeményeznek, mégpedig úgy, hogy az adott nyersanyagokból előállítható variációk közül a legmegtele- lőbbet választják ki. A tervek között szerepel a tubusos húskrém, az üveges virsli, a gyümölcslevek gyártása. Sikerült meghódítani a nyugati vevőket, és jó a kapcsolat a szocialista országokkal, hazai kereskedőkkel és a mezőgazdasági partnerekkel is. Megtalálták, amit kerestek ... Az újságíró három gyárat és ott egy-egy pályakezdő fiatal műszaki embert kérdezett meg, hogyan fogadták őket, megtalálták-e, amit kerestek. Mindhármuk életútja azt bizonyítja, hogy ha valakit valami nagyon érdekel, azt kitartással, szorgalommal elérheti. Mindhárman sok évet töltöttek tanulással, hogy mai munkájukat elvégezhessék. Szerencsések, mert alkotó, segítőkész kollektívába kerültek, így könnyebb volt számukra a beilleszkedés. Ezek a fiatalok a tanulás, a családalapítás és a lakásgondok megoldása mellett legfontosabb céljuknak az értelmes, jó munkát tekintik. Török kori emlékek nyo-. mában. Az isztambuli egyetem bölcsészettudományi karának turkológiái intézete 3 évenként tudományos kongresszust rendez, melyre a világ minden részéről érkeznek szakemberek. Az ideire húsz ország tudósai, köztük magyarok is kaptak meghívást. Egyikük volt Kovács Gyöngyi, a szolnoki Damjanich János Múzeum fiatal szakembere. Ö előadóként is részt vett a kongresszuson. Előadásában Szolnok török korban betöltött jelentőségéről beszélt, az itt feltárt török kori iparművészeti alkotásokat mutatta be a hallgatóságnak — mindezt török nyelven. Munkájának szű- kebb szakterülete a török kor kutatása. Nemrég fejezték be Törökszentmiklóson azt az ásatást, melyet egy török kori vár, a minaret, a török fürdő, a régi épületek helyén a mostani Rózsa téri katolikus templom környékén végeztek. Tanuljunk könnyen, gyorsan nyelveket. Oktatási rendszerünk ma már a legkisebb kortól biztosítja a nyelvtanulás lehetőségét Mind az általános és középiskolákban; mind pedig az egyetemeken és főiskolákon lehetőség van idegen nyelvek elsajátítására. Elvileg tehát a friss diplomás szakember legalább két idegen nyelvet beszél elfogadható szinten. A Jászberényi Hűtőgépgyárban nemrégen felmérést végezték a dolgozók nyelvtudásáról, melyben nem rossz arányokat állapíthattak meg. Szükség is van itt idegen nyelvek ismeretére, hiszen a gyár termelési értékének jelentős részét exportból biztosítja. Ezért a vállalat vezetői azt szorgalmazzák, hogy az ide kerülő fiatalok a munkakezdést követő egy-két évben a szakmai gyakorlattal párhuzamosan tanuljanak nyelveket is. HAJDÚBIHARI NAPLÓ Megkezdték a harmadik naplót. Húszéves múltra tekint vissza a Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat Klaipéda Szocialista Brigádja, melynek 48 tagjára szinte mindenféle munkaterületen számíthatnak. Sőt, volt rá példa, hogy más megye vállalatának is besegítettek. Munkájuk eredménye 130—140 százalékos átlagteljesítményt mutat. A tagok közül többen marxista—leninista középiskolát végeztek, illetve mesterszak- munkás-vizsgát tettek. De nemcsak a munkában, a tanulásban, hanem a magánéletben is számíthatnak egymásra. A brigád tagjainak zöme középkorú, és az utánpótlással sincs gondjuk. Ma már a harmadik brigádnapló lapjai telnek. A brigádot pár évvel ezelőtt a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel tüntették ki. „Ezt a csatát meg kell nyerni!” Ezek a konyári Lenin Tsz főagronómusának szava; amikor a téesz újonnan szervezett melléküzem- ágának történetéről beszél. A szövetkezet vezetői többféle munkát próbáltak már biztosítani dolgozóiknak, ez azonban nem mindig hozta meg a várt. eredményeket. Azonban bizakodók, hiszik, hogy ezután másképp lesz. Új cipőtalpgyártó üzemrészt építettek fel és helyeztek munkába, mellyel a január elsejétől önállóan működő Debreceni Cipőgypár folyamatos cipőtalpellátását kívánják biztosítani. Mielőtt belefogtak volna, alapos számításokat végeztek, megvizsgálták, hogy a téesz mely részlegei dolgoznak ráfizetéssel, ezeket felszámolták, s az így felszabaduló munkaerőnek teremtettek munka- lehetőséget az új cipőtalpgyártó részlegben. oÉLmmmM. A nukleáris medicina Szegeden. Immár húsz éve működik a SZOTE izotópdiagnosztikai laboratóriuma. 1962 novemberében összesen négyen kezdték meg itt a munkát. Az ország néhány más klinikáján pár évvel ezelőtt már dolgoztak hasonló laboratóriumok. A két évtized alatt — a hely szűkösségét nem számítva — minden megváltozott. Nemcsak az izotópdiagnosztika fejlődött, hanem azóta főszerepet játszik hazai alkalmazásában a szegedi laboratórium. Húsz évvel ezelőtt hét betegük volt és három-négy vizsgálati módszerük. Az idén 15 ezer beteget vizsgáltak meg, és 45- féle eljárással dolgoznak. Nem bántja a szemét? Szeged lakásainak 71,6 százalékából szemétszállító autók viszik el a háztartási hulladékot. A többiben a lakók tüntetik el a szemetet — úgy, ahogy tudják. Ebből persze adódik, hogy nem mindig megfelelő módon, vagy a megfelelő helyre kerül a hulladék. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy felesleges, egyébként eltün- tethetetlen kacatjaitól, hulladékaitól, az építési törmelékektől törvényes úton szabadulhasson meg a városlakó. Egy város tisztasága nem csupán az egyes embereken, hanem a vállalatokon is múlik. Szeged határában tervet dolgoztak ki több olyan terület feltöltésére, mely alkalmas az ilyen anyagok tárolására, összeállította: Bielik Agnes Honismereti mozgalom megyénkben Jobban össze kell hangolni a szakköri tevékenységet A közelmúltban rövid tudósítás jelent meg arról az ülésről, amelyet a Hazafias Népfront megyei elnökségének honismereti csoportja tartott Békéscsabán. Ezen — mint jeleztük —. dr. Lovász György titkár tájékoztatta a résztvevőket a megye honismereti szakköreiről. Jelentésében kitért azoknak az okoknak, körülményeknek az ismertetésére, amelyek a helytörténeti-honismereti munka erőteljes kibontakozását és fellendítését segítették elő az 1960-as és 1970-es években. * * * Való igaz, hogy az érzelmi nevelés szempontjából oly fontos közvetlen élmény- szerzés és a hazafiasság vállalása között szoros összefüggés van. S mivel a Békés megyei mozgalom is széles körű aktívahálózatot tételez fel, és több mint két évtizede létezik, nem- árt időnként számot vetni az egyszer kiemelkedően jó, máskor meg alig észrevehető munkáról és eredményekről. Egy 1978-as nyilvántartás alapján a honismereti csoport 160 adatlapot küldött szét, közülük mindössze 29 érkezett vissza. A feltételezések szerint ennél több honismereti jellegű szakkör tevékenykedik megyénkben. Elgondolkoztató például, hogy „a nagy múltú, tartalmas helytörténettel rendelkező Szarvason” egyetlen ilyen jellegű közösség sem működik. A másik hiányosság az, hogy a megye több mint 10 középiskolája közül mindössze kettőben (Sarkadon és Orosházán) szerveztek egy-egy szakkört. Ezzel kapcsolatban a következő ajánlás is belekerült a tájékoztatóba : mégpedig tovább kell szorgalmazni a középfokú oktatási intézményekben a helytörténeti-honismereti munka szervezését. Vagyis ajánlatos előbb olyan történelmi szakkört létrehozni, amelynek tagjai — az egyetemre, főiskolára való felkészülés mellett — ilyen jellegű tevékenységet is folytathatnának. Az lenne ideális, ha „a hangyaszorgalmú gyűjtők” bevonásával valamennyi településünkön működne egy-egy helytörténetihonismereti szakkör. Az adatlapokon feltüntetett számok összesítése után kiderült, hogy a megye lakosságához képest igen kevesen, mintegy 360-an (zömmel általános iskolások) vesznek részt a honismereti mozgalomban. Alacsony azoknak a fiataloknak a száma is, akik középiskolákba, illetve szakmunkásképző intézetekbe járnak. Egyedül a gádorosi szakkörben nincsenek diákok. A honismereti csoport feladatként jelölte meg a megyei mozgalom bázisának szélesítését, különös tekintettel a középiskolások és a felnőttek bevonására; valamint az iskolán kívüli művelődés, nevelés hatásfokának további erősítését is. Noha az előző évek arról tanúskodnak, hogy a mozgalom ismét a fellendülés fázisában van, mégsem szabad megengedni, hogy ez a folyamat valamilyen, ma még elhárítható akadály miatt megtörjön. Sok múlik a szakkörök vezetőin is. Akadnak közöttük olyanok, akik hosszabb ideje irányítják már ezt a tevékenységet. (Például Rindó József 1958- tól Kondoroson, Végh Mihály 1960-tól Körösladány- ban, Károlyi Pál 1970-től Orosházán, Marsi László 1972-től Gyulán és így tovább.) Ezenkívül megállapítható, hogy a többi közösség munkáját is elég stabil gárda vezeti, amely egyébként megfelelő képesítéssel rendelkezik. Ami a foglalkozást és a beosztást illeti, a szakkör vezetőinek több mint a fele tanár, de van közöttük igazgató, adminisztrátor, gyermekvédelmi felügyelő, sőt díjbeszedő is. Ez nem baj, ám az egységes szemlélet és vezetési módszer érdekében feltétlenül meg kell szervezni továbbképzésüket. A jelentés kitért azokra a korszakokra és tárgykörökre is, amelyekkel hosszabb-rö- videbb idő óta foglalkoznak ezek a közösségek. Például nyolc szakkörvezető a néprajzot jelölte meg, hat a munkásmozgalmat; háromhárom helyen pedig üzemtörténet szerepelt. Vannak, akik a KISZ-, illetve az úttörőélet múltjával foglalkoznak. A 29 szakkör közül 15 a tárgyak gyűjtésében vesz részt, 5 pedig vállalta a régészeti adatszolgáltatást. Ásatásokon az elmúlt időszakban mindössze hárpm kollektíva működött közre. Igen heterogén képet mutatnak a lapokon felsorolt tárgyi és szellemi gyűjtemények, valamint az elhelyezési-tárolási feltételek. Egyes tárgyi emlékeket az iskola könyvtárában, vagy a tűzoltószertárakban őriznek, és sok helyen hiányzik a nyilvántartás is. Módszertani és egyéb szempontból nagyban segítené a munkát a Honismeret című folyóirat, amely mindössze hat szakkörnek jár rendszeresen. Többször kellene részt venni pályázatokon és vetélkedőkön, és a fenntartó intézményekkel együtt még nagyobb támogatást adni azoknak az egyébként jól működő szakköröknek, amelyek mindezt — lelkesedésük, eddigi eredményeik alapján — jogosan igénylik. Kép, szöveg: Bukovinszky István Hetek óta a készülődés lázában éltek a körösladá- nyi szociális betegotthon lakói és dolgozói. November- ber nyílt napot rendeztek, ahová meghívták az ápoltak hozzátartozóit, a megye, a járás irányítóit, a pszichiátria területén tevékenykedőket. Miért van szükség efféle nyílt napra — juthat eszébe valakinek. A szociális otthon egyébként is olyanok otthona, akikről családtagjaik nem tudnak, vagy nem akarnak gondoskodni. A betegek ilyenfajta intézményébe látogatni különösen nem vidámító érzés, hiszen itt testi, lelki, szellemi sérülteket ápolnak, gondoznak. Ok azonban talán még a többi embernél is jobban vágynak a szeretetre. Arra, hogy a vékony szál, amely valamilyen hozzátartozó személyében a külvilághoz köti őket, erősödjön, és ne szakadjon el végleg. A ladányi 119 beteg közül sokakat nem hagynak magukra a rokonok, de többen hiába lesik az ajtót, vagy várják a levelet az otthoniaktól. Remélték az intézet vezetői, hogy a nyílt nap talán majd ezeket az embereket is elhozza betegük látogatására. Ez volt a rendezvény egyik alapgondolata. A másik cél a szakmai tapasztalás, a gondolatok, a jó módszerek kicserélése volt. Gyuláról tele utóbusszal érkeztek az orvosok, a nővérek, a gyógy- foglalkoztatók dr. Baly Hermina megyei elmegyógyász szakfőorvos vezetésével. Eljöttek az egészségügy vezetői, s a szeghalmi Járási Hivatal elnökhelyettese, dr. Kardos Mihály is. Zsúfolásig megtelt rokonokkal, vendégekkel a betegotthon étterme, ahol műsort is adtak az itt lakók. Kiss Béláné igazgató köszöntött mindenkit, s elmondta, hogy szeretnék bemutatni az intézet életét, amelyet a hétköznapi világhoz próbálnak közelíteni. „Mindenki tudja, hogy lakóink betegek, intézeti elhelyezésük indokolt volt. Míg a családban éltek, ott egy- egy ember problémáját kellett megoldani, nálunk ez sokszorosan jelentkező gond. A megoldás itt nem lehet sikertelen.” A bevezető szavakat követően mozgásos játékokat, tornagyakorlatokat, ügyességi feladatokat mutattak be a betegek. Egész lényüket áthatotta az igyekezet, az öröm, hogy most bemutathatják, mire képesek hozzátartozóik és a vendégek előtt. Ez a nap hetekig lesz beszélgetéseik, emlékezéseik témája. Most még az is jókedvű volt, akihez senki sem jött... Az intézetlátogatáson Szabó Istvánná főnővér sorolta a foglalkoztatási formákat, amelyeket a gyógyításnál alkalmaznak. Fáradhatatlan lelkesedéssel magyarázott, kísérte a vendégeket a rendezett szobákból a különböző foglalkoztató helyiségekbe. Itt-ott még láthatók az építés nyomai, hiszen éppen hogy elkészült a központi fűtés. A dolgozók és a gondozottak 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a szerelésnél. A főnővér örömmel mutatta a nemrégiben kialakított teakonyhát, ahol majd a gondozottak is főzhetnek, s meghívhatják vendégségbe társaikat. Beszélgettünk arról, hogy mindazok kimenőt kapnak a községbe, akik er- er alkalmasak, s kint költhetik el a zsebpénzüket. Csökken így az elszigeteltségük, könnyebb a visszailleszkedésük, ha netán látogatóba, vagy végleg hazamehetnek. Az intézetben megtanítják őket a kinti világban való viselkedésre is. Mesélik, hogy most már a községben nagyobb megértés, segítőkészség fogadja a kintjárókat, mint pár évvel ezelőtt. Az otthonban munkaterápiás foglalkozásokon is gyógyítják a gondozottakat. Igen jó a szakképzett dolgozók aránya, hiszen a 17 ápoló közül heten elmeszakápolók, s gyógyfoglal- koztatójuk is van. A munka emberformáló hatását itt aztán igazán érzik. Nem- csakhogy lekötik ezzel a felesleges energiákat, de hasznos célt tűznek az ápoltak elé. Bőr- és kézimunkákat készítenek, hamarosan bar- kácsszakkört alakítanak, dolgoznak a ház körül, az állattenyésztésben, önmaguk ellátásában. Az intézet irányítói szerte az országban ipari foglalkoztatás után keresgélnek. Az üzemek, vállalatok nem szívesen vállalkoznak az ilyenfajta munkát biztosító „misszióra”. Pedig ezek az emberek nem ügyetlenek, s a munkával önmagukat is gyógyítva hozzájárulhatnának a megélhetésükre fordított állami költségekhez. Esemény az életükben, hogy a Budapesti Harisnyagyártól zokniszálat, az ugyancsak fővárosi Sztár üzemtől ruhaanyagot, cérnát, a gyomaendrődi ENCI- től bőrhulladékot, a szeghalmi Sárréti Tej TÖVÁLL- tól nylontasakanyagot, a Gyomai Állami Gazdaság Gagarin Szocialista Brigádjától ajándékokat kaptak. Az otthon vezetői újabban a könyvtáralapítás gondolatával foglalkoznak. Ha netán valakinek felesleges képeskönyve, régi regénye porosodik otthoni polcain, küldje el, a betegotthon lakói örülnek neki. A nyílt napon ünneplőbe öltözött a körösladányi szociális otthon. A szépítés munkájából mindenki kivette a részét, az ápoltak, s az itt dolgozó sokoldalú, jó kollektíva is. Emberi környezetben, szeretettel, türelemmel foglalkoznak á betegekkel, gyógyítanak, s ennél sokkal többet is tesznek. Példamutatással is munkára ösztönzik az itt élőket. Megérdemlik hát a figyelmet és a támogatást mindenkitől. Bede Zsóka
