Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-03 / 258. szám
lENilUkfiTc} 1982. november 3., szerda Mitől veszteségesek? Sokan és sokféleképpen próbáltak a tartós veszteséggel működő gazdaságok sorsán változtatni, eddig azonban kevés sikerrel. Néhány éve a MÉM és a Pénzügyminisztérium külön gondot fordít e kérdés megoldására. Erről a közelmúltban dr. Kostyál Rezső pénzügyminisztériumi főosztályvezető és dr. Misi Sándor MEM- főosztályvezető gazdaságpolitikai hetilapunk, a Figyelő hasábjain tájékoztatta az olvasókat. Szinte ennek folytatásaként beszélgettünk dr. Misi Sándorral: — Még a szakmai közvélemény is arra hajlik, hogy egyenlőségjelet tegyen a kedvezőtlen adottságú és a tartósan veszteséges gazdaságok . közé. Valóban az egyikből adódna a másik? — A 385 alacsony hatékonyságú gazdaság közül 100 —120 üzemben elsősorban szubjektív okok: a vezetés, a szervezés, a termelési szerkezet, a munkafegyelem miatt van gond. Ugyanakkor a kedvezőtlen termőhelyi adottságúak közül 100 szövetkezet átlagos színvonalon, 60 pedig magas színvonalon gazdálkodik. Nem beszélhetünk tehát arról, hogy a gyenge föld eleve oka az alacsony jövedelemnek vagy a tartós veszteségnek. — A kedvezőtlen adottságú, adott esetben veszteséges gazdaságok segítését szolgáló különböző támogatási és árkiegészítési rendszerek többé-kevésbé ismertek. De a két minisztérium által alkalmazott vizsgálati és rendezési módszerről jóformán csak azok tudnak, akiken ezt „kipróbálják”. Mi ennek a „kúrának" a lényege? — Mindenekelőtt azt mondanám, hogy ez nem „szuperszanálás” — ahogy egyesek mondják. A Pénzügyminisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium 1979 óta évente mintegy 25 üzemben átfogóan vizsgálja a kialakult helyzet okait, és olyan intézkedésekkel segíti a gazdaságos termelés feltételeinek megteremtését, amelyek hatása tartós. Elsősorban olyan üzemek gazdálkodását vizsgáljuk — eddig 89 tsz- ben és 9 állami gazdaságban —, ahol a gazdaságtalan termelés (szubjektív és objektív) okait hatékony intézkedésekkel viszonylag gyorsan módosíthatjuk. A vezetők egy része a mai követelményeknek nem tud megfelelni. Ezzel azt is érzékeltettem, hogy ebbe a körbe bekerülni nem valami nagy dicsőség. A vizsgált gazdaságok felében a szántóterület átlagos aranykorona-értéke nem éri el , a 17-et, tehát kedvezőtlen természeti adottságúak. Emellett általában elaprózott a termelési szerkezet: e nagyüzemek többsége 15—20 növény • termesztésével is foglalkozik: egyesek évről évre új növényekkel kísérleteznek; hiányos a technológia és annak megvalósítása. Emiatt még a jobb termőföldeken is alacsony hozamokat érnek el. Indokolatlanul magasak a ráfordítások, s ezek nem térülnek meg. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység aránya általában alacsony, az ebből származó nyereség nem ellensúlyozza a gazdaság veszteségeit. Az eszközállomány legtöbb helyen elhasználódott, alkalmatlan a megfelelő színvonalú termelésre. A helyzetet csak nehezíti, hogy ezek a gazdaságok sokszor megalapozatlan beruházásokra fordították kevéske fejlesztési eszközgjket. Mindezek következtében az itt dolgozó emberek az üzem eredményes gazdálkodásának fejlődésében nem érdekeltek. A kidolgozott ösztönzési rendszerek a veszteséges gazdálkodás miatt csak formálisak. A szövetkezet és a tagság kapcsolatában előtérbe került a háztáji gazdálkodás, illetve az ezekhez adott indokolatlan, helyenként csak a nagyüzem veszteségeit növelő juttatás. — Kétségkívül pontos a diagnózis, de ezt eddig is tudták, mégsem sikerült átütő változásokat elérni. Most magáról a „terápiáról" szeretnénk hallani. — A gazdálkodás felülvizsgálatával — a megyei tanácsok irányítása mellett — olyan szakmai bizottságok foglalkoznak, amelyeknek különböző állami és érdekképviseleti szervek munkatársai, a kiválóan gazdálkodó üzemek szakemberei a tagjai, ők elsőként a gazdaságos termelési szerkezet, a korábbinál egyszerűbb vetésszerkezetet és a kevésbé költségigényes technológiák alkalmazását javasolták, továbbá azt, hogy számolják fel a veszteséges növénytermesztési és állattenyésztési ágazatokat. Fontosnak tartották az alaptevékenységen kívüli jövedelmező ágazatok létesítését vagy bővítését és a vezetésre alkalmatlan emberek leváltását, a hiányzó szakemberek mielőbbi alkalmazását. A ‘tartósan gazdaságtalanul termelő gazdaságok fellendítéséhez az is szükséges, hogy kötelezettségeik a képződő forrásaikkal összhangban legyenek. Ehhez a Magyar Nemzeti Bank is segítséget nyújt a hitelek átütemezésével és új hitelek nyújtásával. — Van-e ennek kézzelfogható eredménye? — A hatás az 1979-ben és; 1980-ban felülvizsgált üze- i mek gazdálkodásának meg- j szilárdulásával mérhető. Ügy ítéljük meg, hogy a j szakmai vezetés erősödött, a termelési szerkezet módosí-1 tásával a gazdaságok hozama és nyeresége évről évre! nő. Az elmúlt évben a felülvizsgált gazdaságok mindössze 14 százaléka zárt pénzügyi hiánnyal, és ez a korábbi évekhez képest nagy előrelépés! A legjobb eredményt elérő üzemek közül meg kell említeni a homokszentgyör- gyi Aranyhomok, a karcsai I Dózsa és az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezetet, amelyekben a korábbi évek sorozatos vesztesége után két év óta 15—20 millió forintot meghaladó nyereséget J értek el. Gazdasági egyensúlyuk a melioráció befejezésé- ; vei várhatóan tovább javul. — Érzi-e ezt a javulást a költségvetés? — A felülvizsgált üzemek költségvetési támogatásait és befizetéseit tekintve megállapítható, hogy a jelentős negatív egyenleg. 1981-re mérséklődött. Nőtt ugyan a támogatás összege, de ettől lényegesen nagyobb ösz- szeggel csökkent a pénzügyi hiány miatti költségvetési kiadás is, és első alkalommal emelkedett az üzemek által fizetett jövedelemadó. Volt ugyanis miből fizetniük. — Az eddig elmondottak azt jelentik, hogy a munka és a végrehajtás gyors és ; mindenütt eredményes? — Szó sincs erről. Tapasztalataink szerint az intézkedések végrehajtása során feszültségek is keletkeznek. Az intézkedések emellett szükségszerűen korlátozzák az üzemi önállóságot. A jövőben az új, elsősorban közvetett módszereket tartalmazó szanálási eljárás alkalmazását helyezzük előtérbe. A következő 3-4 évre még maradt 100- felülvizsgálatra szoruló nagyüzem, annyi azonban már most megállapítható, hogy a tartósan gazdaságtalan termelés megszüntethető. Bonyhádi Péter Ködös reggelen a háztájiból hazafelé Fazekas László felvétele Húskombinát, Gyula Az a bizonyos szemléletváltás Már nemcsak a gyulai és csabai kolbász a sláger * Foto: Fazekas László Nem próbáltuk ki, de szinte biztos: ha .megkérdeznénk néhány járókelőt, mi jut eszébe Gyuláról, legtöbbjük a gyulai kolbászt említené. Tegyük hozzá: joggal. A nagy hírű kolbász mellett azonban — az utóbbi időszakban — sok olyan termékkel is előrukkolt a hatalmas üzem, amely, ha nem is kérdőjelezte meg a gyulai kolbász uralmát, de egyre inkább megváltoztatja a kombinát termékszerkezetének jellegét. A négy évvel ezelőtt kombináttá fejlesztett húsüzem jó példája annak a szemléletváltásnak, amelyről sokat hallunk, olvasunk. Gyakorlatban is találkozhatunk vele, de sajnos, nem elég sűrűn. Hogy miben is áll az a bizonyos szemléletváltás? Dékány Ferenc, a húskombinát termelési főosztály- vezetője konkrétan is megfogalmazta : — Mint exportorientált vállalat, úgy képzeltük, a mi magyaros ízű termékeinknek kell népszerűséget, piacot teremteni, és azt megtartani a továbbiakban is. De rá kellett jönnünk, hogy hiába „erőszakoljuk” a vevőre a mi ízlésünket. Egy bizonyos mennyiséget el tudunk adni ugyan a hagyományos fűszerezésű termékekből is, de ennél tovább kell lépnünk. Megfigyelni, mit keres, mit kíván a vásárló, és azt gyártani, amit szeret. Így fejlesztette ki a gyár kollektívája az első különlegesnek számító terméket, a zöld borssal ízesített kolbászt. A korábban már gyártott gyulai és csabai kolbász mellett ez lett az egyik legnépszerűbb termékük. De nem álltak meg. összeállították a parasztkolbász, a köményes Körös kolbász receptúráját. Valamennyi új szárazáru fogyasztókat, vásárlókat hódított meg az exportpiacon. Hasonló lépéseket tettek az úgynevezett gyors érlelé- sű, félszáraz áruk termékcsoportjában, közülük említést érdemel a pokol kolbász, amelynek neve azt fedi: aki fogyasztja, mintha a pokol tüze lángolna a szájában. Jellegzetes gyulai termék immár a party-sza- lámi és a fokhagymás szalámi is. A harmadik termékcsoportban, a „hőkezelt és szárított’ termékek családjában is találhatók igazi különlegességek: a turistakolbász, a krakkói teakolbász és a cabanos kolbász. De ejtsünk néhány szót az ízekről. A fűszertárba bevonult a különleges fűszerekből készített keverék, a curry, de készítenek Gyulán olyan szalámit is, amelyet kívülről vonnak be borsmentával, borssal vagy köménnyel. A bevonat íze természetesen áthatja a bélbe zárt húst — különleges jelleget, aromát kölcsönözve annak. Hogy hogyan jöttek rá: mi kell a külföldnek? Sokat utaznak a kombinát dolgozói. hoznak haza rtemcsak kolbászmintákat, hanem piaci híreket, információkat is, s az információkat' igyekszenek a gyár hasznára fordítani; bizonyítva korunk egyik jellemzőjét: az információ érték, aki elengedi, az egyben pénzt veszít. Hasonlóan sokat segítenek a termékfejlesztés irányának meghatározásában a külkereskedők és még valakik: — A vállalatnál több mint negyven szocialista brigád dolgozik — mondja Dékány Ferenc —. az ő segítőkészségük. újításaik nélkül nem sokra menne a szakvezetés. Az egyik piaci „felderítő" munka során tudták meg, hogy a korábban népszerűnek éppen nem nevezhető szalonnát is kérik a tőkés vevők. Nos. a gyulaiak vették a lapot. Az utóbbi egy évben jelentősen felfuttatták szalonnaexportjukat. Olyannyira, hogy a belföldi ellátás biztosítására már partnervállalatoktól is vesznek fel alapanyagot, amelyet feldolgozás után adnak a hazai piacra. A szalonnaexport sem ment természetesen simán. Ismét meg kellett találni azokat az ízeket, amelyek megfelelnek a vevő kívánságának. Ilyen a currys, a kräuteres szalonna. Talán kicsit furcsa ez a magyar olvasónak, de igaz: a kráuter különböző gyógyfüvek keverékéből készül. Mi leginkább NSZK és osztrák sampondobozok felirataként találkozunk vele. Ízlés dolga ... Más extrém kívánságokat is teljesít a húskombinát kétezres kollektívája. Az egyik közel-keleti ország egyik felébe például csak marhafaggyúval kiegészített marhahús kolbászt kérnek, ugyanaz az ország más val- lású lakosai megengedik, hogy sertészsír is szerepeljen az áruban. Töprengeni lehet rajta, hogy miért, de a lényeg: teljesüljön a fogyasztó vágya ... Hasonló a helyzet a többi exportcikkel is. Van, aki csontozva vagy csontosán, mások zsírosán vagy szárazán kérik a húst. A lényeg: huszonnyolc országba jutnak el a húskombinát termékei. S ami még fontos: a hagyományos két kolbászfajta helyett ma már több mint húszra kerül rá a „Made in Gyula” felirat. A szerkezet bővítése tehát mindennapi gyakorlattá vált a gyárban. Keresik az * új ízeket — mert nem is tehetnek mást, ha meg akarnak maradni a piacon. A számok azt mutatják, hogy maradnak. Az éves termelési érték felére ma már külföldi — mégpedig: tőkés piaci — eladásai révén tesz szert a nagyüzem. Tegyük hozzá: gazdaságosan, úgy, hogy nemcsak a csontozómunkás és a szakvezető, hanem a népgazdaság egésze is jól jár. És ez a legfontosabb, hiszen a hatalmas beruházással épült kombinát költségei csak így térülhetnek meg. M. Szabó Zsuzsa Telelésre készülnek az állattelepeken Az őszi-téli állattartás időszaka a szokottnál valamivel később jött ei az idén. Október végén és november elején is sokfelé az országban folytatták a legeltetést, az időjárás nem késztette meghátrálásra az állattartókat. A MÉM szakemberei felmérték a várhatóan rendelkezésre álló őszi-téli takarmánykészletet. A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők jó takarmányellátásra számítanak: saját készleteik, illetve központi alapokból rendelkezésre álló mennyiség fedezi a szükségleteket. Az állattartók főleg az erjesztett takarmányokat használják. Annak ellenére. hogy az idén csökkent a silókukorica termőterülete és a termésátlag sem magasabb az elmúlt évinél, mégis várhatóan nagyobbak lesznek a készletek, mivel országszerte kitünően sikerültek a másodvetések. A pótlólag termelt silókukorica mindenütt időben beérett és jó terméssel fizet. A szakemberek mintegy 6 millió tonnára becsülik a következő hónapokra tárolt silókukoricát, ez a meny- nyiség nagyobb az elmúlt évinél. A lucerna.* és a gyepszéna termése közepes volt, a minőség valamivel gyengébb a tavalyinál. Javít a helyzeten, hogy a jelenleg is kint legelő állat- állomány egyelőre nem fogyasztja el, vagy csak kisebb mértékben igényli a korábban begyűjtött szénát. A nagyüzemek ugyanakkor 700 ezer tonnányi kukoricát szárítás nélkül tárolnak, az így „eltett” takarmányokat az ál- lattelepeken később jó hatásfokkal használhatják fel. A mezőgazdasági nagyüzemek több mint 80 ezer szarvasmarhája tartozik a kifejezetten hústermelésre tartott állatok közé. Mintegy kétharmad részük továbbra is kint legel a tarlókon, a már betakarított kukorica- táblákban, és a téli szezonban sem vonulnak majd az istállókba. Olcsón felépített téli szállásokon húzódnak meg. takarmányozásukat viszont a központi készletekből oldják meg. A növendék állatok jó része novtvnber elején még a szabadban van. a téli istállózást a nagyobb hidegek beköszöntével kezdik meg. ✓