Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

1982. október 20,, szerda NÉPÚJSÁG Hisz és cselekszik Ez év augusztusának egyik estéjén a békés-tarhosi olvasótábor mintegy ötven 15—17 éves fiatalja önfeled­ten játszott: papírfigurákat hajtogatott, furgangos kér­désekre válaszolt, talicskázott, s ki tudja már, még mi mindent csinált. Arra viszont emlékszem, a gyerekek még sötétedés után is követelték a folytatást. A játék­vezető bírta szusszal, újabb és újabb ötletekkel fokozta a hangulatot. A játékos vetélkedőt Pocsajiné Fábián Magdolna vezette. Ö az egyetlen hivatásos játékmester megyénkben. De ez a tevékenysége szinte el­enyésző többi munkája mel­lett. Megyei szakfelügyelő, az országos klubtanács, s sok más szervezet, bizottság társadalmi vezetőségének is tagja. „Mellékesen” a bé­kési művelődési központ igazgatóhelyettese. 1971. óta dolgozik itt. Kevés népmű­velőt ismerek, aki ilyen rég­óta munkálkodik egy helyen. Az utóbbi néhány évben különféle pályázatok helye­zettjei, díjazottjai között az ő nevével is többször talál­kozhattunk. Legutóbb az If­jú Kommunista és a KISZ KB által meghirdetett pá­lyázaton 2. helyezést ért el dolgozatával. Beszélgetésünk során arra kerestem választ, honnan meríti energiáit, sokrétű, s szerteágazó _ tevékenységét hogyan tudja racionálisan el­rendezni. ' » A földrengés óta ide-oda költözött művelődési köz­pont klubszobájában ültünk le beszélgetni. — Nemrég vehetted át a KISZ megalakulásának 25. évfordulójára kiirt országos pályázat 2. díját, „Hittünk és cselekedtünk” című mun­kádért. Mi késztetett a pá­lyázaton való részvételre, mi érdekelt elsősorban a 25 év­vel ezelőtt történtekkel kap­csolatban? — KISZ-tag vagyok, s en­gem érdekel a szervezetben folyó élet. Látom a nehézsé­geket. gondokat. S azt is, hogy a mostani KlSZ-korú- ak, főleg a középiskolások nem szívesen vállalják ezt a fajta közösségi életet. Úgy tűnik, ma már nem „sikk” KISZ-tagnak lenni. Az is igaz, véleményem szerint, kicsit formálissá vált a KISZ-élet, csökkent a te­kintélye, vonzereje. Túl nagy teret kap az adminisztráció, mind a folyamatos munká­ban, mind az „elszámoltatás­nál”. Kevés a nyílt, nézete­ket ütköztető vita. Új mód­szereket kellene keresni, ru­galmasabbá, kötetlenebbé tenni az összejöveteleket, egyszóval: vonzóbbá. S a funkcionáriusok, vezetők is jobban megismerhetnék a buktatókat, ha a folyamatos munkát közelebbről kísér­nék figyelemmel, s gyakrab­ban lennének jelen az alap­szervezetek rendezvényein. E problémákról szó volt a legutóbbi KlSZ-kongresszu- son is. Közel van még, ha­tását — egyelőre — nem ér­zékelhetjük. Bízom benne, hogy hamarosan változni fog a szemlélet. A pályázatra térve: az foglalkoztatott leginkább, mi volt az a hajtóerő, amiért itt, Békésen — 1957 elején —, néhány akkori fiatal lel­kesedése révén megalakul­hatott a KISZ-szervezet. Kí­váncsi voltam, mi tartotta össze őket, mit akartak elér­ni. Tanultam erről a korszak­ról — mely immár történe­lem —, de a korban cselek­vőén részt vevők szájából megismerni azt, mással nem helyettesíthető élmény volt! Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az, hogy lé­nyegesen más feltételek kö­zött éltek-dolgoztak, mint most mi, de hitük, s tenni- akarásuk ma is példamutató lehet. — Egyedül, vagy mások­kal több pályázaton is részt vettél, s díjakat hoztál, hoz­tatok el. Játékmester keres­tetik, egy ifjúsági klub tör­ténete, lakótelepi közösségi művelődés, ifjúsági szóra­koztató központ — ezek a témák, melyek már sikert hoztak. Jelenleg két pálya­munkád vár megméretésre, az egyik a nők egyenjogú­ságáról szól, a másik egy munkásember portréja. Elég­gé különböző területek. Mondd, hogyan fér meg mindez együtt? — Egyáltalán nem érzem távol állónak egymástól eze­ket, végeredményben mun­kámhoz is kapcsolódik mind: népművelő vagyok. Társa­dalmi problémákról szólt, szól mindahány, s engem rettenetesen érdekelnek, iz­gatnak társadalmunk fe­szültségforrásai, s azok fel­oldásának lehetőségei. Az egyes emberek, de a közös­ségben dolgozó emberek sorsa-élete egyaránt foglal­koztat, s főleg az, miért va­gyunk ennyire érdektelenek egymás gondja-baja iránt, s ami a legszomorúbb szá­momra: mai tizenéveseink mitől ilyen fásultak, nem­törődömök, miért hiányzik belőlük bármiféle lelkesedés Tulajdonképpen azt is mondhatnám, a szociológia a „hobbim”. A főiskola befeje­zése után a pedagógus-to­vábbképző intézetben tanul­tam két évig szociológiát. Szeretném elvégezni ezt a szakot az egyetemen is, saj­nos, az utóbbi években nem indult levelezőn ilyen képzés. Munkáimat akár „gyakor­lásnak” is nevezhetném, fel­készülésnek a tanulásra, bár így is elolvasok minden szo­ciológiával foglalkozó cik­ket, szakkönyvet. — Hadd kérdezzem meg, volt-e olyan a pályázatok között, melyhez csak azért fogtál hozzá, mert — az er­kölcsi elismerés lehetősége mellett — anyagilag is von­zott? — Igen, volt ilyen is. De az a furcsa helyzet állt elő, hogy minél jobban beleástam magam a témába, annál in­kább foglalkoztatott, s min­dig olyan érdekes élethely­zetekkel, szituációkkal ke­rültem szembe, hogy rövid idő után a téma már belülről is izgatott, s nem hagyott nyugton addig, amíg — erőm szerint — meg nem fogal­maztam róla mondandómat. Egyébként úgy vélem: bár­miről legyen is szó, az em­ber nem mondhat semmiről sem véleményt kívülálló­ként. Benne kell lennie, együtt kell élnie, közelről kell ismerkednie a szituáci­ókkal, gondokkal egy ideig ahhoz, hogy véleményt for­málhasson értékelést adhas­son azokról. — Hogyan kamatoztatod mindennapi munkádban szo­ciológiai érdeklődésedet, ta­pasztalataidat? — Köztudott, a közműve­lődési intézmények jelen gaz­dasági helyzetünkben — egyelőre — nem számíthat­nak nagyobb költségvetési támogatásra. Szerencsére, az Országos Közművelődési Tanács (és más szervezetek, intézmények) révén megte­remtették az új elképzelések, módszerek kipróbálásának, bevezetésének finanszírozá­si lehetőségét. Az OKT leg­utóbbi pályázatain munka­helyi közösségünk is részt vett. Két elképzelésünkhöz kaptunk eddig jelentős anya­gi támogatást. Ennek ered­ményeként már működik egyik lakótelepünkön egy kö­zösségi művelődési bázis, s enélkül nem is tervezhet­nénk művelődési házunk pincéjének ifjúsági szórakoz­tató központtá való átalakí­tását. Ilyen szepontból is hasz­nosak ezek a pályázatok. Nem értem, miért szinte mindig csak ugyanazok az intézmények nyújtanak be terveket, elképzeléseket. Tu­dom, nagyon leterheltek a népművelők, s nagyon sok az apró-cseprő munkából eredő idegesség. De mostani heylzetünkben nem volna szabad eleve lemondania senkinek sem ezekről a lehe­tőségekről. Szinte rákény­szerülünk a gondolkodásra, s azt hiszem, érdemes gondol­kodni, bár a plusz munka fá­radságba, időbe kerül, de megéri, jövendő feladataink végrehajtását, dolgunkat könnyítjük meg vele. — Sok népművelőt isme­rek, s egyre több: volt nép­művelőt. Mondják, ezen a pályán 5—7 évnél tovább nem érdemes maradni, nem éri meg, idegileg-emberileg nagyon megterhelő. Te több, mint tíz éve gyakorolod ezt a hivatást. Nem fáradtál-e még bele, nem érezted-e még, hogy abba kellene hagyni? — Nem ... ezen nem is gondolkodam idáig. Talán nem a megfelelő helyre kerültek azok, akik hátat fordítanak ennek a pályá­nak. Azt hiszem, ahhoz, hogy valaki népművelő legyen, egyfajta egyéniség, élet- szemlélet szükséges. No meg: jó adag optimizmus is. Szin­te naponta kerülünk stressz­helyzetbe, ez igaz. De, ha én elfáradok, mindig el tudom rendezni úgy a dolgaimat, hogy változatos legyen szá­momra a munkám. Langyos közegben nem tudok élni, az egyhangúságot, a közömbösséget nem kedve­lem. Keresem az embereket, az olyan embereket, akik hisznek munkájukban, akik­től tanulni lehet. Keresem a válaszokat problémáinkra — a nyílt, őszinte válaszokat. 3 Még sokáig beszélgettünk. Sok mindenről van vélemé­nye. Együtt él mindennap­jainkkal, gondjainkkal, ba­jainkkal — de örömeinkkel is. Nem hagyja magát az események által sodortatni, azok alakításában cselekvő­én részt vesz. Hisz munká­jában. Hisz és cselekszik. Pénzes Ferenc Munkáshangversenyek a győri Graboplastban Helyreállították a nagylózsi temetőkápolnát Az idei közművelődési' évad­ban a nagy érdeklődésre való tekintettel ismét megrendezik a hangversenysorozatot a Győri Graboplast Pamutszövő és Mű­bőrgyár dolgozóinak. A koncer­teknek a vállalat kultúrterme ad otthont. Első alkalommal, október 27-én a Győri filharmo­nikus zenekar, a továbbiakban a -Magyar Néphadsereg Művész­együttesének szimfonikus zene­kara lép fel. Az Operaház ének­művészeinek közreműködésével Csajkovszkij, Verdi, Puccini és Bizet-műveket mutat be az együttes. A három hangver­senyből álló sorozat Hamari Júlia áriaestjével zárul. A vál­lalkozást — amely összességé­ben 1200 dolgozónak nyújt mű­vészi élményt — a vállalat anya­gilag is támogatja. Befejeződtek a nagylózsi te­metőkápolna helyreállítási mun­kái. A rekonstrukciót megelőző műemléki feltárás igazolta a régészeknek azt a feltételezését, hogy az egykori plébániatemp­lomot, a kápolna elődjét a XI. században emelték. Falait sza­bálytalan kőlapokból, úgyneve­zett halszálkás technikával épí­tették. S éppen ez a különle­gessége. ugyanis a szakembe­rek ismeretei szerint hazánk­ban ez az egyetlen román kori templom, amely teljes egészé­ben ilyen falazással készült. Déli főhomlokzatán a három félköríves ablakot a XIX. szá­zadi átépítéskor építettek be. A rekonstrukciót úgy végez­ték el, hogy láthatóvá tették a középkori halszálkás falszöve­tet. továbbá a román kori abla­kokat és a kaput. „Blattner-emlékérmet” kapott Lenkefi Konrád bábművész Pécsett Jelenet Kodály Zoltán: Mónár Anna című balladafeldolgo­zásának bábszínpadi változatából. Tervezte és rendezte: Len­kefi Konrád Fotó: Váradi Zoltán Az elmúlt héten, október 12-től 16-ig megrendezett*VI. pécsi nemzetközi felnőttbáb­fesztiválon jelentős sikerrel szerepelt a békéscsabai KPVDSZ Napsugár báb­együttes. Kodály Zoltán ze­nekari dalai közül a Mónár Anna és a Kádár Kata bal­ladafeldolgozások bábszínpa­di változatát mutatták be Lenkefi Konrád tervezésében és rendezésében. A jeles bel- és külföldi szakemberekből álló zsűri igen jelentősnek ítélte az együttes előadását. Megálla­pították, hogy a találó kép­zőművészeti megoldások, a bábuk rendkívül kifejező és érzékeny mozgatása Kodály nagyszerű zenéjével párosul­va elementáris hatást gya­korolt a közönségre. Hang­súlyozták, hogy ez a produk­ció több volt egyszerű il­lusztrációnál; az együttes ké­pes volt árra, hogy az ősi­távoli balladák mondaniva­lóját, minden keresettség nélkül, a mai ember számá­ra is átérezhetővé, aktuális­sá tegye, hozzájárulva ezzel a magyar nép és kultúra mi­nél tökéletesebb megérteté­séhez. ' Mint 1970 óta mindig, úgy ezúttal is a fesztivál záróün- neDségén került sor a magyar bábszakma legrangosabb ki­tüntetésének, a Blattner-em- lékéremnek az átadására. Blattner Géza festő- és bábművész — akiről a díjat az alapító Pécs város Taná­csa és az Unima magyar köz­pontja elnevezte — az első világháború utáni időszak művészi' bábjátéktörekvései­nek kiemelkedő egyénisége volt. fi Blattner-emlékér­met a pécsi fesztiválokon azok a magyar bábművészek kaojáli, akik munkásságuk­kal jelentős eredményeket értek el a magyar bábművé­szet nemzetközi hírnevének terjesztésében és hazai fejlő­désének segítésében. Ezúttal három bábművész­nek ítélték oda a díjat. Posz­tumusz díjként, az ez évben tragikus körülmények között elhunyt bábművészpárnak, Havas Gertrúdnak és B. Kiss Istvánnak, a harmadik em­lékérmet pedig Lenkefi Kon­rád, a békéscsabai KPVDSZ Napsugár bábegyüttes művé­szeti vezetője kapta Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak. 9.08: Paer: A karmester. 9.35: A Pénzügyőr zenekar játszik. 10.05: Hangos, zenés olvasó­könyv. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: Cigánydalok. 11.14: Évszázadok mesterművei. 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.29: Kagylózene — Mezőbe- rényben. 15.10: Kóruspódium. 15.28: MR 10—14. 16.04: Kritikusok fóruma. 16.14: Ránki Dezső (zongora) és a Bartók vonósnégyes fel­vételeiből. 17.05: Gépek — felújításra vár­va. 17.30: Pátria — népzenei hang­lemezsorozat. 17.46: Isaac Stern hegedül. 19.15: Gondolat. 20.00: Bemutatjuk új operafelvé­telünket. 21.20: Balladák, népdalkórusok, népi hangszerszólók. 22.30: Mozart: Serenata notturna. 22.45: Közelkép — Boldizsár Ivánról. 23.00: Schönberg: fisz-moll vo­nósnégyes. 23.31: Monteverdi-madrigálok. 0.10: Nagy Katalin táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Balettzene. 10.00—11.30: Zenedélelőtt. 12.05: A Magyar Rádió népi zenekara játszik. 12.35: Tánczenei koktél. 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. 16.40: A Válasz — melléklete. 17.10: Francia sanzonok. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Nóták. 18.55: Labdarúgás. 19.50: Aldo Nova felvételeiből. 20.40: Prizma. 21.00: Slágereinkből. 21.25: Balassa P. Tamás szerze­ményeiből. 21.55: Labdarúgás. 22.50: Népzene. 23.20: Loewe zenés játékaiból. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Zenekari muzsika. 11.05: Operarészletek. 12.00: Perényi Eszter hegedül, Kiss Gyula zongorázik. 13.07: Czidra László (blockflőte) Vivaldi-felvételeiből. 14.00: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. Illyés Gyula. 14.20: Szimfonikus zene. 15.45: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 16.45: öt földrész zenéje. Kuba. 17.00: A véges végtelen. 17.30: A bibliás ember. 18.15: Magnóról magnóra! 19.05: Iskolarádió. 19.35: Kapcsoljuk a Zenekadé- mia nagytermét. Kb. 21.30: Operaegyüttesek. 22.09: Rádiószínház. Vihar. Osztrovs-zkij drámájának rádióváltozata. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: A mezőtúri Csider István, a népművészet ifjú meste­re citerázik. 17.15: Ifistúdió. Ifjúság, politi­ka. Műsor a diákfóru­mokról. Szerkesztő. Benkő Imre. 17.40: Beatparádé. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Angol nyelv. (Kezdők részére.) 8.20: Francia nyelv. 9.00: Magyar irodalom. (Ált. \ isk. alsó tagozat.) 9.25: Földrajz. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.55: Stop! Közlekedj okosan! 10.00: Delta, (ism.) 10.25: A szépség és a szörnyeteg. Francia film. (ism.) (f.-f.) 11.50: Firenzei életképek, (ism.) 14.10: Stop! (ism.) 14.15: Földrajz, (ism.) (f.-f.) 14.45: Francia nyelv, (ism.) 15.05: Magyar irodalom, (ism.) 15.30: Kamera, (ism.) (f.-f.) 16.10: Hírek, (f.-f.) 16.15: Mexikói hangulatok. 16.55: A hajózás története. (ism.) 17.40: A Közönségszolgálat tá­jékoztatója. (f.-f.) 17.45: Reklám, (f.-f.) 17.55: Ferencváros—FC Zürich. UEFA Kupa labdarúgó- mérkőzés. A szünetben: Tévétorna. Reklám, (f.-f.) 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Csoda kell. Kalmár Magda nfüsöra. 21.00: A fele sem igaz. (f.-f.) 21.30: Budapesti művészeti he­tek. Csere. 22.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: A Fülöp-szigeti madrigál­kórus. 20.30: Periszkóp. 21.00: Üvegformálók. 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Szemle, (f.-f.) BUKAREST 16.35: Nyelvművelés. 17.00: A 2000. év felé. 17.20: Oktatásról. 17.45: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Dokumentumfilm. 21.00: A vörös köpeny. Dán— svéd koprodukciós film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD. I. MŰSOR 17.00: Tv-napló. 17.30: Videooldal k. 17.40: Hírek. 17.45: Gyermekműsor. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Társadalmi témák. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Sportszerda. 21.45: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Jugoszláviai freskók. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: V. Stojanovic: Gyümölcs- ' nap. 21.15: Reklám. 21.20: Zágrábi körkép. 21.35: Panoráma. 22.05: Könyvek és eszmék. SZÍNHÁZ 1982. október 20-án, szerdán 15 órakor Békéscsabán: SZÉP VOLT, FIÚK! 611-es SZMKI előadása 19 órakor Békéscsabán: KÖRTÁNC ,,B” bérlet (Klubszínház) 15 órakor Dombegyházán: GYALOGCSILLAG 1982. október 21-én, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: BANK BAN (A kecskeméti Katona József Színház előadása) 19 órakor Békéscsabán: körtánc ,,C” bérlet (Klubszínház) MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Éjszaka történt, 8 órakor: Film­klub. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Egymásra nézve, 4 órakor: Katonadolog, 6 óra­kor: Egymásra nézve, 8 óra­kor: A hold I., II. rész. Békés­csabai Terv: Ördögbarlang. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Éretlenek, fél 8 órakor: Miron szerelme. Gyulai Petőfi: 3 és 7 órakor: A nők városa I., II. rész. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Nyerítő nyeremény, fél 6 és fél 8 órakor: Egymásra nézve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom