Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

1982. október 9. szombat o igmwKTire Október 8-10., Békéscsaba Országos lumineszcencia iskola A megnyitón dr. Köteles Lajos köszönti a részvevőket. Mel­lette dr. Kozma László és dr. Marek Nándor, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem, a lumineszcencia munkabizottság titkára Fotó: Veress Erzsi Rangos országos tudomá­nyos rendezvény színhelye ezekben a napokban Békés­csaba. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia spektroszkó­piai albizottsága, az MTA szegedi akadémiai bizottsága és a Békés megyei Tanács tudományos-koordinációs szakbizottsága október 8-tól 10-ig megyénkben tartja meg az V. országos lumineszcen­cia nyári iskolát" melynek a KISZ-iskola adott helyet. A háromnapos rendezvény megnyitójára október 8-án, tegnap a késő délelőtti órák­ban került sor. A részt vevő fizikusokat, vegyészeket, bio­lógusokat dr. Kozma László, szegedi egyetemi tanár, az MTA spektroszkópiai albi­zottság lumineszcencia mun­kabizottságának alelnöke kö­szöntötte, majd dr. Köteles Lajos, a Békés megyei tudo­mányos-koordinációs szakbi­zottság titkára mutatta be megyénket, szólt az itteni tu­dományos kutatásokról. A lumineszcencia spekt­roszkópia a különböző anya­gok által kibocsátott fény természetének vizsgálatával foglalkozik, s e módszert nem- csupán a tudományos kuta­tásban, hanem a mindennapi gyakorlatban is alkalmazzák, így többek között a gyógy­szeriparban, a gyógyászat­ban, az agrokémiában. Az idei lumineszcencia iskolán 5 összefoglaló és több mint 20 előadás lesz az alapkutaásit biológiai és alapkutatási té­makörökben. A programban szerepel a mai napon a kö­zépiskolai matematika-, fizi­katanárok továbbképzése is. Ekkor a lézerek működésé­nek elvi alapjairól és gya­korlati alkalmazásáról lesz szó, s bemutatják többek kö­zött az oktatásban használ­ható lézer demonstrációs be­rendezést is. Együttműködési megállapodás Az őszi szállítások lebonyolí­tására a MÁV Szegedi Igazga­tósága, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa (SZMT), vala­mint a Volán 8. sz. Vállalat együttműködési megállapodást kötött annak elősegítésére, hogy a vállalatok, üzemek, intézmé­nyek szombaton és vasárnap is hajtsák végre a vagonok idő­ben való ki- és berakását. Ugyancsak lényeges, hogy a kül­földi vagonok tartózkodási ide­je lerövidüljön, és a nemzetkö­zi szabályok szerinti időben le­hessen kijuttatni azokat az or­szágból. különben a késedelmet valutában kell megfizetni. Az SZMT a szállíttató vállala­tok szakszervezeti bizottságának közreműködésével törekszik a kitűzött célokat elérni. A mun­kavédelmi felügyelőség nagy gondot fordít a rakodások, szál­lítások biztonságos végrehajtá­sára. A békéscsabai vásárcsarnokban október 10-én, vasárnap reg­gel 8 órától 16 óráig rendezi meg a Békés megyei Tanács a vállalkozók napját. A nap programjából: mire érdemes vál­lalkozni? Hiánycikk-kiállítás. Vállalati igények, kisvállalko­zások létrehozása, épületek, gépek bérlete, eladása. Szakta­nácsadás valamennyi kérdésről. Ezenkívül készletbörze, kor­szerű építőanyagok bemutatója, szakkönyvvásár, a magán­kereskedelem és magánkisipar űzésének kérdései, valamint a megyei tanács által kiírt pályázatok eredményhirdetése sze­repel a programban Egy vödör cefréből egy liter pálinka Azt hiszem, a korán kelést nem lehet megszokni, álmo­san imbolyog a viharlámpa fénye is a fészer bejárata előtt. Rajzanak rá a musli­cák. A cefréről. Ennyi szilva ebben a kert­ben talán még sose termett. Apósom, a szilvafelelős már morgolódott is a végén, nem győzte feltámasztani a ros~ kadozó ágakat. Hát még a rengeteg szilvát felszedni! Riasztani kellett az egész fa­míliát. Akkor már tudtuk a főzés napját is, hát rászán­tuk azt az augusztus végi szombatot is, aki csak mo­zogni tudott, nyomkodta szét az illatos gyümölcsöt, hogy az ujjunk fájdult bele. Megtelt az esővizes kád is, s az udvaron szeszfőzdeszag terjengett. A kocsis. Gyula úr se állhatta szó nélkül: — Maguknak nagyon jó cefréjük .van. Az érkező lovas kocsi pat­kópengéssel, kerékkattogás­sal hasogatja az éjszaka fosz­lányaiba takaródzó csendet. Görnyedek a fészerben — kissé alacsonyra sikerült. Merem megállás nélkül a hordóból a vedrekbe a lila lét. Ki sem nyújtózhatom, menetrendszerűen érkeznek az üres vödrök, hol a só­gorral, hol az apjával. — Kilencvenhat vödör — mondja Gyula úr, s már in­dul is a főzde irányába. Ke­zet mosunk, azután gyorsan egy-egy féldeci a tavalyiból, néhány gőzölgő pogácsa — mert legkorábban mégis csak az anyósunk kelt. Ez a szo­kás évek óta, hogy nekünk ilyenkor meleg pogácsa jár, akárcsak kolbászcsináláskor, decemberben. Mire kikeveredünk a város határába, Gyula úr már min­dent tud. — Oda hordják be a sa­rokba. Jön a főnök is, régi isme­rősünk, számolgat magában. — Legjobb lesz három kis- üstre tenni — állapítja meg, de máris elhívják. Egymás után érkeznek az új meg új főzetők. Van időnk pihenni. Egyelőre úgyis a két nagy üstre szívatnak föl. Benn a főzdében mintasze­rű a tisztaság. Van, aki ná­lunk is korábban kelt, mint Kovács tata Telekgerendás­ról. Ott térdel a demizson mellett, míg Hudák László, a finomító, áttölti a kristály- tiszta nedűt. — Gyógyszer ez kérem — vallja Kovács János, így bi­zonygatva —: minden reggel egy fél deci, az megóv a ba­joktól. A hetvenediket tapo­som kérem, de én még be- tég nem voltam, hol kopog­jam le. Kóstolja csak meg, ebben egy deka cukor sincs, mégis 176 liter lett. Hudák László ránk ka­csint, de beismeri, hogy az idei szilvák nagyon jól ad­nak. Lesz dolog, talán április végéig is. Napi 70 mázsa cef­re megy itt föl az üstökre, az körülbelül 700 liter pá­linka. No, csak a mienk is úgy adjon! Jön is értünk Be- rente László, a főző, hogy rakhatjuk az első adagot. Láncba állunk megint, és a sarokból a szivattyú kádjába mérjük át a kezdő 32 veder cefrét. Ezt izomláz nélkül aligha lehet megúszni. Me­legünk van. kilépünk a főz­de elé. lassan érezni a nap sugarát. Szállnak ránk a le­gyek, mi már nem is vesz- szük észre a cefreszagot. — Hát szép őszünk van — jegyzi meg mellettünk egy várakozó. Hamar szövődik itt a beszéd. Estig el kell még ütni az időt, a főzés, finomítás eltart egy darabig. — Piszkosul ittam azelőtt — meséli új ismerősünk, de április óta semmit, ezt így higgyék el, ahogy mondom. Abbahagytam. Már csak egy éve van a nyugdíjig. Negyven esztendőt ismernek el neki, számolgat­ja: mit jelent ez forintban. — Még a Wenckheiméknél kezdtem, hogy a rosseb ette vóna el űket. most meg kő­művesek mellett vagyok Bé­késen. Megyünk felrakni a har­madik adagot. Végre meg­könnyebbülhetünk. Dél felé jár. Jönnek-mennek a főze­tők. Igyekszik mindenki hasznossá tenni magát; "segít a másiknak. Aztán, ha kész a pálinka, körbe kell kóstol­tatni. Így járja! Dél felé jár. Jelez a gyo' mór. Előkerül a hazai. Fala­toznak a főzdések is. —■ Elszámolástól elszámo­lásig legkevesebb négyszázan főzetnek, az a hat hónap alatt 2400 ember — mondja Forrás Mihály, a békéscsa­bai ÁFÉSZ 1. számú szesz­főzdéjének vezetője, majd így folytatja: — A többség régi kun­csaft. Járnak ide még Ko­mád iból is. Bélmegyerről meg járatszerűen érkezik minden reggel harminc má­zsa. Összefogtak ott a főze­tők és együtt fizetik a teher­kocsit. — Szóval megint divatba jött a főzés? — Nézze, a pálinka érték. Kétszáz forinttal számítják literjét, amiért itt olyan 63 —65 forintot fizetnek. Meg­van aztán egész évre a csa­ládnak, rokonoknak, vendé­geknek az itóka, és a gyü­mölcs se megy kárba. Hudák László jön megtud­ni, „hanyasra” akarjuk a pálinkát? Természetesen 51 fokosra, mint tavaly. Fokolás idejére már egész szépen ösz- szegyűlik a társaság. Röp­ködnek a zugfőzős történe­tek. — Nemigen lehet túljárni az eszükön. Bement a finánc a legelső tanyába, oszt rög­tön azzal kezdte: a szom­szédja szerint magának van készüléke. Mire a kárvallott felcsattant: éppen ő beszél, aki együtt főz a két sógorá­val?! Oszt a komáit meg miért nem adja föl az átko­zott, azok is mind főznek — adja elő ízesen egy kalapos az üst mellett, hahotázva te­szi hozzá: — Pedig a finánc a vilá­gon semmit sem tudott, csak úgy blindre mondta be a dolgot. Nagy a forgalom. Van aki Zsigulival hozza utánfutón a cefréshordókat, van aki kis traktort szerzett — csak győzze gőzzel a főzde. De győzi. S ez részben Lőrin- csik András kazánfűtőn mú­lik, aki nyugdíj után már nyolcadik éve eteti itt az öreg kazánt, amin meg más­részt áll a gőzellátás. Régi, de megbízható gépezet. Ott a rézveretes tábla a homlokán: Schick és Nillhson . . . etc . .. etc ... és Gőzhajómotorgyár Rt. Budapest, 1927. — Hadihajón szolgált az állítólag — jegyzi meg a ka­zánfűtő, nincs is sok baj ve­le. Működik, a berendezés is kifogástalan. — Magunk végeztük el az egész karbantartást. Jött ugyan egy brigád, de ahogy megláttam, miként nyúlnak a csövekhez, hát inkább nem kértünk belőle — árulja el Forrás Mihály, akitől azt is megtudjuk, szezon után is van mit csinálniuk: Hudák hálózati ellenőr az ÁFÉSZ- nél, Berente a szállítóknál van, én meg a kosaras fel­vásárlást intézem, kereskedő az eredeti szakmám, a me- zőgyáni ÁFÉSZ-től jöttem át ide. — Érdemes volt? — Nézze, nincs luxuslaká­som., de nyugodtan alszom, nálam még nem találtak hi­bát a pénzügyőrök. (Tavaly április 4-én a Munka Érdemrend bronz fo­kozatával tüntették ki For­rás Mihályt, a szeszfőzde ve­zetőjét.) — Vödrönként egy liter rtáPnVp. c:VűWjit- — összegzi a nap eredményét apósom. Eltelt a nap. Már csak a fizetés van' hátra. azután irány haza, ahol a gőzölgő leves vár már bennünket, meg a csirkepaprikás. Előtte persze felhajtunk egy-egy fél decit az újból. Kép. szöveg: Kőváry E. Péter Itt a cefre! Egész szép — állapítja meg Gyula úr Jöhet rá a gőz az egykori hajókazánból Ötvenegy fok, ez éppen jó — egyezik meg a főnők meg a finomító Tartsa a tölcsért. Kovács bácsi! Jó pálinkája lett

Next

/
Oldalképek
Tartalom