Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-08 / 236. szám

NÉPÚJSÁG 1982. október 8., péntek Néptanítóból — a nép tanítója llku Pál művelődési mi­niszterre, a magyar munkás- mozgalom kiváló harcosára emlékezünk, aki több mint kilenc évvel ezelőtt távozott el tőlünk, s aki csak most lenne hetvenéves. A magyar forradalmárok­nak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelyet az elnyo­mó úri rend, majd a fegy­veres antifasiszta harc él­ménye nevelt kommunistává; ahhoz a nemzedékhez, amely a felszabadulás után törté­nelmi érdemeket szerzett szo­cialista forradalmunk kibon­takoztatásában, az új, szo­cialista Magyarország meg­teremtésében. Egyéni élet­sorsa egybeforrott pártunk történetének legutóbbi évti­zedeivel. Pályája, élete — és életműve — beleépült a szo­cialista társadalom fejlődé­sébe. Kommunista meggyő­ződésének szilárdságát, jel-, lemének tisztaságát, ’ emberi és forradalmári tisztességét bizonyítja, hogy egész életé­ben hű maradt a munkás- osztályhoz, a dolgozó nép­hez, s hűségét tettekkel iga­zolta. Életútja mélyről ívelt a magas politikai, - állami tiszt­ségekig. A felvidéki Búcsú községben, szegényparaszti családban született 1912. ok­tóber 8-án. Középiskolai ta­nulmányait a beregszászi gimnáziumban végezte, majd Pozsonyban szerzett tanítói oklevelet. Már diákkorában kapcsolatba került a mun­kásmozgalommal. Kommu­nistává érlelődésének másik nagy szakasza volt a Kár- pát-Ukrajna falvaiban nép­tanítóként folytatott áldoza­tos munkássága. De á taní­tás mellett részt vett a be­regszászi Üj Korszaknak, a csehszlovákiai magyar taní­tók forradalrnian haladó lap­jának szerkesztésében is. Egyik megfogalmazója és aláírója volt a Párizsban működő haladó Tanítószer­vezetek Nemzetközi Szövet­sége 1935-ös kongresszusára küldött nyilatkozatnak: „A csehszlovákiai haladó ma­gyar tanítók, akik az új kor­szak köré csoportosulnak, gondolatban, érzésben veletek vannak, s minden határoza­tot, melyet a boldog emberi jövő érdekében hoztok, lel­kiismeretesen végrehajtanak. A mi jelszavunk: az ember felszabadítása, az osztályok és a kizsákmányolás meg­szüntetése, minden energiá­nak az emberi élet boldogu­lásához való felhasználása. Szép, tiszta életet akarunk mindenkinek.” A felszabadulás után párt- iskolai oktató lett, majd a Magyar Kommunista Párt pécsi városi bizottságának titkára. Később a Honvédel­mi Minisztériumban politi­kai főcsoportfőnök vezérőr­nagyi rangban, majd honvé­delmi miniszterhelyettessé nevezték ki. Utána néhány évig művelődési miniszter- helyettes, 1961-től, tehát ti­zenkét esztendőn át pedig miniszter. A fáradhatatlan, sokoldalú kommunista har­cos Székesfehérvár lakossá­gát képviselte az országgyű­lésben, s betöltötte az Or­szágos Ifjúságpolitikai és Ok­tatási Tanács, valamint az Országos Közművelődési Ta­nács elnöki tisztét is. Halá­láig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának, s hosszú éveken át póttagja a Politikai Bizottságnak. Ki­magasló munkásságát sok magas kitüntetéssel honorál­ta pártunk és államunk. Egész életét az ifjúság ne­velésének, a dolgozók politi­kai öntudatra ébresztésének szentelte. Erről tanúskodnak a harmincas években a párt lapjaiban közzétett írásai éppúgy, mint a burzsoá is­kola belső problémáiról írott könyve, amely a felszabadu­lás után több nyelven is megjelent. Korán felismerte, hogy a dolgozókat igazán ne­velni, az elnyomástól men­tes, új világ kivívására fel­készíteni csak a munkás- mozgalom útján lehet. Élete így forrott egybe a nép, a kommunista párt harcával. Sokat tett hazánkban a szo­cialista kultúra fejlesztésé­ért, azért, hogy a kultúra va­lóban az egész népé legyen. Néptanítóként kezdte, s a nép tanítója maradt élete vé­géig. Amit alkotott, mara­dandónak bizonyult; szelle­mi hagyatéka ma is értékes örökségünk. V. L. A „Marosi ének” együttes megyénkben A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége meghívására szerdán, októ­ber 6-án érkezett hazánkba Romániából a Hunyad me­gyei szászvárosi „Marosi ének” táncegyüttes, ötnapos vendégszereplésük során ro­mán nemzetiség lakta tele­püléseken mutatják be mű­sorukat. Elsőként Hajdú-Bi- har megyében léptek fel. ahonnan ma érkeznek me­gyénkbe. Ma, pénteken Két- egyházán, szombaton Méhke­réken, vasárnap pedig Bat- tonyán szerepel a néptánc­együttes. Békéscsabán a Thaiföldi Királyi Balett Bangkok 200 éves évfor­dulójának tiszteletére szep­tembertől novemberig Euró­pában vendégszerepei a Thai­földi Királyi Balett társula­ta. Ütjük során a délkelet­ázsiaiak ellátogatnak Ma­gyarországra, Budapesten, valamint több vidéki város­ban mutatják be látványos műsorukat. A Négy terület táncát, a „Ramakien” című eposzból készült maszkos táncjátékot, a Körömtáncot és a Phaen- táncot játssza az együttes. A szünet után bemutatják a Hódolat Nora tanító táncá­nak című jelenetet, ezt kö­vetően táncváltozatokat és dobtáncot adnak elő. Befeje­zésül a kilenc ékkő táncát Jelenet a Thaiföldi Királyi Balett látványos műsorából Igazi csemegének ígérke­zik békéscsabai bemutatko­zásuk is október 9-én, szom­baton este 7 órakor a Jókai Színházban. A rendezvény házigazdája a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház. Első­ként Előjátékot láthatnak a nézők, amelyet a Thai tra­dicionális zenekar ad elő. Ezt követően a bevezető tán­cot — amely Bangkok 200 éves évfordulójának megün­neplésére készült — mutatja be a társulat. láthatja a közönség. Ebben kilenc táncos szerepel, akik az ősi thaiföldi drágakövek­kel foglalkozó tudomány ér­tekezéseiben említett kilenc fő drágakövet személyesítik meg. Mindegyik táncos egy- egy drágakőnek megfelelő színű ruhába öltözik. A thai egzotikum nem a természetességével ragadja meg az európai nézőt, ha­nem az évszázadok alatt ki­kristályosodott, egészen el­vontan szimbolizáló jelrend­szerével. V. L. II víz kincs Ö ligha szorul bizonyítás­ra, hogy napjaink egyik féltett természe­ti erőforrása a víz. Jó né­hány évtizeddel ezelőtt, ami­kor valójában még a fogyasz­tás sem szökött olyan magas­ra, mint a nyolcvanas évek elején, s a különféle források és lelőhelyek feltárása sem bizonyult ilyen költségesnek, senki sem gondolta volna, hogy a víz éppúgy egyenlő lesz a kincs fogalmával, mint a szén, az olaj. vagy éppen az urán. Amióta ugyanis a világ édesvízkészletei — leg­alábbis az a tömeg, amelyik viszonylag könnyen és elfo­gadható áron kitermelhető — ismertekké lettek, egyúttal körvonalazódott az emberiség termelő és természeti tevé­kenységének határa is. Víz nélkül ugyanis nincs élet. Ugyanakkor ma már nem­csak mennyiségi követelmé­nyek állnak az érdeklődés homlokterében, mind többet kell szólni a minőségről is. A vízi környezet védelme egyre többször és egyre na­gyobb súllyal kerül a terí­tékre. így van ez hazánkban is, ahol a vízgazdálkodás még igen bonyolult és sokrétű te­vékenységet foglal magába. Többek között erről is szó lesz majd az őszi országgyű­lésen. Az ágazat vállalt feladata, hogy a természeti, társadal­mi és gazdasági folyamatok zavartalansága érdekében a vízkészletek és vízszükséglet kedvező egyensúlyát kiala­kítsa és fenntartsa. Mind­ezt hosszú távú népgazdasági terveken alapuló program szerint végzik — kétségkívül eredményesen. Bizonyításul ide kívánkozik, hogy példá­ul az elmúlt ötéves tervidő­szak alatt, napi egymillió köbméterrel nőtt az ivóvíz­termelő kapacitás, csaknem 7 ezer kilométernyi ivóvízhá­lózat épült meg. S ez egyút­tal azt jelenti, hogy kétmil­lió lakás részesült közműves ellátásában, és naponta csak­nem négymillió köbméter vi­zet szolgáltattak a különféle művek. A jelentős fejlődés ellenére sem nevezhető gond­talannak az ellátás. Különö­sen alacsony például a közművesítettség még Sza­bolcs és Nógrád megyében. Ugyancsak súlyos gond, hogy a gazdálkodás, olykor pedig a hanyagság és nemtö­rődömség következménye­ként több száz település kút­ja elszennyeződött, s többsé­gük vizének fogyasztása a csecsemők részére kifejezet­ten káros. Csak emlékeztetőül: 1975 óta szinte minden esztendő (inzott árvizet, s közülük kü- ! "nősen próbára tette a szak­emberek felkészültségét az 1979. és az 1980. évi. Az előb­bi, a Tiszán és valamennyi mellékfolyóján (a Marost ki­véve) szólította csatasorba a vízügyieket; velük együtt százszámra a közszolgálatia­kat, s természetesen a köz­vetlenül érdekelt lakosságot. A januártól márciusig tartó igen kemény munka eredmé­nyes volt, sikerült gátak kö­zött tartani az árhullámot. Ennél is súlyosabb volt a helyzet egy esztendővel ké­sőbb, amikor a Körösök vízszintemelkedése okozott gondokat, s a töltésszakadás miatt egy korábbihoz semmi­lyen tekintetben sem ha­sonlítható különleges hely­zet állt elő. Ha lehet így fogalmazni, a vízgazdálkodás feladatai csak gyarapodnak az esztendők múlásával. S bár ma már valamennyien tudjuk, hogy a víz nincs ingyen, mi több, egy-egy hálózat kiépítése sok-sok milliót emészt fel, mégis elvárjuk, és reméljük, hogy mielőbb, minél több la­kos élvezi a vezetékes víz kiegyensúlyozott biztonságát; élvezi mindezzel azt a nyu­galmat is, ami az életszínvo­nal és az életminőség jelen­tős alkotórésze. Terveink sze­rint 1985-re a lakásállomány csaknem 60 százaléka — ami több mint 2,3 millió lakást jelent majd — részesül köz­műves ellátásban. Az igé­nyeknek megfelelően a víz­termelés is számottevően nö­vekszik majd, s ugyancsak arányosan fejlesztik a köz­csatorna-hálózatot is. Az ágazat változatlanul nagy súlyt helyez az élet- és va­gyonbiztonság szavatolására. A kormány egy korábbi dön­tésének megfelelően folytat­ják a védelmi művek építé­sét és korszerűsítését, külö­nös figyelemmel a legveszé­lyesebb területekre. "k gond forrása volt, és gyakorta még ma is az, a helyileg nem hasznosítható. úgynevezett káros vizek rendezett elveze­tése. Ez idő szerint elsősor­ban Békés, Csongrád, Szol­nok, valamint Borsod és Sza­bolcs megyék egyes körzetei­ben folyik összehangolt víz­rendezés, aminek eredménye­ként számottevően csökken a hasznosíthatatlan földterü­letek nagysága. Idekívánko­zik: a vízgazdálkodási tár­sulatok a korábbiakban is jelentős feladatokat vállal­tak magukra, tevékenységük hasznát mi sem jellemzi job­ban, hogy napjainkban s a jövőben egyaránt nagy sze­rep jut a társulatoknak a helyi elképzelések megvaló­sításában. Sáfrán István Technikai fejieszés a MÓV-nál A gazdasági nehézségek miatt beszűkültek a vasút fejlesztési forrásai is, s emiatt a korábbiaknál is megfontoltabban kell a fel­adatokat rangsorolni — mon­dotta Urbán Sándor, a MÁV vezérigazgató-helyettese a Közlekedéstudományi Egye­sület által szervezett tegna­pi tanácskozáson, melyen a vasút technikai fejlesztésé­nek lehetőségeiről volt szó. A cél mindenekelőtt az, hogy a vasút jelenlegi mű­szaki állapota ne romolják, sőt közelíteni szükséges a tőlünk fejlettebb vasúti háló­zattal rendelkező kis orszá­gok színvonalához. Elsőren­dű feladat a pályarekonst­rukció folytatása. Az elmúlt években sok energiát fordí­tottak a pálya felújítására, ennek ellenére még mindig kevés a hosszan egybefüggő, korszerű pálya. Lassú jelek s egyéb forgalomkorlátozások zavarják egyelőre a menet- rendszerű közlekedést. Az el­következő néhány évben megszűnik ez az állapot, s mert — elsősorban a fővo­nalakon ,— befejezik a háló­zat korszerűsítését. KRESZ-vetélkedö Kondoroson Október 10-én, vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődik Kondoroson a szarvasi járá­si KISZ-bizottság, a kondo- rosi KISZ-bizottság, a me­gyei és szarvasi városi-járási KBT által közösen megren­dezésre kerülő autós KRESZ- vetélkedő. A vetélkedőn a versenyzők elméleti tudá­sukról, ügyességükről adnak számot, s üzemanyag-taka­rékossági készségüket bizo­nyíthatják. A versenyen mind az egyéni, mind a csapatvetél­kedőn bárki részt vehet. Reg­gel 8 órától a helyszínen, a KISZ-bizottság épületében lehet nevezni. A rendező szervek szép számú verseny­ző részvételére számítanak, a legjobbakat díjazzák. Kiállítás a KPVDSZ kulturális napokon Mint arról lapunkban már beszámoltunk, az ÁFÉSZ rendezésében október 1-én, pénteken este Orosházán a Petőfi Művelődési Központ színháztermében került sor a KPVDSZ XXII. kulturális napok megyei megnyitó ün­nepségére. Ezt az eseményt azonban a nap délelőttjén — stílszerűen — kiállítások ve­zették be. Ugyanis az Oros­háza és Vidéke ÁFÉSZ köz­pontjában Pongó Bertalan, a szövetkezet művelődési bi­zottságának elnöke három kiállításra invitálta a nagy­számú érdeklődőt. Az egyik teremben az ÁFÉSZ nőbizottsága rende­zésében a szövetkezet nőtag­jai és dolgozói mutatják be csodálatosan szép díszítőmű­vészeti munkáikat. A szak- szervezeti oktatóteremben az ÁFÉSZ két amatőr festője, Feldmann Tibor és Tóth Bá­lint — akik egyébként a szövetkezet dolgozói — mu­tatkoznak be ismét újabb al­kotásaikkal. A kulturális napok alkal­mából rendezett kézimun­ka-kiállítás és az amatőr festők tárlata október 16-ig tart nyitva az ÁFÉSZ-köz- pontban. Harmadik kiállításként ok­tóber 1-én még a szövetke­zet központjában láthatták az érdeklődők a fegyveres erők napja alkalmából ren­dezett kiállítást is, melyet Nagyszénásra vándoroltat a szövetkezet. Kép, szöveg: Balkus Imre A díszítőművészet legszebb darabjai Tárlatvezető: Feldmann Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom