Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-07 / 235. szám
o 1982. október 7., csütörtök Konzervgyári tapasztalat Mi kell a hírnévhez? Körültekintő piackutatás, óvatos készletezés előzte meg a termék forgalmazását. Előbb a közületek, üzemi konyhák, napközik, óvodák kaptak az ötliteres, üvegekbe töltött rostos ivóléből. És csak miután megbizonyosodtak arról, hogy a felnőttek és a gyerekek is szívesen fogyasztják a terméket, gondoltak az értékesítés másfajta lehetőségeire. Az egyliteres üvegek azonban, amelyekben az ivólevet forgalmazni akarták, nem mindenki tetszését nyerte meg, azok közül, akik az engedélyt aláírásukkal látták el. Ekkor még úgy tűnt, a választék bővítése csak ábránd marad. Szerencsére rövidesen kompromisszumos megoldás született, és a Békéscsabai Konzervgyár azóta sem tudja az igényeket kielégíteni. Valamivel régebbi a glu- ténmentes tészta gyártásának története, s közvetlenül egy televíziós műsorhoz kapcsolódik. Az egyik adásban pécsi gyermekgyógyászok tették szóvá, milyen gondot okoz a lisztérzékeny gyermekek táplálása. A műsort néző konzervgyári szakemberek már másnap elhatározták : segítenek. A kísérletek és a gyors engedélyezés után megkezdték a lisztérzékeny gyerekek, felnőttek táplálkozására alkalmas tészta készítését. Korábban kutattuk már mindkét termék gyártásának, forgalmazásának előnyeit. Lehet, az azóta napvilágot látott részletekről később megint érdemes lesz szólni. Hogy most még sem ezt tesz- szük, annak a legújabb fejlemények az okai. A gyár szakemberei minden bizonynyal örömmel vették tudomásul, hogy az idei egri bor- és üdítőital-versenyen az egyliteres paradicsomivólé aranyérmet nyert, hogy a Szegedi Ipari Vásáron a rostos gyümölcs- és zöldségle- vek, továbbá a gluténmentes tészta vásárdíjat kapott, és végül, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron a rostos italcsalád BNV-díjas termék lett. Jobbkor nem is jöhettek volna a minden bizonnyal kiérdemelt elismerések. A rostos ivóié forgalmazása körül több mint egy évig tartó kötélhúzás ugyanis sokakban ébresztett olyan gondolatot, érdemes volt-e a következményeket vállalni. Jobbkor nem jöhetett volna ez az erkölcsi siker, azért sem, mert a gyár, és nemcsak a konzervgyár, olyan időszakot él, amelyben a piacon maradás egyik feltétele az állandó megújulás. Sokszor nincs is többre szükség, mint egy-egy sikeres termékre, hogy megváltozzon, módosuljon vagy erősödjön a már kialakult ítélet, hogy úgymond neve, „márkája” legyen a gyártónak. Erre a gluténmentes tészta példája a legjobb, amelynek előállítása nem nyereséges ugyan, de mindamellett, hogy egy rendkívül fontos kérdés megoldásában segít, egyben hírnevet szerezhet a gyártónak, és nem csak a betegek körében. Az elismerésre jogosan pályázó termékek sora pedig már bizonyít is valamit. Történetesen az új termékek kikísérletezésével, előállításával foglalkozó szakemberek tenniakarását, hozzáértését, és persze azt is, hogy csak a kínálat állandó bővítésével, a minőségileg kifogástalan termékkel lehet elismerést szerezni, és a kereslet állandó változásának világában piacon maradni. Kepenycs János Selymet termett a kóré Az erdőszegte baranyai völgyek furcsa képet nyújtanak ezekben a napokban: mintha szedésre érett- gyapottáblák fehérlenének a hajlatokban. A különös látványt a mostani őszön nagy tömegben található selyemkó- ró, illetve termése okozza. Észak-amerikai gyomnövény ez, termése megtévesztésig hasonlít az érésben levő gyapothoz. Az országutakhoz közel eső erdöszéle- ken hamar elfogy a selymet termő kóró. mert szobadísz céljára leszedik a kirándulók. Asszonyok a csibenevelőben A medgyesbodzási és pusz- taottlakai Egyetértés Tsz csibenevelő telepén a Zrínyi Ilona ezüstkoszorús szocialista brigád háram tagja — Borzán Péterné, Farkas Fe- rencné, Gálea Mózesné, továbbá Pilán Gáborné váltós a csirkék elszállítása után a ketreceket takarítja. Az asz- szonyok valamennyien pusz- taottlakaiak, pontosabban bagófalvaiak. Hogy miért nevezik a községnek ezt a részét Bagófalvának, arról Gálea Mózesné ad felvilágosítást: — Volt régen egy egy román ember, aki dohányt termesztett és adott el. A dohányt egyszerűen bagónak nevezte, így ragadt rá ez az elnevezés a mi falunkra. De nézzük csak: legutóbb hány csirkét neveltek fel átadásra az asszonyok? A kérdésre Erdeiné Magyarfalvi Mária műszakvezető így válaszol: — Tizenkétezret, amelyeknek 1 kiló 40 deka volt az átlagsúlyuk. Most ez kell az iparnak, pontosabban az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnak. — Persze, amíg a naposcsibéből 1 kiló 40 dekás csirkék lettek, alaposan meg kellett dolgozni. — Igen, 49-50 nap alatt nőnek fel a csibék, ha gondosan etetik, kezelik őket. Az érdem pedig elsősorban a három asszonyé, és. a velük együtt dolgozó karbantartóé. — A munka felelősségteljes, az előállított érték nagy, bizonyára jó a keresetük is — fordulok az asszonyokhoz. — Súly szerint fizetnek — mondja Borzán Péterné, és mosolyogva hozzáfűzi még: —, de nem a mi súlyunk szerint... — Sajnos, ugye? — szólok közbe, mire nagy derültség támad, de aztán tovább kíváncsiskodom. —, Szóval, mennyi a keresetük? Gálea Mózesné magyarázza: — Van előleg, és szállítás után következik a végelszámolás. Én kiszámítottam már: 4360 forintot kapok. — Egy forinttal sem többet vagy kevesebbet? — Pontosan számolok. Engem nem lehet becsapni. Igaz, nem is akarnak. Egyébként minden fillérre szükségem van. — Nekem is — szól közbe Farkas Ferencné. — Van egy 15 éves fiam és 14 éves lányom. Képzelheti, mennyit esznek? Többet, mint az igazi farkasok. Hasonló a helyzet Borzá- néknál is, ahol 16 éves a fiú, és 12 éves a lány. A fiú a gyulai román gimnáziumba, a kislány a román általános iskolába jár. Az asszony szeretettel beszél róluk, és csillogó szemmel mondja: — Tudja, milyen öröm nekünk, hogy szép iskolába Bábolnáról baromfigyár a Szovjetunióba Sikerrel teljesítette eddigi legnagyobb külföldi szerződését a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát: leszállította a Szovjetunióba azt a négy nagy baromfigyárat, amelyek együttvéve egy „újabb Bábolnát” tesznek ki. A szovjet—magyar kormányközi bizottság határozatának I megfelelően 1978-ban kötött szerződés szerint a kombinát iparszerű baromfihús-termelési rendszerét is átadta a szovjet mezőgazdaságnak. A négy baromfigyárban összesen 516 istálló van, s egy-egy istállóban huszonöt- ezer broylercsirke hízik. A telepeket Kijevben, Jesszen- tukiban, Minszkben és Dnyeprodzerzsinszkben építették fel. A bábolnai dolgozók a tervek elkészítésétől kezdve, részt vettek a munkában. A nyolcvanmillió rubel értékű beruházás méreteire jellemző. hogy a csaknem egymillió négyzetméter alumínium borítású panelelem, a tizennégy különféle szerkezeti elem, a százötven kilométer hosszúságú etető-, illetve itatósor kiszállításához mintegy nyolcezer vagonra — köztük egész nagy méretű speciális kocsikra — volt szükség. A szovjet baromfiüzemek szakembereinek egy része Bábolnán sajátította el az iparszerű technológiát. Az eddigi tapasztalatok alapján, több telepen a szavatoltnál is jobb hizlalási eredményeket értek el. A termelés megkezdésével még nem ért véget a bábolnai szakemberek szovjetunióbelí munkája, ugyanis az egyéves garanciális időszak alatt részt vesznek a termelés irányításában. Ugyanakkor erre az időszakra rendszeres külön- repülőgép-járatokkal 2,1 millió szülőpárt és 23,1 millió broyler tetra naposcsibét, valamint a takarmányok készítéséhez nélkülözhetetlen pre- mixeket és vitaminokat is kiszállítják. A bábolnai rendszerű istállókból évente 160 millió pecsenyecsibe kerül ki. Ennél jóval több tetrahibrid kerül azonban a szovjet boltok pultjaira, ugyanis egy korábbi szerződés alapján 1978-ban hatalmas értékű állományt, tízezer tiszta vérű törzsbaromfit is kiszállított a kombinát; ezek negyedik generációjától az idén már 600 millió pecsenyecsibe jut a piacra. járhatnak a gyerekek, és ott saját anyanyelvükön tanulhatnak? Egyébként valamennyien jól érzik magukat, de Gálea Mózesné heccelődik: — Főleg Pilán Gáborné érzi magát jól. — Miért? — kíváncsiskodom. — Mert gazdag. Azért is van olyan jó húsban. Pilán Gáborné elmosolyodik : — Van is valamennyi, nem tagadom. De dolgozunk is. A férjem növénytermesztő, a fiam fogatos, az udvarunk pedig tele van jószággal. Azért Sofia, Gálea Mózesné sem panaszkodhat. Neki is van pénze jócskán. — Jó, jó, de az enyémet nem számolom, csak a másét — tréfálkozik Sofia. Borzán Péterné beleszól a beszélgetésbe: — Így szoktunk. Tréfálkozunk, de nem veszekszünk. Jól megvagyunk egymással. — És mással is meg vannak elégedve? — kérdezem még. — Csak az út lehetne jobb, a buszjáratokat pedig a kívánságunkhoz képest kellene megszervezni. Legyenek a munkavezetőé az utolsó szavak: — Nagyon elégedett vagyok az asszonyok munkájával. Gondosak, lelkiismeretesek. Alaposan megdolgoznak a keresetükért. Pásztor Béla Munkavédelmi bemutatók A szeptember 15-től október 15-ig tartó szakszervezeti napok keretében a városokban, néhány községben és üzemben Óvjuk egymást! — Vigyázzunk magunkra! — Előzzük meg a baleseteket! — felhívással munkavédelmi bemutatókat szerveztek. Lássunk ezek közül hármat! O Békésen, a Békés és Vidéke ÁFÉSZ 24. számú üzletének a kirakatában a Hidasháti Állami Gazdaság összeállítását láthatja a közönség. Az egyik táblán az alábbi megállapítás olvasható: „Amíg a háztáji gazdaságokban 39 baleset történik, addig az üzemi balesetek száma csak három.” A kirakatban látható vegyszeres anyagok elleni védekezés módja a háztájiban is azonos — hívják fel az érdeklődök figyelmét O Mezőkovácsházán, a Me- zökovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ Mozaik Áruházának az egyik kirakatában barkácsgépet és stílfűrészt mutatnak be. A szöveg: „Barkácsoljunk! Barkácsoljunk? Barkácsoljunk, de vigyázzunk testi épségünkre!” O Gyulán, a FAFÉM bútorüzletének a kirakatában egyebek között a következők olvashatók: „A Körösök szeszélyes vízjárása következtében meredek mederszélek alakultak ki, emiatt a fürdőzés veszélyes. Ezért is tilos a természetes és mesterséges álló- és folyóvizekben a fürdés.” Fotó: Veress Erzsi Növényvédelmi előrejelzés Ma még elég általános, hogy a gyümölcsféléken a szüret előtt befejezik a növényvédelmi munkát. Igaz, hogy vegyszeres kezelés a szüretet megelőzően csak addig végezhető, amíg a szedésig elegendő idő jut a vegyszer lebomlásához, illetve az élelmezés-egészségügyi idő betartásához. Ez a rendszabály azonban nem azt jelenti — figyelmeztet a MÉM növényvédelmi és agrokémiai központja —, hogy a munkát a szüret után sem kell folytatni. Bizonyos károsítókra ugyanis indokolt a betakarítás után is figyelmet fordítani. Most mindenekelőtt az al- mafavarasodásra hívjuk fel a figyelmet. Ez a kórokozó ugyanis az idén a nyár második felében erőteljesen jelentkezett, és az ország legnagyobb részén erős levélfertőzést okozott, sőt sokfelé a gyümölcsöt is megtámadta. Kísérleti adatok és gyakorlati tapasztalatok is bizonyítják, hogy az így felhalmozódó, s a lehulló levelekben áttelelő fertőző anyag mennyisége jövőre alapvetően befolyásolja a kezdeti megbetegedések erősségét. A lomb őszi fertőtlenítésével, majd később a megsemmisítésével ezért csökkenteni lehet a jövő évi veszélyt. Érdemes tehát az almafákat most, a szüret befejezése után, de még a lombhullás előtt varasodás elleni gombaölő szerekkel, elsősorban felszívódó hatású készítménynyel — Chinoin Fundazol — lepermetezni. így a lehulló lomb kevesebb fertőző anyagot tartalmaz majd, s ha később gondoskodunk a lomb leforgatásáról, vagy elégetéséről is, jövőre kevesebb gondunk lesz ezzel a betegséggel.
