Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

1982. október vasárnap NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Diósgyőr—Békéscsaba 4—2 (1—0) NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Diósgyőr, 5 ezer néző. Ve­zette: Maczkó (Király, Csáki). Diósgyőr: Veréb — Szlovák. Giron, Teodoru 1., Görgei — Oláh. Tatár, Kerekes, Feledi — Borostyán. Teodoru II. Edző: dr. Puskás Lajos. Békéscsaba: Rabcsák — Tisza, Kerekes, Takács, Ráez P. — Királyvári. Pásztor, Kőhalmi — Adorján, Kuruez, Melis. Edző: Zalai László. Csere: Kőhalmi helyett Steigerwald 59. p.. Ráez helyett Fa- bulya (i2. p. Góllövök: Borostyán 44. p.. Borostyán 54. p., Melis <i4. p„ Borostyán *9. p., Kuruez 88. p., Tatár (11-esből) 90. p. Sárga lap: Tatár a 19. p„ Adorján a 30. p. Szögletarány: 9:3 (5:0) a DVTK javára. Tíz évvel az arany után Nagy iramban kezdett a hazai együttes. A 2. percben Görgei 22 méteres szabad­rúgása után a labda a felső lécről pattant ki, Teodoru II. azonban nagy helyzetből Rabcsák kezébe fejelt. A 8. percben formás diósgyőri támadás végén Teodoru II. a jobb oldalról nyeste a ka­pu elé a labdát. Tatár per- dítése Kuruczról pattant szögletre. Feltűnt, hogy a vendégek elsősorban a véde­kezésre öszpontosítanak. szinte alig vállalkoztak tá­madások vezetésére. A 18. percben Tatár csúnyán fel­vágta Pásztort, sárga lapos figyelmeztetésben részesült. Két perccel később Takács lövése suhant el a jobb fel­ső sarok mellett. Folytatód­tak a diósgyőri rohamok, be­szorult a lila-fehér gárda. A 35. percben Borostyán be­adásszerű lövését Feledi fej­jel a kapu mellé továbbítot­ta. Nem sokkal ezután Ador­ján is megkapta a sárga la­pos figyelmeztetését, mert fölvágta Giront. A 44. percben lélektani góllal előnyhöz jutott a diós­győri gárda. Teodoru I. jobb oldali bedobását Oláh fejjel becsúsztatta, a labda Borostyán elé került, aki bal­lal, kapásból 12 méterről a kapu bal oldalába bombá­zott. 1—9. A szünet után valósággal egy kapura játszott a DVTK. Előbb Teodoru II.. majd Fe­ledi előtt adódott gólszerzési alkalom, de Rabcsák mind­két eseben bravúrral tisztá­zott. Az 53. percben az elő­retörő Királyvári lövése su­hant el a felső léc fölött. Egy perc múlva növelte előnyét a DVTK. Teodoru I. a bal oldalon bukkant fel, egy csellel tisztára játszotta magát, pontosan gurított vissza, és a nagy lendülettel érkező Borostyán 6 méterről lőtt a kapuba, 2—0. Ezt követően egy kissé l^bra kapott a vendégcsapat, és néhány akcióra is futotta erejéből. A (14. percben Görgei saját 16-osán belül könnyclmíis- ködött, s a labda Steiger­wald elé került, aki a hosz- szú sarok felé emelt, és Me­lis négy lépésről a hálóba fejelt, 2—1. A bekapott gól érdekes módon szárnyakat adott a diósgyőrieknek, akik nagy akarással elszánt rohamozás­ba kezdtek. Tatár közeli lö­vését Rabcsák óriási bra­vúrral ütötte szögletre, aztán Teodoru I. 17 méteres lövése a bal kapufáról pattant ki. A 79. percben Borostyán a bal oldalon iramodott meg. egy csellel lerázta magáról Takácsot, majd 12 méterről a hosszú sarokba nyeste a lab­dát. 3—1. A 88. percben nagy tűzijá­ték alakult ki Veréb kapuja előtt, többen is rálőtték a labdát. amely a védőkről végül Kuruczhoz pattant, és a csatár közelről a bal sarok­ba helyezett, 3—2. A 99. percben Feledi nagy lendülettel tört be a békés­csabai 16-oson belülre, ami­kor a védők buktatták. A megítélt 11-est Tatár nagy erővel a bal alsó sarokba lőtte, 4—2. Az első 45 percet bizonyá­ra könnyen elfelejtik majd a szurkolók, ugyanis ebben az időszakban nem sok említés­re méltó esemény történt a pályán. A játékosok egymás rúgdosásával voltak legin­kább elfoglalva, szinte nem is alakult ki folyamatbs össz- játék. A szünet után szeren­csére lehiggadtak a kedé­lyek, és ekkor gyakran csat­tant föl taps a lelátón. A di­ósgyőriek régen látott nagy- akarással és elszántsággal ve­tették magukat a küzdelem­be, nem ismertek elvesztett labdát, szinte pillanatnyi nyugtot sem engedélyeztek ellenfelüknek. Miután a Bé­késcsaba elsősorban a véde­kezésre rendezkedett be. igen nagy nyomás nehezedett Rab- . csák kapujára. A DVTK helyzetek sorát teremtette, és hagyta kihasználatlanul, de győzelme így sem forgott ve­szélyben. A látottak alapján a piros-fehérek akár na­gyobb arányban is nyerhet­tek volna, a kishitűen küzdő ellenfelükkel szemben. Nyilatkozatok. Dr. Puskás Lajos: — Jó játékkal szóra­koztattuk a közönséget, va­lamennyi játékosunk dicsé­retet érdemel. és ha ki­használjuk helyzeteinket, sokkal nagyobb arányban is győzhettünk volna. Zalai László: — Gratulálok a DVTK-nak. nagyszerűen játszották, rászolgáltak a győzelemre. Doras László AZ NB i Állasa 1. Rába ETO 6 5 _ 1 18- 3 10 2. Csepel G 4 2­12- 6 10 3. ITC G 4 1 1 16- 7 9 4. Bp. Honvéd G 4­2 10- 7 8 5. U. Dózsa G 2 3 1 10- 8 7 6. Debrecen G 2 3 1 8- G 7 7. Békéscsaba G 2 2 2 11-11 G 8. Diósgyőr G 2 2 2 9-11 G 9. Vasas G 2 1 3 13-12 5 10. Pécs G 2 1 3 8-11) 5 11. Videoton G 2­4 11-13 4 12. Tatabánya 5 1 2 2 G- 8 4 13. ZTE G 2­4 6-10 4 14. Nyíregyháza !í 1 1 3 2- 7 3 15. Haladás G 1 1 4 4-13 3 16. MTK-VM G 1 1 4 3-15 3 TOVÁBBI EREDMÉNYEK: MTK-VM—ETC 0-2 (0-0) Haladás—Rp. Honvéd 1-2 (0-0) Vasas—Csepel i-l (l-l) Ü. Dózsa—DíMVSC 1-1 ZTE—PMSC 1-2 (1-1) Videoton—Rába ETO 1-5 (0-2) A Tatabánya—Nyíregyháza mér­kőzést ma játsszák le. AZ NB I-ES IFJÚSÁGI BAJ­NOKSÁGÉRT: Diósgyőri VTK—Békéscsabai Előre Spartacus 2-2 (0-1). Az athéni kontinensbajnokság­ra érkező nyugatnémet újság­írók azt mondták róla diszkrét" körökben: összeveszett vőlegé­nyével, teljesen kész lelkileg, jó ha a kezdő magasságot átviszi majd. Hogy mi • történt, már ismert: 202 centis világcsúccsal aranyérmes lett. Ebből az alka­lomból közöljük Horst Cronauer cikkét, amely a Bild című nyu­gatnémet lap július 11-i szá­mában jelent meg Ulrike Mey- farthról. 1972. szeptember 4-én Né­metország leghíresebb lá­nyává lett a 16 éves wesse- lingi Uliike Meyfarth. A müncheni olimpiai játékokon 192 centimétert ugrott. Ez világrekord és aranyérem volt magasugrásban. Ma. tíz évvel később paondja: „Korábban gyakran elátkoztam azt a napot. De ma már csak nevetek rajta. És már nem szeretném töb­bé kitörölni az életemből." Uliike közben 26 éves lett — és öntudatos. Igazi fiatal nő. aki már nem olyan bi­zonytalanul áll a világban, mint akkoriban. Aki túl van már minden válságon, amit siker hozhat magával. Igazi személyiség. Tíz évvel leg­nagyobb sikere után tekint vissza életére, nyíltan, anél­kül. hogy kímélné magát: ..Már gyermekkoromban az volt a problémám. hogy mindig én voltam a leghosz- szabb. Az óvodában, azután az iskolában, szóval mindig én voltam a Hosszú.” Kezdetben még tetszett is neki a dolog. később vi­szont kisebbségi érzéssé fa­jult. Csúfolták, és anyjának is aggodalmat okozott: „Is­tenem. hová nő még ez a gyerek?” — mondogatta gyakran. És Ultikét kívül­állóvá tette termete. „Tulaj­donképpen a sporttal kezdő­dött, hogy magamhoz térhet­tem, mert ott ismerték el ké­pességeimet, mondhatnám, ott ismertek el engem.” Ott. végre előnyös volt a hosszú növés, teljesítménye pedig kimagasló a többieké között. Amikor 16 évesen olimpiai bajnok lett. 185 centi magas volt. s a győzelemmel a komplexusokkal teli kislány­ból mindenki által csodált kisasszony lett. Tévé, meg­hívások, fogadások, interjúk sora. Miniszter, aki szívesen állt vele kamerák elé .. . „Minden olyan hirtelen jött, és olyan sok volt egyszerre, hogy szinte nem is fért a fe­jembe.” A test túlnőtt a fej fölé . . . - It ig.velték a barátnői, de Ulrike sokkal jobban iri­gyelte a barátnőit: „Nekik már 15, legkésőbb 17 évesen volt fiújuk. Nekem persze nem, pedig én voltam a hí­res. Talán az emberek nem is tudják, milyen szörnyű, pont ebben a korban, ha az ember túl magas. Valahogy hátrányos . ..” Nyomasztotta a kinézete, és ez nyomot hagyott telje­sítményein is. München után sokat vártak tőle: azt akar­ták. hogy mindig magasabb­ra szálljon. Mindig többet vártak tőle, mint amire ké­pes volt. Azután a nyilvá­nosság megfeledkezett róla Az 1976-os montreali olim­pián már a szinte nevetsé­ges 180 cm-nél csődöt mon­dott. 1977-ben pedig olyan rossz formában volt, hogy már semmi támogatást nem kapott a sportegyesúlettől. Teljes búslakodásba burkoló­zott. Azon töprengett, ha az ember lassan felnőtt lesz. elérkezik a perc, amikor felteszi magának a kérdést, hogy minek. Ma azt mondja: „Át kellett ugranom! Külön­ben képtelen lettem volna tükörbe nézni." S Ulrike nem vonult visz- sza, csak más edzőt válasz­tott. Leverkusenba ment, Gerd Osenberghöz. „Partner lett számomra, olyan apafé­le. ” Magánéletében végre ba­rátokra lelt. a sportban pe­dig centiméterről centimé­terre javított. Aztán 1981 lett életének szuperéve: már májusban, a hazai bajnokságon, Bauna- talban észrevette, mennyire megváltozott. 195 centimé­tert ugrott. Két idősebb nő rohant oda hozzá: ..Ügy iz­gultunk magáért! És együtt örültünk a sikerének. — Már akkoriban. München­ben." Egy évvel korábban Ulrike még visszalépett, és talán sírt is volna mérgében. „Most már igazán örülök, hogy nem úgy tettem. Nem győzöm eleget hangoztatni, milyen hálás vagyok ma­gamnak.” Egyik siker a másikat kö­vette: győzelem az Európa- bajnokságon, győzelem a vi­lágbajnokságon. 196 cm-es rekord. És ma már Ulrike divatbemutatókon mutogat­ja magát: 95 cm-es lábát a manökenek porondján, még miniszoknyában is, sőt für­dőruhában! 1982 jól kezdődött szá­mára: hallei Európa-bajnok 199 cm-rel. rekordja sza­badban, már májusban 197 cm. öntudatos, és sikereinek csúcsán áll. ( — És már semmi nyoma a korábbi válságoknak? Sem­mi komplexus? Ulrike nevet: „Csak aki már tényleg túl van rajta, az tudja ezt iga­zán megérteni, az tud róla nyíltan beszélni.” Fordította: Njedzielsky Katalin „Mester — súgta bi­zalmasan a Mágus fü­lébe a jobbösszekötő —, hogy őszinte le­gyek, nincs kedvem edzeni. Ott áll a ten­gernyi tengeri lábon, a góré meg üres. Külön­ben is alig állok lábon. A Góré feje is üres, mert képes nappal dol­goztatni-, amikor tudja, hogy ma edzés van." „Mit mondjak, fiam? — sóhajtott a Mágus. — Nekem meg nincs kedvem tréninget tar­tani. Ugyan kukoricám nincsen, de mindig ve­lem kukoricázik a Gó­ré. Mígnem egyszer betelik ...” Azzal hátat fordított a zöld gyepnek, s egy­kedvű fütyörészéssel elindult a Mágus-iroda felé. De mit ád isten? Éppen szembe jött ve­le a Góré. „Hová, ho­vá, szakikám?" — ér­deklődött kíváncsian. „Ó, csak ide, az épü­let legkisebb helyisé­gébe” — furulyázta a Mágus. Azzal be is ka­nyarodott, hogy kisírja magát. Majd a nagy folyadékveszteségre való tekintettel úgy döntött: megcélozhatja Mari néni krimóját. Megbizsergette torkát az első adag célzóvíz, s ezután már érzett magában annyi erőt. hogy visszalopakodjon a pálya szélére, ahol éppen Komámasz- szony, hol a labdát ját­szott a kezdő tizenegy, a kispadosok pedig Félkörben áll egy kis­lánykát. Ugyanis a tar­talékkapus nővére, aki mellesleg portás egy méhkas ki-bejáratánál, miniszoknyában gom­bát szedett a szöglet- zászlónál. A Mágus ezt látva, visszarohant Ma­ri nénihez szíverősítő­ért, sőt, egy butykos- nyit még kért a hóna alá is. Aztán beállt ő is a félkörbe. Közben visszaérke­zett a jobbösszekötö, aki közelről s távolról is tengeribetegnek tűnt. „Mester — val­lott szint becsületesen — annyi kocsma van a kukoricaföldig. hogy én legyek a Tengelice Pál, inkább itt török." Aztán, mivel ö volt a csapatkapitány, térfél­cserét javasolt: ettől kezdve a kispadosok keresték a labdát, a többi pedig gombá­szott. A tartalékkapus nővére mögött. Míg­nem elfogyott a gom­ba .. . „Fiúk! Csak kellene már futni egyet" — hozakodott elő a Má­gus. de a sok lúd disz­nót győz elv alap­ján .. . Helyette in­kább egyöntetűen a huszonegyezést java­solták a játékosok. Csak a balhátvéd óc­kodott. Mondván, így vesztette el a legutób­bi edzésen a legszebb fehér tyúkját, azelőtt pedig tojásokkal fizet­te a fiaskót. Pedig többször is lelkére kö­tötte az asszony, hogy ne fogjon zsugát a ke­zébe. Csakhát. . . ő ép­pen a kártyagyárban dolgozik. Egyedül az egyik kö­zéppályás nyüstölte magát. Körözött a sa­lakpályán. Nyomában négy kék egyenruhás. Ugyanis a középpályás körözött bűnöző volt. Végül is elfáradtak, befogták, lefogták, s jöhetett a jól megér­demelt pihenő — ülve szundikálva. Pedig az egész csapat neki szur­kolt. Ö volt az egyet­len ballábas: Közben zajlott az edzés. A zsugát meg­unva félretették, s csapatkapitányi javas­latra szembekötösdibe kezdtek. A sorsolás úgy hozta, hogy elő­ször a Mágus szemére került kendő. Amíg az tapogatta a levegőt, a játékosok kiosontak Mari nénihez egy fröccsre. Persze, kettő lett belőle. Megizzad­va tértek vissza. A Mágus már nagyon unta, hogy nem ő a nyerő. Különben is, mivel a sötét kendő miatt nem látott, kité­vedt a pályáról, egy krampácsoló vezette vissza a település végi vasútállomásról. A tar­talékkapus nővére megsajnálta a soha­sem nyerő, meg- és el­tévedt mestert, s hagy­ta magát megfogni. Így az ő fejét kötötték be. Nem sokkal később a tanácsháza anya­könyvi hivatalában. Persze, ettől azért még zajlott tovább a tréning. Egészen addig, mígnem megérkezett a Góré. Akkor mindent félretettek — a szélső, kf füvet kaszált nyu- lainak. a kaszát is —, s szájtátva hallgattak: „Uraim! A hét végén nyerni kell! Igaz, az Elkeseredés SC nagyon erős, de én bízom ma­gukban. Amennyiben győznek, fölemelem a jutalmat. Azontúl önö­ké lehet Mari néni is.” A találkozón kitette a lelkét a gárda. Ké­sőbb a játékvezető is. Egy elkeseredett Elke­seredés-szurkoló ugyanis megdobálta göröngyökkel. Az utol­só göröngy egy kézi­gránát volt. Annál in­kább, hiszen az Elke­seredés kikapott egy hatszor megismételt 11- essel. A csapat viszont jól megérdemelt jutalma­ként, mint az 1988 89- es bajnokság győztese, feljutott a megyei VII. osztályba. Az Elkese­redés SC pedig azzal vigasztalódott: „Kiss I.. Kiss 11.. jó nekünk a megye 'tizenkettő.” (jávor) II Mágus és csapata Sporttörténet: segít a megyei levéltár is Már hosszabb ideje tevé­kenykedik az a szerkesztő bizottság, amelynek elnöke dr. Kun László, a Testneve­lési Főiskola tanszékvezető tanára, és feladata, hogy el­készítse Békés megye sport­történeti könyvét. E rendkí­vül szerteágazó, alapos és ugyanakkor nagyon sok mun­kát igénylő történeti könyv összeállítása a tervek szerint halad. A szerkesztő bizottság leg­utóbb Gyulán, a megyei le­véltárban tartotta ülését. Ezen elsőként dr. Kun László köszönetét mondott a megyei levéltárnak, közelebbről Bá­lint Ferenc nyugalmazott fő­levéltárosnak, aki kimuta­tást készített az intézmény­ben található sportdok-u- mentumokról. A kigyűjtés nagyban megkönnyíti a szer­kesztők munkáját, s ugyan­akkor eddig ismeretlen do­kumentumokra is felhívja a figyelmet. A szerkesztő bi­zottság elnöke megállapítot­ta, hogy a munkálatokkal az ütemtervnek megfelelően ha­ladnak, és a soron következő feladat, hogy az 1918-ig ter­jedő időszak sporttörténeti feldolgozását teljessé te­gyék. A továbbiakban az egyes városi felelősök, így Koszorús Oszkár (Orosháza). Christián László (Gyula) és Mester Péter .(Békés) beszá­molt saját kutatási munkájá­ról, és arról, hogy milyen területen várják az intézmé­nyes segítséget. Ma A mai nap kiemelkedő Bé­kés megyei sporteseményei. KÉZILABDA. NB II. Üjkí- gyósi TSZSK—Bp. Testvéri­ség, férfi, 11.30. KOSÁRLAB­DA. NB II. Bcs. MÁV—Nyír­egyházi Tanárképző, férfi, 10.00. RÖPLABDA. Bcs. Vo­lán—Kandó Kálmán Műsza­ki Főiskola, térti, 13.00. Bcs. Előre Spartacus—FERRO­GLOBUSZ, női, 11.00. ÚSZÁS. Meghívásos verseny. Tótkomlós, Rózsa fürdő. 11.00. LABDARÚGÁS. Terü­leti bajnokság. Körös cso­port. Gyulai SE—Nagyszénás. 14.00. Békési SE—Lajösmi- zse. 14.00. Orosházi MTK— Szabó L. SE, 14.00. Szarvasi FSSC—Kecskeméti TE. 14.00. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: SCleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom