Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

1982. október 23., szombat o Fordítsunk nagyobb figyelmet a szocialista életmódra Interjú Nagy Jenővel, a megyei pártbizottság titkárával Az életmód összefoglaló kifejezése annak, hogy testi, szel­lemi, erkölcsi, anyagi vonatkozásban miként él az egyes em­ber, vagy a társadalom valamely osztálya, rétege, csoportja. Nem könnyű tehát az életmód minősítése a sokféle egyenet­len hatás, az élet gyakorlatának sokszínűsége, valamint a megítélésben gyakran jelen levő egyoldalúság, leegyszerűsítés miatt. Talán az életmódban tükröződik legkifejezőbben, hogy a szocializmus — mint a kommunizmusba fejlődő társadalom — átmeneti jellegű: a régi megszokások csak fokozatosan tűnnek el, és ugyancsak fokozatosan foglalják el helyüket a szocialista tartalmú szokásrendek. Nemcsak az egyes emberek között, hanem egy ugyanazon emberben is fellelhető e ket­tősség: a maradi és a haladó, valamint gyakran ezek ütkö~ zése. Ez á körülmény parancsolóan szükségessé teszi a hely­zet reális ismeretét, illúzióktól mentes megítélését, és ezek alapján a politikai munka differenciáltságát, türelmcsségét. A megyei- pártbizottság a közelmúltban vizsgálta meg a szocialista életmód megyénkbeli helyzetét, s ennek alapján megfogalmazta a soron következő feladatokat is. Széles körű tapasztalatok alapján — uralkodó tendenciaként — megálla­píthatta, hogy az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi, gazdasági, politikai változások alapvető hatással voltak az emberek életmódjára, és ezek az életmód szocialista jegyei­nek erősödését eredményezték: ma már alapvetően ez hatá­rozza meg megyénk lakosságának élettevékenységét. Az életmód-formálódás uralkodó, szocialista tendenciái mellett, ezekkel egy időben léteznek és hatnak ellentétes tö­rekvések is. A tudatos társadalomirányítás megköveteli nemcsak ezek reális számbavételét, hanem a kedvezőtlen ha­tások semlegesítését is. Az ezekkel kapcsolatos gondokról és feladatokról kérdeztük Nagy Jenőt, a megyei pártbizottság — A szocialista életmód kérdéseivel már több párt- dokumentum foglalkozott. így a párt programnyilatkozata, a XII. kongresszus. Legutóbb a megyei pártbizottság tűzte napirendjére. A téma előter­jesztője titkár elvtárs volt. Szóbeli kiegészítőjében szá­mos olyan problémát vetett fel, amelyek a szocialista életmód kiteljesedése útjá­ban akadályként állnak. Me­lyeket tartja ezek közül a leglényegesebbnek? — A szocialista életmód fejlesztése sokrétű és ál­landó eleme politikai mun­kánknak. amit a társadalmi, gazdasági, kulturális élet vál­tozásában végbemenő folya­matok indokolnak. A téma hangsúlyosságát azonban bel­ső és külső körülmények is indokolttá tehetik. Ami pedig a kérdést illeti: a szocialista életmód gon­dolatkörében gyakran talál­kozunk leegyszerűsíthető fel­fogásokkal. Ilyen az is, ami­kor a szocialista életmódot azonosítják az életszínvonal, az anyagi javak mennyiségi tényezőivel. Az nem vitatha­tó, hogy az életszínvonal az életkörülmények egyik ele­mét, minőségi mutatóját je­lenti. de életmódunkat, szo­cialistává nem az anyagi ja­vak mennyisége teszi. Van­nak tőlünk gazdagabb orszá­gok. magasabb életszínvo­nalat elért társadalmak, még­sem vált ezekben automati­kusan szocialistává az élet. Az életmódnak tehát fon­tos eleme az életszínvonal. A mi pártunk XII. kongresszu­sán és napjainkban is fon­tos cél az életszínvonal meg­védése. körülményeink ala­kulásával annak javítása. De bármennyire is fontos elem ez, mégis csak egy a többi között. A megyei pártbizott­ság is azokra a kérdésekre fordította a legnagyobb fi­gyelmet. amelyeknek válto­zásával életünket tartalma­sabbá, teljesebbé tehetjük. Akár könnyebb, akár nehe­zebb körülmények között, mindig a cselekvő emberen, annak tudatosságán, a vál­tozó körülményekhez való alkalmazkodásán, önmeg­valósító képességén múlik az, hogy mennyit és hogyan tesz élete körülményeinek alakításáért, vagy a társada­lom hogyan mozgósíthatja rendelkezésére álló lehetősé­geit. A változó körülmények negatívan és pozitívan is hatnak életünkre. Mindig azt a lehetőséget kell számba venni, ami körülményeinket javíthatja. Ezért kell előtér­be helyezni a tudást, a kez­deményezést, általában a jobb lehetőségekkel való élést. Egyéb, szélsőséges véle­ménnyel is lehet találkozni. Vannak, akik a szocialista életmód fejlődését a múlt elmaradottságából származó gazdasági és tudati tényezők­kel akarják magyarázni, je­lenlegi gondjainkat azokkal akarják igazolni. Szüntelenül harcol a meglevő hibák, hiányosságok ellen, de nem látja a tényleges helyzetet, hanem csak a „jéghegy csú­csát"; nem akarja tudomá­sul venni azt a fejlődést, amelyet ezen a téren is el­értünk szocialista társadalmi fejlődésünk harminchat éve alatt. Az ezzel ellentétes má­sik felfogás idealizálja' a szocialista életmódmodellt, amelyet ma még csak mint a jövőben megvalósuló célt le­het elfogadni, de a jelenlegi fejlettségi szinten számon kérni nem lehet, mint napi általános követelményt. — Milyen veszélyeket rejt­het az életmód említett mó­don történő megítélése? — E két végletből fakad­hat olyan törekvés — s ezt a gyakorlat igazolja is —, amély a szocialista életmód vizsgálata során az egész társadalmat akarja vizsgá­lat tárgyává tenni, ami vi­szont parttalanná tenné a té­ma kutatását, elvesznének azok a lényeges szempontok, amelyek fontosak, nélkülöz­hetetlenek a politikai irá­nyítás számára, mint orien­tációs pontok. — Lényegében erre utal a megyei pártbizottság által kijelölt azon feladat, hogy a „ ... társadalmi, gazdasági feladataink megoldása köz­ben a korábbinál nagyobb fi­gyelmet fordítsunk a szo­cialista életmód erősítésére, fejlesztésére”? — Arról van szó. hogy jobb életmód-politikát kell folytatnunk. Amikor a jobb szót használom, az átgon- doltabbra gondolok. Körülte­kintőbben kell egy-egy in­tézkedést megtennünk, ame­lyek orientációja a szocialis­ta vonásokat erősíti. Ma még gyakori — minden ered­ményünk ellenére —. hogy fejlődésünk együtthatói nem egyszerre jelennek meg. Mindenki számára nagy öröm volt például az új la­kótelepek építése, ezek össz­komfortossága, de — részben gazdasági tényezők miatt — évtizedes késéssel követte ezeket az óvoda, az iskola, a művelődési és sportlétesít­mények szükséges sora. Te­hát fáziseltolódás követke­zett be, amely gyakran ked­vezőtlenül hatott az életmód­ra is. Terveinkben az ember még nem egyszer mint mun­kaerő — és nem mint önma­gát közösségben megvalósító, sokoldalú szükségletekkel rendelkező ember — jelenik meg. Azt is tudjuk, hogy elmé­letileg a munkaidőcsökken­tés az életmód fejlődését kellene, hogy eredményezze. Valójában a munkaidő-csök­kenés önmagában nem ered­ményezi az életmód korsze­rűvé válását. Ennek tudati és főleg anyagi okai vannak. Tudati szempontból a sza­bad idő még nem eléggé ér­ték. Mégsem ítélhetjük el azt az embert, aki szabad idejét többletjövedelem szerzésére fordítja. Vizsgálataink bizo­nyítják, hogy a megye la­kosságának jelentős része — titkárát. értelmiségi, munkás, tsz-tag, egyaránt — egy magasabb színvonalnak ítélt életmód kultúrjavait akarja megsze­rezni. Itt szeretném megje­gyezni, hogy az általunk el­képzelt életmódideál és a fo­gyasztási ideál, illetve a meglevő fogyasztási szokások között ellentét van. Elz már sok vitára is okot adott. Hadd említsem meg a „fri- dzsider szocializmus”, a „fó­lia szocializmus”, a cirok- és virágmag szocializmus” vitá­kat. Üjabban a „gebines szo­cializmus” a „kisvállalkozói szocializmus” divatosul. Tény, hogy kialakult egy vi­szonylag magas fogyasztási színvonal, illetve az azt el­érni kívánó törekvés — többségében helyesen — munkával megalapozottan, de itt-ott tapasztalható erőt meghaladó törekvés is, né­hol ügyeskedés, manipulá­ció, vagyis nem a szocializ­mus realitásán nyugvó fo­gyasztási ideál elérése. — Társadalmunkban a tör­vényt sértő, vagy azt kiját­szani akaró szándékok ható­körüknél nagyobb visszhan­got vernek, miként több, nagyjából a kispolgáriság körébe tartozó egyéb jelen­ség is. Ez nemcsak ellenér­zést, de itt-ott nyugtalansá­got is kivált a jószándékú emberekből. — Az általános pozitív ten­denciák mellett a közvéle­ményt valóban foglalkoztat­ják ezek az eszméinktől ide­gen magatartási formák. A kispolgári magatartás és gondolkodásmód sok külön­böző elemből tevődik össze. Az egyes, látszólag azonos elemek a társadalmi élet fel­tételeinek változásával új formákban jelennek meg. Ezért is érdemes néhány fon­tosabb sajátosságra kitérni. Az anyagiasság a gondolko­dásmódban a legkülönbözőbb jelentéssel rendelkezik, alap­vetően kispolgári tartalmat hordoz. Lehet egyének vagy különböző szintű csoportok sajátja. Olyan magatartás- mód ez, amely mások rová­sára, munka nélkül, nem egyszer a társadalmi szociá­lis lehetőségeket kihasználva tör anyagi előnyökre, mint például a spekuláció, a csú­szó- és hálapénz kérése és elfogadása. Ez a szemlélet- mód megjelenik a fiatalok pályaválasztási törekvései­ben is, amikor nem az egyé­ni érdeklődés és hajlam, ha­nem a várható kereset sze­rint választják meg pályáju­kat. Ebben a szülők maga­tartása, mentalitása fejező­dik ki, s átplántálódik a fel­növekvő nemzedékbe is. Az anyagiasság kísérő je­lensége a tárgyakkal, dol­gokkal, egyáltalán a kedve­ző anyagi helyzettel való hi­valkodás, ezeknek státusz­szimbólummá válása. Ez esetenként sajnos vezető­beosztásban levőket, sőt oly­kor párttagokat is jellemez. Az anyagiasság egy másik megjelenési formája, amely — bár kevésbé veszélyes — de a szocialista életmód fej­lesztése során mégsem kívá­natos. Ez az, amikor az élet- feltételek tárgyi-dologi’ olda­lának fejlesztésére az egyén olyan mennyiségű munkát vállal magára másodállás, háztáji vagy kisegítő gazda­ság formájában, amely tar­tósan fennmaradva gátolja a személyiség szükséges, sok­oldalú fejlesztését, és az egyén beszűküléséhez, egy­oldalúságához vezet, s ez lé­nyegében önkizsákmányolás. Ellenkező előjelű megíté­lése az anyagiasságnak — szintén nem kívánatos jelen­ség —, hogy az anyagi érde­keltséget a munkatevékeny­ségben a moralitással akar­ják helyettesíteni, megkérdő­jelezve ezzel a szocialista tár­sadalom építésének egyik fontos törvényszerűségét: a munka szerinti elosztás-fo­gyasztás elvét, és ezzel a kis­polgári szocializmus egyenlő­ség eszméje felé tolja el a közgondolkodást. Gátolja ez a felfogás nemcsak a szocia­lista életmód fejlődését, ha­nem egyáltalán szocialista társadalmi-gazdasági fejlő­désünket is. — Az ember fő tevékeny­ségi formája a munka. En­nek megítélésében, minősíté­sében milyen társadalmi gondok mutatkoznak? — A munkát, a munka le­hetőségét még mindig sokan azonos módon tekintik ér­téknek. Ez társadalmi köz­érzetünket zavarja. A mun­ka értéke gyakran jellege szerint változik a megítélés-, ben. Gondolkodásunkban még tovább él a történelmi múltban kialakult forma: a fizikai munka lebecsülése a szellemi munkához képest, illetve a különböző konkrét munkák közötti minőségi rangsorolás. Ez nem egysze­rűen rétegek — fizikaiak- szellemiek — közötti vi­szony, hanem — ennél sok­kal súlyosabb — a saját ma­ga által végzett munka le­becsülése, vagy túlbecsülése. Veszélyes mindegyik, s me­gyénkben is tapasztalható. A mezőgazdaságban elért fejlődés, sikerek elismerése mellett az utóbbi időben ki­alakulóban, erősödőben van a mezőgazdaság helyének, szerepének túlértékelése. Olyan vélemény, amely sze­rint a mezőgazdaság tartja el az országot, belőle él az egész lakosság. Ez a véle­mény a munkásosztály és más dolgozó rétegek munká­ját, társadalmi szerepét kér­dőjelezi lényegében meg, és becsüli le. A jelenlegi gaz­dasági problémák -mellett is meg kell őrizni a munkás- osztály tekintélyét, vezető szerepét — amelyre rá is szolgált —, és olyan közvé­leményt kialakítani, amely a tényleges értékeket veszi alapul, nem lebecsülve és nem is túlbecsülve a külön­böző társadalmi csoportok által végzett munkát. A társadalom demokrati­kus légkörét, a munka sze­rinti értékelést sérti, hogy az utóbbi időben nagyobb tisz­teletet kap a rang, a beosz­tás, mint a ténylegesen vég* zett munka. Az egyéneket nemegyszer beosztásuk, és nem végzett munkájuk . sze­rint ítélik meg, 5 ez itt-ott — már ahogy szélsőségesen fogalmazunk — a személyi kultusz jegyeit villantja fel. Ezek a .jegyek a szocialista életmód, a munkára épülő életmód fejlődését gátolják, zavarják a szocialista típusú személyiség formálódását. Egyetlen hiteles értékmérő csakis a ténylegesen elvégzett munka, s annak minősége le­het. — Ehhez kapcsolódva, ké­rem, szóljon néhány szót a szóbeli előterjesztésében is említett kétarcúságról, mint társadalmi jelenségről. — A szocialista életmód fejlődésében még nem sike­rült elérni a különböző tévé' kenységi formák, köztük a közélet és a magánélet kö­zötti harmóniát. Ennek egyik veszélyes megnyilvánulása a családi élet. a gyermeknevelés sze­repének a lebecsülése, a gyermek vállalásának hiá­nya. Ezek a tünetek gyengí­tik a társadalmi rendet, a jövőbe vetett hitet, tehát pesszimizmust tükröznek, amelyet ugyan egy időben fel­oldott a gyermek vállalásá­nak anyagi „ösztönzése”, de ma már láthatóan ez sem jelenti a probléma megoldá­sát. A korábban elsősorban a jólét növekedésében meg­jelölt társadalmi ideált mi­nőségileg át kell alakítani, s nagyobb hangsúlyt fordítani a „hogyan él”-re. Módosíta­ni kell az eddig kialakult értékrendszert, az egyes ér­tékek egymáshoz való viszo­nyát. csökkentve a tárgyak, dolgok, „anyagiak” értékét, s növelve a szellemi javak, a kulturális tevékenység, az emberi társkapcsolatok, vi­szonyok értékét. Miközben a kulturális ér­tékek fogyasztása nemcsak a szükséges, hanem a lehetsé­ges szinttől elmarad — nö­vekvő tendenciája ellenére is —, megfigyelhető a sznobizmus jelenléte, a kuk túra önmagáért való fo­gyasztása. és az ezzel való hivalkodás, tetszelgés, külö­nösen az értelmiségiek egyes rétegeinél. A közéletiségben, sajnos, még gyakori jelenség a két­arcúság, amelyben a min­denoldalban lefedezett, nyu­godt, biztos, konfliktusok nélküli élet keresése nyilvá­nul meg. A szocialista élet­módot folytató ember saját­ja, hogy úgy fogadja el szo­cialista társadalmi rendün­ket, hogy azt állandóan töké­letesíteni, javítani, fejlesz­teni akarja. Sokan látszóla­gosan elfogadják, sőt „gyako­rolják” ezt a tulajdonságot, de náluk a szavak nem vál­nak tetté. S amikor mindez felelősségvállalással párosul, a jobbítás reménye ellenére sem vállalják azt, az esetle­ges sikertelenség miatt. So­kuk számára a „nyugalom” többet ér, mint a dolgokért való kiállás. Ezt erősíti a maga módján kialakult jog­rendszerünk is, amely ke­vésbé, vagy egyáltalán nem von felelősségre az elmulasz­tott lehetőségek miatt, mint az esetleges kudarcok miatt. Ehhez kapcsolódik a jelenség másik oldala, az, hogy nem kap kellő elismerést a pozi­tív törekvés, az abban elért siker, a társadalmilag ösz­tönzött kezdeményezőkész­ség. Az önaktivitás gyakorta ezért fut zátonyra. Az eddig említett negatív, a szocialista életmód fejlő­dését gátló jelenségek, gon­dolkodási, magatartási for­mák felemlítése ezzel nyil­vánvalóan nem teljes, erre nem is vállalkozhattam, csu­pán csak jelezni szerettem volna néhányat a fontosab­bak közül. — Beszélgetésünk elején szó esett életmódunk szo­cialista megítéléséről, arról, hogy vannak, akik a múltban keresnek magyarázatot gond­jainkra, s vannak, akik a szocialista életmód idealizá­lásából kiindulva a jövő évtizedek színvonalát hiá­nyolják. Ez is. és a szóba került gondok is felvetik azt a kérdést, hogy milyennek ítélhető meg jelenlegi élet­módunk szocialista jellege? — Meggyőződésem, hogy életrhódunk színvonala, szo­cialista tartalma objektív eredményeink szintjének megfelelő. Ám, ha lehetősé­geinket számba vesszük, s eh­hez mérjük jelenlegi helyze­tünket, akkor azt kell mon­danom, hogy életmódunk színvonala nem kielégítő. Le­hetőségeink sokkal gazdagab­bak annál, mint amit az életmód szocialista jellegé­nek erősítésére, gazdagításá­ra felhasználtunk, vagy je­lenleg is felhasználunk. Az tény, hogy társadalmunk, döntő többsége alapvetően szocialista módon él — az előbbiekben elmondott gon­dok, problémák ellenére —, de szocialistább módon, vagyis még tartalmasabban is élhetnénk, ha tudatosabb és következetesebb szocialis­ta életmód-politikát- alakí­tottunk volna ki. Ennek hiá­nya vezetett odá, hogy az- életmódra kedvezően ható té­nyezők egymástól nagyjában elszigetelten, fáziskésésekkel érvényesültek csak. Erre a beszélgetésünk so­rán már utaltam, de hadd hangsúlyozzam újra: nem lé­tezik egymástól hermetiku­san elzárt csak politikai, csak gazdasági, csak kultu­rális, vagy egyéb döntés, mert minden ilyen döntés ki­hat egyéb területekre, és ter­mészetesen az élemódra is. Szükséges, elengedhetetlen ezeknek a hatásoknak a fi­gyelőibe vétele. Csak így biztosítható társadalom­politikai munkánkban az a komplexitás, amely a szocia­lista életmód további erősí­tésének módszere lehet, s biztosíthatja lehetőségeink színvonalához való felzárkó­zást. Nagyok itt is tartalé­kaink. Csak rajtunk múlik — minden munkahelyen, minden egyes emberen — ezeknek kiaknázása, saját és gyermekeink életének gaz­dagabbá, tartalmasabbá té­telére. — Köszönöm a beszélge­tést. Enyedi G. Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom