Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-19 / 245. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1982. OKTÓBER 19., KEDD Ara: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM Megyei könyvkiadásunkat reprezentáló kiállítás Békéscsabán ür. Becsei József megnyitó beszédét mondja őszi napsütés a szarvasi arborétumban Fotó: Bukovinszky István Hármas jubileum a Penza klubban Jó érzéssel, s némi csodálkozással tekintettek szét tegnap délután a Békés megyei könyvek című kiállítás megnyitójára érkező vendégek az 1948-tól 1982-ig kibocsátott megyei kiadványok között. Ugyanis a Békés megyei Tanács első emeleti előterében kiállított könyvek gazdag választéka, esztéti- kussága. sőt némelyek országos elismerése mindenkit jó érzéssel tölthetett el. Csodálkozni azért volt okunk, mert jó néhány sorozat vagy önálló kötet, kétségtelen értékei ellenére — például a Poesis Hungarica — nem jutott el valami ok folytán- a megye irodalomszerető közönségéhez. Jó ötlet volt egy kiállítás keretében lehetőséget nyújtani a számvetésre. Több dolog okán is. S hogy melyek ezek az okok, azt világosan megfogalmazta megnyitó beszédében dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese. „Olyan kiállítást tekinthetnek meg, amilyen még soha sem volt Békés megyében, sőt — tudomásunk szerint — sehol sem az országban. Arra ugyanis még nem volt példa, hogy egy megye bemutassa azt az utat, hogyan vált a könyvkiadás az ünnepi eseményeket kiegészítő alkalmi ismeretterjesztési formából a művelődéspolitika és a megyei politikai nagyhatású eszközévé. Két olyan kifejezést is említettem, amelyek bármelyikével kapcsolatba hozni a könyvkiadást korábban, sőt talán még ma is szokatlannak, vagy egyenesen elképzelhetetlennek számított. Máig is él, s az utóbbi évek takarékossági mozgalmai nyomán újra felerősödött az a nézet, hogy a nem hivatásos szervek könyvkiadása megbocsáthatatlan pazarlás. Megyénket is érte ilyen vád. Válaszul hadd említsem meg, hogy könyveink országos, sőt egyes esetekben nemzetközi elismerése is igazolja, hogy a megyei könyvkiadás, amely a megyei könyvkiadás történelmi ha- gományaira épült, ma Békés megye átlagos kultúr- színvonala fölött helyezkedik el. Neves kutatógárdát tömörített az évek során maga köré, s emellett az itt látható könyvek egyben segítik a megyei vezetőket a tudományosan alátámasztott döntések meghozatalában. A könyvek kiadása ily módon szellemi életünk szervezésének, mozgásba hozásának egyik legfontosabb eszközévé, kultúrpolitikánk egyik leghatékonyabb lehetőségévé vált. Megyénkben, ahol nincsenek a szellemi élet szervező funkcióit ellátó felsőfokú intézmények, a könyvkiadásnak megkülönböztetett, fontos szerepe van és volt. A közeljövőben Pécsett rendeznek a nem hivatásos könyvkiadók kiadványaiból Fotó: Veress Erzsi kiállítást. Bízunk benne, ott is megfelelő elismeréssel nyilatkoznak majd kiadványainkról.” A kiállítást alaposan áttekintő látogató maga is meggyőződhet az előbb felsorolt okok helyességéről, hiszen méltán lehetünk büszkék az 1965 óta egyre inkább szaporodó monográfiáinkra, a Békés megyei Levéltár forrás- kiadványaira, a Bibliotheca Bekesiensis című sorozat történelmi, néprajzi tárgyú, szakmailag igényesen megírt munkáira, a csak kevesekhez eljutó Poesis Hunga- rica köteteire vagy az Üj Aurora füzetekre. De büszkék lehetünk a nagy évfordulókra készült kiadványainkra, s az új színt hozó földrajztudományi, természet- és környezetvédelmi kutatásokat publikáló könyveinkre. Régi, megszokott pedagógiai és egyéb tárgyú sorozatokkal találkozhatnak tehát az október 23-ig nyitva tartó kiállításon a megyei könyvkiadást figyelemmel kísérő látogatók. Megkezdődött az Eucepa konferencia Tegnap a Duna Intercontinental Szállóban megkezdte munkáját az Európai Cellulóz- és Papíripari Egyesületek Szövetsége (Eucepa) idei konferenciája. Hazánk másodízben házigazdája a konferenciának, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület először 1971-ben kapta meg a rangos nemzetközi tanácskozás rendezésének jo-‘ gát. A tudományos üléssorozaton 29 ország mintegy 800 szakembere a nyomda- és a papíripari gyártási folyamatok, valamint a minőség- ellenőrzés összefüggéseivel foglalkozik. A konferencia nyitóelőadásában Szabó Imre ipari miniszterhelyettes a hazai papíripar fejlődését ismertetve kiemelte: a papírtermelés az elmúlt negyedszázadban a négyszeresére növekedett, az ország szükségleteit azonban ez a meny- nyiség csak 40 százalékban elégíti ki. Ezt követően a konferencia résztvevői 7 szekcióban folytatták a tanácskozást. Hétfőn a Parlament vadásztermében kibővített ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége. A tanácskozáson részt vettek a magyar ENSZ-társaság intéző bizottságának tagjai is. A megjelenteket Sebestyén Nándor- né, az Országos Béketanács elnöke köszöntötte, majd Púja Frigyes külügyminiszter időszerű nemzetközi kérdésekről adott tájékoztatót. Részletesen szólt azokról a tényezőkről, amelyek az elmúlt hónapokban kedvezőtlenül befolyásolták a világ- politikai helyzetet, akadályozták az enyhülési folyamat kibontakozását. Ezt követően beszámolt az ENSZ II. rendkívüli leszerelési ülésszakának munkájáról, s azokról a jelenlegi tárgyalásokról, melyek középpontjában a fegyverkorlátozási kérdések állnak. A külügyminiszteri tájékoztató után Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára összegezte a magyar békemozgalom tevékenységének idei tapasztalatait. Bevezetőjében arról szólt, hogy munkájuk feltételei az elmúlt időszakban a korábbiaknál jóval kedvezőtlenebbül alakultak. A világ- politikai folyamatokban a feszültség elemei váltak meghatározóvá. A békeharcosok azonban nem hátráltak meg. s erejük megsokszorozásával vesznek részt a békéért folytatott küzdelemben. Megállapította, hogy a magyar békemozgalom és aktivistái is hozzájárultak az elért eredményekhez. Mindenütt ott hallatták szavukat, ahol sík- raszálltak a béke ügyéért. Kiemelte, hogy a nemzetközi háborúellenes küzdelemhez ösztönzést ad a Szovjetunió és a szocialista országok megingathatatlan tárgyalási készsége, az a magatartás, amellyel elkerülték az imperialista erők kihívását, mindvégig nyugodt hangnemben adták meg a kellő választ. Szólt arról is, hogy az el nem kötelezett országok közül mind többen — alapvető érdekeiket felismerve — csatlakoznak a békemozgalomA hónap elején ünnepeltük városunk, Békéscsaba felszabadulásának 38., a közeljövőben fogjuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóját. A hármas jubileumról ünnepi összejövetelen emlékeznek meg a békéscsabai Penza klub tagjai ma, október 19-én, délután fél háromkor. A MÁV-kultúrotthonban tartandó rendezvényt a magyar és a szovjet himnusz nyitja, majd szavalat és köszöntő következik. Ezután kiállítást tekintenek meg a hoz, magukénak vallva törekvéseit. A magyar és a nemzetközi békemozgalom kapcsolatát elemezve rámutatott: céljainknak megfelelően keressük a tőkés országok békeszervezeteivel való együttműködés formáit, eközben arra törekszünk, hogy ne az elválasztó, hanem az összekötő elemeket erősítsük. Ennek érdekében be kell számukra mutatni napjaink Magyarországot, hogy lássák, mit értünk el a szocializmus építésében. Minderre annál is inkább szükség van, tette hozzá, mert még mindig sok a rosszindulatú koholmány, hat a nyugati tömegkommunikációs eszközök ellenséges propagandája. A továbbiakban szólt arról, hogy közvéleményünk mind nagyobb figyelmet szentel a béke kérdésének, mint ahogyan ezt az idei béke és barátsági hónap hazai rendezvénysorozata is megmutatta. Végezetül ismertette az október 24-én kezdődő, s egy hétig tartó leszerelési hét célját, s programját. Az országszerte megrendezendő fórumokon arra hívják fel majd a figyelmet, hogy az enyhülésnek, a fegyverkorlátozásnak nincs más, ésszerű alternatívája. Az idei program nem a látványos, nagy rendezvényekre helyezi a fő hangsúlyt, sokkal inkább arra törekszenek, hogy „emberléptékű” találkozókon közvetlenül fejthesse ki mindenki a véleményét a leszerelésről, a béke és a háború ügyéről. A leszerelési hét hivatalosan október 31-én zárul, ám a találkozók sora nem fejeződik be: például Szegeden november első hetében tartják meg a nemzetközi diákszemináriumot, amelyen a hallgatók arról fejtik ki álláspontjukat: mit tehetnek a fiatalok a békés, nyugodt életért. A, főtitkári beszámolót kö- . vetően felszólalások következtek. Az Országos Béketanács elnöksége és a magyar ENSZrésztvevők az 1981-ben, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában rendezett „Békés megye bemutatkozik” című kiállítás fotóanyagából. Megnyitót mond Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bizottsága titkára. A következőkben filmvetítést rendeznek a tagcsoportok tagjai részére, végül baráti beszélgetésre kerül sor a tagcsoportok ügyvezető elnökeivel és párttitkáraival. A Penza klub ünnepi rendezvényének helyszínén orosz hanglemezeket és ajándéktárgyakat lehet vásároltársaság intéző bizottsága közös felhívással fordult a békemozgalomban tevékenyen részt vevő tömegszervezetek tagjaihoz, az üzemek és hivatalok, oktatási és más intézmények dolgozóihoz. Ebben többek között felszólítják a lakosság legkülönbözőbb rétegeit, a fizikai és szellemi dolgozókat, a nőket és a fiatalokat, valamint a vallásos meggyőződésű embereket, hogy a leszerelési hét alkalmából hazánkban rendezendő akciókon juttassák kifejezésre békeakaratukat, és támogassák az egyesült nemzetek leszerelési erőfeszítéseit. A felhívás a továbbiakban leszögezi: napjainkban midőn az imperializmus erőfölényre törekszik, az emberek nemzetközi politikai erővé sűrűsödő békeakarata lefoghatja azoknak a kezét, akik a tömegpusztító eszközök birtokában diktálni szeretnének a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, az önrendelkezés és az együttműködés útjára lépett népeknek. A mi törekvésünk az — folytatódik a dokumentum —, hogy az egységes cselekvésért folytatott párbeszéd alapján hozzájáruljunk az enyhülés történelmi vívmányainak védelméhez, kontinensünk és az egész világ békéje és biztonsága érdekében. A második világháború után hazánkban a béke és a szabadság eredményeként jött létre az a szocialista társadalmi rend, amelyben egész népünk történelmi összefogása testesül meg. Ezért számunkra természetes, hogy szocialista értékeinket, azok védelmét összekapcsoljuk a béke és a haladás eszméjével. A Béke-világtanács nemrégiben közzétett felhívásával összhangban, ezért arra kérünk minden becsületes, békeszerető embert, hogy munkájában és társadalmi tevékenységében képviselje a fegyverkezési hajsza megállításában jelentkező egyetemes emberi érdeket — hangzik a felhívás. B. S. E. i Búzavetők A vetők — azok a munkások, akik most alapozzák meg a jövő évi búzatermést — többnyire nem a szavak emberei. A kérdésre, hogy nehéz-e a munkájuk, szerényen felelnek: igen, az, de már megszokták. Hogy szeretik-e, arra gyakran ta- gadóan rázzák a fejüket: nem kell azt szeretni, az ember csinálja a dolgát, keresi a kenyerét. Egyszerű az egész, a vetés is munka, mint a többi — válaszolnak a vetők. Tulajdonképpen igazuk van; a munka mindig munka. Kívülről azonban valamivel többnek látszik. Művelői azzal keresik a kenyerüket, hogy elvetik a kenyérnek- való magját. És ez már olyan felelősséget jelent, amely feltétlenül megérdemli a figyelmet. Annál is inkább, mert a természetet, s részét, az apró búzamagot nem lehet becsapni. Hiszen szemmel látható gyenge fejlődéssel, alacsony terméssel torolja meg a hanyagságot. Az egyenetlenül növekvő búzatövek rossz érzést keltenek a határt szemlélőben, a szépen soroló növényzet méltán ad okot a bizakodásra. Évszázadok tapasztalata, tudományos megfigyelések szerint ugyanis a vetés nagyrészt eldönti, milyen lesz a jövő évi termés. Jöhet a téli, jótékony hótakaró, a csöndes májusi eső: ha ősszel elrontották a vetést, már nemigen lehet rajta javítani. Nagy felelősség hárul tehát azokra a kétkezi munkásokra, gépvezetőkre és termelésirányítókra, akik mostanában a határban töltik napjaik legnagyobb részét. Reg- . gél aggódva kémlelik az eget, hogy lesz-e eső? Majd feltöltik a magtartályokat, elindítják a gépeket. És egész nap róják a földeket. Nyelik a port, tűrik a kerekek rázását, a néha megeredő esőt, a szelet. Ismét töltik a tartályt, vetnek, fordulnak. Hogy hányszor napjában és hány magot helyeznek biztonságos földágyba — nehéz és fölösleges lenne megszámolni. Munkájukat két megyei adat jól tükrözi. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának felmérése szerint 136 ezer hektár búzát kell vetni ahhoz, hogy legalább 130 ezer hektáron arathasson jövőre a 82 tsz, hét állami gazdaság. A két szám közötti különbség oka egyszerű és jellemző: minden évben előfordul, hogy néhány ezer hektárnyi búza nem képes átvészelni a telet. A hótakaró nélküli kemény fagy vagy éppen a belvíz pusztítja ki ezeken a területeken a töveket. Szinte elkerülhetetlenek ezek a károk, némileg azonban enyhíthe- tők. Ha megfelelő mélységbe kerül a mag, ha időben kihúzzák a belvízelvezető árkokat ... A kulcs ismét a vetők kezében van. Az ő lelkiismeretes munkájuk — ha teljes biztonságot nem is, de esélyt adhat a kis növénykéknek, hogy életben maradjanak, s bő terméssel hálálják meg a gondoskodást. A vetők nem a szavak emberei — többnyire. Egyik kivétel az az egyetemista ismerősöm, aki katonaként került közéjük. Velük dolgozott néhány hetet, átélte kemény napjaikat. Egyszer szükségét érezte, hogy megfogalmazza, mi a jó, a szép a vetésben: „A folytonosság, a munka értelme fogott meg igazán. Elvetem a magot, abból búza, kenyér lesz. Étel az emberiségnek, a továbbélés, a folytonosság jelképe. Csak egy kis rész voltam a vetők között, de tavasszal, amikor elmentem a zöldellő tábla mellett, tudtam, ezt én vetettem. Hogy benne van a kezem munkája, és hogy volt értelme az egésznek.” M. Szabó Zsuzsa ni. Ülést tartott az Országos Béketanács
