Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
1982. október 17., vasárnap X NÉPÚJSÁG BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Gerlén G erla a megye egyik legfiatalabb települése, hiszen 1958. január 1-én lett önálló község. Történelme is szokványos. A szétszórt tanyák lakói, nincstelenjei a grófnál cselédcskedtek. Sokáig Doboz közigazgatási területéhez tartoztak, a felszabadulás után 6500 hold földet osztottak ki. Az 1950-es évek elején a közös gazdálkodás útjára léptek, és megalakították az önálló termelőszövetkezetet. Ez nagy lendületet adott a fejlődésnek. Már 1954-bcn gomba módra szaporodtak az új családi házak. Az eredmény: az 1960-as évek elején 1200 körüli a lakosság száma. Krattinger Márton, a fiatal tanácstitkár jól érzi magát a faluban. Van tennivalója bőven, de nem bánja, mert a lehetőségek is nagyok. A község létét és jövőjét meghatározza a három város — Békéscsaba, Békés és Gyula — közelsége. A megyeszékhely mindössze 8 kilométerre van. Ezért is született olyan döntés, hogy 1976. január 1-től Békéscsaba város- környéki községe. Jellemző: 1958-ban alig laktak itt 980-an, a mostani lélckszám eléri az 1500-at. Ami szintén figyelemre méltó, hogy nem fogy, hanem gyarapszik a község lakossága. Az átlagos életkor a 35 évet sem haladja meg. A fiatal házasok 30—40 ezer forintért általában 350 négyszögöl telket vehetnek. Sorra épülnek a korszerű, fürdőszobás lakások, és kertészkedésre, állattartásra is van lehetőség. Az idén 2.5—3 millió forintos beruházással bekapcsolódtak a regionális vízhálózatba. Ezzel megoldódik az új családi házak vízellátása. A foglalkoztatottságra sem panaszkodhatnak. Az emberek zöme a tsz-ben, a pósteleki és néhányan a Békéscsabai Konzervgyárban találnak munkát, a többiek az erdei termékeket feldolgozó vállalat előkészítő üzemében, a helyi intézményekben, a kereskedelemben dolgoznak. A jövő körvonalai is alakulnak. A községet körülvevő erdő, a jó levegő, a szabad terület, a meglevő kommunális és egyéb fejlesztések lehetőséget teremtenek arra, hogy Gerla a megyeszékhely kertvárosa legyen. No, várjon csak elvtárs... Takaros, pirosra festett ház az óvodával, szemben. Csend, csak az őszi levelek zizegnek halkan. Toporgok a kiskapu előtt. Kerékpáros fiatalember áll meg. — Jó napot. — Jó napot. Maga is Réda Jánost keresi? — Azt. — Vajon hol lehet? — néz körül tanácstalanul. Kurjantunk egyet-kettőt és az öreg előkerül. Becsukja a lécajtót. Fürgén köztünk terem, barátságosan üdvözöl Kalap van a fején, a szemében kíváncsiság. — Hány éves. Jani bácsi? — Hetvenkettő, hat éve mentem nyugdíjba — mondja, és a konyhába vezet. Beszélünk az időjárásról, erről-arról. Mondom, hogy az élete érdekelne. — No. várjon csak elv társ — áll föl, és a kabátja zsebében keres valamit. A párttagkönyvét mutatja, amely szerint 1932 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Kissé meghatódik. Biztatom : meséljen csak. — Egy ügyvéd tanított a hatalmas fűzfák között — emlékezik. — Okos gyerek volt, a jövőről beszélt. Elmagyarázta, hogy miként lesz, ha elűzzük az urakat. Veszélyes jíjték volt. Csengőt szereltünk a madzagra, a figyelő meghúzta, amikor jött valaki. — Nem félt? — Nem. Hajtott valami. Tudja mit jelent az, ha valakinek nincs munkája? Az emberpiacon néhányat kiválogattak, a többit hazaküld- ték. Persze, megvertek, bezártak. Régen volt—legyint, és a kredenchez lép. Gyógyszeres dobozokat szorongat a markában. — Ezeket szedem évek óta. A verés miatt. . . — Hol született? — Gyulán. Aztán Dobozra költöztünk. A nagyapám, az apám is utász volt. Gerlán 1948 óta lakunk. Itt lettem párttitkár, tizenhat évig csináltam. Jártuk a tanyákat, szerveztük a kommunista pártot. Bizony, elő kellett szedni a tudományt. Ott volt a kisgazda-, a paraszt-, > a szociáldemokrata párt. Kiosztottuk a földet, aztán 1949-ben közöst alakítottunk, a Magvető Téeszt. — Hányán kezdték? — Hányán? Tizenhárom család lépett be először. Két lovunk volt, később hoztak tehenet, vetőgépet. Kis előleget kaptunk. Zárszámadáskor azt mondtuk a tagoknak: majd jövőre jobb lesz. — Miből éltek? — Azért csak kaptunk valamit. Én elküldtem az egyik fiamat bányásznak, hozta is a pénzt egy ideig. Végül ott maradt Tatabányán. — A többiek? — Négy gyerekem van. Ketten itt élnek a faluban, a legkisebb fiú katona. Megvagyunk az asszonnyal. Az erdőre járok fát vágni, teszek- veszek a kertben. • •Feláll. Papírokat, kitüntetéseket vesz elő. Emlékplakett, emlékérem, Kiváló Dolgozó jelvény. Huszonöt éve önkéntes rendőr. Jelenleg csoportvezető, 16 embert irányít. A 3100 forintos nyugdíjával elégedett. Az ajtóban megszorítja a kezem. Mit mondhatok? — Jó egészséget, Jani bácsi! flz a leszakadt gerenda... 1982 júliusában a gerlai kastély egyik termének mennyezete leszakadt. A hír csak akkor borzongató, ha továbbgondoljuk a tényeket. A kastélyban van az általános iskola otthona is. Évről évre megpróbálták javítani az átázott falakat, a meny- nyezetet. Az alsó szigetelés elkészült az idén, de addigra a födém még jobban beázott. Óriási összegek kellenének a teljes rekonstrukcióhoz. Nem maradhattak tovább a gyerekek az életveszélyessé vált épületben. Törhették a fejüket a tanácsi, az iskolai vezetők. hová tegyék a tanulókat, hiszen augusztus végén a nyári szünet is befejeződik. Felvetődött a kérdés; vigyék-e naponta Békéscsabára mind a 184 gyereket (a 8 tanulócsoportot), s szétosszák a megyeszékhely iskolái között, vagy helyben keressenek tanításra alkalmas, alakítható termeket? Az utóbbi mellett döntöttek. Gyors szervezéssel, munkával elérték, hogy a tanév időben kezdődhetett. A fogorvosi rendelőben, a napközis konyha helyén, a tanácsteremben, a klubkönyvtárban és másutt festettek, takarítottak, felállították a padokat, beszerelték a megfelelő világítást, ezután kinyílhatott az „osztálytermek" ajtaja. Ez a megoldás nyilvánvalóan csak átmeneti lehet. A meglevő műemlék épület "helyreállítása többe kerülne, mint egy új iskola építése. Tudják ezt a felettesek, az illetékesek is. A megyei és a helyi szervek erőfeszítése, a Május 1. Tsz közbenjárása, segítsége, s a gerlaiak sok- sok társadalmi munkája együtt remélhetően azt eredményezi; hogy a jövő tanév kezdetére könnyűszerkez.e- tes technológiával épült, korszerű, új iskolát nyithatnak a községben. „Nem hiszem, hogy egyetlen szülő is akadna itt, aki ne fogna lapátot a kezébe a jövő évi tanévkezdésért” — bizakodik Krattinger Márton vb-titkár. A gyerekek mellett a pedagógusok közérzete is fontos feltétele az oktatás eredményességének. A tenyérnyi nevelői szobában csaknem húszán még egy esztendeig elvannak, csakúgy, mint a falu egyik pontjáról a másikra, osztályról osztályra vándorolva. Kitart Gerlán a jelenlegi pedagógusgárda bizonyosan, ha előttük a biztató jövő. Egyébként sem riadnak meg a munkától Gerlán a felnőttek, de a gyerekek sem. A szülők példamutató társadalmi munkája ösztönzi a gyerekeket is. Az a .leszakadt gerenda szerencsére nem okozott tragédiát az iskolában. Bizonyosan felépül majd az új intézmény is, amelyben a kultúra néhány helyisége is helyet kap, ha az eddigiekhez hasonlóan fogják össze az erőket, mozgósítják a fiatal község ifjú lakóit. / Szerencsére senki nem volt az iskolában, amikor a gerendák lezuhantak A nyugdíjasok patrónusa — önkéntesen, igény szerint alakult a nyugdíjasklubunk, ebben rejlik az ösz- szetartó ereje is — mosolyog Ferenczi József, a község társadalmi tanácselnöke, a klub vezetője, ősz hajú, kedves arcú bácsi a volt tanyasi tanító, később iskolaigazgató-helyettes. Életének gazdag pedagógiai tapasztalatát ma is hasznosítja, csak most az idősebbekért. — Több mint 150 nyugdíjas él a községben — meséli tovább a klubalakítás történetét. — Személyesen ismerem valamennyit. Van közöttük régi uradalmi cseléd, földműves és iparos ember is. Egész életükben látástól vakulásig dolgoztak, jócskán megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. Biztatásukra, a népfront és a tanács segítségével hozzáfogtam a nyugdíjasklub alakításához. Majdnem ötvenen jöttünk össze a könyvtárban 1975 novemberében. Nem tudta még a sok jelentkező, mit jelent majd a klubtagság. Tanulmányoztam a Megyei Művelődési Központ útmutatóit, beszélgettünk arról, miként tervezzük az életünket. A szürke, magányos hétköznapok szomorúsága a dolgozni már kevésbé bíró falusi öregeket könnyebben utoléri, mint a városiakat. Moziba, diszkóba ők már nem járnak, más időtöltésre vágynak. A mi feladatunk a nyugdíjasok művelése, szórakoztatása, életük gazdagítása lett. Ma már a klubban 58-an vagyunk. — Hétfőn esténként találkozunk, előadásokat hallgatunk, beszélgetünk. Igen jól ért a nyelvünkön rendszeres előadónk és idegenvezetőnk, .Horváth László. Legutóbb Penzáról mesélt nekünk. A művelődési központ műsorajánlatait mindig megkapjuk, s élénken érdeklődnek a nyugdíjasaink a földrajzi, az egészségügyi, a történelmi, a politikai témák, a kirándulások iránt. Évente két alkalommal kirándulunk, az egyik utunk általában két- három napos. Nyugdíjasvacsorát is kétszer rendezünk. A tsz és a pósteleki konzervgyár segít az ennivaló összeállításában, a mi asz- szonyaink pedig főznek. Csak hallaná, milyen jó a hangúiét, ha a konzervgyáriak citeramuzsikája szól. Persze, nem telne a sok szépre, jóra az alacsony tagsági díjakból. A környékbeli üzemek, a tanács támogatja a falunak ezt az összetartó kis közösségét. A kirándulásainkhoz például a tsz autóbuszt ad. — Nemcsak várjuk és kérjük a segítséget, hanem nyújtjuk is a rászoruló társainknak. Meglátogatjuk a betegeket és magányosokat, felkaroljuk a rossz szociális helyzetűeket. Azért “tartalmas a mi klubéletünk, mert nemcsak a jó program, hanem az egymás iránti szeretet is összetart bennünket. Az oldalt írta: Bede Zsóka és Seres Sándor. A fotókat Veress Erzsi készítette. Együtt a lakossággal Az eső elállt. Gyönyörű, verőfényes őszi délután. A békéscsabai Május 1. Tsz központjában zajlik az élet.' Nem sokan ücsörögnek az íróasztal mellett. Az elnököt. Farkas Miklóst is az irodája előtt találjuk. Széles mozdulatokkal magyaráz, intézkedik. Nem csoda, most van a munka dandárja. Papírt lobogtat a kezében, és befelé invitál. Gőzölög a fekete, még egy aláírás, és beszélgethetünk. Arról, hogy mit jelent Gerla a termelőszövetkezetnek és a községbelieknek a tsz. A válasz nem patetikus. hanem egyenes és szókimondó. Akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, a község munkaképes lakosságának több mint 30 százaléka, 140 ember a közös gazdaságban keresi a kenyerét. Becsületesen, kitartóan dolgoznak. A kapcsolat 1975, az egyesülés óta szinte töretlen. A segítség azonban nem önzetlen. Az elnök sorolja a tényeket. Az iskolában kézilabdapályát, kerítést építettek, viszik a gyerekeket kirándulni Gyulára, Csehszlovákiába, fuvarkedvezményt adnak az építkezőknek. Persze, hozzájárulnak mindehhez a szülők is. A tanulók meg jönnek és dolgoznak, gyorsítják a betakarítást. De új munkahelyek létesítésére is gondolnak. A zöldségtermesztésből felszabadult lányokat, asszonyokat ugyanis foglalkoztatni kell. Megállapodást kötöttek a 1 Kner Nyomdával, és a tsz melléküzemágában hulladékanyagokból címkéket, különböző papírmappákat, tapétákat készítenek. Közben megjön a határból Fehér Miklós, a termelőszövetkezet párttitkára. Tős\ néhány esztendeje felépült, korszerű óvodában jó körülmények között élnek, tanulnak a 3—6 évesek gyökeres gerlai, ma is ott lakik. Csöppet sem elfogult, de szemmel láthatólag büszke a falujára, az ott élő emberekre. Íme, az elmúlt 24 esztendő mérlege. Korszerű üzletek, óvoda, szolgáltatóház, vízmű, orvosi rendelő és lakás épült. Aztán itt van a társadalmi összefogás. Nem kell noszogatni az embereket. hogy jöjjenek utat, járdát csinálni. Szervez, moz-, gósít a tanács, a tsz, a Hazafias Népfront. Évek óta saját kategóriájukban az országban és a megyében is élen járnak a társadalmi munkában. A közlekedés javítása viszont elengedhetetlen. Zsúfolt a reggeli és az esti járat. A hangulat emiatt nem a legrózsásabb. II Napsugárban — Jöjjön, benézünk a Napsugárba. — Az mi? — Ugyan, egy gyerek is tudja Gerlán, hogy a III. osztályú étteremről és presz- szóról van szó. Az üzlet ez év szeptember 12-én nyílt meg. Nagy szükség volt rá, mert ezzel régi gondja oldódott meg az ittlakóknak. A kereskedelmi alapellátás jó. Még 1972-ben adták át az önkiszolgáló élelmiszerboltot, az iparcikküzletet. A vendéglátást azonban egy sötét, olajos padlós kocsma „reprezentálta”. A vendéglő alapozását a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ kezdte meg, és a békéscsabaiak fejezték be. De ez egy csöppet sem zavarja a gerlaiakat. örülnek az új létesítménynek. A presszó egyik falán hatalmas poszter, a mennyezeten modern lámpatestek, a polcokon márkás italok. Baukó Pál az üzletvezető. Fiatalember létére tíz dolgozót irányít. — Békéscsabai vagyok — kezdi, és hellyel kínál az étterem egyik asztalánál. — Kijöttem, mert fantáziát látok az üzletben. Sok fiatal él a községben. A jövő hónaptól kezdve divatbemutatót, revüdiszkót, nótaestet rendezünk. Eddig 300 ezer forint forgalmat értünk el. Ügy tervezzük, hogy évente meglesz a 6,5 millió forint bevétel. Naponta 250 adag ételt főzünk, ebből 150-et a gyerekek fogyasztanak el. Megszűnt a napközis konyha. Itt kulturált körülmények között ebédelhetnek a kicsinyek. — Kissé szürkének, barátságtalannak látszik az étterem . . . — Nem sokáig — érvel az üzletvezető. — A falakat beborítjuk fával, képekkel díszítjük a helyiséget. Tavasz- szal parkosítjuk az üzlet környékét. Tudja, mindehhez idő szükséges.
