Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

a 1982. október 16., szombat ződést. Ezek egyenesen a vasútról viszik a szenet a megrendelőknek. Az a kikö­tés, hogy de. 11 óráig fejez­zék be a munkát, mert szorít a kocsiálláspénz, a fekbér. Ezért nem szívesen szállíta­nak messzire. Viszont van még öt fuvaros, akiknek szintén megvan a vevőkörük, így előfordulhat, hogy valaki nehezebben kapja meg a téli tüzelőjét. Ismét oda lyukadtunk ki. hogy nagy úr a fuvaros. Do­bozon összegyűrt, zsebből ki- ráncigált tüzelőutalványokat simogat a telepvezető. — Holnap járnak le az utalványok, most idelökték nekem. — Mi lesz a sorsuk? — Visszamenőleg kiadjuk. — Van szenük? Vili bácsi a fuvarossal tár­gyal a kiskapuban. Forr a méregtől, de türtőzteti ma­gát. Filozofikus mosoly kí­séretében odalép a morcos emberhez: — Kedves Szabó úr, 30 mázsa berentei darabost hoz­zon, ha Istent ismer. — Még hogy úr! Mit gú­nyolódik velem — rángatja a gyeplőt szüntelen, és ká­romkodik. — Nézze, itt a rengeteg utalvány, ráírták, hogy darabos meg tojásszén kell nekik. Ha egyszer nincs, hiába könyörög — csap a lo­vak közé bosszúsan. — Felebarátom. maga okosnak látszik. Árulja mái­éi. mi a fenét csináljon egv maszek kályhás — néz fe­nyegetően a 100 kilós óriás. — Folyton azt hajtogatják: dobják ki az olajkályhát, in­kább szénnel fűtsenek. Van is megrendelésem dögivei. Sokat érek vele. ha nem ka­pok kályhacsempét. Ez a sze­rencsétlen öreg vízüveget hajkurász hetek óta.' Nincs. Ugyan kérem, beszélni köny- nyű ... Mit feleljek? A megyei szakszervezetben sem biztatnak semmi jóval. Levelet mutatnak, amely sze­rint a megyei állami építő­ipari vállalat Vésztőről be­járó munkásai panaszkod­nak. Az utóbbi időben csak utalványra szolgálnak ki tü­zelőt a helyi ÁFÉSZ-telepen, a készpénzzel fizetőket el­küldik. — Furcsa — forgatja az írást Richweisz Ferencné, a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársa. — Ilyen megkülönböztetésre senkinek nincs joga. Gedó Andrásné. az SZMT közgazdasági és szociálpoliti­kai osztályának munkatársa szintén csóválja a fejét: — Az a gyanúm. hogy egyes telepeken ily módon próbálnak megszabadulni a rosszabb minőségű szenek­től. Ki tudja? Elvileg minden lehetséges. Persze, nem árt, ha az ember meg is győző­dik róla. Felkerekedtünk te­hát hármasban tapasztalatot gyűjteni az idei tüzelőellá­tásról. Békésen az Alföldi TÜ- ZÉP Vállalat telepén vi­szonylag csönd van. Gellén Gergely telepvezető elége­detten dörzsöli a kezét: — Még ilyen jól sohasem sikerült felkészülni az ötna­pos leltárra. A földrengés és az árvíz miatt megemelt készlettel dolgoztunk. Most már kezdünk egyenesbe jön­ni. Valóban. Az udvaron alig van építőanyag. A rengeteg cementet is eladták. így tény­leg könnyű leltározni. Mit szólnak mindehhez a vevők? Nincs idő latolgatni. mert közben tetemes mennyiségű porszenet pillantunk meg. Senki nem kapkod utána. Kísérőnk megmagyarázza: — Tavaly berentei dióként kaptuk. Elporladt. Nem td- dunk mit tenni. Tartalékol­juk. — Mire? — Ha minden kötél sza­kad. ezt is megveszik. — Viszont még nem is fe­szül a kötél. — Persze, hogy nem — ve­zet a sínek közé. — Láthat­ja. van itt haldex. balinkai és berentei dió. brikett, len­gyel lángborsó. — Adjon nekem tatai bri­kettet, vagy berentei dara­bost. Legyint. Érzem, a pokolba kíván, mégis udvariasan vá­laszol : — Nem tudom, hogyan le­hetne meggyőzni az embere­ket. Itt porlad 9 ezer mázsa berentei dió. egy hónapja nem nyúlt hozzá senki a ba­linkai dióhoz. Pedig az utób­binak 3 ezer 600 kalória a fűtőértéke, és mázsánként 45.90 forintba kerül. A slá­gernek számító berentei da­rabos csak 3100 kalóriás. és 54.90 forint az ára — tárja szét a karját tehetetlenül. — A fuvarosok se tehet­nek semmit? — Mit. uram. mondja meg? Tizennyolc állandó fu­varosunk van, akik jól isme­rik a kuncsaftokat. Olyan ez. mint amikor valakinek saját fodrásza van. Érti. ugye? Értem, értem, csak fel nem foghatom — mondaná erre a vicces parasztember. Ha jól meggondoljuk, a vevő és a kereskedő is ki van szol­gáltatva a fuvarosnak, hi­szen ő dönti el. hogy kinek, mikor, mennyi és milyen tü­zelőt szállít. Egyszemélyben. megfellebbezhetetlenül. Beregi Sándorné. á mező- berényi tüzelő- és építő- anvag-telep vezetője vidá­man jár-kel, mérlegel. Sze­rinte az idén semmi gond a tüzelővel. Igaz. nincs tatai brikett és berentei darabos, de tud adni helyette várpa­lotai brikettet és ajkai diót. — El is viszik? — csodál­kozom. — Először idegenkednek tőle. aztán meggondolják magukat. Képtelenség egy­két fajta szénnel elárasztani az egész országot. Ez igaz. Csakhogy vannak speciális tüzelőberendezé­sek, amelyek üzemeltetéséhez nem jó akármilyen tüzelő­anyag. Ezért sántít az a szem­lélet, miszerint mennyiségi­leg elegendő a szén és a bri­kett. a minőség meg olyan, amilyen. Eszi. nem eszi. nem kap mást. Üjfent a sokat em­legetett ésszerű elosztásról van szó. — Könnyű a herényieknek — áll az udvar közepén egy szénrosta mellett Bak János, a köröstarcsai telep vezetője —. hiszen hozzájuk bevezet­ték a gázt. Nekünk jelenleg csak ez a porszén van, a III. negyedévre ezer mázsa a le­maradás. Itt csak a brikett kell! Augusztusban 8 va­gonnal adtunk el belőle. Egyébként érthető az embe­rek viselkedése. Legalább 500 belvizes ház épült fel a köz­ségben. amelyekben modern kazánnal fűtenek. Ezekbejö­het a brikett, legyen az ta­tai. várpalotai vagy dorogi. — De nem jön. — Tudja, az a legnagyobb baj. hogy nincsenek tekintet­tel az igények növekedésére. Nem kaphatok több tüzelőt, mint az elmúlt évben. Ilyen­kor. ősszel már a szállítás­sal is baj van. Hiába rendel­tem ajkai diót. nem érkezett meg idejében, végül a nya­kamon maradt. Kétségtelen, a kereskedők óvatosak. A körösladánvi ÁFÉSZ-telepen a megkötött szerződéseket nézegetjük. Ki­derül, az ajánlott 16 fajta szénből mindössze 4-félét rendeltek, valamint tatai és dorogi brikettet, haldexet és lengyel lángborsót. — A vevők nem kedvelik a közép-dunántúli szeneket — mondja Domokos Géza, a vésztői tüzelő- és építőanyag­telep vezetője. — Évente sok ezer mázsa szenet adunk el. ez elég a község lakosságá­nak. Arról viszont nem te­hetünk. hogy a III. negyed­évben a megrendelt brikett felét kaptuk meg. 100 tonná­val kevesebbet küldtek da­rabos szénből. A berentei di­ót itt eszi meg az idő az ud­varon. — Mit kezdenek vele? — Semmit — rántja mega vállát. — Felajánljuk a tég­lagyárnak. de azoknak sem kell. — Igaz, hogy az utóbbi időben csak utalványra ad­tak tüzelőt? — Nem. ez nem így van — ingatja a fejét hevesen. — Mi is a forgalomból élünk. — Egyszóval, nincs alapja a panasznak? — A kiszállításnál lehet­nek buktatók. A szövetkezet nyolc fuvarossal kötött szer­— Van is, meg nincs is. — Ezt hogy érti? — Amit az udvaron lát. azt már eladtuk. Várjuk a következő szállítmányt. Egy­szer csak megérkezik. Állok a csapkodó esőben, nézem a békéscsabai vasútál­lomás mindennapi nyüzsgő életét. Szén- és briketthe­gyek. Markolók, vagonok, lo­vas kocsik, gumicsizmás em­berek. — Bátyám, miért nem jó a berentei dió? — Nem tudja? Több ha­mut kotor ki a kályhából, mint amennyi szenet rátett. Próbálja meg ... Nem szítom tovább a tü­zet. Inkább számba veszem a hallottakat és elgondolko­zom. Évek óta fellángol a vita a tüzelő körül. Hamvába dől minden kísérlet, hogy az emberek megértsék: nem csupán tatai brikett és be­rentei darabos szén van a vi­lágon. De ki próbálja őket komolyan meggyőzni? Lá­tott-e már valaki mondjuk kalóriatáblázatot a telepeken, vagy szórólapot, amely tájé­koztatná a vevőket a szén minőségéből, hogy melyik tü­zelőberendezésben ég el a legjobban? Ne kergessünk álmokat. A bányák egy ré­sze nem teljesítette a tervet, egyes szénfajtákból nincs elegendő. Üj brikettgyárak építése sem megy egyik nap­ról a másikra. Az viszont szomorú tény: rengeteg el­adatlan szén megy tönkre a telepeken. Hogy mennyi? Azt senki sem meri kiszámolni. Talán a nyíltabb, következe­tesebb propaganda, a szer­ződések pontosabb, átgondol­tabb, arányos teljesítése, a helyi sajátosságok figyelem­be vétele segítene. Mert ta­gadhatatlan. hogy a mai gya­korlat szerint az ÁFÉSZ-tü- zelőtelepek hátrányban van­nak az államiakkal szemben. A kapcsolat is megfenek­lett. Némi túlzással azt le­hetne mondani, hogy sok ve­vő azt sem tudja, merre van a TÜZÉP-telep. Ha már így alakultak a fuvarozási szoká­sok. legalább megnyugtató jogi formulát találnának a megrendelések teljesítésére. Dehogy bántom én a maszek fuvarosokat. Akkor tudjuk meg. hogy mennyit érnek, ha nem lesznek. Ugyanis nincs kinek átadni a stafétabotot. Hol van a Volán, a téeszek, az ÁFÉSZ-ek? Enyhén szól­va furcsa, hogy a megyeszék­helyen a TÜZÉP-nek egyet­len IFA tehergépkocsija szál­lítja a tüzelőt. Gyűlik a felhő. El kellene oszlatni. Miért csak akkor kapkodjuk a lábunkat, ha nyakunkba csorog az eső? Seres Sándor Orvosmeteorológiai előrejelzés érezzük a lehűlést. Minél maga­Erősen érződik időjárásunk­ban, hogy a nyár és a tél kö- zötti átmenet időszakát éljük: gyakran nagymértékben változik az idő. A hőmérséklet-változás egyedül eselteg még nem is len­ne olyan nagymértékű. hogy különösebb biológiai megterhe­lést okozna, a legtöbb esetben azonban csapadékhullás és szél­erősödés kíséretében érkezik meg az időjárás-változás. Ekkor pedig már sokkal erősebbnek sabb a levegő nedvességtartal­ma. és minél élénkebb a lég­mozgás, annál jobban lehűl szervezetünk, tehát annál in­kább pótolni kell a hövesztesé- get. Forró italok fogyasztásával csak átmenetileg tudjuk hideg- érzetünket mérsékelni. Tanácso­sabb ezzel szemben a változé­kony időkben tápértékben gaz­dag ételeket fogyasztani, és az időjárásnak megfelelően öltözni. Kertbarátok tanácsadója Ha már minden betakarítási munka befejeződött. megkez­dődhet a kert télj felkészítése. Mindenekelőtt — lombhullás után — egyenként vizsgáljuk át a gyümölcsfákat, gyümölcsbok­rokat. szőlőtőkéket, és ha azt látjuk. hogy beteg, értéktelen fák vannak, akkor haladéktala­nul kezdjük meg azdk kiterme­lését. hogy új. korszerű fajták­kal pótolhassuk még az ősz fo­lyamán. A másik nagyon fon­tos munka ősszel a talaj felásá­sa vagy felszántása. Ezt a mun­kát nagyon sokféle ok miatt szinte kötelező érvényű elvégez­ni. A munkát mnid^nképp ak­kor ajánlatos megkezdeni, ami­kor a lomb lehullott. Az ásás­sal. a levelek beforgatásával na­gyon sok betegséget semmisít­hetünk meg. arról már nem is szólva, hogy a levelekben, ta­lajban levő kártevők tömegét pusztíthatjuk el a talaj őszi megforgatásával. Negyvenegy év a posta szolgálatában Békefi István 1941-ben. Pesterzsébeten, mint posta- kiadó-jelölt kezdte a pálya­futását. A fix keresetéért és a nyugdíjas állásáért akkori­ban sokan irigyelték. A szakvizsgák letétele után lépésről lépésre hajad­hatott volna feljebb a rang­létrán. ha 1943 októberében be nem hívják katonának. És 1948-ig, a hadifogságból való hazatértéig le sem ke­rült róla az egyenruha. Az­tán Békéscsabára helyezték, ahol előbb beosztottként, majd távközlési forgalmi osztályvezetőként. végül 1971-től a hivatalvezető he­lyetteseként dolgozott mos­tanáig, nyugdíjba vonulásá­ig. A postai szolgálatban el­töltött 41 esztendő alatt sok érdekes élményben volt ré­sze. Ezek közül különösen szívesen emlékszik vissza arra az időre, amikor az szb kultúrfelelőse volt. Akkor — 1949-ben — alakult meg és 1965-ig működött a bé­késcsabai postászenekar. A kultúrcsoport évente 5-6 ren­dezvényen mutatkozott be. Ö énekesként lépett fel. Ope­rettdalokat adott elő. A város fejlődött, a posta egyre kevésbé tudta kielé­gíteni az igényeket. Elkez­dődött az új postaépület ter­vezése, 1975-től pedig az építése. A hivatali munka közben zökkenőmentesen folytatódott. A szervezésben neki is jelentős szerepe volt. És 1979. november 7-én megtörtént az átadás. — Ragyogó az új posta. Az ország egyik legszebb hi­vatala. ahol a postások igen kedvező körülmények között dolgozhatnak — állapítja meg. Szívesen beszél az újítá­sokról is, amiről a követke­zőket mondja: — Főleg a távközlési for­galmi szolgálat korszerűsíté­sére tettem néhány javasla­tot akkor, amikor a kezelé­si utasítás készült. Ezek kö­zül többet elfogadott a ve­zérigazgatóság. De más vo­natkozásban is igyekeztem változtatni azon. ami éssze­rűtlen volt, vagy az idők fo­lyamán vált azzá. S ha jól számolom, 41 év alatt mint­egy 50 újításom valósult meg. Foto: Veress Er/.-; Szeretettel gondol vissza azokra, akikkel együtt dol­gozott. — A postások becsületes emberek — vélekedik. — Aki nem, azt elküldik. Az egyik kézbesítő például a prospektusokat nem juttatta el a címzettekhez, mert szenvedélyes „gyűjtő" volt. Fegyelmileg elbocsátották. Az évek során még négy embertől kellett visszaélések miatt megválni. Szerette a szakmáját és azt a környezetet, amelyben dolgozott. És úgy látja, hogy a fiatalok is vonzódnak a postai szolgálathoz. Főleg, amióta rendezték a kerese­tüket. Békefi István sok elisme­résben részesült. Most, 60 évesen, fájó szívvel válik meg a postától. Éppen ezért, ha néha visszahívják, szíve­sen áll majd a hivatal ren­delkezésére. Unatkozni azon­ban semmiképpen sem fog. Van két unokája, Lacika és Krisztián. Lacikát rendsze­rint ő kíséri óvodába. Ta­vasztól őszig a hobbikertje jelenti az elfoglaltságot. Az Előre-mérkőzésekről pedig — legalábbis hivatali elfog­laltság miatt — ezentúl nem fog hiányozni. Pásztor Béla Gyulán Javulás a közegészségügyben Gyulán, a városi szakma­közi bizottság a közelmúlt­ban együttes ülést tartott a tanács egészségügyi bizottsá­gával. Ugyanis a szakszer­vezet munkatervében szere­pelt a város közegészségügyi és járványügyi helyzetének megvitatása, amit korábban már az egészségügyi bizottság is munkatervébe iktatott. Ezért tartották logikusnak, hogy a két testület közös ülé­sen foglalkozzon a témával. Az ülésen részt vett Nagy István, az SZMT elnöke. Dér Lajos, a városi tanács elnök- helyettese. Szóbeli tájékoztatást dr. Náray Judit, a KÖJÁL gyu­lai járási-városi főorvosa adott, elöljárójában hangsú­lyozva, hogy mindössze ti­zennégy dolgozóval próbálják jelentős feladatukat megfele­lően ellátni. Még arra sincs lehetőségük, hogy egy szolgá­lati gépkocsit foglalkoztassa­nak teljes munkaidőben. Legutóbb csaknem egy évti­zede adtak számot munká­jukról a gyulai tanács vég­rehajtó bizottságának. Az az­óta eltelt idő alatt lényegesés kedvező változások történtek a városban, ami a közegész­ségügyet illeti. Néhány ezek közül: sokat javult a megyei kórház ivóvízrendszere, úgy­szintén a gyulavári is, ami­óta a városi vízmű látja el a lakosságot. Nőtt a városban, a zöldterület, a Várfürdőben újabb medencéket adtak át a fürdőzőknek. rendszeres a szúnyogirtás, a kis létszám ellenére is szervezett és rend­szeres a munkahelyek, üzle­tek, konyhák ellenőrzése. Az érezhető javulás ellenére ko­rántsem idillikus a helyzet. A város mélyebben fekvő ré­szein sok gondot okoz a szennyvíz elhelyezése, a für­dőben a vízterülettel együtt nőtt a zsúfoltság is. így időn­ként kifogásolhatóvá válik a víz minősége, illetve a tisz­tasága. Ugyancsak zsúfoltak egyes élelmiszerüzletek, és még mindig nem elegendő a hűtőkapacitás. Kedvező, hogy némi javulás állapítható meg a vendéglátóhelyeken, külö­nösen a szerződéses üzletek­ben találkoztak ugrásszerű javulással ellenőrzéseik so­rán. Az értékelt időszakban tömeges ételmérgezés nem fordult elő, és a járványok is csak kisebb mértékűek vol­tak. A végrehajtó bizottság elé került előterjesztést az együttes ülés kisebb módosí­tással kiegészítve elfogadta. Ezt követően Dömény Fe­renc elnökletével folytatta munkáját a szakmaközi bi­zottság. ahol Török Miklós. a kereskedelmi társadalmi csoport vezetője ismertette a kereskedelmi társadalmi el­lenőrök űjjáválasztásának ta­pasztalatait és az előttük álló feladatokat. B. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom