Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

1982. szeptember 18., szombat 0 filmgyárból jelentjük Húsz játékfilm évente Évente 20—22 játékfilm készül hazánkban, a MA- FIM Lumumba utcai stúdiói­ban és külső helyszíneken. A filmek nagy része a nyári hónapokban „forog”, egy részt, mert a színészeknek ilyenkor van szabad idejük, másrészt, a külső felvételek is egyszerűbbek a napsütés­ben. mint hóban, fagyban, vastag felhőkkel takart ég­bolt alatt. így hát zajlik az élet, haj­nalonként benépesülnek a stúdiók, a filrngyár elől pe­dig színészeket, felszerelése­ket szállító autókonvojok indulnak szerte az országba. A Dialóg Stúdió két stáb­ja is munkában van. Dobrai György — aki Az áldozat című filmjével mutatkozott be a közelmúltban — most Szökevények címmel forgat­ja új filmjét Horváth Péter forgatókönyvéből. Szabó Gá­bor operatőr közreműködésé­vel. A film alcíme egyéb­ként: Vérszerződés. A fősze­repeket két fiatal színész: Bubik István és Epres Atti­la alakítja, mellettük Kádár- Flóra, Tomanek Gábor és Dégi István kapott jelentő­sebb feladatot a produkció­ban. A történet két fiatal­emberről szól, akik megszök­nek a katonaságtól, s buj­kálás közben izgalmas ka­landokat élnek át. A szökés tragikus véget ér . . . A kül­ső felvételek egy része a márianosztrai, illetve nagy­mogyoródi büntetésvégre­hajtó intézetben készül, és érdekességként hozzátehet­jük: arra alkalmas, jó ma­gaviseletű rabok is szerepel­nek a filmben — önmagukat alakítják. Ugyancsak a Dialóg Stúdió „jegyzi” az első filmes Szur- di Miklós Vidékiek című filmjét. A rendezőről tudni kell: a szolnoki Szigligeti Színházban tevékenykedik színpadi rendezőként, s öccse Szurdi Andrásnak, aki Transzport című filmjével hívta fel magára a figyel­met. A Vidékiek operatőre Szalai András, konzultánsa pedig Verebes István, aki játszik is a filmben. A többi főszereplő: Szakácsi Sándor, Udvaros Dorottya, Linka György, Végvári Tamás, Ivancsics Ilona és Töreky Zsuzsa. A forgatókönyvet is Szurdi Miklós írta. Cselek­ménye egy vidéki színházban játszódik. ahová váratlan vendég érkezik: egy nagybe­teg Kossuth-díjas író. Azért jött, mert úgy tudja: az ő darabjának bemutatására ké­szülnek. Ez azonban csupán kegyes hazugság, hogy meg­szépítsék élete utolsó heteit, így hát nincs mit tenni: az író érkezésének napján „el­játsszák”, hogy az ő darab­ját próbálják. Ám a csel túlságosan is sikerül: az író ottmarad a városban, hogy végigkísérje a próbákat a bemutatóig. Emiatt felborul a színház rendje, a színészek kénytelenek megtanulni a szerepüket, díszleteket, jel­mezeket kell készíteni a be­mutatásra sohasem kerülő színdarabhoz, és jó képet kell vágni az egészhez. A film — mindezzel — azt a kérdést feszegeti: meddig van értelme az álhumaniz­musnak? Az egész produkció műterem helyett hiteles kör­nyezetben — a kecskeméti Katona József Színházban —- kerül filmszalagra ezekben a napokban. Ugyancsak mai témájú filmet készít Visszaesők cím­mel — saját forgatókönyve nyomán — Kézdi Kovács Zsolt az Objektív Stúdióban, Kende János operatőr társa­ságában. A négy főszerepet Törőcsik Mari, a filmen rég nem látott Monori Lili, vala­mint Molnár Tibor és Szé­kely B. Miklós játssza. Az Objektív Stúdió film­je lesz az Elveszett illúziók is, amelyet Gazdag Gyula rendez, operatőre pedig ifj. Jancsó Miklós. A cím nem véletlenül hangzik ismerő­sen: Spiró György és Győrffy Miklós forgatókönyve Hono­ré de Balzac egyik leghíre­sebb regényét adaptálta, he­lyezte át a közelmúltba, az 1960-as évekbe és hazai kör­nyezetbe. Hőse egy vidékről a fővárosba került fiatal új­ságíró, akit Máté Gábor sze­mélyesít meg. Partnerei: Ud­varos Dorottya, Básti Juli, Margittay Ági. Bessenyei Fe­renc, Major Tamás, Sinkó László, valamint két külföl­di színész: az angol Robert East és a lengyel Boguslaw Linda. A szereposztás érde­kességei: több mint másfél évtizedes „kényszerszünet” után ismét a felvevőgép előtt áll Béres Ilona. (Annak idején egy film forgatása közben megbetegedett, emi­att beperelte a filmgyárat, meg is nyerte a „fájdalom­díjat”, de utána, hogy úgy mondjuk, feketelistára ke­rült . . .) Erdős Pál első filmes ren­dező a nemrég alakult Tár­sulás Stúdió keretében dol­gozik Adj király katonát! cí­mű filmjének utómunkálata­in. Szereplői amatőrök, a cselekmény színhelyei pedig vidéki tanyák, füstös vasúti fülkék, munkásszállók és Pestre került ágyrajárók ki­etlen,-sivár szobácskái . .. Már csak az utómunkála­tok vannak hátra a magyar —amerikai—NSZK közös produkcióban készült Via­dukt című filmből, amely a hírhedt vonatrobbantó, Ma- tuska Szilveszter életét dol­gozza fel Simó Sándor ren­dezésében. Matuskát A lova­kat lelövik, ugye? című ame­rikai filmalkotásból is jól ismert Michael Sarrazini játssza, partnerei között van az NSZK-beli Herlinde Ruff, Constance Engelbrecht, Tor- di Géza, Bács Ferenc, Udva­ros Dorottya, Újlaki Károly, Derzsi János, Müller Péter és a kis Ábel Anita. Sándor Pál is már csak az utószink­ronizáláson dolgozik: Szeren­csés Dániel című új filmje, amely Mezei András novel­lájából készült, rövidesen a bemutatásra váró filmek so­rát gazdagítja. Ragályi Ele­mér kamerája előtt Margit- tay Ági, Törőcsik Mari, Ga­ras Dezső, Kern András, Soltész Sándor és Rudolf Pé­ter kelti életre az 1956 de­cemberének első napjaiban játszódó történet figuráit: egy Bécsbe tartó vonat uta­sait, akik között egyaránt vannak Nyugatra menekülő nyilasok és ellenforradalmá­rok, volt ÁVH-sok, karrie­risták, utcalányok, no meg két fiatalember, akik körül a cselekmény fő szála bo­nyolódik. Végül: javában folynak két újabb, érdekesnek ígér­kező film előkészületei. Zsombolyai János magyar- amerikai közös produkcióban rendezi majd Libikóka című új filmjét, Kardos Ferenc pedig Zrínyi Miklósról, a hadvezérről készít nagysza­básúnak ígérkező történelmi filmet, Kardos István forga­tókönyvéből, Mennyei sere­gek címmel. Garai Tamás Michael Sarrazin és Constance Engelbrecht a Viaduktban (B. Müller Magda és Kende Tamás felvételei) Jelenet a Szökevények című készülő magyar filmből Fejlődő építészet Az utóbbi évek során vi­lágszerte létrehozott épüle­tek között sok olyan akad, amely — szerencsésen egye­sítve a funkciónak megfele­lő tömegalakítást a korszerű technológiával és szerkezeti megoldásokkal — nemcsak a mai . építészetet gazdagítja, hanem egy kicsit talán a jö­vő századot is jelzi. Ezek kö­zé tartozik Anglia legújabb székesegyháza, a Bristolban épült katedrális is, mely ké­pünkön látható. Merőben új irányzatnak számít, hogy vasbetonból építsenek meg ilyen méretű templomot. Nem volt könnyű dolguk a tervezőknek, mivel a külső és belső megjelenésnek egy egész sor igényhez alkalmaz­kodnia kellett. Az előre gyár­tott betonpaneleket — meg­lehetősen merész módon — rózsaszínes gránitzúzalékkal burkolt elemekkel takarták, így a templom a XIX. szá­zadban épült, háromszintes kőházakból álló, sok fával tarkított környezetbe jól be­illeszkedik, és alkalmazkodik a házak vöröses rózsaszín köveihez is. A környezetből kiemelkedő torony jelképét érdekes módon oldották meg a tervezők: a hármas tagolá­sú, obeliszk jellegű fehér „torony” könnyedségével hí­vogató, de nem tolakodó mo­tívumként jelenik meg. Be­lül a teljes egészében mono­litbeton enteriőr fehér, ez növeli a teret és megnyug­tató érzést kelt. A belső fe­lületeken három különböző minőséget írtak elő: a legszi. gorúbban a föld közeli, kéz­zel érinthető részekre, a kö­vetkezőt a még közelről lát­ható, a harmadikat- pedig azokra a részekre, amelyek már túl magasan vannak ah­hoz, hogy a kisebb egyenet­lenségek észrevehetők legye­nek. Nemcsak a középületek lét­rehozásában, a lakótelepek építésében is hadat üzent az építészet a megszokott geo­metrikus rendnek, a csupa merőleges vonalvezetésnek. A házak több helyen már kör, sőt görbe vonalban épülnek, ami ugyancsak a jövő századba előremutató irányzatnak számít. Kozmetika az éléskamrából Szinte minden háztartás­ban jó néhány igen hatásos „kozmetikum” található a hűtőszekrényben, a kamra­polcon. A spenótpakolástól üde és sima lesz a bőr. Fél kilo­gramm spenótot (szükség esetén mirelittel is helyette­síthető) összevágunk, és egy liter forró tejjel leöntjük. Kicsit állni hagyjuk. Leszűr­jük, majd a megpuhult spe­nótleveleket kinyomjuk, gé­zen vagy vékony textílián szétterítjük, s óvatosan ar­cunkra, nyakunkra helyez­zük. Fél óra után a gézt el­távolítjuk, arcunkat meg­mossuk. Kiváló bőrtápláló a tojás­pakolás. Egy tojás sárgáját pór csepp olajjal és citrom­mal elkeverünk, s vastag ecsettel arcunkra, nyakunk­ra kenjük. Feltétlenül vár­juk meg, amíg a pakolás megszárad, utána bő langyos vízzel mossuk le. Esti programok előtt élesz­tőpakolást javasolunk. Há­rom dekagramm élesztőt morzsoljunk szét. és kever­jük össze egy tojás sárgájá­val, s ha még darabos ma­rad, néhány csepp tejjel. A masszát ecsettel vagy az uj­junkkal kenjük arcunkra, nyakunkra, dekoltázsunkra. Várjuk meg, míg megszárad, s langyos, bő vízzel mossuk le. Ha - arcbőrünk fáradt, szürkés, célszerű alkalmazni az „élesztőradírt”. A szét­morzsolt élesztőt ezúttal joghurttal keverjük össze, és vigyük fel arcunkra. A szá­radás után lemosás helyett, tiszta gézzel vagy szivaccsal dörzsöljük le arcunkról. Bő­rünk friss, fiatal lesz. Sokan panaszkodnak, hogy fáradtság, vagy rossz alvás után szemük alatt „táskák” képződnek. Eltüntethetők, ha szemünk alá nyers burgo­nyaszeleteket helyezünk, és egy negyedórát csukott szemmel pihenünk. n. Sz. Számos lakásban még nem időszerű a teljes újrafestés, ta­pétázás, de a fal poros, foltos. Az ilyen esetekben jó megoldás a falak tisztítására a falradíro- zás, amit magunk is elvégezhe­tünk. Falradírozó anyagot többféle­képpen készíthetünk. A legegy­szerűbb, ha friss rozskenyérből teniszlabda nagyságú gömböket formálunk. Rozskenyér híján pedig az alábbi recept szerint készíthetünk radírozómasszát: egy liter meleg vízben oldjunk fel 4 dkg rézgálicot és egy dkg timsót, majd az oldatba kever­jünk egy kg rozslisztet. A tész­taszerű anyagot jól átgyúrjuk, és a masszából kisebb labdányi gömböket formálunk. Más re­cept szerint: 1000 rész vízben feloldunk 40 rész rézgálicot, 5 rész alumíniumszulfátot és 5 rész vasgálicot, majd 1000 rész rozsliszt hozzáadása után az egészet jól átgyúrjuk. Radírozás előtt a' falat töröl­jük le puha flanellal vagy po­roljuk le tollseprűvel. Fogjunk kezünkbe egy radírozógolyót, és körkörös mozdulatokkal dör­zsöljük vele a falat. A porral, szennyeződéssel telített részek a labdáról lemorzsolódnak, miköz­ben a fal szinte teljesen vissza­nyeri eredeti színét. Amikor a massza már teljesen elmorzsoló­dott, munkát új labdával foly­tassuk. Ha a foltos falrészeket végig leradíroztuk, a falat puha flanellal ismét töröljük le. A festett falhoz hasonlóan egy idő után a tapéta is bepiszkolód dik. A lerakodott port, füstöt, kormot és egyéb szennyeződést a papírtapétáról radírozással, . a műanyagról lemosással eltávolít­hatjuk. A radírozás ugyanúgy, ugyanazzal a masszával törté­nik, mint a festett falnál. A műanyag tapétáról a zsírt, olajat és egyéb piszkot lemosás­sal tüntetjük el. Ehhez a mű­velethez ultrás vizet használha­tunk. Arra ügyeljünk, hogy csak a szükséges mértékben nedvesít­sünk, mert a bő víz leáztathátja a ragasztást. Tisztítás után a tapéta felületét azonnal töröljük szárazra. Ha oldószerre van szükség, abból csak éppen any- nyit használjunk, amennyi ok­vetlenül szükséges a makacs folt eltávolításához. B. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom