Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-02 / 205. szám
NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 2., csütörtök Csak így érdemes Hétfőn délelőtt, éppen Pintér István „Hétközben” című írását olvastam a Hétfői Hírekben, utána pedig bekapcsoltam a rádiót, mert kíváncsi voltam a Nyitni- kék. műsorára, amelyben Székely Éva olimpiai bajnoknőnk volt a vendég. Kérdezhetné a tisztelt Olvasó, hogyan jön össze ez a kettő? Megmondom. Pintér Hemingwayt idézi, aki a következőket mondta: „A sport arra tanít, hogy becsületesen győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk. A sport tehát mindenre megtanít.” Székely Éva, akit a műsor szerkesztője, Szabó Éva kérdezgetett, no és egy seregnyi gyerek, valami ilyesmit mondott: „A sportnak a munka, a fegyelem és a közösség összetartozását köszönhetem. Hogy tudom: egyik sem teljesedhet ki a másik nélkül.” Két megközelítés. azonos végeredmény. Hemingway szerint a sport mindenre megtanít; Székely Éva szerint ez a minden a munka, a fegyelem, a közösség. És ami közte van, amíg idáig eljut egy ifjú ember, az a legnehezebb, de az a legszebb. Erről szólt most a Nyitni kék, erről kérdezgették a műsor vendég gyerekei az olimpiai bajnoknőt, aki — kétségbevonhatatlanul éreztük — őszintén és tiszta szívből válaszolt. Olyan őszintén, ahogyan a „Sírni csak a győztesnek szabad!” című, országos sikerű könyvét írta, melyből leplezetlenül tárulkozik ki az a küzdelmes, lemondásokkal és irgalmatlan erőfeszítésekkel is kijelölt út, mely Székely Évét az olimpiai bajnokságig elvezette. Igaz, ő vezette el odáig saját magát, mert — íme a hemingwayi idézet —: a sport mindenre megtanította. Arra, hogy elhatározását tűzön-vízen át véghezvigye, hogy ne csábítsa semmi más, felesleges időtöltés, hogy egészen másfajta életet éljen, mint hasonló korú társai. De, hogy .önmaga fegyelmezésében, akaraterejének megkeményítésében sikeres ütközeteket vívott, csatákat nyert: állhatott oda Helsinkiben a dobogó legmagasabb fokára, és hallgathatta végig a magyar Himnuszt. Ha kitágítjuk a kört, mint azt a Nyitnikék vendégei és hallgatói is tették, világosan áll előttünk az igazi sportemberi, emberi nagyság ára: a munka, a fegyelem, a közösség ereje. És itt már nemcsak a sportolókról van szó: önmagunk megvalósítása, éljünk és tegyük a dolgunkat az élet bármely területén, csak a tudatosan vállalt munkával, önfegyelemmel és az egymásért élés kisugárzó erejének állandó jelenlétével képzelhető el. Mondhatná valaki: utópia. Mondom én: ha kevesebb is a jó példa, attól még sok lehet a remény, hogy csak így érde- rnes- Sass Ervin Valami, szavakban aligha megfogalmazható, nagyszerű élményben volt része annak, aki hétfőn estére jegyet váltott a békéscsabai szabadtéri színpad meghirdetett előadására. A Rockszínházat, hazánk legifjabb társulatát vártuk, a Sztárcsinálók című, oly nagy sikerű előadásukat. Délelőtt érkezett a hír, hogy az egyik főszereplő balesete miatt nem kerülhet színre a nemzetközi pódiumokon is elismerést kiváltott darab. Maradt a rögtönzés, előhalászni valamit a tarsolyból... A kétrészes műsor első felében aztán a beígért rockoperából adtak keresztmetszetet, a másodikban pedig Lázadók összefoglaló címmel válogatást a közelmúlt nagy sikerű rockoperáiból, musicaljeiből, így a Superstarból, a Hairből, az Evitából, a Rolling Stones és a Pink Floyd oratorikus LP-iről. Szeretik a színpadot, hivatásukat: a zenét és a táncot — ez az, ami már az első dal után kiderült. S az is, hogy nagyon értenek hozzá. A könnyű műfaj hazai színpadokon alig-alig látható nagyszerűségéből, a mozgáskultúra akadémikusán magas színvonalasságából láthattunk csokorra valót. Nem láttunk sztárokat, noha ez a műfaj állítólag aligha lehetne meg nélkülük. Vagyis mégis láttunk, csak őket láttuk. A színpadi látványkavargásban mindenki — közel negyvenen — egyformán kitűnően táncolt, énekelt. S a rendezés! Kovácsi János a koreográfiát méltóan magas szintre hozta, s ezzel együtt a dal, a zene. a bár nem túl mélységes és komoly, mégis érdekes mondandó szolgálatába állította. Palettáján minden színnek milliónyi árnyalata megtalálható, amelyet fiatal énekes-táncos művésztársaival úgy variál, hogy abból szép és nemes, veretesen szórakoztató és könnyed eredmény, vagyis a nagybetűs látvány születhes- sék. A nagy sikerű előadás szereplői Fotó: Fazekas László A rockzenében, főképpen a koncertek kapcsán nem hiába éri az a vád a műfaj képviselőit, hogy az eszmei mondandót hordozó szöveg elvész az elektronikus technika erősítő- és hangfaldzsungelében. Erre ők azt felelik: tehetetlenek vágyunk. S most tanúi lehettünk — példamutatóan! — a cáfolatnak. A Sztárcsi-' nálók zeneszerzőjének, a társulat zenei vezetőjének, Várkonyi Mátyásnak karmesterkedésével egyrészt filharmonikusán tisztán csengő rockzene szólalt meg a hatalmas hangszekrényekből, másrészt arányos maradt az énekhanggal. Minden szótag, mondat, kiejtési árnyalat károsodás nélkül ért el hozzánk. De lehetne tovább folytatni, méltatást nyújtani a néha bizarr, mégis, itt illő kosztümökről, a világítás- technika kiválóságairól. Vagyis: sztárolás nélkül is lehet sztárokat csinálni. S hogy ezt mennyire érezte a közönség is, arra a bizonyíték: nagyon nehezen fejeződhetett be a hétfő esti „elmaradt” előadás a több mint ezer tenyérpár összeverésé- nek követelődzése és jogos tetszésnyilvánítása miatt. Abban a reményben álltunk fel a szabadtéri színpad derék- sajdítóan kényelmetlen padjairól, hogy hamarosan újra találkozunk a Rockszínházzal, s akkor a szerencse is kegyesebb lesz: nem marad el a Sztárcsinálók. Nemesi László Petrovszki Pál Először képeivel ismerkedtem meg, később alkotójukkal: Petrovszki Pállal is. Munkatársak voltunk néhány évig, volt időm hát öt jól megismerni. Munkahelye — a Békéscsabai Helyőrségi Művelődési Otthon — nyugodtan mondhatjuk, második otthona lett, hiszen harminc (!) esztendeje dolgozik itt. De, amikor szabad ideje van. akkor egy „másik" világba költözik: többnyire ecsettel a kezében a festőállványnál található. Képeit nézve: erősen kötődik a tájhoz, a békési tájhoz, de ez nem rossz értelemben vett provincializmust, hanem igazi patriotizmust jelent az ő esetében. Szereti ezt a vidéket. Nem tud szabadulni tőle. Ide köti szülőföldje, ez élete. Ezt kell ábrázolnia. S teszi ezt híven, hittel. Nem szeret magáról beszélni: képei beszélnek helyette is. Sokféle technikával dolgozik, de minden képe lírai,, a természettel való bensőséges kapcsolatáról árulkodik: portréi, emberábrázolása mély humanizmusáról tanúskodnak. Sokat vállalt megyénk amatőr képzőművészeti mozgalma fellendítése érdekében. Hosszú évek óta megyénk egyik legjelentősebb amatőr csoportjának szervezője, s egyben vezetője. '.Alkotói és szervezői tevékenységét ismerték el most a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel. Augusztus 20-án nyílt meg a békési, „Alkotótábor ’82” című kiállítás. Ezen nem találkoztam Petrovszki Pál képeivel. Tudom, hogy eddig a Békésen rendezett alkotótáborok munkájában mindig részt vett. Ezért kezdem így a beszélgetést: — Mi az oka mostani távolmaradásodnak ? — Nagyon egyszerű — mutatja malteros ruháját —, építkezünk. Ez most minden energiámat- leköti. Ősszel költözködni szeretnénk. Békés határán túl beszélgetünk. lányáéknál építkeznek, most készül lakrészük. A környék olyan, mint amit a festményein megszokhattunk, levegős, vonzó. — Nyugdíjba mégy fél év múlva. Elköltözöl Békéscsabáról. még Békés határán is túlra. Ez azt jelenti, hogy félrevonulsz, valamiféle „remeteségre” adod a fejed? — Szó sincs erről. Gyerekkoromtól kezdve vonz a békési táj. S mestereim: Sass Árpád, Filippinyi József, Mokos József. Miklós István is e táj szeretetét oltották belém. Sokat rándul- tunk át Békésre — mi, békéscsabai szabadiskolások — az ő vezetésükkel rajzolni, festeni, 30—35 évvel ezelőtt is már. S nézz csak körül! Ez a környezet a nyugalmat sugallja, nem zavar semmi, úgy érzem, ideális feltételeket tudok itt magamnak teremteni a munkához, mert hiszen dolgozni akarok, sok elképzelésem van, amit eddig idő hiányában nem tudtam megvalósítani. Most. hogy nyugdíjba megyek, időm az bizonyosan lesz, bízom benne, elegendő energiám is terveimhez. Természetesen nem fogok félrevonultan élni, barátaimmal mindenképpen tartom majd továbbra is a kapcsolatot, s ott, ahol lehet: jelen leszek. — Tudom, hogy 1947-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lehettél volna. Nyilván egész életed másként alakul akkor, ha ebmégy. De nem mentél el. Miért? S nem bántad-e meg. hogy itthon maradtál? — 194*7 nyarán Békéscsabán járt Kmetty János. Én akkor már tagja voltam a csabai képzőművészeti körnek. s Kmetty járt nálunk is. Az én rajzaimat, képeimet is megnézte. Azt mondta. szeptemberben keressem meg Pesten, a főiskolára felvételi nélkül felvesz. Mi tagadás. jólesett elismerése, sokat is gondolkodtam rajta. De annyira közel volt még a háború — igaz, „csak” 10 hónapot nem voltam itthon —, a szülőföldtől való tartós távoliét élmény-emléke, hogy nem mertem vállalni négy évet . még Pesten sem. Nem bántam meg, hogy itthon maradtam, azt hiszem, így is teljes az életem. 1960-ban néhányan létrehoztuk a — az akkori nevén — Fegyveres Erők Klubjában a képzőművészeti' kört. S azóta nincs olyan éy, hogy ne kapnánk valamilyen díjat, s ez nem csak a néphadsereg által szervezett kiállításokra vonatkozik. Legutóbb pl. 1981-ben a Népművelési Intézet nívódíjjal ismerte el tevékenységünket. Beszélgetésünk közben többször ránk nyitnak, szükség volna Pali bácsira (mert hiszen mindenki így hívja), kevés a kőműves keze alá készített anyag. Ezért utolsó kérdésemet testem fel: — Szereted a természetet, de nem tartasz-e túlzott „humanizálásától”, vagyis: környezetünk általunk történő egyre erőteljesebb pusztításától? — Remélem, hogy ezt a csodát, a természetet, mely körülvesz benünket, végül is nem tesszük tönkre esztelenül, hiszen ezáltal saját pusztulásunkat is „alapozzuk”. Erre mindenkinek rá kell jönnie előbb-utóbb! Képeimmel is a természet megőrzendő szépségeire igyekszem _a figyelmet felhívni, amennyire tőlem telik. Pusztuló világot nem akarok festeni. — Köszönöm a beszélgetést. további munkádhoz erőt, jó egészséget kívánok! Pénzes Ferenc HDNGSZÓRÓ Mai műsor KOSSUTH RADIÖ 8.25: Népdalkórusok. 8.46: örökzöld dallamok. 9.44: Zenés képeskönyv. 10.05: A csudálatos Mary 10.35: A Rádió lemezalbuma. 11.40: Wilhelm Meister tanulóévei. 12.55: Ruggero Raimondi operafelvételeiből. 13.30: Olvasókör. 14.00: Józsa Ibolya nótákat énekel, Oláh Kálmán népi zenekara játszik. 14.29: Kagylózene — Nagykanizsán. 15.05: Évszázadok mesterműveiből. 16.01: Vidám vásár. Részietek Dunajevszkij filmzenéiéből. 16.10: Délutáni Rádiószínház. Használt koporsó. 17.05: A Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. 17.45: Szórakoztató népi muzsika. 19.20: A Juilliard vonósnégyes felvételeiből. * 20.00: Szerelem a palackban. 20.24: Népzenekedvelőknek. 20.54: Händel: Belshazzar. 23.34: Gyulai1 Erzsébet és Lovass Lajos nótákat énekel. 0.10: Pásztor László táncdalai- ' ból. PETŐFI RÄDIÖ 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. , 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Kapcsoljuk a pécsi körzeti stúdiót. 13.30: A vietnami kultúra hete. 14.00: Szerpentin. 15.00: A Föld, amelyen élünk. 15.40: A vietnami kultúra hete. 16.10: ,,A gyönyörű természettudománya.” 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanakodó. A család és az iskola kapcsolatáról. 18.35: A-tól Z-ig a popzene világában. 10.25: Csőr József nótákat énekel, Balogh Elemér cimbalmo- zik. 19.55: Slágerlista. 20.35: Jelentés a legszebb férfikorról. 22.00: Halló, Berlin — Halló, Budapest. 23.20: Wilson zenés játékaiból. III. MŰSOR 9.00: Kovács Dénes, Perényi Miklós és Szűcs Lóránt t rióhang ve r se n ye. 9.54: Üj operalemezeinkből. 11.59: Híres előadóművészek felvételeiből. 13.57: Kovács Loránd fuvolázik, Sebestyén János csembalózik. 14.40: Operaegyüttesek. 15.31: A • csinovnyik alakja az orosz irodalomban. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Magyar szerzők vonósnégyeseiből. 16.58: Popzene sztereóban. 18.00: Haydn: C-dúr szimfónia. 18.30: Rádióhangversenyekről. 19.05: Szerelmi kettősök operákból. 20.00: Nagy mesterek kamarazenéjéből. 21.18: Zenés játékokból. 22.00: Régi magyar dalok és táncok. 22.20: Gölöncsérek unokája. 22.40: Napjaink zenéje. SZOLNOKISTÜDIŐ 17.00! Műsorismertetés, hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. John Mayal énekel. 17.10: Határtalanul. Riporter: Kardos Ernő. 17.50: A törökszentmiklósi Szabó Sándor új gitárfelvételeiből. 18.00—18.30 : Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 16.27: Műsorismertetés, (f.-f.) 16.30: Hírek, (f.-f.) 16.35: Párizsi zsánerképek. 16.55: Mindent tudni akarok. 17.05: Gyerekek a házban. 9. rész: Valahol tűz van. 17.35: Tévébörze, (f.-f.) 17.45: Telesport. (f.-f.) 18.10: Gyógyuló sebek. 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Fehér Klára: A tenger. T évé film sor o za t. 20.55: Panoráma. Bejrúti tudósítás. 21.55: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra, (f.-f.) 22.35: Tv-híradó 2. II. MŰSOR 19.05: Nas Ékran — A mi képernyőnk. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: A kubai televízió estje. Bevezető. 20.05: Kisfilmek Kubából. 4000 gyerek. 20.20 : Aldama palota. 20.35: Havannai katedrális. 20.45: A Santiago de Cuba-i erőd. Dokumentumfilm. 20.55: Machete — rajzfilm. 21.00: Maluala. Kubai film. BUKAREST 16.05: Szünidei matiné. 10.25: Kulturális híradó. 17.00: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gazdasági figyelő. 21.00: Zenei műsor. 21.20: Ilyen a föld — tudományos sorozat (bef. rész). 21.50: Tv-híradó. 22.00: Dalok. BELGRAD, I. MŰSOR 17.16: Tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Sala'jko. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Fintor. 19.Í5: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.06: Politikai magazin. 21.15: Reklám. 21.20: Vetélkedő. 22.20: Tv-napló. II. MŰSOR 18.30: Csütörtöki zágrábi körkép. 19.15: Négy keréken. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Az élet tömegjelenség. MOZI Békési Bástya: Meztelenek és bolondok. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Lavina. Békéscsabai Kert: Kaszkadőrök. Békéscsabai Szabadság: de. 10, 4 és 6 órakor: Csak semmi pánik .. . 8 órakor: A nagy éjszakai fürdőzés. Békéscsabai Terv: Szexis hétvége. Gyulai Erkel: fél G órakor: A kőszívű ember fiai I., II. rész. Gyulai Kert: A nagy álom. Gyulai Petőfi: 4 órakor: start két keréken, 6 órakor: Ben Húr I., II. rész. Orosházi Béke: Éretlenek. Orosházi Partizán: Seriff és az idegenek. Szarvasi Táncsics: Hárman a slamasztikában.
