Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 2., csütörtök Csak így érdemes Hétfőn délelőtt, éppen Pintér István „Hétközben” című írását olvastam a Hét­fői Hírekben, utána pedig bekapcsoltam a rádiót, mert kíváncsi voltam a Nyitni- kék. műsorára, amelyben Székely Éva olimpiai baj­noknőnk volt a vendég. Kérdezhetné a tisztelt Ol­vasó, hogyan jön össze ez a kettő? Megmondom. Pintér Hemingwayt idézi, aki a következőket mondta: „A sport arra tanít, hogy becsü­letesen győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk. A sport te­hát mindenre megtanít.” Székely Éva, akit a műsor szerkesztője, Szabó Éva kér­dezgetett, no és egy sereg­nyi gyerek, valami ilyesmit mondott: „A sportnak a munka, a fegyelem és a kö­zösség összetartozását kö­szönhetem. Hogy tudom: egyik sem teljesedhet ki a másik nélkül.” Két megköze­lítés. azonos végeredmény. Hemingway szerint a sport mindenre megtanít; Székely Éva szerint ez a minden a munka, a fegyelem, a közös­ség. És ami közte van, amíg idáig eljut egy ifjú ember, az a legnehezebb, de az a legszebb. Erről szólt most a Nyitni kék, erről kérdezget­ték a műsor vendég gyere­kei az olimpiai bajnoknőt, aki — kétségbevonhatatlanul éreztük — őszintén és tiszta szívből válaszolt. Olyan őszintén, ahogyan a „Sírni csak a győztesnek szabad!” című, országos sikerű köny­vét írta, melyből leplezetle­nül tárulkozik ki az a küz­delmes, lemondásokkal és irgalmatlan erőfeszítésekkel is kijelölt út, mely Székely Évét az olimpiai bajnokságig elvezette. Igaz, ő vezette el odáig sa­ját magát, mert — íme a hemingwayi idézet —: a sport mindenre megtanítot­ta. Arra, hogy elhatározását tűzön-vízen át véghezvigye, hogy ne csábítsa semmi más, felesleges időtöltés, hogy egészen másfajta életet él­jen, mint hasonló korú tár­sai. De, hogy .önmaga fe­gyelmezésében, akaraterejé­nek megkeményítésében si­keres ütközeteket vívott, csatákat nyert: állhatott oda Helsinkiben a dobogó leg­magasabb fokára, és hallgat­hatta végig a magyar Him­nuszt. Ha kitágítjuk a kört, mint azt a Nyitnikék vendégei és hallgatói is tették, világosan áll előttünk az igazi sport­emberi, emberi nagyság ára: a munka, a fegyelem, a kö­zösség ereje. És itt már nem­csak a sportolókról van szó: önmagunk megvalósítása, él­jünk és tegyük a dolgunkat az élet bármely területén, csak a tudatosan vállalt munkával, önfegyelemmel és az egymásért élés kisugárzó erejének állandó jelenlétével képzelhető el. Mondhatná valaki: utópia. Mondom én: ha kevesebb is a jó példa, attól még sok lehet a re­mény, hogy csak így érde- rnes- Sass Ervin Valami, szavakban aligha megfogalmazható, nagyszerű élményben volt része annak, aki hétfőn estére jegyet vál­tott a békéscsabai szabadtéri színpad meghirdetett előadá­sára. A Rockszínházat, ha­zánk legifjabb társulatát vártuk, a Sztárcsinálók cí­mű, oly nagy sikerű előadá­sukat. Délelőtt érkezett a hír, hogy az egyik főszerep­lő balesete miatt nem kerül­het színre a nemzetközi pó­diumokon is elismerést ki­váltott darab. Maradt a rög­tönzés, előhalászni valamit a tarsolyból... A kétrészes műsor első fe­lében aztán a beígért rock­operából adtak keresztmet­szetet, a másodikban pedig Lázadók összefoglaló címmel válogatást a közelmúlt nagy sikerű rockoperáiból, musi­caljeiből, így a Superstarból, a Hairből, az Evitából, a Rol­ling Stones és a Pink Floyd oratorikus LP-iről. Szeretik a színpadot, hi­vatásukat: a zenét és a tán­cot — ez az, ami már az el­ső dal után kiderült. S az is, hogy nagyon értenek hoz­zá. A könnyű műfaj hazai színpadokon alig-alig látha­tó nagyszerűségéből, a moz­gáskultúra akadémikusán magas színvonalasságából láthattunk csokorra valót. Nem láttunk sztárokat, noha ez a műfaj állítólag aligha le­hetne meg nélkülük. Vagyis mégis láttunk, csak őket lát­tuk. A színpadi látványka­vargásban mindenki — közel negyvenen — egyformán ki­tűnően táncolt, énekelt. S a rendezés! Kovácsi János a koreográfiát méltóan magas szintre hozta, s ezzel együtt a dal, a zene. a bár nem túl mélységes és komoly, mégis érdekes mondandó szolgála­tába állította. Palettáján minden színnek milliónyi ár­nyalata megtalálható, ame­lyet fiatal énekes-táncos mű­vésztársaival úgy variál, hogy abból szép és nemes, veretesen szórakoztató és könnyed eredmény, vagyis a nagybetűs látvány születhes- sék. A nagy sikerű előadás szereplői Fotó: Fazekas László A rockzenében, főképpen a koncertek kapcsán nem hiá­ba éri az a vád a műfaj kép­viselőit, hogy az eszmei mon­dandót hordozó szöveg elvész az elektronikus technika erő­sítő- és hangfaldzsungelében. Erre ők azt felelik: tehetetle­nek vágyunk. S most tanúi lehettünk — példamutatóan! — a cáfolatnak. A Sztárcsi-' nálók zeneszerzőjének, a társulat zenei vezetőjének, Várkonyi Mátyásnak karmes­terkedésével egyrészt filhar­monikusán tisztán csengő rockzene szólalt meg a ha­talmas hangszekrényekből, másrészt arányos maradt az énekhanggal. Minden szótag, mondat, kiejtési árnyalat ká­rosodás nélkül ért el hoz­zánk. De lehetne tovább foly­tatni, méltatást nyújtani a néha bizarr, mégis, itt illő kosztümökről, a világítás- technika kiválóságairól. Vagyis: sztárolás nélkül is lehet sztárokat csinálni. S hogy ezt mennyire érezte a közönség is, arra a bizonyí­ték: nagyon nehezen fejeződ­hetett be a hétfő esti „elma­radt” előadás a több mint ezer tenyérpár összeverésé- nek követelődzése és jogos tetszésnyilvánítása miatt. Ab­ban a reményben álltunk fel a szabadtéri színpad derék- sajdítóan kényelmetlen pad­jairól, hogy hamarosan újra találkozunk a Rockszínház­zal, s akkor a szerencse is kegyesebb lesz: nem marad el a Sztárcsinálók. Nemesi László Petrovszki Pál Először képeivel ismerkedtem meg, később alkotójuk­kal: Petrovszki Pállal is. Munkatársak voltunk né­hány évig, volt időm hát öt jól megismerni. Munkahe­lye — a Békéscsabai Helyőrségi Művelődési Otthon — nyugodtan mondhatjuk, második otthona lett, hiszen harminc (!) esztendeje dolgozik itt. De, amikor szabad ideje van. akkor egy „másik" világba költözik: többnyi­re ecsettel a kezében a festőállványnál található. Képeit nézve: erősen kötődik a tájhoz, a békési táj­hoz, de ez nem rossz értelemben vett provincializmust, hanem igazi patriotizmust jelent az ő esetében. Szereti ezt a vidéket. Nem tud szabadulni tőle. Ide köti szülő­földje, ez élete. Ezt kell ábrázolnia. S teszi ezt híven, hittel. Nem szeret magáról beszélni: képei beszélnek helyet­te is. Sokféle technikával dolgozik, de minden képe lí­rai,, a természettel való bensőséges kapcsolatáról árul­kodik: portréi, emberábrázolása mély humanizmusáról tanúskodnak. Sokat vállalt megyénk amatőr képzőművészeti moz­galma fellendítése érdekében. Hosszú évek óta megyénk egyik legjelentősebb amatőr csoportjának szervezője, s egyben vezetője. '.Alkotói és szervezői tevékenységét ismerték el most a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel. Augusztus 20-án nyílt meg a békési, „Alkotótábor ’82” című kiállítás. Ezen nem ta­lálkoztam Petrovszki Pál képeivel. Tudom, hogy ed­dig a Békésen rendezett al­kotótáborok munkájában mindig részt vett. Ezért kez­dem így a beszélgetést: — Mi az oka mostani tá­volmaradásodnak ? — Nagyon egyszerű — mu­tatja malteros ruháját —, építkezünk. Ez most minden energiámat- leköti. Ősszel költözködni szeretnénk. Békés határán túl beszél­getünk. lányáéknál építkez­nek, most készül lakrészük. A környék olyan, mint amit a festményein megszokhat­tunk, levegős, vonzó. — Nyugdíjba mégy fél év múlva. Elköltözöl Békés­csabáról. még Békés hatá­rán is túlra. Ez azt jelenti, hogy félrevonulsz, valamifé­le „remeteségre” adod a fe­jed? — Szó sincs erről. Gye­rekkoromtól kezdve vonz a békési táj. S mestereim: Sass Árpád, Filippinyi Jó­zsef, Mokos József. Miklós István is e táj szeretetét ol­tották belém. Sokat rándul- tunk át Békésre — mi, bé­késcsabai szabadiskolások — az ő vezetésükkel rajzolni, festeni, 30—35 évvel ez­előtt is már. S nézz csak körül! Ez a környezet a nyu­galmat sugallja, nem zavar semmi, úgy érzem, ideális feltételeket tudok itt ma­gamnak teremteni a mun­kához, mert hiszen dolgozni akarok, sok elképzelésem van, amit eddig idő hiányá­ban nem tudtam megvalósí­tani. Most. hogy nyugdíjba megyek, időm az bizonyosan lesz, bízom benne, elegendő energiám is terveimhez. Természetesen nem fogok félrevonultan élni, baráta­immal mindenképpen tartom majd továbbra is a kapcso­latot, s ott, ahol lehet: je­len leszek. — Tudom, hogy 1947-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lehettél volna. Nyilván egész életed más­ként alakul akkor, ha eb­mégy. De nem mentél el. Miért? S nem bántad-e meg. hogy itthon maradtál? — 194*7 nyarán Békéscsa­bán járt Kmetty János. Én akkor már tagja voltam a csabai képzőművészeti kör­nek. s Kmetty járt nálunk is. Az én rajzaimat, képei­met is megnézte. Azt mond­ta. szeptemberben keressem meg Pesten, a főiskolára fel­vételi nélkül felvesz. Mi ta­gadás. jólesett elismerése, sokat is gondolkodtam raj­ta. De annyira közel volt még a háború — igaz, „csak” 10 hónapot nem voltam itt­hon —, a szülőföldtől való tartós távoliét élmény-emlé­ke, hogy nem mertem vál­lalni négy évet . még Pesten sem. Nem bántam meg, hogy itthon maradtam, azt hiszem, így is teljes az életem. 1960-ban néhányan létre­hoztuk a — az akkori nevén — Fegyveres Erők Klubjá­ban a képzőművészeti' kört. S azóta nincs olyan éy, hogy ne kapnánk valamilyen díjat, s ez nem csak a néphadsereg által szervezett kiállításokra vonatkozik. Legutóbb pl. 1981-ben a Népművelési In­tézet nívódíjjal ismerte el tevékenységünket. Beszélgetésünk közben többször ránk nyitnak, szük­ség volna Pali bácsira (mert hiszen mindenki így hívja), kevés a kőműves keze alá készített anyag. Ezért utolsó kérdésemet testem fel: — Szereted a természetet, de nem tartasz-e túlzott „humanizálásától”, vagyis: környezetünk általunk tör­ténő egyre erőteljesebb pusz­tításától? — Remélem, hogy ezt a csodát, a természetet, mely körülvesz benünket, végül is nem tesszük tönkre esztele­nül, hiszen ezáltal saját pusztulásunkat is „alapoz­zuk”. Erre mindenkinek rá kell jönnie előbb-utóbb! Ké­peimmel is a természet meg­őrzendő szépségeire igyek­szem _a figyelmet felhívni, amennyire tőlem telik. Pusztuló világot nem akarok festeni. — Köszönöm a beszélge­tést. további munkádhoz erőt, jó egészséget kívánok! Pénzes Ferenc HDNGSZÓRÓ Mai műsor KOSSUTH RADIÖ 8.25: Népdalkórusok. 8.46: örökzöld dallamok. 9.44: Zenés képeskönyv. 10.05: A csudálatos Mary 10.35: A Rádió lemezalbuma. 11.40: Wilhelm Meister tanuló­évei. 12.55: Ruggero Raimondi opera­felvételeiből. 13.30: Olvasókör. 14.00: Józsa Ibolya nótákat éne­kel, Oláh Kálmán népi ze­nekara játszik. 14.29: Kagylózene — Nagykani­zsán. 15.05: Évszázadok mesterművei­ből. 16.01: Vidám vásár. Részietek Dunajevszkij filmzenéiéből. 16.10: Délutáni Rádiószínház. Használt koporsó. 17.05: A Vietnami Népi Demok­ratikus Köztársaság nem­zeti ünnepén. 17.45: Szórakoztató népi muzsi­ka. 19.20: A Juilliard vonósnégyes felvételeiből. * 20.00: Szerelem a palackban. 20.24: Népzenekedvelőknek. 20.54: Händel: Belshazzar. 23.34: Gyulai1 Erzsébet és Lovass Lajos nótákat énekel. 0.10: Pásztor László táncdalai- ' ból. PETŐFI RÄDIÖ 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. , 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Kapcsoljuk a pécsi körzeti stúdiót. 13.30: A vietnami kultúra hete. 14.00: Szerpentin. 15.00: A Föld, amelyen élünk. 15.40: A vietnami kultúra hete. 16.10: ,,A gyönyörű természettu­dománya.” 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanakodó. A család és az iskola kapcsolatáról. 18.35: A-tól Z-ig a popzene vi­lágában. 10.25: Csőr József nótákat énekel, Balogh Elemér cimbalmo- zik. 19.55: Slágerlista. 20.35: Jelentés a legszebb férfi­korról. 22.00: Halló, Berlin — Halló, Bu­dapest. 23.20: Wilson zenés játékaiból. III. MŰSOR 9.00: Kovács Dénes, Perényi Miklós és Szűcs Lóránt t rióhang ve r se n ye. 9.54: Üj operalemezeinkből. 11.59: Híres előadóművészek fel­vételeiből. 13.57: Kovács Loránd fuvolázik, Sebestyén János csembaló­zik. 14.40: Operaegyüttesek. 15.31: A • csinovnyik alakja az orosz irodalomban. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Magyar szerzők vonósné­gyeseiből. 16.58: Popzene sztereóban. 18.00: Haydn: C-dúr szimfónia. 18.30: Rádióhangversenyekről. 19.05: Szerelmi kettősök operák­ból. 20.00: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. 21.18: Zenés játékokból. 22.00: Régi magyar dalok és táncok. 22.20: Gölöncsérek unokája. 22.40: Napjaink zenéje. SZOLNOKISTÜDIŐ 17.00! Műsorismertetés, hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. John Mayal énekel. 17.10: Határtalanul. Riporter: Kardos Ernő. 17.50: A törökszentmiklósi Szabó Sándor új gitárfelvételei­ből. 18.00—18.30 : Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 16.27: Műsorismertetés, (f.-f.) 16.30: Hírek, (f.-f.) 16.35: Párizsi zsánerképek. 16.55: Mindent tudni akarok. 17.05: Gyerekek a házban. 9. rész: Valahol tűz van. 17.35: Tévébörze, (f.-f.) 17.45: Telesport. (f.-f.) 18.10: Gyógyuló sebek. 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Fehér Klára: A tenger. T évé film sor o za t. 20.55: Panoráma. Bejrúti tudósí­tás. 21.55: Felkínálom — népgazdasá­gi hasznosításra, (f.-f.) 22.35: Tv-híradó 2. II. MŰSOR 19.05: Nas Ékran — A mi képer­nyőnk. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: A kubai televízió estje. Bevezető. 20.05: Kisfilmek Kubából. 4000 gyerek. 20.20 : Aldama palota. 20.35: Havannai katedrális. 20.45: A Santiago de Cuba-i erőd. Dokumentumfilm. 20.55: Machete — rajzfilm. 21.00: Maluala. Kubai film. BUKAREST 16.05: Szünidei matiné. 10.25: Kulturális híradó. 17.00: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gazdasági figyelő. 21.00: Zenei műsor. 21.20: Ilyen a föld — tudomá­nyos sorozat (bef. rész). 21.50: Tv-híradó. 22.00: Dalok. BELGRAD, I. MŰSOR 17.16: Tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Sala'jko. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Fintor. 19.Í5: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.06: Politikai magazin. 21.15: Reklám. 21.20: Vetélkedő. 22.20: Tv-napló. II. MŰSOR 18.30: Csütörtöki zágrábi körkép. 19.15: Négy keréken. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Az élet tömegjelenség. MOZI Békési Bástya: Meztelenek és bolondok. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Lavina. Békés­csabai Kert: Kaszkadőrök. Bé­késcsabai Szabadság: de. 10, 4 és 6 órakor: Csak semmi pánik .. . 8 órakor: A nagy éjszakai fürdő­zés. Békéscsabai Terv: Szexis hétvége. Gyulai Erkel: fél G óra­kor: A kőszívű ember fiai I., II. rész. Gyulai Kert: A nagy álom. Gyulai Petőfi: 4 órakor: start két keréken, 6 órakor: Ben Húr I., II. rész. Orosházi Béke: Éret­lenek. Orosházi Partizán: Seriff és az idegenek. Szarvasi Tán­csics: Hárman a slamasztikában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom